Tizenhét évvel az első Való Világ után van-e még benned az „ózdi hősből”?

Igazából nem tőlem kellene ezt megkérdezni, mert nekem azt kell erre hivatalból válaszolom, hogy igen, van. [Nevet.] Valójában nehéz kérdés, mert a VV1 óta sok idő eltelt. Nem csak a közeg lett más (már régóta Budapesten, illetve most már Fóton élek): a 22 éves taknyos ózdi srácból egy 39 éves, kétgyerekes apa lett. Tizenhét év alatt megváltozott a világ és benne én is, ennyi. Aki azt állítja magáról, hogy „az vagyok, aki voltam”, az vagy hazudik, vagy butaságokat beszél.

Mégis mi maradt?

Talán az, hogy próbálom úgy élni az életemet, hogy az nekem tetsszen. Igyekszem úgy érvényesülni, hogy közben ne bántsak másokat. Erre azt mondják a maffi ában, hogy a tököm meg a szavam.

Az „ózdi srác” mint „alapérték” mennyire része a tudatos brandépítésnek?

Áh, én ennél sokkal hülyébb vagyok, túlzás lenne ilyen szintű tudatosságról beszélni. Azzal talán tisztában vagyok, hogy mit nem szabad elrontani, mire kell odafigyelni, hogy nagy hibákat ne kövessek el. Tudom, mikor kell felállni, és mikor kell a helyemen maradni, lenyelni dolgokat. Ha ezt nevezzük tudatos brandépítésnek, akkor oké, legyen. Ám én ezt inkább ösztönnek mondanám. Előfordult ugyanakkor, hogy felálltam, amikor más maradt volna, és maradtam, amikor más lelépett.

Médiakarriered első lépését hogyan ítéled meg ennyi idő után? Mielőtt bekerültél volna a VV-villába, éppen Kanadába készültél.

Van bennem egyfajta örök elégedetlenség, ami jó, mert ez visz előre. Így azt sem tudom egyértelműen kijelenteni, száz százalékig jó, hogy itthon maradtam. Fene tudja, lehet, hogy odakint is összejött volna. Nézd meg, mi lett a Jersey Shore [egy olasz-amerikai fiatalokról szóló reality, amely az MTV-n futott 2009 és 2012 között – a szerk.] szereplőivel, többen felkapott DJ-k lettek. Másfelől ha valaki a VV előtt azt mondta volna nekem, hogy idehaza elérem, amit elértem, legalább akkorát röhögtem volna rajta, mint ha azzal állt volna elő, hogy Hollywoodban én leszek az új Gerard Butler. Az, hogy olyan kocsim, házam van, amilyen, és annyit keresek most, amennyit, tizenhét évvel ezelőtt legalább olyan távolinak tűnt, mint az, hogy odakint karriert csinálok. Szerénytelenül mondom: ha valaki tehetséges és kellően agilis, azt előbb-utóbb utoléri a siker, akárhol is él.

Egy, a karrieredet a kezdetektől nyomon követő ismerősöd azt mondta, neked ami a szíveden, az a szádon. Facebookos tevékenységedet figyelve ugyanakkor az a benyomásom, mégis megválogatod, kinek szólsz be, hogy aztán minél nagyobb legyen a hype.

Ez nem igaz. Nem azért szólogatok be bárkinek is, hogy abból újságcikkek szülessenek.

A Médiapiac novemberben publikálta azt a kutatását, amiből azért kiderül, hogy a hazai influencerek között te vagy a legbefolyásosabb médiaszemélyiség: social mediás ténykedésed rendszerint átveszi a mainstream sajtó is.

Hoztál valami díjat ezért? [Nevet.] Ha ez így van, akkor valamit jól csinálok, de ebben sincs olyan tudatosság, amit feltételezel rólam.

Majoros Péter Majka. Fotó: Szabó Barnabás

Akkor sem, amikor olyan nagy vadakra lősz, mint az Apple?

Na, abban talán volt valamennyi. De csakis azért, mert azt gondolom – mindegy, hogy élelmiszergyártóról vagy high-tech cégről beszélünk –, a piacvezetők sokszor túl pofátlanok. 110 ezerért vettem egy fejhallgatót, ami három hónap múlva elromlott. Garanciás volt, kaptam is egy újat, de kilenc hónap múlva megint elromlott. Erre azt mondták, nincs már garancia rajta, mert azt nem a cserétől számították, ráadásul az is baj volt, hogy céges számlára vettem. Ez a hozzáállás nagyon felhúzott.

Ebben benne volt az is, hogy a Nekem ez jár című dal videóklipjében korábban a Sony termékeit toltad?

Nem is rejtettem véka alá, a facebookos videómban fel is idéztem ezt. Ráadásul ez a füles baromi jól szól. De messze nem erről és nem csak az Apple-ről van szó. Miután megtudtam, hogy az egyik nagy sportszergyártó cég hogyan semmizett ki egy speciális futballcipőt feltaláló magyar férfit, eldöntöttem, hogy nem fogok velük reklámszerződést aláírni. Pedig kényelmesek a cuccaik, hordom őket.

Abban sem volt tudatosság, amikor kifogásoltad a rivális csatornánál, az RTL Klubnál, hogy az X-Faktorban nem mondták be, te vagy a feldolgozott dal szerzője?

Abban csak egó volt, semmi más! Téged is bántana, ha írnál egy cikket, a kollégád meg kitenné a neve alatt.

Kicsit átlátszó volt az arra adott magyarázat, hogy miért nem mentél el a Cometre. Fontosabb egy pókerjátszma, mint egy díjátadó?

Szerinted? Még jó hogy! [Nevet.] Viccet félretéve, nekem nem a szervezőkkel, még csak nem is feltétlenül a díjjal, hanem általában a díjátadókkal van bajom. Amikor kölyök voltam, figyeltem a Ganxsta Zolee és a Kartelt: hat faszi, akik végigrappelték az országot, piáltak, jókat dugtak, és ezért még pénzt is kaptak. Mi több, nekik adták az Arany Zsiráfot. Akkor azt mondtam, nekem is ez kell. 2005-ben elnyertem a Fonogram-díjat. Marha büszke voltam, mentem fel a színpadra azok között, akikre gyerekfejjel felnéztem. Mire hazaértem, levált a díjról a festék, megfogta a kezem. Ilyenkor rájössz, hogy ez csak lufi , ennél fontosabb az, hogy meg tudsz-e tölteni egy sportcsarnokot, hogy hányan nézik meg a kliped a YouTube-on.

Pár hete kifogásoltad, hogy nem játszszák a dalaid a kereskedelmi rádiók. Erre azt mondta nekem az egyik adó vezetője, hogy ebben semmi rosszindulat nincs. Egyszerűen arról van szó, hogy az átlagos magyar rádióhallgató nem akar rapet.

Egyrészt ha valaki azt mondja, hogy a nép nem kíváncsi a zenémre, az magyarázza már el nekem, miért érnek el akkora nézettséget a videómegosztón a klipjeink. Másrészt a Halott Pénz és a Wellhello is rap, miért játsszák akkor őket? Ezekre a kérdésekre nincs értelmes válasz, csak hablatyolás. Ez amatőrizmus, mert ha kereskedelmi rádiód van, csöppet se számít az, hogy jóban vagy-e a zenésszel, kedveled-e a pasast, vagy sem, csupán annak van jelentősége, hogy termeli neked a pénzt.

“Csupán annak van jelentősége, hogy termeli neked a pénzt” Fotó: Szabó Barnabás

Minél többet játsszák a rádiók a dalaid, annál több bevételed van a jogdíjból. Fontos neked, hogy ezt megkapd?

Úgy tűnhet, hogy savanyú a szőlő, és magamért kiabálok. De nem. Ha megnézed az erről szóló posztomat, láthatod, hogy a Back II Blacktől Szekeres Adrienig mindenki helyeselt. Ha baresz vagy, jóban vagy a rádiók vezetőivel, akkor játszanak, ha nem, akkor tesznek a dalaidra. Azt mondják, vannak tesztek. Azért szeretném ezeket a teszteket látni, de nem mutatják meg őket, mert „üzleti titoknak” minősülnek. Egy kereskedelmi rádió esetében legyintek, hiszen maga ellen dolgozik, ha ezt csinálja. A Petőfi Rádió azonban közpénzből működik, az lenne a dolga, hogy segítse a magyar könnyűzenét.

