Kövess minket!

Médiapiac

„Egy fél vesszővel sem igazodom”

A Figyelő egykori, a minap Pulitzer-emlékdíjat nyerő oknyomozó újságírója azt mondja, bár a kormány bedarálja a médiát, azért meg lehet találni a sajtószabadság szigeteit. Brückner Gergely úgy látja, a média nálunk nem azért nem tölti be a nyugati típusú szerepét, mert a történeteket nem írják meg, hanem mert az ügyészség ritkán indít nyomozást. Azon döbbent meg leginkább, amikor kiderült: hatalmas vagyonú és befolyásos emberek fillérekért képesek lehajolni. Forrásainak többsége pedig paranoiás, talán nem alaptalanul.

Magyarországon van sajtószabadság?

Igen. Ha optimistán nézzük, a legolvasottabb portál, az Index kormánykritikus, és a legnézettebb kereskedelmi televízió, az RTL Klub is az. Van tere ezeknek a hangoknak. Másrészt viszont a kormány igyekszik maga alá gyűrni minél több orgánumot.

Az Indexet és az RTL Klubot is súlyos politikai támadások érték.

Sőt, említhetnénk a Central Média és az RTL integrációjának GVH által elkaszált ügyét is, mely döntést valóban nehéz lenne politikai szándéktól függetlenül kezelni. A kormányzati nyomulás azonban nem mindig hoz eredményt. Az újonnan létrehozott termékek, mint az M1, a Magyar Idők vagy a 888.hu, nem igazán nézettek, nem olvasottak. Igaz, más intézkedések viszont érdemben befolyásolják a magyar társadalom tájékozottságát: ilyen a regionális lapok, az Origo és a TV2 bedarálása.

Mindez hozhat-e új szavazókat a Fidesznek?

Nyilván egy rakás jobboldali gondolkodású ember kiszolgálható ezekkel az új orgánumokkal. Filozofikus kérdés, hogy egy szavazónak milyen médiatermékre van szüksége: ahonnan tájékozódhat, ahol megerősítik a véleményében, vagy ami felbőszíti, és így erősíti az álláspontját? Mind a három adekvát lehet.

Fideszesek szerint mostanra alakult ki egyensúly a korábbi „liberális médiafölénnyel szemben”.

A probléma az, hogy nem jobboldali médiavállalkozók látnak fantáziát egy-egy piaci résben, hanem állami cégek hirdetéseinek átcsoportosításával és dömpingszerű elhelyezésével építenek fel olvasói vagy nézői igényekkel szinte alig találkozó orgánumokat.

Ez nem a sajtószabadság irányába hat.

Nem. Ráadásul az adófizetők, azaz mi fizetjük ezt a nyomulást. Valóban intenzív a média kormányzati bedarálása, de azért meg lehet találni a sajtószabadság szigeteit. Nálunk amúgy sem ebben van hiány, hiszen a történeteket megírják, feltárják, a sajtó nem ezért nem tölti be a nyugati típusú szerepét.

Hanem miért?

Az ügyészségi láb hiányzik. Legyen szó belvárosi ingatlanmutyiról, MNB-s alapítványokról, kemény történetek kerültek elő. Csak épp vizsgálatok nem követték őket, az ügyészség tétlen. Cinikusan azt mondhatnám, hogy az érintett politikusoknak nincs lehetőségük nyilvános vizsgálat során tisztázni magukat.

Pallagi Ferenc korábbi Bors-főszerkesztő azt nyilatkozta: „A politikai újságírás tönkretételéhez a benne dolgozók jelentősen hozzájárultak. […] A rendszerváltás idején nem arra jutott [tudniillik a magyar újságíró-társadalom], hogy végre megtanulhatja az újságírást, hanem arra, hogy úristen, mi lesz velünk. Húzódjunk be ennek vagy annak a pártnak az ernyője alá. Csakhogy ennek ára volt: soha többé nem lehetett szakmai alapon karakán, mert innen már a megbízók és a pártok diktáltak. A magyar újságíró-társadalom kilencven százaléka pedig ezt lelkesen el is fogadta. Majd világnézeti alapon elkezdtük betörni egymás fejét.” Ehhez mit szól?

Tény, illetve már közhely, hogy a rendszerváltáskor magasan lévő újságírói reputáció borzasztóan csökkent, rengeteg a nívótlan kiszolgáló termék. Még a színvonalas újságírók is gondban vannak ezzel a következmény nélküli helyzettel. Azzal, hogy mihez kezdjünk a mérhetetlen közpénzsűrűsödéssel, a hírrel, hogy még ötven tendert nyer Simicska Lajos vagy Mészáros Lőrinc. Elviseljük? Gúnyolódjunk? Karikírozzuk? Vagy tegyünk úgy, mintha egy nyugati országban élnénk, és ahhoz hasonló morális következmények alapján ítéljünk meg egy-egy ilyen helyzetet? Mi a Figyelőben azt gondoltuk, ez utóbbit kell tenni. Hiszek az objektív igazságban és értékekben. Mostanában azonban mintha valóban eluralkodna olykor már egy valóságon és igazságon túli világ, ahol egy légből kapott hír simán megjelenhet a Facebookon. Mégis úgy vélem, hogy a minőségi sajtó dolga továbbra is az, hogy utánajárjon az ügyeknek. És sok ilyen jó műhely van.

A Figyelő is az volt. Majd jött a politika, és beszántotta.

Hét-nyolc ezres példányszámunkkal nem voltunk megkerülhetetlenek, ezzel együtt nemcsak a politikától, hanem különböző nagy üzleti csoportoktól is függetlenül működtünk.

Milyen nagy üzleti csoportoktól?

A médiában sok tulajdonos az egyéb gazdasági érdekei miatt kénytelen viszonyulni bizonyos helyzetekhez. A Figyelő ebből a szempontból is független tudott maradni, a decemberi tulajdonosváltáskor abban bíztam, hogy ezt az új tulajdonosok is nagyra értékelték.

Akkor akár meghagyhatták volna függetlennek.

Amíg együtt volt az eredeti csapat, lelkesen folytattuk a munkát. Mígnem januárban megnevezték a háromtagú szerkesztőbizottságot Lánczi Tamással, L. Simon Lászlóval és Tallai Gáborral, azaz aktív, Fideszhez köthető emberekkel. Ezek után éreztem úgy, hogy oda a függetlenségünk.

Schmidt Mária új tulajdonosként azt nyilatkozta: a lap annyira rossz anyagi helyzetben volt, hogy vásárlás nélkül tönkrement volna.

Egyrészt tulajdonosi vita zajlott, másrészt egy éve felszámolási eljárás volt folyamatban egy ki nem fizetett számla miatt. De ebből a szerkesztőségben az égvilágon semmi nem érződött. Közben rengetegen próbálták megvenni a lapot, ami nem volt mentes a politikától. Bár tudtuk, hogy Schmidt Mária jóban van a miniszterelnökkel, mégis sokáig bíztunk abban, hogy független műhelyként, a korábbi értékeinket követve dolgozhatunk. A szerkesztőbizottság kinevezése azonban határpont volt, én tizenöt perccel a bejelentés után beadtam a felmondásomat. Azóta öt munkatársam jött el, új kollégák pedig a Magyar Hírlaptól és a Magyar Időktől érkeztek. Megjegyzem, korábban nekem is rosszul esett, hogy amikor az agrárminiszter került a címlapra, azt kaptuk a sajtóból, hogy a Figyelő újságírói is elkezdték az igazodást. Pedig én aztán egy fél vesszővel sem szerettem volna igazodni senkihez.

A tulajdonosváltásról pont azt gondoltam, mint amikor egy cikk miatt beperelnek: ügyelek, hogy az eset után is ugyanúgy foglalkozzam az adott céggel, mint előtte. Nem jó, ha megijedek, és elengedem, ahogy az sem, ha beindítom a bosszúgépezetet. Így voltam a tulajdonosváltással is. Nem igazodom, de arra is figyelek, ne legyen bennem forradalmi hevület. Amíg így történik, addig van független újságírás.

A szerkesztőbizottság felállásával mi változott?

A tulajdonosváltáskor őszintén hittem, hogy erős, regionálisan is jelentős, komoly példányszámú, jó minőségű újságot szeretnének csinálni. Csakhogy ezzel a céllal összeegyeztethetetlen egy ennyire elkötelezett szerkesztőbizottság. Stigma. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy onnantól kezdve mindenkinek Orbán Viktort kellett szeretnie.

Hanem?

Bár politikai kérés, utasítás nem hangzott el, de a szakmai kritikák épp a politikailag kényes anyagokat érték. Nem véletlen a sok távozás.

A szerkesztőbizottság kinevezése épp elég volt ahhoz, hogy ne legyen több kritikus tényfeltáró anyag. Hisz nem maradt senki, aki megcsinálta volna őket.

Pedig egzisztenciálisan kiszolgáltatottak az újságírók.

Több jó médiaműhely karakán újságírói is távoztak már máshonnan. Így volt ez az Origo és a Vs.hu esetében is. Hősies gesztusok voltak, miközben jó szerkesztőségek szűntek meg. Sokat gondolkozom azon, vajon jót tettek-e ezzel a médianyilvánosságnak.

Mire jutott?

Nem is tudom, ez egyénileg is nehéz döntés. Az elmúlt húsz évben sokszor találkoztam olyanokkal, akik egymás morálját kritizálták, de szerencsére én ebből teljesen kimaradtam. Mindig tiszteltem azokat, akik bátran léptek, de nem szeretnék rosszat mondani azokra sem, akik ott maradtak az irányba állított lapoknál.

Az MKB Bank államosításáról és eladásáról szóló cikksorozata miatt a Magyar Nemzeti Bank feljelentése nyomán büntetőeljárást indítottak ön ellen, a rendőrség a forrásairól kérdezte. Biztonságban vannak ma azok, akik újságírót informálnak?

Jól vizsgázott a sajtó- és a büntetőeljárásról szóló törvény, hiszen lehetőséget adott, hogy ne nevezzem meg a forrásomat.

A nyomozati bíró sem kötelezett erre, mert úgy ítélte meg, más eszközei is lehettek volna a titoksértés ügyében folytatott nyomozásnak. Ráadásul közérdekű adatról volt szó, közléséből nem származott előnyöm, és kárt sem okoztam vele. Persze minden ott kezdődik, hogy bűncselekménynek minősíthető-e a közérdeket szolgáló információ közlése. Számomra egyértelmű volt, hogy nem nevezem meg a forrásomat, igaz, nem is emlékeztem rá. De ha tudtam volna, akkor sem árultam volna el. Addig lehetek újságíró, amíg állom a szavam: ha megígérem valakinek, hogy nem mondom el, hogy beszéltünk, ahhoz tartanom kell magam.

Nincs kivétel?

A bizalom a munkám alapja, sok a személyes jó kapcsolat. Hiába léteznek BBC-szabályok arról, hogy például a főszerkesztőnek el kell mondani a forrás kilétét. Ha én úgy fogalmaztam a forrásnak, hogy senkinek, akkor betartom a szavam, maximális korrektségre kell törekedni.

Mi volt a legsúlyosabb, legmeglepőbb információ, amit kapott?

Rengeteg volt, sokból nem is született cikk. A bulváros részletek, hogy ki kivel csalja a feleségét, nem volt téma a Figyelőnek, legfeljebb akkor, ha egy poszt, egy szerződés megértéséhez kellett. Sokszor annyira nonszensz történeteket hallottam, hogy már csak azért kezdtem el rajtuk gondolkodni, mert ekkora őrült hülyeségeket lehetetlen kitalálni.

Például?

A legütősebbek azok, amikor a politika legfelsőbb szintjén lévőkről derül ki meglepő vagy pitiáner gazdasági ügy. Hogy hatalmas vagyonú, óriási befolyással rendelkező emberek fillérekért képesek lehajolni. Hogy állami pénzen vesz a gyerekének karácsonyi ajándékot, és a gazdasági osztály gondban van az elszámolással. Sok kemény és sok pitiáner üggyel találkoztam. Volt olyan hetekig tartó tényfeltárás, ahol a célszemély nem állt velem szóba. A végén mégis elküldtem neki a cikket, mire agyba-főbe dicsérte a tényfeltáró munkát, csak egyet kért: egy női nevet vegyek ki a kapcsolatrendszeréből. Kivettem. Nem volt fontos, gondolom, a szeretőjével is volt közös cége. Innentől kezdve viszont tökéletesen védett lett a cikksorozatom. Bár erős álltásokat tartalmazott, tudtam: ez az üzletember biztosan nem fog beperelni.

A bulvár, a bugyiügyek, a lejáratás egyre nagyobb szerepet kap a politikai eszköztárban.

E téren a magyar média igencsak visszafogott például a horvát vagy az angol sajtóhoz képest. A magyar bulvár eddig együttműködő volt, ami valóban megváltozott, és riasztóan gyenge minőségű, lejárató anyagok kerülnek elő.

 

Volner bozótügyére gondol?

Akár arra is.

Úgy tűnik, sok dosszié lehet bekészítve a politikusokról.

Én is döbbenetes magánéleti sztorikkal találkoztam a húsz év során. Klasszikus helyzet, amikor válóperben a feleség pozíciót akar fogni, és még van kulcsa a trezorhoz. Megtörtént, hogy amíg a férj külföldön járt, a feleség kipakolta és lefénymásolta a papírjait. Amikor szétmentek, a válóperi követeléseknél elkezdett szivárogtatni. Komoly vállalkozói zsebszerződések kerültek így hozzám. Vadregényes történeteim is vannak azonban. Éjjel tizenegykor csöngetett be egyszer egy taxis azzal, hogy az utasa a sarkon a kocsiban ül, nem szeretne mutatkozni, de egy dossziét küld. Olyan is előfordult, hogy bejelentkezett két finoman szólva is szakadt és elhanyagolt öltözetű ember azzal, hogy nagyon komoly anyagot hoztak. Gyorsan megszabadultam tőlük, belenéztem a borítékba, volt benne fotó is, de alig látszott rajta valami, hülyeségnek tűnt. Félretettem, aztán egy hónap múlva eszméletlen nagy ügy pattant ki belőle egy másik lapnál. Hibáztam, hogy ezeket az embereket nem vettem komolyan.

Paranoiásak a források?

Sokan fóbiásak, talán nem alaptalanul. Az már teljesen szokványos, hogy hagyjuk kint az autóban a mobilt, maradjon a kabátban, vagy vegyük ki az aksit. Volt, aki bekapcsolta és felhangosította a tévét, hogy zörögjön valami a háttérben. Mindenkinek maximálisan ki kell szolgálni az igényeit, hogy komfortosan érezze magát. Volt olyan forrásom, aki csak tátogott, amikor kérdeztem, közben odahívott a számítógépéhez, beírta a kérdésemre a választ, majd törölte a szövegét. Meg volt győződve, hogy az irodáját bepoloskázták. Megesett, hogy az egyik állami cég vezetője politikus akart lenni, elkezdett dolgozni az emlékiratain, de félt, hogy megfigyelik. Bevitt a céghez egy pendrive-ot, írogatta a dolgait, rámentette, majd kivette. Írt a kilencvenes évek MDFSZDSZ-viszonyairól, kirekesztő gondolatairól. Céges ellenfelei ráküldtek egy informatikust, valahogy le is szedték a gépéről az infót. Ezzel sakkban tartották, később le is mondott.

Lazák is akadnak?

Persze, van, aki telefonon is elmond bármit, vagy simán magnóra mond elképesztő sztorikat. Komoly politikusok is döbbenetes történeteket meséltek egymásról úgy, hogy tudták, felveszem.

Sok őszödi beszédet rögzítettem már életemben, aztán persze mindet letöröltem.

A korrupció tényleg annyira durva, mint sejthetjük?

A korrupció nemcsak azért rossz, mert nemtelen eszközökkel költik el az állami pénzeket, hanem mert az egész gazdaságnak árt. Nem a versenyképeseket, hanem a kapcsolatokkal rendelkezőket hozza helyzetbe. 2010 előtt az infrastrukturális beruházásoknál hatalmas pénzek mozogtak: zacskókban, szatyrokban vitték a tíz-húsz százalékokat. Most egy pályázatnál van döntőbizottság, zsűri, minden pecsétes papíron zajlik, de a végén valahogy mégis az nyer, akinek nyernie kell. A folyamat végén pedig legális jövedelemhez jutnak. Ebbe jogilag sokkal nehezebb belekötni. Az újságíró pedig csak azt tudja a nyilvánosság elé tárni, hogyan történnek ezek a közbeszerzések.

Az interjú elsőként a Médiapiac 2017/3-4. számában jelent meg.

Médiapiac

Minden ötödik tévénéző a Duna Televíziót választotta a pápa miséjekor

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés a közmédia 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kapcsán közvetített tartalmai közül – derült ki az MTVA nézettségi adataiból.

Közzétéve:

MTI/Máthé Zoltán

Augusztus 20-tól sugározta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó tartalmait a közmédia, amelynek első csúcspontja a szeptember 5-i nyitómise volt, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített nézőinek. A beszámoló alatt több mint 600 ezren kapcsoltak a nemzeti főadóra. Hétköznap esténként a csatorna MindekiNEK címmel összefoglalta a nap eseményeit, amelyet a Duna World másnap reggel megismételt. A 10 összefoglalóba 408 ezer fő kapcsolódott be legalább egy percre.

A szeptember 11-i közvetítéssorozat a körmenet végével zárult, ebbe a műsorfolyamba 740 ezren kapcsolódtak bele. Vasárnap az eseménysorozat zárónapján élő közvetítés segítségével kísérhették figyelemmel a közmédia nézői a történéseket, amely iránt a Duna Televízió képernyőjén keresztül több mint 1 millió fő érdeklődött.

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés: az egy percre jutó átlagos nézettsége 435 ezer fő lett, de a legnézettebb időszakában, az utolsó félórában, 500 ezer fölötti nézője volt.

– közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája.

Az egész közvetítés közönségaránya 16,7% lett, amivel országosan messze a legnézettebb csatorna lett ebben a műsorsávban. A zárómise részesedése még nagyobb, 21,3% volt, vagyis minden ötödik tévénéző a Duna csatornát választotta a pápai mise idejében.

A nyolc nap alatt a négy csatorna valamelyikén a NEK-kel kapcsolatos közvetítésekbe, műsorokba ajánlókba a népesség harmada, 2 millió 840 ezer néző kapcsolódott bele. A négy csatornán, a felvezető műsoroktól az esemény végéig több mint 3,6 fő a népesség 42%-a kapcsolódott bele valamelyik NEK-kel kapcsolatos közvetítésbe, műsorba vagy ajánlóba. Élőben a Mediaklikk.hu weboldalon szintén a zárómisét nézték a legtöbben.

Borítókép: Ferenc pápa (középen) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjén a Hősök terén 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom

Médiapiac

A jobboldalt kárhoztatta a baloldali sajtó 2006 őszén

Erősen elfogultan, sőt önmagának is ellentmondva sietett a baloldali sajtó és az értelmiségi holdudvar Gyurcsány Ferenc védelmére az őszödi beszéd kiszivárgását követő napokban.

Közzétéve:

MTI/Szigetváry Zsolt

Miután 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került – és hatalmas tiltakozáshullámot váltott ki – Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben a kabinetje folyamatos hazugságairól és a cselekvésképtelenségükről értekezett, a baloldali sajtó és a holdudvarhoz tartozó értelmiség szinte azonnal védelmébe vette a szocialista miniszterelnököt – emlékeztet a Magyar Nemzet.

Némelyikük teljesen képtelen, nyakatekert érveléssel mentegette Gyurcsány beismerését kormánya hazugságairól, illetve bizonygatta, hogy az MSZP-s kormányfőnek fontos a helyén maradnia.

Zavaros védőbeszédek

A leginkább önellentmondó írást talán Aczél Endre jegyezte, aki a Népszabadságban 2006. szeptember 21-én megjelent cikkében Gyurcsányt egy elhivatott, a saját pártját és politikai közösségét megreformálni szándékozó figuraként említi, akit ráadásul ebben a tekintetben Tony Blair akkori brit kormányfőhöz hasonlított.

„Gyurcsány a legnagyobb tehertételnek a saját, szocialista örökségét érzi, s (…) a pártot, amely (…) jól eldagonyázna még, ha nem ébresztené rá valaki a modern világ kihívásaira

– fogalmazott a publicista. Figyelemre méltó, hogy úgy vélte, Gyurcsánynak éppen a bűnbánatra képtelen egyénisége fogja meg a magyarországi helyzet külföldi szemlélőit, akik szerinte nem a jó erkölcsöt, hanem a határozottság képviselőjét látják benne.

A Magyar Hírlap 2006. szeptember 26-i számában olyan – meg nem nevezett – szocialista parlamenti képviselőket és megyei pártvezetőket idézett, akik szerint Gyurcsányt csak erősítették az ellene irányuló támadások. Sőt a névtelen MSZP-s prominensek úgy vélték, hogy a kialakult helyzetben akár pártelnökké is választhatják Gyurcsányt, holott szerintük erre a beszéd kiszivárgása előtt kevés esély volt.

Nádas Péter író egyenesen a retorika csúcsának nevezte az őszödi beszédet, az abban elhangzott nem szalonképes kifejezések szerinte a helyükön vannak, és sem obszcénnak, sem pedig trágárnak nem tekinthetők.

Hozzátette: semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem lát, hogy Gyurcsánynak mennie kéne. Úgy vélte továbbá, hogy Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs.

„A Fidesz a hibás”

A Magyar Krónika 2006. október 11-i számában szintén Gyurcsány narratívájának adtak teret. Arról számoltak be, hogy a szocialista miniszterelnök a beszédstílusa miatt kért bocsánatot, valamint azért, amiért nem mondták ki, hogy a gondok csak áldozatok útján oldódnak meg, a költségvetés egyensúlya pedig felborult.

Azt már nem kérték számon a kormányfőn, hogy miért nem vállalja a felelősséget azért, hogy hazudtak reggel, délben és este, valamint hogy trükkök százait bevetve tévesztették meg a választókat és a nemzetközi közvéleményt.

Mindemellett Gyurcsány azon kijelentését is idézték, amellyel némileg burkoltan az akkor ellenzékben lévő pártokra, köztük a Fideszre igyekezett hárítani a felelősséget az őszödi beszéd kiszivárgását követően kirobbant zavargásokért. Az MSZP-s miniszterelnök úgy fogalmazott: sajnálja, hogy a beszéd lehetőséget teremtett a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz.

A jobboldalt hibáztatta a kialakult helyzetért Kállai R. Gábor filozófus is, aki 2006. október 5-én arról értekezett a Népszabadságban, hogy „a hatalomból kiszorult párt és vezére a vigaszágon mindenáron, akár az alkotmányos rend felforgatásával is vissza akar kerülni a hatalomba”, s úgy vélte, hogy a jobboldaliság ma nem társadalmi-politikai alternatíva, hanem hatalomtechnikai eszköz.

Szerinte a Gyurcsány-kormány lemondatása a társadalmi párbeszédet lehetetlenítette volna el.

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a Fidesz-elnök Orbán Viktor és Sólyom László köztársasági elnök felelősségéről értekezett a lapjában 2006. szeptember 20-án, s Gyurcsánynak mindössze azt rótta fel, hogy „nem számolt azzal, hogy azok a mondatok, amelyek ki-ragadva szövegkörnyezetükből éppen az ellenkezőjét jelentik annak, mint amit ő szándékozott mondani”. Ez Németh értelmezésében (ahogy Gyurcsányéban is) azt jelentette, hogy „elég a magyar politikai elit hazudozásaiból”.

Kuncze kioktat

Kuncze Gábor, a baloldali koalíciós kormány kisebbik pártjának, az SZDSZ-nek az elnöke a Zalai Hírlap 2006. szeptember 26-i számában kelt Gyurcsány védelmére. Azt hangoztatta, hogy „Gyurcsánynak igaza van a politika önáltatása, őszintétlensége tekintetében”, emellett kioktató hangon beszélt arról, hogy

„még hátravan a társadalom egyes rétegeiben a tanulási folyamat arról, hol van a határ a szabad véleménynyilvánítás és a bűncselekmény között”.

Ugyancsak magasztalta az őszödi beszédet a Beszélő nevű liberális periodika, amelynek a 2006. októberi számában a maga idején és helyén kitűnő retorikai képességekről árulkodó szónoki teljesítménynek nevezték az ominózus Gyurcsány-szónoklatot. Azt emelték ki, hogy a beszédnek jelentős szerepe volt abban, hogy az MSZP-frakció egységesen támogatta a Gyurcsány-csomagként elhíresült megszorításokat és egyéb intézkedéseket. Úgy vélték, hogy a kormányfő politikájának elfogadtatásához hozzájárult „a nyers beszédmodorral is hangsúlyozott őszinteség”.

Némi kritika megfogalmazása ellenére nem győzték hangsúlyozni, hogy kiállnak Gyurcsány mellett.

Bár a szerző úgy vélte, hogy a miniszterelnök magatartása éppen a saját maga által felállított mércének nem felelt meg, s a következmények nélküli Magyarország modelljét tartósítja, továbbá Gyurcsány szeptember 17. és október 6. között mutatott magatartása komoly aggodalomra ad okot, mégis azzal zárta az írását, hogy továbbra is neki drukkolnak.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnök-frakcióvezetője

Tovább olvasom

Médiapiac

Elferdítette a szentatya szavait a baloldali média

Az Orbán-kormány elleni lejárató hadjárattal próbálkozott a baloldali média Ferenc pápa látogatása kapcsán, hiába. A katolikus egyházfő üdvözölte a magyar kabinet családpolitikai intézkedéseit.

Közzétéve:

MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely

A baloldali politikusok és médiamunkásaik megnyilvánulásai egyértelműen azt mutatják, hogy a liberális fősodor szeretné a maga értelmezése szerint bemutatni Ferenc pápa személyét és szavait. A balliberális megmondóemberek és a sajtójuk egyértelmű politikai üzenetként igyekeztek értelmezni a pápa magyarországi látogatásának rövid idejét, és még arra is kísérletet tettek, hogy a szentatyának a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén elhangzott prédikációját az Orbán-kormányhoz intézett kritikaként tálalják – számol be róla a Magyar Nemzet.

A liberális propaganda szócsövei, például Sárosi Péter emberi jogi aktivista is azon élcelődött a 444.hu-nak, hogy a kormány alig bírta Budapestre csábítani Ferenc pápát. Eközben a Mandiner összefoglalója szerint

a valóság az, hogy a pápát Erdő Péter bíboros hívta meg az eucharisztikus kongresszus záróeseményére, az állami meghívás pedig csak ezt követte. Kiemelték azt is, hogy a katolikus egyházfő azért töltött ilyen rövid időt Budapesten, mert ennyi időre szólt a meghívás. A portál megjegyezte: az eddigi ötvenkét eucharisztikus kongresszusból csupán néhányon volt jelen a katolikus egyházfő.

Az a közlésük is álhírnek bizonyult, hogy a pápa nem hajlandó találkozni a magyar állami vezetőkkel, és hogy bármiféle konfliktus lenne a kormány és az egyházfő között.

Ferenc pápa ezzel szemben találkozott Áder János köztársasági elnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel is, a szentszék szóvivője pedig megcáfolta a baloldali hazugságokat.

A találkozóról elmondta, hogy a felek a teremtett világ megóvásáról, a családok védelméről és a támogatásáról, valamint az egyház szerepéről beszéltek. A magyar családpolitikát egyébként üdvözölte is a katolikus egyházfő.

A baloldali portálok arról is elfelejtettek beszámolni, hogy nem sokkal a pápa látogatása előtt, augusztus végén a magyar családpolitika elismeréseképpen Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert Szent Mórus Tamás-díjjal tüntette ki a Nemzetközi Katolikus Törvényhozói Testület Rómában.

A zárómisét fokozott érdeklődéssel követő keresztényellenes sajtó Ferenc pápa prédikációját is igyekezett politikai kampánycélokra felhasználni.

Értelmezésük szerint az egyházfő elfogadásról szóló szavai a kormány migrációs politikáját kritizálta. Ahogyan azonban a Mandiner.hu rámutatott:

Ferenc pápa lelki beszéde a keresztényi elfogadásról szólt, és nem szólított fel sem megengedőbb migránspolitikára, sem hazai egyházreformra, nem bírálta a magyar kormányt és nem mondott burkolt véleményt a magyar demokráciáról sem.

Arra is emlékeztettek, hogy a migráció kapcsán Ferenc pápa eddig is azon az állásponton volt, hogy a bevándorlóknak el kell fogadniuk a befogadó országok kultúráját, és a befogadó országok maguk dönthetik el, mennyi embert bírnak befogadni, és egyáltalán milyen migránspolitikát folytatnak.

A kongresszus annyira megihlette a egyházellenes tábort, hogy még Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és a Demokratikus Koalíció elnöke is átszellemülten posztolta közösségi oldalára Ferenc pápa szavainak átértelmezését. A baloldali összefogás vezére úgy fogalmazott: „A hit megvallása nem magamutogatás, a hit nem érv, az Isten ajándék és küzdelem. Jóságod, emberséged nem hited oka, hiányát nem menti a vallásos buzgóság. Ha jól értem Ferenc pápa gondolatait. Értem és szeretem.” A DK-vezér szavai most is egybecsengenek a korábbi egyházellenes kijelentéseivel. 2013-ban egy parlamenti felszólalásában ő hangsúlyozta, hogy a vallás magánügy, és a Demokratikus Koalíció kezdeményezni fogja, hogy az állam szüntesse meg az összes „egyházi privilégiumot”, és szüntesse meg az egyházaknak nyújtott hitéleti támogatást.

Nem lógott ki a baloldali hadrendből a nemzetközi sajtó sem. Miközben a katolikus egyházfő a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsával és a zsidó közösségek képviseletével tartott vasárnapi találkozón a keresztény és a zsidó közösségek testvéri kapcsolatát hangsúlyozta, és az Európában egyre fokozódó antiszemitizmus elleni fellépésre szólított fel, a BBC teljesen másképp értelmezte a pápa szavait. A nemzetközi baloldal zászlóvivői úgy kommentálták az eseményt, hogy Ferenc pápa találkozott „a populista Orbánnal”, aki teljesen eltérő nézeteket vall a bevándorlásról és a menekültekről.

Ennél nagyobb tévedést már csak a New York Times vétett: ismét összekeverték a magyar fővárost Bukaresttel.

Varga Judit igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a közösségi oldalán: ha bárkinek a jövőben kedve támadna hiteles hírforrásként hivatkozni a New York Timesra, akkor jusson eszébe, hogy az újság 17 millió követővel rendelkező Facebook-oldala szerint Ferenc pápa Romániában töltötte a vasárnapot.

Borítókép: Ferenc pápa távozik Budapestről a Liszt Ferenc-repülőtéren 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom