Pásztor Zoltán készített interjút Charlotte d’Ornellas-szal a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, melyet változtatás nélkül közlünk.

Van egy magyar nemzeti hős, akit Hunyadi Jánosnak hívnak. Törökverő volt, és a 15. században élt. Ő volt az, aki megállította az Oszmán birodalmat és így győzött a keresztény sereg a török ellen. Mind a mai napig emlékezünk rá, mint magyar hősre. Valami hasonlót jelent Jeanne d’Arc alakja a franciák számára?

Jeanne d’Arc-nak méltó helye van a francia kultúrában. Ő a megbékélés szimbóluma, a nép egyszerű gyermeke. Ő az, akit először megfedett az Egyház, aztán szentté avatott, akit a király elítélt, majd maga mellé állított. Ő az, aki összekapcsolja a francia történelmet az évszázadokon keresztül. És ő az, aki összekapcsolja a franciákat is. Orléansban, ahol születtem, ő ma is a legfontosabb figura. Úgy szoktuk hívni ezt a vidéket, Orléanst és környékét, mint Franciaország szívét. De nem csak itt, hanem egész Franciaországban. sőt a határokon túl is tisztelik őt. Vagyis ő talán a történelmünk legfontosabb alakja.

Ön tehát Orléans-ban született. Hogyan ápolják ott Jeanne d’Arc emlékét?

Van egy különlegesség nálunk. 1429-ben Jeanne felszabadította a várost, amelyet az angolok elfoglaltak. Isteni hangokat hallva tudta meg, hogy neki küldetése van, meg kell szabadítani a hazáját. Orléans hálából a halála után egy évvel körmenetet tartott és ez a szokás azóta is, tehát 1430 óta, megvan. 600 éve május elején a város kiválaszt egy fiatal orléans-i lányt, aki felveszi a mellvértet, lóra száll, és a körmenetet vezeti. Mögötte a város, és a lakosság, amely ennyi idő elteltével is tiszteli őt és köszöni neki szabadságukat. Szerintem ez fantasztikus, mint ahogy az is, hogy a helyi püspök és a város vezetése, illetve a katonaság együtt ünnepel a néppel. A franciák talán néha elfelejtették őt, de az orléans-iak soha. Én pedig, mint orléans-i lány nagy tisztelettel adózom neki és alakja még ma is inspirál.

Jól tudjuk, hogy Önt is egyszer Jeanne d’Arc-nak választották 2002-ben?

Igen, és nem is egyszerű egy ilyen címet elnyerni. Be kell adni egy pályázatot, bizonyítani kell, hogy Orléansban születtem, és legalább 10 évet éltem a városban. Kereszténynek kell lenni, hívő katolikusnak. És jótékonykodni kell, vagyis segíteni önzetlenül másoknak. A polgármester a két helyettese, a püspök, a város katonai parancsnoka és a korábbi Jeanne d’Arc-ok választják ki annak az évnek a győztesét. Felejthetetlen emlék, mint ahogy az is, hogy jobban megismerhetjük ennek a páratlan képességű lánynak a bátorságát, erényeit, állhatatosságát, amely még ma 2021-ben is példa lehet.

Az idei évre készült egy dokumentumfilm a lány alakjáról, ön volt a hangja ennek az alkotásnak, de az utolsó pillanatban a közszolgálati televízió levette a műsoráról, mert Ön adta a hangját ennek, és mert Ön egy konzervatív lap munkatársa és mert vallásosságáról ismert katolikus újságírónő. Azt mondta az interjú előtt, hogy nem szeretné kommentálni a csatorna lépését, de kíváncsi vagyok a filmre. Mi újat tudnak még mutatni Jeanne d’Arc-ról?

Három korábbi Jeanne d’Arc adta a hangját ennek a filmnek, és én is köztük voltam. Szerencsére a youtube csatornán megnézhető az alkotás, amely az elmúlt évek ünnepségeinek az összefoglalója és a polgármester megbízásából készült.

Hogy választják ki az aktuális győztest a jelöltek közül? Mi történik az ünnepen, amely 15 napon keresztül tart?

A filmet azért készítettük el, mert a koronavírus miatt nem volt igazi megemlékezés sem tavaly, sem az idén. A célunk az volt, hogy olyanok is lássák, mi történik, akik még sohasem vettek részt az ünnepen és nincs történelmi tudásuk erről az időszakról.

Említette, hogy az lehet Jeanne d’Arc, aki Orléans i születésű, katolikus és hívő ember. Ami furcsa, hogyha nézem az önről megjelent cikkeket, a neve után mindig hozzáteszik, hogy keresztény, katolikus. Nálunk is sok keresztény, katolikus van, de soha nem tesszük hozzá a nevükhöz a jelzőt. Ez mire szolgál?

Franciaországban nagyon sokáig – évszázadok óta – a keresztény hagyományokra épült minden, de egy ideje a laicitás, az állam és az egyház szétválasztása van jelen. A szekularizmus is tudna keresztény hagyományokra építkezni, de Franciaországban nagyon szigorú elveken nyugszik. Én ezt nehezem viselem egyébként, minden embert tisztelni kell és nem szabad fiókba zárni. Igen, nekem fontos a vallás és a katolicizmus, de nem kell engem bezárni valahová. A vallás, a vallásosság nehéz téma Franciaországban, különösen 1905 óta. Az utóbbi időben különösen a fősodorba került, mert az iszlámról rengeteget beszélünk. Erről szólnak a viták a hétköznapi beszédben, hiszen Franciaország jövője múlik ezeken. Éppen ezért a vallási kérdések felszínre törtek mostanában, és tény, hogy gyakorlat lett, hogy ez alapján azonosítják az embereket. Ez döbbenetes, hiszen korábban éppen arról volt szó, hogy a vallását nem jelöljük, ha egy emberről beszélünk. Természetesen én ezt nem titkolom el, sőt büszke vagyok erre, de azt el tudom képzelni, hogy külföldön ez a megkülönböztetés furcsának tűnhet, hiszen a francia világi vízió elég egyedi a világban, és ez nagyon furcsán hat.

Sok Jeanne d’Arc van ma Franciaországban?

Nagyon remélem, hogy sok emberben van meg az alázat és hazaszeretet, ami az orléans-i lányt is jellemezte. Hűséges volt Istenhez és a hazához, és bátor. Szerintem igen, a mai francia ifjúságnak ugyanazok az erkölcsi normái és ambíciói vannak, igen, remélem, hogy Jeanne modell sok ember számára.

Ön tanár, újságíró, nemrégiben filmet forgatott a közel keleti keresztényüldözésről, interjút készített Asszad szír elnökkel, rengeteg interjút ad. Hogy látja, merre indul Franciaország? Amit mi olvasunk Magyarországon, hogy néhány napja abban az újságban, amelyben ön is ír, 20 hivatásos katona nyílt levelet intézett Macron elnöknek az iszlamizáció elterjedése ellen, egy felmérés szerint ezzel a levéllel a franciák 60 százaléka egyetért. Aztán látjuk, hogy az elnök jobbra akar nyitni, egyre több jobboldali politikust vesz be a kormányba, egy francia közvéleménykutató szerint a közeljövőben a nyugati országokban erőteljes jobbra nyitás lesz megfigyelhető. Szóval ilyen hírek közepette, Ön hogy látja országa jövőjét?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, de lassan rájönnek az emberek remélem arra, hogy milyen nagy a probléma a közbiztonsággal, az iszlám előretörésével. Voltak sokan már korábban is, akik erre figyelmeztettek, de nem vették őket komolyan. Vagy nem akarták. Mára azonban tény bizonyos területeken, hogy teljesen ellenőrzés nélkül maradt a társadalom. Ma egyre többen felismerik milyen nagy a baj, Franciaországban nagy a nyugtalanság és a reménytelenség. Az emberek belefáradtak az egészbe, és drámainak látják a jövőbeli helyzetüket. Nem tudjuk, merre lesz az irány, még az is kérdés, hogy van-e egyáltalán irány. Sokan úgy látjuk, hogy kicsúszott a politikusok kezéből a kormány. Ennek ellenére azt valljuk, hogy ez egy csodálatos ország, fantasztikus történelemmel, kultúrával. Azt a tudást, amit őseinktől kaptunk, át kell adnunk a következő generációnak. A kérdés, hogy hányan lesznek, akik így gondolkodnak. Azt látjuk, hogy a francia történelemben az új szeleknek néha sokáig kellett fújniuk, aztán vihar lett belőlük. Mindenesetre a jelen nagyon súlyos problémákkal terhelt. Rengeteg kérdésre kell választ adni, rengeteg a probléma, de ezek azt vetítik előre, hogy szükség van egy nagy ugrásra.

A beszélgetés végén csak újra Jean d’Arc-nál lyukadtunk ki. Az orléans-i lánynak az orléans-i lány a modellje? Ön is egy kicsit ő akar lenni a 21. században?

Igen, ő a példaképem, bár abban nem vagyok biztos hogy Jeanne d’Arc szeretnék lenni, mert nem akarok gőgösnek és anakronisztikusnak látszani. De az tény, hogy minden tulajdonságát vállalom. Főleg azt hangsúlyozom még egyszer, amilyen hűséggel fordult Istene és országa felé. A hazaszeretetét, ahogy bátorította a népet, a teljesen elkeseredett katonákat. Ezek a tulajdonságok modellértékűek. Jeanne a jelenben inspirációt adhat, imáimban hozzá is beszélek. Nagyon fontos személyről van szó az életemben. Nem tudom, hogy szeretnék e Jeanne d’Arc-á válni, de abban biztos vagyok, hogy szeretnék tulajdonságaimmal rá hasonlítani.

Borítókép: illusztráció