Kövess minket!

Médiapiac

D. Tóth Kriszta: „Nem tudom megjátszani magam”

A televíziós ranglétra szinte minden fokát megjárta, közben pedig hozott sok jó döntést és kötött néhány rossz kompromisszumot. A Magyar Televíziót öt évvel ezelőtt hagyta el, azóta nem adta az arcát képernyős produkcióhoz egészen a közelmúltig. D. Tóth Kriszta önazonosságról, a WMN-ről, és arról, ami igazán érdekli: ügyekről és emberekről.

Újságíró, szerkesztő-riporter, tudósító, híradós, talk show háziasszony, regényíró. Mintha a folyamatos útkeresés jellemezné a karriered.

Hol vagyok én ebben? Sokszor felteszik ezt a kérdést, és azért szoktam magamban rajta mosolyogni, mert én ezt nem útkeresésnek érzem, hanem útnak; világéletemben egy dologgal foglalkoztam. Újságíró vagyok, történeteket mesélek. Az másodlagos, hogy ezek írott vagy beszélt formában kerülnek-e a közönség elé. Ahol a legjobban érzem magam, ahol a leginkább én vagyok, az a WMN. Mostanra mélyült el a személyiségem, a tudásom, elég tapasztalatom van, megéltem a kudarcokat, levontam a következtetéseket ahhoz, hogy azt mondhassam, az vagyok én, amit most látnak az emberek.

Az adott időszakokban az adott szerepek mennyire voltak önazonosak?

Nem vagyok színész vagy humorista, mindig látszott, amikor megpróbáltam valaki más lenni. Nem tudom megjátszani magam. Volt olyan, hogy egy szerepben nem éreztem jól magam, mert mást vártak tőlem, vagy akár én magamtól. Ilyen esetekben azonban képes voltam tanulni a hibáimból és gyorsan változtatni.

Milyen szakmai kihívások, lemondások árán jutunk el a máig?

Mint mindenkinek, aki két évtizede űz egy szakmát, nekem is volt olyan munkám, amely kapcsán rossz kompromisszumokat kellett kötnöm. A DTK Show-ban remek csapattal dolgoztam. A legtöbben közülük előtte hír-, riport- és magazinműsort készítettek, akárcsak én. Velük együtt tanultam meg, hogyan kell szórakoztató műsort készíteni, de mire eljutottunk odáig, hogy elkezdett működni, és a nézők is megszerették, elfogyott körülöttünk a levegő a csatornánál, én pedig – úgy emberileg, mint szakmailag – elfáradtam és felmondtam. Ez nagyon fájdalmas időszak volt. Túl vagyok rajta. Az ember elesik és feláll párszor huszonhárom év alatt.

Mennyire az ösztönösség, illetve mennyire a tudatosság határozza meg a karriered?

Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy mindig nagyon tudatosan építkezem, pedig kifejezetten ösztönös ember vagyok, talán túlságosan is hallgatok az intuíciómra, még az üzleti életben is.

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

A tudatosság a személyes márkám kapcsán későn, bőven a televíziós életem után kezdődött, amikor a WMN elindult. Ki kellett találnom, meddig tart az én, hol kezdődik a magazin.

Számomra ez a vállalkozás nem egotrip, a WMN-t egyfajta szolgálatnak fogom fel, amely egyre inkább erős márka önmagában is.

Soha nem szerettél szerepelni, miközben az állandó médiajelenlét elengedhetetlen feltétele volt a sikereidnek, ahogy a személyes ismertséged a WMN-nek is nagy lökést adott.

Valóban inkább introvertált ember vagyok. Nincs bajom azonban azzal, ha valaki jobban kitárulkozik. Annak idején, amikor ismert lettem, más volt a sztárvilág, az embernek jólesett, ha kíváncsiak voltak rá, és nem jelentek még meg azok a szakemberek, akik azt mondták volna, hogy húzzam meg a határt. Volt, hogy én is túl sokat mutattam a magánéletemből, meg is égettem magam.

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

Saját hibáim révén megtapasztaltam a nyilvánosság árnyoldalát, utána viszont húztam egy nagyon éles határt, amihez azóta is tartom magam. Ezért nem lehetett az elmúlt tizenöt évben látni a sajtóban a magánéletemmel turnézva. Szégyenlős vagyok, nem adom könnyen a bizalmam, abban viszont, aki kiérdemli, száz százalékig megbízom.

Itt ül velem szemben egy nő, aki nem bulvárhősnő, mégis megjelentetett egy intim családi történetet az édesanyjáról. Ugyanazt a kettősséget érzem ennek kapcsán is.

Amit édesanyámról írtam, egy dramatizált irodalmi mű. Egy regény. Egy valós karakter története, amely keresztülment a szűrőmön, de elemelődött a valóságtól.

A WMN mindig is karakterekben gondolkodott. A személyiséged karakterjegyei az írásaidból is kitűnnek. Hogyan jellemeznéd magad a csapaton belül?

Én vagyok a főnökasszony. (Nevet.) Amit látsz a videókban, amit olvasol a cikkeimben, az vagyok én. Nem akarom megmondani, mit gondolj rólam. Az, hogy egy olvasó, egy néző mit kezd a történeteimmel, az ő saját szellemi szabadsága. Nekem az a dolgom, hogy tartalom-előállítás közben önazonos maradjak. Hogy miképpen olvasol, nézel engem, az már, tudod… (mosolyog) rád tartozik.

Milyen történetek hoznak lázba?

Ügyek és emberek érdekelnek. Az Elviszlek magammal-t is a személyes kíváncsiságom mozgatja, ezért is alakult olyanná, amilyen. Annak idején mindenki azt mondta, legyenek az epizódok rövidek, mert a YouTube-on 10–12 perc körül megáll a tudomány. Aztán rájöttem, hogy nem érzem jól magam, ha csak a dolgok felszínét kapargatom.

Ha ott ül mellettem Básti Juli, nem akarom 12 perccel elintézni. Elkezdtem úgy beszélgetni, ahogy jólesik, így állt meg a műsoridő 35–40 percnél. Ennyi idő alatt be lehet járni egy ívet a történetben.

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

Ha azt kérdezed, mi érdekel engem személyesen, azt mondom, a családon belüli erőszak, a kultúra, a humor, a gyerekjogok, az apák és gyerekeik, az apák és anyák viszonya, emberek, akiknek van mondanivalójuk. Sajnos egyre kevesebb az olyan felület, ahol lehet velük beszélgetni.

Viszont egyre több autós-beszélgetős műsor van a YouTube-on is.

Nincs időm azzal foglalkozni, ki mit és hogyan csinál meg. Ezt a műfajt nem én találtam ki, én csak testre szabtam, és sikerre vittem Magyarországon. Ahogy mindenki más is testre szabja a formátumot. Mondj egy műsort, ami pont olyan, mint az Elviszlek magammal!

Ahol ugyanaz a szituáció, és még énekelnek is?

Világsztárok énekelnek egy musicalszínész-képzést kapott műsorvezetővel egy autóban Los Angeles utcáin… azt hiszem, ebben az összehasonlításban James Cordennek lejt a pálya. Az autóban beszélgetés a 2000-es évek elején már a Magyar Televízióban is megjelent a TV Taxi című műsorban. Én magam 2012-ben készítettem először ilyen interjút, amikor Niki Lauda a DTK Show vendége volt. Kitaláltuk, hogy a bekamerázott kocsimmal kimegyek érte a repülőtérre, és úgy fogunk beszélgetni. Nagy sikere volt, lényegében akkor született meg az Elviszlek magammal ötlete.

A provokáció után felteszem a valódi kérdést…

Persze, jöhet. (Nevet.)

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

Szerinted mitől jó a műsor?

Attól, hogy nem játszom meg magam, ahogy a vendégeim sem. Csak azokat a kérdéseket teszem fel, amelyek valóban érdekelnek. A városi közlekedés nagy koncentrációt kíván, ez kikapcsolja a felettes én minden túlgondolkodását, görcsösségét.

Két ember beszélget egy autóban, nincs semmiféle csinnadratta, csillámpónifilter és szárazjég.

A tizenkét éves lányom, aki nagy YouTube-fogyasztó, azt szokta mondani, hogy olyan „real”. (Nevet.)

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

Mozgókép vagy szöveg?

Nem vagyok hajlandó erre a kérdésre válaszolni, mindkettőt imádom. (Nevet.) Úgy vagyok teljes, ha van audiovizuális és írott tartalom is az életemben. Nem véletlen, hogy amikor elindult a WMN, azonnal lett YouTube-csatornája is, abszolút multiplatformos tartalomgyártásban gondolkoztunk. Ezek ma már nem különválaszthatók.

Print kiadványotok nincs.

Ahogy Náray Tamás mondta az első Elviszlek-adásban: „Nem kell minden trapézon ugrálni, anyukám!” Tudod, milyen szívesen megírnám a rég tervezett novelláskötetemet? Három-négy szöveg van kész belőle, még legalább tíz kellene; itt mozgolódnak a fejemben, de nem akarok belehalni a munkába, mert én élni szeretek.

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz a képernyőre?

Öt éve nem voltam tévéképernyőn, és egyáltalán nem hiányzott. A tévézést követően három év teljes szünetet tartottam a médiában, szükségem volt egy kis detoxra. Adtam magamnak időt gyászolni, nem kapkodtam el, nem futottam bele másik munkába. Az persze jólesett, hogy miközben a könyveimet írtam, televíziós vezetők megkerestek, de mindenkitől türelmet kértem. Szerettem volna valami sajátot, aztán elindult a WMN. Az Elviszlek magammal azért is jött létre, hogy épüljön a WMN videócsatornájának közönsége. Hiába hívták a műsort évek óta, nem adtuk. Most viszont már „nagylány”, eljött az idő, hogy belépjünk vele egy másik platformra.

Miért egy viszonylag alacsony nézettségű csatornára, a Spektrum Home-ra esett a választás?

Annál jobb megkeresés nem kell, mint hogy azt mondták, csináljuk azt és úgy, amit és ahogy eddig. A Spektrum hiteles márka, ahol egy teljesen független, szakmailag komolyan vehető csapat jött létre, akikkel szabadon dolgozhatunk. Az Elviszlek magammal lesz az újjáalakuló csatorna egyik alappillére, a tévéadót pedig június vége óta már hárommillió háztartásban lehet fogni. Jó egy kezdődő építkezésben részt venni.

A bejelentés kapcsán azt lehetett olvasni, hogy több közös produkcióban is gondolkodtok.

A WMN produkciós csapatával komoly fejlesztés folyik, de még nem mondhatok semmi konkrétumot. Szeretnénk, ha ősszel már egy másik új, izgalmas formátummal is megjelenhetnénk a csatornán.

D. Tóth Kriszta
D. Tóth Kriszta

Az UNICEF egyetlen magyarországi nagyköveteként mire kívánod felhívni a figyelmet?

Mindig is fontosak voltak számomra a gyerekjólléti kérdések, a gyerekjogok érvényesítése. Rengeteg elnyomó családban, mélyszegénységben élő gyerek hangját nem hallod. Olyanokét, akik nem jutnak megfelelő oktatáshoz, akik nem mernek szólni, ha bántalmazzák őket. És közben ne felejtsük el a világ legszerencsétlenebb sorsú gyerekeit, akik menekülttáborokban, katasztrófa- vagy háború sújtotta övezetekben élnek. Az UNICEF csapata értük dolgozik, én pedig nagykövetként igyekszem az ő hangjuk is lenni.

Mit jelent számodra a szerepvállalás?

UNICEF-esnek lenni életforma. A világ legnagyobb ilyen jellegű karitatív szervezetéről beszélünk. Olyan országokban a leghatékonyabb, ahol nincsenek civil szervezetek, nincs jogállamiság, ahol elhúzódó válságban éheznek, fáznak magukra hagyott családok. Magyarországon fontos gyerekjogi tevékenység folyik, több szuper programunk is van, például a munkatársakkal járjuk a magyar iskolákat, bántalmazásról, cyberbullyingről beszélgetünk, érzékenyítünk. Próbálok kezdeni valamit azzal, hogy a munkámból kifolyólag úgy alakult, a szavamra többen figyelnek.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/7-8. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Megbukott a baloldali lap lejáratási kísérlete

A baloldali média-hazugsággyár egyik képviselője, a 168 Óra újabb gyöngyszemmel jelentkezett a napokban.

Közzétéve:

Borítókép: Az idén Széchenyi-díjjal kitüntetett Merkely Béla kardiológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Semmelweis Egyetem rektora. Fotó: MTI/Cseke Csilla

A baloldali propagandalap vasárnap arról cikkezett, hogy bár nézők nélkül rendezik meg az olimpiát, Merkely Béla mégis ott lehet a helyszínen.

A 168 Óránál abból jutottak erre a következtetésre, hogy az elismert professzor vasárnap több fotót is megosztott arról, hogy kint van Tokióban, és a helyszínen szurkol a magyarok sportolóknak. Mint a fényképeken látható, Merkely Béla társaival az úszócsapat sikereiért szorított. 

Csakhogy négy poszttal lejjebb Merkely Béla a Facebook-falán megírta, mit keres a japán fővárosban.  

“Hamarosan újra láthatjuk nagyszerű sportolóinkat versenyezni, most Tokióban, ahova én is elindultam a mai napon, mint a FINA Sports Medicine Committee tagja” – írta a professzor közösségi oldalára, amiből egyértelművé válik, hogy dolgozni ment ki a szigetországba.

A kínos baki után Merkely Béla helyreigazítást kért a 168 Órától, aminek következében a baloldali lap kénytelen volt módosítani a cikkét.

Mint ismert, a népszerű professzornak fontos szerepe van a koronavírus-járvány elleni küzdelemben, amelynek következtében a baloldali pártok, politikusok, és médiájuk célkeresztjébe került. Vélhetően a 168 Óra lejáratási kísérlete is ennek tudható be – írta az Origo.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

6,5 millió embert értek el az NSO hírei a Facebookon az Eb alatt

Újabb kiemelkedő eredményt ért el a Nemzeti Sport Online: 6,5 millióan látták bejegyzéseit a futball-Eb alatt a Facebookon, ami 32 millió aktivitást generált – jelentette be kedden a népszerű sportportál.

Közzétéve:

Borítókép: Magyar szurkolók a 2021. évi labdarúgó-Európa-bajnokság Magyarország-Franciaország meccsén, fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Az Európa-bajnokság alatt (június 11. és július 11. között) több mint 6,5 millió Facebook-felhasználóhoz jutott el a Nemzeti Sport Online (NSO), az ismert közösségi oldalon ennyien látták legalább egy bejegyzésüket – írják.

Az NSO Facebook-oldalának követői emellett nagyon aktívak is voltak, a reakcióikat, hozzászólásaikat és megosztásaikat számolva összesen 32 millió aktivitás köthető olvasóihoz az Eb heteiben a Magyarországon legnépszerűbb közösségimédia-felületen.

A portál híreire több mint 10 millió átkattintás érkezett az Európa-bajnokság ideje alatt a Facebookról.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon mintegy 6.7 millió Facebook-felhasználó van, az összes magyar nyelvű facebookozó száma pedig mintegy 7.1 millióra tehető, kijelenthető, hogy közülük tízből legalább kilencen (91.55 százalék) találkoztak az NSO valamilyen tartalmával az Európa-bajnokság idején, s akkor még nem említettük például az NSO gyorsan növekvő Instagram-táborának tagjait. “Jószerével tehát majdnem mindenkit elértünk a közösségi médiában, aki jelen van ezeken a felületeken, s a magyarok nagy többsége már ebbe a körbe tartozik” – tették hozzá.

Tovább olvasom

Médiapiac

Megkétszereződött a magányról szóló médiatudósítások száma

A koronavírus-járvány kitörése óta megkétszereződött a magukat magányosnak érzők száma az Európai Unióban; Magyarországon az átlagnál kisebb mértékben növekedett ez a szám – derült ki az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) hétfői felméréséből.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A magánnyal és társadalmi elszigeteltséggel kapcsolatos legújabb uniós felmérés szerint az EU-ban minden negyedik ember vallotta magát magányosnak a világjárvány első hónapjaiban.

Míg az EU teljes lakosságát tekintve megkétszereződött a magányos emberek száma, addig a 18-35 éves korosztályon belül ez a 2016-os adatokhoz képest négyszeresére nőtt. A járvány idején a magányról szóló médiatudósítások száma is megkétszereződött EU-szerte, azonban tagállamonként igen nagy eltéréseket mutat, hogy az emberekben mennyire tudatosult a pandémia magányosságra gyakorolt hatása – írták.

Az országspecifikus adatok azt mutatják, hogy a magányos emberek társadalmi aránya több mint 15 százalékponttal nőtt Bulgáriában, Észtországban, Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Portugáliában és Svédországban.

Ezzel szemben Belgiumban, Horvátországban, Csehországban, Görögországban, Magyarországon, Romániában és Spanyolországban ez kevesebb mint 10 százalékpontos növekedést mutatott ugyanebben az időszakban.

Magyarországon ugyanakkor a magányosságot sokkal inkább egyéni problémának tekintették a felmérésben részt vevő válaszadók, míg más országokban inkább társadalmi problémaként kezelték.

Marija Gabriel innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős európai uniós biztos azt mondta, hogy az új jelentés alapján átfogóbb elemzőmunka indulhat annak érdekében, hogy Európa maradéktalanul megértse és kezelni tudja a magányosság és a társadalmi elszigeteltség problémáját.

A jelentés szerint a koronavírus-járvány drámai módon alakította át az európaiak életét és társadalmi szokásait.

A kutatások azt mutatják, hogy a magány és a társadalmi elszigeteltség káros következményekkel jár a mentális és fizikai egészségre nézve, valamint a társadalmi kohézió és a közösségi bizalom szempontjából.

A magányt és a társadalmi elszigeteltséget tehát egyre inkább közegészségügyi kérdésként kell kezelni, amely figyelmet érdemel és hatékony beavatkozási stratégiák kialakítását igényli. A járvány idején érzett magánynak még a pandémiát követő időszakban is következményei lehetnek – figyelmeztettek.

Tovább olvasom