Kövess minket!

Médiapiac

Ezt lépi a Brüsszel a roaming eltörlése után: több zene és film jöhet

Az elmúlt két-három évben elég sok helyen, sokat és sokfélét lehetett az Európai Bizottság Digitális
egységes piaci stratégiájáról (angolul: Digital Single Market Strategy, DSMS) hallani, komoly vitákat
váltott ki. A már hatályba lépett rendelet olyan óriások lábára lép, mint a Google vagy a Mozilla, ám
bevezetése épp az IT-szektor érdekeit szolgálja. Nélküle az EU végletesen lemaradhat az USA-hoz
és Kínához képest.

A DSMS nem egy „igen” vagy „nem” témakör. A szerzői jogi szabályoktól joggal várható el, hogy az alkotók, a tartalom-szolgáltatók, végső soron a társadalom egésze számára stabil alapként szolgáljon az alkotómunka ösztönzésére, honorálására, terjesztésére, egyúttal e tartalmak korlátozott, de igenis reális keretek között történő szabad felhasználása számára. A szerzői jognak kell megteremteni a különböző. alkotmányos szinten egyszerre elismert érdekek és értékek közötti egyensúlyt.

Senki sem állítja, hogy ezt az egyensúlyt könnyű lenne megtalálni.

Az ugyanakkor tény, hogy a szerzői jog digitális környezethez való igazítása, illetve annak hatékony érvényre juttatása nem odázható tovább. Különösen igaz ez azért, mert a hasonló szabályozás – jelentékeny változtatásai ellenére is – a Digital Millennium Copyright Act révén az Egyesült Államokban már 1998 óta létezik.

Nem meglepő módon a világ vezető IT-óriásai majdnem egytől-egyig az Egyesült Államokból kerülnek ki, sőt mögéjük/melléjük is inkább kínai cégek zárkóznak fel, semmint európaiak.

A szerzői jog digitális környezethez igazítása lehetővé teheti a hatékonyabb határokon átívelő kereskedelmet (lévén az internet eddig sem, és ezután sem áll meg a földrajzi határoknál), sőt még a kultúra erősödését is magával hordozhatja (különösen a tartalmakhoz való szélesebb körű hozzáférés révén). Igaz, arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy a túlharmonizálás kizárólag előnyökkel járna. Legutóbb épp Andreas Rahmatian jelezte, hogy a minden eddiginél mélyebb szerzői jogi harmonizáció az Európai Unió eredeti célkitűzéseivel sincs tökéletes összhangban.

Mezei Péter

Épp ezért az sem meglepő, hogy az Európai Uniós jogharmonizáció legnagyobb ellenlábasai sem tagadják, hogy a szerzői jogot a digitális világ kihívásaihoz, a kreatív ipar gazdasági érdekeihez, egyúttal a digitális bennszülöttek igényeihez kell igazítani. Vice versa, az uniós jogharmonizáció legnagyobb támogatói sem értenek egyet a DSMS valamennyi passzusával.

Még az év elején nyílt lehetőségem arra, hogy a Bécsi Egyetem Médiatudományi Kutatóműhelyének a blogján foglaljam össze tömören a DSMS akkori állása szerinti anyagokról a véleményemet. Az írásomban akkor azt jeleztem, hogy a javaslatok között számos időszerű és elkerülhetetlen norma található. Ilyenek voltak a vakok és gyengén látók tartalmakhoz jutását biztosítani igyekvő Marrákesi Szerződés uniós implementálása, a Műhold irányelv – és az abban foglalt vagyoni jogi szabályok – digitális környezethez igazítása, vagy a szöveg és adatbányászat kutatóintézeteknek (azóta már csak könyvtáraknak) biztosított új, szerzői jogi kivétele.

E kivétel könyvtárakra történő leszűkítése nem véletlenül vonta maga után a Mozilla haragját. A jelenlegi uniós tervezet értelmében a Mozillához hasonló amerikai IT-óriások nem számíthatnak semmilyen kedvezményre az adatok feldolgozását illetően.

