Kövess minket!

Médiapiac

Internet Hungary: ″nem konvertálnak a rohadékok″

A konferencián egy egész blokkot szántak a konverziónak, mint elhangzott, sokszor azért nem következik be, mert már a célkijelölés is rossz vagy üres.

A címben idézett, csak félig viccnek szánt idézet Erdélyi Zsolttól, a “konverziós szekció” Ihász Ingrid melletti másik opponensétől származik, és jól kifejezi a konverzió fogalma körüli kínlódást. A netes kampányok kapcsán ugyanis egyre világosabb, hogy bizonyos mutatók nem kellően vagy nem mindig relevánsak (pl. AV, lájk, stb.), és más megközelítést kell alkalmazni, de ez sem feltétlen segít közelebb a megoldáshoz. Milyen konverziót, azaz milyen kívánatos esemény bekövetkezését várjuk egy felhasználótól? Jó kérdés, és gyakran üresek a célok, vagy nem egyeztethetőek össze a tágabb értelmű márkázási célokkal. De azért ez a fogalom most az egyik gumicsont.

Baráth Péter, a DDB ügyvezető-helyettese például arról beszélt, hogy nem feltétlenül érvényesíthetőek az olyan “puha” tényezők, mint az érzelmek, az érzelmi bevonódás, holott ezek kulcsfontosságúak egy kampány sikere szempontjából. A konverzió szerinte is fontos, ám a mögötte meghúzódó okok gyakorta sokkal komplexebbek, mintsem hogy azt puszta számokkal le lehessen írni. Hozzátette: “vért izzadunk”, hogy a konverziós célokat közös nevezőre hozzák az olyan, a reklám hatékonyságát befolyásoló tényezőkkel, mint a márka ismertsége vagy kedveltsége. A szám fetisizmus persze az online piac sajátja, hiszen sokáig az volt a fő érv, hogy e médiatípus mérhető(bb mint mások), azonban ez sok egyéb aspektust kiszorít, pedig sok esetben nem marad más, mint a szakmai alapokon nyugvó “feltételezés”.

Kerti Attila, a Maximize médiaügynökség ügyvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a konverziós célok gyakran üresek, vagy egyenesen rosszak. A weboldalak látogatóinak 95 százaléka úgy hagyja el a site-ot, hogy nem konvertál, azaz nem csinálja azt, amit a hirdető szeretne – mondta el. Ennek azonban sokféle oka lehet, például nem a megfelelő közönséget vonzottuk oda, de figyelmbe kellene azt is venni, hogy milyen út vezet a konverzióig, a végpont kiragadása ugyanis nem adja ki a teljes képet. A CT fétis és a “mindegy csak jöjjenek” szemlélet egyaránt problematikus a szakember szerint, aki az egyik lehetséges útnak (főleg a long tail szereplői számára) a CPA (cost per acquisition) partnerségeket látja, amelyekben a médiatulajdonosnak azután fizet a hirdető, hogy hány olyan aktivitás valósul meg (pl. vásárlás), amit a felhasználótól vártunk a kampány során. Ezek a partnerségek azonban csak akkor működnek, ha mindkét fél, azaz a média oldal is “jól érzi magát benne”. Szintén fontos, hogy időnként el kell engedni a jól bevált módszereket, és akár próba-hiba módszerrel is kísérletezni kell, erre a webes közeg elviekben abszolút alkalmas.

Szeder Péter, a Fastbridge account directora azt emelte ki, hogy sokszor a hirdető vagy az ügynökség a médián szeretné kezdeni az optimalizálást, holott ennél egy (vagy több) lépéssel  hátrébb kellene lépni, mert az alapok sincsenek meg. Így például nem mérünk semmit a weboldalunkon, vagy teljesen rossz annak a felépítése, tehát a szerencsétlen látogató akkor sem tud “konvertálni”, ha nagyon akarna. Hozzátette, a “krónikus konverzió fókusz” ahhoz vezet, hogy a “végsőkig reszelgetjük a média árát”, és a márkakommunikációnak nem marad a végére tér. Érdekes az is, hogy gyakran félnek mérni az ügyfelek, holott nem az a baj, ha rosszak a számok, mert azokon lehet javítani, hanem ha egyáltalán nincs miből kiindulni.

Bogár Péter, az iProspect account directora a keresőmarketing, pontosabban a PPC oldaláról közelítette a konverziós kérdést. Egyfelől kiemelte, hogy a területen is sok a tévhit, például a néhány éve “közkézen” forgó heatmapek mára nem érvényesek, az, hogy mit néz meg egy felhasználó (organikus találatok, PPC hirdetések), nagyban múlik azon is, hogy mennyire kompetitív egy kulcsszó. Másfelől felhívta a figyelmet a különböző kommunikációs eszközök egymásra hatására is: a márkákra, termékekre, szolgáltatásokra érkező keresések 67 százalékát más hirdetési csatorna váltja ki. A televízió például jópár kutatás szerint erős hatást gyakorol a keresésekre, s például e két kommunikációs csatorna együttes használata erősen hat a kampöányhatékonyságra és a relevanciára.

Médiapiac

Digitális rendszerekbe ágyazott hagyomány – a kultúraközvetítés mai formái

Izgalmas kutatást kezdett Balatoni Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesteroktatója, korábbi társadalmi kapcsolatokért, valamint kulturális diplomáciáért felelős államtitkár. Azt vizsgálja, milyen hatások formálják a fiatalok nemzeti identitását, kulturális tradícióinkhoz fűződő viszonyát, milyen módszerekkel és milyen csatornákon lehet megszólítani a 15 és 29 év közötti korosztályokat, ha értékeinket szeretnénk továbbadni nekik. A Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának kutatótanára a kultúraközvetítés új formáiról és eszközeiről beszélt.

Közzétéve:

MTI Fotó: Földi Imre

Balatoni Mónikával a Magyar Nemzet munkatársa, Rácz András készített interjút.

– A kutatás összefoglalójából az derült ki, hogy a fiatalok körében a kultúrafogyasztás hanyatló trendet mutat. Nem lehetséges, hogy ez a jelenség összefügg azzal, hogy maga a polgári lét mutat hanyatló tendenciát?

– Talán nem a legjobb megközelítés, ha hanyatlásnak látjuk a változást. De az biztos, hogy a modern világ gyökeresen átalakul, s egyre kevésbé érvényesek azok a kulturális keretek, amelyekben a korábbi nemzedékek felnőttek.

Nagyon sok tanulmány foglalkozik azzal, hogy a mai fiatalok, a 15–29 közöttiek, elsősorban az anyagi természetű világhoz vonzódnak. Ez megjelenik a pénzközpontúságban, a materiális javak elsődleges igenlésében, és természetesen megjelenik a kultúrafogyasztásban is. De azért látni kell: ők is fogyasztanak kultúrát, csak másképp. Azt is megkockáztatom, hogy ők több kulturális terméket fogyasztanak, mint azt gondolnánk, csak a társadalmi megítélés más.

– Hogyan lehet másképp olvasni a könyveket, másképp hallgatni a koncerteket, másképp nézni a színdarabokat?

– Amiképpen ma már VR-szemüvegen keresztül lehet műtéti technikákat tanulni vagy múzeumba látogatni. Ennek a generációnak egészen új formákba ágyazott a szövegértése, a figyelme, más az érdeklődésük, vagy másként közelítenek meg egy kérdést, mint a korábbi nemzedékek.

Kimutathatóan sokkal kevesebbet járnak színházba, kevesebbet olvasnak szépirodalmat, de mégsem találkoznak kevesebb kultúrával. A digitális platformok és fejlesztések következtében a zsebükben van a világ, ami közhelyesen hangzik, mégis gyakran megfeledkezünk róla.

Megjelentek a kulturális piacon azon globális trendek, különféle tartalomszolgáltatók, amelyek éppen a számukra legtermészetesebb módon, a fogyasztói oldalról szólítják meg őket. Ezek a platformok – a közösségi felületek, a streamingszolgáltatók, az interneten elérhető különböző tartalomgyárak – elképesztő kulturális választékkal vannak jelen a fia­talok életében. Miközben persze ez a kultúra egészen másféle húrokat pendít meg az egyénben, mint az úgynevezett magaskultúra.

– Nehéz ezt megérteni. A kultúra valami egyetemeset ad. Olyasmit, amitől jobb lesz az életünk. Akármennyit kutakodom is azonban a streamingszolgáltatók kínálatában, nem találok semmit, ami Beethoven zenéjéhez, Fellini filmjeihez vagy Arany János balladáihoz hasonlítana.

– Ez így igaz. De a kultúrafogyasztás trendjei megváltoztak. Amiképpen az egyetemességről alkotott nézetünk is. Ami nem azt jelenti, hogy Beethoven vagy Petőfi Sándor már ismeretlen számukra. Nem lehet azt mondani, hogy nem szólítja meg őket Wagner vagy Shakespeare. De nem mindegy, hogy hol és milyen formában, főként mikor találkoznak ezekkel az alkotókkal vagy művekkel. Egy mém formájában a közösségi médiában vagy éppen egy rockzene szövegeként. Mint II. András és az Aranybulla, szerintem sok tinédzser Pamkutya számából jegyezte meg a nevet, az évszámot és a törvényt. S mindebből az az érdekes számomra, hogy a kulturális termékek nagyon sok informá­ciót, narratívát hordoznak magukban, és ha ennek a korosztálynak megfelelő formában adják át az üzenetet, az betalál, míg egy másik forma elkerüli, esetleg avíttnak találja a forrást. Gyakran azt érzik a fiatalok – főként, akik már kevesebb családi tradícióval bírnak –, hogy a hagyományok és a kulturális életünk értékei a múlt képviselői, és nem szükséges velük foglalkozni, megismerni. Meg kell mindezt haladni, hogy a jövőben érvényesüljenek. És a kettő közt pedig ott a jelen, amit tapasztalunk, s amivel mindenhol találkozunk. Hiszen az enkulturáció, azaz a kultúra értékközvetítő folyamata, amit én kutatok, nem az irodalom vagy a komolyzene fogyasztásánál kezdődik. Sokkal inkább abban a pillanatban, amikor az egyén egy társadalom tagja lesz. Amit hall, lát, tapasztal a környezete kulturális hatásaiból, mind meghatározza az ő egyéni fejlődését. Engedjen meg egy példát a nemzeti identitással, pontosabban a nemzeti jelképeinkkel kapcsolatban.

– Megköszönöm, hiszen a kutatás a nemzetállam megmaradásának feltételeként vizsgálja a kultúra, a nemzeti kultúra és tradíciók kérdését.

– Nos, amikor arról beszélgettem a fiatalokkal, hogy a hagyományos ünnepeinken, mondjuk, március 15-én kitűznék-e a nemzeti lobogót a házukra vagy kitennék-e az ablakukba, akkor a többség határozottan elzárkózott. Elavultnak, kínosan konformistának tartották az ilyesmit.

Ámde amikor a magyar csapat játszik kézimeccset, focit, vízilabdát, akkor bezzeg mindenkin ott lobog a nemzeti színű sál, sőt ott virít a piros, fehér, zöld arcfestés. Azt alapnak titulálják, közösségről beszélnek. Sőt ezek az alkalmak elképzelhetetlenek a szimbólum nélkül.

Amikor rávilágítasz az összefüggésre a két alkalom közösségi értékeit vizsgálva, kibuggyan belőlük sok elkeseredés, hiány és félreértelmezett narratíva. Egyfajta kínos tanácstalanság.

– Ez valóban elgondolkodtató.

– Azt jelenti, hogy meg kell találnunk az új csatornákat feléjük. Ugyanis óriási identitásválságot élnek meg a mindennapokban, a családban és a nemzeti identitásukban is. 

Úgy gondolom, nem csupán a klímakatasztrófák világát éljük, óriási válságban vannak a nemzeti kultúrák és komoly kérdés a fenntarthatóságuk. Én a kultúrát a lélek táplálékának tartom. Ha elvész, ha csorbul, ha átalakul, az az egyénben is változásokat okoz. Kérdés, hogy ilyen jövőt képzelünk-e magunknak. Nemcsak arról van szó, hogy új kultúraközvetítő csatornák jelentek meg, mert azok már megszülettek, sőt egyre gazdagabb a választék, hanem arról is, hogy az új csatornákhoz új kommunikációs módszereket kell megtanulni.

Új kereteken belül kell megtalálni a megfelelő értékek közvetítésének módját. Ha a kultúraközvetítők – szülők, nagyszülők, pedagógusok, könyvtárosok, színészek, galériások és mások – eleve elítélik azt, hogy a gyerekek például egy mémen keresztül találkoznak Radnóti verseivel, mert azt gondolják, hogy csak tessék szépen leülni, esetleg bevonulni a könyvtárba és olvasgatni, akkor egyszer s mindenkorra elveszítik a fiatalokat. De ha el tudják engedni a hagyományos kereteket, és a struktúrák helyett az értékre fókuszálnak, akkor van lehetőségük belépni abba a kulturális térbe, ahol hatékonyak lehetek. Ha például gimnazistákkal úgy beszélgetek a Csongor és Tündéről, ahogy az idősebb nemzedék beszélt róla, nem sok foganatja lesz. Ám ha elkezdek beszélgetni velük az általuk jól ismertnek gondolt Harry Potter világáról, vizualitásáról, a mögöttes misztikus és ősi utalásokról, jellemzőkről, sokszor érzékelem, hogy elbizonytalanodnak. Majd beszélgetünk a magyar népmesei számokról, szimbólumokról, amelyek már mindannyiuk számára ismerősek, és úgy vetem fel a Csongor és Tünde világát, egészen másként kezdenek róla beszélni, gondolkodni, sőt vizuális képekben is képesek megjeleníteni.

– De nem lehet az egész értékvilágot belecsomagolni abba a néhány képbe, mémbe, ami a fiatalok elé kerül!

– Nem kell becsomagolni, másként kell tálalni! Ma már belenézhetek a világ rangos színpadain vagy fesztivál­jain bemutatott művekbe, meghallgathatom a legjobb előadókat este a dolgozószobámban bármely tudományterületről vagy művészet képviselőjétől, előfizethetek nemzetközi workshopokra, felvehetek egy VR-szemüveget és megnézhetek egy kiállítást, vagy tanulhatok a középkorról úgy, hogy a lovagok közt járok és minden valóságosnak tűnik.

Más nyelvet kell találni a kultúráról történő beszélgetéshez, komplex formában, izgalmasan, és azokon a helyeken is létrehozni minőségi tartalmat, ami számukra otthonos. Persze csak akkor, ha szeretnénk, hogy a magyar kulturális értékekkel is gyakorta találkozzanak, ne csak a globális trendek által diktált tartalmakkal és az általuk közvetített értékrendszerrel. Úgy látom, hogy most abban kell versenyre kelnie minden nemzetállamnak, hogy miképpen örökíti tovább saját kultúrájának forrásrendszerét a következő generációknak vagy az új társadalmi berendezkedésekben.

Az interjú IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Balatoni Mónika, a Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának kutatótanára 

Tovább olvasom

Médiapiac

Soros ostrom alá vette a spanyol nyelvű médiát

Az igazságszolgáltatás és az oktatás rendszerének megváltoztatásában dollármilliókkal elért sikerei után a tőzsdespekuláns ráfordult az Egyesült Államok spanyol ajkú lakosságának politikai befolyásolására – olvasható a The American Conservative elemzésében. A szerző szerint az újabb média-térhódítási kísérlet egyike a Biden-adminisztráció félidejében minden téren vesztésre álló demokrata párti kormányzat kétségbeesett lépéseinek.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

Soros György szakértője annak, miként lehet lassan, de biztosan politikai változásokat elérni az Egyesült Államokban – írja a The American Conservative (TAC). A cikk szerzője, Edgar Beltrán venezuelai újságíró, az El American szerkesztője szerint a tőzsdespekuláns milliárdos az elmúlt évtizedben több politikai misszióját is sikerre vitte: elsőként a büntető igazságszolgáltatás rendszerének progresszív reformját tűzte ki célul, amelynek érdekében még csak nem is kellett korrumpálnia, illetve dollármilliókkal kitömnie a kongresszusi képviselők zsebét.

Elég volt befolyást szereznie a városirányítás jogi központjaiba, azaz csendben befolyatnia „adományait” néhány tucat metropolisz körzeti ügyészi hivatalába. Néhány évvel később az oktatási rendszer felbolygatása került terítékre – mutat rá a szerző. Mint írja, Soros ekkor civil szervezetekbe és agytrösztökbe ölt bele milliókat, amelyek aztán megkerülhetetlen tanácsadó testületként hangolták át politikai érdekeiknek megfelelően a helyi iskolai bizottságokat.

Úgy fest, Soros György máris új célpontot talált: a spanyol nyelvű amerikai médiát 

– hívja fel a figyelmet Beltrán.

Szerinte a demokraták bölcsen teszik, ha aggódnak a spanyol ajkú szavazók miatt. A YouGov felmérése szerint ugyanis

egy újabb esetleges Trump vagy Biden választáson a spanyol ajkúak 38 százaléka szavazna Trumpra, míg Bidenre csak 29 százalékuk adná le a voksát. A Quinnipiac közvélemény-kutatása szerint a spanyol ajkúaknak csupán a negyede elégedett Biden elnöki teljesítményével. 

A cikk szerint javarészt Soros György, illetve a Soros Fund Management befektetési társasághoz kapcsolódó Lakestar Finance befektetési vállalkozás finanszírozta a 80 millió indulótőkével nemrég felállt Latino Media Networköt, amelyet két demokrata párti ügynök, az Obama-kormányzatban, valamint Hillary Clinton elnökválasztási kampányában is megfordult Jess Morales Rocketto és Stephanie Valencia irányít. Nagy dobással kezdték: 60 millió dollárért megvásároltak a Televisa-Univisiontól 18 spanyol nyelvű rádióállomást az Egyesült Államok legnagyobb spanyol ajkú lakosságával rendelkező nagyvárosaiban: Los Angelesben, New Yorkban, Miamiban, Houstonban, Dallasban és San Antonióban. Soros médiacsoportja így az ország spanyol ajkú lakosságának egyharmadához jut el.

A legjelentősebb üzlet azonban a Miamiban működő, főként kubai–amerikaiak által finanszírozott és vezetett orgánum, a Radio Mambí megszerzése volt. A rádió egyik munkatársa az El Americannak elárulta, hogy a Televisa-Univision már megegyezett, 46 millió dollárért eladja az állomásokat a Salem Media Group nevű keresztény médiacsoportnak, ám a Latino Media Network 60 millió dolláros ajánlatával nem versenyezhettek. Az El American forrása szerint

Sorosék visszautasíthatatlan ajánlata nem más, mint „a demokraták kétségbeesett lépése, akik egy olyan választási évben, amikor mindent elveszíthetnek, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy keresztény-konzervatív műsorszolgáltató elvegye a rádiós piac nagy részét, amely a latinó közösséget is eléri”

Rocketto és Valencia azt állítja, hogy nincs közük a pártpolitikához, ezért is vettek be az igazgatótanácsba ismert republikánusokat a latin közösségből, a látszat fenntartására tett erőfeszítések ellenére azonban a Radio Mambí felvásárlása egyértelmű kísérlet a spanyol ajkú konzervatív hangok elhallgattatására.

A Latino Media Network és a Televisa-Univision úgy próbál zökkenőmentes átmenetet biztosítani, hogy nem változtatnak a programokon, és szaftos bónuszokat ígérnek a csatorna néhány sztárjának. „Vajon ez lesz az egyik első alkalom, amikor Soros pénze hatástalannak bizonyul?” – teszi fel a kérdést a szerző. Mint írja, ezt nehéz megmondani, ám a konzervatívok szerte az Egyesült Államokban bölcsen tennék, ha támogatnák a spanyol ajkúak alulról szerveződő médiáját. „Csakis a kezdeményezés, nem pedig a tehetetlenség építheti fel a spanyol anyanyelvű amerikaiak konzervatív koalícióját” – fűzi hozzá Edgar Beltrán.

A szerző szerint Soros György „másképpen működik, mint a legtöbb milliárdos politikai adományozó”. Nagyrészt a helyi kampányokra, a helyi politikára összpontosít, alulról építkezve próbál meg változásokat eszközölni.

Ez hosszabb folyamat, ám mélyebb és tartósabb hatással bír. Soros több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdett pénzt pumpálni progresszív, szélsőségesen liberális ügyészek támogatására a helyi körzeti ügyészi választásokon. 2015 és 2019 között Soros több mint 17 millió dollárt költött a kerületi ügyészválasztásokra, amivel hozzájárult az ország legellentmondásosabb ügyészeinek megválasztásához. A legismertebb és leghírhedtebb Soros-ügyészek George Gascon Los Angelesben, Larry Krasner Philadelphiában, Kim Foxx Chicagóban és a néhány hete megbukott San Franciscó-i ügyész, Chesa Boudin.

E városok többsége vált a rendőrség megszüntetéséért, illetve a rendfenntartó szervek jogköreinek megnyírbálásááért küzdő mozgalmak epicentrumává, a helyi sikerek nyomán pedig a bűnözés jelentősen megnőtt az érintett városokban. A bolti lopások miatt San Franciscóban bezártak a Walgreens üzletek, az emberölések száma 2020-ban 30 százalékkal nőtt, a letartóztatásoké pedig 24 százalékkal csökkent országszerte – emlékeztetett rá a Híradó.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

Már a gyakorlatban is kipróbálhatták magukat a közmédia sportkommentátor tanulói

Javában tart a közmédia sportkommentátori képzése, amely során a felvételt nyert hallgatók már próbaközvetítéseken is kipróbálhatták magukat. A közmédiánál nem csak a sport iránt elhivatott tehetségeknek biztosítanak tanulási lehetőséget, a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programja más területekre is keres ambiciózus fiatalokat, akik életpályájukat egy professzionális médiaszakmai szervezetnél képzelik el.

Közzétéve:

Flickr

Egy Forma-1-es futam, és az angol-magyar Nemzetek Ligája labdarúgó mérkőzés kommentátoraként is kipróbálhatták magukat az M4 Sport képzésén résztvevő fiatalok. A két hónapos oktatáson tanuló 18 tehetséget négy mentor – Vásárhelyi Tamás, Mohay Bence, Varga Ákos és Ujvári Máté – segíti a közmédia sportcsatornájánál, hogy a világszínvonalú technológiával felszerelt stúdióban gyakorlatban tanulják meg a sport-televíziózás alapjait. Mohay Bence úgy véli, a sportriporteri szakmát leginkább élesben lehet elsajátítani.

Nincs az az iskolapad, amelyik igazán fel tudna erre készíteni. A legtöbbet úgy lehet tanulni, hogyha tényleg beül az ember a kommentátor állásba, felveszi a fülest és elkezd beszélni, miközben lát egy foci meccset, vagy egy Forma-1-es versenyt. Ez a képzés erre ad lehetőséget, hogy élesben kipróbálják magukat és a gyakorlatban tanulják meg a szakma rejtelmeit

– mondta a közmédia műsorvezető-kommentátora, akivel a nézők rendszeresen találkozhatnak az M4 Sporton, most éppen a Magyarországon zajló FINA vizes világbajnokság esti összefoglalójában.

Bár a sportkommentátori képzés már tart, a tanulni vágyó fiataloknak más lehetőséget is biztosít a közmédia. A Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programjára még július 15-ig jelentkezhetnek azok az érettségi után álló ambiciózus fiatalok, akik életpályájukat egy professzionális médiaszakmai szervezetnél képzelik el. A résztvevők világszinten is kiemelkedő technikai feltételeket biztosító környezetben, a televíziós és rádiós szakma legjobbjaitól, gyakorlatorientált formában tanulhatnak. Mentorok támogatásával közvetlenül ismerkedhetnek meg a szerkesztő-riporteri feladatokkal a műsorgyártás területén, valamint – egyedülálló módon – egyéni beszédtechnikai képzést kaphatnak.

Bővebb információ a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programjáról a media-akademia.hu oldalon található.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom