Újságíró, szerkesztő-riporter, tudósító, híradós, talk show háziasszony, regényíró. Mintha a folyamatos útkeresés jellemezné a karriered.

Hol vagyok én ebben? Sokszor felteszik ezt a kérdést, és azért szoktam magamban rajta mosolyogni, mert én ezt nem útkeresésnek érzem, hanem útnak; világéletemben egy dologgal foglalkoztam. Újságíró vagyok, történeteket mesélek. Az másodlagos, hogy ezek írott vagy beszélt formában kerülnek-e a közönség elé. Ahol a legjobban érzem magam, ahol a leginkább én vagyok, az a WMN. Mostanra mélyült el a személyiségem, a tudásom, elég tapasztalatom van, megéltem a kudarcokat, levontam a következtetéseket ahhoz, hogy azt mondhassam, az vagyok én, amit most látnak az emberek.

Az adott időszakokban az adott szerepek mennyire voltak önazonosak?

Milyen szakmai kihívások, lemondások árán jutunk el a máig?

Mint mindenkinek, aki két évtizede űz egy szakmát, nekem is volt olyan munkám, amely kapcsán rossz kompromisszumokat kellett kötnöm. A DTK Show-ban remek csapattal dolgoztam. A legtöbben közülük előtte hír-, riport- és magazinműsort készítettek, akárcsak én. Velük együtt tanultam meg, hogyan kell szórakoztató műsort készíteni, de mire eljutottunk odáig, hogy elkezdett működni, és a nézők is megszerették, elfogyott körülöttünk a levegő a csatornánál, én pedig – úgy emberileg, mint szakmailag – elfáradtam és felmondtam. Ez nagyon fájdalmas időszak volt. Túl vagyok rajta. Az ember elesik és feláll párszor huszonhárom év alatt.

Mennyire az ösztönösség, illetve mennyire a tudatosság határozza meg a karriered?

Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy mindig nagyon tudatosan építkezem, pedig kifejezetten ösztönös ember vagyok, talán túlságosan is hallgatok az intuíciómra, még az üzleti életben is.

D. Tóth Kriszta

Számomra ez a vállalkozás nem egotrip, a WMN-t egyfajta szolgálatnak fogom fel, amely egyre inkább erős márka önmagában is.

Soha nem szerettél szerepelni, miközben az állandó médiajelenlét elengedhetetlen feltétele volt a sikereidnek, ahogy a személyes ismertséged a WMN-nek is nagy lökést adott.

Valóban inkább introvertált ember vagyok. Nincs bajom azonban azzal, ha valaki jobban kitárulkozik. Annak idején, amikor ismert lettem, más volt a sztárvilág, az embernek jólesett, ha kíváncsiak voltak rá, és nem jelentek még meg azok a szakemberek, akik azt mondták volna, hogy húzzam meg a határt. Volt, hogy én is túl sokat mutattam a magánéletemből, meg is égettem magam.

D. Tóth Kriszta

Itt ül velem szemben egy nő, aki nem bulvárhősnő, mégis megjelentetett egy intim családi történetet az édesanyjáról. Ugyanazt a kettősséget érzem ennek kapcsán is.

Amit édesanyámról írtam, egy dramatizált irodalmi mű. Egy regény. Egy valós karakter története, amely keresztülment a szűrőmön, de elemelődött a valóságtól.

A WMN mindig is karakterekben gondolkodott. A személyiséged karakterjegyei az írásaidból is kitűnnek. Hogyan jellemeznéd magad a csapaton belül?

Én vagyok a főnökasszony. (Nevet.) Amit látsz a videókban, amit olvasol a cikkeimben, az vagyok én. Nem akarom megmondani, mit gondolj rólam. Az, hogy egy olvasó, egy néző mit kezd a történeteimmel, az ő saját szellemi szabadsága. Nekem az a dolgom, hogy tartalom-előállítás közben önazonos maradjak. Hogy miképpen olvasol, nézel engem, az már, tudod… (mosolyog) rád tartozik.

Milyen történetek hoznak lázba?

Ha ott ül mellettem Básti Juli, nem akarom 12 perccel elintézni. Elkezdtem úgy beszélgetni, ahogy jólesik, így állt meg a műsoridő 35–40 percnél. Ennyi idő alatt be lehet járni egy ívet a történetben.

D. Tóth Kriszta

Ha azt kérdezed, mi érdekel engem személyesen, azt mondom, a családon belüli erőszak, a kultúra, a humor, a gyerekjogok, az apák és gyerekeik, az apák és anyák viszonya, emberek, akiknek van mondanivalójuk. Sajnos egyre kevesebb az olyan felület, ahol lehet velük beszélgetni.

Viszont egyre több autós-beszélgetős műsor van a YouTube-on is.

Nincs időm azzal foglalkozni, ki mit és hogyan csinál meg. Ezt a műfajt nem én találtam ki, én csak testre szabtam, és sikerre vittem Magyarországon. Ahogy mindenki más is testre szabja a formátumot. Mondj egy műsort, ami pont olyan, mint az Elviszlek magammal!

Ahol ugyanaz a szituáció, és még énekelnek is?

Világsztárok énekelnek egy musicalszínész-képzést kapott műsorvezetővel egy autóban Los Angeles utcáin… azt hiszem, ebben az összehasonlításban James Cordennek lejt a pálya. Az autóban beszélgetés a 2000-es évek elején már a Magyar Televízióban is megjelent a TV Taxi című műsorban. Én magam 2012-ben készítettem először ilyen interjút, amikor Niki Lauda a DTK Show vendége volt. Kitaláltuk, hogy a bekamerázott kocsimmal kimegyek érte a repülőtérre, és úgy fogunk beszélgetni. Nagy sikere volt, lényegében akkor született meg az Elviszlek magammal ötlete.

A provokáció után felteszem a valódi kérdést…

Persze, jöhet. (Nevet.)

D. Tóth Kriszta

Szerinted mitől jó a műsor?

Attól, hogy nem játszom meg magam, ahogy a vendégeim sem. Csak azokat a kérdéseket teszem fel, amelyek valóban érdekelnek. A városi közlekedés nagy koncentrációt kíván, ez kikapcsolja a felettes én minden túlgondolkodását, görcsösségét.

A tizenkét éves lányom, aki nagy YouTube-fogyasztó, azt szokta mondani, hogy olyan „real”. (Nevet.)

D. Tóth Kriszta

Mozgókép vagy szöveg?

Nem vagyok hajlandó erre a kérdésre válaszolni, mindkettőt imádom. (Nevet.) Úgy vagyok teljes, ha van audiovizuális és írott tartalom is az életemben. Nem véletlen, hogy amikor elindult a WMN, azonnal lett YouTube-csatornája is, abszolút multiplatformos tartalomgyártásban gondolkoztunk. Ezek ma már nem különválaszthatók.

Print kiadványotok nincs.

Ahogy Náray Tamás mondta az első Elviszlek-adásban: „Nem kell minden trapézon ugrálni, anyukám!” Tudod, milyen szívesen megírnám a rég tervezett novelláskötetemet? Három-négy szöveg van kész belőle, még legalább tíz kellene; itt mozgolódnak a fejemben, de nem akarok belehalni a munkába, mert én élni szeretek.

D. Tóth Kriszta

Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz a képernyőre?

Öt éve nem voltam tévéképernyőn, és egyáltalán nem hiányzott. A tévézést követően három év teljes szünetet tartottam a médiában, szükségem volt egy kis detoxra. Adtam magamnak időt gyászolni, nem kapkodtam el, nem futottam bele másik munkába. Az persze jólesett, hogy miközben a könyveimet írtam, televíziós vezetők megkerestek, de mindenkitől türelmet kértem. Szerettem volna valami sajátot, aztán elindult a WMN. Az Elviszlek magammal azért is jött létre, hogy épüljön a WMN videócsatornájának közönsége. Hiába hívták a műsort évek óta, nem adtuk. Most viszont már „nagylány”, eljött az idő, hogy belépjünk vele egy másik platformra.

Miért egy viszonylag alacsony nézettségű csatornára, a Spektrum Home-ra esett a választás?

Annál jobb megkeresés nem kell, mint hogy azt mondták, csináljuk azt és úgy, amit és ahogy eddig. A Spektrum hiteles márka, ahol egy teljesen független, szakmailag komolyan vehető csapat jött létre, akikkel szabadon dolgozhatunk. Az Elviszlek magammal lesz az újjáalakuló csatorna egyik alappillére, a tévéadót pedig június vége óta már hárommillió háztartásban lehet fogni. Jó egy kezdődő építkezésben részt venni.

A bejelentés kapcsán azt lehetett olvasni, hogy több közös produkcióban is gondolkodtok.

A WMN produkciós csapatával komoly fejlesztés folyik, de még nem mondhatok semmi konkrétumot. Szeretnénk, ha ősszel már egy másik új, izgalmas formátummal is megjelenhetnénk a csatornán.

D. Tóth Kriszta

Az UNICEF egyetlen magyarországi nagyköveteként mire kívánod felhívni a figyelmet?

Mit jelent számodra a szerepvállalás?

UNICEF-esnek lenni életforma. A világ legnagyobb ilyen jellegű karitatív szervezetéről beszélünk. Olyan országokban a leghatékonyabb, ahol nincsenek civil szervezetek, nincs jogállamiság, ahol elhúzódó válságban éheznek, fáznak magukra hagyott családok. Magyarországon fontos gyerekjogi tevékenység folyik, több szuper programunk is van, például a munkatársakkal járjuk a magyar iskolákat, bántalmazásról, cyberbullyingről beszélgetünk, érzékenyítünk. Próbálok kezdeni valamit azzal, hogy a munkámból kifolyólag úgy alakult, a szavamra többen figyelnek.