Más szabályokat rendben lévőnek neveztem. Így például „COM(2016) 593 végső” irányelv-tervezet 16. cikkében foglalt azon szakaszt, amely uniós szinten tervezte bevezetni az ún. best-seller klauzulát. Eszerint amennyiben a felhasználási szerződés megkötését követően a felek szolgáltatásának értéke között feltűnő érdekaránytalanság alakul ki (praktikusan például egy kiadó keveset fizet egy utóbb best-sellerré váló könyv szerzőjének), akkor a jogosult bírósági úton kérhet további díjazást (a megemelkedett bevételekből való részesedést). Bármilyen meglepő, ez lehet az uniós szerzői jog első érdemi szerződési szabálya. S bár az Európai Unió – a közös jogkezeléssel kapcsolatos technokrata irányelv egy-egy előírásától eltekintve – mindeddig tartózkodott a kötelmi szabályok harmonizálásától, a rendelkezés uniós szintre emelése önmagában nem elvetendő gondolat, lévén gyakorlatilag valamennyi európai ország ismeri ezt a koncepciót.

Megint más szabályokat úgy jellemeztem, mint amelyeket jobban is elő lehetett volna készíteni. Ilyennek minősítettem a szakmailag ésszerűnek ható, gyakorlati alkalmazhatóságát illetően azonban kétséges elektronikus-oktatási és digitális megőrzéssel kapcsolatos szabályokat [COM(2016) 593 végső 4-5. cikkek]. Hasonlóan belső feszültségeket eredményezhet a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek felhasználásának közös jogkezelési rendszer keretében történő engedélyezése [COM(2016) 593 végső 7-9. cikkek]. Ez a norma ugyanis azt a francia nemzeti szabályozást követte, amelyet nem is olyan rég az Európai Unió Bírósága semmisített meg a Soulier és Doke ügyben.

Végül két olyan rendelkezés is található a DSMS-ben, amelyek teljes mértékben megosztják valamennyi érdekoldalt. Ezek egyike a folyóiratok kiadóinak biztosított jogosultság, amely értelmében a digitális tartalmaikat keresőszolgáltatások révén elérhetővé tevő szolgáltatók (kimondatlanul is a Google News) díjazást kötelesek fizetni, amennyiben a kérdéses tartalmat annak megjelenésétől számított 20 éven belül online kereshetővé és lehívhatóvá teszik [COM(2016) 593 végső 11-12. cikkek].

A koncepció az azt eredetileg az Axel Springer nyomására kidolgozó Németországban, illetve az azt ugyancsak bevezető Spanyolországban is katasztrofális eredményekkel járt. Utóbbi országból a Google News kivonult, a német jogkezelő pedig jóval csekélyebb jogdíjat tudott beszedni a közvetítő szolgáltatóktól, mint amennyit a keresőmotorok segítségével az adott oldalakra látogató felhasználók kattintásai révén a reklámok segítségével realizálhattak volna a kiadók.

 

Hasonlóan komoly vita bontakozott ki az egyes információs társadalmi szolgáltatókat terhelő tartalom-felismerő és szűrő technológiák bevezetését előíró elhíresült szabály [COM(2016) 593 végső 13. cikk]. Az ezzel az előírással szembehelyezkedő – általam is osztott – vélemények ugyanakkor egészen addig mennek, hogy a tartalmak előállítói és azok terjesztői közötti értékszakadék, ún. „value gap”, vagyis a bevételekből való részesedés indokolatlan eltolódása a közvetítők felé, jelenlegi formájában a már hatályos uniós joganyaggal is szembe megy.

Bárhogy alakul is majd a DSMS közvetlen szerzői jogi szabály-tervezeteinek a sorsa, a digitális jogharmonizáció kockája már el van vetve. Egészen pontosan közel két és fél éves előkészítő folyamat végén elfogadásra került az első sarokpontja a digitális egységes piac szerzői jogilag is releváns joganyagainak. A roaming díjak eltörlésével gyakorlatilag egy tőről fakadóan és nagyjából egy utat bejárva született meg Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete (2017. június 14.) az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról.

A rendelet a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy biztosítsák a bármely tagállam területén kötött előfizetések más tagállam területén történő használatát.

Más szóval, ha akár üzleti, akár kikapcsolódási célokból valaki elutazik Magyarországról Finnországba, úgy ott is jogosult hozzáférni a magyar Spotify vagy Netflix fiókjához. Márpedig nem ez volt az eddigi gyakorlat, és ez kizárólag a szerzői jog területi jellegéből (és természetesen a szolgáltatók erre épülő üzleti modelljéből) következett.

Egy ország szerzői joga ugyanis hagyományosan csak a saját földrajzi területén alkalmazható. Ebből az következik, hogy ha valaki engedéllyel az interneten keresztül lehívásra hozzáférhetővé tette a jogvédett tartalmakat (például a Spotify-on keresztül a hangfelvételeket, a Netflixen keresztül a filmművészeti alkotásokat) Magyarországon, úgy az az engedély csak Magyarországra nézve érvényes, Finnországra nézve külön gyakorolhatja a jogait a jogosult.

Sokak szemében ez a rendszer logikátlannak tűnik, ám komoly jogi és gazdasági okai vannak a szerzői jog területi jellegének. Ha valaki el kívánja vetni a territorialitás elvét, az szükségszerűen azt várja el az országoktól, hogy azok lemondjanak egy alapvető jogosultságukról, nevezetesen arról, hogy a saját főhatóságuk alatt maguk alakítsák a jogszabályokat. Másrészt a területi jelleg mögött kőkemény üzleti érdekek is nyugszanak.

 

Igaz, hogy egyes szolgáltatók ma már kontinensenként vagy globálisan véve is egységes árakkal dolgozik (a legnagyobb streaming szolgáltatókra ez feltétlenül igaz), nem szükségszerű ugyanakkor, hogy a finn és a magyar előfizetői díjak mindenkor egységesek legyenek. Sőt, a gyakorlat azt is igazolja, hogy a nyújtott szolgáltatás tartalma (főleg a nyelvileg szenzitív kérdésnek számító filmes platformokon) azonos legyen (így a hagyományosan szinkronhoz szokott magyar fogyasztók számára a Netflix még mindig kevesebb tartalmat kínál, mint Nyugat-Európában). Hasonlóképp eltérés mutatkozik a rendelkezésre álló sávszélesség törvényi minimuma között. (Az Európai Unió egyik célja ezen különbségek eltüntetése. Az is tény ugyanakkor, hogy mindig vannak olyan szolgáltatók, akik többet nyújtanak a minimumnál.)

 

Végső soron az Európai Bizottság épp abba kívánt belenyúlni, igaz szigorú feltételek mellett, hogy a területi jellegű engedélyezés és a területileg korlátozott hozzáférés gyakorlata („geoblokkolás”) visszaszoruljon. A területi alapokon nyugvó engedélyezési kényszer kiiktatásával ugyanis lehetővé válhat a szélesebb körű műélvezet, amely minden korábbinál hatékonyabban elégíti ki a fogyasztói igényeket a digitális térben. Sőt, további előnye ennek a szabályozási logikának, hogy okafogyottá teszi a geoblokkolt tartalmakhoz VPN szolgáltatások, proxy szerverek segítségével történő nem éppen jogszerű hozzáférést. Végső soron tehát az új rendelet a tudatos fogyasztás erősítésével alkalmas lehet arra, hogy visszaszorítsa a jogellenes magatartásokat. Sőt, a jogász szemével nézve ez a megoldás áll a leginkább összhangban az Európai Unió eredeti célkitűzéseivel is, nevezetesen és különösen a személyek és a szolgáltatások szabad áramlásának eszméjével.

Ahogy azt maga a rendelet is rögzítette az első preambulum-bekezdésében:

 

„A fogyasztók számára a lakóhelyük szerinti tagállamban jogszerűen nyújtott online tartalomszolgáltatásokhoz való, az egész Unióra kiterjedő akadálymentes hozzáférés fontos a belső piac zökkenőmentes működése és a személyek és szolgáltatások szabad mozgása elvének tényleges alkalmazása szempontjából. A belső piac olyan belső határok nélküli térség, amely többek között a személyek és a szolgáltatások szabad mozgásán alapul, ezért biztosítani kell, hogy a fogyasztók a tartalmakhoz, például zenéhez, játékokhoz, filmekhez, szórakoztató programokhoz vagy sporteseményekhez hozzáférést biztosító hordozható online tartalomszolgáltatásokat ne csak a lakóhelyük szerinti tagállamban vehessék igénybe, hanem akkor is, amikor ideiglenesen – például pihenés, utazás, üzleti út vagy tanulmányi mobilitás céljából – egy másik tagállamban tartózkodnak. Ezért fel kell számolni az ilyen esetekben az online tartalomszolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azok igénybevétele előtt álló akadályokat.”

 

A rendelet már a nyáron, 2017. július 20-án hatályba lépett, azonban az alkalmazása csak kilenc hónappal később, 2018. március 20-ával kezdődik. Más szóval a jogalkotó ennyi időt hagyott a szolgáltatóknak arra, hogy felkészüljenek a tartalomszolgáltatás új korszakára. A fejleményekről 2018-ban még tudósítunk!

A szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának habilitált docense, nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese.

(A cikk rövidebb változata a Médiapiac 2017/9-10. számában jelent meg az NMHH Médiatudományi Intézetének és az Observer Budapest Kft. támogatásának köszönhetően.)

Médiapiac

Tucker Carlson: Orbán Viktor a demokráciáért harcol

A magyar miniszterelnök ellenáll Soros György milliárdos azon törekvéseinek, hogy átalakítsa az országát – véli a Fox News sztárműsorvezetője.

Közzétéve:

Flickr

Tucker Carlsonnal Kohán Mátyás és Szilvay Gergely készített interjút a Mandiner hetilap számára.

Bár az útját maga fizette, fellépési díjat pedig nem kért, a baloldali média megírta, hogy radikális jobboldali megmondóembert hozott ide sok pénzért a Mathias Corvinus Collegium. Mi szél fújta önt Magyarországra?

Ötvenkét éves vagyok, édesapám a külügyminisztériumban dolgozott, és sokat foglalkoztatta a hidegháború. Mi úgy láttuk, az, hogy Magyarország és Közép-Európa többi országa felszabadult a szocializmus, a szovjet invázió alól, óriási siker volt. Akkor figyeltünk utoljára Magyarországra, 1991 augusztusában. Összeomlott a Szovjetunió, úgy éreztük, ez hatalmas győzelem. Néhány éve aztán észrevettem, hogy az amerikai kormány, az ngó-k, azok az emberek, akiket ismerek Washingtonban, mind Magyarországot kezdik támadni. Megkérdeztem, miért, mire azt mondták, Orbán Viktor miniszterelnök miatt, aki a demokrácia ellensége. Ó, szóval autoriter vezető! – gondoltam. Aztán utánajártam, és kiderült, hogy demokratikusan választották meg több olyan választás nyomán, amelynek szabad és igazságos voltát senki nem kérdőjelezte meg. Kiderült az is, hogy Orbán a magyarok szovjetekkel szembeni ellenállásának egyik vezetője volt. Arra jutottam, hogy ebben a történetben kicsit több van, mint amit hallottam… Szóval elcsalná a választást a miniszterelnökük? Nem,

Orbán Viktor szimplán ellenáll egy Soros György nevű magányos milliárdos azon törekvéseinek, hogy átalakítsa az országát. Valójában a demokráciát védi az elszámoltathatatlan milliárdosokkal, az ngó-kkal és bizonyos nyugati kormányokkal szemben.

A demokráciáért harcol azon erőkkel, amelyek alá akarják ásni. Jó ideje ez a legérdekesebb téma, amit hallottam, a saját szememmel akartam hát látni, mi folyik itt. Hiszek a demokráciában és az önrendelkezésben – ez amerikaiként nemcsak az államfelfogásomnak, de az önképemnek is központi eleme. Nem gondolom, hogy az ngó-knak kellene meghatározniuk azt, miként vezessenek egy országot. Szerintem ezt az adott országban élőknek kell eldönteniük. Ha például Mali népe olyan gondolatokat szeretne törvénybe iktatni, amelyeket én utálok, az az ő dolga – én az eszmében hiszek, a demokrácia és az önkormányzás koncepciójában. Ezért vagyunk itt, erről tudósítunk.

Említette Soros Györgyöt. Magyarországon a baloldal azt gondolja, hogy Soros Orbán agyréme, holott az amerikai jobboldalnak is a bögyében van.

Így igaz. Ám sok jobboldalit arra kényszerítettek, hogy hallgasson Sorosról, mert egy idős milliárdost kritizálni állítólag bigott dolog. Dehogy az! Egyébként nem csak Sorosról van szó, csak ő a legismertebb, az Egyesült Államokban és azon kívül még jó pár oligarcha van, akinek állítólag nemkívánatos befolyása van demokratikus kormányok működésére. Az amerikai típusú demokráciák egyszerű képlet szerint működnek: a megválasztott emberek úgy kell kormányozzanak, ahogy választóik tennék, ha lenne idejük kormányozni. Ez a mi rendszerünk. Az utóbbi harminc évben azonban azt tapasztalhattuk, hogy megjelent egy egész osztály, amelynek csupán azért van befolyása a kormányzásra, mert gazdag. Ez veszélyt jelent a demokráciára. Ha mondjuk a feleségemnek volna tízmilliárd dollárja, és ő osztaná az észt az amerikaiaknak arról, hogy milyen legyen az országuk, akkor is azt mondanám neki: egyetértek veled, szeretlek, de nálunk nem ez a rendszer. Az emberek önmagukat kell hogy kormányozzák, ez a demokrácia lényege.

Ám Sorosnak rendkívül destruktív és mérgező világnézete van: az államot jelen formájában le akarja rombolni, és vele együtt a családi kötelékeket is.

Legutóbb arról cikkezett az amerikai média, hogy Soros szisztematikusan pénzeli a lazább büntetésekért kiálló, liberális kerületi ügyészjelölteket.

Mondok erre egy példát. Legalább két amerikai városban indult olyan jelölt az ügyészválasztáson, akinek Soros György volt a legnagyobb adományozója. Ő intézte el a megválasztásukat. Ezek az emberek aztán nem akarták betartatni a törvényt. Az Egyesült Államok hatalmas ország, majdnem háromszázötvenmillióan lakják, de rendkívül csekély az állampolgári tudatosság. Az emberek csak a választással törődnek, hogy Trumpra vagy Bidenre voksolsz. De van még több ezer hivatalnok az elnöki szint alatt, akin az ország kormányzása múlik.

Egy olyan ember pedig, mint Soros, adományaival le tud rohanni egy helyi választást. Ha egymillió dollárt ad egy választásra, az eldöntheti az eredményét.

Ha olyasvalakit juttatsz be körzeti ügyésznek, aki nem tartatja be a törvényt, nem vádolja meg a gyilkosokat, akkor ott több gyilkosság lesz. Ez történt Chicagóban és Philadelphiában is.

Emberek haltak meg amiatt, amit Soros György tett. Sorosnak rendkívüli befolyása van a médiában is. Ez nem összeesküvés, hanem az emberi természet következménye – az emberek meghajolnak a gazdagok és a hatalmasok előtt.

Jeff Bezosnak, a világ leggazdagabb emberének óriási hatása van az amerikai politikai rendszerre, és a médiában senki nem kritizálja őt. Ugyanez igaz Soros Györgyre. A mi dolgunk elmondani az embereknek, hogy mi is történik valójában. Ami Magyarországot illeti, Soros nem is él ott, a tízmillió magyarnak kell eldöntenie, hogyan akar élni.

Hagyni kellene, hogy az óceán túlpartjáról irányítsa valaki a kormányukat? Dehogy! Mégis az amerikai média és a The Guardianhez hasonló médiumok nekiálltak gyalázkodni, hogy Magyarország bigott, gyűlölködik, mert nem akarja, hogy egy New York államban élő ember irányítsa a kormányát… Miért volna ez gyűlölködés?

Az állítólag demokráciapárti emberek valójában a lehető legkeményebben dolgoznak a demokrácia és az önkormányzás aláásásán.

Magyarország néhány hete szigorította a pedofil bűncselekmények büntetését, és megtiltotta az iskolákban az lmbtqi-propagandát. Hogy látja, szükség volt erre?

A szülők joga eldönteni, hogy ki beszélhet a gyerekeiknek a szexről. Pont. Mindegy, hogy az meleg vagy heteroszexuális szex. Nem akarom, hogy te beszélj a gyerekeimnek a szexről, ha mégis megteszed, lehet, hogy behúzok egyet, mert undorító. Ha zavar, hogy a pedofília büntetése szigorúbb lett, az többet elmond rólad, mint azokról az emberekről, akik kriminalizálni próbálják a pedofíliát. Róluk ezen a ponton lehullott a lepel. És csak ismételni tudom: ez az önök országa, ha ezt akarják, ezt kapják, ez a demokrácia. Lehet erről Magyarországon vitázni, de miért avatkozik be Brüsszel, miért háborodnak fel New York-i ngó-k?

Brüsszel szerint a törvény az Európai Unió alapértékeit veszélyezteti.

Szóval ha a pedofília ellen vagy, akkor az egyesült Európa ellen vagy? Mit árul ez el róluk? Sok mindent. A pedofília újabban alapvető érték Európában? A legfontosabb jog a szülők ahhoz való joga, hogy a gyerekeiket neveljék. Szívem joga a gyerekeimnek azt az értékrendet átadni, amelyben hiszek, amelyben felnőttem, senki nem avatkozhat bele, mert ők az én gyerekeim. Ha a magyar kormány történetesen olyan törvényt szeretne elfogadni, amely vasárnaponként mindenkit vicces kalpagok hordására kötelez, az a magyar parlament dolga, nem az EU-é és egészen biztosan nem a New York-i újságoké. Ez az önök országa! Nagyon vicces, hogy azok az emberek, akik azt mondják, hogy a demokráciát védik, mindenféle gond nélkül beleszólnak más országok belügyeibe. Megtehetik, mert Magyarország tízmilliós ország, nincs tengerpartja, Közép-Európában van, könnyebben parancsolgathatnak önöknek. Ezt utálom!

Minden este többmilliós nézettséggel fut a műsora a Fox Newson. Mi a siker receptje? Hogyan tudna népszerűbbé válni a konzervatív újságírás?

Nézzék, én nem tartom magam különösebben konzervatívnak – persze a média többi szereplőjéhez hasonlítva nyilván annak számítok. De nem vagyok kimondottan ideologikus, nem próbálom rákényszeríteni az elméleteimet senkire. Az alapelveim kifejezetten egyszerűek: szeretem a családomat, az országot, amelyben felnőttem, és hiszek a szólásszabadságban, a lelkiismereti szabadságban. Nincsenek bonyolult gondolataim semmiről. Azt kell kimondani, amit gondolunk, és meg kell próbálnunk a lehető legjobban elmagyarázni, hogy miért gondoljuk úgy. Tisztán és őszintén kell beszélni. Ez nem túl nehéz. Mi az Egyesült Államokban azért vagyunk ilyen népszerűek, mert ilyen tévéműsorból nincs nagy választék. A többi hazudik, és ezt mindenki tudja. Csak elolvassák a papírjukból azt, amit mondaniuk kell. A válság közepén sok ember úgy döntött, hogy nem fogja kimondani, amit gondol, inkább csatlakozik a hordához, és a szókimondó emberek elnémítását követeli. Szerencsés vagyok, mert olyan embereknél dolgozhatok, akik engedik kimondani, amit gondolok. Nincs semmi mágikus, semmi lehengerlő, csupán őszinték vagyunk akkor, amikor mindenki más hazudni kényszerül.

Rezsimnek hívná a Biden-adminisztrációt?

Mi az, hogy rezsim? Joe Biden demokratikus választás eredményeként lett elnök. A választás nem volt tisztességes, de választás volt. Nem állítok olyasmit, hogy Biden ne lenne igazi elnök. A Demokrata Párt, a média, a nagyvállalatok és az egyetemi világ, szóval a nagy hatalmi központok mind demokrata pártiak, baloldaliak, ez a világ egypártrendszerben él. És ez az elit rosszul vezeti az országot.

Erről írt Ship of Fools című könyvében is.

Igen. És ezért lett Donald Trumpból elnök. Trump nem zseni, sok nevetséges dolgot is tett, de demokratikusan megválasztott elnök volt – az összes, előbb említett hatalmi központ akarata ellenére. Azt a kérdést mégsem tette fel senki, hogy vajon miért szavaztak rá az amerikaiak. Egyszerűen kimondták, hogy a Trump-szavazók rossz emberek, és persze rasszisták – meg az oroszok segítettek neki…

Itt vagyok Magyarországon, amelyet az oroszok évtizedekig megszállva tartottak, és az emberek sokkal kevésbé paranoiásak velük kapcsolatban, mint New Yorkban, pedig itt kötelező volt oroszt tanulni.

Az oroszfóbiás amerikaiak nem tudnak semmit Oroszországról, sőt az Amerikán kívüli világról sem, és nem is érdekli őket. A rémképpel az orosz beavatkozásról szóló elképzelésüket védik, és a saját bűneiket akarják leplezni. Pedig addig nincs értelme továbblépni, amíg nincs tisztázva az a kérdés, hogy miért választották meg Trumpot elnöknek. Ha az életben történik valami váratlan, utána kell járnod, miért történt, mielőtt továbbmész. Ha egy reggel azt mondja neked a gyereked, hogy „apa, gyűlöllek”, akkor nem az a helyes válasz, hogy „hülye vagy, takarodj”, hanem hogy megkérdezed a feleségedet, hogy mi baja lehet a gyereknek. Csakhogy ezt halogatja a politikai elit, mégpedig jó okkal, hiszen nem tudta volna kezelni a helyzetet. Amerikaiak milliói voltak elégedetlenek egész egyszerűen azért, mert rosszul kormányozták az országot. Nincs ebben semmi titokzatos! Az amerikai politikai elit mára túlságosan középszerűvé és ostobává vált, és nem hajlandó szembenézni az igazsággal. Az elit a saját népe ellen fordult, ez pedig nem egészséges. Egész egyszerűen az ország vezetése utálja az amerikai embereket. Képzeljük csak el, olyan ez, mintha az apa gyűlölné a saját gyerekeit.

Mit gondol, Donald Trump ismét indul az elnökségért?

Nem tudom. A megérzésem az, hogy nem. És gyanítom, hogy nem is szeretett elnök lenni. Ráadásul idős is, bár nem annyira, mint Biden.

Az egyik potenciális republikánus elnökjelöltnek Ron DeSantist, Florida kormányzóját tartják.

Onnan lehet tudni, ha egy tagállamot jól kormányoznak, hogy az emberek odaköltöznek. És sok olyan államból, amelyet Soros György által támogatott politikusok kormányoznak, elmenekülnek az emberek, mert rosszabb az élet. Ezekben a demokrata vezetésű államokban nagyobb a bűnözés, több a szemét, magasabbak az adók, többen élnek az utcán. Kiemelkedő példa erre a Gavin Newsom vezette Kalifornia. Az ilyen államokból sokan DeSantis Floridájába költöznek. Nem csak miatta, de részben azért, mert jól kormányozza Floridát. Ez jó alapja lehet az elnökséget célzó kampánynak.

Ön nem gondolkodott rajta, hogy elindul az elnökségért?

Nem! Újságíró vagyok, ehhez más képességek kellenek. Az én erősségem a beszéd, az olvasás, a figyelés és az értékelés. Ha valakit érdekel, miért végezte rosszul a munkáját, el tudom mondani – könyveket is írtam erről.

Képes lehet a jobboldal győzni 2024-ben?

Nem tudom. A Republikánus Párt enerválttá vált, és nem képes megvédeni a választói érdekeit. A frusztrált Trump-szavazók demonstráltak a Kapitóliumnál január 6-án, és százak hatoltak be az épületbe. Jelentős részük még mindig rács mögött van. Ha bűncselekményt követtek el, meg kell őket büntetni, csakhogy aránytalanul súlyos büntetést kaptak. Nagyon úgy tűnik, hogy politikai okokból büntették őket ilyen szigorúan. Néhány politikus kivételével a Republikánus Párt hasznavehetetlen. 2020 nyarán a Demokrata Párt felhasználta saját céljaira választói tömegeit, például

a Black Lives Matter csőcseléke városokat gyújtott fel és embereket gyilkolt meg. Senkit nem büntettek meg ezért.

A republikánusok ugyanazt a hatalmi struktúrát védik, amely megfosztja az amerikaiakat szuverenitásuktól és alapvető szabadságjogaiktól. Márpedig ha nem véded meg a választóidat, radikalizálódni fognak. Én ellene vagyok a radikalizmusnak, nem szeretem sem az erőszakot, sem az idétlen ideológiai mozgalmakat. A nézeteim elég egyszerűek: legyen munkád, házasodj meg, nevelj fel pár gyereket, és igyekezz mindig jobbnak lenni.


Tucker Carlson

1969-ben született San Franciscóban. A connecticuti Trinity College-ban hallgatott történelmet, majd jobboldali lapoknál kezdett dolgozni. 2000 és 2005 között a CNN, később az MSNBC, 2009-től a konzervatív Fox News műsorvezetője. A Time magazin szerint a legbefolyásosabb konzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban. Esténként átlagosan több mint ötmillió néző követi a műsorát a Fox Newson, ezzel az övé a legnézettebb hírműsor az USA-ban. A Fox Nation-ön nemrég indult el a Tucker Carlson Today című talkshow-ja és a Tucker Carlson Originals című dokusorozata. Carlson alapítója a Daily Caller hírportálnak. Két sikerkönyv szerzője: a Politicians, Partisans, and Parasites: My Adventures in Cable News 2003-ban, a Ship of Fools: How a Selfish Ruling Class Is Bringing America to the Brink of Revolution 2018-ban jelent meg. A Ship of Fools első volt a The New York Times bestsellerlistáján. Rövidesen a harmadik kötete is megjelenik The Long Slide: Thirty Years in American Journalism címmel.

Tovább olvasom

Médiapiac

Kovács Zoltán: nevetséges történetet kreáltak a liberálisok Tucker látogatásából

Az államtitkár egy alternatív szalagcímet is felajánlott a média hazug munkatársainak.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

Mint isnert, hazánkba látogatott Tucker Carlson, a világ egyik legmeghatározóbb médiaszemélyisége, aki augusztus 7-én, szombaton az MCC Feszten tart majd előadást. Carlson a Time szerint a legbefolyásosabb konzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban, magyarországi látogatása alkalmából Orbán Viktor miniszterelnökkel is lehetősége volt találkozni, amiről a kormányfő maga is beszámolt a közösségi médiában.

Erre reagálva, a hazánkat korábban több alkalommal is becsmérlő CNN hazugsággal válaszolt, ugyanis idézték, Brian Stelter, a CNN egyik vezető tudósítójának és műsorvezetőjének Twitter-bejegyzését, amelyben arról panaszkodott, hogy Tucker Carlson egy „szélsőjobboldali” konferencián vesz részt. Ez azonban bizonyítottan nem igaz, hiszen a programot egyáltalán nem a szélsőjobboldali témák határozzák meg, a fellépők között pedig olyan emberek is szerepelnek, akik Orbán Viktor egyértelmű kritikusainak mondhatók.

Kovács Zoltán a Twitteren reagált

A liberálisok kreálmányaira válaszolt a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár hivatalos közösségi-oldalán.

A politikus különálló bejegyzésekben osztotta meg gondolatait az esetről, amit egyszerűen csak „nevetségesként” jellemzett:

  • Magyarország Kormánya 2018-ban kötött szerződést a Policy Impacttel, ami 2019-ben lejárt. Ez az adat teljes mértékben nyilvános.
  • Mi oka lenne rá a kormánynak, hogy pénzt fizessen egy interjúért? Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány tagjai is rendszeresen kapnak megkereséseket. A valamit valamiért elvnek még a feltételezése is nevetséges.

A nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár emellett egy alternatív szalagcímet is felajánlott a média munkatársainak:

Olyan újságírók vádolják összeesküvés-elméletekkel Tucker Carlsont, akik maguk is őrületes, jobboldali összeesküvéseket gyártanak a televíziós személyiség Magyarországi látogatása kapcsán.

Borítókép: Kovács Zoltán

Tovább olvasom

Médiapiac

Hitelesebb hírszolgáltatást tervez a Twitter

Megállapodást írt alá a Twitter az Associated Press (AP) és a Reuters hírügynökséggel, hogy azok segítsenek előmozdítani a pontos tájékoztatást a mikroblog- és közösségihálózat-szolgáltató platformján.

Közzétéve:

Pixabay

A Twitter bejelentése szerint közös projektjük kiszélesíti azt a már folyamatban lévő munkát, amely segíthet egyrészt megmagyarázni, hogy egyes témák miért válnak divatossá a Twitteren, másrészt megbízható forrásokból származó információkat, híreket szállítani és leleplezni a félrevezető tájékoztatást.

A hírügynökségek segítségével biztosítható lesz, hogy valós időben elérhetőek legyenek hiteles információk a frissen felmerülő, legfontosabb beszédtémákban. Ez különösen fontos lesz ott, ahol “tényeket vitatnak”, vagy amikor a társaság saját kurátori csapata nem rendelkezik a megfelelő szakértelemmel vagy nincs elég hozzáférése az adott témában készült megbízható jelentésekhez

– közölte a Twitter. A két hírügynökség feladata lesz az is, hogy segítsenek összefüggéseikbe helyezni a széleskörű érdeklődésre számot tartó témákat, köztük azokat, amelyek potenciálisan félretájékoztató információkhoz vezetnek – tették hozzá.

“Ez a munka a küldetésünk lényege” – mondta Tom Januszewski, az AP globális üzleti fejlesztésért felelős alelnöke egy nyilatkozatban. “Az AP régóta szorosan együttműködik a Twitterrel és más platformokkal is, a tényszerű újságírás hatókörének kiterjesztése érdekében” – fűzte hozzá Januszewski.
Hazel Baker, a Reuters felhasználók által generált tartalmak hírgyűjtéséért felelős vezetője kijelentette: “a bizalom, a pontosság és a pártatlanság áll a Reuters mindennapi tevékenységének középpontjában.”
A megállapodásba foglalt partnerség pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra. Az AP és a Reuters a Facebooknak is tényállításokat ellenőrző partnere.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom