Kövess minket!

Médiapiac

Hát én immár kit válasszak? És legfőképpen: miért?

Kifejezetten a Médiapiac konferenciára készített kutatást a Maxus. A médiaügynökség csapata arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulnak a magyar fogyasztók a tartalmakhoz, milyennek látják az egyes médiatípusokat és médiamárkákat. Nehéz Viktória tartott előadást az eredményekről.

A média is egyike azon témáknak a foci és a politika mellett, amelyekhez Magyarországon mindenki ért. Eközben a fogyasztók kegyetlennek tűnnek: nem hatja meg őket a hazai média nehéz helyzete, a globális óriásokkal folytatott verseny, a reklámok funkcióját sokan nem értik, a tartalmakért pedig az eddigi vizsgálódások alapján nem fizetnének. Zárjuk be a boltot? Ez nem jó válasz, de az biztos, hogy a fogyasztókért egyre jobban meg kell küzdeni. A Maxus arra volt kíváncsi, mitől értékes egy tartalom vagy egy adott médiatípus a fogyasztók számára, és pontosan mire elég ez. Példának okáért a zsebünkbe nyúlnánk-e azért, hogy kedvenc portálunk híreit olvasgassuk, vagy éppen továbbra is függhessünk a Facebookon. Az ügynökség néhány sztereotípia igazságtartalmát is megvizsgálta.

Pénz, pénz, pénz

Lehet egy tartalmat szeretni vagy nem szeretni, de végső soron két szempont számít: hogy a hirdetők hajlandóak-e megfinanszírozni, és hogy a fogyasztók hajlandóak-e ugyanerre. Mivel 2008 után a hirdetési kedv először mélyre zuhant, majd a visszakapaszkodásról kiderült, hogy az lassú lesz, és gyökeresen új viszonyokat fog teremteni, előtérbe kerültek a fogyasztói bevételek. De miért is fizetnek a fogyasztók? A megkérdezés alapján a 18–59 éves netezők elsősorban az internetért (89 százalék), ami legfőképpen elérést jelent, tartalom-előfizetésnek csak áttételesen tekinthető (a fogyasztók nem is így gondolnak rá). Ezt követi a mobiltelefon-előfizetés (83 százalék), majd a televízió-előfizetés (71 százalék), a magazinok, újságok lényegesen lemaradnak 28 százalékkal.

A tévé a barátod

Összességében még mindig a tévé a legközelebbi társunk a médiatérből. Miközben az online hozzáférhető tartalmak száma szinte végtelen, a televízió esetében is beszélhetünk long tailről. A Whitereport.hu mediabrowser Nehéz Viktória által idézett adatai alapján itthon mintegy 700 tévécsatorna érhető el, melyek közül közel 600 magyar nyelvű. Természetesen ezeknek csak egy töredéke szerepel valamilyen mérésben, de e töredéket is napi mintegy 4 órában nézi a vizsgált célcsoport, a hirdetők pedig 2014-ben még mindig a televízióra költötték a legtöbb pénzt. A tévés piac két kiemelkedő szereplője az RTL Klub és a TV2, és ha a közönség választását nézzük 2014-re vonatkozóan, akkor mind a 18–49, mind a 18–59 évesek körében az előbbi volt a befutó.

Azt tehát tudjuk, hogy a tévénézők mit választottak, a kérdés az, hogy milyen motivációk alapján? A Maxus felmérése szerint a fogyasztók úgy látják, a piacvezetőnél dolgoznak szimpatikusabb munkatársak (nyilván ez elsősorban a képernyősökre vonatkozik), megbízhatóbb információkat nyújt, látványosabbak a show-műsorai, újítóbb, trendibb, „nekem valóbb”, jobbak a filmjei, sorozatai, és fiatalosabb. A TV2 két vizsgált dimenzióban tudott az RTL Klub elé kerülni: a megkérdezettek szerint inkább szól az idősebbeknek, mint társa, illetve rövidebbnek érzékelik a TV2-n látható reklámblokkokat. Egyébként ez utóbbival kapcsolatban nem csaltak a megérzések: a Maxus által idézett adatok (Nielsen Audience Measurement + AdvantEdge, 2014) alapján a műsormegszakítók – TCR-rel, műsorelőzetessel együtt – valóban az RTL-en voltak a hosszabbak. (A nézők nem tekintik külön „műfajnak” a reklámokat és a beharangozókat, egészében érzékelik a blokkot valamilyen hosszúságúnak.)

A televíziók mind nagyobb hangsúlyt fektetnek az online jelenlétre, és az látható, hogy e téren is hasonlóan boldogulnak a fogyasztók megítélése alapján, mint a hagyományos közegükben. Így a válaszadók szerint az RTL Most ugyanúgy trendibbnek, szórakoztatóbbnak, egyedibbnek tűnik a TV2.hu-nál, mint ahogyan az RTL Klub a TV2-nél. A televíziós közegben megszerzett márkaértékek tehát az online kiterjesztésre is „átörökítődtek”.

De ne feledjük a lapokat

A printet divat temetni, a kép azonban ennél sokszínűbb. A hirdetési bevételek valóban csökkennek, most már itthon is több pénz áramlik a digitális reklámpiacra, mint a print szegmensbe. Ám ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk egyrészt, hogy a digitális reklámpénzek majdnem felét elviszi a Google és a Facebook, és a maradékból a kiadók több mint 5 milliárd forinttal részesednek. Másrészt a kiadók a kábeltévék és a mozik mellett az egyedüliek, amelyek hagyományosan képesek a fogyasztóktól bevételeket szerezni. Ha a terjesztési bevételeket (azaz a tartalomért való fizetést) is beszámítjuk, a kiadói piac több mint 100 milliárd forintot tett ki tavaly. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kiadók megspórolhatják a digitális erőfeszítéseket, ám érdemes egy lépéssel hátrébb lépni.

Noha a legtöbb tartalom ma már elérhető valamilyen formában online is, a válaszadók szerint több tényező miatt is érdemes még mindig print termékekre költeni. Meglepő módon a lista elején a naprakészség áll, melyet az elérhető ár, a megbízhatóság és a szép megjelenés követ. Ha csodálkozunk a naprakészség első helyén, ez az érzésünk nem csökken annak a – pozitív – sztereotípiának a vizsgálatakor sem, hogy még mindig jó érzés kézben tartani a nyomtatott lapokat. Ez ugyanis a megkérdezettek számára nem túl fontos szempont a többi tényezőhöz viszonyítva. Van azonban egy réteg, amely talán mégis alátámasztja ezt a pozitív előítéletet: a 18–59 éves netezőkön belül a magas iskolai végzettségű, városi fogyasztók – derült ki az előadásból.

A kutatásból nyilvánvalóvá vált, hogy a sajtót gyökeresen más szempontok alapján választják, mint az online tartalmakat. Előbbi mellett szól a megbízhatóság, a lojalitás, a jobb megjelenés, a választékosabb megfogalmazás, illetve az eredmények alapján a reklámokat is – ha kismértékben is, de – kevésbé zavarónak találják a print közegben a megkérdezettek.

Miért szeretjük az online tartalmat?

A fogyasztók figyelme azonban egyre inkább az online és mobilos tartalmak felé fordul, ami azt is maga után vonja, hogy a hirdetők ilyen irányú figyelme is egyre nő. Ez a magyar piacon azt jelentheti, hogy a digitális reklámköltés jövőre megelőzheti a televízióst.

Hogy mi a legvonzóbb az online tartalmakban? Az ingyenesség. Ez nem túl jó hír a szegmens számára, hiszen a reklámbevételek mind nagyobb része vándorol a globális szereplőkhöz, így a fogyasztói bevételek kulcsfontosságúak lennének a fejlődéshez. Ebben azonban egyelőre nem nagyon bízhatnak a hazai online média tulajdonosok. Az ingyenességen túl fontos tényező az azonnaliság és a frissülés, a könnyű áttekinthetőség (vö.: a print szeret a szűrt, rendezett tartalommal érvelni), a megbízhatóság (vö. azzal a sztereotípiával, hogy a neten mindenféle szemét érhető el) és a visszakereshetőség.

Érdekes ugyanakkor, hogy a multimédia mint tényező csak a középmezőnyben helyezkedik el, miközben a fogyasztók mind a közösségi médiában, mind más felületeken egyre több videotartalmat fogyasztanak. Talán a kínálati oldalnak kell ahhoz fejlődnie a videók terén, hogy a fogyasztók számára is fontossá váljanak e tartalmak a klasszikus portálokon, ám ne feledjük: a mozgóképes műfaj drága. Szintén meglepetés, hogy a megkérdezettek alig 19 százalékának lényeges az interaktivitás. E kettő együttesen azt sugallja, hogy a médiafogyasztók itthon kis túlzással még mindig digitalizált újságokként tekintenek a portálokra.

Erős márkák és ifjú titánok

Az online piacon is sok változás történt az elmúlt évben, például az Origónál a szerkesztőség egy jelentős része távozott. E szempontból is érdekes, hogyan áll a titánok harca a digitális térben, azaz mit gondolnak a fogyasztók az Origóról és az Indexről. A válaszok alapján az Index áttekinthetőbb és közkedveltebb, míg az Origo sokszínűbb és szórakoztatóbb.

Ha van „klasszikus” márka, akkor a HVG az, így a Maxus ennek a digitális felületét vetette össze az egyik legfrissebb hanggal, a 444.hu-val. A válaszadók szerint a 444 egyedibb és szórakoztatóbb, mint a HVG.hu, utóbbi viszont megbízhatóbb, jobban áttekinthető és inkább az idősebbeknek szól.

Négy rendkívül erős márkáról van tehát szó, de kérdés, hogy mit ér a márkaérték a digitális világban? Itt érdemes visszatekintenünk az ingyenességi szempont elsőbbségére. Arra a kérdésre, hogy mit tennének a fogyasztók, ha kedvenc portáljuk fizetőssé válna, a válaszadók tömege azt felelte, áttérne egy versenytárs olvasására, s aki fizetne, az is csak nagyon keveset. Ennél is rémisztőbb, hogy a megkérdezettek körülbelül fele semmit nem csinálna ilyen esetben, magyarán passzívan viszonyul a tartalomhoz, akár le is mond a tartalomfogyasztásról. A lojalitás tehát elég esetleges az online térben, legyen szó akár erős és látogatott médiamárkákról. További adalék, hogy az ingyenesség kiemelt szempontként legnagyobb arányban a 18–29 éveseknél jelenik meg.

Végül még egy adalék arról, hogy a globális óriások élete sem fenékig tejfel: a kutatásban részt vevők majdnem fele gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartja az életét Facebook nélkül, a többség (55 százalék) mégsem adna pénzt a használatáért, ha fizetőssé válna. A fizetni hajlandók közül a legtöbben 200 forint alatti összeget tartanának elképzelhetőnek. Ebben az esetben is igaz, hogy a legtöbben inkább versenytárs oldalra váltanának – csakhogy itthon tizenkét év után bezárt az iWiW, és a magyarok borzasztóan nem szeretnek a magyartól eltérő nyelveken tartalmat fogyasztani…

Aki kíváncsi a kutatás további részleteire, a pontos számokra, az alábbi elérhetőségeken érdeklődhet: Maxusglobal.hu, viktoria.nehez@maxusglobal.com

A kutatásról

A WebTrack kutatást 1200 fő megkérdezésével végezték 2015. február–márciusban. A felmérés során a 18–59 éves internetezőket vizsgálták. A minta reprezentatív a célcsoportra nem, korcsoport, iskolai végzettség és településtípus szempontjából. A Maxus a jövőben további kutatásokkal jelentkezik a magyar piacon új, nemzetközi filozófiája („Lean into Change” – „Elhozzuk a változást”) jegyében, amely többek között új információk, tudások piacra vitelében nyilvánul meg.

Médiapiac

Klasszikus filmek “újrahangolva” – szinkronokat restaurált a Rádióarchívum

Elkészültek a közmédia első, hangban restaurált, régi szinkronos filmjei. A Rádióarchívum munkájával A hét mesterlövész, a West Side Story és a Legénylakás hangsávjai újulhattak meg.

Közzétéve:

Flickr

A kulturális értékmegőrzés mindenkori igényét szem előtt tartva elkészültek a közmédia első hangfelújítással korszerűsített külföldi filmjei. A digitális innovációk nemcsak az új filmek elkészítésénél, hanem a restaurálási technológiában is segítségek nyújtanak abban, hogy a felújított filmklasszisokat még generációk hosszú sora élvezhesse a kor fejlett igényeinek megfelelően – ismerteti az MTVA.

Az MTVA Rádióarchívuma elsőként A hét mesterlövész, a West Side Story és a Legénylakás című filmek hangsávjainak felújítását végezte el, az archívum restaurátor hangmérnökeivel.

A restaurálással nemcsak az általános hangminőséget sikerült feljavítani, hanem a teljes hanganyagot átdolgozták. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az új HD kópia eredeti hangjából, az újonnan megszerzett nemzetközi hangból, a régi magyar szinkronból és esetlegesen filmzenei lemezekből építették újjá a hanganyagot. A felújításnak köszönhetően a három mestermű ezelőtt még soha nem szólalhatott meg olyan minőségben, mint ahogyan mostantól lesznek hallhatók. Az átalakulást a nézők saját fülükkel is megtapasztalhatják; a közmédia csatornáin hamarosan bemutatják a szinkronrestaurált klasszikusokat – közölte az MTVA.

Borítókép: jelenet a West Side Story című filmből

Tovább olvasom

Egyéb kategória

A bíróságon támadták meg az RT és a Szputnyik uniós betiltását

A holland újságírók szövetsége (NVJ) több jogvédő szervezettel és internetszolgáltatóval együtt pert indít az Európai Unió Bíróságán a RT és a Szputnyik orosz tévécsatorna uniós betiltása ellen, mivel az véleményük szerint, ez sérti az európai polgárok információszabadsághoz való jogát – jelentette a NOS hollandiai műsorszolgáltató.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Az EU március elején függesztette fel a Szputnyik és az RT orosz állami médiavállalat műsorszórási tevékenységét az unió területén, válaszul az Ukrajna elleni orosz katonai agresszióra. Az unió szerint az érintett csatornák dezinformációs és manipulációs tevékenységet végeznek.

A médiabojkott ellen tiltakozók keresete az uniós bíróság felé arra hivatkozik, hogy a tilalom “túlságosan széleskörű, továbbá elviekben helytelen, hogy politikusok egyik napról a másikra cenzúrát vezethetnek be”.

“Nem vagyunk rajongói az RT-nek, sem a Szputnyiknak, mindegyikük állami propagandát sugároz. Az azonban jogállamisági kérdéseket vet fel, hogy politikusok betiltják az információk terjesztését” – hangsúlyozta a NOS-nak adott nyilatkozatában Thomas Bruning, az NVJ titkára.

Bruning hozzátette: a tiltás megakadályozza, hogy az emberek hozzájussanak az információkhoz. “Nem gondoljuk, hogy az európai kormányzati vezetőkre tartozik annak meghatározása, hogy mi lehet hozzáférhető az interneten és mi nem” – jelentette ki.

Anco Scholte ter Horst, a Freedom Internet internetszolgáltató igazgatója szerint, mint szolgáltatónak kötelessége a semlegesség biztosítása és az internetes tartalmakba történő beavatkozás elkerülése. “Az RT és a Szputnyik bojkottja az első alkalom, hogy a hálózatsemlegesség elve a dezinformáció miatt sérül. Ez veszélyt jelent a nyílt és szabad internetes információ-hozzáférésre” – hívta fel a figyelmet.

Tovább olvasom

Médiapiac

30 éves lett a Vendég a háznál, a Kossuth Rádió műsora

Dupla műsorral és visszaemlékezésekkel ünnepli a Vendég a háznál című családi műsorának 30 éves jubileumát a Kossuth Rádió.

Közzétéve:

MTI Fotó: Bruzák Noémi

1992. május 4. óta szól a Vendég a háznál, a Kossuth Rádió családi műsora, ami jelenleg minden hétköznap, 11:32-től hallható. A műsor középpontjában a kezdetektől fogva a gyermek és az őt körülvevő család áll, ezért is kapta a “Gyerekekről felnőtteknek” alcímet.

A Vendég a háznál immáron három évtizede kíséri és segíti a szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat a nevelésben és a gyermekgondozásban; iránytűként szolgál a családi kapcsolatok, az egészségügy, az oktatás és a családpolitikai döntések területén.

Kossuth Rádió népszerű műsorát ünnepelve május 25-én, szerdán dupla adással készül a hallgatóknak: utánajárnak, hogyan alakult néhány egykori riportalanyuk sorsa, és az is kiderül, melyek a szerkesztők legkedvesebb témái. A rádió közösségi média oldala is tartogat meglepetést: rövid hangképekkel, bejátszókkal, a hallgatók visszajelzéseiből és a legjobb pillanatokból idézik meg a műsor indulása óta eltelt 30 évet.

Borítókép: A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. által alapított Tőkéczki László-díj első kitüntetettje, Keresztes Ilona, a Kossuth Rádió szerkesztője, a Vendég a háznál című műsor gazdája az elismerés átadása után a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kunigunda utcai székházában 2018. szeptember 24-én

Tovább olvasom