Kövess minket!

Médiapiac

Kotroczó Róbert: „A televíziózással szerelembe lehetett esni”

Kotroczó Róbert egy nógrádi kis faluból indulva lett a média titokzatos és megkerülhetetlen alakja. Végigjárta a híradózás minden stációját, volt gyakornok, szerkesztő-riporter, műsorvezető. Idén húsz éve vezeti az RTL Híradójának szerkesztőségét. Valós szakmai hősei voltak, de ahelyett, hogy népszerű nevekből álló listát állítana össze, azt mondja, szinte minden kollégájától tanult valamit. Talán a szerénységének köszönheti a sikerét. De hogyan esett szerelembe a képzőművészettel?

A művészet iránti érdeklődésem Kisterenyén, a gimnáziumban kezdődött, imádtam a festőművész rajztanárom, Radics István művészettörténet-óráit. Idővel gyűjteni kezdtem az alkotásokat. Az érdeklődésem szerteágazó, például érdekelnek a grafika különböző formái. Van egy karikatúrám az irodám falán, amelyen a hatalom akkori birtokosai Hankiss Elemért, a Magyar Televízió elnökét vegzálják egy meghallgatáson a Munkaügyi Minisztériumban. Megpróbálták elérni, hogy lemondjon, de nem volt könnyű dolguk. Miután a Magyar Rádió elnöke, Gombár Csaba leköszönt, Hankiss, aki addig küzdött a tévé függetlenségéért, amíg lehetett, bejelentette, hogy ő is távozik. Az utolsó munkanapján ahogy az aulába ért, már várták a tévé munkatársai, és megtapsolták. Nagyon megindító pillanat volt.

Mikor érezted először, hogy a Magyar Televízió már nem feltétlenül nyújtja azt a szabadságérzést, ami miatt annyian szerettetek benne dolgozni?

Hankiss elnöksége idején az Egyenleg munkatársa voltam. Amikor megszűnt, lényegében feketelistára kerültünk. Volt olyan tévés kolléga, aki onnantól kezdve elfordult, ha meglátott. Megrázó élmény volt, hogy az ember ilyen is lehet. A másik dolog, amire a szabadsággal összefüggésben emlékszem, a mosdóhelyiségek falára felírt antiszemita szövegek. Abban a vidéki közegben, amiben felnőttem, ez a jelenség teljesen ismeretlen volt. Évekkel később azonosítottam néhány „alkotót”, de még akkor sem értettem, hogy történhet meg ilyesmi azon a helyen, ahol a páternoszterben bármikor feltűnhetett Déri János, Kudlik Júlia, Antal Imre, Kepes András, Szegvári Kati, Érdi Sándor, Sándor István, Baló György, Győrffy Miklós, Friderikusz Sándor, Vitray Tamás…

Vagy Rangos Katalin és Bánó András, akik a pályafutásod egyes állomásain fontos szerepet töltöttek be.

Televíziózni A Reggelben kezdtem. A műsor hirdetésére egy barátnőm lelt rá, aki szólt, hogy szerinte azt nekem találták ki. Igaza volt. Simicz Sanyival és Szombathy Pállal együtt lettem riportergyakornok, majd szerkesztő-riporter. Éjjel-nappal forgattunk Radnai Péterrel, aki akkor egyetemi hallgató és kezdő riporter volt. Igazi műhely volt, amit Sárközy Erika és Sándor Pál hozott létre. Minket, kezdőbbeket Varga Sándor híradós szerkesztő és Kun Zsuzsa rendező mentorált. Effektíve az utcáról sétáltam be álmaim birodalmába.

A Reggel hírösszefoglalóját sokszor Rangos Kati szerkesztette, aki egyszer csak azt mondta nekem, hogy a hírműsorokhoz nagyobb az affinitásom, mint más műfajokhoz, menjek vele az Egyenlegbe. Bánó András egy merész, nagyon modern és rendkívül jól szerkesztett hírműsort rakott össze, egy sor olyan szakemberrel, akiket jó volt figyelni. A Magyar Televízió másik híradójától merőben eltérően Bánó olyan megközelítést alkalmazott, amely később a kereskedelmi csatornákon köszönt vissza.

Az volt az elsődleges, hogy mely témák érintik a legtöbb nézőt, mi volt az adott napon a legérdekesebb vagy a legfontosabb a nézők, az emberek szempontjából. Kipróbálhattam magamat a képernyőn is, a Délutáni Egyenleget vezettem. Sokkszerű élmény volt. A rendszerváltás után sok addigi képernyős került politikai zárójelbe, aminek következtében több fiatal kapott lehetőséget. A műsorvezetés így visszanézve kicsit korai volt számomra, a szakmai hitelességemhez szerintem kevés időt híradóztam addig.

