Kövess minket!

Médiapiac

Forradalmon túl, válaszokon innen

Mit hoz az automatizált médiavásárlás? Mennyire fontos trend a big data? Lesz-e mostanában elfogadott meghatározás a natív hirdetésre vagy az online GRP-ra? Sok válasz és még több kérdés Randall Rothenbergtől, az IAB elnökétől. A szakember az IAB Hungary vendégeként, az Internet Hungary alkalmából járt Magyarországon.

Az interjú elsőként a Médiapiac 2013. november-decemberi lapszámában jelent meg.

Randall Rothenberg, az IAB elnöke

A kis magyar piacról szemlélve az Egyesült Államok pontosan annak a helynek látszik, ahol a dolgok történnek. Tényleg ennyire izgalmas az amerikai piac?

Most éppen nem túl rózsás a helyzet a washingtoni fejlemények miatt. (Az interjú október elején készült, amikor még javában folyt a vita az adósságplafon megemelése körül, államcsőddel fenyegetve – a szerk.) Ha ezt félretesszük, valóban izgalmas fordulópontot élt meg a médiapiac az elmúlt két évben, akár a digitális eszközök elfogadottságát, akár a hangulatot nézzük. Korábban még élt a tagadás és a félelem a legnagyobb médiapiaci szereplőkben, ez azonban, úgy tűnik, múlóban van, és megértették: nem elég elfogadni a digitális trendet, hanem magukévá kell tenniük, élniük kell a benne rejlő lehetőségekkel.

Ez a médiás szempont. De mi van a márkatulajdonosokkal?

Nemrégiben vettem részt az amerikai hirdetőket tömörítő ANA éves konferenciáján, ahogyan ezt mindig megteszem tizenkét éve. Ezen időszak alatt ez volt az eddigi legpozitívabb, leginkább lelkesedéssel teli eseményük. A marketingigazgatók továbbra sem mondják azt, hogy mindent tudnak és mindent értenek, de legalább nyitottak, lelkesek, és arra figyelnek, hogy milyen érték teremthető a digitális beruházások révén.

Van itt azonban valami más is. Az elmúlt tizenkét-tizenöt évben a marketingigazgatók leginkább védekeztek. Csak egy adat a probléma érzékeltetésére: a marketingigazgatói pozíciót átlagosan két évig töltötték be ugyanazon személy egy-egy helyen, ami egészen szörnyen hangzik. Most viszont egészében véve pozitív képet mutatnak. Az elméletem az, hogy a cégeken belül először a marketingosztálynak kellett azzal szembesülnie, hogy mekkora változást jelent az internet. Ez az első időkben félelmet, bizonytalanságot szült, az is igaz ugyanakkor, hogy ők az elsők, akik kezdenek rájönni, mit is lehet kezdeni a jelenséggel. Ez sok esetben azt eredményezi, hogy egyenesen a marketing vezeti át a céget az új internetes korszakba.

Mit tesz az IAB azért, hogy a félelmek elszálljanak a piacról?

Az IAB 1996 óta működik az amerikai piacon, és a kezdetekkor a piaci, technológiai sztenderdek kialakításáról volt elsősorban ismert. Legalább ennyire fontos azonban, hogy teret adjunk a piaci együtt gondolkodásnak, tanuljunk egymástól, és edukáljuk a szakembereket. Például mi dolgoztuk ki az első sztenderdizált tesztet digitális értékesítési szakemberek számára, amely vizsgalehetőséget és bizonyítványt is kínál. Ez egyébként egy globális vizsga, és az év végére, tizennyolc hónapi működés után mintegy 1500 képesített értékesítő lesz az amerikai piacon és további néhány száz szerte a világban. Hasonló tesztet alakítottunk ki nemrégiben a hirdetési rendszereket működtető szakemberek számára, és most dolgozunk a médiavásárlással – ügynökségi vagy ügyféloldalon – foglalkozók vizsgáján. Az a lényeg, hogy létrejöjjön egyfajta alapvető tudásszint a piac minden szegletében.

Melyek azok a fő kihívások, amelyeket a digitális iparágnak meg kell válaszolnia az elkövetkező néhány évben?

Az egyik legnagyobb kihívást a médiavásárlás automatizálódása jelenti. Régen a reklámértékesítő a médiaügynökség munkatársával beszélgetett, most egyre inkább gépek beszélgetnek gépekkel, ami automatizmusokat visz az árképzésbe és a hirdetések elhelyezésébe egyaránt. Rengeteg kérdést kell megválaszolni: a reklámra költött pénz mekkora része talál gazdára ilyen rendszereken keresztül, milyen gyorsan terjed az automatizált médiatervezés, milyen formában és mértékben lesz szükség az emberi erőforrásra?

Szintén nagy kérdés, hogyan fejlődik az online videó szegmens, amely az amerikai piacon az idei első fél évben rendkívül dinamikus, 40 százalékos bővülést mutatott 2012 azonos időszakához képest. Ez nem csupán hirdetéspiaci kérdés, egyre növekszik a prémium videotartalmak mennyisége is.

Ha a videóval kapcsolatban sok a kérdés, akkor fokozottan igaz ez a mobilpiacra. 2013 első fél évében éves összehasonlításban 140 százalékkal gyarapodott a mobilreklámpiac. A négymilliárd dollár körüli költés azt jelenti, hogy a bázis még mindig alacsony, de messze ez a leggyorsabban bővülő szegmens, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a növekedés lassulna. Nemcsak a költés nagysága és a bővülés üteme kérdés, hanem az is, hogy inkább márkázási célokra vagy inkább értékesítésösztönzésre fogják-e használni a mobilt a hirdetők.

Ezeken felül említhető még egy olyan kihívás, amely a prémium felületek tulajdonosait érinti. Ők ugyanis az elmúlt években elképesztő árnyomással szembesültek, ami veszélybe sodorta a displaybevételeket. Fontos kérdés, hogy milyen új termékekkel, szolgáltatásokkal tudnak előrukkolni, hogy ne csupán pótolni próbálják a kisesett reklámbevételeket, hanem a korábbiaknál jobb üzleti lehetőségekre tehessenek szert.

Milyen főbb projektekre fókuszál az IAB a következő évben?

A legnagyobb projektünk arra irányul, hogy ne a kiszolgált, hanem a felhasználók által valóban látott reklámmegjelenések váljanak a digitális hirdetési piac „elszámolási valutájává”.

Ezt évek óta a legfogósabb feladatnak tartják.

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ez a legnagyobb médiakutatást érintő projekt, amelyen az iparágunk valaha dolgozott. A kezdeményezés a Making Measurement Make Sense nevet viseli, és a digitális mérés körüli ködöt szeretné eloszlatni. A kereskedés alapját jelenleg a hirdetési szerverek által kiszolgált reklámok jelentik, ám ezeknek egy része sosem találkozik azzal a felhasználóval, akinek szánták. A médiavállalatok régóta tisztában vannak e problémával, amely az inventoryt, az árképzést és a hatékonyságot egyaránt negatívan érinti. Úgy hisszük, az év végére célt érhetünk, és megtörténhet az amerikai piacon az átállás. A következő lépés a digitális GRP piacra vezetése, ami lehetővé teszi a reach & frequency logika megjelenését és a televíziós GRP-val való összevetést. Ez azt jelenti, hogy egy-két év múlva a márkatulajdonosok és ügynökségeik képesek lesznek valóban platformokon átívelően tervezni.

Jövőre is nagy figyelmet fordítunk majd a felhasználói adatvédelmet érintő önszabályozásra. Az amerikai piacon már kialakítottuk azokat a sztenderdeket, amelyek eligazítják a jóhiszemű médiatulajdonosokat, az IAB Europe pedig most dolgozik a témán.

Foglalkoznunk kell a videoreklámok mögötti infrastruktúrát érintő kérdésekkel is. Az egyik kapcsolódó specifikációink a VAST (Video Ad Serving Template), a másik pedig a VPAID (Video Player Ad-serving Interface Definition). Ezen szabványok nélkül nem működik a videoreklám a különböző képernyőkön.

Tovább dolgozunk az MRAID (Mobile Rich Media Ad Interface Definitions) projekten, amely azt célozza, hogy a megfelelő sztenderdek kialakítása révén a mobil rich media hirdetések bármely böngészőben és bármely készüléken megfelelően jelenjenek meg.

Szintén célunk az automatizált médiavásárlás természetének, működésének jobb megértése. Végül, az elkövetkező hónapokban lát napvilágot a natív hirdetésekről szóló ajánlásunk, többek között az egységes meghatározásokkal, amelyek reményeink szerint rendet vágnak a szegmensben.

Annyit emlegettük az automatizált médiavásárlást, hogy muszáj rákérdeznem. Néhány hónapja került a kezembe egy ANA-ajánlás, amely lépésenként magyarázta el a hirdetőknek, mit kell mindenképpen ellenőrizniük, ha valós idejű, automatizált vásárlásra adják a fejüket. Például milyen kérdéseket kell feltenniük az ügynökségüknek. Némileg bizalmatlanságot sugallt a szöveg. Ön elmondása szerint egyébként bizakodó marketingesekkel beszélgetett nemrégiben. Elmondaná, miért e bizalmatlanság?

Nem bizalmatlanságról van szó, inkább ismerethiányról. A kattintásalapú vásárlás, majd most az automatizált vásárlás leginkább a direct response kampányokat folytató marketingeseknek mond valamit, míg a márkakommunikációval foglalkozók egészen idáig úgy érezték, nincs dolguk ezzel a trenddel. Az viszont már vonzó perspektíva, hogy az automatizálás révén jelentősen csökkenthetőek a költségek. Egyszerűen még rengeteg tanulásra van ahhoz szükség, hogy a marketingesek lássák, mire jók vagy épp mire nem jók számukra az új eszközök. Hogy a már említett ANA-konferenciára visszautaljak: minden marketinges beszélt a digitális kommunikáció erejéről, a közösségi médiáról, sokan ejtettek szót a natív hirdetésekről, de senki egy árva kukkot nem mondott az automatizált médiavásárlásról.

És emlegettek forradalmat? A médiások folyton ezt teszik, pedig a marketing a céljait tekintve talán nem változott olyan óriásit.

Már nem foglalkoznak ezzel. Elfogadták: a forradalom lezajlott. Most jött el az idő, hogy megtanulják az új nyelvet, az új kultúrát. Ez egy sokkal elfogadóbb és nyitottabb forradalom, mint azt megszokhattuk, mondhatni, ez egy demokratikus forradalom. A média világa régen lényegesen zártabb volt, elég csak a tévétársaságokra vagy a lapkiadókra gondolnunk. Az Egyesült Államokban mindössze két országos napilap van, miközben most már ezernyi módon el lehet érni a fogyasztókat.

Arról már sokat beszéltünk, hogy melyek a legfontosabb trendek, amelyek valóban hatással vannak a piac fejlődésére. Már csak az a kérdés, hogy melyek a leginkább túlértékelt szakmai divatok?

Szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a natív hirdetések valójában mennyire jelentenek megoldást a médiatulajdonosoknak és a hirdetőknek. A natív hirdetést mindenképpen az adott felülethez kell igazítani, a testreszabás pedig költséges és időigényes mindkét fél számára, miközben kérdés, hogy hány ember érhető el általa. Jelen formájában tehát nem tudunk eleget arról, milyen formában lehet működőképes és gazdaságos a natív hirdetés, így arra biztatnám a szakmát, hogy fordítsunk erre nagyobb figyelmet.

Ami az automatizált médiavásárlást illeti, emlékszem, hogy még 2000-ben írtam erről egy cikket az AdAge-be, és gyakorlatilag semmilyen visszajelzés nem érkezett. Érdekes, hogy tizenhárom év után még mindig itt tartunk, miközben már akkor is egyértelmű volt, hogy a vásárlásnak automatizálódnia kell, hasonlóan számos más iparághoz, egyszerűen mert az emberi közreműködés drága. Jelenleg az automatizált vásárlással elérhető piac rettentően fragmentált, ami azt jelenti, hogy bár maga a jelenség egyáltalán nem túlértékelt, az út borzasztóan rögös lesz, míg ki nem alakul egy jól értelmezhető, jól használható piac. A piac tehát inkább ennek az átalakulásnak a sebességét értékeli túl.

Van viszont egy rendkívül túlpörgetett jelenség, ez pedig a big data. Először is azért, mert ez a fogalom az égvilágon semmit nem jelent. Másfelől pedig ha marketingszempontból vizsgálom, és azzal azonosítom, hogy hatalmas mennyiségű fogyasztási információt aggregálnak, akkor egy évtizedek óta létező trendről beszélünk. A legtöbb esetben a márkatulajdonosok már most is tudják, amit tudniuk kell, és kérdéses, hogy az újabb adatok bevonásából eredő költségeket ellensúlyozzák-e az ezek révén nyerhető üzleti előnyök. Egy egyszerű példa: az amerikai piacon több évtizedes múltra tekint vissza az a cég, amely információval rendelkezik az összes jármű-regisztrációról. Ez azt jelenti, hogy tisztában vannak minden egyes amerikai autó életciklusával, azaz meg tudják jósolni, hogy a fogyasztók mikor döntenek új gépkocsi vásárlása mellett. Mégis mennyi adatot akarunk még?

Ez az egész big data mizéria tehát reklámpiaci szempontból pusztán újabb gumicsont? Olyasmi, mint amikor az ember százoldalas prezentációval védi a hátsóját?

Nem mondanám. Az adat fontos, hiszen ez az internet lényege. Vállalkozások ezrei építenek arra, hogy „adat be, adat ki”. Éppen csak azt nem tudjuk, hogy valójában mennyi új van még a nap alatt.

 

Randall Rothenberg 2011 márciusa óta az Interactive Advertising Bureau (IAB) elnöke. Korábban négy évig már betöltötte ezt a pozíciót, a köztes időben néhány hónapos kitérőt tett a Time Inc. digitális területért felelős igazgatójaként és alelnökeként. Ezt megelőzően, 1997 és 2007 között az AdAge szerzője volt, még korábban pedig dolgozott a Wired és az Esquire magazinoknak is. 1986-tól 1991-ig a The New York Times vasárnapi magazinjának állandó szerzője és reklámpiaci szakírója volt.

 

Az IAB-t 1996-ban alapították az Egyesült Államokban. Ma már több mint 500 taggal rendelkezik az amerikai piacon, akik a digitális reklámpiac 86 százalékát képviselik. Az iparági sztenderdek, ajánlások megalkotásával, edukációval és érdekvédelemmel foglalkozó szervezet központja New York Cityben található, emellett Washington, D.C.-ben, a törvényhozás központjában is van irodájuk.

Az amerikai IAB mellett ma már számos piacon működnek nemzeti, illetve regionális IAB-k. A magyar szervezet 2008 novemberében jött létre az IAB képviselőjeként, az 1998-ban alakult IAB Europe tagjaként. A hazai egyesületet 46 cég alapította meg, 2013 óta a Médiapiacot kiadó Grabowski Digital is a tagja.

Médiapiac

Súlyos dollárkötegek érkeztek a Biden-kormányzattól a baloldali sajtónak

A régi indexesek új blogjának főszerkesztője, a Gyurcsánynéval rendszeresen telefonálgató Dull Szabolcs arról számolt be, hogy a most induló „oktatási” projektjüket az amerikai DRL (Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor) több mint 740 ezer dollárral (majdnem 300 millió forint) támogatja.

Közzétéve:

A borítókép forrása: Pixabay

A Telex nevű baloldali propagandaorgánum vezetője azt azonban „elfelejtette” megemlíteni, hogy a DRL a washingtoni Külügyminisztérium egyik szerve, amely az amerikai adófizetők pénzéből működik.

Emlékeztetőül: a 2022-es országgyűlési választási kampányban a magyarországi baloldal részére több mint 3 milliárd forintnak megfelelő dollár érkezett az Egyesült Államokból, a támogatás forrása ugyanakkor még mindig nem tisztázott. Pontosabban: hazugság, hogy mikroadományok voltak.

A Dobrev Klárával bizonyítottan szoros kapcsolatot tartó, híváslistája alapján a bukott miniszterelnök feleségével rendszeresen tárgyaló Dull Szabolcs, a régi indexesek új blogjának főszerkesztője úgynevezett címlapsztoriban közölte, hogy „Indul a Telex Akadémia”. A cikk alapján egyfajta oktatóközpontot akarnak működtetni a blog munkatársai, más szóval: szintet lép a baloldali propagandagyár.

A tájékoztatás szerint lesznek ingyenes és fizetős képzéseik is. A fizetős képzés arra utal, hogy nyerészkedni kívánnak az amerikai adófizetők pénzéből Az Idea Alapítvánnyal közösen tanároknak, önállóan pedig 15-25 év közötti diákoknak szerveznek képzéseket.

A Telex Akadémia szakmai igazgatója Munk Veronika tartalomfejlesztési vezető, azaz a leváltott főszerkesztő, ügyvezető igazgatója pedig Pusztay András.

A cikk utolsó bekezdése a legérdekesebb: „A programunk ötletével több különböző, nyílt pályázaton is indultunk, végül az amerikai DRL (Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor) támogatja két évre 740 740 dollárral. Ezt a pénzt nem a Telex működésére fordítjuk, hanem teljes egészében a fiataloknak szóló ingyenes programunkra és az oktatóközpont beindítására.” Az Idea Alapítvánnyal közösen tanároknak, önállóan pedig 15-25 év közötti diákoknak szerveznek képzéseket.

A Telex Akadémia szakmai igazgatója Munk Veronika tartalomfejlesztési vezető, azaz a leváltott főszerkesztő, ügyvezető igazgatója pedig Pusztay András. A cikk utolsó bekezdése a legérdekesebb: „A programunk ötletével több különböző, nyílt pályázaton is indultunk, végül az amerikai DRL (Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor) támogatja két évre 740 740 dollárral. Ezt a pénzt nem a Telex működésére fordítjuk, hanem teljes egészében a fiataloknak szóló ingyenes programunkra és az oktatóközpont beindítására.”

A BALOLDALI PROPAGANDALAP AZ „OKTATÁSI” MÉDIAPROJEKTJÉRE KAPOTT BŐ 740 EZER DOLLÁROS TÁMOGATÁS 294 MILLIÓ FORINTNAK FELEL MEG, AZAZ KÖZEL 300 MILLIÓ.

Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a súlyos megélhetési válsággal küszködő amerikai adófizetők tízmillióit senki nem kérdezte meg arról, vajon örülnek-e annak, hogy az adójukból működő Biden-kormányzat magyarországi propagandistáknak utalja át a pénzüket, ahelyett, hogy az ő életkörülményeiken javítana. Több mint 3 milliárd forintnyi dollárt kapott a baloldal kampányra, csak az nem világos, hogy kiktől – írja az Origo.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

Novemberi látogatottság: a sportoldalaknál az M4 Sport, az internetes oldalaknál az Origo vezet

Elkészült a Digitális Közönségmérési Tanács (DKT) novemberi elemzése, ami ezúttal a szokásos havi toplisták mellett a sporttal kapcsolatos oldalakat rangsorolja.

Közzétéve:

Pixabay

Bár a foci vb csak november huszadikán kezdődött, és jelen elemzés befejezése után is még jó ideig tart – tehát feltehetően a meccsek a továbbiakban csak még több látogatót vonzanak a sport témájú oldalakra vagy késztetnek még gyakoribb kattintásra, de a hatása már így is látszik – olvasható a DKT elemzésében.

Októberben 2,14 millióan látogatták a vizsgált magyar sportoldalakat (összesen 36-ot), novemberben viszont 2,31 millióan, ami 8%-os növekedésnek felel meg. Ha az oldalletöltések számát vesszük alapul, akkor valamivel még nagyobb, 10%-os a növekedés mértéke.

Októberben valamivel több, mint 98 millió, novemberben pedig csaknem 108 millió oldalletöltés történt a vizsgált ilyen tematikájú weblapokról belföldön.

A sporttal kapcsolatos oldalak listáját vezető m4sport.hu impozáns, 1,18 milliós látogatószámmal zárta a novembert, de a nemzetisport.hu-t is közel 850 ezren keresték fel.

A harmadik-negyedik helyezett látógatószáma közt viszonylag kicsi a különbség: az eredmenyek.com odalán 573 ezren voltak kíváncsiak foci- vagy más sporteredményekre, míg a csakfoci.hu oldalát 568 ezren keresték fel. A lista ötödik helyén az eurosport.hu áll 513 ezer látogatóval. Amit az nb1.hu és a goal.com/hu követ 438 és 430 ezres látogatószámmal. De a sport365.hu is még közel 300 ezer érdeklődőt vonzott. Az ulloi129.hu oldalát pedig. 214 ezren keresték fel novemberben. A TOP10-es sportoldal listát egy, az eddigiektől jelentősen eltérő profilú oldal zárja, a kepesmotor.hu, ahol közel 132 ezren fordultak meg.

Az összevetést érdemes kiegészíteni azzal, hogy a nagyobb hírportálok kivétel nélkül foglalkoznak sporttal, ezek közül három site sportrovatának látogatottsága publikus. Az Origo sportrovatát novemberben közel 1,6 millióan keresték fel, az Indexét pedig több, mint 1,2 millión. Vagyis mindkét oldal sportrovata egyéni látogatószáma alapján novemberben megelőzte az előbb közölt lista első helyezettjét is. A hvg.hu sportrovata a maga 240 ezres látogatójával a lista nyolcadik és kilencedik helyezettje közé ékelődne be, ha önálló sportsite lenne.

A DKT havi toplistája

Most kevés weboldal őrizte meg egy hónappal korábbi pozícióját, a változások pedig a dobogósokat is érintették a napi átlagos egyedi látogatószám (real user) alapján kialakított TOP10-es listán. Ezt most az Origo vezeti, két helyet javítva pozícióján. Második a Blikk, harmadik az Index. A lista negyedik helyén, októberi pozícióját megtartva a 24.hu áll. Nem lehet toplista női oldal nélkül, most sincs ez másként: az ötödik helyen a femina.hu található, eggyel előrébb lépve az előző hónaphoz képest. A Portfólió is javított helyezésén, most a lista hatodik helyét foglalhatta el, míg októberben még a nyolcadik helyen állt. Hetedik a Telex, nyolcadik az nlc.hu. A Borsonline az Origóhoz és a Portfolióhoz hasonlóan kettővel lépett feljebb, így most a kilencedik helyen áll, míg tízes listánk most is ripos.hu-val zárul, akárcsak egy hónapja.

Ha nem site, hanem brand alapon állítjuk össze a napi átlagos látogatószámmal mért toplistát, akkor részben más sorrendet láthatunk, mint az előzőben. Ezt a listát is az Origo vezeti, brand alapon második helyen viszont már az Index áll, amit a Blikk követ. A negyedik helyezett ugyanaz a két listán, a 24. Ötödik helyen az Időkép, hatodik a Femina, amit a Telex, majd Portfolió követ, hogy aztán újra egy népszerű női brand, az NLC következzen. Ezt a tízes listát most a Borsonline zárja.

Az egyes oldalak látogatói eltérő szokásainak, aktivitásának köszönhetően a havi összesített egyedi látogatószám alapján készített domain-toplista jelentősen eltér a napi látógatószám alapján összeállítottól. A DKT ezért tartja fontosnak mindkét listát közölni. Most például csak két esetben, a mindkét listán második helyezett Blikkről és a kilencedik helyezett Borsonline-ról mondható el az, hogy ugyanazon a pozíción állnak. De a novemberi havi látogatószámon alapuló listát az a 24.hu vezeti, amelyik a napi átlagos látogatószáma alapján még a lista 4. helyén szerepelt. Ebben a sorban harmadik az Origo, amit a femina.hu követ. Ötödik az Index, hatodik az nlc.hu, havi szinten kettővel jobb helyezést elérve, mint napi átlagos látogatószáma alapján. Havi szinten már hetedik a ripost.hu, amelyik a napi átlagon alapuló toplistát zárta. Itt a Portfolió áll a nyolcadik helyen, amit a Borsonline és a Pénzcentrum követ.

A brandek havi látogatószám alapján összeállított toplistája többnyire megfelel a brandekhez tartozó (fő) weblapok listájának. Most is így van a lista legtöbb helyén. A havi adatok alapján mindkét esetben első a 24. De a második-harmadik helyen már eltér a két lista, itt az Origóé az ezüst, a Blikké a bronzérem novemberben. Ezután a két lista megegyezik a kilencedik helyig: a Feminát itt is az Index, majd az az NLC, a Ripost, a Portfolió és a Borsonline követi, hogy a TOP10-es lista legvégén egy új szereplő bukkanjon fel: a TV2.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

Tíz kategóriában adták át a közmédia díjait

Tíz kategóriában adták át a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. által alapított szakmai díjakat csütörtökön Budapesten a példaértékű munka és a közszolgálatért végzett tevékenység elismeréseként.

Közzétéve:

Borítókép: A Sára-Csoóri Életmûdíjjal kitüntetett Kudlik Júlia újságíró, televíziós mûsorvezetõ, bemondó, a Magyar Televízió örökös tagja átveszi elismerését a tavalyi díjazott Vitézy László Balázs Béla-díjas magyar producertõl, forgatókönyvírótól, filmrendezõtõl a közmédia díjátadó ünnepségén a budapesti Thália Télikertben 2022. december 8-án este. Tíz kategóriában adták át a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. által alapított szakmai díjakat Budapesten a példaértékû munka és a közszolgálatért végzett tevékenység elismeréseként. MTI/Illyés Tibor

A díjátadó ünnepségen mondott köszöntőjében Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke felidézte Németh László írását a média feladatairól, amelyet 1934-ben a magyar rádió irodalmi tanácsadójaként vetett papírra. Hangsúlyozta: sorai a közszolgálati média napjainkig érvényes alapvetéseit fogalmazták meg.

A nyelvápolás, a hagyományőrzés, az öntudatra nevelés, a nemzeti önismeret nevelése, a tájékoztatás, a diákműsorok bevezetése, a népművelés, a kulturális hírszolgálat és a szépirodalom népszerűsítése ma is feladatokat jelent a közszolgálati médiának – jelentette ki.

Azt mondta: az átadott díjak a fentiek jegyében végzett munkát ismerik el, követendő példaként állítva munkatársaik elé.

Az ismeretterjesztői Tőkéczki László-díjat Takaró Mihály József Attila-díjas író, irodalomtörténész kapta. A díjjal a Duna Televízió alapító kurátora előtt tisztelegnek.

A Herczeg Ferenc-díjat a nyáron Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült Siklósi Beatrix, a Kossuth Rádió csatornaigazgatója vehette át. Az elismeréssel a kiváló magyar író, újságíró, az Új Idők irodalmi hetilap főszerkesztője, a Petőfi Társaság elnöke előtt tiszteleg az alapító.

A magyar nemzeti hírügynökség alapítója, az MTI kiemelkedő szerkesztője és parlamenti tudósítója előtt tisztelgő Egyesy Géza-díjjal Kertész Róbert, az MTI londoni tudósítója munkáját ismerték el. A kuratórium egy új díjat alapított az MTVA tavaly elhunyt hírigazgató-helyettese emlékére.

A Gyukity István-díjat Demény Dóra, az M1 aktuális csatorna kiemelt hírügynökségi szerkesztője vehette át.

A sportújságírók díját, a közmédia életműdíjas főmunkatársának, legendás sportriporterének emléket állító Knézy Jenő-díjat idén Petrovics-Mérei Andrea, az M4 Sport műsorvezetője kapta.

A Magyar Rádió egykori zenei igazgatójának, a Zeneakadémia hajdani főigazgatójának emlékére alapított Dohnányi Ernő-díjat Czigány György Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és József Attila-díjas író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, érdemes művész vehette át. Wacha Imre-díjban részesült Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, érdemes művész, a Duna műsorvezetője, a Montágh Testület tagja.

A szép és helyes magyar nyelvhasználatért járó elismerés a több mint 50 évig a rádiós és televíziós munkatársakat oktató beszédtanárnak állít emléket. Az ikonikus műsorvezetők előtt tisztelgő Sára-Csoóri Életműdíjat Kudlik Júlia televíziós műsorvezető, bemondó kapta.

A kiemelkedő szakmai munkáért és a közösségért végzett tevékenységért odaítélt Duna-díjat idén Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. nyugalmazott vezérigazgatója vehette át.

A rangos elismerést Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója adta át, aki hangsúlyozta, hogy a díjakkal nem csak a szakmai nagyságot ismerjük el, egyben köszönetet mondunk a példaértékű munkáért, a hivatástudatért és a közösségformáló erőért. “Minden korban szükség van azokra, akik kimagasló szakmai tevékenységükön túl szellemiségükkel is formálják a környezetüket, és ezáltal maradandót alkotnak” – tette hozzá az MTVA vezérigazgatója.

A Karinthy-gyűrűt Szombathy Gyula Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes és kiváló művésznek ítélte oda a kuratórium. A szórakoztató műsorokban nyújtott kiemelkedő előadói tevékenységért járó kitüntetést 1975 óta a humor legméltóbb képviselői kapják.

A díjat Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója adta át. Köszöntőjében kiemelte: “Szombathy Gyula pályája a klasszikus színészmesterség iskolapéldája: nem a manapság oly gyakori talmi csillogással, hanem több évtizedes alázatos munkával vált az ország egyik legismertebb színművészévé és a kabarét szerető közönség kedvencévé”.

A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója úgy fogalmazott: “mindannyiunk életében fontos, hogy egy pillanatra megállva kitüntető figyelemmel forduljunk azok felé, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az élet bármely területén, különösen igaz ez a média esetében. A nézők, hallgatók olvasók figyelme mellett a kollégák elismerése legalább olyan fontos, ezért is jeles nap a mai” – mondta Altorjai Anita, hozzátéve, hogy “a mai díjazottak kiváló újságírók, televíziós és rádiós alkotók, akikre büszkék vagyunk: értéket őriznek és teremtenek, kiválóan szolgálják közösségünket”.

A díjátadót az M5 kulturális csatorna hamarosan műsorára tűzi.

Tovább olvasom