Kövess minket!

Médiapiac

Bombera Krisztina: „Közéleti újságíróként kötelességeim vannak”

A pénz és a hírnév soha nem volt elég fontos ahhoz, hogy akár személyes, akár szakmai kompromisszumot kössön – mondja magáról Bombera Krisztina, az ATV Start műsorvezetője, aki véletlenül csöppent bele a televíziózásba, onnantól kezdve viszont semmi más nem érdekelte, csak az, hogy történeteket meséljen olyan emberekről, akik pozitív irányba változtatták meg a világot. Azóta is kizárólag a komoly témák foglalkoztatják, mint a különféle társadalmi rendszerek működése, és az, hogy amelyek rosszak, vajon hol és hogyan lehetnének akár jobbak is a jövőben.

Mennyi elfoglaltsággal jár Bombera Krisztának lenni?

Többel, mint szeretném. (Nevet.) Érdekel a szakmám, az új feladatok. Igyekszem fegyelmezetten beosztani az időm, de még mindig túl sokat vállalok. Anyukámat minden héten azzal nyugtatom, hogy a jövő hét könnyebb lesz. De sohasem könnyebb.

Hogy érzed magad a mai magyar médiában?

Azokban a szűkebb terekben, amelyekben mozgok, jól. Nagy szerencsém, hogy sosem stratégiai alapon hoztam meg a döntéseim, mert ebben a szakmában nem lehet hosszú távra tervezni, elképzelésünk sem lehet arról, milyen karrier utakat járhatunk be. A jelenben élek. Az egyetlen tervezett és mélyen vágyott dolog az életemben a gyerekeim születése volt.

Különösen 2001. szeptember 11. után.

A tragédia hatására megváltozott a világról alkotott képünk, nekem az önképem is. Sok barátnőm élte meg a terrorcselekményt végletesen ellentétesen: volt, aki azt fogalmazta meg, hogy erre a világra nem szabad szülni, más barátnőimet viszont – ahogy engem is – onnantól kezdve semmi más nem érdekelte, csak hogy gyerekük szülessen. Mindig meghatódom, ha erről az időszakról beszélek. Azt éreztem akkor hirtelen, az a dolgom, hogy életet adhassak olyan gyerekeknek, akik majd jobb hellyé teszik a világot. Bizonyos sikert máris elértünk a férjemmel, mert a lányom rendszeresen a szemünkre veti, hogy tönkretettük a környezetet. (Nevet.)

Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)
Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)

A dátum szakmailag is változást hozott. Itthon 2001 nyarán átmenetileg szüneteltettem a TV2-s munkámat, hogy a férjem után utazzak, aki Amerikában tanult. Amikor leomlottak a tornyok, a csatorna számíthatott rám mint helyszíni tudósítóra. Elképesztően kemény munkával, nagyon kevés napi alvással hónapokig tudósítottam az eseményekről.

2007 és 2010 között már a Magyar Televízió amerikai tudósítója voltál.

2007-ig voltam a TV2 munkatársa, onnan érkeztem a Magyar Televízióhoz, ahol három évig amerikai tudósítóként dolgoztam. Kert Attila volt a hírigazgató, aki paradigmatikus váltást hozott a köztévé híradójának életébe. Erre az időszakra esett, hogy a távoli helyszínekről a tudósítói bejelentkezéseket már nem voltunk kénytelenek mindig műholdas kapcsolással intézni – ami sok száz dollárba, akár ezres nagyságrendbe is került korábban alkalmanként –, hanem az interneten keresztül, rendkívül költséghatékonyan is meg lehetett ezt tenni. Ezért lehetett az MTV-nek amerikai bázisa, egy fővel, velem. Saját magam szerveztem a forgatásokat, egy operatőr kollégával dolgoztam, de egyedül vágtam, szerkesztettem és írtam mindent, majd küldtem el az anyagaim, hogy híradókezdésre minden meglegyen. Ebben nagy segítségemre volt az egykori MTV zseniális vezető operatőre, Vizi Attila is. Ő találta ki a rendszert, hogy mindez már 2007-ben lehetségessé váljon.

Sokakkal együtt, csoportos létszámleépítés címszóval küldtek el a közszolgálati tévétől.

A konfliktusaim 2010-ben kezdődtek a Magyar Televízióval, miután hazaköltöztem az Egyesült Államokból. A kormányváltás után el kellett mennem a hírosztályról, a kulturális szerkesztőségben dolgoztam tovább egy kiváló csapattal, a Teadélután című kulturális magazinban, Mészáros Antónia kolléganőm is velem egyszerre lett ott műsorvezető. Miután ennek is vége lett, mindenféle apró munkám volt csak. A MTV-ben töltött utolsó hónapjaim voltak az életem mélypontjai.

Milyen természetűek voltak a konfliktusaid?

A szabadság természetével és az újságírói etikával függtek össze, amit a kirúgásommal sikerült megoldani. Tisztelem azokat az embereket, akiket akkor kirúgtak. Olyan csapatot alkottak, amelyhez jó volt tartozni.

A szabadság, az emberi méltóság kiemelten fontos számodra. Mikor szembesültél azzal, hogy a média szabadsága korlátozott?

Soha életemben nem adtam le olyan anyagot, amelyben szakmai kompromisszumot kötöttem volna a szabadság terén. Olyan volt, hogy a kereskedelmi tévézés szabályainak meg kellett felelnem, amivel a leggyakrabban nincs gond, hiszen – jó esetben – a piacról él egy kereskedelmi tévé, de azért van olyan anyagom, amire nem gondolok vissza szívesen. Nem kell nagy dolgokra gondolnod, inkább csak arról volt szó, hogy egy fontos téma nem feltétlenül igényelt zenei aláfestést, vagy nem mindig voltam elégedett a címadással, de minden mástól megkímélt a sors.

Ahogy telik az idő, szívesebben vagyok egy szélesebb közönség számára unalmas vagy nem elég könnyed, nem elég könnyen emészthető, mint szenzációhajhász vagy nagyon népszerű újságíró. Egyre nagyobb boldogság nekem kisebb közönséghez szólni. Nincs már bennem bizonyítási vágy.

Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)
Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)

Megfelelési kényszeres gyerek voltál, aki a gimnáziumban szabadult fel, később pedig Kaliforniában fordult meg veled a világ. Hogyan hatott az amerikai kultúra a világlátásodra?

Elsőre nem vettek fel az egyetemre, így volt egy szabad évem. Lehetőségem adódott kimenni Amerikába bébiszitterkedni, mellette újrajártam a gimnázium negyedik osztályát egy helyi iskolában, később pedig egyetemre is mehettem ösztöndíjjal. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, amelyek aztán fontos szerepet játszottak a személyiségem fejlődésében. Világéletemben az emberiség társadalmi rendszereinek működése foglalkoztatott, illetve hogy ezek a rendszerek miért olyan rossz minőségűek, ahol és amikor épp azok. Csak hogy egy példát mondjak, egy bántalmazott kisgyerek esetében nem a bántalmazó vagy a predátor motivációja, a beteg személyisége érdekel, hanem az, hogy abban a rendszerben, amelyben az erőszak megtörtént, miért nem működött a felelősségi lánc, és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ez többet ne fordulhasson elő. Kik és miért hagytak magára egy védtelen gyereket, akiknek az a kötelessége, hogy vigyázzanak rá? Vagyis: a jelzőrendszer hibái foglalkoztatnak azonnal, nem pedig az, hogy mennyire kellene „bosszút állni” az elkövetőn, ami pedig sokaknak az úgymond „természetes” első gondolata egy ilyen jellegű ügy kapcsán.

Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)
Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)

Valahogy úgy alakult, hogy túlnyomóan a komoly, nehéz, súlyos témák foglalkoztatnak. Ezért kezdett később érdekelni a jog, a jog rendszere is. Meggyőződésem, hogy közéleti újságíróként kötelességeim vannak.

Mi olyanra emlékszel, ami befolyásolt abban, hogy televíziósnak állj?

Mindig mindenbe véletlenül csöppentem bele, de amikor már benne voltam, teljes szívvel és odaadással végeztem a feladatom. A kilencvenes években, amikor elindultak a kereskedelmi csatornák, angol és amerikanisztika szakra jártam a bölcsészkarra, amelyek egy idő után már kicsit túl tömény élményt jelentettek, ezért jelentkeztem média szakra is, és legnagyobb meglepetésemre fel is vettek. Aztán egy csoporttársam beajánlott a TV2-höz, ahonnan Pálffy István keresett meg, hogy menjek hozzájuk gyakornoknak. Jó időben voltam jó helyen.

Kezdetben minden képernyős ajánlatra nemet mondtam, alázatos voltam, úgy éreztem, bizonyos feladatok túl korán találtak meg, túl nagy lett volna rám a kabát, féltem a tapasztalatlanság miatti korai bukás kockázatától. Az első igazi képernyős, szakmailag nagyon nehéz közéleti műsorvezetői munkám a Jó reggelt, Magyarország! volt, de riporterkedtem a Naplóban, híradóztam, és vezettem egy könnyedebb műsort is, a Tények Pluszt. Ez utóbbi kicsit olyan volt, mint ma a Fókusz, egyszerre jelentek meg benne a könnyed és a komoly társadalmi témák, mégsem szerettem, a könnyedsége nem illett az érdeklődésemhez.

Volt olyan szakmai döntés, amelyet azóta megbántál?

Nem. Kaptam egy túl korai ajánlatot például egy show-műsorra, Bombera Show címmel. Nem vállaltam, lett is belőle bent egy kisebb feszültségem. A pénz és a hírnév soha nem volt elég fontos ahhoz, hogy beleugorjak szerintem rossz döntésekbe – például, hogy úgy legyek showműsorvezető, hogy nincs elég tudásom hozzá –, amelyek ártottak volna az adott csatornának és nekem is.

Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)
Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)

Történeteket szerettem volna elmesélni olyan emberekről, akik pozitív irányba változtatták meg a világot, a többi nem érdekelt.

Hogyan fogadtak a TV2-nél?

Csodálatos évek voltak. A vezetőink – például Bárdos András és még jóval előtte a másik András, Sváby – a klasszikus közszolgálati televíziózásból érkeztek a kereskedelmi csatornához. Értették, hogyan lehet a nézőkért dolgozni, mert bizonyos értelemben a kereskedelmi tévé is közszolgálat, és ezt egyetlen pillanatra sem felejtették el. Aztán ez idővel felhígult, és már nem a kínálat alakította a keresletet, hanem a kereslet a kínálatot. Engem azóta sem érdekel egy csomó könnyed téma, mint a divat vagy a horoszkóp, amikkel az égadta világon semmi baj nincs, nem nézem le ezeket a témákat, mint valami kékharisnya, csak engem épp nem nagyon érdekelnek. Ezért szeretek az ATV-nél dolgozni, a Startban szinte kizárólag olyan vendégem van, aki érdekel. Nem vagyok sznob, ez inkább afféle habitusbeli dolog lehet. Ott van például Till Attila, akinek mélységesen tisztelem a tehetségét, olyan profin levezet egy showműsort, hogy csoda. Ő a könnyed műfajokban ugyanolyan otthonosan és profin mozog, mint a komoly kulturális témákban vagy a dokumentum jellegű filmes világban. Ma már megengedhetem magamnak a luxust, hogy csak olyan dolgot csináljak, ami érdekel, és amihez értek is.

Tetszettél magadnak a képernyőn?

Kétféle képernyős létezik: az egyik folyamatosan visszanézi magát, ezáltal igyekszik fejlődni, a másik viszont nem szívesen szembesül magával a képernyőn. Utóbbiak közé tartozom. Soha nem nézek vissza semmit szívesen, pedig szinte mindig örömmel csinálom, amit csinálok, ez igazán furcsa. Emlékszem, Bárdos Andrással beszéltük egyszer, hogy az ilyen alkatú műsorvezetőknek ezt a szakmát csak úgy szabad csinálniuk, hogy gyakorlatilag nincsenek tisztában azzal, ami velük a képernyőn történik. (Nevet.) Szerencsére van annyi harmónia, önbizalom és önirónia bennem, hogy mégis tudom vállalni magam olyannak, amilyen vagyok. Csak hadd ne tartozzam abba a csoportba, akinek vissza kell néznie magát!

Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)
Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)

Hogyan kerültél kapcsolatba az ATV-vel?

Amikor elküldtek az MTV-től, befejeztem a jogi egyetemet. Ebben az időszakban keresett meg az ATV, de akkor nekem nagyon nehéz periódusom volt az egyetem és a két kicsi gyerek miatt, az államvizsgám után azonban elérkezett a megfelelő pillanat. A családom egy hosszú nyarat töltött Amerikában, választási év volt. A gyerekek táborban voltak, semmi dolgom nem volt napközben, így felajánlottam a csatornának, hogy tudósítok az amerikai eseményekről. Így kezdődött.

A legtöbb riporter kollégád a generációdból valamely nagy tévés műhely tagjaként sajátította el a szakmát. Te még csak komoly médiafogyasztó sem voltál. Mi volt leginkább hatással a szakmai életedre?

Fiatalként a Bánó-féle Egyenleget és Objektívet néztem ugyan, ahogy Friderikusz Sándor show-műsorait is, de valóban nem voltam komoly médiafogyasztó. Az első műhelyem a Napló szerkesztősége volt. Sokat köszönhetek Sváby Andrásnak, illetve Bárdos Andrásnak, Kert Attilának és Bánó Andrásnak. Kert Attila egy lenyűgöző víziójú, szabadon gondolkodó, az opportunizmust helyből visszautasító, nagyon jó főnök volt. Amikor én még csak angol nyelvészetből vizsgáztam Nádasdy Ádámnál, ő már a nagy tévés generáció tanítványa volt. A rendszerváltás után az ő vezetése alatt volt a legnézettebb a Híradó. Jól ötvözte a kereskedelmi tévés vénáját – merthogy előtte a Tényekben is vezető volt – a közszolgálatisággal.

Hiszel az emberi jóságban. Több mint húsz évet eltöltve a médiában ez soha nem kérdőjeleződött meg benned?

Sokkal többre tartok egy jó embert, mint például egy okosat. A címeket, a szenioritást, a hatalmat, a pozíciót önmagában nem tisztelem. Sokszor és sokat ellenkeztem a hierarchiában úgymond felettem állókkal, de szerencsém volt, mert többnyire becsültek érte. Még a kilencvenes években történt, hogy a napi szerkesztőm kiküldött interjút készíteni egy leszámoláshoz, ott volt a megölt férfi felesége is a helyszínen. Hozzá az első kérdés nyilván valami olyasmi lett volna, hogy milyen érzés, hogy a férjét meggyilkolták fényes nappal? Azt mondtam a szerkesztőnek, nem csinálom meg. Mire ő azt: akkor vissza se jöjjek a szerkesztőségbe. A riport nem készült el, és engem mégsem rúgtak ki. Ez morális kérdés volt.

Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)
Bombera Krisztina (Fotó: Soós Bertalan)

Nem véletlen, hogy a Hintalovon Alapítvány és az Igazgyöngy Alapítvány vezetői a példaképeim. Gyurkó Szilvi és L. Ritók Nóra lényegében ugyanazzal foglalkoznak, gyermekjogokkal, szegénységbe, nyomorba taszított emberek felemelésével. Vagyis mindketten rendszerhibákra világítanak rá. Lakótelepen nőttem fel, nem éltünk jómódban. A szüleim orvosok, akikhez a híres embertől a hajléktalanokig bárki fordulhatott a problémáival. A szüleim a szakmájuk szabályai szerint jártak el, segítettek bárkinek, mindegy volt az emberek háttere. Talán ez az első emlékem az emberek egyenlőségével kapcsolatban. Nem tudok különbséget tenni emberek közt a helyzetük vagy a pozíciójuk alapján. Szerencsére.

Magyarország jó terep a társadalmi konfliktusok, a feszültségek és az egyenlőtlenségek szempontjából.

Persze, de Amerikában sincs kolbászból a kerítés, az intézményrendszerükre viszont jobban vigyáznak, és ha fény derül egy hibára, korrigálják, akár száz év múlva is. Ez az, amit jó lenne, ha eltanulnánk tőlük.

Sok tévés igyekszik az internetre katapultálni különböző formátumokkal. Mennyire látod nehéznek ezt az utat?

A formátum változhat, persze a tartalomra vigyázni kell. Ugyanazt csinálom az interneten is például a Belemerülések sorozatommal, amit a televízióban, emberekkel beszélgetek, a többi részletkérdés. Televíziós felületen ma már kevés lehetőség van arra, hogy egy riporter akár ötven percet beszélgessen valakivel, mert költséges, és mert nem hozza a nézettséget. Tényleg nem éri meg, a neten viszont megérheti. Ha visszatérünk arra, hogy ma már boldogabb vagyok a kevesebb nézővel, akkor azt is kijelenthetem, hogy ennek bizony ára van, és ezt az árat szívesen megfizetem.

Milyennek látod magad?

Elégedett vagyok az életemmel. Biztos, hogy követtem el szakmai hibákat, de nem olyanokat, amelyeket megbántam volna, vagy amelyeket szégyellnem kellene, amelyeket boldogan titkolnék. Az összes többi kutyafüle. Annak örülök, hogy talán sikerült megőriznem valamiféle fontos szakmai integritást.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2020/4. számában jelent meg, amelynek lapozható és letölthető változata az alábbi linken érhető el: itt. A lapra itt fizethet elő.)

Médiapiac

A közösségi média veszélyt jelent a demokráciára

A Deloitte és az Allensbach Demoszkópiai Intézet közös jelentése szerint a kibertér fejlettsége elért egy olyan szintet, amelyen a rendszerek a demokratikus folyamatokat veszélyeztethetik.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Közzétette a Deloitte-tal közösen készített idei kiberbiztonsági jelentését az Allensbach Demoszkópiai Intézet. A jelentés készítői a kibertérben megjelenő valamennyi biztonsági kockázatot igyekeznek feltárni, s bár a tanulmányt kifejezetten Németországra vonatkozóan készítették el, a dokumentumból számos tanulságos következtetést le lehet vonni.

Összességében azt, hogy Németország integritását ma három tényező veszélyezteti a kibertérben: a kibervírusok, a rosszindulatú szoftverek (malware-ek) és az álhírek. Mindeközbena közösségi média platformjain rendszeresen visszaélnek a személyes adatokkal,

de jelentős számban történtek kibertámadások által megvalósított adatlopások és kritikus infrastruktúrák (pl. energiahálózat, kórházak) elleni kibertámadások is.

Nemcsak Németországra, hanem általánosságban is igaz, hogy a közösségi média kimutatható veszélyt jelent a demokratikus folyamatokra nézve. A közösségi média a világ fejlett részein a mindennapi élet szerves részévé vált. Mint írják az a jelentés készítői, a vállalkozók 58 százaléka esetében a közösségi média használatából eredő előnyök meghaladják az abból adódó hátrányokat, ugyanez a szám a politikusok esetében pedig 60 százalék. 

Ha azonban a politikusok véleményét tágabb kontextusban vesszük alapul, akkor arra az eredményre juthatunk, hogy – legalábbis a német – politikusoknak több mint 55 százaléka tart attól, hogya közösségi média negatívan befolyásolja a véleményformálást, amely lényegében a demokratikus folyamatok alapja.

Különösen az ilyen platformokon kifejezetten gyorsan terjedő álhírek jelentenek veszélyt.

További, az álhíreknél alattomosabb probléma a közösségi médiával kapcsolatban a platformokon formálódó véleménybuborékok kérdése: aki egy ilyenbe bekerül, jó eséllyel elzárja magától a valódi közbeszédben való részvétel lehetőségétől. Az Allensbach arra jutott, hogy felhasználók egy részét oly mélyen „kebelezi be” ez a véleménybuborék, hogy később nem is képes az azon kívül eső véleményekhez hozzáférni.

A német politikusok túlnyomó többsége úgy véli hogya véleménybuborékok jelentősen veszélyeztetik a demokratikus folyamatokat. 

Hasonlóan aggasztó jelenséget tárt fel az Allensbach, amikor a gyűlöletbeszéd dömpingszerű terjedéséről értekezett. Az interneten ugyanis sokan az anonimitásuk álcája mögül csaknem tét nélkül tehetnek közzé gyűlöletkeltő tartalmakat. Németországban a vállalati szektor 15, a politikusok közösségének pedig 49 százaléka találta már magát szembe ilyen jelenséggel. Megoldást jelenthetne erre egyfelől az információs hatóság irányelveinek megerősítése, másfelől pedig az állampolgárok tudatosságának növelése e téren.

A jelentés készítői szólnak arról is, hogy az egyre növekvő és gyorsuló digitalizációhoz egyfajta kockázatos függőség is társul az olyan technológiai „nagyhatalmakkal” szemben, mint például az Egyesült Államok.

A kibertechnológia előrehaladásával ugyanis egyre szövevényesebb kapcsolat jön létre a világ különböző részei között, lehetővé téve akár az USA, akár más államok titkosszolgálatainak, hogy kihasználják a függőségi viszonyban rejlő lehetőségeket.

Éppen ezért a német ipar képviselőinek 82 százaléka,a politikusoknak pedig a 93 százaléka kívánja azt, hogy a kibertechnológia Európát érintő részét a kontinensen fejlesszék tovább. 

Az Allensbach a hatósági felvigyázás és a felhasználói tudatosságnövelés mellett a kiegyensúlyozott szabályozást is fontosnak tartja. Megjegyzendő, hogy nemrégiben került elfogadásra az Európai Unióban a világ legambiciózusabb egyúttal legszigorúbb adatvédelmi rendelete. A jogszabályról épp mostanában derült ki, hogya GDPR érvényesülését pontosan ott akadályozzák az érvényesülését, ahol erre a legnagyobb szükség lenne: Írországban.

Itt van ugyanis a legtöbb globális tech cég (például a Facebook) európai telephelye, vagyis aki Európában a Facebookot bárhogyan is el akarná számoltatni, azt legnagyobb eséllyel Írországban tudná – ha az ottani adatvédelmi hatóság ehhez asszisztálna – írja a Mandiner.

Tovább olvasom

Médiapiac

Sorsdöntő tárgyalás következhet Gyárfásék perében

Komoly előrelépés várható a Fenyő-gyilkosság ügyében folyamatban lévő büntetőper keddi tárgyalásán.

Közzétéve:

Borítókép: Gyárfás Tamás az egyik korábbi tárgyaláson, fotó: MTI/Balogh Zoltán

A vádirat szerint Gyárfás Tamás elsőrendű vádlott először Tasnádi Pétert bízta meg üzleti riválisa megöletésével, aki ezt nem hajtotta végre – írja a Magyar Nemzet. A Nap TV egykori producere ezt követően fordult Portik Tamáshoz, az alvilág egyik meghatározó figurájához.

Az egykori olajbűnöző a szlovák Jozef Roháčot bérelte fel Fenyő János médiamogul megölésére.

Mint köztudott, 1998. február 11-én, nem sokkal este fél hat után Fenyő autójával egy piros lámpánál várakozott a budapesti Margit körút és Margit utca sarkán, amikor egy ismeretlen fegyveres férfi a mögötte haladó autóból kiugrott, és az anyósülés felőli ablakon keresztül 20-25 lövést adott le a vállalkozóra, aki a helyszínen életét vesztette.

Az ügyben indított nyomozás során az már korábban kiderült, hogy Fenyő Jánost egy szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč ölte meg. A férfit ezért 2017-ben jogerősen életfogytiglanra ítélte a bíróság. A felbujtó személy, személyek kiléte ekkor még ismeretlen volt.

Az eljárás akkor kapott újabb lendületet, amikor Gyárfás Tamást ismeretlenek 2018-ban évekkel korábban készített hangfelvételekkel megzsarolták.

A volt producer feljelentést tett, ezt követően a nyomozók a Farkasréti temetőben találták meg azokat az adathordozókat, amelyeken Portik Tamás és Gyárfás Tamás beszélgetései hallhatók.

Gyárfás és Portik egyelőre tagad, ugyanakkor a bíróság által kirendelt eseti nyelvész szakértői vélemény szerint a rendőrség által a hangfelvételek alátámasztják a vádiratban foglaltakat.

Tovább olvasom

Médiapiac

Széll Tamás a Kossuth Rádió új rovatában is ad konyhai tippeket

Átvitt étterem címmel indul a Főmenü rádiós rovata ma a Kossuth Rádió Napközben című műsorában. A Duna Televízió Michelin-csillagos séfje, Széll Tamás hetente háromszor osztja meg konyhai trükkjeit a hallgatókkal.

Közzétéve:

MTVA

Szeptember 18-án, szombaton nyitott ki ismét a Főmenü konyhája a Duna Televízión. A népszerű gasztroműsor második évadában Széll Tamás, Bocuse d’Or döntős séf új társsal, Böröcz Zsófiával készíti el a fogásokat.

A konyha Átvitt étteremként a Kossuth Rádióban is megnyílik, hogy hétköznap se maradjanak a hallgatók gasztroélmény nélkül. Sőt, a délelőtt hallott tippeket, trükköket hasznosítva akár már este is elkápráztathassák az otthoni vacsoraasztalnál ülőket.

Széll Tamás ugyanis a Kossuth Rádió Napközben című adásában egy héten háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken osztja meg tanácsait, fantasztikus ötleteit

– közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája.

A Főmenü házigazdája a rádió riporterének, Babucs Krisztának árulja el például, hogy miként és milyen borokat célszerű használni a főzéshez, de segít eligazodni az olajok világában is. Ezen kívül terítékre kerül rengeteg gyakorlati tipp a fokhagymapucolástól, a tökéletes sült cékla készítésén át az édesburgonya sokszínű felhasználásáig.

Tovább olvasom