Kövess minket!

Médiapiac

Krizsó Szilvia: „Az életben olykor szükséges hazardírozni”

Évekig közéleti személyiségeket, többnyire politikusokat kérdezett, később a művészeti és a gazdasági élet elismert szereplőivel a fent és a lent viszonylagosságáról beszélgetett, napjainkban pedig ismét egy színházi produkcióban vesz részt, igaz, nem úgy, ahogy kislányként tervezte. De ezt nem bánja sem a közönsége, sem maga Krizsó Szilvia.

Az az érzésem, mintha a karriered során folyamatosan csak a kínálkozó lehetőségeket ragadtad volna meg, és ezalatt a nagy álom, a színjátszás háttérbe szorult.

Gyerekkori álom volt, és nem sokat tettem azért, hogy beteljesüljön. Igaz, ebben a gimnáziumi magyartanáromnak is volt szerepe, aki folyamatosan elbizonytalanított a tehetségemet illetően. Nem akartam megpróbálni olyan felvételit, ami nem biztos, hogy sikerül. Ezt sokáig úgy fordítottam le magamnak, hogy alapvetően kudarckerülő vagyok, de ehhez képest sokszor váltottam, és ugrottam ki a semmibe, sőt, 1998-ban elindultam a Riporter kerestetik! versenyen, ahol mégis csak élő adásban, egy ország előtt kellett szerepelnem.

Miközben tévés ambíciód sem volt.

A közgazdászdiplomák megszerzése félig-meddig pótcselekvés volt, ahogy a banki karrier is. Éreztem, hogy nem vagyok jó helyen, így 28 évesen eldöntöttem, megpróbálom a felvételit. Sajnos kiderült, ahhoz már túlkoros vagyok. Innen jött a gondolat, hogy a tévében is kiélhetném az exhibicionizmusomat. Megkértem egy újságíró barátomat, hozzon össze valakivel, aki segít eldönteni, hogy alkalmas vagyok-e. Így találkoztam Kertész Zsuzsával, aki egyből levett a lábamról, amikor az egyik kedvenc ételemmel, főtt kukoricával kínált. Hihetetlen lelki közösséget éreztünk, és ez azóta sem változott. Rögtön az első találkozásunkkor felvetette, hogy szívesen benevezne a versenyre. Egy estém volt dönteni. Igent mondtam.

Milyen képességeknek köszönhetően nyerted meg a versenyt?

Talán a legfontosabb, hogy volt bátorságom felvállalni a személyiségemet, próbáltam nem szokványos lenni, és nagyon szorgalmasan készültem. Például mivel volt arcfelismerő feladat, anyukámmal kivágtunk minden létező fotót az újságokból, külön lapra ragasztottuk őket, és rendszeresen gyakoroltam, hogy a véletlenszerűen felmutatott képekre rávágjam a rajtuk látható személyek nevét és az első kérdést, ami velük kapcsolatban az eszembe jut.

Itt már tetten érhető a rád szintén jellemző vonás, a teljesítménykényszer.

(Nevet.) Ha valamit csinálok, maximálisan odateszem magam. A feladatokat nem játéknak, hanem megmérettetésnek fogom fel.

Emlékszem, a döntőben az volt az egyik kiugrási pontom, amikor Havas Henriktől elsőként kérdeztem, kicsit szemtelenkedve, a feleségéről, mert pont előző nap jelent meg egy cikk róluk. Vagy írtam egy publicisztikát a Simicska Lajos körüli botrányokról, amiről a műsor szerkesztői le akartak beszélni, mondván, kényes téma, de nem hagytam magam. Megyesi Gusztáv, a zsűri tagja, nemcsak a tartalmáért, de a bátor témaválasztásért is megdicsért, ami nekem nagyon sokat jelentett.

Emlékszel az első momentumra, amikor azt érezted, a tévé a szenvedélyed?

Folyamatosan alakult ki, de az biztos, hogy a szakmát a Duna Tévében szerettem meg, ahol igen változatos szerepkörben próbálhattam ki magam. Előtte tíz hónapot töltöttem a Nap-keltében, amit egyfajta iskolának tekintettem, ahol még valamennyit fizetnek is azért, hogy tanuljak, de nem éreztem jól magam, mert rémes volt a légkör, leszámítva néhány kollégát és műsorvezetőt, akiket nagyon megszerettem. Aztán egyszer csak elegem lett, és felálltam anélkül, hogy lett volna B terv. Aztán az is lett. A Duna Televízióba műsorvezetőt kerestek, amit a Nap TV sminkesétől tudtam meg, aki felhívta rám az ott dolgozó barátnője figyelmét. Behívtak castingra, és másnap már az akkor induló Napóra című műsor műsorvezetője és felelős szerkesztője voltam. Hihetetlen jó csapat volt, fantasztikus főnökkel. Baráti társasággá váltunk, így öröm volt a közös munka. Aztán elnökváltás lett a tévében, a Napórát pedig megszüntették. Nagy törés volt, az utolsó adásban el is sírtam magam. A reggeli műsorba, az Indul a napba kerültem, amit nem csak a reggeli kelés miatt nem szerettem.

Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)

Betlen János és Vitézy László hívott át az MTV-be, ahol az Aktuálisban munkatársad lett Baló György és Heltai Péter is. Milyen volt bekerülni a nagy bölények közé?

Jó érzés volt, és persze félelmetes is. Bár segítőkészek és kedvesek voltak velem, az elején mégis megrázó volt a váltás. A Dunában rengeteg ember vett körül, mindig zsongott a szerkesztőség, itt meg először jóformán senkit nem ismertem, és nagyon egyedül éreztem magam. Aztán ez szerencsére hamar megváltozott, sok barátom lett az MTV-ben is, Az Este szerkesztősége pedig igazi szellemi és szakmai műhely volt, ahol szintén dominált a jó hangulat, egymás megbecsülése és szeretete, még ha a témák kapcsán olykor egymás torkának is estünk. Később A Szólás Szabadságát ugyanazokkal az emberekkel csináltuk, mint Az Estét, az az időszak szakmailag és emberileg is sokat adott.

Szakmailag éles a váltás, ha azt nézzük, a közéleti műsoraidban az embereket elsősorban szóra kellett bírnod, a tévét elhagyva pedig egy olyan színházi talkshow-t vezettél, amelyben a szereplők lelkét kellett megnyitni.

A személyiségemben mindkettő benne van. Nagyon erősen dominálnak bennem az érzelmek, a figyelmemmel, ráhangolódási képességemmel meg tudok nyitni másokat, ugyanakkor racionális ember vagyok, és nem szeretem, ha valaki félrebeszél, vagy nem tiszteli a tényeket. A férjem úgy szokott fogalmazni, hogy a kekeckedés alaptermészetem, és ezt tudtam kamatoztatni a politikai műsorokban.

Mindig az objektív újságírásban hittem, mára sajnos sok minden megváltozott, alig maradt tere ennek a mentalitásnak, ami szerintem borzalmas károkat okoz a magyar társadalomban. Már most fájdalmasan hiányzik Baló Gyuri.

Visszatérve a kérdésedre, én akkor kezdtem el a váltás gondolatával foglalkozni, amikor már éreztem, hogy szűkül az értelmes kérdések tere, közben pedig belemerevedek ebbe a szerepbe, holott a másik oldalamat nem ismeri a nyilvánosság, és én szeretném megmutatni.

Régi vágyam volt egy önálló talkshow, ahol az értelmes beszéd mellett lehetőség adódik a humorra is. A tévében volt különben egy Tudós Show című műsorom, ahol nemzetközi hírű kutatók voltak a vendégeim, de – pénzhiány miatt – hamar véget ért. 2010 elején az akkori elnök megígért nekem egy talkshow-t, de aztán nemcsak az nem jött létre, hanem előbb megszűnt A Szólás Szabadsága, majd a levegő is körülöttem. 2011 őszéig még vezettem a reggeli műsort, amit ki nem állhattam, aztán egyszer csak nem volt több szükség a kérdéseimre.

Ebben az időben készítettem egy interjút Bálint Andrással, a Radnóti Színház akkori igazgatójával, és miután megkérdezte, hogy vagyok, töviről-hegyire elmeséltem neki. Azt mondta, hisz bennem, úgyhogy csináljak egy talkshow-t a színházban. Mivel eléggé foglalkoztatott a siker és kudarc témaköre, hisz már akkor is nagyon sok fejlesztőtréninget tartottam, adta magát a Libikóka – Krizsó Szilviával fent és lent cím.

Nem tartottál attól, hogy a külvilág nem fog ebben a szerepkörben elfogadni?

Volt bennem félsz, de valahogy a lelkem mélyén azt éreztem, tudok majd olyat adni a nézőknek, amit értékesnek és élvezhetőnek tartanak. Bár sokszor vagyok kishitű, valahogy hittem az ötletem létjogosultságában. Az életben olykor szükséges hazardírozni.

A neved ekkor már elég volt ahhoz, hogy bevonzza a nézőket?

Az Estét általában öt-hétszázezer ember nézte, A Szólás Szabadságának volt olyan adása, amelyet kilencszázezren, azt gondolom tehát, sokan ismernek, de az első két előadás még nem ment teljes telt házzal, ami nem is csoda, hiszen nem volt körülötte nagy hírverés. Aztán híre ment, és hamar kialakult egy törzsközönség is. Egyikük úgy fogalmazott, hogy ő azért jön el minden alkalommal, mert azt érzi, nem a közönség, hanem egy közösség része. Kiráz a hideg, ahogy mesélem!

Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)

Üljünk fel egy képzeletbeli mérleghintára! Mit mutat?

Nincsenek nagy kilengések. Legmélyebben talán akkor voltam, amikor – bár közös megegyezéssel – kényszerűségből jöttem el a tévétől, hiszen mások teremtettek olyan helyzetet, hogy nem volt maradásom. Nem nyalogattam sokáig a sebeimet, mert az nem visz előre, hanem nekiálltam építkezni. Az lett a fő irány, ami addig a hobbi volt, és fordítva. Jobban ráálltam a tréningjeimre és a kommunikációs tanácsadásra. Korábban már elvégeztem egy coachingiskolát, így coachingfolyamatokat is vezettem, az üzleti világban teljesedtem ki tehát. Mindezt úgy, hogy nem jelentkeztem be sehova, maguktól jöttek a felkérések, amelyekre csak igent vagy néha épp nemet kellett mondani.

Mennyire érzed sorsszerűnek, hogy egy színpadi produkciónál kötöttél ki?

Ha nem egy színház vezetője ad teret, hanem egy közösségi házé vagy egy kiskocsmáé, akkor ott indulok el. Hozzáteszem, az is véletlen, hogy politikai újságíró lettem, mert ha a Duna Tévénél annak idején kulturális területre kerestek volna embert, akkor mindig is kultúrával foglalkoztam volna.

Milyen érzés volt először felmenni a színpadra?

Olyan ideges voltam, hogy szabályosan remegtek a lábaim. A mai napig rettenetesen izgulok felvétel előtt, ezért mindig kimegyek a közönséghez, mondok nekik valami vicceset, hogy nevessenek, én pedig azt érezzem, velem vannak. Ráadásul a Libikókánál kitaláltuk, hogy ha már színpad, énekeljek is, így minden előadást Zerkovitz Béla: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem című dalával kezdtem, Darvas Ferenc kíséretében. Sok vendégemmel is énekeltem, például Kulka Jánossal, Falusi Mariannal, Hernádi Judittal, Palya Beával, de Hajós András, Geszti Péter, Müller Péter Sziámi még dalt is írt nekem. Az utóbbinak Cipő szerezte a zenéjét. Én ezt gegnek szántam, de miután Bálint András elkezdte mondogatni, hogy nem énekelek igazán jól, felhagytam vele, mert nem szerettem volna, ha bárki azt hiszi, hogy előadóművészt játszom. Az öncélú magamutogatást ugyanis nem bírom. Azoktól a riporterektől is rohamot kapok, akik jobban figyelnek önmagukra, mint a riportalanyukra.

Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)

A KrizShow ugyanúgy színpadon zajlott, de már egy tévés produkció volt.

Igen. Az ATV keresett meg azzal, hogy szeretnék, ha adás lenne az előadásból. Örömmel mondtam igent, akkor lett a címe KrizShow, és akkor alakítottuk át a struktúráját úgy, hogy élvezhető legyen a képernyőn. Nehéz volt megszerkeszteni, mert a színpadon sokkal több minden történt, és sokszor fájt a szívem a kihagyott poénokért, történetekért, de tudomásul kellett vennem, hogy véges volt az adásidő.

Hét év után döntöttél a befejezés mellett.

Mindent a csúcson kell abbahagyni, ami persze nézőpont kérdése, hiszen a Csomolungmát és egyéb hegyeket kivéve az mindig szubjektív, hogy ki, hogyan és hol látja magát.

Bennem egy ideje már érlelődött a gondolat, hogy hét év nagy idő, már nem, vagy csak nagyon nehezen tudok megújulni, újabb és újabb dolgokat kitalálni. Élveztem minden percét, de az utóbbi hónapokban már úgy éreztem, túl sok a belepakolt energia, idő, pénz, és ehhez képest bennem kevesebb az öröm és több a stressz. Csinálhattam volna még, az Átrium nyitott volt, de szerintem tudni kell, hogy mikor kell megálljt parancsolni magunknak. Most jött el az ideje.

Azt hiszem, azzal eleve rekordot döntöttem, hogy hét éven keresztül volt havi színházi talkshow-m, ahol minden este legalább két, de inkább négy vendégem volt, a meglepetés-vendégekkel együtt, akikkel – úgy hiszem – sok felejthetetlen estét szereztünk a nézőknek.

Milyen lehetőséget ragadnál meg gondolkodás nélkül, ha nem a sors, hanem te kezedben lenne a döntés joga?

A döntés eleve az én, pontosabban a mi kezünkben van, mert szerintem mi irányítjuk a saját sorsunkat, úgyhogy nem lehet másra mutogatni. A kommunikációs tréningjeim, coaching folyamataim és a számos interjúm során nagyon sok olyan üzletemberrel találkoztam, akiktől van mit tanulni, és akik ezt szórakoztatóan tudják elmesélni.

Most olyan üzleti talkshow-t készítek elő, ahol a vendégeim nemcsak a döntéseik hátterét, sikereik és kudarcaik mozgatórugóit, de az emberi oldalukat is meg tudják mutatni. Hiszek abban, hogy ezekből a személyes hitvallásokból, kacagtató vagy szívszorító, tanulságos történetekből mások is tudnak táplálkozni és profitálni. Ősszel vagy télen szeretnék elindulni a saját YouTube-csatornámon, de a beszélgetéseket, legalábbis egy részüket közönség előtt képzelem el, mert a nézők jelenléte mindig inspirálóan hat mind a beszélgetőtársaimra, mind rám.

Jelenleg támogató partnereket keresek, akik mellém állnak, mert velem együtt hisznek abban, hogy az üzleti világ értéket teremt, és hogy ezt meg kell mutatni a szélesebb nyilvánosságnak is. És valószínűleg nem mondanék nemet egy színházi vagy filmszerepre sem. (Nevet.) Az viszont biztos, hogy semmi olyat nem vállalnék el, ami lekötné az estéimet, mert a családommal töltött idő számomra mindennél fontosabb.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/2. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Médiaszolgáltatókat büntetett, figyelmeztetett a médiatanács

Jogsértések miatt figyelmeztette a Hír TV és az FM 103.9 – A ROCK rádió szolgáltatóit a médiatanács, a Kossuth rádió médiaszolgáltatóját pedig bírsággal sújtotta – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kommunikációs igazgatósága.

Közzétéve:

Pixabay

Közleményükben azt írták: a Kéklótusz apáca kalandjai című tibeti népmesét kora este, gyerekeknek szóló felvezetéssel, 12 éven aluliak számára nem ajánlott minősítéssel sugározta a Kossuth rádió április 8-án. A médiatanács vizsgálata megállapította: a történet “annyi halált és erőszakot tartalmazott”, hogy az káros lehet a gyermekek személyiségfejlődésére, ezért a médiaszolgáltatónak a műsorszámot 16 éven aluliak számára nem ajánlott korhatári kategóriába kellett volna sorolnia és 21 óra után sugároznia. Az eset a kiskorúak kiemelt védelmére tekintettel súlyos jogsértésnek minősül – írták.

A médiatanács 200 ezer forintos bírságot rótt ki a közrádió médiaszolgáltatójára, amelyet az ismételt jogsértés miatt a vezető tisztségviselőnek szóló 50 ezer forintos bírsággal egészített ki – ismertették.

Márciusban és áprilisban 91 alkalommal tett közzé a Hír TV társadalmi célú reklámot a megrendelő megnevezése nélkül, megsértve ezzel a médiatörvény vonatkozó bekezdését – állapította meg a hatóság.

Azt írták: a Választás 2022 című társadalmi célú reklámok részvételre buzdítottak az országgyűlési választásokon, azaz állampolgári jogok gyakorlására hívták fel a figyelmet, a fogyasztói érdek tehát nem sérült súlyosan azzal, hogy a közleményben nem nevesítették annak megrendelőjét, ezért a médiatanács csak figyelmeztetésben részesítette a televízió szolgáltatóját.

Az FM 103.9 – A ROCK budapesti kereskedelmi rádió szolgáltatója a vizsgált hét napból ötben megsértette a reggel 6 és 9 óra közötti, valamint a délután fél 5 és fél 8 közötti idősávokra, napi négy-négy alkalommal budapesti közlekedési hírek sugárzására vállalt kötelezettségeit – állapította meg a médiatanács hatósági ellenőrzése során. A jogsértés csekély súlya miatt a testület nem szabott ki bírságot, hanem figyelmeztetésben részesítette a rádió médiaszolgáltatóját.
A hatóság közleményében arról is beszámolt, hogy lezárták a Mezőtúr telephelyre meghirdetett kisközösségi rádiós pályázatát, amelynek nyertese az egyedüliként pályázó Actor Média Kft. lett, valamint elfogadták a Barcs 102,7 MHz frekvenciára, kereskedelmi rádiószolgáltatásra kiírt pályázat tervezetét.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

Egy évtizedig írt fikciót az unatkozó háziasszony a Wikipédiára

Milliónyi szóra rúgott a munkássága, kitalált középkori történelemben utazott.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Komoly botrány tört ki a Wikipédia háza táján, miután egy furcsaságokra panaszkodó bejelentés miatt indult vizsgálat során kiderült, hogy a közösségi enciklopédia kínai nyelvű kiadásában valaki tizenkét éven keresztül kitalált sztorikkal tette színesebbé a középkori történelmet.

A legalább négy szerkesztésre regisztrált profiljának egyike után „Zhemao” néven ismertté vált kínai nő 2010-ben kezdett történeteket fabrikálni, bő egy évtized alatt 206 hamis információkat tartalmazó szócikket írt és több száz másikat módosított, több milliónyi szóra rúgott a munkássága. Elsőként a Csing-dinasztia egyik hírhedt tagjának életét tette még színesebbé, majd 2012-től kezdve javarészt az orosz történelmet turbózta fel a fantáziájából kipattant történetekkel, két korai szláv törzs véres háborúját kiindulópontként használva.

A fantasy kategóriás tartalmainak és kínai fiókjainak törlését követően Zhemao bocsánatkérő levelet tett közzé az angol nyelvű Wikipedián, állítása szerint nagyon érdekli a történelem, és bánja a tetteit. Amint azt az Origo.hu írja, agáról is hazudott korábban, nem egy Oroszországban dolgozó kínai diplomata orosz történelemre szakosodott lánya, hanem főállású háziasszony, középfokú végzettséggel.

A jelenlegi tudásából nem tud megélni, de szeretne valamiféle … való nonszenszírás helyett tisztességes munkával töltse ki a szabadidejét.

Tovább olvasom

Médiapiac

A HírTV-hez igazol Jeszenszky Zsolt

A HírTV-n folytatódik a nagy sikerű Politikai hobbista című műsor Jeszenszky Zsolt vezetésével. A július 10-én, vasárnap este 20.10-kor debütáló hírshow-ban a szereplők kendőzetlen őszinteséggel, gyakran fanyar humorral tárgyalják ki a legfontosabb hazai és nagyvilági híreket, aktualitásokat.

Közzétéve:

Fotó: HírTV

A szókimondó stílusáról ismert véleményvezér, Jeszenszky Zsolt személyisége és csapata a garancia, hogy a műsor egyszerre lesz komoly és vicces, valamint minden, az adásban felmerülő téma nyíltan és merész tálalásban kerül majd terítékre. Az Antall-kormány egykori külügyminiszterének fia, aki 25 évet töltött a zeneiparban, önmagát többek között gasztromániákusként és Jézus-rajongóként is jellemzi, mára a jobboldal egyik legismertebb megmondóemberévé vált – írta a csatorna internetes oldala.

Zsolt megnyilvánulásait a legnagyobb közösségi portálon közel ötvenötezer ember követi és a közéleti konferenciák, események gyakori szereplője és felszólalója. 

A Politikai hobbista műsorral az alkotók célja az, hogy a közéleti kérdéseket a hír merev műfajától picit eltérően emészthetőbb, közérthetőbb, könnyedebb formában közvetítsék a nézőknek több nézőpontból is megvilágítva.

Jeszenszky Zsolt a műsor kapcsán elmondta: „Nagy örömömre szolgál, hogy a kis csapatommal együtt ezentúl a HírTV nagyobb csapatát erősíthetem. És itt, ezennel meg is ígérem: minden káromkodásért megcsinálok majd öt fekvőtámaszt.”

Nagyon örülünk Zsolt csatlakozásának, hogy a műsorát a HírTV-n folytatja. Érkezésével hiszünk abban, hogy televíziónk eddig is széles skálán mozgó, informatív tartalmai még további bővülnek. A heti rendszerességgel jelentkező műsor nézői nem csak informálódni, hanem szórakozni is tudnak majd – nyilatkozta Gajdics Ottó, a HírTV tartalmi igazgatója.

 A Politikai hobbista július 10-én, vasárnap 20.10-kor debütál a HírTV-n és azt követően minden vasárnap ugyanebben az időpontban lesz látható. 

Tovább olvasom