Kövess minket!

Médiapiac

Bayer Zsolt: akkor mi hörögtünk, most ők

A véleményújságírók oda szúrnak, ahol a másik oldalon lévőknek a leginkább fáj. Mi lenne a megoldás? Egyszer az életben fél órára ki kéne mászni a lövészárokból, és megállapodni arról, mi tilos. Lesz ilyen? Nem. De azért jó róla beszélni. Liberálnácizós, anyázós, szarozós interjú a Magyar Hírlap publicistájával.

Sokszor nem is értek egyet magammal. Nem azzal, amit mondok, hanem ahogy mondom.

Tizenkét áldozata van a párizsi Charlie Hebdo szatirikus lap elleni merényletnek. A nyugati világ egységesen elítélte az akciót, ám sokan részben meghátráltak: a CNN is csak kikockázva közli az újság karikatúráit. Eróziónak indult a sajtószabadság?

Teljesen új minőségű terrortámadásnak voltunk tanúi. A nyugati típusú liberális demokráciák alapköve és paradigmája a felvilágosodás nagy alakja, Voltaire mester unalomig idézett mondása, miszerint „gyűlölöm, amit mondasz, de mindent megteszek azért, hogy mondhasd”. Erre a tézisre épült mindaz, amit ma szólás- és véleményszabadságnak hívunk. Ezt érte most komoly támadás. Francis Fukuyama amerikai filozófus alaptételével szemben – miszerint a liberális demokrácia győzelmével vége a történelemnek, az emberiségre pedig boldog és unalmas évszázadok várnak – a civilizációk összecsapásáról szóló Samuel P. Huntington-féle elképzelés áll. Úgy tűnik, utóbbinak lett igaza. Ez tényleg a civilizációk összecsapása. A merénylet végrehajtói azt üzenték: többé nem érvényes a Voltaire-i felfogás. Mert ha olyan írsz, mondasz, ami nekem nem tetszik, meggyilkollak. Ilyen még nem volt. Félve jegyzem meg, mert ez egyáltalán nem menti fel a cselekményt, de az újság számos alkalommal túllépte a jó ízlés határát. Nem a gyilkosságok miatt, hanem önmagában érdemes elgondolkodni arról, megengedheti-e magának egy lap, hogy a százmilliók számára legszentebb dolgokkal viccelődjön.

Megengedheti?

Szerintem nem. És akkor is ezt mondanám, ha nem történt volna meg az az iszonyat. Van egy határ, amit mindenkinek tiszteletben kellene tartani.

Az ön írásai se tisztelik a határokat.

Tudom.

És?

Sokszor nem is értek egyet magammal. Nem azzal, amit mondok, hanem ahogy mondom. De egy biztos: vallási jelképekbe, szimbólumukba, hitbéli érzelmekbe soha nem gyalogolok bele.

„Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba.”

Igen, én írtam.

Az olaszliszkai lincselésről szóló Cigányliszka című publicisztikájában.

Ellenfeleim, sőt ellenségeim mindig ezt idézik, hogy igazolják: Bayer ki akarja irtani a cigányokat. Szerényen szeretném megjegyezni, a szöveg úgy folytatódik: „Ilyet ember nem csinál.” Csakhogy ezt a mondatot már nem teszik hozzá, mert nem fér bele a rólam alkotott koncepcióba.

Odébb van az a mondat, előtte ezt olvashatjuk: „Akit még elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket….)”

Bármennyit idézhet a szövegből, a lényeg akkor is az, hogy ilyet ember nem tesz. Viszont senki ne mondja nekem, hogy akkor, abban a pillanatban nem ugyanezeket a kérdéseket gondolta végig, nem ugyanezek jutottak eszébe. Nevezetesen: mit tegyek, ha elütök egy cigánygyereket és elkezdenek felém rohanni a cigányok. Mindenki ezt gondolta, csak én ki is mondtam. De mint tudjuk, valamit ki lehet mondani, valamit pedig nem. Mondok önnek néhány példát a kimondható dolgokra: „Lábszag és mucsa, vagy szabad demokrata többség.” „Ha kivonjuk a zsidó kultúrát a magyar kultúrából, nem marad más, csak a bő gatya meg a fütyülős barack.” „A magyar genetikusan alattvaló, (…) moslékzabáló disznó.” Ez a három mondat átível az egész magyar rendszerváltáson, mintegy bekeretezi az elmúlt huszonöt évünket. Ebbe is bele lehet betegedni…

Én annyiban állok kitüntetett helyen, hogy sokáig a másik oldal üdvöskéjének számítottam, a tenyerükön hordoztak, a szemükben én voltam a világ legtehetségesebb ifjú publicistája.

Úgy tartják: minden közösségnek szüksége van ellenségre. Tényleg nem megy másként?

Persze hogy nem. Ne legyen naiv, az előbb mondtam: ez az egész már 25 éve kezdődött. Én annyiban állok kitüntetett helyen, hogy sokáig a másik oldal üdvöskéjének számítottam, a tenyerükön hordoztak, a szemükben én voltam a világ legtehetségesebb ifjú publicistája.

A kurírosoktól a népszabadságosokig több korábbi munkatársától hallani, „milyen okos és tehetséges volt ez a Bayer, nem is értem, hogyan süllyedhetett odáig, hogy gyilkosságra buzdít”.

Ismerem ezt a vélekedést. De szögezzük le: Magyarországon történt valami, ami számomra pont annyira felfoghatatlan volt, mint például a mostani párizsi merénylet. Egy férfi elsodort a kocsijával egy gyereket, amiért a családja szeme láttára felkoncolták, agyonverték, mint egy állatot. Ennek kapcsán írtam publicisztikát, amelyben arról elmélkedtem, hogy mostantól mindenki gondolja át, ha a jövő héten, ne adja isten, elüt egy gyereket egy cigányfaluban, meg mer-e állni, ki mer-e szállni. Naná, hogy ezek után mindenkinek megfordul a fejében, hogy ha ilyen van, inkább a gázra lép, és csak a következő településen szól a rendőrnek. De a túloldal persze nem ezt olvassa ki belőle, inkább koncepciót gyárt, és görcsösen ragaszkodik hozzá. A mi oldalunkon is él ez a mentalitás.

Önben is?

Bennem is.

Például?

Nekem mély meggyőződősem például az, hogy Tóta W. Árpád igazi liberálnáci, aki legszívesebben felszámolná a kereszténységet.

Sose beszéltek.

Sose.

És ha megpróbálnák?

Meglehet, változna a véleményem.

Senki ne gondolja, hogy nem tudnék, mondjuk, Mészáros Tamás-típusú publicisztikát írni: egyrészről-másrészről, mindazonáltal, egyszersmind, ugyanakkor – ebből a pár szóból összerakható. Unalom. Miközben itt vannak ezek a szangvinikus fiúk, mint Tóta W. és jómagam.

Abszurd, nem? Évek óta anyázzák egymást, de soha egy szót nem váltottak. Amúgy Tóta W. azt nyilatkozta nekünk, szívesen leülne önnel. Így fogalmazott: „A személyes találkozók másképp sülnek el, mint a sajtóbéli üzengetések. Leírni könnyű, hogy te rohadék, mocskos szemét, szemtől szembe más a kommunikáció, hiszen azonnal ott a válasz.”

Na, el is értünk a publicisztika azon vidékére, ahol belefutunk a legfontosabb kérdésekbe. Amikor az ember leül írni, egyedül van önmagával, az indulataival, az előítéleteivel, az összes prekoncepciójával. Ráadásul valami fel is háborítja – ebben Tóta W. Árpádnak igaza van –, így sokkal szabadabban, felelőtlenebbül küld el bárkit az anyja keservébe. Kettesben a papírral vagy a klaviatúrával könnyebben lepereg az emberről a kulturális máz.

Egy előnye van ennek a kultúrmáztól mentes stílusnak: szétkattintják.

Senki ne gondolja, hogy nem tudnék, mondjuk, Mészáros Tamás-típusú publicisztikát írni: egyrészről-másrészről, mindazonáltal, egyszersmind, ugyanakkor – ebből a pár szóból összerakható. Unalom. Miközben itt vannak ezek a szangvinikus fiúk, mint Tóta W. és jómagam. Nekem nagy szerelmem Szabó Dezső és uram bocsá’, Ady Endre, aki le merte írni Tiszáról, hogy „vén geszti bolond”. Akkoriban az nagyjából akkorát ütött, mint amikor ma Tóta W. meg én leírjuk egymásnak, hogy a büdös kurva anyádat.

Nehezen fokozható.

Nem is kell. Ma már alig érdekes, amit írsz, az számít, mit gondolnak rólad. Ha holnaptól Mészáros Tamás-féle publicisztikákat írnék, akkor is azt mondanák, hogy Bayer egy rohadt náci. Élek a gyanúperrel, hogy az ember egy idő után elkezd azonossá válni a szerepével. A stílusom hozzátartozik az imidzsemhez, most már dafke olyan vagyok.

Dafke náci?

Nem vagyok náci. Sosem voltam az.

Boldogabb demokráciákban a publicista a hozzá közel álló politikusokat is rendszeresen kritizálja, a New York Times kolumnistája simán nekimegy akár Obama elnöknek is. Nálunk ez szinte elképzelhetetlen.

Nálunk még az is elképzelhetetlen, hogy a két oldal egyenlő mércével mérje a saját és a másik tábor publicistáit. Ha a ballib azt írja Orbánról, hogy idegbeteg zsebdiktátor, egy miniduce, egy törpenáci, az a sajtószabadság része. De az már nem fér bele, ha én elküldjem Gyurcsányt az anyjába. El kéne dönteni: vagy mind a kettő érvényes, és akkor üvöltözhetünk kígyót-békát egymásra, vagy szülessen legalább egy hallgatólagos egyezmény arról, mit nem szabad.

Születhet?

Áh.

Nem kis részben ön miatt. Így fogalmaz: „Magyarországból ’bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.”

Az eredeti történettel miért nem foglalkozott senki? Nekem nincs jogom felháborodni, ha valaki a hazámról – hadd legyek már ilyen patetikus! – azt írja egy világlapban, hogy bűzlő pöcegödör?

Ön nemcsak végtermékezett, hanem ásást emlegetett. Tényleg ásna?

Ugyan. Amit ott írtak, azon az én oldalamon lévők akadtak ki, amit én, azon meg a másik oldalon lévők, persze megjegyezve, hogy Bayer egy rohadt antiszemita állat.

Nem úgy működik, hogy reggel felkelek, jól megerőltetem magam, hogy durva publicisztikákat írjak, mert ettől leszek sikeres és a táborom ezért fog szeretni.

Ki várja el öntől ezt a hangot? Az olvasói vagy önmaga is?

Az olvasók igen, én nem. Nem úgy működik, hogy reggel felkelek, jól megerőltetem magam, hogy durva publicisztikákat írjak, mert ettől leszek sikeres és a táborom ezért fog szeretni. Egész egyszerűen én ilyen ember vagyok, már az iskolában is verekedős voltam. Az indulataim könnyen rabul ejtenek, és ha valamin felháborodok, nem gondolkodom higgadtan. Ezért mondtam az előbb, hogy gyakran nem értek egyet magammal sem, a stílust illetően.

Tóta W. megfontoltabb, ő azt mondja: „Sok esetben a posztolási kényszer az anyázás oka. Az efféle újságírók a többi lap véleményrovatával kezdik a reggelt, hiszen rohadtul unjuk a belpolitikai híreket. És nehéz megállni, hogy ne válaszoljunk”.

Tóta W. nyilván a Magyar Hírlappal és a Magyar Nemzettel kezdi a napját, mert azt utálja a legjobban. Én meg 444-gyel, a hvg.hu-val, az Indexszel, a Népszabadsággal indítok, különös tekintettel a Népszavára, igaz, utóbbiban nincs egy Tóta W. formátumú szörnyeteg, aki miatt érdemes lenne olvasni. Szóval ők idegesítenek engem, én őket, a nép meg ollézik. Mint a gladiátorharc.

Tóta W. azt is mondja: „Persze nem árt az önmérséklet, szeretem azt gondolni, hogy az olvasót mindez nem érdekli, de a számok azt jelzik, hogy mégis.”

Az olvasót csak ez érdekli. A hírek valóban unalmasak. Akkor is meg tudnám írni akármelyik holnapi újságot, ha bekötnék a szememet és betömnék a fülemet. Aligha nyúlnék mellé. Unom. Legfeljebb az izgalmas, mit írt aznap Tóta W.

Hadd tegyek egy őszinte vallomást: a saját oldal véleményét csak egészen kivételes alkalmakkor olvasom. Ahhoz brutálisan rohadt jót kell írnia valakinek, hogy én belemélyedjek.

A saját táborának publicistái nem hozzák izgalomba?

Hadd tegyek egy őszinte vallomást: a saját oldal véleményét csak egészen kivételes alkalmakkor olvasom. Ahhoz brutálisan rohadt jót kell írnia valakinek, hogy én belemélyedjek. Tudnék Csermely Péter publicisztikát írni, ahogy ő is Bayert. És tudnék Tóta W. publicisztikát is.

Azt hogyan kell?

Nagyon cinikusan és pikírten kell az anyjába küldeni minden keresztényt, közben pedig csesztetni a papokat. Ötven év kommunizmus után, és úgy, hogy az égvilágon semmilyen hatalmuk sincsen, és az egyházak befolyása a társadalomra minimális. De – mint ön is mondta – kell az ellenség…

Önök játszanak. Pedig ez nem játék. A szavaknak súlya van.

Méghozzá nagy.

Örülnék, ha egyszer az életben fél órára kimásznánk a lövészárokból, és megállapodnánk arról, mit nem szabad. Pont a felelősség miatt.

Hát akkor?

Örülnék, ha egyszer az életben fél órára kimásznánk a lövészárokból, és megállapodnánk arról, mit nem szabad. Pont a felelősség miatt.

Ehelyett?

Ehelyett azt játsszuk, hogy a saját perverziónk kiélése miatt oda szúrunk, ahol a másiknak a legjobban fáj.

Mit nem lenne szabad?

Nincs olyan, hogy vallási ügyben bárkit csesztetünk. A hitet ki kell venni a támadható ügyek közül. A másik, hogy legyen egy nemzeti minimum. Cinizmus nélkül mondom, próbálom megérteni azokat, akiknek a haza semmit nem jelent. Cserébe elvárom, hogy ők meg tartsák tiszteletben azokat, akiknek a haza mindennél fontosabb. A baloldal előszeretettel hangoztatja, hogy angolszász területen a pátosz a hülye szinonimája. A Monthy Python ebből él. Imádom. Pedig tudom, nehezen venném, ha ugyanezt tenné valaki az én hazámmal.

Feszül itt némi ellentmondás.

Amit úgy oldottam fel magamban, hogy egy világbirodalom nyilván megteheti, hogy ordítva röhögjön önmagán. Egy ezerszer megvert nemzet, amelyik még Trianont sem tudta kiheverni, jóval kevésbé toleráns. A rendszerváltás hajnalán lemicisapkázni a szent koronát, na, az alapvető hiba volt. Pedig Kis János nyilván nem gondolta komolyan azt a félresikerült megjegyzést, csak blikkfangos felütésnek szánta, hogy kinyilvánítsa: ő a Kossuth címert szeretné. De az affér arra pont elég volt, hogy öt perccel a rendszerváltás után az egyik fél azt mondja a másikra, hogy hazaáruló szemét, míg a másik az egyikre, hogy fasiszta barom. A magyarnál lelkibetegebb társadalom kevés van. Pokoli.

Van olyan magyar újságíró, akár jobbos, akár balos, akit igazán tehetségesnek tart?

Nem könnyű kérdés.

Nincs senki?

Az ÉS hármasa, a Váncsa-Kovács-Megyesi-trió kiváló. Gyűlölöm ugyan, amit írnak, de szakmailag kifogástalanok.

Más?

Itt a vége.

Önnek könnyebb, mint nekik.

Miért lenne?

Kormánypárti lapnál dolgozik, tele vannak közpénzes hirdetésekkel.

A ballib akkor valahogy nem aggódott a sajtószabadságért, amikor Horn Gyula kormánya egyetlen tollvonással szüntette meg az Új Magyarországot, amikor a Magyar Nemzetet kivéreztették, vagy amikor a jobboldali orgánumok egy megveszekedett ótvar büdös hirdetést nem kaptak! És akkor sem kiabáltak a balosok, amikor Medgyessy Péter azt válaszolta a saját tévécsatornáért bejelentkező jobboldalnak, hogy csináljanak maguknak egyet.

Csináltak, nem csak televíziót, hanem komplett médiabirodalmakat is.

Igen, megcsináltuk. Köszöntük szépen, megfogadtuk a tanácsot. Csináltunk magunknak tévét, meg lapot, meg rádiót. Hol itt a probléma? A balos kormányok idején az összes balos lapot tökig kitömték hirdetéssel, a jobboldaliak meg éheztek. Közben az a liberális mantra ment, hogy a piac döntsön. Akkor mi hörögtünk, most meg ők. Fogják fel: ami nekik volt akkor, az most nekünk van. Ha nem tetszik, ott a sokat emlegetett piac, tessék ott hirdetést szerezni.

Magyarországon az állam tartja el a sajtót. Nem tűnik túl egészségesnek.

Való igaz, nem normális, hogy az állam pénzeli a médiát. Inkább az lenne normális, hogy kivonul a piacról, ám ez soha sehol nem fog megvalósulni. Mióta világ a világ, a politika igyekszik befolyásolni a közvéleményt, és erre a média a legalkalmasabb terep. Az olyan beteg társadalomban, mint a magyar, szakadék választja el egymástól az embereket. Isten szép szerelmére, ha azokat, akik most naponta tüntetnek az Orbán-kormány ellen – nem szeretném – összeeresztenék a békemenetesekkel, vér folyna. Ez egy beteg ország. Mi, újságírók pedig ezt a beteg országot képezzük le a magunk szintjén. A tömeg azt nézi, olvassa, amit kap. Az ókorban azt bámulta, ahogy a gladiátorok levágják egymás fejét. Ha most valamelyik tévécsatorna kitalálná, hogy esténként élőben kivégzéseket közvetít, akkor meg azt nézné. Ilyen a világ.

Tudja, mit szeretek? Krúdyt. Napi másfél órát foglalkozom politikával, amíg elolvasom a lapokat, plusz hetente két vezércikket kell leadnom, azt egy-egy óra alatt megírom. Ezen kívül van két tévéműsorom, és viszontlátásra.

Ön szereti ezt a világot?

Nem. Erre mondtam, hogy szívesen kimásznék a lövészárokból. Minden évben megfogadom, hogy abbahagyom a politikai publicisztikát, és nem azt írom meg, ami felidegesített.

Menne más is?

Biztos. Aki személyesen nem ismer, azt gondolja, reggelente vért iszom, miközben valójában szelíd, mosolygós pasas vagyok. De ki fogja ezt elhinni? Senki. Ahogy azt sem, hogy nem politikával kelek és fekszem. Sőt nálam jobban senki nem utálja a politikát. Tudja, mit szeretek? Krúdyt. Napi másfél órát foglalkozom politikával, amíg elolvasom a lapokat, plusz hetente két vezércikket kell leadnom, azt egy-egy óra alatt megírom. Ezen kívül van két tévéműsorom, és viszontlátásra. A többi időmben szépirodalmat olvasok.

Pár éve a Simicska-féle HírTV-Magyar Nemzet konglomerátumból szegődött át a Széles Gábor tulajdonolta Magyar Hírlap-Echo tévét csapathoz. Miért?

Ahogy mondani szokták: kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Imádtam a Nemzetnél dolgozni, barátaim vannak ott. Ám eljött egy nap, amikor felajánlották, menjek át ahhoz a csapathoz, s csináljam ugyanazt, csak több pénzért.

Mennyivel több pénzért?

Négyszer annyiért. Nem mondtam nemet.

 

Véleménye van? A cikket a Facebookon kommentálhatja.

Médiapiac

Újabb tehetséggondozó kurzust indít a Mediaworks

A program során a résztvevők a magyar konzervatív sajtó kiemelkedő szereplőiből összeállított előadókkal és mentorokkal dolgozhatnak együtt.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Mediaworks Hungary Zrt. gyakorlatorientált tehetséggondozó képzése kiállta a gyakorlat próbáját, ezért a sikeres első kurzus után idén is meghirdeti azt hazánk egyik legnagyobb médiavállalata – közölték a szervezők pénteken. Mint írták, a program Facebook-oldalának posztjai többek között azt is elárulják, milyen jó hangulatban folyt a közös munka, az a tény pedig szintén beszédes lehet, hogy a képzést sikeresen elvégzők közül összesen kilenc ifjú tehetséges növendék kapott állásajánlatot a cégtől, így

az itt végzettek legtöbbje immár kolléga, hiszen rájuk a Magyar Nemzet, az Origo, a Világgazdaság, a Nemzeti Sport és a Mediaworks Központi Online Szerkesztősége is számot tartott.

Aki tehát csatlakozik a tehetséggondozó programhoz, hogy a médiaismereteit gyarapítsa, s magát gyakorlott újságíróvá képezze, a program Facebook-oldaláról már jó előre pontosan feltérképezheti, mire számíthat, milyen ismeretekkel gazdagodhat.

Íme a részletek

Ha valakit érdekel a média világa, szeret írni, de nincs még szerkesztőségi gyakorlata, publikációs rutinja, vagy netán az elméleti tudása már megvan, de a gyakorlati médiamunka még hiányzik, akkor a Mediaworks Tehetséggondozó Programja most őt is megszólíthatja.

A tehetséggondozóra felvett jelentkezők méltányos és versenyképes díjazásban részesülnek. Döntően a 22 és 30 év közötti, még a karrierjét építő korosztályt várják, de nincs meghatározott korhatár a jelentkezés során.

A Mediaworks Tehetséggondozó Programjára jelentkezhetnek

  1. alapszinten azok, akiket érdekel a média világa, de még nincs szerkesztőségi gyakorlatuk,
  2. illetve azok, akik már részt vesznek valamilyen egyetemi kommunikációs képzésben. Ebben az esetben a tehetséggondozáskor a gyakorlati médiamunka tapasztalatainak megosztása kerül előtérbe, az elméleti háttéranyagok megismertetésével szemben.

A szervezők döntően a társadalompolitikai és gazdasági érzékenységű fiatalok érdeklődését szeretnék felkelteni, azokét, akik kíváncsiak a politika és a gazdaság nagy rendszereinek működésére, s nem idegen tőlük az adatalapú újságírás, valamint a társadalmi-gazdasági tényfeltárás gondolata.

Itt megtanulhatják, hogy milyen politikai motivációk és gazdasági szükségletek mozgatják körülöttünk a hatalmi struktúrákat, s milyen hálózatok rezdüléseire érzékenyen lehet megérteni a társadalmi és pénzügyi változások mélyebb összefüggéseit.

A Mediaworks Tehetséggondozó Programja valóban a tehetség egyéni kibontakoztatására figyel, így hát az arra érdemeseknek lehetőségük lesz a rovatok szerinti és a platformok szerinti specifikációra is.

A program támogatja az egyéni multimédiás, rádiós és tévés aktivitásokat is – híven ahhoz, hogy a képzés Magyarország legnagyobb kiadóvállalatának hátterére hagyatkozhat.

Jelentkezési feltételek

  • Már folyamatban lévő, a diploma megszerzéséhez közeledő egyetemi képzés vagy egyetemi diploma.
  • Önéletrajz.
  • A haladó szintű tehetséggondozásra jelentkezőktől publikációs lista, az alapszintre jelentkezőktől egy legfeljebb 3000 karakteres, aktuális belpolitikai témában születő véleménycikk.
  • Motivációs levél, amelyben szerepel egy legfeljebb kétperces motivációs videó, amelyben a jelentkezés okát kell ismertetnie a jelentkezőnek. A videóanyagot egy zárt YouTube-csatornára kell feltölteni. (A zárt Youtube-csatornára feltöltött anyagot a jelentkező kezeli, azt nem veszik át adatkezelésre, hanem csak a döntést előkészítő háttéranyagnak tekintik. A felvételi eljárás végén a videó természetesen bármikor törölhető.)
  • A magas szintű nyelvismeret előnyt jelent a programban.

A válogatás két körben történik: a beküldött írásos anyagok alapján a kiválasztottaknak még egy írásos felvételi teszten és egy felvételi interjún is részt kell venniük. Csak ezek után kaphatják meg az ajánlatot a szerződés aláírására.

A jelentkezés határideje: 2022. október 15.

A jelentkezést és az esetleges kérdéseket erre a címre kell elküldeni: tehetseggondozas@mediaworks.hu.

További információ a program közösségi oldalán, a leggyakoribb kérdések és a rájuk adott válaszok pedig ide kattintva érhetők el.

Tovább olvasom

Médiapiac

Politikai támadást intéztek a 444 „tényellenőrei” Orbán Balázs ellen

A Transzparens Újságírásért Alapítvány elemzése szerint a Lakmusz nevű úgynevezett „tényellenőrző” portál nem szakmai alapon, hanem politikai célok mentén támadja a politikust.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Neil Hall

A Transzparens Újságírásért Alapítvány legfrissebb elemzésében megvizsgálta Lakmusz nevű úgynevezett „tényellenőrző” portál Orbán Balázs posztjával kapcsolatos írását, amelyből az látszik, a portál nem szakmai alapon, hanem politikai célok mentén támadja a politikust.

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szeptember 1-én kelt, „Európában Magyarországon a legalacsonyabb a lakosságot sújtó infláció” című Facebook bejegyzésében egy IMF által készített elemzést osztott meg arról, hogy Európában Magyarországon a legalacsonyabb a lakosságot sújtó infláció, kiemeli azt is, hogy a kutatás 2022 első negyedévi adatokkal számol. A bejegyzés egyik alaptétele, hogy hazánk a rezsicsökkentés miatt mindez alól kivételt képez: „az alsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartásokat valamivel kevésbé érinti az infláció mértéke, mint a leggazdagabb egyötödöt.” Orbán hozzátette, hogy „A rezsicsökkentés megóvásával pedig biztosítottuk, hogy az átlag alatt fogyasztóknak ezután se kelljen egekig érő fűtésszámlát fizetniük a téli hónapokban.”

A 444.hu-hoz tartozó, Lakmusz nevű úgynevezett „tényellenőrző” oldal hosszú cikket írt arról, hogy ellenőrizték a bejegyzés valóságtartalmát. „Tényellenőrzésükben” kifogásolták Orbán Balázs bejegyzését.

A Transzparens Újságírásért Alapítvány elemzése megjegyzi, hogy a „tényellenőrzés” kifejezés önmagában megkérdőjelezhető: hiszen a tényt nem ellenőrzik, hiszen a tény azért tény, mert az igazságtartalmát már bebizonyították, ennek hiányában hipotézis, vagy vélemény.

Az alapítvány szerint a Lakmusz „tényellenőrző bizottsága” szinte kizárólag a bejegyzés első mondatára reagál, azt állítva, hogy „nem igaz, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a lakosságot sújtó infláció”. Szerintük a „Nemzetközi Valutaalap valójában arról írt, hogy nálunk járultak hozzá a növekvő energiaárak a legkevésbé az inflációhoz” majd hozzátették, hogy „mindezt májusi adatok alapján, még jóval a magyar rezsiárak emelése előtt számították ki.”

A Transzparens Újságírásért Alapítvány szerint ezzel az a probléma , hogyOrbán Balázs bejegyzésében kiemelte, hogy az elemzés az első negyedévre vonatkozott, és a teljes bejegyzés az energiaárak inflációra gyakorolt hatását veszi alapul.

A 444.hu kötelékébe tartozó Lakmusz nevű tényellenőrző portál tehát fact-checkelte Orbán Balázs egy Facebook-bejegyzését, de úgy tűnik, csak a címre koncentrálnak. Amennyiben mégsem, akkor súlyosabb az eset: szövegértési problémák állnak fenn a Lakmusz művészettörténész tényellenőrzőjénél – fogalmaz az elemzés. 

Lyukra futottak a 444 „tényellenőrei” – de ki ellenőrzi őket?

Orbán Balázs egy szeptember 20-i bejegyzésében reagált is a „tényellenőrök” vádjaira. Kritikával illeti az ellenőrzést: 

„A 444 » független tényellenőr« csapata szerint nagyot hibáztam, mert nem hívtam fel a figyelmet egy szeptember eleji bejegyzésemben arra, hogy a hivatkozott adatok korábbi időszakból valóak. Nézzük, akkor mi is szerepel a bejegyzésben szó szerint: »2022 ELSŐ NEGYEDÉVI adatokkal számoló IMF-elemzés«”.

Válaszolt arra is, hogy a Lakmusz kifogásolta, hogy a háztartások által érzékelt inflációval kapcsolatban a politikus nem hangsúlyozta eléggé, hogy az IMF az energiaárak által befolyásolt inflációt elemzi. Orbán Balázs szerint azonban ha „elolvassuk a teljes bejegyzésemet, egyértelműen kiderül, hogy az egész bejegyzés az energiaárakról szólt.” Végül felteszi a kérdést:„Ha ilyen »alapos« munkát végez a 444 művészettörténész végzettségű »tényellenőre«, akkor vajon hogyan viszonyuljunk egy »mezei« 444 újságíró felkészültségéhez?”

A Transzparens Újságírásért Alapítvány korábban részletes elemzésben mutatta be a 444.hu által, az Európai Bizottság támogatásával életre hívott Lakmusz nevű tényellenőrző hírportál működését. Öndefiníciójuk szerint azért hozták létre az oldalt, hogy ellenőrizzék azokat az információkat, amelyek sok emberhez jutnak el, és érdemben befolyásolhatják az életüket – fogalmaz a cikk. Az Alapítvány szerint jellemzően 5 újságíró ír cikkeket a Lakmuszra. A főszerkesztő Zöldi Blanka, aki a Direkt36-nál dolgozott. Diószegi-Horváth Nóra, aki a Mércénél tevékenykedett, valamint éveken át menetkísérő koordinátorként segítette a Budapest Pride szervezését.

Szintén a Mércénél dolgozott Kárpáti Jakab is, aki a Lakmuszhoz kerülése előtt a Partizán csatorna szerkesztőségében tevékenykedett. Neuberger Eszter pedig írt cikkeket a hvg.hu, a 2019 végén megszűnt Abcúg és a 444 felületeire is.

A szóban forgó tényellenőrzést Német Szilvi művészettörténész, médiakutató, 2019-től az ELTE Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója jegyezte.

Tovább olvasom

Médiapiac

Trump hamarosan visszatérhet a Facebookra – ha „jól viselkedik”

Január elején lejár a korábbi amerikai elnök két évre szóló kitiltása. Egy szakértői csoport előbb megvitatja, milyen kockázatok és esetleges károk származhatnak a sajátos nézeteket valló, egyedi stílusban kommunikáló politikus-üzletember online rehabilitációjából.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Cristobal Herrera

Néhány hónap múlva újra a Facebook közönsége elé léphet Donald Trump bukott amerikai elnök, aki még az elveszített elnökválasztást követően, a Capitolium 2021. januári ostroma során tanúsított megkérdőjelezhető magatartása miatt tiltottak ki a közösségi médiafelületről.

Az eredetileg két évre szóló kitiltás 2023 elején jár le, így akár már jövő januárban feloldhatják a volt elnökre vonatkozó Facebook-tilalmat – erről Nick Clegg, a Meta Platforms – a Facebook anyacége – globális ügyekért felelős elnöke beszélt egy interjúban a MarketWatch beszámolója szerint.

A korlátozás visszavonásáról azt követően dönt majd a vállalat, hogy egy szakértői csoporttal megvitatja, milyen kockázatok és esetleges károk származhatnak a sajátos nézeteket valló, egyedi stílusban kommunikáló, 76 éves multimilliárdos politikus-üzletember rehabilitálásának az online térben.

Ha azt látjuk, hogy olyan tartalom van a platformunkon, amely valós fizikai károkat okozhat, akkor egyértelmű felelősségünk, hogy fellépjünk ellene

 – nyomatékosította Clegg a Semafor hírportálnak.

Trumpot 2021. január 7-től kezdődően két évre tiltotta ki a Facebook saját, valamint az ugyancsak a médiaóriáshoz tartozó Instagram-felületéről, hozzáférését pedig ezt követően is csak bizonyos feltételek teljesülése mellett állítják vissza.

Az Egyesült Államok 45. elnökét a 2020-as elnökválasztáson elszenvedett vereségét követő hónapokban a Facebook mellett több más közösségi médiaplatformról, köztük a Twitterről és a Snapchatről is kitiltották – számolt be róla a vg.hu.

Tovább olvasom