Manapság a közösségi médiában, elsősorban a Facebookon és az Instagramon, egyre elterjedtebb követőket és kedveléseket venni. A vállalatok, akik a véleményvezérek segítségével szeretnék reklámozni termékeiket, azokkal lépnek üzleti kapcsolatba, akiknek jelentős számú követőjük van, így az általuk közvetített reklám is minél több fogyasztót képes elérni. Az azonban kifejezetten feltűnő lehet, ha valakinek nagyszámú követőtábora van, de képeit alig kedvelik, ezért a like és követő vásárlás is részévé vált ennek az üzleti modellnek.

A kedvelések vásárlása sokféleképpen működhet, vannak rá applikációk és weboldalak is. Ilyenkor felhasználókat generál egy program és az csatlakozik a megrendelő profiljához, kedveli a megrendelő bejegyzéseit. A módszer működhet valós profilokkal is, ilyenkor a létező felhasználó másokat kezd el követni, tartalmakat kedvelni, mindezt pedig beváltja arra, hogy őt is kövessék és kedveljék. A piaci igény kialakította az úgy nevezett „kattintó farmokat”, ahol iparszerűen történik a kedvelések és követések előállítása.

– emeli ki a CHSH szakértője.

Érdekes eset Mága Zoltán példája: tavaly ősszel konkrét adatok kerültek nyilvánosságra a hirtelen kialakult, több mint félmilliós dél-ázsiai (Pakisztán, Banglades, Inda) követőtáborról. Többeknek gyanús lett, hogy a Magyarországon, elsősorban magyar zenét játszó hegedűművész nem lehet ennyire ismert ezekben az országokban. További furcsa körülmény, hogy a rajongótábort rendkívül rövid idő alatt sikerült kiépíteni, úgy, hogy nem tartott bangladesi, vagy pakisztáni turnét a művész.

A novemberi „like-boom” a GVH-nak is feltűnt, májusban került a média érdeklődésének köszönhetően nyilvánosságra, hogy jelenleg vizsgálat folyik a kedvelések eredetének tisztázására. Természetesen az eljárás folytatása még nem jelenti, hogy a jogsértés meg is valósult, a cél éppen ennek tisztázása.

– közölte a GVH közleménye alapján a 444.

Mi köze ennek a versenyjoghoz?

Azzal, hogy valaki magának látszólagos népszerűséget vásárol magáncélra, nincsen semmi baj. A joggal akkor kerülhet ez a tevékenység összeütközésbe, amikor cégek felkeresik a véleményvezért, hogy reklámozza a termékeiket. Az üzletfelek ugyanis abban bíznak, hogy így sok magyar, illetve az adott piacon releváns fogyasztó fogja látni a – sokszor egyébként saját tartalomnak álcázott – hirdetésüket. Ha tehát a követők nem valósak, vagy valósak ugyan, de teljesen más érdeklődési és kultúrkörből származnak, a hirdetés nem fogja elérni a célját. Az influencer erről tudomással bír, hiszen ő maga vásárolta követőit, magatartása egyértelműen rosszhiszemű az üzletfelekkel és a fogyasztókkal szemben, kimondottan megtévesztésükre irányul – írják.

Fentiek okán a követők és a kedvelések vásárlása esetén felmerülhet a fogyasztóvédelmi aspektus is. Azzal, hogy egy hirdetett posztot sokan kedvelnek, a véleményvezér a fogyasztókat is félre vezeti, ugyanis a sok like láttán okkal lehet arra következtetni, hogy az a promótálni kívánt termék minőségének szól. Ezzel pedig a vásárlók (jelen esetben a hirdetők) megtévesztése is megvalósulhat.

Összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a kedvelés és követővásárlás csak a véleményvezérek esetében tűnik aggályosnak. Maga a tény szembetűnő, hogy valakinek indokolatlanul sok követője van harmadik országokból, azonban annak a bizonyítása, hogy ezeket a követőket úgy vásárolták új kihívások elé állítja a hatóságokat. Ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy amint a GVH esetjoga egyre kiforrottabb lesz, a véleményvezérekkel szembeni türelmi idő is lejár, és a hatóság tényleges bírságokat fog kiszabni a megtévesztő módon viselkedő influencerekre.

– foglalja össze dr. Kocsis Márton, aki a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértőjeként segített eligazodni..