Médiapiac
„Értse meg, nem telefonált le senki!”
A Lokál főszerkesztője szerint független média a 18. század óta nem létezik. Ezért nem érti, a balliberális sajtó miért imádja ezt hangoztatni magáról. Leitner Attila azt is mondja: nem volt szükségük ukázra, hogy a Spéder-üggyel intenzíven foglalkozzanak, ahogy Vona Gábor lebuzizása sem utasításra történt, hiszen azt az úgymond hiteles Terry Black állította.
A Habony-művek propagandalapja, kormányzati szócső, állami hirdetési kifizetőhely – nagyjából ez a Lokál image-e.
Már megszoktuk ezeket az állításokat. Akik ezeket előhozzák, azoknak az a dolguk, hogy ezt tegyék.
Azért nem teljesen. A Lokált állami hirdetéssel kitömve, rengeteg pénzből, hatalmas példányszámmal indították a tavaly kegyvesztetté vált Simicska Lajos Metropoljának ellenlábasaként.
Nekem az a mániám, hogy a magunk szakmai elképzeléseit ne vetítsük ki az olvasóra. Amit ön állít, azt az Index meg a 444 írja rólunk, ami nem meglepő, hiszen őket pedig nevezhetnénk Soros-műveknek. Hozzánk viszont egész más olvasói visszajelzések érkeznek.
Milyenek?
Leginkább pozitívak, bár kaptunk olyat is, hogy a baloldalnak szolgáltatunk. Akkor csak ültünk, és nem kaptunk levegőt.
Nem csodálom. A cég egyik tulajdonosa Habony Árpád, a másik Győri Tibor, aki az előző ciklusban a Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős vezetője volt.
Ez alapból semmit nem jelent.
Csak annyit, hogy a Lokál két, Orbánhoz és a kormányhoz rendkívül közel álló bizalmi ember lapja.
A 24 oldalas hetilap tavaly májusban indult Budapesten, a 16 oldalas napilap egy év múlva került a főbb közlekedési csomópontokra. Pár hete pedig a megyeszékhelyeken elérhető 16 oldalas vidéki mutációk készültek el. Három fázisban építkeztünk tehát, jól megtervezett stratégia mentén haladunk.
Ez nem ellenérv arra, hogy kormányközeli a lap.
Ez arra érv, hogy senki nem hülye, és nem vág bele egy halálra ítélt vállalkozásba.
Ez a legkevésbé sem halálra ítélt vállalkozás, hiszen a hirdetés, a bevétel betonbiztos, szinte államilag garantált.
Ez a korábban becsődölt Helyi Téma üzleti modellje volt, a közlekedési csomópontos terjesztés pedig a Metropolé.
Ahogy tették ezt mások Londonban és a világ számos más nagyvárosában. Nem a Helyi Téma és a Metropol találta fel a spanyolviaszt.
A lokálos verzió Habony ötlete volt?
Én ennek az újságnak a főszerkesztője vagyok. Nem én mentem oda Habony Árpádhoz, hogy csináljuk meg a lapot. Engem felkértek.
Ő?
A vezérigazgató. De, gondolom, a döntést megfuttatták a tulajdonosoknál is.
Habony bejár a szerkesztőségbe?
Nem jár be. A tulajdonosok részt vesznek a cég működésében, hiszen a kiadónál van a 888 is, de hogy milyen gyakran találkozunk, az a cég életével és nem a szerkesztőségi munkával függ össze.
A G-nap előtti időkről a Fidesz-közeli sajtó irányítói azt nyilatkozták, a párt napi szinten szólt bele a munkába. Megmondták, mi legyen az aktuális üzenet, hol legyenek a hangsúlyok, kit kell támadni. Most a Lokálnál mehetnek így az ügyek.
Nincs kézi irányítás. A tulajdonosok a napi munkába nem szólnak bele.
Önök mégis beleálltak a kormánynak fontos ügyekbe, így a kegyvesztetté vált Spéder Zoltán lejáratásába is.
Szerintem meg az a kérdés, hogy a sajtószabadság bajnoka, az Index – melyet történetesen épp Spéder Zoltán birtokol – egy hónapon át miért nem foglalkozott az üggyel? Később a főszerkesztő egy cikkben arról írt csak, hogy ezt miért nem tehetik meg. És akkor még minket csesztetnek, mert nem írunk a tulajdonosainkról szóló történésekről?! A balliberális oldalon imádnak a független magyar médiáról szónokolni, olyan viszont már a 18. század eleje, vagyis az első hirdetés megjelenése óta nem létezik. Mutogatnak ránk, eljátsszák, hogy ők a sajtószabadság megtestesítői, miközben olyan könnyfakasztó Vona Gábor-interjút is olvastam már az Indexen, hogy zsebkendőért kellett nyúlnom. Pedig egy-két éve még nem ilyen volt náluk a hangnem a Jobbikkal kapcsolatban.
A hangnem önöknél sem visszafogott. Spéder lejáratását a többi kormánymédiummal, a TV2-vel, a 888-cal közösen elég agresszíven csinálták.
Mások helyett nem tudok nyilatkozni.
Azt nyilván ön döntötte el, hogy a Spédert ekéző cikkek bekerüljenek a Lokálba.
Így van. Fontosnak éreztük a téma feldolgozását.
Jött az ukáz, hogy nyomni kell az ügyet?
Nem volt szükségünk ukázra, rögtön foglalkoztunk vele. Ugyanezt tettük Vona Gábor Terry Black-es történetével is. Erre persze az ellenoldalon azonnal úgy reagáltak, hogy egy politikus lebuzizása egyedülálló a magyar médiatörténetben. Pedig nem az. A bíróság Kocsis Máté esetében ki is mondta, hogy ezt el kell viselnie. Vona történetében azonban igazából az érdekes, hogy olyan valaki állította ezt róla, aki korábban a hűtlenkedéseiről is beszélt. Erre Vona annak idején beismerte: megcsalta a feleségét.
Mindez hitelesítené, amit Terry Black Vona Gábor állítólagos homoszexuális kapcsolatáról mondott?
Miért, nem?
A legkevésbé sem.
Egyszer már igaz volt, amit állított, ezért most is érdemes megfontolni, amit mond.
Az önök által is megdönthetetlen bizonyító erejűnek titulált fotóról kiderült, hogy egy régi MTI-s kép. Ez nem igazán hitelesíti a sztorit.
Ez a kép önmagában nem bizonyíték semmire, de ezt is úgy vették elő a másik oldalon, mintha ilyen eset még nem történt volna. Pedig ott volt Volner János bozótos ügye is.
Mostanában a kutya-gyerek-család idill helyett egyre több a politikusi bugyiügy a bulvárban.
Egyetértek. Azért van így, mert van rá kereslet.
Az korábban is volt.
Talán eddig senki nem szolgálta ki ezt az igényt. Pedig külföldön bevált műfaj. A Jobbik esetében mindez azért különösen érdekes, mert olyan politikusról beszélünk, aki folyamatosan a család szentségéről papol. Vona arra alapozta a pártját, hogy végigbuzizta a korábbi időszakot.
Vona a cigányozásra alapozta azt az időszakot. Ráadásul Vona lebuzizása – ahogy Bayer Zsolt is megírta – nyilvánvalóan kamu, és kizárólag a szavazatrablásról szól.
Ezt meghagynám a politikai marketingeseknek.
Habony abban elég jó.
Csakhogy ennek semmi köze ahhoz, hogy mi kerül be a Lokálba, és még kevésbé jelenti azt, hogy ami megjelenik az újságban, az ne lenne igaz.
Azóta szaporodtak meg ezek a sztorik, mióta Habony együtt dolgozik a negatív kampányok amerikai mesterével, Arthur Finkelsteinnel.
Ilyen sztorik korábban is voltak, amivel lehetett ütni, azt a politika előszedte. Vagy ön komolyan elhiszi a Jobbiknak, hogy nekik is van jó pár kellemetlen történet a tarsolyukban? Mert én nem. Ez a kamu.
Minden pártban akadnak kellemetlen sztorik és nőügyek. Ha egy szocialistáról derülne ki hasonló, lehoznák?
Ha ilyen horderejű a történet, akkor simán.
És ha egy vezető fideszesről?
Ez esetben is attól függ, hogy milyen horderejű a sztori, de volt már nálunk olyan téma, ami nem vetett jó fényt a Fideszre.
Mi volt az?
A budapesti veszélyes utcákról szóló sorozatunkban bemutattunk egy fideszes kerületben található területet, ami után az illetékes polgármester beszólt, hogy mégis mi szükség volt erre.
Kemények.
Mindenféle necces témával foglalkozunk. Említhetem Mengyi ügyét, Gyárfás Tamás lemondásával kapcsolatban pedig meg is kaptuk: a Lokál küldte el neki a selyemzsinórt, amikor Czene Attila lenyilatkozta nálunk, hogy Gyárfás diktatórikusan vezeti az úszószövetséget. Pedig csak felhívtuk, és megkérdeztük a véleményét. Nem egyeztettünk senkivel arról, szabad-e bántani Gyárfást.
Aki lemondott.
A G-nap után a Simicska Lajos által felépített médiabirodalom alól kihúzták a szőnyeget. Bukott a Class FM, a Metropol, dőltek a Mahir-oszlopok.
Nyilván van összefüggés, az elmúlt pár évben ugyanakkor komoly médiapiaci átrendeződés is zajlott. Visszakérdezek: én mennyire érezhetem biztonságban magam? Ha valamiért másképp alakul a következő egy-másfél év, és hirtelen előugrik négymillió Gyurcsány-hívő a bokorból, milyen létjogosultsága lehet ennek a lapnak?
A Lokál más színű kormány alatt életképtelen lenne?
Nem. Csak azt mondom, ez az egész jelenség nem újdonság, régóta így megy. De ez nem panasz, pontosan tudtam, mit vállaltam.
Úgy tudni, Orbán és Simicska összeveszésének egyik oka épp a média volt. A miniszterelnök ugyanis nem tűri a kritikus sajtót, legfeljebb a semleges hangokat.
Legyen semleges a Lokál?
Az már majdnem független, de olyan nincs. A Népszabadság például hirtelen a sajtószabadság védelmezőjévé vált, pedig sok mindent lehet rá mondani, de hogy független lenne, azt azért ne játsszuk el!
Csak megírtak pár, a kormánynak igencsak kellemetlen ügyet.
Semmilyen összefüggés nincs a kettő között. A lapot azért zárták be, mert brutális veszteséget termelt.
Ön is komolyan ezt a mantrát nyomja?
Mert ez az igazság. Amikor a Helyi Téma megszűnt, a dolgozókat egyik pillanatról a másikra küldték el, a mai napig jelentős pénzekkel tartoznak nekik. Ehhez képest a népszabadságos újságírók végig kapták a fizetésüket. Igaz, pizzát én sem rendeltem volna, a stílus nekem sem tetszik, de bőven akadt korrekt része is az ügynek.
A tulajdonos szólhatott volna előre, ha eladási tervei voltak.
Szűntek meg újságok egyik pillanatról a másikra korábban is. Miért ne lett volna értelme megtartani és ugyanazt tenni vele, mint a Magyar Hírlappal? Ezt csak arra mondom, ha nyereséges lett volna, és nem csökken a példányszáma, talán megtartják és átalakítják.
Önnek könnyű a dolga, 150 ezres példányszámmal indított.
A Metropolnak ennél is több volt.
Volt. A fő versenytársnak tekintett Blikk 113 ezres, a Bors 62 ezres. Ehhez képest önök nagyban nyomják.
Kitalálták, kiszámolták. A Metropol sokéves tapasztalatát vettük alapul, és az induló példányszámot sikerült jól belőni. A hetilapot országszerte már 1,2 millió példányban viszik el.
Ingyen. Állítólag jelentős hányad kerül egyenesen a kukába a postaládából.
Az olvasottságunk folyamatosan javul. Mindenkinek nyilván nem lehet tetszeni, de sok olvasótól kapunk levelet, ha valamiért nem jutnak hozzá a laphoz.
Az önök bulvárhírei mennyiben mások, mint a többieké?
Semmiben.
Akkor hol volt a rés a piacon?
Az ingyenességben. Továbbá ha az olvasó egy nap nem vett el Metropolt, nem veszített semmit, nálunk viszont ritka az olyan nap, hogy így ne maradna le valamiről. Nagyon jó újságíróink vannak, a Blikktől, a Borstól, a Story magazintól hoztunk el munkatársakat.
Van miből fizetni őket: önökhöz ömlik az állami hirdetés.
Szeretném leszögezni, hogy az újságíróink semmivel sem keresnek többet a piacon szokásosnál. Az állami hirdetésekről pedig megint úgy beszél, mintha újdonság lenne, miközben évtizedes történet. A helyzet talán nem tükrözi egy idealizált, tankönyvi piac körülményeit, de ez nem magyar sajátosság. Legfeljebb a mértékeken lehet vitatkozni.
A Heti Válasz írta, hogy a 24 oldalas Lokál május 16-i számának háromnegyede tisztán reklám és PR-interjú, a saját tartalom mindössze hatoldalnyi.
Ez nettó hazugság. Olyannyira, hogy a cikk miatt perelni is akartunk. Kínosan ügyelünk arra, hogy amikor lehet, az 50 százalékos hirdetési arányt ne lépjük túl, a fölött ugyanis a lap hirdetési terméknek minősül, ami után díjat kell fizetnünk. Talán egyszer fordult elő, hogy átléptük ezt a határt, de akkor becsületesen fizettünk.
A Heti Válasz szerint a lapnak ebben a számában több mint tíz oldalt tesz ki az állami hirdetés. A Szerencsejáték Zrt. egymaga hat és egynegyed, a Magyar Villamos Művek három, az Erzsébet-utalvány csaknem másfél, a babakötvény egy teljes oldalon hirdet. Mi ez, ha nem kifizetőhely?
Megint csak azt mondhatom, én ennek a lapnak a főszerkesztője vagyok. Soha nem küldtek az MVM-hez, hogy hozzak be hirdetést. Azért hadd jegyezzem meg: bár sajnálom a népszabadságos kollégákat, be kell látni, ha az állam nem hirdetne, a Népszabadság sem tudott volna megélni a piacról, ahogy a Heti Válasz sem. Ellenben arra lenne esély, hogy mi megéljünk a piacról.
Viccel?
Nem. A piaci szektorból érkező bevételeink alapján ez reális. Az is teljesen rendben van, hogy az állam hirdetőként jelen van a reklámpiacon. De ha egy lap folyamatosan ekézi a tevékenységét, akkor minek hirdessen ott bármit is? Már csak marketingszempontból sincs értelme.
Annak viszont marketingszempontból igencsak van értelme, hogy a népszavazási kampány hajrájában ön interjút készített Orbán Viktorral. Miért pont akkor?
Amióta elindult a lap, szerettünk volna interjút készíteni vele.
Nincs olyan lap az országban, amelyik ne szeretne. Egyesek évek óta várnak rá, hiába.
Mi is folyamatosan kilincseltünk, és egyszer csak jelezték, hogy mehet. Az időzítés nem a mi dolgunk.
Elsőként azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy „pelenkázta már az unokáját?”. Sokat gondolkozott rajta?
Az egyik kolléganőm találta ki, és kötelezett rá, hogy megkérdezzem. Ez érdekli az embereket, ennyire egyszerű.
PR-interjú. Ennyire egyszerű.
Nem érzem úgy, hogy az olvasó PR-interjút kapott volna.
Az a kérdés, hogy „Alíz [!] érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?”, finoman szólva is necces.
Szerintem viszont nagyon jó és jogos kérdés. Ha nem lett volna az, se ön, se más nem emlékezne rá. A miniszterelnök nagyapa lett, ami teljesen új dimenzió egy férfi életében. Amúgy ez sem az én ötletem volt, hanem csapatunk egyik tagjáé. És még egyszer: arról a párt dönt, hogy politikusaik épp mikor és kinek adnak interjút. Ilyen a politika természete, érdekek mentén húzódik. Ez olyan, mint amikor a farkast azért szidjuk, mert megette a nyulakat. Ez a dolga.
Az interjú elsőként a Médiapiac 2016/11-12. számában jelent meg.
Médiapiac
Potápi Árpád: a magyar média nélkül elképzelhetetlen a nemzetpolitika
Molnár Judit, a felvidéki Ma7 médiacsalád vezetője kapta idén a Magyar Nemzeti Médiaszövetség Kosztolányi-díját.
A magyar média nélkül elképzelhetetlen a nemzetpolitika – hangsúlyozta a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára szombaton Visegrádon az MTI beszámolója szerint.
Potápi Árpád János a III. Kárpát-medencei magyar médiatalálkozón rámutatott:
az elmúlt évek munkájának köszönhetően a nemzetpolitika ma már hálózatok szövetsége. Ilyen hálózat a médiában is létrejött, ennek építése harminc évre nyúlik vissza, és azóta folyamatosan erősítik
– mondta.
Felidézte Antall József egykori miniszterelnök szavait, miszerint lélekben és érzésekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni.
Ez indította útnak a modern kori nemzetpolitikát, amelyet a nemzetpolitikai intézményrendszer kiépítése követett – emelte ki az államtitkár.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Potápi Árpád János 2010-től a nemzetpolitika területén több szakaszt különített el. Első lépésként megteremtették az új jogszabályi hátteret, elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Jól átgondolt programrendszer épült ki, a magyar kormány diaszpórapolitikáját a világ számos országában figyelik és átveszik – hangsúlyozta.
Hozzátette, 2014-től a gazdasági fejlesztések és a szülőföldön való boldogulás került a fókuszba, majd 2020 után a hálózatok kiépítése felé léptek.
A hagyományos és online eszközöket ötvözve szeretnének eljutni a világ magyarságához éljenek bárhol
– mutatott rá, végül áttekintette az államtitkárság által 2010 óta elért eredményeket.
Toót-Holló Tamás, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség elnöke arról beszélt, hogy figyelemhiányos korban élünk és a sokszor „betűhiányos” fiatalok már nem olvasnak, hanem rövidfilmes produkciókat néznek.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Egyre inkább jelen vannak a hibrid műfajok, amelyek között a rövid videók kiemelt helyet foglalnak el – mutatott rá.
A print média értékelése szerint „haldoklik”, már csak egyfajta „örökség formájában velünk lévő hagyomány”, sokszor csak bizonyos generációk kedvéért tartják fenn.
Eltűnt a márkahűség az online médiában, a direkt elérés – tette hozzá, majd kitért a TikTok-alkalmazásban rejlő lehetőségekre. Megjegyezte: ma már a Facebook elavultnak számít, a TikTok felületén 13,2 milliárd videót tekintenek meg havonta a felhasználók.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó arról beszélt, hogy versenyhelyzetbe került az újságírás a különböző médiafelületekkel.
Nem szabad versenytársnak tekinteni azt az újságírást, azt a műfajt, amelyet a jelenlévők képviselnek, fontos azokat is kiszolgálni, akik a minőségi újságírást várják el
– hangsúlyozta.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Kitért arra is, mi különbözteti meg a neoliberális és nemzeti újságírást, és úgy fogalmazott: sajnálja azokat, akik kirekesztik a nemzetből saját magukat. Amíg a neoliberális, globális újságírás arról szól, hogy azt írják, amiért fizetik őket, addig, “nekünk van egy fontos szenvedélyünk, a nemzetünk” – mondta.
Átadták a Kosztolányi-díjat
A rendezvényen az idén Molnár Judit, a felvidéki Ma7 médiacsalád vezetője vehette át a Kosztolányi-díjat a magyar ügy példamutató képviseletéért.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Mayer Erika, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség alelnöke laudációjában kiemelte: Molnár Judit büszke gyökereire, tudását Füleken alapozta meg, Pozsonyban és Budapesten „csiszolta”, majd újságírói pályája a Pátria Rádió magyar adásában kezdődött. Parlamenti tudósítóként is dolgozott, a Szabad Újság főszerkesztőjeként az írott sajtóban tett szert pályájára kiható tapasztalatokra és vezetői gyakorlatra. Pályája a Ma7 médiacsalád vezetőjeként teljesedett ki – mutatott rá, hozzátéve: Molnár Judit rendszeres résztvevője a Kárpát-medencei magyar sajtórendezvényeknek, munkáját ismerik és becsülik.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Molnár Judit megköszönte az elismerést, az anyaország támogatását, és azt mondta: nagyon sok minden terheli a Felvidéket. Úgy fogalmazott: erősek is lehetnének, de – bár aránylag sokan vannak – gyengék. Igyekeznek meggyőzni egyre több honfitársukat a magyar képviselet fontosságáról – hangsúlyozta. Hozzátette, mindez nem csak a politikáról szól; ha eljutnak odáig, hogy merik a magyar nyelvet használni a mindennapokban, akkor lehet, hogy erősebbek lesznek. Az ő munkájuk meggyőzni az embereket arról, hogy jó magyarnak lenni – mondta a díjazott.
A kétnapos konferencia megelőző napjáról szóló beszámolót ide kattintva tudja elolvasni.
Tudósításunkat Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója konferencián elmondott szombati előadásáról ide kattintva tudja elolvasni.
Médiapiac
Átadták a közmédia legrangosabb szakmai díjait
A köz szolgálatáért végzett tevékenység és a példaértékű szakmai munka elismeréseként tíz kategóriában osztották ki a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. által alapított elismeréseket.
A közmédia mindig a közösről szól, a „közös kultúráról, aggodalmainkról, küzdelmeinkről, sikereinkről; közös jelenünkről és jövőnkről” – mondta a péntek esti eseményen Áder János, Magyarország korábbi köztársasági elnöke az MTI beszámolója szerint. Hozzátette:
a kitüntetettek tehetségükkel, tudásukkal a közt szolgálják. Úgy fogalmazott, a közmédia nevében a „bűvös szó: köz”, amely csak három betű, de „felér egy sokpontos kiáltvánnyal”. A célt mindig ez a három betű adja
– emelte ki.
A díjátadón a kiemelkedő szakmai munkáért és a közösségért végzett tevékenységért járó Duna-díjat Magyarország egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert karitatív szervezetének, az Ökumenikus Segélyszervezetnek ítélte oda a kuratórium. A kitüntetést Lehel László, a szervezet elnök-igazgatója vette át.
A Karinthy-gyűrűt Reviczky Gábor, a nemzet művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész kapta. Mint elhangzott: a szórakoztató műsorokban nyújtott kiemelkedő előadói tevékenységért járó kitüntetésben 1975 óta részesülnek a humor műfajának képviselői.
Az idén Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjjal elismert színművész az évtizedek alatt a magyar- és világirodalom sok színpadi művében, valamint számtalan filmben és tévéjátékban alkotott emlékezeteset, emellett világsztároknak kölcsönözte hangját – emelte ki Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója a díj átadásakor.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Közölte, hogy Reviczky Gábor színházi szerepek mellett a kilencvenes és a kétezres évek szinte valamennyi magyar filmvígjátékában is játszott.
Szellemes ember, nagy nevettető és a Rádiókabaré nélkülözhetetlen alakja – jelentette ki Altorjai Anita. Hozzátette: a szórakoztatás számára színészi küldetés, és mind a nézők, mind a szakma részéről megbecsülés övezi. Megjegyezte: Reviczky Gábor 74 évesen is dolgozik, azok után is, hogy a „sors kényszerpihenőre küldte” egy időre.
A Sára–Csoóri-életműdíjat Hábermann Jenő vehette át. A Balázs Béla-díjas filmproducer számos filmes műfajban bizonyította kivételességét, a lényeglátás képességét, a producerként keze alatt megvalósult filmek az igazságot és az értékeket hirdetik, tehetségével, elhivatottságával, szakmai és emberi nagyszerűségével tiszteletet vívott ki határainkon innen és túl – mondta az átadón Tóth István Zoltán, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. tartalomért felelős igazgatója.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Az életműdíjjal egyszerre két személyiségnek állít emléket az alapító: a nemzet művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező Sára Sándornak, valamint a nemzet művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszé- és prózaíró Csoóri Sándornak.
Az ismeretterjesztői Tőkéczki László-díjat a magyar zene rádiójának, a Dankó Rádiónak ítélte oda a kuratórium. A magyarnótákat, népzenét, operettslágereket, örökzöld dallamokat és világzenét sugárzó adó több mint egy évtizede közvetít értékes kultúrát – méltatta a rádiót Takaró Mihály irodalomtörténész. A díjjal a Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Duna Televízió alapító kurátora, valamint a közmédia számos műsorának házigazdája és közreműködője előtt tisztelegnek.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A Herczeg Ferenc-díjban Andrónyi Kolos, Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Vallási, valamint Nemzetiségi és Külhoni Főszerkesztőségének vezetője részesült. Újító szemléletének köszönhető a közmédia számos vallási és nemzetiségi műsora, szakmai elhivatottságával nagyban hozzájárult az év egyik legmeghatározóbb eseményének, Ferenc pápa budapesti látogatásának történeti jelentőségű közvetítéséhez – emelte ki az átadón Siklósi Beatrix, a Kossuth Rádió csatornaigazgatója. Az elismeréssel a 160 éve született író, újságíró, az Új Idők irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar Figyelő című lap szerkesztő-újságírója, a Petőfi Társaság elnöke előtt tiszteleg az alapító.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A Magyar Rádió egykori zenei igazgatója, a Zeneakadémia hajdani főigazgatója, a Corvin-lánccal és Kossuth-díjjal kitüntetett zeneszerző, karmester, zongoraművész és pedagógus emlékére alapított Dohnányi Ernő-díjat a Vujicsics Együttesnek ítélte oda a kuratórium. A Kárpát-medencei délszláv nemzetiségek népzenei hagyományait ápoló Kossuth-díjas zenekar jövőre ünnepli fennállásának 50. évfordulóját – emlékeztetett a díj átadásakor Devich Márton, a Bartók Rádió csatornaigazgatója.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Radványi Dorottya televíziós műsorvezető kapta a Wacha Imre-díjat, amely a rádiós és televíziós munkatársakat több mint 50 évig oktató beszédtanárnak, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével és Arany Kazinczy-díjjal kitüntetett életműdíjas nyelvésznek állít emléket.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A magyar nemzeti hírügynökség alapítója, az MTI kiemelkedő szerkesztője és parlamenti tudósítója előtt tisztelgő Egyesy Géza-díjat Haják Szabó Mária, a Kossuth Rádió felvidéki tudósítója kapta. A díj átadásakor elhangzott: tudósításai, riportjai, interjúi naponta hallhatók a Krónikában és a Határok nélkül című műsorban. Közössége iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy a felvidéki magyar újságíróképzés egyik meghatározó alakja.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Az MTVA 2021-ben elhunyt hírigazgató-helyettesének emlékére alapított Gyukity István-díjat az M1 aktuális csatorna műsorvezetője, Meszes Boglárka vehette át.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A sportújságírók díját, a közmédia életműdíjas főmunkatársának, legendás sportriporterének emléket állító Knézy Jenő-díjat Vásárhelyi Tamás, az M4 Sport kommentátora kapta.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A közszolgálati média díjátadó gáláját december 22-én 21 órakor az M5 kulturális csatorna is bemutatja.
Médiapiac
Ez kínos: középső ujja felmutatásával kezdte a híradót a BBC műsorvezetője (videó)
Viccelni akart, rosszul sült el: élő adásban mutatott be a kamerának a BBC hírolvasója.
A BBC News hírolvasója, Maryam Moshiri rendhagyó módon, középső ujja felmutatásával kezdte a december 6-i híradót. Miután észlelte a bakit, rutinosan váltott és elkezdte az adást – számol be róla a Mandiner.
A műsorvezető a kínos pillanatokra az X-oldalán (korábban Twitter) adott magyarázatot.
Az adás kezdete előtt egy kicsit viccelődtem a stábbal. Úgy tettem, mintha visszaszámolnék, aztán amikor az egyeshez értünk, viccből megfordítottam az ujjamat, és nem tudtam, hogy ezt a kamera mutatni fogja. Ez egy magánjellegű poén volt a stábbal, és nagyon sajnálom, hogy kikerült az adásba! Buta vicc volt
– fogalmazott a híradós.
🚨#WATCH: As BBC News opens with anchor Maryam Moshiri was caught giving the middle finger live on the broadcast before transitioning to delivering the morning news pic.twitter.com/1l4tHccEM2
— R A W S A L E R T S (@rawsalerts) December 6, 2023
Borítókép: képernyőfotó a videóból