Kövess minket!

Médiapiac

„Az ingerküszöb az egekben van”

Sajtószabadság, közönségigények, médiapolitikai átalakítás és a 70-30 morális vonatkozásai. Többek között ezekről beszélgettünk Polyák Gáborral és Urbán Ágnessel, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársaival.

Az interjú az online közléssel párhuzamosan a Médiapiac most megjelenő, 2014. január-februári lapszámában olvasható.

2011 decembere óta működik a Mérték Médiaelemző Műhely. Az azóta eltelt időben számos üggyel foglalkoztatok. Jobb vagy rosszabb a helyzet, mint amit eredetileg vártatok?

Urbán Ágnes

Urbán Ágnes (UÁ): 2011 decembere óta működünk, 2013 februárja óta önálló cégként, a szervezet fejlődése mutatja, hogy van igény arra, amit csinálunk. Valamelyest rosszabbnak látom a helyzetet, mint korábban, mert több információ van a birtokomban. Sok összefüggést most értettünk meg, és az új médiapolitika hatása is mostanra vált látványossá.

Polyák Gábor (PG): Amikor felmerült a Mérték ötlete, erősen jogi fókusszal közelítettünk a kérdésekhez, azt néztük, hogy mit lép a Médiatanács, milyen hatása lesz a médiatörvénynek. Mire ténylegesen elkezdtük a működést, világossá vált, hogy nem ez a lényeg. A törvény, az intézmények egy jóval szélesebb médiapolitika részét képezik, amelyben legalább olyan fontosak az informális, gazdasági jellegű, felvásárlásokkal összefüggő lépések. Kiderült, hogy a hatóság – a kezdeti várakozásokkal ellentétben – nem szabott ki sokmilliós bírságokat, sokkal kisebb publicitást kap viszont az az utóbb nagyon is jelentősnek bizonyuló piacbefolyásoló tevékenysége, amelyet többek között a frekvenciapályázatokon keresztül fejtett ki.

Ezek szerint magatok is tanulási folyamaton mentek keresztül. Mennyire árnyalt a közbeszéd a médiapolitikai kérdéseket illetően? A médiatörvény körüli vitából nem az derült ki, hogy a véleményformálók zöme erre törekedne.

UÁ: A policy típusú megközelítésekre általában véve sincs Magyarországon fogadókészség, a közéletet emiatt pártpolitikai hisztéria uralja. Nem vált ki túl nagy izgalmat, ha valaki higgadtan megközelítve, tények alapján elemez egy szakmapolitikai kérdést.

PG: Mire elkezdtük a munkát, a médiatörvény körüli első, tüntetésekkel tarkított hullám már lecsengett. Mi egyébként is más módon tudunk hozzájárulni a témáról való gondolkodáshoz. Arra mindenképpen jó, amit csinálunk, hogy ha valakit érdekel, mi történik a médiapiacon, az megértheti az anyagainkból. Abból viszont nehéz kitörni, hogy az ingerküszöb az egekben van.

Mennyire érdeklődőek az újságírók, akik sokat segíthetnének a szakmai anyagok emészthetővé tételében?

PG: Felemás a viszonyunk. Akadnak olyanok, akikkel beszélgetünk, de nem minden tapasztalatunk pozitív. Tavasz óta próbálunk nyilvános vitát generálni egy esetleges új médiaszabályozásról, nem találkoztunk azonban túl nagy nyitottsággal, még a szakmabeliek részéről sem.

Közönyösek lennénk? Erre utal a Publicusszal közös új kutatásotok önszabályozásról szóló része is. Mintha kiábrándultak lennének a médiások, nem tartanák fontosnak, hogy a szakmájuk ügyeit maguk irányítsák. Ebből a szempontból például a szintén nehéz helyzetben lévő reklámpiac helyzete jobb: az önszabályozás fontossága ott nem kérdés.

PG: A kutatás e része arról szólt a tavalyi és az azt megelőző évben is, hogy a médiamenedzserek mely tényezőket tartják meghatározónak a sajtószabadság szempontjából. Tavalyelőtt az önszabályozás fontos kérdés volt, mostanra viszont eltűnt a tényezők közül. A valóság ezt annyiban alátámasztja, hogy a 2012-es kérdőív elkészültekor még érezni lehetett a társszabályozás lendületét, de mára a maradék pezsgés is besüppedt a rendszer közönyébe.

UÁ: Az újságírás jellegénél fogva mindig is megosztottabb volt. Ez nem az az ország, ahol egy liberális és egy konzervatív újságíró együtt áll ki a szakmaiságért és a jogaikért. Másfelől tavalyelőtt még mindenki jobban félt a hatóság büntetési potenciáljától, volt egy közös ellenség. Ez nem igazolódott be, de ha történne valami, könnyen lehet, hogy megint felértékelődne a szerepe a válaszok között. Ez a változékonyság azt sugallja nekem, hogy az önszabályozás sosem volt fontos kérdés.

Milyen a helyzet a környező országokban? Máshol jobban működnek e mechanizmusok?

UÁ: Kevés az információnk, részben a nyelvi korlátok, részben a többi régiós piacon is fennálló problémák miatt. A jól dokumentált nyugati benchmarkországok modelljei pedig nem adaptálhatóak itthon a kulturális és demokráciafelfogás-beli különbségek miatt.

PG: Annyi tudható, hogy a balkáni országokban, például Szerbiában az önszabályozásnak komoly, intézményesített rendszere van. Ennek az az oka, hogy az átalakulás elindulásakor – okulva a korábbi hibákból – a nyugatiak rengeteg pénzt pumpáltak ezeknek az intézményeknek a kiépítésébe. Amikor azonban a pénzforrások elakadnak, az ilyen kezdeményezések hajlamosak megállni. Szükség van a külső, jó értelmű nyomásra, mert nincs kultúrája az önszabályozásnak.

A megkérdezettek itthon vagy a sajtószabadság azonnali végét vizionálják, vagy minden nagyon szép, minden nagyon jó szerintük, és mindennel meg vannak elégedve. Mennyire reális a hazai médiapiac, a benne dolgozók önképe?

UÁ: A médiában dolgozók nagy része jellemzően nem látta olyan tragikusnak a helyzetet, mint ahogyan az megjelent az új médiatörvény elfogadása után. Akkor valóban volt egyfajta hisztérikus hangulat, amelyet azonban benyomásom szerint egy, a közéletre érzékeny értelmiségi kör gerjesztette és nem maga az iparág. A piaci szereplők ennél óvatosabbak, bölcsebbek, és pontosan tudták, hogy egy hatóság nem tud egészpályás letámadást indítani egy teljes iparág ellen. Ezért praktikus lavírozásra rendezkedtek be. Nem keresik a konfliktust a politikával, és az sem foglalkozik különösebben velük, néhány kivételtől eltekintve. Komolyabb átalakítás a rádióknál történt, a hatóságnak igazából csak ott volt eszköze ahhoz, hogy belenyúljon a piacba.

Optimista értelmezésben az nem is rossz hír, ha csak egyetlen szegmens ennyire kitett a hatósági befolyásnak.

UÁ: Bármennyire túlzónak tűnik utólag a médiatörvény elfogadása körüli hisztéria, de szerintem ennek köszönhető, hogy a hatóság nem mert erőteljesebben élni ezekkel az eszközökkel.

PG: Mindenképpen kerülném a hisztéria szót, mi magunk is részesei voltunk annak a vitának, és igazunk volt.

UÁ: Szerintem nem mindenben volt igazunk.

Szép, hogy nem kell mindenről ugyanazt gondolni. Akkor nézzünk magunkba: mennyire sikerült objektívnek maradni akkortájt?

UÁ: Arra utaltam, hogy állandó témát jelentettek az óriásbírságok, amelyekkel bármelyik médiumot ki lehetett volna végezni, de ebből semmi nem igazolódott be. Az valóban érdekes kérdés, hogy felesleges volt-e a hisztéria, vagy éppen a nagyon erős reakció miatt nem mert a hatóság élni a rendelkezésére álló eszközökkel. A médiatörvény sok ponton támadható, de ma már látható, hogy nem azok a legveszélyesebb elemei, amelyek annak idején nagy felháborodást váltottak ki.

Polyák Gábor

PG: A törvénynek nem nagyon volt olyan eleme, amelyet ne tartottunk volna problematikusnak. A bírságok valóban nem érik el a törvényben foglalt szinteket, de minden más beigazolódott: a pályáztatásokkal visszaélnek, a közmédia romokban hever, a társszabályozás vicc. Minden, amit akkor írtam, ma is vállalható. Ami pedig a bírságokat illeti: nem az a lényeg, hogy kiszabják-e végül a nagy összegeket, hanem hogy megvan rá a lehetőség. Az újságíró még bátor, a szerkesztő már kevésbé, a tulajdonos meg aztán végképp nem az, és a bírság árnya ráépül egy létező önképre, aminek része az öncenzúra. Az egész rendszer kiválóan érti a magyar újságíró, a magyar médiapiac önképét. A piaci szereplők jelentős része nem bátor.

UÁ: Az akkori tiltakozás jelentős részben éppen újságíróktól érkezett, és benne volt a félelem, hogy szerkesztőségeket zárhatnak be. Azt azonban senki nem mondta ki, hogy akkor ő maga is zsarolhatóvá válik, és egzisztenciális okokból be fog állni a sorba. Pedig ez történt, a közszolgálati médián is úgy ment végig az átalakítás, hogy a sok csendben pufogó között mindössze egy-két emblematikus figura tiltakozott érdemben és hangosan.

Az, hogy ez az átalakítás ilyen állapotban találta a szakmát, nem kenhető egyetlen kormányra. Az előző évek langymeleg közege prímán megágyazott a tehetetlenségnek.

UÁ: A közszolgálati média folyamatos lejtmenetben van húsz éve, elvesztette a hitelességét, az önbecsülését, kivéve a Magyar Rádió egy rövid időszakát Such György vezetése idején. Ezt lehet a médiatörvényre fogni, de egyre inkább úgy gondolom, hogy nem ez volt az oka. Illúzió Magyarországon, de egész Kelet-Közép-Európában is azt várni, hogy függetlenséget garantáló törvények és azokat szigorúan betartó politikusok vegyék körbe ezt a közeget, és akkor majd meghozza a gyümölcsét a több évtizedes, szerves fejlődés. A rendszerváltás után lehetett arra számítani, hogy folyamatos külső nyomás lesz, és ezt a közszolgálati média egyáltalán nem bírta el. Ez bonyolultabb annál, mint hogy jogszabályokra fogjuk.

PG: Az újságírás, a média része egy nagy játéknak. A politikusban is él kép arról, hogy mire való a média, és hogyan kellene őt szolgálnia, s a magyar közönség sem arra vágyik, hogy tényekkel alátámasztott, policy típusú megközelítéseket kínáljanak a médiumok. A magyar közönség azt hallgatja, nézi, olvassa, ahol belemenős vélemények jelennek meg. A magyar újságíró is ennek a közegnek a része: egyrészt mit írjon, ha ennek van piaca, másrészt ő maga is ilyen. Nem tudom, hol az a pont, ahol változás érhető el. Önmagában az újságíró nem ítélhető el és nem is menthető fel. Talán lépéseket tehet.

UÁ: Ahogy mondják, minden népnek olyanok a politikusai, amilyeneket megérdemel. De ez igaz minden másra is. Összességében nagyon rosszul állunk, azt szoktam azonban mondani, hogy hálás vagyok az elmúlt három-négy évnek, mert abszolút nyilvánvaló, de mégsem észrevett folyamatokat sokkal láthatóbbá tett.

Akkor beszéljünk ezekről a folyamatokról. Ha nem a médiatörvény és a hatóság a lényeg, akkor hol dől el a hazai médiapiac sorsa?

PG: A médiapolitika a struktúrák teljes átalakítására törekszik, ahol lehet, szabályozási eszközökkel, ahol nem lehet, másképp. A cél, hogy ennek a gazdasági-politikai erőtérnek biztos bázist teremtsenek, megszerezzék azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a legkevésbé tudatos politikafogyasztású tömegek elérhetőek. A legjobb példát a rádiós piac jelenti, ahol az értéklánc minden elemét ellenőrzés alá vonták. Ez egy hibátlanul kivitelezett, profi rendszer, amelyből sokat tanulunk, csak éppen az a hiba benne, hogy antidemokratikus nyilvánosságszerkezetet eredményez.

A rádiós piacon túl mely ügyekre érdemes nagyon odafigyelni?

UÁ: Az állami reklámbevételek két szinten érdekesek. Az egyiket a klasszikus állami pénzek jelentik, amelyek igazolhatóan és deklaráltan az állam intézményeitől jönnek. Ezeknek az összpiacmérethez viszonyított aránya nem túl magas, önmagukban nem képesek a piacot fejre állítani, ahhoz viszont elegendőek, hogy főleg kisebb médiavállalatokat életben tartsanak, felfuttassanak. Látványos, ahogyan a jobboldali médiumokat támogatják, a baloldaliakat pedig a piaci reklámbevételek csökkenése mellett az állami költések elmaradása is sújtja.

Ez a leosztó-kitömő játék régen is működött, csak akkor a 70-30-as szabály élt, most pedig, mondjuk, 90-10 az arány. A disznóság tehát nem ma kezdődött, csak most felrúgtak egy mutyipaktumot. Morális értelemben van különbség a 70-30 és a 90-10 között?

UÁ: Nincs. Ahhoz, hogy erről normálisan lehessen beszélni, az első és elengedhetetlen lépés az lenne, hogy azok, akik korábban nagyon erősen támaszkodtak az állami reklámpénzekre, és most elszenvedői e pénzek elvándorlásának, ne csináljanak mártírt magukból, hanem ismerjék el, hogy ennek a rendszernek korábban maguk is kedvezményezettei voltak. Kutatói szempontból egyébként nekünk annyiban jobb ez a helyzet, hogy látványosabb és ezért feltárhatóbb. Amíg kisebb volt a különbség, és növekedett a piac, ennek a leosztásnak nem volt olyan drámai a hatása. Sajátos helyzetet az teremtett, hogy egyszerre jött az erős piaci visszaesés és az állami költések durva átcsatornázása.

PG: A média korábban is része volt ennek a nem épp morális alapokon nyugvó játszmának. A 70-30 annyit azért jelentett, hogy „nem nyírunk ki senkit”. A mostani helyzetből következhetne akár katarzis is, hogy felejtsük el az eddigi rendszert, az újságíró írjon újságot, az értékesítő meg adja el a terméket. Nem ez fog történni azonban, hanem a másik oldal is belepörgetődik majd ebbe a rendszerbe, és ha lesz lehetősége, csak azért nem fog visszavágni, mert nem olyan könnyű visszaállítani ezt a rendszert. Az adásvételeken keresztüli piaci átalakítás nem fordítható vissza politikai győzelemmel, törvényekkel. Ez is különbség, nem csak az arányok eltolódása.

A piac most is pezseg, számos ügylet van folyamatban. A Mérték mire figyel különösen 2014-ben?

PG: Úgy gondoljuk, lesz teendőnk az elkövetkező időszakban is. Újabb anyagokat publikálunk: a médiamenedzserek körében végzett felmérés mellett átfogó sajtószabadság-index készül. Úgy látjuk, szükség van a mélyszerkezeti elemzésekre, ezenkívül pályázunk oktatási, médiatudatossági témákban is. Az edukáció lehet az, ami hosszabb távon képes lehet az agyament politikai folyamatoknak gátat vetni.

UÁ: A pályázatokon túl is igyekszünk nemzetköziesedni. Azt tapasztaljuk, hogy külföldön szinte érdekesebbek vagyunk, mint Magyarországon.

Ha a mostani ellenzék nyerné a választást, tudnátok-e éppen olyan kritikusak lenni a hibákkal szemben, mint amilyenek most vagytok, vagy úgy járnátok, mint a Heti Hetes, amely még akkor is orbánozott, amikor ő már nem volt hatalmon?

PG: Határozottan kritikus tudnék maradni.

UÁ: Részemről is határozott igen a válasz, éppen amiatt, amit többek között a 70-30 kapcsán mondtunk.

Médiapiac

Megújul az M2 Petőfi TV

Friss arculattal, új műsorokkal jelentkezik a közmédia zenés ifjúsági csatornája.

Közzétéve:

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártóbázisának épületei és a főváros III. kerületében, Óbudán, a Kunigunda útja 64. alatt, előtérben az M2 Petőfi TV logója, fotó: MTVA/MTI/Zih Zsolt

Az M2 Petőfi TV a Petőfi Rádió műfajgazdag, magyar kínálatához igazodó, sokszínű tartalommal várja nézőit, a fiatalok igényeire szabott, aktuális témákkal – közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó és Marketing Irodája szerdán az MTI-vel.

A csatorna új, saját gyártásában készült egyedi tartalmakkal, élő közvetítésekkel, fesztiválok, koncertek, szórakoztató programok bemutatásával, filmes és ismeretterjesztő adásokkal, a fiatalok mindennapjait érintő témákkal várja a nézőket.

A megújulás szoros együttműködésben valósul meg a Petőfi Rádióval, láthatóvá téve a rádiós műsorvezetőket.

A közlemény szerint a csatorna kiemelt célja, hogy napjaink magyar slágereinek, a fiatal feltörekvő, értékteremtő zenei teljesítményt nyújtó zenészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Petőfi Rádió tehetségkutató törekvéseivel szoros együttműködésben.

A tavaly októberben megújult rádióadónak már több ezer felvételt küldtek az új, valamint a széles körben még nem ismert előadók.

Tehetségük kibontakoztatásában, dalaik terjesztésében vállal hangsúlyos szerepet – műfaji megkötés nélkül – a magyar zenei médiumok között egyedüliként a két csatorna – emlékeztetnek a közleményben.

Mint hozzáteszik, a tehetséggondozás mellett fontos törekvésük a múlt könnyűzenei örökségének gondozása, hogy a hazai könnyűzene legendás alakjait közelebb hozzák az ifjúsághoz. A nézők ennek részeként több évtizede készült, zenei ritkaságnak számító archív koncertfelvételeket, interjúrészleteket is láthatnak.

Íme az újdonságok

Az elmúlt évekhez hasonlóan minden hétköznap 21 órától élő műsor várja majd a nézőket. Az Esti Kornél című műsorban különböző zenei formációk aktualitásait mutatják be, de előtérbe kerül az előadók színpadon túli élete, például kedvenc sportjuk, hobbijuk vagy karitatív tevékenységeik.

Az adások továbbá rávilágítanak arra is, hogyan kapcsolódik össze a zene egyéb művészeti és más területekkel. A műsorvezetők között a már jól ismert csatornaarcok szerepelnek, így Csitári Gergely, Pató Márton, Csapó Dóra, Hernandez Vivien, Matthesz Flóra és Tótfalusi Fanni.

A tévéadó újdonságai közé tartozik az élő műsor után következő zenés kívánságműsor. A Mit kíván? című műsor adásaiban válogatást adnak a Petőfi Rádió kívánságműsorának legnépszerűbb dalaiból, valamint zenei témákban megszólaltatják az utca emberét.

Szombat esténként 20 órától a Petőfi Rádióból ismert műsorvezetők, Mák Kata, Fekete László, Habóczki Máté, Szani Roland és Szikora Tamás várják a nézőket a Házibuli című zenés műsorral. Minden adás egy hazánkban népszerű zenei stílust, illetve sokakat foglalkoztató, a dalokban gyakorta megjelenő emberi érzelmet jár körbe különböző rovatokban.

Az adások után szombaton 22 órától koncert- vagy zenés filmet ad a csatorna.

A csatorna népszerű koncertműsora, az Akusztik továbbra is jelentkezik vasárnaponként 20 órától, valamint folytatódik az A38 hajó színpadán és a Kulisszák mögött – az A38 hajón, az A38 Archív és az A38 BESZTOF a zenei szerkesztők válogatásában, a legjobb hazai produkciókkal, érdekességekkel – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Vizsgálat indult az EU-ban az Apple, a Google és a Meta ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta vállalat ellen, hogy megfeleltek-e a digitális piacokról szóló szabályozásnak (DMA) – jelentette be Margrethe Vestager digitális korra felkészült Európáért felelős uniós biztos.

Közzétéve:

MTI/EPA/Caroline Brehman

Margrethe Vestager brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte:

az előzetes vizsgálatok eredményei szerint feltételezhető, hogy az érintett vállatok nem kezdték meg a hónap elején életbe lépett, átjárhatósággal és versennyel kapcsolatos előírásokat tartalmazó szabályozás szerinti kötelezettségek betartását.

A szabályozás szerint az “alapvető platformszolgáltatásokat” nyújtó, kapuőrnek nyilvánított vállatoknak fel kell számolniuk azokat a zárt technológiai rendszereket, amelyek a fogyasztókat egyetlen vállalat, főként saját termékeinek vagy szolgáltatásainak használta felé terelik. Kiemelte, a szabályozás előírja, hogy a vállalatoknak lehetővé kell tenniük, hogy “ingyenesen tereljék” a felhasználókat alkalmazásboltjain kívüli ajánlatokhoz.

Az Európai Bizottság szeptemberben hat szolgáltatót minősített kapuőrnek, az Alphabet, az Amazon, az Apple, a ByteDance, a Meta és a Microsoft céget.

Az uniós biztos szerint az Európai Bizottság “gyanítja”, hogy az érintett vállatok által bevezetett intézkedések nem tesznek eleget a DMA szerinti kötelezettségeiknek. Az uniós bizottság mélyreható vizsgálata során arra keres választ, hogy a Google és az Apple teljes mértékben betartja-e a DMA szabályait, amelyek megkövetelik a technológiai cégektől, hogy lehetővé tegyék, hogy az alkalmazásboltjaikon kívül elérhető ajánlatokhoz irányítsák a felhasználókat. Az uniós bizottság aggodalma szerint a két vállalat saját ajánlataikon kívüli választás esetén “különféle korlátozásokat” alkalmaz, beleértve egyebek mellett díjak felszámolását.

A gyanú szerint a Google nem tartja be azokat az előírásokat, amelyek megakadályoznák, hogy a technológiai óriáscégek előnyben részesítsék saját szolgáltatásaikat a riválisokkal szemben.

“Az Európai Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Google és az Alphabet keresőfelületeiken előnyben részesítik saját szolgáltatásaikat” – mondta.

Közölte továbbá: az előzetes vizsgálatok szerint az Apple alternatív alkalmazásboltokra vonatkozó új díjstruktúrája és az Amazon keresési találatokra vonatkozó rangsorolási gyakorlata szintén aggályokat vet fel. Az Apple intézkedései, beleértve a webböngésző keresési képernyőjének kialakítását, megakadályozhatják a felhasználókat abban, hogy gyakorolják a szabad szolgáltatásválasztás jogát saját rendszerén belül. Az uniós bizottság a Meta esetében a felhasználók adatainak kezelése és a díjköteles szolgáltatások fizetési feltételeivel kapcsolatosan vizsgálódik majd – tájékozatott.

Az Európai Bizottság közölte: vizsgálata során bizonyítékokat és információkat gyűjt a felvetődött gyanúk tisztázására, az eljárást 12 hónapon belül le kívánja zárni.

Jogsértés esetén a brüsszeli testület az érintett vállalat teljes, globális forgalmának 10 százalékáig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságok ismételt jogsértés esetén akár 20 százalékot is elérhetnek.

Folyatódó jogsértések esetén az Európai Bizottság további lépéseket is tehet, például kötelezheti a vállalatot egy üzletág vagy annak egy részének eladására, vagy megtilthatja a rendszerszintű meg nem feleléshez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását.

Borítókép: a Google amerikai informatikai óriáscég logója a Nemzetközi Szórakoztatóelektronikai Kiállításnak (CES) otthont adó épületen Las Vegasban 2023. január 10-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Komoly karriert futott be a közmédia Országjáró című műsora

Eddig is több díjjal jutalmazták a hat éve futó műsort – mondta Siklósi Beatrix, a Kossuth rádió csatornaigazgatója az M1 műsorában hétfőn.

Közzétéve:

Róka Ildikó szerkesztő, gyártásszervező (b) és Móczár István rendező, operatőr (k) átveszi a Duna Televízió és a Duna World csatornán futó Ízőrzők című műsornak járó Hungarikum Liget Média-díjat Lezsák Sándortól, a Magyar Országgyûlés alelnökétõl (j2), Lezsák Sándorné Sütõ Gabriellától a Hungarikum Liget alapítójától (j) és Balogh Lászlótól, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnökétől (b) a veszprémi díjátadó gálán 2024. március 21-én, fotó: MTI/Vasvári Tamás

Siklósi Beatrix annak kapcsán beszélt erről, hogy a közmédia két műsora, a Kossuth rádión hallható Országjáró és a Duna csatornán látható Ízőrzők sorozat múlt héten elnyerte a Hungarikum Liget Média-díjat.

A csatornaigazgató elmondta, büszke a műsort készítő csapatra, amelynek tagjait mindenhol nagy szeretettel várják.

A munkatársak óriási munkát végeznek, hétről hétre egy ötórás műsort állítanak össze

– mutatott rá.

Domokos István, az Országjáró felelős szerkesztője, műsorvezető arról beszélt, hogy

a műsor fennállása óta eddig 457 településen jártak és 13 500 riportalanyt szólaltattak meg. Mint mondta, a műsor kaput nyit a világra, megmutatja a helyben élők mindennapjait, az emberi értékeket, kincseket, amire az ott élők büszkék, a műsor készítőinek pedig fontos, hogy ezeket bemutathatják.

A díj megtiszteltetés számukra, és öröm volt a díjátadón újra találkozni azokkal az emberekkel, akiket a műsorban már bemutattak – mondta Domokos István.

Siklósi Beatrix közölte, hogy a díjjal járó 1,5 millió forintot az Országjáró stábja a Jónak lenni jó! jótékonysági kampány legutóbbi kedvezményezettjének, a koraszülött gyermekek fejlesztését segítő Semmelweis Fejlődéstámogató Központnak ajánlotta fel.

Tovább olvasom