Ha már közpénz: ByeAlexszel szükségetek volt arra a pénzre, amit a Nemzeti Kulturális Alaptól kaptatok a közös klipetekre?

Te is tudod, hogy ez visszatérítés a jogdíjakból, ami mégiscsak jár, hiszen az én szerzeményeimről van szó. De nem is én igényeltem, hanem a kiadó.

Megérte az a százezer forint azt a balhét, hogy támogathat-e a magyar állam „nőalázó” számokat?

Szerintem az lenne botrány, ha cenzúráznának a támogatásért cserébe. Ez egy gerjesztett vita volt, mivel a legtöbb rapnóta a csajozásról, a bulizásról szól. Hogy nőalázó szám lenne az U, u, u? Kikérem magamnak, az összes korábbi szövegem zordabb, durvább ennél.

Így van. Idéznék a 2004-es Történt, ami történt című albumodról: „Én nem vagyok, apám, hímsoviniszta. / De jobban…

…szeretem, ha egy nő befogja. / És tudja, hol a helye, és tudja, mi van velem.”

Ez azért nagyon rímel Ákos nagy vihart kavart, nőkről tett kijelentésére.

Na ne már! Folytassuk a szöveget: „És nem hív fel percenként, hogy: – Jaj! Mi van veled? / Csak a kozmi’, shopping, disco, ez a dolguk”. Ez tehát egy tündibündi plázacicáról szól.

Nyugtass meg, hogy a feleségednek nem szoktad mondani, „tudd, hol a helyed”.

Dehogy. Nyilván fiatal voltam, amikor ezek a dalok születtek. Ráadásul nem „a” nőről, hanem egyes nőkről szólnak, akikkel összefutottunk a bulik alatt, után. [Nevet.] Ha még mindig erről énekelnék, joggal mondanák, hogy „ez a hülye negyvenévesen még mindig itt jár”.

Mostanában többféle szerepben is látunk. Öltönyben vezetsz műsort a TV2-n, ByeAlexszel rappelsz, a családi életedről posztolsz aranyos képeket. Nem érzed úgy, hogy a különféle szerepek ellentmondásban lennének az alapimage-eddel?

Te melyik szerepet találod ezek közül idegennek?

“Az csupán kellék, nem több” Fotó: Szabó Barnabás

Jól érzed magad nyakkendőben?

Az csupán kellék, nem több. Ha híreket olvasnék fel öltönyben, az fura lenne. Egy vetélkedő vagy egy tehetségkutató műsorvezetőjeként öltönyben is magamat adom.

Az már a nyakkendős Majka volt, aki pár éve egy interjúban azt fejtegette, hogy a VV éppen futó évada „csak a hisztikezelésről és a dugásról” szól?

Meglepő kijelentés egy volt valóságshow-szereplő szájából. Ez a Die Hard 1. és 4. esete. Az első egy rohadt jó film, a másik minimum idegesítő. A VV első része olyan volt, mint egy céges csapatépítés. Volt buli és piálás is, de egyfajta közösségépítésről szólt, jó feladatokat kaptunk.

Most azt mondod, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi?

Ennyire öreg azért nem vagyok. [Nevet.] Inkább ténymegállapítás: értem én, hogy megváltoztak a VV célcsoportjának igényei. A klikk korszakát éljük, az emberek türelme kevesebb, mint három percig tart. Ha az első másodpercekben nincs kiabálás, akció, elkapcsolnak.

Ezért bukott meg az általad vezetett Star Academy?

Részben talán igen. Tizenöt éves formátum volt, bizonyos mértékben eljárt felette az idő, és a tehetségkutatók formátuma is kifáradt. Tízmilliós országban élünk, nem lehet minden fél évben felfedezni egy olyan tehetséget, mint Caramel, aki évekkel később is telt házas koncerteket ad. Az újabb évadokban már azokat hívják vissza, akiket pár éve már a castingról kitettek.

“Nem lehet minden fél évben felfedezni egy olyan tehetséget, mint Caramel” Fotó: Szabó Barnabás

Itt említeném meg azt is, hogy nem igazán hiszek a nézettségmérésben. 2018-ban, a klikk korában ott tartunk, hogy pár ezer család nyomkodja egy spéci távirányítón a gombokat, majd ebből több millió tévénézőre vonunk le következtetéseket? Ezen dől el, hol költenek el milliárdokat a hirdetők? De ugyanezt gondolom a hallgatottságmérésről is. Be kell írni egy naplóba, hogy tegnap mit hallgattam? Na ne!

Lehet ennyi szerepben jól teljesíteni?

Üzletembernek nem vagyok annyira jó. A vállalkozásaim nem muzsikálnak olyan jól, ahogy szeretném. Volt, amin buktam is.

Influencerként példakép lettél?

Egyesek szemében lehet, bár én nem törekszem erre. Ha figyelnék arra, hogy példakép vagyok, akkor korlátok közé szorítanám magam. Kényelmetlenné tenné az életem.

Áll-e mögötted stáb, amelyik segíti a Facebook- vagy YouTube-tevékenységed?

Mármint aki megmondja, mit tegyek ki?

Hogy mikor tedd ki, milyen hashtageket használj, hogyan érj el nagyobb konverziót. Ma már ugyanis ez egy szakma.

Na figyelj! Most csinálok egy szelfit veletek, majd kitolom [a kép meg is jelent Majka Facebook-oldalán Készülő interjú a Média Piaccal!! címmel – a szerk.].

Szerinted meg fog csörrenni a telefonom, hogy miért tettem ezt ki? Dajka Zoli és Vadász Roland barátaim a zenekar dolgait intézik, mert mindenre nekem sincs időm, ráadásul profik. Nagy Jácint pedig arra figyel, hogy a szerződéseimben foglalt vállalásaimat időben elintézzem. Olyan stábom azonban nincs, amilyet említettél. Adjam oda a fizetésem 20 százalékát valakinek azért, hogy posztoljon helyettem, vagy elintézze, hogy bekerüljek a tévébe? Azt a követőim is megéreznék, ha valaki más posztolna helyettem, vagy megmondaná, mit tegyek ki, de azt is, ha beállított vagy photoshoppolt kép jelenne meg az oldalamon. Kiröhögnének! Ahogy Papp Szabi barátom szokta mondani: soha ne nézd hülyének a közönséged.

Hajós András a barátod. Hogy élted meg, hogy szakított a TV2-vel?

Nagyon rosszul. Az utolsó utáni pillanatig reménykedtem benne, hogy visszajön, de András makacs ember.

Hajós távozásakor azt nyilatkozta: „teljes joggal félek attól, hogy a TV2 jelenlegi imidzse politikai bélyeget süt rám”. Mindig távol tartottad magad a politikától, te nem tartasz ettől?

Tulajdonos mindenhol van, a Foxnál, az ABC-nél is. Andy Vajnával életemben egyszer beszéltem telefonon, és párszor találkoztunk. Soha senki nem mondta meg nekem a TV2-ből, hogy mit mondjak vagy mit ne egy-egy adásban. Ha ez megtörténne, azonnal felmondanék. Vannak a baráti körömben is olyanok, akik azt kérdezik, hogyan tudok a TV2-nél dolgozni. Erre azt szoktam válaszolni, „honnan tudod, hogy én ezzel nem értek egyet?”.

Egyetértesz?

Pont ez a lényege annak, hogy távol tartom magam a politikától. Senki nem tudja, hogy egyetértek-e, vagy sem, mert nem beszélek róla. Hülyén is venné ki magát, ha beszélnék, mert Az 50 Milliós Játszmának semmi köze a politikai ideológiákhoz. Évekkel ezelőtt a rövid Heti Hetes-szereplésem alatt ráadásul azt értettem meg, hogy ezek rendszerint hitbeli kérdések, abban nincs különbség az oldalak között, hogy nem szeretik, ha visszakérdezel.