Kövess minket!

Médiapiac

Dr. Németh Szilárd: „Akkor itt a világ legnagyobb átverése zajlik”

Dr. Németh Szilárd, az ATV vezérigazgató-helyettes hírigazgatója semmit nem tapasztalt abból, hogy az ATV-tulajdonos Hit Gyülekezete a történelmi egyházi státuszért cserébe lepaktált volna a Fidesszel. Tudomása szerint e státusz az egyháznak amúgy sem volt célja. Azt is határozottan cáfolja, hogy az ATV bármilyen fideszes összeesküvés része lenne.

Sokan úgy vélik, a hírműfajban sem lehet középen állni. Ön szerint?

A gyakorlat azt mutatja, hogy tényleg nem lehet.

Valaki vagy felvállalja a kritikai újságírást, és akkor ellenzéki bélyeg kerül rá, vagy lemond róla, és akkor kormányközelinek titulálják.

Az ATV melyik kategória?

Természetesen ellenzéki.

„Az objektív hírforrás” pozicionálás bevezetésekor úgy tűnt: középre tart.

A kifejezés azt jelenti, hogy mindenkinek lehetőséget adunk a megszólalásra. Nem pedig azt, hogy a kellemetlen témákról nem beszélünk.

Ez korábban is így volt.

Igen, de ezt rendkívül fontosnak tartjuk, és szeretnénk hangsúlyozni a következetességünket. Nem történt ugyanis irányváltás az ATV-nél, az elveinkre büszkék vagyunk. Például egy híradós anyagban nem élünk azzal az eszközzel, hogy megadjuk ugyan a megszólalási lehetőséget a kellemetlen ügyben érintett félnek is, de az időarányokkal úgy manipulálunk, hogy az általa mondottak alig jelennek meg a híradásban.

Ez evidencia. Minden orgánumnál így kellene lennie.

A szerkesztőségekben a témák alapján komoly válogatás van.

Milyen válogatás?

Szakmai indokokkal sokszor nem magyarázható, hogy bizonyos ügyek mi alapján kerülnek be vagy maradnak ki a híradóból.

Hol?

Általában a magyar médiáról beszélek.

Az ATV-ben rendszeresen megfordulnak prominens fideszesek és kormánytagok. Ez minek köszönhető?

Napi szinten hívjuk minden oldal képviselőjét. Egyes politikusok igent mondanak, mások visszautasítanak. Úgy tűnik, nincs pártutasítás arról, bejöhetnek-e ide.

Önökhöz olyan nagyágyúk is beülnek, akik máshová nem.

Például?

Például Rogán Antal.

Valóban, de ő régebben volt. Megjegyzem,

olyan újságírókat is alkalmazunk, akik évtizedek óta interjúznak ezekkel a politikusokkal, így a személyes kapcsolatok is segítenek. Van, aki A-hoz bejön, B-hez nem, és fordítva. Néha szerencsénk van, mert pont az a műsorvezető dolgozik, akit az adott politikus amúgy is szeretne.

Az „ehhez bemegyek, ahhoz meg nem” komoly fegyver a pártok kezében. A HírTV-t fideszes bojkott sújtja, így a szocialisták mellett jobbikos képviselőket hívnak be, ami rájuk ütheti a jobbikos bélyeget.

A mindenkori hatalom a tévét fontosabb felületnek tekinti, mint a napi- vagy hetilapokat. A politikusok komolyabban veszik a televíziós szerepléseket, és alaposan mérlegelik a felkéréseket. Beszéltem olyan fideszes politikussal, aki azt mondta: azért jár be az ATV-be, mert szereti az intellektuális kihívásokat. Oda ugyanis nem szívesen megy, ahol alákérdeznek. Így viszont sajátjai előtt is építi magát azzal, hogy bemegy az oroszlán barlangjába.

Nem ez a jellemző.

Kapásból három ilyen politikust tudnék említeni.

Szerény arány.

Azért nem olyan rossz.

Nyilatkozta, hogy minden párttal van kapcsolata az ATV-nek. Milyen ez a kapcsolat?

A megkereséseket a sajtóosztályokkal egyeztetjük. Időnként a pártok felső vezetésével is kommunikálunk, hogy küldjék a képviselőiket. A bojkott feloldása után pedig a Jobbikkal is felvettük a kapcsolatot.

Miért oldották fel a bojkottot?

Két éve, a választások idején a Jobbik mellőzése miatt több hatósági eljárás is indult az ATV ellen, ez hozzájárult a döntéshez.

Hozzájárult?

Ha akartuk volna, se tudunk másképp dönteni. De valóban voltak más indokok is arra, hogy beengedjük a pártot.

Milyen más indokok?

A Jobbik komoly választói felhatalmazással másodszor került be a parlamentbe, amiből azt a következtetést vontuk le, hogy a következő pár ciklusban meghatározó szereplője lesz a közéletnek. Így nem tehetjük meg, hogy kihagyjuk. És mivel a képviselőik más tévék műsoraiba bejártak, ha karanténba zártuk volna őket, azzal magunkkal is ezt tettük volna.

Most viszont felületet adnak a Jobbiknak. Annak idején a gárdaavatásokról minden médium vezető hírben, címlapon számolt be, amivel hatalmas publicistást adott az akkor még szinte ismeretlen szervezetnek.

Az aktuális külföldi politikusok – Donald Trump, Boris Johnson – megosztó kijelentéseire is így reagál a sajtó, ami erősítheti őket.

A Jobbik ereje annak idején a rendszeren kívülisége volt. A média hisztérikus reakcióival pedig épp hogy erősítette a pártnak ezt a karakterét, ami szimpatikussá tette Vonáékat azok előtt, akik csalódtak a rendszerben.

A sajtó besétált a Jobbik csapdájába?

Részben igen. Beszéltem egykori jobbikossal, aki megerősítette: a részükről mindez tudatos stratégia volt. Érzékeny kijelentésekkel provokálni a sajtót, így gyarapítani a tábort.

Régi politikai trükk.

Most azonban mintha hatékonyabban működne világszerte, így Magyarországon is.

Van egy másik csapda is a média előtt: a nézettségtől megrészegülve menetelünk a politikai bulvárba.

Kétségtelen, hogy a politikai bulvár emeli a nézettséget, egyre több az ilyen témájú híradás. A világ az egyszerűség felé halad. A hírigazgatóként itt töltött öt év alatt is látszik az ilyen irányú változás. Mi azonban nem szeretnénk feladni az elveinket. Ráadásul a sajtó nálunk a külföldhöz képest jóval visszafogottabb a politikusok magánéletével kapcsolatban.

Volner János bozótos nőügyének nyilvánosságra hozása pár éve még elképzelhetetlen lett volna.

Mi mégsem a Híradóban, hanem háttérbeszélgetésekben dolgoztuk fel a témát, olyan kontextusban, hogy a sajtó ezt megteheti-e, vagy sem. És bár az ügy valóban mérföldkő a magyar médiatörténetben, ebbe a műfajba nem szeretnénk benevezni.

Így viszont nem sok esélye van, hogy nézőket hozzon el mondjuk az egyre bulvárosabb TV2-től.

A TV2-éhez mérhető nézettséget nem akar és nem tud produkálni az ATV. Nem is ez a cél.

A közönségünk többsége a politika iránt érdeklődő, nagyvárosi, diplomás néző. Két szék között azonnal a pad alatt találnánk magunkat, ha megpróbálnánk a TV2-vel konkurálni.

Amikor a reggeli műsorunkat csak egy kicsit bulvárosabbá tettük, azonnal elveszítettük a politika iránt érdeklődő nézőinket, a TV2-től viszont nem tudtunk áthozni senkit.

Akkor honnan lesznek plusznézők?

Mi a meglévő nézettségünket akarjuk maximalizálni.

Ki a fő versenytársuk?

Nézettséget tekintve az M1.

Az M1?

Igen. Az egész napot és a teljes nézettséget tekintve az M1 előttünk van, hiszen ők egész napos adást csinálnak. De

délután 5 és este 10 óra között az 5-6 százalékos közönségaránnyal ebben a műfajban piacvezetők vagyunk.

Megesküdtem volna, a HírTV-t tekinti fő versenytársnak: hasonló műfaj, tematika, célcsoport, műsorstruktúra.

A mi műsorstruktúránk rég beállt. Köztünk azonban soha nem lesz olyan kapcsolat, mint a TV2 és az RTL között. Megbeszéltük, hogy tiszteletben tartjuk egymást.

Szép, de nézőket csak egymástól tudnak elvenni.

Ez nem úgy működik, hogy kirakjuk az ellenzéki táblát, és rögtön százezrével jönnek a nézők. A lényeg a személyiség. A nálunk lévő műsorvezetők közül sokan évek óta felépített, elfogadott arcok, mint például Kálmán Olga.

Rajta kívül?

Rónai Egon szintén rendkívül népszerű, és Bánó András évtizedes televíziós múltját is említhetném. Létezhet akár hat ellenzékinek mondott csatorna is mellettünk, amíg ők ilyen népszerűek, addig ezt a nézettséget tudjuk biztosítani.

A G-nap azért igencsak felforgatta a piacot.

A nézettségünket a G-nap óta is tartjuk, sőt, kicsit növeltük is.

Az ATV tele van állami hirdetésekkel, miközben a többi ellenzéki médiumnál egyáltalán nincs.

Visszakérdezek: ez látszik a tartalmon?

Kellene?

Akik figyelik az adást, tudják, milyen témákkal foglalkozunk. Akik nem, azoknak szívesen küldök statisztikát arról, milyen rázós ügyeket veszünk elő. Állami hirdetés pedig mindig is volt nálunk, illetve hol volt, hol nem volt.

Azért van annak bukéja, amikor Kálmán Olga műsorában ellenzékiek szidják a migrációs intézkedéseket, miközben a műsor szüneteiben többször lemegy a kormány erről szóló promóciós hirdetése.

Állami hirdetés ide vagy oda, az lenne a baj, ha ezek nélkül az ATV nem tudna megélni. Két fontos szempont van: az újságírók szabadon akarnak dolgozni, a tulajdonosok számára pedig profitot kell termelni. A kommunizmus véget ért, szóval nem szégyelljük magunkat, mert mindkét politikai oldalról hirdetnek nálunk.

Akik ismerik a média felé irányuló politikai mozgásokat, azt mondják: mindegy, ki mit mond, ahol az állami hirdetés megjelenik, oda a politika betette a lábát.

Azért azt is érdemes megnézni, kik akarják ilyen felvetésekkel kellemetlen helyzetbe hozni az ATV-t.

Kik?

Amikor elköszönünk valakitől, megeshet, hogy a barátból rosszakaró válik. Ezt a kártyát már kijátszották ellenünk.

Kirúgott ATV-sek?

Volt ilyen is. Ettől még persze legitim vita, hogy be lehet-e fogadni állami hirdetést. A piacon valóban sok abnormális esemény történt, a nézők pedig féltik az ATV-t, aggódnak értünk. Ha azonban látják az adást, tapasztalhatják, hogy a tartalom nem változott, mint ahogy ezután sem fog. Kereskedelmi televízió vagyunk, és amikor a versenytársak folyamatosan kóstolgatják a kollégákat magasabb fizetéssel, minden forintra szükségünk van, hogy a színvonalat tartani tudjuk.

A közmédia kóstolgat?

Igen. És itt szerkesztőkről, vágókról, operatőrökről, grafikusokról, a kereskedelmi és a pénzügyi osztály dolgozóiról is beszélek. Néha egész szédítő ajánlatokat kapnak. Ennek ellenére sokan kitartanak mellettünk, aminek az egyik oka az, hogy nálunk nyugalom van, nem vagyunk része semmilyen háborúnak. Ha egy televízió része egy politikai harcnak, az minden fronton kockázatos.

Aki kiesik a pikszisből, azt sokféle módon háttérbe lehet szorítani. Aki viszont benne van, az rengeteg előnyt élvez.

Mi speciális eset vagyunk, soha nem halmoztunk fel nagy tőkét. Amikor mások hátszéllel repültek, mi gazdaságilag háttérbe szorultunk.

Maradtunk, ahol voltunk, csak közben a piac átalakult, és a nyertesekből vesztesek lettek.

Az Egyenes Beszéd és Kálmán Olga ezt az állandóságot is szimbolizálja?

Sokak szemében Kálmán Olga az ATV.

És ez jó?

Jó. Megjegyzem, ha itt olyan nagy konspiráció lenne, hogyan lett fél órával hosszabb Olga műsorideje? Ha mutyizunk a politikával, miközben növeljük Kálmán Olga műsoridejét, akkor itt a világ legnagyobb átverése zajlik. Ugyan már! Abszurd!

Az is elterjedt nézet, hogy az ATV-t tulajdonló Hit Gyülekezete azért kapta meg a történelmi egyházi státuszt, mert lepaktált a Fidesszel.

Mint az ATV egyik vezetője ebből semmit sem tapasztaltam. A Hit Gyülekezete amúgy 1989 óta bejegyzett egyház, magyarán annyi történt, hogy megmaradt a korábbi státusza. Tudomásom szerint a történelmi egyházi státusz sosem volt célja.

Az elmélet szerint a Hit Gyülekezete 2009-ben kihátrált a korábban általa támogatott MDF mögül, így a Fidesz a választásokra megszabadult jobboldali vetélytársától. A Hit Gyülekezete cserébe megkapta a történelmi egyházi státuszt. Közben szépen pacifikálták a televíziót, és őfelsége ellenzékévé tették.

Az ATV műsorai és minden, amit nap mint nap teszünk, cáfolják ezt az ostoba elméletet. Az ATV nem része semmilyen összeesküvésnek.

A Válasz.hu 2011. május 31-én Hatalom és dicsőség című, a Hit Gyülekezetét és annak politikai hátterét elemző cikkében írta: „Akárkivel beszélünk az egyházban, mindenki azt állítja, hogy a társadalmi elfogadottság növekedésével együtt politikai értelemben a gyülekezet is sokszínűbb lett. »Ma már nincs Fidesz-ellenesség a köreinkben, sőt pártállás tekintetében az egyház tagjai lefedik a társadalmat. A kormánnyal pedig több világnézeti kérdésben – magzatvédelem, azonos neműek házasságának elítélése, a családok erősítése – egy hullámhosszon vagyunk« – mondja Morvay Péter.” Ő, gondolom, a gyülekezethez tartozik.

Az ATV tulajdonosi köre nem őrült meg. Pontosan tudják, hogy az ATV politikai kifordítása egyelő lehet az ATV halálával. Ezért kap nagy szabadságot a tévé. Nincsenek eligazítások arról, mit gondol valamiről a Hit Gyülekezete, és akkor azt képviselni kell. A kollégák a hétköznapjaik során ugyanúgy dolgoznak, mint más független szerkesztőségekben, nem is hallanak a gyülekezetről.

A Hit Gyülekezete „útmutatása” nyilván hatással volt arra, hogy tagjai melyik pártra szavaztak.

Fogalmam sincs, ki hogyan szavazott.

Migránsügyben, úgy tűnik, a kormánnyal ért egyet a gyülekezet.

Az ATV hírműsoraiban nem a gyülekezet véleményét láthatjuk. Nekem az a feladatom, hogy ezt a szabadságot továbbra is biztosítsam a munkatársak számára.

A személyes tapasztalatom pedig az, hogy a gyülekezet álláspontja évtizedek óta változatlan bevándorlásügyben.

Ön is tagja a Hit Gyülekezetének, édesapja az egyház alapítója és vezetője.

Ezt büszkén vállalom.

Ha önnek gyülekezeti tagként a kormánnyal egyező az álláspontja mondjuk a bevándorlásról, hogyan tudja ennek az ellenkezőjét hírigazgatóként képviselni az ellenzéki televízióban?

Nem álláspontokat képviselek a televízióban, elég nagy a szabadság házon belül, azt hiszem, ez elég jól látszik a képernyőn is.

Miért nem egy televíziós szakembert neveztek ki hírigazgatónak?

Szakmailag érzem magam annyira felkészültnek, hogy elvégezzem a feladatot, ráadásul a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy mielőtt hírigazgató lettem, évekig szerkesztettem a reggeli műsort és az atv.hu-t is. A Híradó főszerkesztője Bánó András, az Egyenes Beszédé pedig Kálmán Olga. Mindketten szabadon vezetik a szerkesztőségüket, remekül együtt tudunk működni, és rengeteg munkát tettem bele én is a közösbe.

Hit Gyülekezetétől független szakember kinevezésével jó pár előbb említett feltételezés méregfogát kihúzhatták volna.

Nézzen kicsit körül, és rájön, hogy ez a feltételezés nem állja meg a helyét. Akire rá akarnak sütni egy bélyeget, arra rásütik. Ha nem az édesapja, akkor a barátai, ha nem a barátai, akkor az üzlettársai vagy a felesége, korábbi iskolatársai – a sort végtelenségig lehetne folytatni – okán. Számtalan példát tudnánk erre mindketten hozni a mai magyar politikai/gazdasági életből. Én éppen ellenkezőleg közelítenék. Az ATV szakmai munkájával, tevékenységével kapcsolatosan annak ellenére sem találnak fogódzót az ellenfeleink, hogy nem a gyülekezettől független ember a hírigazgatója.

Friderikusz Sándor műsorának szüneteltetése apropóján Vásárhelyi Mária ezt írta: „Ugye senki nem hiszi el, hogy Friderikusz műsorát az ATV-n azért szüntetik meg, mert »túlságosan komoly« volt? Nyilvánvaló, hogy azért szüntetik meg, mert túlságosan színvonalas és túlságosan ellenzéki volt, és fórumot biztosított olyan liberális és baloldali gondolkodóknak és művészeknek, akik már a nyilvánosság más fórumairól teljesen kiszorultak. És ugye senki nem hiszi el, hogy szeptemberben majd valami könnyedebbel új műsort fog indítani?! Ezt úgy hívják, hogy altatás. Nyilván Friderikusz száműzése az ára annak, hogy az ATV-hez dőljenek a kormányzati reklámmegrendelések, amelyektől amúgy minden tisztességes demokratának kifordul a gyomra, és amelyek szöges ellentétben vannak az ATV által állítólag képviselt értékekkel.”

Elnézést Vásárhelyi Máriától, de ez az állítása nemcsak rosszindulatú, de ami a nagyobb baj, teljességgel szakmaiatlan is. Jelenleg is folynak a tárgyalások. Sándor a magyar televíziózás vitathatatlanul egyik legnagyobb egyénisége. Büszkék vagyunk a közös munkára. Ráadásul vérbeli profiként ő is csak olyan műsorban gondolkodik, amely egyszerre ad értéket, és hoz nézettséget. Ez, valljuk be, a mai világban nem egyszerű feladat, de azon vagyunk, hogy ilyen műsort hozzunk létre. Persze, mondom, sok abnormális piaci esemény miatt sokan aggódnak értünk. Féltenek attól, hogy az ATV lesz a következő bekebelezett médium; de nem ért ide a háború. És ha azzal a szakmaisággal és alázattal végezzük a munkánkat a jövőben is, mint eddig, akkor talán elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk.

Médiapiac

Digitális rendszerekbe ágyazott hagyomány – a kultúraközvetítés mai formái

Izgalmas kutatást kezdett Balatoni Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesteroktatója, korábbi társadalmi kapcsolatokért, valamint kulturális diplomáciáért felelős államtitkár. Azt vizsgálja, milyen hatások formálják a fiatalok nemzeti identitását, kulturális tradícióinkhoz fűződő viszonyát, milyen módszerekkel és milyen csatornákon lehet megszólítani a 15 és 29 év közötti korosztályokat, ha értékeinket szeretnénk továbbadni nekik. A Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának kutatótanára a kultúraközvetítés új formáiról és eszközeiről beszélt.

Közzétéve:

MTI Fotó: Földi Imre

Balatoni Mónikával a Magyar Nemzet munkatársa, Rácz András készített interjút.

– A kutatás összefoglalójából az derült ki, hogy a fiatalok körében a kultúrafogyasztás hanyatló trendet mutat. Nem lehetséges, hogy ez a jelenség összefügg azzal, hogy maga a polgári lét mutat hanyatló tendenciát?

– Talán nem a legjobb megközelítés, ha hanyatlásnak látjuk a változást. De az biztos, hogy a modern világ gyökeresen átalakul, s egyre kevésbé érvényesek azok a kulturális keretek, amelyekben a korábbi nemzedékek felnőttek.

Nagyon sok tanulmány foglalkozik azzal, hogy a mai fiatalok, a 15–29 közöttiek, elsősorban az anyagi természetű világhoz vonzódnak. Ez megjelenik a pénzközpontúságban, a materiális javak elsődleges igenlésében, és természetesen megjelenik a kultúrafogyasztásban is. De azért látni kell: ők is fogyasztanak kultúrát, csak másképp. Azt is megkockáztatom, hogy ők több kulturális terméket fogyasztanak, mint azt gondolnánk, csak a társadalmi megítélés más.

– Hogyan lehet másképp olvasni a könyveket, másképp hallgatni a koncerteket, másképp nézni a színdarabokat?

– Amiképpen ma már VR-szemüvegen keresztül lehet műtéti technikákat tanulni vagy múzeumba látogatni. Ennek a generációnak egészen új formákba ágyazott a szövegértése, a figyelme, más az érdeklődésük, vagy másként közelítenek meg egy kérdést, mint a korábbi nemzedékek.

Kimutathatóan sokkal kevesebbet járnak színházba, kevesebbet olvasnak szépirodalmat, de mégsem találkoznak kevesebb kultúrával. A digitális platformok és fejlesztések következtében a zsebükben van a világ, ami közhelyesen hangzik, mégis gyakran megfeledkezünk róla.

Megjelentek a kulturális piacon azon globális trendek, különféle tartalomszolgáltatók, amelyek éppen a számukra legtermészetesebb módon, a fogyasztói oldalról szólítják meg őket. Ezek a platformok – a közösségi felületek, a streamingszolgáltatók, az interneten elérhető különböző tartalomgyárak – elképesztő kulturális választékkal vannak jelen a fia­talok életében. Miközben persze ez a kultúra egészen másféle húrokat pendít meg az egyénben, mint az úgynevezett magaskultúra.

– Nehéz ezt megérteni. A kultúra valami egyetemeset ad. Olyasmit, amitől jobb lesz az életünk. Akármennyit kutakodom is azonban a streamingszolgáltatók kínálatában, nem találok semmit, ami Beethoven zenéjéhez, Fellini filmjeihez vagy Arany János balladáihoz hasonlítana.

– Ez így igaz. De a kultúrafogyasztás trendjei megváltoztak. Amiképpen az egyetemességről alkotott nézetünk is. Ami nem azt jelenti, hogy Beethoven vagy Petőfi Sándor már ismeretlen számukra. Nem lehet azt mondani, hogy nem szólítja meg őket Wagner vagy Shakespeare. De nem mindegy, hogy hol és milyen formában, főként mikor találkoznak ezekkel az alkotókkal vagy művekkel. Egy mém formájában a közösségi médiában vagy éppen egy rockzene szövegeként. Mint II. András és az Aranybulla, szerintem sok tinédzser Pamkutya számából jegyezte meg a nevet, az évszámot és a törvényt. S mindebből az az érdekes számomra, hogy a kulturális termékek nagyon sok informá­ciót, narratívát hordoznak magukban, és ha ennek a korosztálynak megfelelő formában adják át az üzenetet, az betalál, míg egy másik forma elkerüli, esetleg avíttnak találja a forrást. Gyakran azt érzik a fiatalok – főként, akik már kevesebb családi tradícióval bírnak –, hogy a hagyományok és a kulturális életünk értékei a múlt képviselői, és nem szükséges velük foglalkozni, megismerni. Meg kell mindezt haladni, hogy a jövőben érvényesüljenek. És a kettő közt pedig ott a jelen, amit tapasztalunk, s amivel mindenhol találkozunk. Hiszen az enkulturáció, azaz a kultúra értékközvetítő folyamata, amit én kutatok, nem az irodalom vagy a komolyzene fogyasztásánál kezdődik. Sokkal inkább abban a pillanatban, amikor az egyén egy társadalom tagja lesz. Amit hall, lát, tapasztal a környezete kulturális hatásaiból, mind meghatározza az ő egyéni fejlődését. Engedjen meg egy példát a nemzeti identitással, pontosabban a nemzeti jelképeinkkel kapcsolatban.

– Megköszönöm, hiszen a kutatás a nemzetállam megmaradásának feltételeként vizsgálja a kultúra, a nemzeti kultúra és tradíciók kérdését.

– Nos, amikor arról beszélgettem a fiatalokkal, hogy a hagyományos ünnepeinken, mondjuk, március 15-én kitűznék-e a nemzeti lobogót a házukra vagy kitennék-e az ablakukba, akkor a többség határozottan elzárkózott. Elavultnak, kínosan konformistának tartották az ilyesmit.

Ámde amikor a magyar csapat játszik kézimeccset, focit, vízilabdát, akkor bezzeg mindenkin ott lobog a nemzeti színű sál, sőt ott virít a piros, fehér, zöld arcfestés. Azt alapnak titulálják, közösségről beszélnek. Sőt ezek az alkalmak elképzelhetetlenek a szimbólum nélkül.

Amikor rávilágítasz az összefüggésre a két alkalom közösségi értékeit vizsgálva, kibuggyan belőlük sok elkeseredés, hiány és félreértelmezett narratíva. Egyfajta kínos tanácstalanság.

– Ez valóban elgondolkodtató.

– Azt jelenti, hogy meg kell találnunk az új csatornákat feléjük. Ugyanis óriási identitásválságot élnek meg a mindennapokban, a családban és a nemzeti identitásukban is. 

Úgy gondolom, nem csupán a klímakatasztrófák világát éljük, óriási válságban vannak a nemzeti kultúrák és komoly kérdés a fenntarthatóságuk. Én a kultúrát a lélek táplálékának tartom. Ha elvész, ha csorbul, ha átalakul, az az egyénben is változásokat okoz. Kérdés, hogy ilyen jövőt képzelünk-e magunknak. Nemcsak arról van szó, hogy új kultúraközvetítő csatornák jelentek meg, mert azok már megszülettek, sőt egyre gazdagabb a választék, hanem arról is, hogy az új csatornákhoz új kommunikációs módszereket kell megtanulni.

Új kereteken belül kell megtalálni a megfelelő értékek közvetítésének módját. Ha a kultúraközvetítők – szülők, nagyszülők, pedagógusok, könyvtárosok, színészek, galériások és mások – eleve elítélik azt, hogy a gyerekek például egy mémen keresztül találkoznak Radnóti verseivel, mert azt gondolják, hogy csak tessék szépen leülni, esetleg bevonulni a könyvtárba és olvasgatni, akkor egyszer s mindenkorra elveszítik a fiatalokat. De ha el tudják engedni a hagyományos kereteket, és a struktúrák helyett az értékre fókuszálnak, akkor van lehetőségük belépni abba a kulturális térbe, ahol hatékonyak lehetek. Ha például gimnazistákkal úgy beszélgetek a Csongor és Tündéről, ahogy az idősebb nemzedék beszélt róla, nem sok foganatja lesz. Ám ha elkezdek beszélgetni velük az általuk jól ismertnek gondolt Harry Potter világáról, vizualitásáról, a mögöttes misztikus és ősi utalásokról, jellemzőkről, sokszor érzékelem, hogy elbizonytalanodnak. Majd beszélgetünk a magyar népmesei számokról, szimbólumokról, amelyek már mindannyiuk számára ismerősek, és úgy vetem fel a Csongor és Tünde világát, egészen másként kezdenek róla beszélni, gondolkodni, sőt vizuális képekben is képesek megjeleníteni.

– De nem lehet az egész értékvilágot belecsomagolni abba a néhány képbe, mémbe, ami a fiatalok elé kerül!

– Nem kell becsomagolni, másként kell tálalni! Ma már belenézhetek a világ rangos színpadain vagy fesztivál­jain bemutatott művekbe, meghallgathatom a legjobb előadókat este a dolgozószobámban bármely tudományterületről vagy művészet képviselőjétől, előfizethetek nemzetközi workshopokra, felvehetek egy VR-szemüveget és megnézhetek egy kiállítást, vagy tanulhatok a középkorról úgy, hogy a lovagok közt járok és minden valóságosnak tűnik.

Más nyelvet kell találni a kultúráról történő beszélgetéshez, komplex formában, izgalmasan, és azokon a helyeken is létrehozni minőségi tartalmat, ami számukra otthonos. Persze csak akkor, ha szeretnénk, hogy a magyar kulturális értékekkel is gyakorta találkozzanak, ne csak a globális trendek által diktált tartalmakkal és az általuk közvetített értékrendszerrel. Úgy látom, hogy most abban kell versenyre kelnie minden nemzetállamnak, hogy miképpen örökíti tovább saját kultúrájának forrásrendszerét a következő generációknak vagy az új társadalmi berendezkedésekben.

Az interjú IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Balatoni Mónika, a Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának kutatótanára 

Tovább olvasom

Médiapiac

Soros ostrom alá vette a spanyol nyelvű médiát

Az igazságszolgáltatás és az oktatás rendszerének megváltoztatásában dollármilliókkal elért sikerei után a tőzsdespekuláns ráfordult az Egyesült Államok spanyol ajkú lakosságának politikai befolyásolására – olvasható a The American Conservative elemzésében. A szerző szerint az újabb média-térhódítási kísérlet egyike a Biden-adminisztráció félidejében minden téren vesztésre álló demokrata párti kormányzat kétségbeesett lépéseinek.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

Soros György szakértője annak, miként lehet lassan, de biztosan politikai változásokat elérni az Egyesült Államokban – írja a The American Conservative (TAC). A cikk szerzője, Edgar Beltrán venezuelai újságíró, az El American szerkesztője szerint a tőzsdespekuláns milliárdos az elmúlt évtizedben több politikai misszióját is sikerre vitte: elsőként a büntető igazságszolgáltatás rendszerének progresszív reformját tűzte ki célul, amelynek érdekében még csak nem is kellett korrumpálnia, illetve dollármilliókkal kitömnie a kongresszusi képviselők zsebét.

Elég volt befolyást szereznie a városirányítás jogi központjaiba, azaz csendben befolyatnia „adományait” néhány tucat metropolisz körzeti ügyészi hivatalába. Néhány évvel később az oktatási rendszer felbolygatása került terítékre – mutat rá a szerző. Mint írja, Soros ekkor civil szervezetekbe és agytrösztökbe ölt bele milliókat, amelyek aztán megkerülhetetlen tanácsadó testületként hangolták át politikai érdekeiknek megfelelően a helyi iskolai bizottságokat.

Úgy fest, Soros György máris új célpontot talált: a spanyol nyelvű amerikai médiát 

– hívja fel a figyelmet Beltrán.

Szerinte a demokraták bölcsen teszik, ha aggódnak a spanyol ajkú szavazók miatt. A YouGov felmérése szerint ugyanis

egy újabb esetleges Trump vagy Biden választáson a spanyol ajkúak 38 százaléka szavazna Trumpra, míg Bidenre csak 29 százalékuk adná le a voksát. A Quinnipiac közvélemény-kutatása szerint a spanyol ajkúaknak csupán a negyede elégedett Biden elnöki teljesítményével. 

A cikk szerint javarészt Soros György, illetve a Soros Fund Management befektetési társasághoz kapcsolódó Lakestar Finance befektetési vállalkozás finanszírozta a 80 millió indulótőkével nemrég felállt Latino Media Networköt, amelyet két demokrata párti ügynök, az Obama-kormányzatban, valamint Hillary Clinton elnökválasztási kampányában is megfordult Jess Morales Rocketto és Stephanie Valencia irányít. Nagy dobással kezdték: 60 millió dollárért megvásároltak a Televisa-Univisiontól 18 spanyol nyelvű rádióállomást az Egyesült Államok legnagyobb spanyol ajkú lakosságával rendelkező nagyvárosaiban: Los Angelesben, New Yorkban, Miamiban, Houstonban, Dallasban és San Antonióban. Soros médiacsoportja így az ország spanyol ajkú lakosságának egyharmadához jut el.

A legjelentősebb üzlet azonban a Miamiban működő, főként kubai–amerikaiak által finanszírozott és vezetett orgánum, a Radio Mambí megszerzése volt. A rádió egyik munkatársa az El Americannak elárulta, hogy a Televisa-Univision már megegyezett, 46 millió dollárért eladja az állomásokat a Salem Media Group nevű keresztény médiacsoportnak, ám a Latino Media Network 60 millió dolláros ajánlatával nem versenyezhettek. Az El American forrása szerint

Sorosék visszautasíthatatlan ajánlata nem más, mint „a demokraták kétségbeesett lépése, akik egy olyan választási évben, amikor mindent elveszíthetnek, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy keresztény-konzervatív műsorszolgáltató elvegye a rádiós piac nagy részét, amely a latinó közösséget is eléri”

Rocketto és Valencia azt állítja, hogy nincs közük a pártpolitikához, ezért is vettek be az igazgatótanácsba ismert republikánusokat a latin közösségből, a látszat fenntartására tett erőfeszítések ellenére azonban a Radio Mambí felvásárlása egyértelmű kísérlet a spanyol ajkú konzervatív hangok elhallgattatására.

A Latino Media Network és a Televisa-Univision úgy próbál zökkenőmentes átmenetet biztosítani, hogy nem változtatnak a programokon, és szaftos bónuszokat ígérnek a csatorna néhány sztárjának. „Vajon ez lesz az egyik első alkalom, amikor Soros pénze hatástalannak bizonyul?” – teszi fel a kérdést a szerző. Mint írja, ezt nehéz megmondani, ám a konzervatívok szerte az Egyesült Államokban bölcsen tennék, ha támogatnák a spanyol ajkúak alulról szerveződő médiáját. „Csakis a kezdeményezés, nem pedig a tehetetlenség építheti fel a spanyol anyanyelvű amerikaiak konzervatív koalícióját” – fűzi hozzá Edgar Beltrán.

A szerző szerint Soros György „másképpen működik, mint a legtöbb milliárdos politikai adományozó”. Nagyrészt a helyi kampányokra, a helyi politikára összpontosít, alulról építkezve próbál meg változásokat eszközölni.

Ez hosszabb folyamat, ám mélyebb és tartósabb hatással bír. Soros több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdett pénzt pumpálni progresszív, szélsőségesen liberális ügyészek támogatására a helyi körzeti ügyészi választásokon. 2015 és 2019 között Soros több mint 17 millió dollárt költött a kerületi ügyészválasztásokra, amivel hozzájárult az ország legellentmondásosabb ügyészeinek megválasztásához. A legismertebb és leghírhedtebb Soros-ügyészek George Gascon Los Angelesben, Larry Krasner Philadelphiában, Kim Foxx Chicagóban és a néhány hete megbukott San Franciscó-i ügyész, Chesa Boudin.

E városok többsége vált a rendőrség megszüntetéséért, illetve a rendfenntartó szervek jogköreinek megnyírbálásááért küzdő mozgalmak epicentrumává, a helyi sikerek nyomán pedig a bűnözés jelentősen megnőtt az érintett városokban. A bolti lopások miatt San Franciscóban bezártak a Walgreens üzletek, az emberölések száma 2020-ban 30 százalékkal nőtt, a letartóztatásoké pedig 24 százalékkal csökkent országszerte – emlékeztetett rá a Híradó.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

Már a gyakorlatban is kipróbálhatták magukat a közmédia sportkommentátor tanulói

Javában tart a közmédia sportkommentátori képzése, amely során a felvételt nyert hallgatók már próbaközvetítéseken is kipróbálhatták magukat. A közmédiánál nem csak a sport iránt elhivatott tehetségeknek biztosítanak tanulási lehetőséget, a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programja más területekre is keres ambiciózus fiatalokat, akik életpályájukat egy professzionális médiaszakmai szervezetnél képzelik el.

Közzétéve:

Flickr

Egy Forma-1-es futam, és az angol-magyar Nemzetek Ligája labdarúgó mérkőzés kommentátoraként is kipróbálhatták magukat az M4 Sport képzésén résztvevő fiatalok. A két hónapos oktatáson tanuló 18 tehetséget négy mentor – Vásárhelyi Tamás, Mohay Bence, Varga Ákos és Ujvári Máté – segíti a közmédia sportcsatornájánál, hogy a világszínvonalú technológiával felszerelt stúdióban gyakorlatban tanulják meg a sport-televíziózás alapjait. Mohay Bence úgy véli, a sportriporteri szakmát leginkább élesben lehet elsajátítani.

Nincs az az iskolapad, amelyik igazán fel tudna erre készíteni. A legtöbbet úgy lehet tanulni, hogyha tényleg beül az ember a kommentátor állásba, felveszi a fülest és elkezd beszélni, miközben lát egy foci meccset, vagy egy Forma-1-es versenyt. Ez a képzés erre ad lehetőséget, hogy élesben kipróbálják magukat és a gyakorlatban tanulják meg a szakma rejtelmeit

– mondta a közmédia műsorvezető-kommentátora, akivel a nézők rendszeresen találkozhatnak az M4 Sporton, most éppen a Magyarországon zajló FINA vizes világbajnokság esti összefoglalójában.

Bár a sportkommentátori képzés már tart, a tanulni vágyó fiataloknak más lehetőséget is biztosít a közmédia. A Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programjára még július 15-ig jelentkezhetnek azok az érettségi után álló ambiciózus fiatalok, akik életpályájukat egy professzionális médiaszakmai szervezetnél képzelik el. A résztvevők világszinten is kiemelkedő technikai feltételeket biztosító környezetben, a televíziós és rádiós szakma legjobbjaitól, gyakorlatorientált formában tanulhatnak. Mentorok támogatásával közvetlenül ismerkedhetnek meg a szerkesztő-riporteri feladatokkal a műsorgyártás területén, valamint – egyedülálló módon – egyéni beszédtechnikai képzést kaphatnak.

Bővebb információ a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programjáról a media-akademia.hu oldalon található.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom