Kövess minket!

Médiapiac

Interjú a svéd Kalózpárt alapítójával

A digitális technológiák hatása kettős: egyfelől minden korábbinál nagyobb lehetőséget adnak az állampolgároknak a kormányok tevékenységének kontrollálására, a transzparencia növelésére, másfelől a politikusok számára is módot teremtenek az emberek ellenőrzésére. Az, hogy soha nem látott szabadság vagy orwelli idők jönnek-e, elsősorban azon múlik, hogy kié lesz az interneten a hatalom – véli az Enter!Digital konferencia alkalmából Magyarországra érkező Rick Falkvinge. A svéd Piratpartiet (Kalózpárt) alapítóját a Foreign Policy magazin tavaly a világ száz legjelentősebb gondolkodója közé választotta, nemrégiben pedig a Time magazin jelölte a legbefolyásosabbak közé.

Rick Falkvinge

Az Enter!Digital konferenciára érkezik Magyarországra. Az előadása címe pedig az lesz, hogy Print Screen: Media in a Post-Copyright Climate. No de valóban a “szerzői jog utáni” korról beszélhetünk? A SOPA (Stop Online Piracy Act) és az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) nem erről tanúskodnak.

Jogi értelemben még valóban nem beszélhetünk a szerzői jog utáni korról, de a gyakorlatban a szerzői jogok már csak a bírósági termekben léteznek. E monopólium iránt az emberek a nullánál is kisebb tiszteletet mutatnak. Amikor az ember vállalkozást indít, mozgó célpontra lő: most így áll a helyzet, de ki tudja, mi lesz tíz év múlva, amikor a történet az érett szakaszba lép?

 

A SOPA tervére példa nélküli tiltakozással válaszoltak internetszerte. Mi volt a siker kulcsa? S persze az is kérdés: mit várhatunk az ACTA kapcsán?

A kulcs mindig az, hogy az emberek képesek legyenek közvetlenül, szűrők nélkül kommunikálni. Régen, amikor csak újságok meg a tévé létezett, a szerkesztők dönthették el, miről vitázhatnak az emberek tömegesen, egymás között. A net viszont mindezt megváltoztatta. Most emberek millióit lehet elkötelezni nulla belépési költséggel. És ezek a milliók készek arra, hogy harcoljanak e képesség megtartásáért.

 

Ön alapította néhány évvel ezelőtt a svéd Kalózpártot. Magyar szemmel a “kalózosdi” szinte csak kis színesnek tűnhet, jelenleg ugyanis földhözragadtabb dolgok foglalkoztatják a közvéleményt. Mégis, miért kellene a kalózgondolatoknak beépülniük a fősodorba?

A Kalózpárt programjában a munkavégzés, a kommunikáció és az együttműködés teljesen új kultúrája testesül meg. Ez az, ahogyan a netgeneráció éli az életét az online közegben, és azt kell mondjam, hogy ez milliószor hatékonyabb, mint bármely generáció előtte az emberiség történetében. Mindez közvetlenül igaz a termelésre, a gazdaságra, a vállalkozói felfogásra és a társadalom minden más elemére.

 

Az ön pártja támogatja a WikiLeakset. Mit gondol a Julian Assange alapító körüli visszásságokról? Hibázott ön szerint, vagy mindez csak arról szól, hogy így próbálják elhallgattatni?

Sajnos nem mondhatok véleményt az eset tanulságairól. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor, hogy különválasszuk Julian Assange személyét és a WikiLeakset mint jelenséget. Szintén különbséget kell tennünk Julian Assange személyes jogi problémái és újságíróként végzett díjnyertes munkája között.

 

El szokott hangzani az az érv, hogy a WikiLeaks sokkal több fontos titkot szivárogtatott ki hónapok alatt, mint a hivatásos média együttesen évek alatt. Ön szerint bűnös a hivatásos média abban, hogy a kényelmetlen titkok továbbra is a sötétben maradnak?

Bizonyos országokban nyilvánvaló bizonyítékokat találunk arra nézve, hogy a hatalom birtokosai – médiások, politikusok, vállalatvezetők – távol tartják a nyilvánosságot a számukra kényelmetlen történésektől. Aztán persze ott vannak a médiatulajdonosi érdekek, amelyekkel ugyan nehezebb (vissza)élni, mióta van internet. Könnyű úgy idealizálni a média szerepét, hogy a dolga az igazság feltárása oly módon, ahogy a valóságban az újságíró találkozott vele, a valóság azonban sokkal komplexebb ennél. Az emberek folyton egymás hátát védik, szívességeket tesznek egymásnak.

 

Mikor a média szabadságáról beszélünk, többnyire a politikai presszióval foglalkozunk. Ön szerint melyik a rosszabb: a politikai vagy a pénzügyi (hirdetői) nyomás?

A pénzügyi nyomással kapcsolatban legalább azt elmondhatjuk, hogy a médiának van lehetősége új hirdetőt találni ahelyett, aki befolyást próbált gyakorolni rá. A politikai nyomással az a baj, hogy nehezebb új törvényeket találni a régiek helyett.

 

Az ön pártja azt állítja, nincs szükség titkokra, s mindenkinek képesnek kellene lennie arra, hogy ellenőrzést gyakoroljon a kormányzatok tevékenysége felett. Erre a digitális eszközök nagyon is alkalmasak. De hogyan lehet azokat bevonni, akik továbbra is “digitális írástudatlanságban” élnek?

Ez mindig kihívást jelent a fontos kulturális, technológiai vagy társadalmi változások esetében. Például még mindig vannak olyanok, akik nem tették magukévá a fenntarthatóság érdekében szükséges zöld paradigmaváltást, mert egyszerűen az előtt születtek, hogy ez a változás megtörtént volna.

Hosszabb távon a probléma önmagától meg fog oldódni. Addigra mind meghalunk, persze. Jelenleg tehát az a legfontosabb, hogy minél több kezdeményezést indítsunk a digitális szakadék áthidalására. Ez nem csupán életkori szakadék, jóléti jellege is van. Ami az életkori szakadékot illeti, a társadalmi és ezen belül is elsősorban a családi kötelékek azért tudnak segíteni valamit a dolgon. Mondok egy példát: “Fiam, letöltenél nekünk valami jó filmet ma estére a netről?”

 

Egy tanulmányban Umberto Eco azt írta, hogy a digitális korban rendelkezésre álló eszközök miatt lehetetlen titkot tartani, így nem kizárt, hogy a kormányok visszaszoknak a jó öreg konspirációs módszerekre: titkos találkozó egy sötét sikátorban, e-mailek, telefonok nélkül, egy szál papírra jegyzik le a fontos infókat. Most akkor a technológia növeli vagy csökkenti a demokrácia szintjét?

Most egy olyan kereszteződésnél állunk, ahol a technológia mindkét irányba hat. Miközben az új technológiák révén soha nem látott szintre nőhet az átláthatóság, a politikusok arra kapnak lehetőséget ugyanezen technológiák révén, hogy riasztó mértékben képesek legyenek lenyomozni és ellenőrizni az állampolgárokat. Végső soron a világháló feletti kontroll alakulása dönt arról, hogy a demokrácia új szintjére jutunk-e, vagy egy annyira rémisztő orwelli társadalomba, amely még egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna.

 

Manapság talán a leginkább ikonikus technológiai óriás az Apple, amely a zárt és ellenőrzött rendszerek híve. Eközben egy másik fontos szereplő, a Google nyitott rendszereket épít, viszont adatvédelmi kérdésekben nem áll mindig a helyzet magaslatán. Szóval, Apple vagy Google?

A fentebb említett okok miatt inkább Google. Az Apple szép, csillogó dolgokat készít, és magam is szeretek rájuk nézni, de soha nem bíznám az adataimat egy olyan cég termékeire, amely úgy határozott, hogy nem bízik bennem. Nos, pont ebből az okból GNU/Linuxot és Androidot használok. Eközben viszont jónak tartom, hogy az Apple nyomást gyakorolt a többi kütyügyártóra, és így olyan eszközök készülnek végre, amelyekre ránézni is jó érzés.

 

2011-ben a Foreign Policy a világ száz legfontosabb gondolkodója közé választotta. Az ennek kapcsán készült rövid interjúban azt mondta, hogy John Stuart Mill filozófus-közgazdász a múzsája. Mi a leginspirálóbb a gondolataiban?

Mai kontextusban nagyon is releváns az a gondolat, hogy a szólásszabadságot pusztán azért korlátozzák, hogy fenntartsák a status quót. Az általa fontosnak tartott szabadságjogoknak ugyanúgy érvényre kell jutniuk a világ online részében, ahogy sok éven át az offline részében érvényesültek.

 

A Foreign Policy elismerése után most a Time magazin is jelölte a száz legbefolyásosabb személy közé. Azért ez kölcsönöz az embernek valamiféle tekintélyt. Csakugyan, mit gondol a tekintélyről?

Meg vagyok róla győződve, hogy miután az ötletek, a gondolatok a nyilvánosság elé kerülnek, azoknak a maguk útját kell járniuk, maguknak kell kiharcolniuk a helyüket. Sokkal inkább, mint hogy annak a személynek az autoritásától függjenek, aki éppen beszél róluk.

Médiapiac

Médiatechnológiai vállalattal bővül a 4iG portfóliója

Újabb szolgáltatással lép a magyar és nemzetközi piacra az infokommunikációs nagyvállalat.

Közzétéve:

MTVA/Bizományosi: Róka László

A 4iG Nyrt. adásvételi megállapodást kötött a Honeycomb Hungary és Central Europe vállalatcsoport 75 százalékos tulajdonrészének megvásárlásáról – tette közzé a tőkepiaci társaság a Budapesti Értéktőzsdén.

A Honeycomb rendelkezik a Brisk szoftver és az erre épülő Brisk médiatechnológiai platform kizárólagos felhasználási jogával. A Brisk magas szintű digitális médiaszolgáltatásokat nyújt Magyarországon és Kelet-Közép-Európa több országában.

Az akvizíciót követően a nyugat-balkáni piacon – ahol ilyen, vagy ehhez hasonló szolgáltatás jelenleg még nem elérhető – megkezdődhet a rendszer értékesítése a hirdetői piac szereplői számára, szoros együttműködésben a régió kiemelt televíziós társaságaival

– közölte a 4iG.

A Honeycomb platformja a világ jelenleg egyik legkorszerűbb és legmagasabb fokon automatizált, Magyarországon fejlesztett reklám minőségellenőrző, transzkódoló és továbbító rendszere.

A felhőalapú rendszer a digitális, lineáris vagy nonlineáris televíziós, azaz broadcasting piacra optimalizált, multimédia hirdetési tartalmak minőségellenőrzésére, transzkódolására, archiválására és kijátszási pontok felé történő továbbításra szolgál.

Kiváló megbízhatósága mellett jól skálázható és könnyű illeszkedést tesz lehetővé a régió változatos piacain, amely a 4iG számára vonzó és fontos képességet és értéket képvisel.

A 4iG csoport hosszútávú stratégiájának megfelelően a Honeycomb akvizíciója egy új képességgel gyarapítja a cégcsoport telekommunikációs ágazatát, amellyel a csoport szolgáltatásainak köre is tovább bővül. A képességgel egy olyan szolgáltatási piacra lép be a részvénytársaság, amely kiegészíti a meglévő szolgáltatásait, a cégcsoport üzleti és technológiai hátterével pedig hatékonyan tudja támogatni a rendszer további régiós fejlődését, illetve értékesítését is. Az akvizíció a versenyjogi eljárást követően 2022 végéig zárulhat.

Borítókép: A 4iG Nyrt. informatikai-technológiai vállalat székháza a Szépvölgyi Irodaparkban, a főváros III. kerületében, a Montevideó utca 8. szám alatt

Tovább olvasom

Médiapiac

Jön a Séfek Séfe ötödik évada – várják a jelentkezőket

Bárki megmutathatja főzőtudományát országnak, világnak.

Közzétéve:

Borítókép: Séfek Séfe / Facebook

Végéhez közeledik a Séfek Séfe negyedik évada, pénteken kiderül, ki lesz a végső győztes, de máris itt a lehetőség, hogy újabb vállalkozó szellemű séfjelöltek mutassák meg tehetségüket országnak, világnak – közölték a TV2 gasztrorelityjének készítői. Hamarosan kezdetét veszik ugyanis az ötödik évad előkészületei.

A gasztronómiai tehetségkutató szeptember 4-én indult szériájának egy-egy szeptemberi adását több mint 263 ezren kísérték figyelemmel a 18-59 évesek körében, amihez 14,1 százalék közönségarány párosult. A főzőműsor különösen népszerű a fiatalabb tévénézők között, hiszen a 18-49 évesek körében elért 14,9 százalékos nézői részesedéssel a Séfek séfe átlagosan idősávja legnézettebb műsora lett a korcsoport körében.

“Legyél akár lelkes amatőr vagy profi szakács, ha a gasztronómia szerelmese vagy, és szeretnéd szélesebb körben is megvillantani főzőtudományod, jelentkezz! 2023-ban jön a Séfek Séfe ötödik évada, ne maradj le, főzz le mindenkit, és mutasd meg, mire vagy képes a konyhában!” – buzdítanak közleményükben a tévés produkció alkotói.

Tovább olvasom

Médiapiac

AIPS: Csisztu Zsuzsa a világszövetség, Szöllősi György az európai szövetség alelnöke lett

Köszönik a magyar és a többi, csaknem száz nemzeti sportújságíró-szövetség támogatását.

Közzétéve:

Borítókép: Csisztu Zsuzsa és Szőllősi György a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) tisztújító kongresszusán, fotó: Facebook/MSÚSZ

A Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) közösségi oldalának szerdai beszámolója kiemeli, hogy Csisztu Zsuzsát, az MSÚSZ alelnökét a legmagasabb szavazatszámmal, a lehetséges 102-ből 96 vokssal választották meg a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) alelnöki tisztségére a szervezet római tisztújító kongresszusán.

Mint írják, az AIPS 1924 óta íródó történetében 1944 óta nem töltötte be magyar ezt a pozíciót, Csisztu Zsuzsa az első, aki kiérdemelte a magyar sportújságírók közül. Korábban Vadas Gyula és Mamusich Mihály volt alelnök a szervezetben, és hasonlóan magas tisztséget viselt főtitkárként 1989 és 1992 között Gyulai István.

“Nagyon nagy megtiszteltetésnek és a nemzetközi sportújságíró-világtól kapott hatalmas szakmai elismerésnek érzem, hogy az öt pályázó alelnökjelölt közül engem választott meg legtöbb szavazattal az AIPS globális közössége. Harminc év sportújságírói munkája nyugszik ebben a sikerben, és nagyon örülök, hogy az AIPS alelnökeként a jövőben világszinten is az eddigihez hasonló energiával és elkötelezettséggel képviselhetem a hivatásunkat a nemzetközi közösségben, és segíthetem a legjobb tudásom szerint a magyar sportújságírás és a magyar sportdiplomácia ügyét a globális szintéren”

– mondta Csisztu Zsuzsa.

A megválasztott Csisztu mellett az MSÚSZ elnöke, Szöllősi György megtartotta eddigi pozícióját: Charles Camenzuli elnök javaslatát a végrehajtó bizottság egyhangú döntéssel elfogadta, ami azt jelenti, hogy 2026-ig a posztot 2019 óta betöltő Szöllősi lesz az AIPS Europe egyetlen alelnöke.

“Amikor öt éve bekapcsolódtunk az AIPS vezető testületeinek munkájába, kijelentettük, hogy a régi magyar sportújságírók nyomdokaiba kívánunk lépni. Azóta rendeztünk regionális, európai és világkongresszust, valamint AIPS Sportmédia-díjátadó gálát, továbbá elnyertük az alelnöki megbízatást a kontinentális és a globális szövetségben is. Gratulálok Gianni Merlo és Charles Camenzuli elnök uraknak, Csisztu Zsuzsa alelnök asszonynak a megválasztásukhoz, köszönjük a magyar és a többi, csaknem száz nemzeti sportújságíró-szövetség támogatását”

– nyilatkozta Szöllősi György, aki 2015 óta vezeti az MSÚSZ-t, 2017-ben lett az AIPS Europe vezetőségének tagja, 2019-ben alelnöke.

A kongresszus ötödik ciklusra is elnöknek választotta az egyedüli jelöltként induló olasz Gianni Merlót.

Tovább olvasom