Kövess minket!

Médiapiac

„Értse meg, nem telefonált le senki!”

A Lokál főszerkesztője szerint független média a 18. század óta nem létezik. Ezért nem érti, a balliberális sajtó miért imádja ezt hangoztatni magáról. Leitner Attila azt is mondja: nem volt szükségük ukázra, hogy a Spéder-üggyel intenzíven foglalkozzanak, ahogy Vona Gábor lebuzizása sem utasításra történt, hiszen azt az úgymond hiteles Terry Black állította.

A Habony-művek propagandalapja, kormányzati szócső, állami hirdetési kifizetőhely – nagyjából ez a Lokál image-e.

Már megszoktuk ezeket az állításokat. Akik ezeket előhozzák, azoknak az a dolguk, hogy ezt tegyék.

Azért nem teljesen. A Lokált állami hirdetéssel kitömve, rengeteg pénzből, hatalmas példányszámmal indították a tavaly kegyvesztetté vált Simicska Lajos Metropoljának ellenlábasaként.

Nekem az a mániám, hogy a magunk szakmai elképzeléseit ne vetítsük ki az olvasóra. Amit ön állít, azt az Index meg a 444 írja rólunk, ami nem meglepő, hiszen őket pedig nevezhetnénk Soros-műveknek. Hozzánk viszont egész más olvasói visszajelzések érkeznek.

Milyenek?

Leginkább pozitívak, bár kaptunk olyat is, hogy a baloldalnak szolgáltatunk. Akkor csak ültünk, és nem kaptunk levegőt.

Nem csodálom. A cég egyik tulajdonosa Habony Árpád, a másik Győri Tibor, aki az előző ciklusban a Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős vezetője volt.

Ez alapból semmit nem jelent.

Csak annyit, hogy a Lokál két, Orbánhoz és a kormányhoz rendkívül közel álló bizalmi ember lapja.

A 24 oldalas hetilap tavaly májusban indult Budapesten, a 16 oldalas napilap egy év múlva került a főbb közlekedési csomópontokra. Pár hete pedig a megyeszékhelyeken elérhető 16 oldalas vidéki mutációk készültek el. Három fázisban építkeztünk tehát, jól megtervezett stratégia mentén haladunk.

Ez nem ellenérv arra, hogy kormányközeli a lap.

Ez arra érv, hogy senki nem hülye, és nem vág bele egy halálra ítélt vállalkozásba.

Ez a legkevésbé sem halálra ítélt vállalkozás, hiszen a hirdetés, a bevétel betonbiztos, szinte államilag garantált.

Már a hetilap indulásakor készen álltak a rövid- és a hosszú távú stratégiai elképzelések. Én még ilyen profi cégnél nem dolgoztam, pedig megfordultam pár helyen. Ráadásul nincs olyan ügyfél az országban, akinek ne tudnánk a pénztárcájához szabott hirdetési csomagot kialakítani. Nálunk lehet 1/1 oldalon országosan kilencmillióért megjelenni, ahogy akár tizenkétezer forintért is lokálisan hirdetni.

Ez a korábban becsődölt Helyi Téma üzleti modellje volt, a közlekedési csomópontos terjesztés pedig a Metropolé.

Ahogy tették ezt mások Londonban és a világ számos más nagyvárosában. Nem a Helyi Téma és a Metropol találta fel a spanyolviaszt.

A lokálos verzió Habony ötlete volt?

Én ennek az újságnak a főszerkesztője vagyok. Nem én mentem oda Habony Árpádhoz, hogy csináljuk meg a lapot. Engem felkértek.

Ő?

A vezérigazgató. De, gondolom, a döntést megfuttatták a tulajdonosoknál is.

Habony bejár a szerkesztőségbe?

Nem jár be. A tulajdonosok részt vesznek a cég működésében, hiszen a kiadónál van a 888 is, de hogy milyen gyakran találkozunk, az a cég életével és nem a szerkesztőségi munkával függ össze.

A G-nap előtti időkről a Fidesz-közeli sajtó irányítói azt nyilatkozták, a párt napi szinten szólt bele a munkába. Megmondták, mi legyen az aktuális üzenet, hol legyenek a hangsúlyok, kit kell támadni. Most a Lokálnál mehetnek így az ügyek.

Nincs kézi irányítás. A tulajdonosok a napi munkába nem szólnak bele.

Önök mégis beleálltak a kormánynak fontos ügyekbe, így a kegyvesztetté vált Spéder Zoltán lejáratásába is.

Szerintem meg az a kérdés, hogy a sajtószabadság bajnoka, az Index – melyet történetesen épp Spéder Zoltán birtokol – egy hónapon át miért nem foglalkozott az üggyel? Később a főszerkesztő egy cikkben arról írt csak, hogy ezt miért nem tehetik meg. És akkor még minket csesztetnek, mert nem írunk a tulajdonosainkról szóló történésekről?! A balliberális oldalon imádnak a független magyar médiáról szónokolni, olyan viszont már a 18. század eleje, vagyis az első hirdetés megjelenése óta nem létezik. Mutogatnak ránk, eljátsszák, hogy ők a sajtószabadság megtestesítői, miközben olyan könnyfakasztó Vona Gábor-interjút is olvastam már az Indexen, hogy zsebkendőért kellett nyúlnom. Pedig egy-két éve még nem ilyen volt náluk a hangnem a Jobbikkal kapcsolatban.

A hangnem önöknél sem visszafogott. Spéder lejáratását a többi kormánymédiummal, a TV2-vel, a 888-cal közösen elég agresszíven csinálták.

Mások helyett nem tudok nyilatkozni.

Azt nyilván ön döntötte el, hogy a Spédert ekéző cikkek bekerüljenek a Lokálba.

Így van. Fontosnak éreztük a téma feldolgozását.

Jött az ukáz, hogy nyomni kell az ügyet?

Nem volt szükségünk ukázra, rögtön foglalkoztunk vele. Ugyanezt tettük Vona Gábor Terry Black-es történetével is. Erre persze az ellenoldalon azonnal úgy reagáltak, hogy egy politikus lebuzizása egyedülálló a magyar médiatörténetben. Pedig nem az. A bíróság Kocsis Máté esetében ki is mondta, hogy ezt el kell viselnie. Vona történetében azonban igazából az érdekes, hogy olyan valaki állította ezt róla, aki korábban a hűtlenkedéseiről is beszélt. Erre Vona annak idején beismerte: megcsalta a feleségét.

Mindez hitelesítené, amit Terry Black Vona Gábor állítólagos homoszexuális kapcsolatáról mondott?

Miért, nem?

A legkevésbé sem.

Egyszer már igaz volt, amit állított, ezért most is érdemes megfontolni, amit mond.

Az önök által is megdönthetetlen bizonyító erejűnek titulált fotóról kiderült, hogy egy régi MTI-s kép. Ez nem igazán hitelesíti a sztorit.

Ez a kép önmagában nem bizonyíték semmire, de ezt is úgy vették elő a másik oldalon, mintha ilyen eset még nem történt volna. Pedig ott volt Volner János bozótos ügye is.

Mostanában a kutya-gyerek-család idill helyett egyre több a politikusi bugyiügy a bulvárban.

Egyetértek. Azért van így, mert van rá kereslet.

Az korábban is volt.

Talán eddig senki nem szolgálta ki ezt az igényt. Pedig külföldön bevált műfaj. A Jobbik esetében mindez azért különösen érdekes, mert olyan politikusról beszélünk, aki folyamatosan a család szentségéről papol. Vona arra alapozta a pártját, hogy végigbuzizta a korábbi időszakot.

Vona a cigányozásra alapozta azt az időszakot. Ráadásul Vona lebuzizása – ahogy Bayer Zsolt is megírta – nyilvánvalóan kamu, és kizárólag a szavazatrablásról szól.

Ezt meghagynám a politikai marketingeseknek.

Habony abban elég jó.

Csakhogy ennek semmi köze ahhoz, hogy mi kerül be a Lokálba, és még kevésbé jelenti azt, hogy ami megjelenik az újságban, az ne lenne igaz.

Azóta szaporodtak meg ezek a sztorik, mióta Habony együtt dolgozik a negatív kampányok amerikai mesterével, Arthur Finkelsteinnel.

Ilyen sztorik korábban is voltak, amivel lehetett ütni, azt a politika előszedte. Vagy ön komolyan elhiszi a Jobbiknak, hogy nekik is van jó pár kellemetlen történet a tarsolyukban? Mert én nem. Ez a kamu.

Minden pártban akadnak kellemetlen sztorik és nőügyek. Ha egy szocialistáról derülne ki hasonló, lehoznák?

Ha ilyen horderejű a történet, akkor simán.

És ha egy vezető fideszesről?

Ez esetben is attól függ, hogy milyen horderejű a sztori, de volt már nálunk olyan téma, ami nem vetett jó fényt a Fideszre.

Mi volt az?

A budapesti veszélyes utcákról szóló sorozatunkban bemutattunk egy fideszes kerületben található területet, ami után az illetékes polgármester beszólt, hogy mégis mi szükség volt erre.

Kemények.

Mindenféle necces témával foglalkozunk. Említhetem Mengyi ügyét, Gyárfás Tamás lemondásával kapcsolatban pedig meg is kaptuk: a Lokál küldte el neki a selyemzsinórt, amikor Czene Attila lenyilatkozta nálunk, hogy Gyárfás diktatórikusan vezeti az úszószövetséget. Pedig csak felhívtuk, és megkérdeztük a véleményét. Nem egyeztettünk senkivel arról, szabad-e bántani Gyárfást.

Aki lemondott.

Értse meg, nem telefonált le senki! Ezúton üzenem Gyárfás Tamásnak: mi nem küldtünk neki selyemzsinórt. Akarja a rosseb magára haragítani. Egyszerűen újságot írunk.

A G-nap után a Simicska Lajos által felépített médiabirodalom alól kihúzták a szőnyeget. Bukott a Class FM, a Metropol, dőltek a Mahir-oszlopok.

Nyilván van összefüggés, az elmúlt pár évben ugyanakkor komoly médiapiaci átrendeződés is zajlott. Visszakérdezek: én mennyire érezhetem biztonságban magam? Ha valamiért másképp alakul a következő egy-másfél év, és hirtelen előugrik négymillió Gyurcsány-hívő a bokorból, milyen létjogosultsága lehet ennek a lapnak?

A Lokál más színű kormány alatt életképtelen lenne?

Nem. Csak azt mondom, ez az egész jelenség nem újdonság, régóta így megy. De ez nem panasz, pontosan tudtam, mit vállaltam.

Úgy tudni, Orbán és Simicska összeveszésének egyik oka épp a média volt. A miniszterelnök ugyanis nem tűri a kritikus sajtót, legfeljebb a semleges hangokat.

Amikor az újság alapjait leraktuk, kifejezett kérés volt, hogy problémás ügyekkel is foglalkozzunk. Hogy kritika legyen, ne fröcsögés. Nem a propagandát kell tolni, hanem reális tájékoztatást kell adni.

Legyen semleges a Lokál?

Az már majdnem független, de olyan nincs. A Népszabadság például hirtelen a sajtószabadság védelmezőjévé vált, pedig sok mindent lehet rá mondani, de hogy független lenne, azt azért ne játsszuk el!

Csak megírtak pár, a kormánynak igencsak kellemetlen ügyet.

Semmilyen összefüggés nincs a kettő között. A lapot azért zárták be, mert brutális veszteséget termelt.

Ön is komolyan ezt a mantrát nyomja?

Mert ez az igazság. Amikor a Helyi Téma megszűnt, a dolgozókat egyik pillanatról a másikra küldték el, a mai napig jelentős pénzekkel tartoznak nekik. Ehhez képest a népszabadságos újságírók végig kapták a fizetésüket. Igaz, pizzát én sem rendeltem volna, a stílus nekem sem tetszik, de bőven akadt korrekt része is az ügynek.

A tulajdonos szólhatott volna előre, ha eladási tervei voltak.

Szűntek meg újságok egyik pillanatról a másikra korábban is. Miért ne lett volna értelme megtartani és ugyanazt tenni vele, mint a Magyar Hírlappal? Ezt csak arra mondom, ha nyereséges lett volna, és nem csökken a példányszáma, talán megtartják és átalakítják.

Önnek könnyű a dolga, 150 ezres példányszámmal indított.

A Metropolnak ennél is több volt.

Volt. A fő versenytársnak tekintett Blikk 113 ezres, a Bors 62 ezres. Ehhez képest önök nagyban nyomják.

Kitalálták, kiszámolták. A Metropol sokéves tapasztalatát vettük alapul, és az induló példányszámot sikerült jól belőni. A hetilapot országszerte már 1,2 millió példányban viszik el.

Ingyen. Állítólag jelentős hányad kerül egyenesen a kukába a postaládából.

Az olvasottságunk folyamatosan javul. Mindenkinek nyilván nem lehet tetszeni, de sok olvasótól kapunk levelet, ha valamiért nem jutnak hozzá a laphoz.

Az önök bulvárhírei mennyiben mások, mint a többieké?

Semmiben.

Akkor hol volt a rés a piacon?

Az ingyenességben. Továbbá ha az olvasó egy nap nem vett el Metropolt, nem veszített semmit, nálunk viszont ritka az olyan nap, hogy így ne maradna le valamiről. Nagyon jó újságíróink vannak, a Blikktől, a Borstól, a Story magazintól hoztunk el munkatársakat.

 

Van miből fizetni őket: önökhöz ömlik az állami hirdetés.

Szeretném leszögezni, hogy az újságíróink semmivel sem keresnek többet a piacon szokásosnál. Az állami hirdetésekről pedig megint úgy beszél, mintha újdonság lenne, miközben évtizedes történet. A helyzet talán nem tükrözi egy idealizált, tankönyvi piac körülményeit, de ez nem magyar sajátosság. Legfeljebb a mértékeken lehet vitatkozni.

A Heti Válasz írta, hogy a 24 oldalas Lokál május 16-i számának háromnegyede tisztán reklám és PR-interjú, a saját tartalom mindössze hatoldalnyi.

Ez nettó hazugság. Olyannyira, hogy a cikk miatt perelni is akartunk. Kínosan ügyelünk arra, hogy amikor lehet, az 50 százalékos hirdetési arányt ne lépjük túl, a fölött ugyanis a lap hirdetési terméknek minősül, ami után díjat kell fizetnünk. Talán egyszer fordult elő, hogy átléptük ezt a határt, de akkor becsületesen fizettünk.

A Heti Válasz szerint a lapnak ebben a számában több mint tíz oldalt tesz ki az állami hirdetés. A Szerencsejáték Zrt. egymaga hat és egynegyed, a Magyar Villamos Művek három, az Erzsébet-utalvány csaknem másfél, a babakötvény egy teljes oldalon hirdet. Mi ez, ha nem kifizetőhely?

Megint csak azt mondhatom, én ennek a lapnak a főszerkesztője vagyok. Soha nem küldtek az MVM-hez, hogy hozzak be hirdetést. Azért hadd jegyezzem meg: bár sajnálom a népszabadságos kollégákat, be kell látni, ha az állam nem hirdetne, a Népszabadság sem tudott volna megélni a piacról, ahogy a Heti Válasz sem. Ellenben arra lenne esély, hogy mi megéljünk a piacról.

Viccel?

Nem. A piaci szektorból érkező bevételeink alapján ez reális. Az is teljesen rendben van, hogy az állam hirdetőként jelen van a reklámpiacon. De ha egy lap folyamatosan ekézi a tevékenységét, akkor minek hirdessen ott bármit is? Már csak marketingszempontból sincs értelme.

 

Annak viszont marketingszempontból igencsak van értelme, hogy a népszavazási kampány hajrájában ön interjút készített Orbán Viktorral. Miért pont akkor?

Amióta elindult a lap, szerettünk volna interjút készíteni vele.

Nincs olyan lap az országban, amelyik ne szeretne. Egyesek évek óta várnak rá, hiába.

Mi is folyamatosan kilincseltünk, és egyszer csak jelezték, hogy mehet. Az időzítés nem a mi dolgunk.

Elsőként azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy „pelenkázta már az unokáját?”. Sokat gondolkozott rajta?

Az egyik kolléganőm találta ki, és kötelezett rá, hogy megkérdezzem. Ez érdekli az embereket, ennyire egyszerű.

PR-interjú. Ennyire egyszerű.

Nem érzem úgy, hogy az olvasó PR-interjút kapott volna.

Az a kérdés, hogy „Alíz [!] érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?”, finoman szólva is necces.

Szerintem viszont nagyon jó és jogos kérdés. Ha nem lett volna az, se ön, se más nem emlékezne rá. A miniszterelnök nagyapa lett, ami teljesen új dimenzió egy férfi életében. Amúgy ez sem az én ötletem volt, hanem csapatunk egyik tagjáé. És még egyszer: arról a párt dönt, hogy politikusaik épp mikor és kinek adnak interjút. Ilyen a politika természete, érdekek mentén húzódik. Ez olyan, mint amikor a farkast azért szidjuk, mert megette a nyulakat. Ez a dolga.

Az interjú elsőként a Médiapiac 2016/11-12. számában jelent meg.

Médiapiac

Rosszhiszeműséggel vádolják a Twittert az oroszok

Március 1-jén lépett hatályba az a törvény, amely szerint a közösségi szolgáltatóknak maguknak kell kiszűrniük és blokkolniuk a tiltott tartalmakat.

Közzétéve:

Pixabay

A tömegtájékoztatási és távközlési felügyelet (Roszkomnadzor) közölte, hogy a Twitter 2017 óta 2862 olyan anyagot nem távolított el, amely Oroszországban tiltott tartalomnak számít – írja az MTI. A hatóság szerint

öngyilkossági módszereket részletező, önpusztításra felszólító, fiatalkorúakat ábrázoló pornográf és kábítószer előállításához való útmutatást tartalmazó anyagokról volt szó.

A Roszkomnadzor a közlemény szerint több mint 28 ezer, tiltott bejegyzések eltávolítását követelő felszólítást intézett az online szolgáltató igazgatóságához.

Oroszországban március 1-jén lépett hatályba az a törvény, amelynek értelmében a közösségi szolgáltatóknak maguknak kell kiszűrniük és haladéktalanul blokkolniuk a tiltott tartalmakat. Ha a szolgáltató nem képes önállóan eldönteni, hogy törvénysértő-e egy tartalom, akkor azt át kell küldenie a Roszkomnadzornak.

Az orosz parlament alsóháza decemberben olyan törvénymódosításokat szavazott meg, amelyek

lehetővé teszik a közösségimédia-szolgáltatók fokozottabb bírságolását, sőt hozzáférhetőségük letiltását is abban az esetben, ha “diszkriminációt” alkalmaznak az orosz médiával szemben.

A Roszkomnadzor kifogásolta, hogy a nagy online szolgáltatók január végén megosztották az Alekszej Navalnij ellenzéki politikus letartóztatása miatt meghirdetett, de a hatóságok által nem engedélyezett tüntetésekre mozgósító üzeneteket.

Vlagyimir Putyin orosz elnök januárban aggodalmát fejezte ki a hivatalban lévő amerikai államfőt, Donald Trumpot letiltó közösségi médiumoknak a kormányokéval vetekedő befolyása miatt. Egy bíróság februárban megbírságolta a Twittert, amiért nem oroszországi szervereken tárolja az orosz állampolgárok adatait.

Tovább olvasom

Médiapiac

Szlovénia megelégelte az álhírháborút Brüsszellel

A szlovén EU-elnökség közeledte látványosan aggasztja a brüsszeli balliberális sajtót, amely immár az Európai Bizottság képviselőinek segítségével kezdett lejáratókampányba a jobboldali koalíciós kormány vezette Szlovéniával szemben.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Reuters/Yves Herman

Július elsejével Szlovénia veszi át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, így a Janez Janša vezette ország fél évig meglehetősen fontos uniós szerephez jut. Utóbbi látványosan aggasztja a brüsszeli balliberális sajtót, amely immár az Európai Bizottság képviselőinek segítségével kezdett lejáratókampányba a jobboldali koalíciós kormány vezette Szlovéniával szemben. A magyar olvasóknak ismerősen csenghet: Janšáéknak a jogállamiság „általános” helyzetét, így a médiapluralizmust és igazságszolgáltatást érintő problémákat róják fel – írja a Magyar Nemzet.

Az Európai Bizottság „házi” lapjában, a Politicóban pedig az utóbbi hetekben számos lejárató cikk jelent meg

– például Szlovénia háborúja a sajtó ellen; Janša miniszterelnök támadja az újságírókatSzlovénia nyugtatni próbál az EU-elnökség közeledtével címekkel. Utóbbi írásban Orbán Viktornak is fontos szerep jut: mint írják, a szlovén kormányfő barátja a magyar miniszterelnöknek, így a szlovénoknak magyarázkodniuk kell, hogy az elnökségi ciklusuk idején majd nem Budapest érdekeinek megfelelően alakítják a tanács agendáját. (A Politico kimondatlanul arra gondolhat, hogy nehogy a szlovén EU-elnökség zárja le a hazánkkal szembeni, hetes cikkely szerinti eljárást – a szerk.). A történtek pikantériája, hogy

az Európai Bizottság is egyértelműen a szlovén kormányt folyamatosan kritizáló balliberális brüsszeli újságírók mellett áll ki, s következetesen elítéli, amikor Janša álhírekkel vádolja vagy hazugnak nevezi – például a balliberális Politico – munkatársait.

Janša meghívót küldött Brüsszelnek

Szlovénia olyannyira megelégelte az álhírháborút, hogy a kormányfő pénteken közzétett egy levelet, amelyben tényfeltáró misszióra hívja az országba az Európai Bizottság képviselőit. Mint azt az Ursula von der Leyennek címzett dokumentumban írta,

már az első szlovén EU-s elnökség idején, 2008-ban is hasonló helyzet állt elő, a sajtó akkor is „féltette” Szlovéniától az uniót, ám most furcsa mód az Európai Unió képviselői is az országgal szemben foglalnak állást. Janša az írásban kiemeli Věra Jourová bizottsági alelnököt, aki az elmúlt napokban ismét élesen bírálta a szlovén sajtó helyzetét.

„Igazából valóban vannak problémák a szlovén demokrácia állapotával. De ennek az okai sokkal régebbre nyúlnak vissza, s a kommunizmus hagyatékában gyökereznek” – vélekedik a kormányfő, egyúttal azt hangoztatva, hogy

nem akarja, hogy Európában állandósuljanak a megalapozatlan vádaskodások a szlovén kormánnyal szemben.

„Remélem, hogy gyorsan megállapodásra tudunk jutni a tényfeltáró misszió megalakulásával és annak szlovéniai látogatásával kapcsolatban” – zárja sorait Janez Janša.

Az Európai Bizottság a csütörtöki és pénteki uniós csúcstalálkozó miatt péntek délutánig hivatalosan nem tudott reagálni a szlovén levélre.

Tovább olvasom

Médiapiac

78. alkalommal adták át a Golden Globe-díjakat

Idén főként olyan filmeket ismert el a HFPA, amelyek illeszkednek a tavalyi BLM-eseményekhez.

Közzétéve:

Pixabay

A koronavírus-világjárvány miatt a szokásos januári időpont helyett február utolsó éjszakáján és ezúttal virtuális gála keretében adták át az elismeréseket.

A hollywoodi külföldi tudósítók szövetsége (HFPA) idei gálája leginkább annyiban emlékeztetett a koronavírus-járvány előtti időszakra, hogy a díjátadót ezúttal is az NBC közvetítette, egy olyan időszakban, amikor a mozik bezárása miatt a filmfogyasztás – és ahogy a Golden Globe példája is mutatja: a díjgálák – elsődleges helye az internet lett – számolt be róla az Origo.

A vörös szőnyeges pompa idén megfakult, a Beverly Hilton nagytermében ugyan helyet foglalt néhány vendég, de ők is az egészségügyi előírásoknak megfelelően maszkban, a szociális távolságtartásra ügyelve egymástól távol ültetve, miközben az online bejelentkezések miatt az idei Golden Globe sokkal inkább emlékeztetett virtuális konferenciára, mintsem a film hollywoodi ünnepére. Ugyanakkor a műsornak furcsa bájt – ha úgy tetszik: az élő adás varázsát – is kölcsönzött a technika ördöge: amikor a legjobb mellékszereplőnek járó díjat elnyerő Daniel Kaluuya bejelentkezett otthonából, hogy megköszönje az elismerést, nem működött a számítógépe mikrofonja, ezért először lekeverték, majd kisvártatva újból képernyőre engedték.

Kaluuya díja a Fekete Párducok chicagói vezetőjéről szóló Judas and the Black Messiah című életrajzi drámában csak azért meglepő, mert voltaképp nem mellékalakja, hanem főszereplője a filmnek. Ugyanakkor épp az ő – a gála menete szempontjából: korai – díjazása már jelezte, hogy

idén főként olyan filmeket ismert el a HFPA, amelyek illeszkednek a tavalyi BLM-eseményekhez, de legalábbis kielégítik a “kvótafetisisztákat”.

Igaz, ezt már akkor lehetett sejteni, amikor a két műsorvezetőnő, Tina Fey és Amy Poehler egymástól távol, de az internet segítségével mégis közösen megtartott gálafelvezető “monológjában” mintegy számonkérték – a nem mellékesen külföldi tudósítókból álló, tagjaikat nem feltétlenül bőrszínük, hanem hivatásuk alapján megválasztó – HFPA-n, miért nincsenek feketék a mintegy 90 tagot számláló tudósító-szövetségben (aprócska megjegyzés: kérdés, hogy mit szólnak a németek Fey humorosnak szánt megjegyzéséhez, miszerint a pletykák szerint a HFPA német tagja tulajdonképpen egy kolbász, aminek arcot rajzoltak).

A HFPA mindenesetre az összesen 14 filmes elismerésből mintegy féltucat díjjal igyekezett ellensúlyozni tagságának “homogén” összetételét: Kaluuya után a legjobb drámai színész díját (posztumusz) nyerte Chadwick Boseman a Ma Rainey: A blues nagyasszonya című életrajzi filmért, a legjobb drámai színésznő pedig ugyancsak egy életrajzi zenés filmben nyújtott alakításáért (The United States vs. Billie Holiday) Andra Day lett.

De az idei legjobb animációnak választott és a legjobb filmzene díjával is kitüntetett Lelki ismeretek is egy jazzkarrierről álmodó fekete középiskolai tanárt állít meséje középpontjába – ennek egyik társ-forgatókönyvírója és társrendezője, Kemp Powers ugyancsak afroamerikai, aki rendezőként épp ezzel a filmmel mutatkozott be, így a Golden Globe 78 éves történetének ő az első “pályakezdő” díjazott fekete rendezője.

De nem csak a két műsorvezetőnő emlegette fel a HFPA összetételét: a legjobb színészként (vígjáték/musical) is díjazott Sacha Baron Cohen a “teljesen fehér” HFPA-nak köszönte meg az elismerést, amikor a Borat Subsequent Moviefilm nyerte a legjobb vígjáték díját.

A HFPA annyira magára vette a tagságának összetételét illető kritikákat, hogy még a gála alatt gyorsan meg is szólaltak a kérdésben. A szövetség elnöke, Ali Sar, alelnöke, Helen Hoehne és az egykori elnök, Meher Tatna együtt igyekeztek megnyugtatni Cohent és a műsorvezetőnőket, hogy hamarosan színesebbé válik a HFPA tagsága (amit korábban azért ért kritika, mert tagságának csupán egynegyede volt főállásban dolgozó újságíró).

A film és tévé világához hasonlóan az újságírásban is fontos a feketék reprezentálása. Szükségünk van fekete tagokra a szervezetünkben – mondta Hoehne a gála alatt, Tatna pedig igyekezett leszögezni, hogy a HFPA számára fontos minden kisebbség jelenléte, amit Sar végül azzal toldott meg, hogy a heterogén közösségeknek nem kivételnek, hanem normának kellene lennie.

Korábban főként a női kvótát kérték számon a HFPA-n, nem is a tagsága, inkább a rendezői és forgatókönyvírói kategóriák jelöltjei miatt. A női alkotók jelölésével ugyan idén kevesebbet foglalkozott az amerikai szaksajtó, de a HFPA 87 tagja a korábbi mulasztásait azzal kompenzálta, hogy a 6 jelölt rendező között 3 nő is volt, és a díjat is végül nő nyerte: a kínai származású Chloé Zhao A nomádok földjé-ért, amelyet idén a legjobb drámának is választottak. De a forgatókönyvírók 5 nomináltja közé is bejutott 2 hölgy – a díjat Aaron Sorkin nyerte A chicagói 7-ek tárgyalása szkripjéért.

A tévés elismerésekkel együtt a streaming-szolgáltatók ünnepévé vált gálán a legtöbb díjat a Netflix vehette át – ugyanakkor épp e szolgáltatóhoz tartozik az idei filmünnep legnagyobb vesztese, a Mank, amelyet a legtöbb, összesen 6 kategóriában jelöltek, de végül egyetlen díjat sem kapott.

Az idei Golden Globe filmes díjai:

Dráma: A nomádok földje

Vígjáték vagy musical: Borat Subsequent Moviefilm

Színésznő (dráma): Andra Day (The United States vs. Billie Holiday)

Színész (dráma): Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)

Színésznő (vígjáték): Rosamund Pike (Fontos vagy nekem)

Színész (vígjáték): Sacha Baron Cohen (Borat Subsequent Moviefilm)

Mellékszereplőnő: Jodie Foster (The Mauritanian)

Mellékszereplő: Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)

Rendező: Chloé Zhao (A nomádok földje)

Idegen nyelvű film: Minari

Animációs film: Lelki ismeretek

Forgatókönyv: Aaron Sorkin (A chicagói 7-ek tárgyalása)

Zene: Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Batiste (Lelki ismeretek)

Betétdal: Diane Warren, Laura Pausini, Niccolò Agliardi: Io Si (Előttem az élet)

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom