Kövess minket!

Médiapiac

Felmondott a 168 Óra főszerkesztője

Vele együtt távozik Lakner Zoltán és Krajczár Gyula főszerkesztő-helyettesek is.

Tóth Ákos, a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese 2016-ban vette át a 168 Óra irányítását Mester Ákostól. Magával vitte egykori kollégái közül Krajczár Gyulát, Cseri Pétert, Szabó Brigittát, Angyal Gábort és Ónodi-Molnár Dórát is. A vállaltan balliberális hetilapot a Brit Media Kft. vásárolta meg még 2015-ben. A cég mögött egy alapítvány, a Brit Europe Foundation áll, ami kapcsolatban van Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel – írja az Index. Hozzáteszik, Köves tavaly tavasszal az országgyűlési választásokon nyíltan kiállt a Fidesz egyik jelöltje mellett.

A főszerkesztő posztját változtatás nélkül közöljük:

“Ma bejelentettem, hogy október elsejétől távozom a 168 Óra szerkesztőségéből. Velem együtt távozik két közeli barátom és kollégám, Zoltán Laknerés Gyula Krajczar,akik eddig főszerkesztő-helyettesként segítették a munkámat. A szerkesztőség előtt ezt a beszédet mondtam el:

„Mint azt bizonyára már mindenki hallotta, október 1-én – a lap tulajdonosaival fennálló föloldhatatlan ellentéteim miatt – távozom a főszerkesztői posztról és a laptól is. Utódom Rózsa Péter, a Klubrádió eddigi főszerkesztő-helyettese lesz.

Immáron több mint három éve csináljuk közösen ezt az újságot. Érdemes pár mondatban erre az időszakra visszatekinteni. Amikor e lapot átvettük, benyomásom szerint fáradt volt, csüggedtséget sugárzott, viszont valóban otthonosságot adott olvasóinak, méghozzá a megszokottság otthonosságát: a mindig minden ugyanaz otthonosságát, a mi mindig mindenről ugyanazt gondoljuk, mert egy nyelven beszélünk otthonosságát. Ez a kényelem előbb-utóbb megszokáshoz, rutinhoz, közhelyekhez vezet. Magam arra szegődtem, hogy ennek hadat üzenjek, ami konfliktusos, nehéz és hosszú folyamat volt, embert próbáló nekem és a szerkesztőségnek egyaránt. Hiszen ez olyan folyamat, amelynek keretében le kell számolnunk illúziókkal, hagyományokkal, beidegződésekkel, s ez önreflexív munka, olyan, amelynek keretében folyamatosan megkérdőjelezünk és megvizsgálunk mindent, amit korábban szilárd pontnak hittünk. Magunkat, saját munkásságunkat is. Vannak, akik erre az önreflexióra képtelenek – ők, bármilyen fájdalmas is volt ez, már nem tartoznak ehhez a közösséghez.

Így formáltuk át szép lassan és közösen ezt az újságot. Megpróbáltuk egyfajta műhellyé tenni, ahol jó érzés gondolatokat cserélni, ahol senkinek nem kell tartania attól, ha másként lát dolgokat, mint a többség, mert a véleményét ugyanolyan alaposan megrágjuk, mint a sajátunkét. Ahol különböző, de értékrendjükben nagyon is egymáshoz tartozó emberek dolgoznak, olyanok, akik szeretik a valóságfeltárás mindennél izgalmasabb kihívásait, és harcolnak minden leegyszerűsítés ellen, mert ez a világ igenis bonyolult, talán most még bonyolultabb, mint valaha. Így vált ez a közösség szellemi műhellyé. Így jelenhetett meg e lap hasábjain folytatásban Rajnai Attila szakmai remeke, Voldemort nagyúr története, az első olyan kormányzati segítséggel végrehajtott korrupciós botrány, amelynek a Fidesz-érában jogkövetkezménye is lehet. Így írhattuk a nemzet legégetőbb bajairól – az oktatás áldatlanságáról, az oktatás és a munkaerőpiac összefüggéseiről, a gazdaság helyzetéről, a társadalom fölaprózódásának és szétválásának egészen elképesztő folyamatáról – a legmagasabb színvonalú cikkeket, olyanokat, amelyek alapján a számomra mérvadó szakmai közvélemény szemében mára Magyarország egyik fontos fórumává vált a 168 Óra. És mivel önállóan gondolkodunk és a saját utunkat járjuk, természetesen vérig sértettünk mindenkit nem csak a kormány köreiben, hanem azokéban is, akik a mi oldalunkhoz tartozónak vallják magukat. De nem biztos, hogy az a valódi ellenzéki, aki a legharciasabban csörtet.

Voltak gyönyörű, megvilágosító pillanataink, amelyeket senki sem vehet el tőlünk. Ilyen volt a tavalyi konferencia Szűcs Jenő örökségéről. Aki ott hallotta Gyurgyák János beszédét, pontosan értheti azokat a dilemmákat is, amelyek a mi lapkészítésünket meghatározták. Ilyen volt a Bajnai Gordon kormányának egy évéről szóló kötet elkészítése, amely úgy kelt el már hatezer példányban, ami egészen elképesztő siker, hogy lényegében egyetlen percig sem volt kapható a boltokban. Ilyen volt számos cikk, elemzés megírása, ilyen Lampé Áginak a holland nagykövettel készített interjúja, Ónody-Molnár Dóra Lovász Lászlóval készített interjúja, Szabó Brigi elemzései, Sándor Zsuzsanna színészinterjúi, Cseri Peti beszélgetése Korda Györggyel, Buják Attila egészen elképesztő portréi és még hosszasan sorolhatnám, mert ezek mind-mind: igazodási pontok. Egy folyamatos kihívásokat kereső és pezsgésben lévő, a szellemi restséget elutasító szerkesztőség igazodási pontjai. Egy bravúros szakmai teljesítménynél azonban egyetlen pillanatra szeretnék leragadni: Pungor Andris szerkesztette a lap elmúlt harminc évéről szóló kiadványt, amelyet áthat egyfajta finom szeretet, tapintat, méltóságteljes tisztelet az elődök iránt. Én magam csak annyit kérek, ha tehetem, hogy majdan ennek az időszaknak a szakmai teljesítményére is hasonló méltósággal emlékezzenek, és akként emlékezzetek ti is: legyen ez olyan időszak, amely egy korszak lezárásáról és egy új elindításáról szólt, amely egymást szerető és tisztelő, egymást inspiráló emberek közös kísérlete volt, hogy megteremtsenek egy a mai kort meghaladó színvonalú és e kort jóval leköröző szellemiségű lapot. Ha akadnak is majd olyan hangok, amelyek ezt kétségbe vonnák, ne hallgassatok rájuk. Ahogy én büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem ennek a közösségnek, legyetek ti is ugyanolyan büszkék arra, hogy részt vettetek ebben a munkában. Erre, azt hiszem, kihúzhatjuk magunkat, s megalapozhatja a jövőbeli terveimet is.

Köszönöm nektek, hogy e lap főszerkesztőjeként fogadtatok el, elmondhatatlanul nagy tisztesség ez nekem.”

Médiapiac

A semmi és a napsütés – Déri Jánosra emlékeztek

„Vedd észre a napsütést. Helyette a semmit hajtjuk egész életünkben.” Déri János, az egykori közkedvelt tévés április 14-én lett volna 70 esztendős, ám csupán 41 évet adott neki a sors. Fodor János kollégájával emlékezünk rá az utolsó vele készült interjút felidézve.

Közzétéve:

Fotó: MTVA/YouTube

A Déri. Csak így emlegetik, de az idő múlásával egyre kevesebben. Intellektuális volt, természetes és humoros. A fél ország miatta nézte az Ablak című magazinműsort és fogta a hasát a nevetéstől a Pocsék Áruk Fóruma láttán.

Déri János intézmény volt, az egyik, ha nem a legnépszerűbb televíziós. Éppen ezért döbbentett meg mindenkit, amikor 1991-ben elterjedt a hír, hogy súlyos beteg, tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok itthon nem vállalták az operációt, sőt, egész Európában is csak egy német orvos, akihez ki is utazott Heidelbergbe – emlékezett a Mandiner.

Fodor János kollégája volt Dérinek. Talán még barátja is. Akkoriban volt egy népszerű beszélgetős műsora, a Csevegés. Empatikus volt, tudott hallgatni is. Ezért gondoltak rá a Magyar Televíziónál, hogy ha már az egész ország Déri betegségéről beszél, készítsen vele egy hosszabb interjút, kimondva-kimondatlanul az utókornak…Fodor János úgy emlékszik,egy közös focizás során látta először Dérin, hogy valami nem stimmel.

Nagyon csúnya köhögőrohamot kapott, nem is tudta folytatni a játékot. Persze tudta mindenki, hogy erős dohányos, de ez a köhögés más volt… Utána nem sokkal jött a letaglózó diagnózis.

„Nem olyan ember vagyok, aki kirohan egy tömegszerencsétlenséghez nézelődni, s mutatja a nézőknek a vért. Az nem az én világom. Először azt mondtam, hagyjatok, nem csinálom meg az interjút, János amúgy is meggyógyul. Persze én is hazudtam magamnak. Aztán Vágó Pistáék addig nyaggattak, hogy mégis felhívtam Jánost, hogy megyek, ha hívsz, ha beszélni szeretnél. Dönts és megyek. Aztán jött egy telefon, már a heidelbergi klinikáról, Németországból, ahová János nagy reményekkel ment ki. Felhívott, és annyit mondott, gyere!” – emlékezett Fodor János.

Déri János akkor már nagyon rosszul volt. Németországban egy három és fél kilós daganatot operáltak ki a tüdejéből. Mindhiába. Az interjú a műtét előtt nem sokkal készült a klinikán. Fodor tudta, hogy élete talán legnehezebb beszélgetésére készül.

„Lehetetlen állapot volt. Mit kérdezel egy végét járó embertől? Hazudsz, hogy jól nézel ki, miközben rosszul? Amikor megérkeztem és bementem az egyágyas szobájába, János pizsamában volt. Felöltözött, megborotválkozott. Emlékszem, közben beletúrt a hajába, és egy csomó hajszál maradt a kezében. Szóval megborotválkozott, majd annyit mondott: na, színpadra!”Az interjú elkészült. Megrázó beszélgetés született.

Déri János őszintén beszélt az érzéseiről, s arról, tudja, hogy nem sok esélye van az életre. Fájdalmas volt hallani, amikor megjegyezte, az a legrosszabb az egészben, hogy három év múlva már senki nem fog emlékezni rá. Fodor János szerint ez az interjú nem Déri János miatt volt fontos, hanem miattunk, akik túléltük őt.

„Ő fogalmazta meg ugyanis, hogy mi a fontos az életben. Idegeskedsz, rohansz a munka miatt? Nem fontos. Hogy mit mondanak a munkádra? Nem fontos. Az a néhány ember a fontos, aki hozzád tartozik. Az a fontos az életben, hogy legyél jóllakva, vedd észre a napsütést. Helyette a semmit hajtjuk egész életünkben. Ezért a gondolatért volt fontos az az interjú, mert helyettünk kimondott valamit, az állapota miatt pedig hiteles volt, hiszen ő már ott állt a kapuban. Ezt az interjút minden évben egyszer meg kell nézni, hallgatni.”

Ez volt az utolsó találkozásuk. Déri János ugyanis Németországból Mexikóba utazott, abban a reményben, hogy ott talán segíteni tudnak rajta. Nem tudtak. Talán még ma is sokan emlékeznek arra a drámai telefonos bejelentkezésre az Erkel Színházban, ahol elbúcsúzott a kollégáitól, a nézőktől. Fodor János szerint az általa készített interjú be volt készítve arra az esetre, ha Déri János örökre elalszik.

A fájdalmas pillanat 1992. április 29-én jött el. Az interjút bekészítették, mégsem adta le a televízió.

„A Magyar Televízió, méltatlan és érthetetlen módon ügy döntött, hogy nem adja le. Pedig akkoriban Déri Jánosnál szeretettebb, híresebb ember kevés volt Magyarországon. Az interjút végül a halálának egyéves évfordulóján láthatták a nézők” – folytatja Fodor János, aki arra kérdésre, hogy szerinte mi volt Déri titka, a következőket válaszolta:„Éleslátású fickó volt, vagány, csibész, de a humora volt a fő fegyvere. Ő mindennek rögtön a fonákját látta.”

Fodor János amúgy hosszú ideje nem látható képernyőn, jelenleg a Rádió Bézs nevű internetes rádió tölti ki az életét. Büszke rá, hiszen hat éve létezik a rádió, pedig egyetlen fillér bevételük sincsen. „Szerintem Magyarország egyik legigényesebb rádiója, nincsenek benne hírek, pártpolitika, ez egy emberi adó, zenével, sok-sok beszélgetéssel.”

Déri János most lenne 70 esztendős. Lassan 29 éve nincs közöttünk, és fokozatosan kopik ki az emlékezetből. Fodor szerint valahol ez rendjén is van. „Ne áltassuk magunkat, harminc év alatt fogalma sincs az embereknek, hogy ki Déri János, de ugyanúgy nem tudják, ki volt Bilicsi Tivadar vagy éppen Psota Irén. Van más, van új, s bármennyire is hozzá tartozott emberek millióinak életéhez Déri, lassan ő is kiesik az emlékezetből. De ne szomorkodjunk ezért. Minek? Inkább örüljünk, hogy volt egy Dérink.”     

Tovább olvasom

Médiapiac

A CNN igazgatója elismerte, hogy propagandát terjesztenek (videó)

Újabb rejtett kamerás videóval állt elő a Project Veritas nevű amerikai oknyomozó portál.

Közzétéve:

Borítókép forrás: Pixabay

Ebben a videóban ezúttal a CNN műszaki igazgatója, Charlie Chester beszél arról, hogy spekulációs propagandával támadták Donald Trump volt amerikai elnököt – számolt be róla a V4NA hírügynökség.

A Project Veritas által közzétett felvételeken Charlie Chester őszintén beszél arról, hogy hogyan buktatták meg Donald Trumpot propagandisztikus eszközökkel.

Nézd, mit tettünk mi [CNN], kitettük Trumpot. Teljes meggyőződéssel mondom, és 100 százalékban hiszem, hogy ha nem lenne a CNN, akkor nem tudom, hogy Trumpot kiszavazták volna-e

– mondta, hozzátéve, hogy azért ment a CNN-be dolgozni, mert “ennek része akart lenni”.

Chester beszélt a módszereikről is. Elmondta, hogy Trump egészségügyi problémáit felnagyították.

Trump keze remegett vagy valami, azt hiszem. Rengeteg orvost hívtunk be, hogy elmondjanak egy olyan történetet, amely csak spekuláció volt – hogy neurológiai problémái vannak és a végét járja. Olyan történetet készítettünk ott, amelyről semmit sem tudtunk. Szerintem ez propaganda

– fogalmazott Chester.

Arra a kérdésre, hogy Joe Biden egészségügyi állapotával foglalkoztak-e, az igazgató azt mondta, hogy szem előtt tartották ez a kérdést is. Elmondása szerint

bemutatták, ahogy Biden kocog, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet a koráról és azt sugallják, hogy egészséges.

Az újságírónak az igazgató azt állította, hogy “nem lenne gondja” azzal, ha Biden meghalna, ugyanis szerinte Kamala Harris alelnök is megállná a helyét.

Szóba került az is, amikor Biden többször is megbotlott az Air Force One lépcsőjén, Chester elmondása szerint röviden foglalkoztak az esettel, de nem verték nagy dobra.

Régi-új téma a láthatáron

A műszaki igazgató szerint a CNN a Trump-ellenes szavazókat is célba vette az éghajlatváltozásra összpontosítva, hozzátéve:

“A félelem eladható.”

“Szerintem Covid-fáradtság van. Tehát valahányszor megjelenik egy új történet, a CNN bele fog kapaszkodni. A szerkesztőségben már bejelentették, ha a nyilvánosság nyitott lesz rá, főleg az éghajlatra fogunk koncentrálni” – mondta, hozzátéve, a jövőben az éghajlat kérdése kerül majd a középpontba.

“A következő dolgunk tehát felhívni a figyelmet a klímaváltozásra” – összegzett Charlie Chester. Állítása szerint ezt úgy fogják lebonyolítani, hogy folyamatosan az olvadó jeget és a felmelegedést mutogatják majd, és arról beszélnek, hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra.

A rejtett kamerás felvételből az is kiderül, hogy a CNN-nél a csatorna vezérigazgatója, Jeff Zucker dönti el, hogy miről lehet beszélni.

Korábban a Project Veritasnak sikerült többórányi hangfelvételt szereznie Zucker szerkesztőségi eligazításairól. Ezekből többek között kiderült, hogy a CNN vezetői megbeszélték, nem fognak a Joe Biden és fia, Hunter Biden ukrán korrupciós ügyeit bizonyító kiszivárgott e-mailekkel foglalkozni.

Tovább olvasom

Médiapiac

A professzor és a vezető szerkesztő ellen is hadjárat indult

Véleménye miatt az egyetemen petíció indult az oktató kirúgására.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A januári Capitoliumi tüntetésen részt vevő, de békés tüntetők motivációjáról írt egy esszében Joshua Hochschild a The American Mind oldalára. A Mount St. Mary’s Egyetemen tanító professzor szerint a Trumpot támogató emberek tudták, hogy a megmozdulás nem sokat segít a republikánus elnökön politikailag. Mégis úgy gondolták, hogy a tüntetés által fel tudják hívni a figyelmet a választási rendszer problémáira, és arra, hogy milyen fontosak a békés, demokratikus megmozdulások.

Hochschild arról is írt, hogy a média aztán teljesen kiforgatta a történetet, és azokat az embereket vette előtérbe, akik erőszakosak voltak a tüntetés során. Ezt a viselkedést és jellemzést akarták aztán ráhúzni minden állampolgárra, azokra is, akik csak a problémákra akartak rávilágítani, és kérdéseket tettek fel.

A professzor szerint azok a tüntetők, akik a Capitoliumnál végül erőszakhoz folyamodtak és részt vettek a lázadásban, buta dolgot követtek el, és ezt törvénytelennek és szégyenteljesnek ítélte meg.

Ettől függetlenül az egyetemi diákok hadjáratot indítottak Joshua Hochschild ellen a véleménye miatt. Elindult egy petíció a kirúgására, amelyet már majdnem 1800 fő írt alá. A hírek szerint egyébként a professzor is ott volt a Capitoliumnál a tüntetés napján, de a lázadásban nem vett részt.

A petíció szerint a professzor cikke egy szegényes mentség akar lenni a tüntetésen való saját részvételét illetően. Brea Purdie, a petíció indítója szerint Hochschild minimalizálja a rasszizmus, a xenofóbia és a nőgyűlölet hatásait.

Az ügyben kiadott egy közleményt az egyetem elöljárója, Boyd Creasman is. Ebben azt írta, hogy az amerikai felsőoktatás egyik sarokköve a tudományos szabadság, ami lehetővé teszi mind a hallgatók, mind az oktatók számára, hogy szabadon kifejezzék a véleményüket, szankciók nélkül. Mindenkinek jogában áll, hogy valamivel egyetértsen vagy ne értsen egyet, és a beszédhez való jog védelme rendkívül fontos. Ezzel együtt Creasman arról is szót ejtett, hogy az egymás iránti tisztelettel tenni akarnak a faji és társadalmi igazságosságért.

Nem Joshua Hochschild az első egyetemi oktató, akit támadás ér a véleménye miatt.

Tavaly egy chicagói egyetem közgazdász professzora, Harald Uhlig a közösségi oldalán írta le a véleményét arról, hogy nem helyesli a támogatás megvonását a rendőrségtől, amelyet annyira el akart érni a Black Lives Matter mozgalom. 

Uhlig az egyetemen a Journal of Political Economy lapnál is dolgozik vezető szerkesztőként. Véleménye miatt petíció indult a lemondatására a lapnál, ez azonban végül nem történt meg.

Az Albertai Egyetemen pedig egy antropológus professzort azért rúgtak ki tavaly, mert gender-kritikus és feminista megszólalásai voltak. A diákok arra panaszkodtak, hogy Kathleen Lowery nem biztonságos környezetet teremtett nekik a megszólalásaival, az intézmény pedig végső soron úgy látta, hogy jobb lesz mindenkinek a professzor nélkül – írta a V4NA Hírügynökség.

Tovább olvasom