Mihez kezdtél, miután a műsort politikai alapon megszüntették?

Az Egyenleg után csak olyan helyen dolgozhattam, ahol észrevétlen maradhattam. A Magyar Rádió külföldi adások főszerkesztőségére, majd a tévé budapesti Regionális Híradójába hívott Varga László. Ebben az időben ismertem meg Betlen Jánost, akinek a híradójában később szintén műsort vezettem. Egy ideig Völgyi Verával a Népszabadság tévémellékletében is dolgoztam, ahol lehetőségem nyílt fotózni, ráadásul a képeim megjelentek nyomtatásban, ezáltal egy teljesen más világ nyílt meg számomra. Ezt követően egy igen sűrű időszak következett.

1994-ben Bánó András újra csapatot szervezett maga köré, elindult az Objektív, majd az amerikai nagykövetség sajtófőnöke felajánlott egy posztgraduális egyetemi ösztöndíjat. Sokan a fél karjukat odaadták volna azért a pozícióért, amelyben akkor az MTV-ben dolgoztam, mégis úgy éreztem, a legjobbkor érkezett a lehetőség, egyik napról a másikra döntöttem: elmegyek Amerikába.

Ösztöndíjasként találkoztam Ted Turnerrel, a CNN alapító-tulajdonosával Atlantában, a CNN Centerben
Ösztöndíjasként találkoztam Ted Turnerrel, a CNN alapító-tulajdonosával Atlantában, a CNN Centerben

Soha nem bántam meg. Két szemesztert tanultam-kutattam Dél-Karolinában, a fennmaradó időt pedig Atlantában, a CNN szerkesztőségében töltöttem, a World Reportnál gyakornokoskodtam. Emlékszem, miután megkaptam a visiting professor státuszomat, megkérdezték, milyen név szerepeljen az e-mail címemben. Ott ültem, és nem tudtam, hogyan reagáljak. Itthon 1995-ben még alig valakinek volt e-mail címe. Szabályos időugrás volt, úgy éreztem magam, mint a mozinéző a 19. és a 20. század fordulóján, amikor a némafilmben szembejött a vonat. Sok olyan dolgot tanultam az újságírásról, a televíziózásról, amit itthon nem biztos, hogy el tudtam volna sajátítani. Ráadásul ebben a néhány évben lehetőségem nyílt tanulmányozni a médiát Hollandiában és Franciaországban is. Ezeket az ösztöndíjakat nem kértem, mindet megítélték. Mindet külföldről kaptam. Itthon aztán kijózanító hangulat várt.

Jonathan Mannel, a CNN International műsorvezetőjével az amerikai ösztöndíj idején találkoztam
Jonathan Mannel, a CNN International műsorvezetőjével az amerikai ösztöndíj idején találkoztam

Azt gondoltam, mivel a Magyar Televíziót hagytam el Amerikáért, illik oda visszamennem, de még az elnököt sem érdekelte, mit tanultam, mit tudok, és a korábbi feladatok sem vártak rám. A közszolgálati tévé akkor azt az arcát mutatta, hogy senki sem fontos számára. Közben egyre több korábbi munkatársam igazolt kereskedelmi csatornához.

Miután megkeresett a TV2, igent mondtam. A televízió alapító tagjaként a Tények szerkesztő-riportere és a Napló szerkesztő-műsorvezetője lettem, utóbbit az első fél évben egyedül vezettem, utána felváltva Sváby Andrással. Nem szeretném részletezni, hogy miért, de nem éreztem teljesen jól magam. Írtam egy felmondólevelet, és kisétáltam a Róna utcából. Ma már azt gondolom, elhamarkodtam a döntésem, érzelmi alapon. Pedig a magyar médiában már akkor is kevés helyen lehetett szakmailag kibontakozni. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy az RTL-nél már vártak egy izgalmas lehetőséggel.

Egy műsor felvételén Vágó Istvánnal és Sváby Andrással a TV2-ben
Egy műsor felvételén Vágó Istvánnal és Sváby Andrással a TV2-ben

A RTL Jó reggelt! című műsorába Róbert Ákos vezérigazgató-helyettes hívott főszerkesztőnek. Nem érezted testidegennek a rád bízott feladatot?

Egyáltalán nem! Nagyon élveztem, hogy a szakmai képességeim birtokában fel tudok építeni egy itthon minta nélküli műsort. Lehetőségem volt beleszólni a díszletbe, a címválasztásba, a zenébe, vagyis a műsor brandjének kitalálásába; ekkor lett Reggeli a műsor címe. Valami olyasmit szerettem volna létrehozni, mint amilyen az angol Big Breakfast volt: nyitott, vicces, kellemes világot teremteni. A Reggeli műsorvezetői a Szily Nóra–Alföldi Róbert és a Balázsy Panna–Stohl András páros, valamint a Pa-dö-dő voltak.

Az RTL Reggeli című műsora utáni szerkesztőségi megbeszélésen az előtérben az egyik műsorvezetővel, Falusi Mariannal
Az RTL Reggeli című műsora utáni szerkesztőségi megbeszélésen az előtérben az egyik műsorvezetővel, Falusi Mariannal

Fiatalon kaptad meg a lehetőséget az RTL-től, hogy hírfőszerkesztő legyél.

Megkértem az akkori hírigazgatót, Krecz Tibort, hadd járjak be a hírszerkesztőségbe a reggeli munkám mellett. Azt mondta, szerkeszthetek külpolitikát, de nem fizet érte. Beleegyeztem. Miután eltelt egy kis idő, felajánlotta, hogy legyek politikai tudósító, immár fizetéssel. Ez idő tájt jöttem el a Reggeliből.

Mekkora szerepet játszott Krecz Tibor távozása és a Frei-botrány abban, hogy bár fél évre vállaltad a hírigazgatói tisztséget, maradtál a pozícióban?

Tibor váratlan távozása után maradt egy űr. Voltak önjelöltek a hírigazgatói szerepre a cégen belül és kívül is, de az akkori vezetés mást keresett. Egy belső embert. Azt el kell mondanom, hogy engem ez a feladat nem érdekelt, és többször ajánlottam inkább valaki mást, ha már meghallgattak. Végül arra jutottak, legyek én a hírfőszerkesztő.

Soha nem felejtem el, éppen a Margitszigeten görkorcsolyáztam, a telefonom folyamatosan csörgött. Róbert Ákos volt a vonalban, aki azt mondta, nincs időnk arra, hogy vonakodjam, legyek szíves, vállaljam el. Mondtam, hogy egy feltételem van: hat hónapig vagyok hajlandó csinálni, és ha úgy gondolom, az idő lejárta után legyen módom visszamenni riporterkedni. Elkezdtünk dolgozni, és úgy telt el a fél év, hogy mindannyian elfeledkeztünk róla. Kiderült, hogy ez a projekt mindig a felénél van, sosem a végén. (Nevet.) A Frei-botrány magával rántotta előbb a programigazgatót, aki felügyelte a műsort, aztán a vezérigazgatót.

Kotroczó Róbert (Fotó: Soós Bertalan)
Kotroczó Róbert (Fotó: Soós Bertalan)

Júliusban volt húsz éve, hogy vezeted az RTL Híradó szerkesztőségét. Mi jut elsőként eszedbe ebből a két évtizedből?

2001. szeptember 11. A második évem volt hírfőnökként, gyakorlatilag csak elkezdtem építeni a stábot, amikor megtörtént a tragédia. Emlékszem, minden munkatársam szó nélkül jött be, hogy felvegye a munkát, még az is, aki szabadságon volt. Szellő István Velencéből jött vissza. Ez az esemény tesztelte a csapatot, és mindenki jelesre vizsgázott.

Melyek azok a személyiségjegyek, amelyeket ha párhuzamba állítunk, megkapjuk a sikered titkát?

Az egy jó tulajdonságom, hogy fontossági sorrendbe tudom rendezni az elvégzendő feladatokat és a hozzájuk tartozó szakembereket. Meghallgatok minden jó ötletet és tanácsot. Keresem a konszenzust. De arról könnyebben beszélek, mely tulajdonságaim nem segítenek, amelyekkel folyamatosan küzdök. Például hamar felfortyanok, és ilyenkor érzelmesen reagálok. Viszont gyorsan lehiggadok, és elnézést is tudok kérni. Sajnos lépcsőházi gondolkodó vagyok, azaz gyakran előfordul, hogy egy beszélgetés során nem ugranak be bizonyos érvek, de ahogy kiérek a lépcsőházba, eszembe jutnak. Ezért jó ideje kis cetlikkel járok értekezletekre, ahová előre felírom, mik fölött nem szabad átsiklani.

Nagy ajándék az élettől, hogy valós szakmai hőseim lehettek, akiktől sokat tanulhattam. Ahelyett, hogy népszerű nevekből álló listát állítanék össze, azt mondom, büszke vagyok arra, hogy majd minden kollégámtól tanultam valamit.

Emlékszem, még az Egyenleg idején, szuperkezdő koromban történt egy bányaszerencsétlenség. Az esetről előző nap már beszámoltunk, de másnap is kimentem forgatni. Bennem még megvolt a régi, rossz reakció, a televízió korábbi metódusa, így miután a helyszínre értem, felvettem a védőfelszerelést, a mentősisakot, és elmondtam újra, mi történt. Visszaérve a szerkesztőségbe Frei Tamás elolvasta a riportot, és megkérdezte: „De ma milyen fejlemény történt?” Majdnem elsüllyedtem szégyenemben. „Tényleg!” – gondoltam. Felszínes dolgokra ment el a figyelmem. Nagyot nyeltem, de megtanultam az időszerűség leckéjét Frei Tamástól. És itt párhuzamot vonnék az RTL Híradóval, ahol ugyancsak lehet hibázni, no nem sorozatban… (Nevet.) Ha valaki hibázik, beszélünk róla. Saját példámon tanultam meg, hogy ezeket az eseteket sokkal jobban megjegyezzük. Ugyanazt a hibát biztos, hogy egyikünk sem fogja kétszer elkövetni.

Az Egyenleg első születésnapját ünnepeljük Frei Tamással és László Boglárkával
Az Egyenleg első születésnapját ünnepeljük Frei Tamással és László Boglárkával

Ez alatt a húsz év alatt többször megváltozott a hírműsor imázsa, belső tréningprogramokat indítottál, műsorkészítési standardokat tartalmazó „kódexet” és szervezeti és működési szabályzatot készítettél, csökkentetted a külföldi tudósítók számát, bevezetted, hogy feltüntessétek az operatőrök nevét az anyagok végén, megjelentek a képernyőn a stand-up műfaját gyakran használó riporterek.

Igen, de ezeket nem tudom mérföldkőnek tekinteni, teljesen normális, hogy a fejlődés végbement. Az RTL mint televízió jó mintákat vett át az anyavállalattól az indulásakor, 1997-ben. A Híradóban Weyer Balázs szerkesztő vezetésével már született egy szakmai irányelveket tartalmazó dokumentum, később ezt fejlesztettük tovább, és bővítjük ma is. A szerkesztési elv is ugyanaz: függetlenek vagyunk, és amikor szükséges, kritikusak. Az biztos, hogy a húsz év alatt némileg több lett a kulturális tartalom. A nemzetközi híradózás trendjeit követjük, nem a honiakat. A Híradó a csatornának hitelességet tud adni, amúgy egyszerű dolgokkal, azáltal, hogy minden érintett felet megszólaltatunk, hogy teret adunk a kisebbségi véleményeknek, hogy nem járatunk le politikusokat. Külön öröm, hogy van olyan munkatársam, aki már az érkezésem előtt a csapat tagja volt, a legtöbben több mint tizenöt éve itt dolgoznak.

Az ember minél feljebb mászik a ranglétrán, annál több harcot tapasztal. Soha nem pályázott senki a helyedre?

Nem tudok róla. Egyébként sem vagyok biztos benne, hogy annyira irigylendő dolog lenne hírigazgatónak lenni.

Miért volt fontos számodra a Házon kívül, a XXI. század és a Magyarul Balóval elindulása?

A Házon kívülnek volt két előzménye, az Akták és egy heti parlamenti műsor, lényegében ezekből alakult ki, és az alapötlete az volt, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az embereket és a politikát. A XXI. század látszólag a múlt témáiról szól, de a jelen problémáit elemzi mégis. Az emberi játszmák nem sokat változtak az elmúlt néhány ezer évben…

1991-ben körbeutaztam Szíriát, ez a kép Dara városában, Szíria dél határán készült egy helyi családnál
1991-ben körbeutaztam Szíriát, ez a kép Dara városában, Szíria dél határán készült egy helyi családnál

Mindig a témák dokumentarista megközelítése érdekelt téged a legjobban.

Történelem szakot végeztem. Megértettem, hogy az a történelem, ami egy adott pillanatban látszik a múltból, vagy ahogyan láttatni akarják. Mi a nagy történelmi események kis, mindennapi szereplőit ugyanúgy szeretjük, mint a nagy emberek kis vagy mindennapi történeteit. A Házon kívülben a legnagyobb érték, hogy folyamatosan dokumentáljuk a hivatalos nyilvánosságból kimaradó világot is. Ezért a két műsorért keményen küzdöttem, de szerencsére az RTL vezetése végül támogatott. Nem hiszem, hogy a világ bármely más kereskedelmi tévéjében előállhattam volna ezekkel az ötletekkel. A Magyarul Balóval annyiban volt más, hogy azt a komplett vezetőség azonnal támogatta.

Milyen kulturális impulzusok hatottak rád gyerekként?

Egy nógrádi kis faluban nevelkedtem, első generációs értelmiségi vagyok. Mátraterenye a Mátra lábainál elhelyezkedő, gyönyörű természeti értékekkel rendelkező táj volt, és az ma is. A televízió egészen kicsi koromtól fogva érdekelt, de a vonzalmamra nincs logikus magyarázatom. Arra emlékszem, hogy ha valaki megkérdezte tőlem, mit szeretnék ajándékba kapni, mindig azt válaszoltam: könyvet.

Műfajtól függetlenül faltam őket, könyvtári tag is voltam. Ez később azért lett fontos, mert más a nyelvhez való viszonya annak, aki olvas, és annak, aki például csak filmeket néz. A szerkesztőségben sokszor teszem szóvá, hogy nem elég egyszerűek vagy túl hivatalosak a mondatok. Vannak szavak, amelyek ellen „be vagyok oltva”, amelyek hallatán megrezzenek. (Nevet.) Mindent, amit egy szóval ki lehet fejezni, azt egy szóval is kell! A híradóban alkalmazott szöveget használunk. A szakmai etikai kódexben is van egy olyan rész, amely a nyelv használatáról, magáról a nyelvről szól.

Kotroczó Róbert (Fotó: Soós Bertalan)
Kotroczó Róbert (Fotó: Soós Bertalan)

Kilencévesen írtad az első cikkedet a Nógrád című lapba. Miről szólt?

Nem emlékszem, de azt tudom, hogy az édesanyám eltette. Ő egyébként is lelkes támogatója volt az újságíró-karrieremnek, olyannyira, hogy előfordult, hogy amikor fáradt voltam, neki diktáltam le egy-egy cikkemet. A címe talán A titkos levél volt. A lap direkt a gyerekeknek indított egy rovatot, ahova mindenféléről lehetett írni, nyaranta pedig szakmai táborokat szerveztek nekünk. Gimnazistaként a Nógrád külső tudósítója lettem, igazolványom is volt.

Hányan mentetek egyetemre a gimnáziumi osztályodból?

Huszonnégyünkből talán négyen-öten. Nagyon jó középiskolába jártam, ahol kiváló tanáregyéniségek voltak, sok inspirációt és lehetőséget kaptam tőlük. Azokkal, akik még köztünk vannak, a mai napig tartom a kapcsolatot. Például szerettem volna jobban megtanulni angolul, ezért az igazgatónő engedélyezte, hogy bizonyos órákat kevesebbszer látogassak, így tudtam angol különórákra járni.

Az egyetemre végül történelem–angol szakra vettek fel, de az angolt végül idő hiányában leadtam, túl sokat dolgoztam már akkor az MTV-nek. A történelmi kutatásom tárgya a filmhíradó lett. Így kerültem a Filmtudományi Intézetbe, ahol Varga János volt a mentorom. Emlékszem egy nagyon érdekes előadásra, amelyet Szabó István egy német kutatóval együtt tartott német és orosz propagandafilmekről, azok hatásmechanizmusáról. Később ez is befolyásolta, hogy a szakdolgozatomat a nyilas korszak filmpropagandájából írjam.

Fogalmam sincs, hogy volt azokban az években annyi energiám, rendszeresen ingáztam az otthonom, a budapesti munkahelyem és Debrecen között, ahova egyetemre jártam. Persze akármire volt éppen szükségem, egy könyvre, egy jegyzetre, mindig máshol volt, mint én. (Nevet.)

Lossonczy Tamás festőművésszel egy interjú készítése után
Lossonczy Tamás festőművésszel egy interjú készítése után

Sok tárgyat gyűjtesz: fotográfiát, grafikát, festményt. Mi adja a gyűjteményed gerincét?

Mindig újabb és újabb dolgok kezdenek el érdekelni. Sokáig semmit sem vettem, csak árverésekre jártam, katalógusokat nézegettem. A gyűjtésben van egyfajta birtoklási vágy. Az első műtárgyam egy Csabai Ékes Lajos-festmény volt, de gyűjtöttem képregényeket is. A kortárs művészet érdekel, az absztrakt, amelynek az értelmezése azáltal, hogy nem a valóságot másolja, változhat. Mint egy könyv. Ahányszor elolvasod, annyiféleképpen értelmezed. A Mester és Margaritát legalább nyolcszor olvastam, de soha nem ugyanolyannak. Érdekel a modern street art, amelyben van egyfajta politikai véleményalkotás, kritika, ügyek és eszmék melletti kiállás. A legstabilabb érdeklődésem a fotográfia iránt alakult ki. Mindegy, hogy portré, tájkép vagy riportázs, csak az számít, hogy a kép jó legyen! Katasztrofális a névmemóriám, de a képekre nagyon emlékszem, akár azokra is, amelyeket csak egyszer láttam. Persze hosszasan kell gondolkodnom, hogy hol… (Nevet.)

A televízióban is vannak a jó és a rossz snittek, jól és rosszul megírt mondatok, és az, aki ezeket nem érzi, nem erre a pályára való. Bizonyos értelemben a kollégáim, maga a szerkesztőség is egyfajta gyűjtemény. Ahogy a műtárgyakat, úgy azokat az embereket is „le kellett vadásznom”, akikkel szerettem volna együtt dolgozni. Úgy érzem, nagyon egyben vagyunk. A híradós csapatban csak olyanok dolgoznak, akik valamiben jobbak, kitartóbbak vagy elmélyültebbek nálam. Nélkülük nem tudtam volna végigcsinálni ezt a két évtizedet.

Az interjú 2020. július 15-én készült.

Külön köszönet a helyszín biztosításáért Bartha Bélának és a Bardoni Intérieurnek.

(A címlapinterjú eredetileg a Médiapiac 2020/4. számában jelent meg, amelynek lapozható és letölthető változata az alábbi linken érhető el: itt. A lapra itt fizethet elő.)

Médiapiac

Tucker Carlson: Orbán Viktor a demokráciáért harcol

A magyar miniszterelnök ellenáll Soros György milliárdos azon törekvéseinek, hogy átalakítsa az országát – véli a Fox News sztárműsorvezetője.

Közzétéve:

Flickr

Tucker Carlsonnal Kohán Mátyás és Szilvay Gergely készített interjút a Mandiner hetilap számára.

Bár az útját maga fizette, fellépési díjat pedig nem kért, a baloldali média megírta, hogy radikális jobboldali megmondóembert hozott ide sok pénzért a Mathias Corvinus Collegium. Mi szél fújta önt Magyarországra?

Ötvenkét éves vagyok, édesapám a külügyminisztériumban dolgozott, és sokat foglalkoztatta a hidegháború. Mi úgy láttuk, az, hogy Magyarország és Közép-Európa többi országa felszabadult a szocializmus, a szovjet invázió alól, óriási siker volt. Akkor figyeltünk utoljára Magyarországra, 1991 augusztusában. Összeomlott a Szovjetunió, úgy éreztük, ez hatalmas győzelem. Néhány éve aztán észrevettem, hogy az amerikai kormány, az ngó-k, azok az emberek, akiket ismerek Washingtonban, mind Magyarországot kezdik támadni. Megkérdeztem, miért, mire azt mondták, Orbán Viktor miniszterelnök miatt, aki a demokrácia ellensége. Ó, szóval autoriter vezető! – gondoltam. Aztán utánajártam, és kiderült, hogy demokratikusan választották meg több olyan választás nyomán, amelynek szabad és igazságos voltát senki nem kérdőjelezte meg. Kiderült az is, hogy Orbán a magyarok szovjetekkel szembeni ellenállásának egyik vezetője volt. Arra jutottam, hogy ebben a történetben kicsit több van, mint amit hallottam… Szóval elcsalná a választást a miniszterelnökük? Nem,

Orbán Viktor szimplán ellenáll egy Soros György nevű magányos milliárdos azon törekvéseinek, hogy átalakítsa az országát. Valójában a demokráciát védi az elszámoltathatatlan milliárdosokkal, az ngó-kkal és bizonyos nyugati kormányokkal szemben.

A demokráciáért harcol azon erőkkel, amelyek alá akarják ásni. Jó ideje ez a legérdekesebb téma, amit hallottam, a saját szememmel akartam hát látni, mi folyik itt. Hiszek a demokráciában és az önrendelkezésben – ez amerikaiként nemcsak az államfelfogásomnak, de az önképemnek is központi eleme. Nem gondolom, hogy az ngó-knak kellene meghatározniuk azt, miként vezessenek egy országot. Szerintem ezt az adott országban élőknek kell eldönteniük. Ha például Mali népe olyan gondolatokat szeretne törvénybe iktatni, amelyeket én utálok, az az ő dolga – én az eszmében hiszek, a demokrácia és az önkormányzás koncepciójában. Ezért vagyunk itt, erről tudósítunk.

Említette Soros Györgyöt. Magyarországon a baloldal azt gondolja, hogy Soros Orbán agyréme, holott az amerikai jobboldalnak is a bögyében van.

Így igaz. Ám sok jobboldalit arra kényszerítettek, hogy hallgasson Sorosról, mert egy idős milliárdost kritizálni állítólag bigott dolog. Dehogy az! Egyébként nem csak Sorosról van szó, csak ő a legismertebb, az Egyesült Államokban és azon kívül még jó pár oligarcha van, akinek állítólag nemkívánatos befolyása van demokratikus kormányok működésére. Az amerikai típusú demokráciák egyszerű képlet szerint működnek: a megválasztott emberek úgy kell kormányozzanak, ahogy választóik tennék, ha lenne idejük kormányozni. Ez a mi rendszerünk. Az utóbbi harminc évben azonban azt tapasztalhattuk, hogy megjelent egy egész osztály, amelynek csupán azért van befolyása a kormányzásra, mert gazdag. Ez veszélyt jelent a demokráciára. Ha mondjuk a feleségemnek volna tízmilliárd dollárja, és ő osztaná az észt az amerikaiaknak arról, hogy milyen legyen az országuk, akkor is azt mondanám neki: egyetértek veled, szeretlek, de nálunk nem ez a rendszer. Az emberek önmagukat kell hogy kormányozzák, ez a demokrácia lényege.

Ám Sorosnak rendkívül destruktív és mérgező világnézete van: az államot jelen formájában le akarja rombolni, és vele együtt a családi kötelékeket is.

Legutóbb arról cikkezett az amerikai média, hogy Soros szisztematikusan pénzeli a lazább büntetésekért kiálló, liberális kerületi ügyészjelölteket.

Mondok erre egy példát. Legalább két amerikai városban indult olyan jelölt az ügyészválasztáson, akinek Soros György volt a legnagyobb adományozója. Ő intézte el a megválasztásukat. Ezek az emberek aztán nem akarták betartatni a törvényt. Az Egyesült Államok hatalmas ország, majdnem háromszázötvenmillióan lakják, de rendkívül csekély az állampolgári tudatosság. Az emberek csak a választással törődnek, hogy Trumpra vagy Bidenre voksolsz. De van még több ezer hivatalnok az elnöki szint alatt, akin az ország kormányzása múlik.

Egy olyan ember pedig, mint Soros, adományaival le tud rohanni egy helyi választást. Ha egymillió dollárt ad egy választásra, az eldöntheti az eredményét.

Ha olyasvalakit juttatsz be körzeti ügyésznek, aki nem tartatja be a törvényt, nem vádolja meg a gyilkosokat, akkor ott több gyilkosság lesz. Ez történt Chicagóban és Philadelphiában is.

Emberek haltak meg amiatt, amit Soros György tett. Sorosnak rendkívüli befolyása van a médiában is. Ez nem összeesküvés, hanem az emberi természet következménye – az emberek meghajolnak a gazdagok és a hatalmasok előtt.

Jeff Bezosnak, a világ leggazdagabb emberének óriási hatása van az amerikai politikai rendszerre, és a médiában senki nem kritizálja őt. Ugyanez igaz Soros Györgyre. A mi dolgunk elmondani az embereknek, hogy mi is történik valójában. Ami Magyarországot illeti, Soros nem is él ott, a tízmillió magyarnak kell eldöntenie, hogyan akar élni.

Hagyni kellene, hogy az óceán túlpartjáról irányítsa valaki a kormányukat? Dehogy! Mégis az amerikai média és a The Guardianhez hasonló médiumok nekiálltak gyalázkodni, hogy Magyarország bigott, gyűlölködik, mert nem akarja, hogy egy New York államban élő ember irányítsa a kormányát… Miért volna ez gyűlölködés?

Az állítólag demokráciapárti emberek valójában a lehető legkeményebben dolgoznak a demokrácia és az önkormányzás aláásásán.

Magyarország néhány hete szigorította a pedofil bűncselekmények büntetését, és megtiltotta az iskolákban az lmbtqi-propagandát. Hogy látja, szükség volt erre?

A szülők joga eldönteni, hogy ki beszélhet a gyerekeiknek a szexről. Pont. Mindegy, hogy az meleg vagy heteroszexuális szex. Nem akarom, hogy te beszélj a gyerekeimnek a szexről, ha mégis megteszed, lehet, hogy behúzok egyet, mert undorító. Ha zavar, hogy a pedofília büntetése szigorúbb lett, az többet elmond rólad, mint azokról az emberekről, akik kriminalizálni próbálják a pedofíliát. Róluk ezen a ponton lehullott a lepel. És csak ismételni tudom: ez az önök országa, ha ezt akarják, ezt kapják, ez a demokrácia. Lehet erről Magyarországon vitázni, de miért avatkozik be Brüsszel, miért háborodnak fel New York-i ngó-k?

A teljes interjú elolvasható a Mandiner augusztusi számában.

Tovább olvasom

Médiapiac

Kovács Zoltán: nevetséges történetet kreáltak a liberálisok Tucker látogatásából

Az államtitkár egy alternatív szalagcímet is felajánlott a média hazug munkatársainak.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

Mint isnert, hazánkba látogatott Tucker Carlson, a világ egyik legmeghatározóbb médiaszemélyisége, aki augusztus 7-én, szombaton az MCC Feszten tart majd előadást. Carlson a Time szerint a legbefolyásosabb konzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban, magyarországi látogatása alkalmából Orbán Viktor miniszterelnökkel is lehetősége volt találkozni, amiről a kormányfő maga is beszámolt a közösségi médiában.

Erre reagálva, a hazánkat korábban több alkalommal is becsmérlő CNN hazugsággal válaszolt, ugyanis idézték, Brian Stelter, a CNN egyik vezető tudósítójának és műsorvezetőjének Twitter-bejegyzését, amelyben arról panaszkodott, hogy Tucker Carlson egy „szélsőjobboldali” konferencián vesz részt. Ez azonban bizonyítottan nem igaz, hiszen a programot egyáltalán nem a szélsőjobboldali témák határozzák meg, a fellépők között pedig olyan emberek is szerepelnek, akik Orbán Viktor egyértelmű kritikusainak mondhatók.

Kovács Zoltán a Twitteren reagált

A liberálisok kreálmányaira válaszolt a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár hivatalos közösségi-oldalán.

A politikus különálló bejegyzésekben osztotta meg gondolatait az esetről, amit egyszerűen csak „nevetségesként” jellemzett:

  • Magyarország Kormánya 2018-ban kötött szerződést a Policy Impacttel, ami 2019-ben lejárt. Ez az adat teljes mértékben nyilvános.
  • Mi oka lenne rá a kormánynak, hogy pénzt fizessen egy interjúért? Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány tagjai is rendszeresen kapnak megkereséseket. A valamit valamiért elvnek még a feltételezése is nevetséges.

A nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár emellett egy alternatív szalagcímet is felajánlott a média munkatársainak:

Olyan újságírók vádolják összeesküvés-elméletekkel Tucker Carlsont, akik maguk is őrületes, jobboldali összeesküvéseket gyártanak a televíziós személyiség Magyarországi látogatása kapcsán.

Borítókép: Kovács Zoltán

Tovább olvasom

Médiapiac

Hitelesebb hírszolgáltatást tervez a Twitter

Megállapodást írt alá a Twitter az Associated Press (AP) és a Reuters hírügynökséggel, hogy azok segítsenek előmozdítani a pontos tájékoztatást a mikroblog- és közösségihálózat-szolgáltató platformján.

Közzétéve:

Pixabay

A Twitter bejelentése szerint közös projektjük kiszélesíti azt a már folyamatban lévő munkát, amely segíthet egyrészt megmagyarázni, hogy egyes témák miért válnak divatossá a Twitteren, másrészt megbízható forrásokból származó információkat, híreket szállítani és leleplezni a félrevezető tájékoztatást.

A hírügynökségek segítségével biztosítható lesz, hogy valós időben elérhetőek legyenek hiteles információk a frissen felmerülő, legfontosabb beszédtémákban. Ez különösen fontos lesz ott, ahol “tényeket vitatnak”, vagy amikor a társaság saját kurátori csapata nem rendelkezik a megfelelő szakértelemmel vagy nincs elég hozzáférése az adott témában készült megbízható jelentésekhez

– közölte a Twitter. A két hírügynökség feladata lesz az is, hogy segítsenek összefüggéseikbe helyezni a széleskörű érdeklődésre számot tartó témákat, köztük azokat, amelyek potenciálisan félretájékoztató információkhoz vezetnek – tették hozzá.

“Ez a munka a küldetésünk lényege” – mondta Tom Januszewski, az AP globális üzleti fejlesztésért felelős alelnöke egy nyilatkozatban. “Az AP régóta szorosan együttműködik a Twitterrel és más platformokkal is, a tényszerű újságírás hatókörének kiterjesztése érdekében” – fűzte hozzá Januszewski.
Hazel Baker, a Reuters felhasználók által generált tartalmak hírgyűjtéséért felelős vezetője kijelentette: “a bizalom, a pontosság és a pártatlanság áll a Reuters mindennapi tevékenységének középpontjában.”
A megállapodásba foglalt partnerség pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra. Az AP és a Reuters a Facebooknak is tényállításokat ellenőrző partnere.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom