Kövess minket!

Médiapiac

Az M4 és a sportpiac

Mi volt a magyar sportmédia ősbűne? Van-e hely ennyi sportcsatornának a piacon? Mi a háttérműsorok ideális mennyisége? Mit adott a sportági szövetségeknek az M4, amit a kábelcsatornák nem tudtak? Az MTVA és a Hegyvidéki Önkormányzat szervezésében megvalósult Nemzetközi Sportmenedzsment Konferencia első napján többek között ezek a kérdések kerültek terítékre.

Héder Barna, az M4 Sport csatorna napokban kinevezett vezetője – aki a kilencvenes évek „vadnyugati” világában részt vett a magyar Eurosport, majd a kétezres években a Sportklub felépítésében is – kifejtette, hogy az ősbűnnek azt tartotta, amikor 2002-2003 táján a kereskedelmi televíziók híradóiból eltűntek a sporthírek. Igaz, hogy a sportnak mindig is meg kellett küzdenie a tévés piacon, és főműsoridőben értékelhető nézettséget csak néhány jól felépített sztár vagy épp a magyar válogatottak éremesélyes versenyei produkáltak, de ennek következtében egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy a rétegsportokkal nem is találkozhatott. Úgy értékeli, hogy az M4 érkezése felrázta a piacot: olyan jogok kerültek hozzá, amelyek imázsépítésre jók, de egy kereskedelmi adó számára már megfizethetetlenek (mint a Formula-1), vagy ahol évekre előre tervezhetetlen, hogy lesz-e magyar részvétel és ebből fakadó tömeges nézői érdeklődés a véghajrában (mint az olimpiai közvetítések esetén), miközben nem kell megküzdeniük a nézők alacsony fizetési hajlandóságával, ahogy azt a tematikus kábelcsatornák értékesítői teszik. Mégsem üzleti szempontból tartja sikernek a csatornát, hanem szakmailag.

A legjobb homokozó, amit sporttelevíziós gyerek kívánhat.

Véleménye szerint az utoljára talán 1989-90 körül létezett sporttelevíziózást hozza vissza (amihez már nehéz megtalálni a jó szakembereket) és megjelenési lehetőséget, ezen keresztül utánpótlást kínál a magyar sportnak. Mindeközben elérésben befért a második vonalban szereplő csatornák közé. „Piacvezetőnek lenni Formula-1 jogokkal, az EB-re kijutó válogatottal nem kunszt” – mondja Héder Barna, aki akkor lenne igazán elégedett, ha ezek nélkül is jól teljesítene a csatorna és ha a magyar sportesemények versenyképes termékké válnának. Addig még hosszú az út, elsőként a műsorrend kiszámíthatóvá tétele az első feladat.

Mit jelent mindez a sportszövetségeknek?

A sportági szövetségek vezetőinek kerekasztalán is hangsúlyozták az M4 szerepét. A DIGI Sport vállalta ugyan, hogy a vízilabda vagy a jégkorong esetében viszonylag sok mérkőzést közvetít – szemben a Sport TV kiemelt meccsekre fókuszáló, a középcsapatok között akár látványos vetélkedést hozó bajnokikat kevésbé favorizáló megközelítésével -, viszont az országos lefedettség hiánya esetében hátrányként jelentkezett. Az M4 belépésében nem a közvetítésekért kapott jogdíj a legfontosabb (a kézisek 110 millió forintot kapnak az idei szezonra, a jégkorongozók „ennek töredékét”), hanem az, hogy a stabil eléréssel könnyebb szponzorokat szerezni. (A kézilabda esetében a szövetség „kvázi médiaügynökségként” eljárva, valamennyi érintett csapat felületeit központilag kezelve tudott elérni 3 milliárd forintos megállapodást az „egyáltalán nem állami vállalatként viselkedő, keményen tárgyaló” Szerencsejáték Zrt-vel.) A vízilabdázóknál ugyan a szponzorok kitartóak voltak a sportág imázsa és az atmoszféra miatt, de ennek a márkaértéknek a fenntartásában, erősítésében, csakúgy, mint az utánpótlás vonzásában fontos eszköz a televíziós közvetítés.

A szövetségek is próbálnak segíteni abban, hogy eladhatóbb termékké váljon az adott sportág: a kajak-kenuban például a közvetítési technológiát fejlesztik, illetve egyre jobban előtérbe kerülnek a háttérműsorok, a kiegészítő csatornákon futó mozgóképes tartalmak, valamint maguk a játékosok is. Arról, hogy a játékosok pályán kívüli médiaszereplése és a sportszakmai szempontok között hol található az egyensúlyi pont, már lehet vitatkozni, hiszen „hiába készítünk kiváló műsorokat, ha nem jutunk ki az olimpiára vagy ott elbukunk”. De még a pályai történések esetében is felmerülhet, hogy azok túl intimek, nem képernyőképesek – hiszen például időkéréskor gyakran keresetlen szavakkal kell felrázni a játékosokat.

És mi van a versenytársakkal?

A versenytárs sportcsatornák vezetőinek kerekasztala már egy fokkal kevésbé volt optimista. Faragó András, a DIGI Sport vezető szerkesztője szerint már az M4 belépése előtt is voltak arra utaló jelek, hogy ennyi sportcsatornát nem bír el a piac – erre példaként a Sportklub átpozicionálását hozta fel. Máté Pál, a Sport1 TV főszerkesztője szerint a „csak a foci” alaptalan sztereotípia, a széles választékra van igénye a nézőknek – igaz, a magyar érdekeltség sokat nyom a latban. Bizonyos bajnokságok azonban már alkalmasak a hűséges nézőik átcsábítására. Szabó Gábor, az Eurosport vezető kommentátora szerint a széles nézői érdeklődés valós, de az igazi piaci erőhöz valamelyik top fociliga jogaival azért rendelkezni kell.

Abban a kábelcsatornák képviselői is egyetértettek, hogy a mélyrepülés a sporthírek híradóból kikerülésével kezdődött, amely jelenséget ők már akkor sem értették, hiába hivatkoztak a vezetők nemzetközi tendenciákra.

Amiben a jelenlegi helyzetben fejlődési lehetőséget látnak, az kevésbé a nézői kör bővítése (bár az M4 30 százalékkal növeli meg a sportműsorral lefedett háztartások számát), inkább a jogokhoz társuló – jellemzően drága és hiteles arcokat igénylő – háttérműsorokban az egyensúly megtalálása, vagy a hirdetők szempontjából az egyes sportok, bajnokságok törzsnézőire szabott egyre célzottabb marketing.

A képernyőtől távolodva

A tévék mellett a print és online sportpiacról Sz. Nagy Tamás, a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese számolt be. A Nemzeti Sport a nyomtatott lapok átlagához képest kis zuhanással vészelte át az elmúlt időszakot, de a fiatal olvasók bevonása kulcsfontosságú. Az internet korában a hírlap-formátum életképtelen, napi magazinban kell gondolkodni. Ezt a célt szolgálják a napi mellékletek, valamint a széles, tömeg- és rétegsportokra is kiterjedő merítés.

Digitális irányban sem szabad megállni, folyamatosan fejleszteni kell a tartalmat, a technológiát és a munkatársak gondolkodásmódját is. Az applikáció-irányt teljesen elvetették, míg a szórakoztató tartalmaknak elsősorban a közösségimédia-felületeken találtak helyet. Az online üzleti modell megtalálása továbbra is kihívást jelent, viszont a szerkesztőségi integráció és az infotainment szemlélet kialakítása is jó irányba halad. A proaktivitás, valamint a sales, a marketing és a tartalomgyártás közös, kreatív munkája a jövőben is kulcsfontosságú lesz.

 

Médiapiac

Folytatódik a ferencvárosi balos médiaháború

Baranyi Krisztina polgármester azt nevez ki a kerületi médiacég élére, aki neki kedves és szimpatikus – reagált nyilatkozta újságírói megkeresésre Gyurákovics Andrea, a Fidesz–KDNP IX. kerületi képviselője a ferencvárosi médiabotrány legújabb fejleményeivel kapcsolatban. Hagymási Zoltán leváltott ügyvezető véleménye szerint a kerületi vezetés nagy problémát okozott a konfliktussal.

Közzétéve:

Borítókép: Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, fotó: MTI/Balogh Zoltán

– Mindenképpen fordulatot jelent, ha Hoffmann György, Kálmán Olga DK-s országgyűlési képviselő férje visszalépett attól, hogy ő legyen a ferencvárosi önkormányzat által működtetett médiacég vezetője – reagált a Magyar Nemzetnek Gyurákovics Andrea, a Fidesz–KDNP ferencvárosi képviselője arra a hírre, miszerint újabb fordulatot vett a kerületi baloldali médiaháború. A lapnak nyilatkozva kiemelte:

Baranyi Krisztina polgármester képtelen a kompromisszumra, és bár azt hirdeti, hogy független sajtót szeretne, mégis azt nevez ki a kerületi médiacég élére, aki neki kedves és szimpatikus.

Mint ismert, az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő Ferencvárosi Média Kft. ügyvezető igazgatója, Hagymási Zoltán elbocsátotta a 9 Magazin főszerkesztőjét, Vágvölgyi B. Andrást szerződésszegés miatt. Ferencváros baloldali pártok által támogatott független polgármestere az esetre a Facebook-oldalán akkor úgy reagált: erről a szándékról előzetesen őt nem értesítették. Kijelentette, hogy Hagymási komolytalan indokkal és munkajogilag aggályos módon küldte el Vágvölgyit, ezért javasolta az akkori cégvezető felmentését.

Utóbb kiderült: az ellenzéki képviselőknek sikerült elérniük, hogy Hoffmann György televíziós szakember kerüljön Hagymási helyére. Baranyi ugyanakkor ellenezte a Gyurcsány-párthoz kötődő médiaszakember kinevezését.

A Magyar Nemzet megkereste Hagymási Zoltánt, a leváltott ügyvezetőt, aki a lapnak kifejtette: nem érzi árulásnak az elbocsátását. Szerinte itt a nagyobb probléma az, amit az önkormányzat ezzel okozott: a cég alkalmazottai ugyanis még mindig a pénzüket várják. Hozzátette: mivel a polgármester azt hangoztatta, hogy független médiát szeretne, nem érti, később miért nehezményezte nála, hogy nem értesítette őt Vágvölgyi B. András leváltásáról.

Átmeneti megoldásként Bencsik Márta, a felügyelőbizottság elnöke lenne a vezetője a ferencvárosi médiacégnek. Baranyi csak akkor hajlandó ebbe belemenni, ha az ideiglenes vezető vállalja, hogy Vágvölgyi B. Andrást 2024 ­végéig foglalkoztatja. Azt nem tudjuk, hogy ez a lépés mennyire illik bele a polgármester médiaszabadságról alkotott elképzeléseibe, hiszen ezúttal ő diktálna a testületnek a kerület vezetőjeként. Nem mellékes körülmény, hogy Vágvölgyi többmilliós sérelemdíjat és az elmaradt munkabér kifizetését is követeli a ferencvárosi önkormányzattól – írja a Magyar Nemzet.

Tovább olvasom

Médiapiac

Újra lebukott a Telex

A háború kitörése óta a baloldali sajtó a konfliktusba történő beavatkozás lelkes szószólójaként, majd később az Oroszország-elleni szankciók legnagyobb híveként próbálta meg befolyásolni a magyar közvéleményt. Míg a magyar kormány árstopokkal védi meg a magyar embereket a háborús infláció következményeitől, addig a baloldali újságírók mindent megtesznek, hogy kisebbítsék ezen intézkedések hatásosságát – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.

Közzétéve:

Az alábbi friss példán keresztül pedig újból bepillantást nyerhetünk a baloldali médiumok működésébe, amelyek amellett, hogy a hétköznapi emberek életének legapróbb döntéseibe is beleszólnának, a fake news-gyártásban is élen járnak – olvasható a cikket szemléző Magyar Nemzet hasábjain. 

A legutóbbi kormányinfón a 444-től a Telexhez igazolt Sarkadi Zsolt arról értekezett hosszasan, hogy a kormány miért nem kéri az embereket arra, hogy megváltoztassák fogyasztási szokásaikat/kezdjenek el spórolni/ utazzanak kevesebbet.

Ezután az újságíró azt a kérdést szegezte Gulyás Gergelynek, hogy miért nem ingyenes Magyarországon a benzin?

A miniszterelnökséget vezető miniszter válaszában kiemelte, hogy az emberek életére olyan nagymértékben van hatással a háborús infláció, hogy „ahol ettől meg lehet őket óvni, azt tegyük meg.” Tehát a hatóági áras üzemanyag bevezetése és fenntartása egy jó intézkedés, hiszen ennek köszönhetően nem szabadítjuk rá az egyszeri fogyasztókra a magas piaci árakat.

Ezzel itt véget is érhetne a történet, ha a Telex pár napra rá nem jelentetett volna meg egy olyan cikket, amelyben azt sugallják, hogy Gulyás Gergely ingyen adná a benzint, pedig a bolygó védelme érdekében a spórolásra kellene ösztönöznie az embereket.

„Gulyás ingyen is adná a benzint, pedig inkább az autózás visszaszorításán kellene ügyködnie” – áll a telexes cikk címében a félrevezető, Gulyás Gergelynek tulajdonított állítás.

Az alábbi videón (2:35 percnél) látható, hogy az ingyen benzin kérdését a Telex újságírója vetette fel, és nem Gulyás Gergely javasolta. Sőt, félig viccesen reagált a felvetésre, megemlítette, hogy azokban az országokban ingyenes az üzemanyag, amelyek kőolaj-nagyhatalmak.

Ez a videó és az azt követő cikk az egyik legjobb példa arra, hogy milyen elvtelen módszerekkel operál a baloldali média. 

Ha már a szankciók iránt lelkesedő baloldali médiáról beszélünk, akkor érdemes megemlítenünk azt az ominózus esetet is, amikor az egyik 444-es újságíró arról beszélt az ATV-ben, hogy az Oroszország ellen bevezetett gazdasági intézkedések nekünk, magyaroknak is kell hogy fájjanak. Meglepő módon akkor is az olajembargóról volt szó.

A 444-es Vég Márton úgy fogalmazott, hogy „jelenleg olyan szankciót nem lehet bevezetni, amely nem fájna. Szerintem egy kicsit muszáj, hogy fájjon nekünk is. (…) Nyilván Európának fájni fog és Magyarországnak is fájni fog. Gazdasági visszaesést okoz, inflációt okoz és a GDP is visszább fog esni, de morálisan ezt tartom helyesnek!”

– emlékeztetett rá a Tűzfalcsoport.

Tovább olvasom

Médiapiac

Brutálisan veszteséges a Disney+

Közel egy milliárd dollár a streamingszolgáltató vesztesége, a veszteség mértéke 50 százalékot emelkedett tavaly óta.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Szerdán éjjel jött ki a Disney+ harmadik negyedéves pénzügyi jelentése. A streamingszolgáltatóhoz tartoznak a Disney, Pixar, Marvel, Star Wars valamint a 20th Century Foxhoz tartozó filmek. Az előfizetők száma 137,7 millióról 152,1 millióra növekedett, az ebből származó bevétel is nőtt 23 százalékot, viszont a nettó veszteség a tavalyi 0,6 milliárdról 0,9 milliárdra nőtt, közel 50 százalékkal.

A veszteség növekedésnek hátterében a saját gyártású produkciók számának valamint ezek gyártási költségeinek emelkedése áll.

Növekvő veszteség = Áremelés

A növekvő veszteségek miatt a Disney+ anyavállalata egy nem túl meglepő megoldást eszelt ki: árat emelnek – számolt be róla a Mandiner.

A hazánkat és Európát érintő új árakról még nincsen információ, viszont az Egyesült Államokban a korábbi $7.99-től $10.99-re emelnek valamint bevezetnek egy új, reklámokkal tarkított csomagot $7.99-ért.

Tovább olvasom