Kövess minket!

Médiapiac

″Az én személyes ízlésem teljesen lényegtelen″

György Bencével, a TV2-csoport frissen kinevezett program- és hírigazgatójával beszélgettünk. Lesz-e leépítés tartalmi vonalon? Van-e kultúrmissziója a feladattal? Mit csinál a hírpolitikai tanácsadó? Többek között erről esett szó.

György Bence

Február 1-jével program- és hírigazgatóvá léptél elő. Hogyan kerültél képbe, s mennyire érzed magadénak a feladatot? Eddig inkább közéleti újságíróként, szerkesztőként ismerhettünk, miközben egy kereskedelmi tévés portfolióiban túlsúlyban vannak a könnyedebb elemek.

Ezt két irányból lehet megközelíteni. Az egyik az, hogy a hírterületért felelős emberként közel kerültem a TV2 menedzsmentjéhez, és számos olyan üggyel kerültem kapcsolatba, ami általában érinti a TV2 működését, a cég sorsát. Ilyen módon egyre többet tudtam meg a többi terület működéséről, és egyre jobban is kezdett érdekelni a műsorgyártás híreken túli része.

Másfelől ez egy menedzsment feladat: a programing területet képviselve kell részt vennem a cég irányításában. Itt jön képbe, hogy nem tévésnek, hanem közgazdásznak tanultam, marketinget, reklámot hallgattam. A TV2-ben is ösztönösen érdekelnek az üzleti jellegű területek, de még a műszaki is, mert régóta érdekel hobbi szinten a televíziós, a mobil- és a számítástechnika.

Végzett marketingesként a programingot termékfejlesztésként fogod fel?

Menedzselendő területként fogom fel, amelynek egy részéhez újságíróként régóta értek, egy másik részéhez pedig nemrég kezdtem el érteni. Eddig is olyan területet vittem, amelyhez nyolcvan ember tartozott, milliárd feletti költségvetéssel, magyar és külföldi partnerek bevonásával. A feladat lényegét tekintve nem változott, csak a méretek lettek nagyobbak a szélesebb terület miatt: a költségvetés többszörös, a létszám nagyobb, a főszerkesztők mellett pedig osztályvezetőkkel is dolgozom.

Egyébként nincsen különösebb kultúrmisszióm ezzel a feladattal, úgy szeretném végezni a munkámat, ahogyan eddig is. Amikor felkértek, az játszott szerepet, hogy a hírterülettel elégedett a vezetés, és ezt a sikert szeretnék kiterjeszteni a teljes műsorfolyamra. Ez nemcsak a vezetőség kérése volt, hanem az én vágyam is.

A feladat ettől függetlenül friss. Még tanulási folyamatban vagy?

Nem tanulási, inkább ismerkedési folyamatban. Hónapok óta készültem a feladatra, tudható volt, hogy az elődöm, Ralf Bartoleit, aki vezérigazgató-helyettesként felelt a programing területért nyár óta, addig marad, amíg le nem zajlik az értékesítés.

Többnyire egy vezetői kinevezés változásokat hoz az adott osztályon. Számíthat ilyesmire a TV2-csoport programing csapata?

Valamelyest másképp képzelem el a munkafolyamatokat, de nincs szükség lényegi változásokra. A meglévő gárda tökéletesen alkalmas a feladat elvégzésére. A hírterületet továbbra is közvetlenül én irányítom, a Tények főszerkesztője pedig Gábor László, aki eddig is a legközvetlenebb munkatársam volt.

Laczkó Endre és Árkos Bence távozásakor a TV2 azt kommunikálta, hogy a szervezet laposabbá tétele az egyik cél. Várható-e létszámcsökkenés a tartalomgyártó csapatnál?

A laposabbá tétel azt jelenti, hogy egy-egy vezető nagyobb csapatot irányít közvetlenül, mert csökken az irányítási szintek száma. A tartalomgyártás területén eleve így működtünk, rajtam keresztül pedig még inkább így lesz.

A Forbes nemrégiben készített interjút a TV2 tulajdonosaival. Simon Zsoltnak feltették a sokakat érdeklő kérdést, mégis mit csinál a kalandos nevű hírpolitikai tanácsadó a csatornánál. A válasza nem volt egyértelmű, igazából a hírterületért felelős szakemberekhez irányította az újságírókat válaszért. Ha már itt ülök, kérlek, válaszold meg.

Pindroch Ferenc felel a kormányzati kapcsolatokért, illetve segíti az információáramlást, ami olyan egyszerű dolgokban is megmutatkozhat, hogy bizonyos témákról, sajtómeghívókról ő értesül előbb. A kormányzati kapcsolatokért felelős munkatársra minden nagyvállalatnál szükség van. A hírterületért eddig is én feleltem, és most is én irányítom.

Bár most már A nagy duettért vagy Az élet show-jáért is te felelsz, de gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a Tények a szíved csücske. A Tények húzóműsor a TV2-nél. Most ez a híradótok erősségét jelzi, vagy a szórakoztató műsoraitok gyengeségét?

Jogos a kérdés, ugyanakkor örüljünk annak, hogy a Tények nézettségét tekintve Magyarország egyik legnépszerűbb műsora. Átlagosan 26 százalék körüli közönségarányt hoz a 18-59 éves célcsoportban, de gyakran 30 százalék feletti, ami manapság egészen különleges sikernek számít.

Nyilvánvaló, hogy nem minden sávban reális ilyen célt kitűznünk a TV2 műsorai elé, de az biztos, hogy vannak olyan új műsorok, amelyekben megvan a potenciál, hogy feljebb lépjenek. A munka nagy részét most az jelenti, hogy a napi műsorainkat folyamatosan erősítjük.

A Tényeken elég sokáig alakítgattatok, egyfelől a hosszát, másfelől a bulvár-közéleti arányt tekintve. A műsort mégis érik kritikák, miszerint erősen felülreprezentált benne a kormányzat. Másfelől – ezt bármely nagy tévé híradójával kapcsolatban felvetik – a bulvárarány miatt is érkeznek kritikák. Te, mint közéleti vénájú szerkesztő, elégedett vagy a produktummal?

Az én személyes ízlésem teljesen lényegtelen. A Tények egy nagyon jó hírműsor, amely meghatározó információforrás sokak számára. A Tények valóban régóta formálódik, de ez soha nem is jut nyugvópontra, mert folyamatosan alkalmazkodunk a nézői igényekhez.

A kormányoldal nincsen felülreprezentálva, ezt a téves eredményt akkor kapjuk, ha egymással meg nem feleltethető számokat vetünk össze. A nemzetközi sztenderdet követő TV2-policy szerint a kormánynak, a kormánypártoknak és az ellenzéknek egyaránt 1/3 rész jár. Ráadásul a fenti arány csak a hírműsorunkra vonatkozik, de ha megnézzük, hogy milyen arányban szerepelnek ellenzéki politikusok a Mokkában, végképp okafogyottá válnak a vádak. Az arány ugyanis nagyjából fele-fele.

Ha nem a politikába, akkor a bulvárba kötnek bele sokan. Teljesen jogos a kérdés, hogy mennyire értelmes dolog kispandákkal és három fő sajnálatos halálát követelő kambodzsai buszbalesetekkel felhígítani a kereskedelmi tévék főműsoridős híradóit. Sokak számára ezek a híradók jelentik a fő tájékozódási forrást. Azt mondtad nincs kultúrmissziód a munkával, pedig lehet, hogy e téren azért kellene, hogy legyen.

Azt hogy nincs ilyen misszióm, úgy értettem, hogy nem szeretnénk abban a szerepben tetszelegni, hogy mi fogjuk a közízlést meghatározni.

Pedig ilyen eléréssel akár meg is lehetne próbálni.

De nem tesszük. Sem nekem, sem a kollégáimnak nem célunk, hogy olyan tartalmakat nyomjunk le a nézők torkán, amelyek nem érdeklik őket, de szerintünk érdekelniük kellene. A Tények most már 70 perc hosszúságú, amibe rengeteg közéleti hír belefér, ami akkor is igaz, ha arányait tekintve kevesebb, mint a közszolgálati tévé hírműsorában. Ez így is van rendjén. Magyarországon sok hírműsor van, intenzív hírfogyasztás zajlik különböző médiumokon keresztül, azaz van választás. Igaz, hogy nekünk is felelősen kell meghatároznunk a hírműsorunk tartalmát, de nem igaz, hogy csak az jut el a nézőhöz információként, amit nálunk lát. Azért néznek bennünket annyian, mert olyan híreket kapnak, ami érdekli őket.

A TV2 közéleti kínálata sem csak az este hatos Tényekről szól, hanem a Tények Estéről és a Mokkáról is. A Mokkában minden nap megfordulnak politikusok, közéleti személyiségek, szakértők. A témák bővebb hátterét pedig meg lehet ismerni a késő esti Tények kiadásból. Utóbbiból komoly repertoárt tudnék felsorolni művészekből, tudósokból, politikusokból. A Tények Este az egyik legkomolyabb interjúműsor Magyarországon.

A tavaszi műsorstruktúra már összeállt. Mit vártok idén, hol láttok kihívásokat? Van-e számszerűsített nézettségi cél?

Számunkra a legfontosabb, hogy a nézőink és a hirdetőink elégedettek legyenek a műsorainkkal. Ezen belül nagyon fontos, hogy megtartsuk és bővítsük azokat az idősávokat, amelyekben a TV2 piacvezető. Már ilyen a hétköznap reggel és délután, egyre több hétvégi este, a Tények műsorsávja és sorolhatnám. Az egész napokat tekintve már piacvezetők vagyunk és nem állunk itt meg.

Fontos, hogy legyenek sikeres napi műsorok. Fontos, hogy legyenek olyan nagy produkciók, amelyekre büszkék lehetünk. Így indult A nagy duett, arra számítunk, hogy Az ének iskolája is újra nagy siker lesz, és visszatér a tavalyi év kedvence, a Sztárban sztár is. Kiemelt projekt idén a Rising Star, amiért világszerte nagy küzdelem folyik. A formátum megszerzésében nagy szerepet játszott Az ének iskolájának a sikere.

Az ügyfeleink felé tettünk egy ígéretet, hogy minden kampányt ki fogunk tudni szolgálni. Emellett fontos terület számunkra a terjesztés, a kábeltársaságokkal ápolt jó kapcsolat. A tévés piac nagy változások előtt áll, 2015. január 1-jétől a TV2 is fizetős lesz, és mi azt ajánljuk a partnereinknek, hogy erre a változásra szeretnénk együtt felkészülni, ami hatással van a műsorainkra is. Azt szeretnénk, hogy a fogyasztók a tévézést továbbra is jó szórakozási, informálódási lehetőségnek tartsák, és ehhez akár új csatornák indításával, akár a meglévő portfoliónk frissítésével is hozzájárulunk.

Ezek szerint új csatornák is a csőben vannak.

A nagyon közeli jövőben nem indítunk új csatornát, de tervben van ez is, a koncepciók már megvannak és az sem kizárt, hogy más csatornák akvizíciójával bővítjük a portfóliónkat.

A TV2-csoport egyelőre veszteséges, a vásárlást hitelből finanszírozzák a bejelentés szerint, a vezetői szinteket csökkentik. Ez mind a takarékosság felé mutat, a nagy tervek viszont a programinvesztíció növelését tennék szükségessé. Van lehetőség az utóbbira?

Tavalyról idénre jelentősen nőtt a saját gyártású műsorokra szánt összeg. Ez megfelelő hátteret nyújt a műsorfejlesztéshez. A vásárolt tartalmak és a sajátgyártású műsorok közötti forrásátcsoportosítás is hozzájárul ahhoz, hogy elképesztő mennyiségű műsort gyártunk idén. Jövőre is ezt szeretnénk tartani. A TV2 műsoridejének 60 százalék saját gyártású, azaz egyedi tartalom és nem mellékesen ezek hozzák a legnagyobb sikereket. Így a hirdetők és a terjesztők mellett a legfontosabb ügyfeleinknek, a nézőknek is ígérhetjük, hogy folyamatosan nézhetik a kedvenc, saját gyártású műsorainkat.

A TV2 jelentős, ám vegyes piaci reakciókat kapott bejelentése volt a 18-49-es kereskedelmi célcsoport 18-59-re bővítése. Ez az új keret hogyan befolyásolja a munkádat?

Az átlagos tévénéző életkora 50 év, így nem volt benne a célcsoportban, ami nonszensz. A váltás a napi munkámat nem befolyásolja, én eddig is szélesebb célcsoportban gondolkodtam.

Médiapiac

Digitális rendszerekbe ágyazott hagyomány – a kultúraközvetítés mai formái

Izgalmas kutatást kezdett Balatoni Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesteroktatója, korábbi társadalmi kapcsolatokért, valamint kulturális diplomáciáért felelős államtitkár. Azt vizsgálja, milyen hatások formálják a fiatalok nemzeti identitását, kulturális tradícióinkhoz fűződő viszonyát, milyen módszerekkel és milyen csatornákon lehet megszólítani a 15 és 29 év közötti korosztályokat, ha értékeinket szeretnénk továbbadni nekik. A Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának kutatótanára a kultúraközvetítés új formáiról és eszközeiről beszélt.

Közzétéve:

MTI Fotó: Földi Imre

Balatoni Mónikával a Magyar Nemzet munkatársa, Rácz András készített interjút.

– A kutatás összefoglalójából az derült ki, hogy a fiatalok körében a kultúrafogyasztás hanyatló trendet mutat. Nem lehetséges, hogy ez a jelenség összefügg azzal, hogy maga a polgári lét mutat hanyatló tendenciát?

– Talán nem a legjobb megközelítés, ha hanyatlásnak látjuk a változást. De az biztos, hogy a modern világ gyökeresen átalakul, s egyre kevésbé érvényesek azok a kulturális keretek, amelyekben a korábbi nemzedékek felnőttek.

Nagyon sok tanulmány foglalkozik azzal, hogy a mai fiatalok, a 15–29 közöttiek, elsősorban az anyagi természetű világhoz vonzódnak. Ez megjelenik a pénzközpontúságban, a materiális javak elsődleges igenlésében, és természetesen megjelenik a kultúrafogyasztásban is. De azért látni kell: ők is fogyasztanak kultúrát, csak másképp. Azt is megkockáztatom, hogy ők több kulturális terméket fogyasztanak, mint azt gondolnánk, csak a társadalmi megítélés más.

– Hogyan lehet másképp olvasni a könyveket, másképp hallgatni a koncerteket, másképp nézni a színdarabokat?

– Amiképpen ma már VR-szemüvegen keresztül lehet műtéti technikákat tanulni vagy múzeumba látogatni. Ennek a generációnak egészen új formákba ágyazott a szövegértése, a figyelme, más az érdeklődésük, vagy másként közelítenek meg egy kérdést, mint a korábbi nemzedékek.

Kimutathatóan sokkal kevesebbet járnak színházba, kevesebbet olvasnak szépirodalmat, de mégsem találkoznak kevesebb kultúrával. A digitális platformok és fejlesztések következtében a zsebükben van a világ, ami közhelyesen hangzik, mégis gyakran megfeledkezünk róla.

Megjelentek a kulturális piacon azon globális trendek, különféle tartalomszolgáltatók, amelyek éppen a számukra legtermészetesebb módon, a fogyasztói oldalról szólítják meg őket. Ezek a platformok – a közösségi felületek, a streamingszolgáltatók, az interneten elérhető különböző tartalomgyárak – elképesztő kulturális választékkal vannak jelen a fia­talok életében. Miközben persze ez a kultúra egészen másféle húrokat pendít meg az egyénben, mint az úgynevezett magaskultúra.

– Nehéz ezt megérteni. A kultúra valami egyetemeset ad. Olyasmit, amitől jobb lesz az életünk. Akármennyit kutakodom is azonban a streamingszolgáltatók kínálatában, nem találok semmit, ami Beethoven zenéjéhez, Fellini filmjeihez vagy Arany János balladáihoz hasonlítana.

– Ez így igaz. De a kultúrafogyasztás trendjei megváltoztak. Amiképpen az egyetemességről alkotott nézetünk is. Ami nem azt jelenti, hogy Beethoven vagy Petőfi Sándor már ismeretlen számukra. Nem lehet azt mondani, hogy nem szólítja meg őket Wagner vagy Shakespeare. De nem mindegy, hogy hol és milyen formában, főként mikor találkoznak ezekkel az alkotókkal vagy művekkel. Egy mém formájában a közösségi médiában vagy éppen egy rockzene szövegeként. Mint II. András és az Aranybulla, szerintem sok tinédzser Pamkutya számából jegyezte meg a nevet, az évszámot és a törvényt. S mindebből az az érdekes számomra, hogy a kulturális termékek nagyon sok informá­ciót, narratívát hordoznak magukban, és ha ennek a korosztálynak megfelelő formában adják át az üzenetet, az betalál, míg egy másik forma elkerüli, esetleg avíttnak találja a forrást. Gyakran azt érzik a fiatalok – főként, akik már kevesebb családi tradícióval bírnak –, hogy a hagyományok és a kulturális életünk értékei a múlt képviselői, és nem szükséges velük foglalkozni, megismerni. Meg kell mindezt haladni, hogy a jövőben érvényesüljenek. És a kettő közt pedig ott a jelen, amit tapasztalunk, s amivel mindenhol találkozunk. Hiszen az enkulturáció, azaz a kultúra értékközvetítő folyamata, amit én kutatok, nem az irodalom vagy a komolyzene fogyasztásánál kezdődik. Sokkal inkább abban a pillanatban, amikor az egyén egy társadalom tagja lesz. Amit hall, lát, tapasztal a környezete kulturális hatásaiból, mind meghatározza az ő egyéni fejlődését. Engedjen meg egy példát a nemzeti identitással, pontosabban a nemzeti jelképeinkkel kapcsolatban.

– Megköszönöm, hiszen a kutatás a nemzetállam megmaradásának feltételeként vizsgálja a kultúra, a nemzeti kultúra és tradíciók kérdését.

– Nos, amikor arról beszélgettem a fiatalokkal, hogy a hagyományos ünnepeinken, mondjuk, március 15-én kitűznék-e a nemzeti lobogót a házukra vagy kitennék-e az ablakukba, akkor a többség határozottan elzárkózott. Elavultnak, kínosan konformistának tartották az ilyesmit.

Ámde amikor a magyar csapat játszik kézimeccset, focit, vízilabdát, akkor bezzeg mindenkin ott lobog a nemzeti színű sál, sőt ott virít a piros, fehér, zöld arcfestés. Azt alapnak titulálják, közösségről beszélnek. Sőt ezek az alkalmak elképzelhetetlenek a szimbólum nélkül.

Amikor rávilágítasz az összefüggésre a két alkalom közösségi értékeit vizsgálva, kibuggyan belőlük sok elkeseredés, hiány és félreértelmezett narratíva. Egyfajta kínos tanácstalanság.

– Ez valóban elgondolkodtató.

– Azt jelenti, hogy meg kell találnunk az új csatornákat feléjük. Ugyanis óriási identitásválságot élnek meg a mindennapokban, a családban és a nemzeti identitásukban is. 

Úgy gondolom, nem csupán a klímakatasztrófák világát éljük, óriási válságban vannak a nemzeti kultúrák és komoly kérdés a fenntarthatóságuk. Én a kultúrát a lélek táplálékának tartom. Ha elvész, ha csorbul, ha átalakul, az az egyénben is változásokat okoz. Kérdés, hogy ilyen jövőt képzelünk-e magunknak. Nemcsak arról van szó, hogy új kultúraközvetítő csatornák jelentek meg, mert azok már megszülettek, sőt egyre gazdagabb a választék, hanem arról is, hogy az új csatornákhoz új kommunikációs módszereket kell megtanulni.

Új kereteken belül kell megtalálni a megfelelő értékek közvetítésének módját. Ha a kultúraközvetítők – szülők, nagyszülők, pedagógusok, könyvtárosok, színészek, galériások és mások – eleve elítélik azt, hogy a gyerekek például egy mémen keresztül találkoznak Radnóti verseivel, mert azt gondolják, hogy csak tessék szépen leülni, esetleg bevonulni a könyvtárba és olvasgatni, akkor egyszer s mindenkorra elveszítik a fiatalokat. De ha el tudják engedni a hagyományos kereteket, és a struktúrák helyett az értékre fókuszálnak, akkor van lehetőségük belépni abba a kulturális térbe, ahol hatékonyak lehetek. Ha például gimnazistákkal úgy beszélgetek a Csongor és Tündéről, ahogy az idősebb nemzedék beszélt róla, nem sok foganatja lesz. Ám ha elkezdek beszélgetni velük az általuk jól ismertnek gondolt Harry Potter világáról, vizualitásáról, a mögöttes misztikus és ősi utalásokról, jellemzőkről, sokszor érzékelem, hogy elbizonytalanodnak. Majd beszélgetünk a magyar népmesei számokról, szimbólumokról, amelyek már mindannyiuk számára ismerősek, és úgy vetem fel a Csongor és Tünde világát, egészen másként kezdenek róla beszélni, gondolkodni, sőt vizuális képekben is képesek megjeleníteni.

– De nem lehet az egész értékvilágot belecsomagolni abba a néhány képbe, mémbe, ami a fiatalok elé kerül!

– Nem kell becsomagolni, másként kell tálalni! Ma már belenézhetek a világ rangos színpadain vagy fesztivál­jain bemutatott művekbe, meghallgathatom a legjobb előadókat este a dolgozószobámban bármely tudományterületről vagy művészet képviselőjétől, előfizethetek nemzetközi workshopokra, felvehetek egy VR-szemüveget és megnézhetek egy kiállítást, vagy tanulhatok a középkorról úgy, hogy a lovagok közt járok és minden valóságosnak tűnik.

Más nyelvet kell találni a kultúráról történő beszélgetéshez, komplex formában, izgalmasan, és azokon a helyeken is létrehozni minőségi tartalmat, ami számukra otthonos. Persze csak akkor, ha szeretnénk, hogy a magyar kulturális értékekkel is gyakorta találkozzanak, ne csak a globális trendek által diktált tartalmakkal és az általuk közvetített értékrendszerrel. Úgy látom, hogy most abban kell versenyre kelnie minden nemzetállamnak, hogy miképpen örökíti tovább saját kultúrájának forrásrendszerét a következő generációknak vagy az új társadalmi berendezkedésekben.

Az interjú IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Balatoni Mónika, a Mathias Corvinus Collegium Médiaiskolájának kutatótanára 

Tovább olvasom

Médiapiac

Soros ostrom alá vette a spanyol nyelvű médiát

Az igazságszolgáltatás és az oktatás rendszerének megváltoztatásában dollármilliókkal elért sikerei után a tőzsdespekuláns ráfordult az Egyesült Államok spanyol ajkú lakosságának politikai befolyásolására – olvasható a The American Conservative elemzésében. A szerző szerint az újabb média-térhódítási kísérlet egyike a Biden-adminisztráció félidejében minden téren vesztésre álló demokrata párti kormányzat kétségbeesett lépéseinek.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

Soros György szakértője annak, miként lehet lassan, de biztosan politikai változásokat elérni az Egyesült Államokban – írja a The American Conservative (TAC). A cikk szerzője, Edgar Beltrán venezuelai újságíró, az El American szerkesztője szerint a tőzsdespekuláns milliárdos az elmúlt évtizedben több politikai misszióját is sikerre vitte: elsőként a büntető igazságszolgáltatás rendszerének progresszív reformját tűzte ki célul, amelynek érdekében még csak nem is kellett korrumpálnia, illetve dollármilliókkal kitömnie a kongresszusi képviselők zsebét.

Elég volt befolyást szereznie a városirányítás jogi központjaiba, azaz csendben befolyatnia „adományait” néhány tucat metropolisz körzeti ügyészi hivatalába. Néhány évvel később az oktatási rendszer felbolygatása került terítékre – mutat rá a szerző. Mint írja, Soros ekkor civil szervezetekbe és agytrösztökbe ölt bele milliókat, amelyek aztán megkerülhetetlen tanácsadó testületként hangolták át politikai érdekeiknek megfelelően a helyi iskolai bizottságokat.

Úgy fest, Soros György máris új célpontot talált: a spanyol nyelvű amerikai médiát 

– hívja fel a figyelmet Beltrán.

Szerinte a demokraták bölcsen teszik, ha aggódnak a spanyol ajkú szavazók miatt. A YouGov felmérése szerint ugyanis

egy újabb esetleges Trump vagy Biden választáson a spanyol ajkúak 38 százaléka szavazna Trumpra, míg Bidenre csak 29 százalékuk adná le a voksát. A Quinnipiac közvélemény-kutatása szerint a spanyol ajkúaknak csupán a negyede elégedett Biden elnöki teljesítményével. 

A cikk szerint javarészt Soros György, illetve a Soros Fund Management befektetési társasághoz kapcsolódó Lakestar Finance befektetési vállalkozás finanszírozta a 80 millió indulótőkével nemrég felállt Latino Media Networköt, amelyet két demokrata párti ügynök, az Obama-kormányzatban, valamint Hillary Clinton elnökválasztási kampányában is megfordult Jess Morales Rocketto és Stephanie Valencia irányít. Nagy dobással kezdték: 60 millió dollárért megvásároltak a Televisa-Univisiontól 18 spanyol nyelvű rádióállomást az Egyesült Államok legnagyobb spanyol ajkú lakosságával rendelkező nagyvárosaiban: Los Angelesben, New Yorkban, Miamiban, Houstonban, Dallasban és San Antonióban. Soros médiacsoportja így az ország spanyol ajkú lakosságának egyharmadához jut el.

A legjelentősebb üzlet azonban a Miamiban működő, főként kubai–amerikaiak által finanszírozott és vezetett orgánum, a Radio Mambí megszerzése volt. A rádió egyik munkatársa az El Americannak elárulta, hogy a Televisa-Univision már megegyezett, 46 millió dollárért eladja az állomásokat a Salem Media Group nevű keresztény médiacsoportnak, ám a Latino Media Network 60 millió dolláros ajánlatával nem versenyezhettek. Az El American forrása szerint

Sorosék visszautasíthatatlan ajánlata nem más, mint „a demokraták kétségbeesett lépése, akik egy olyan választási évben, amikor mindent elveszíthetnek, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy keresztény-konzervatív műsorszolgáltató elvegye a rádiós piac nagy részét, amely a latinó közösséget is eléri”

Rocketto és Valencia azt állítja, hogy nincs közük a pártpolitikához, ezért is vettek be az igazgatótanácsba ismert republikánusokat a latin közösségből, a látszat fenntartására tett erőfeszítések ellenére azonban a Radio Mambí felvásárlása egyértelmű kísérlet a spanyol ajkú konzervatív hangok elhallgattatására.

A Latino Media Network és a Televisa-Univision úgy próbál zökkenőmentes átmenetet biztosítani, hogy nem változtatnak a programokon, és szaftos bónuszokat ígérnek a csatorna néhány sztárjának. „Vajon ez lesz az egyik első alkalom, amikor Soros pénze hatástalannak bizonyul?” – teszi fel a kérdést a szerző. Mint írja, ezt nehéz megmondani, ám a konzervatívok szerte az Egyesült Államokban bölcsen tennék, ha támogatnák a spanyol ajkúak alulról szerveződő médiáját. „Csakis a kezdeményezés, nem pedig a tehetetlenség építheti fel a spanyol anyanyelvű amerikaiak konzervatív koalícióját” – fűzi hozzá Edgar Beltrán.

A szerző szerint Soros György „másképpen működik, mint a legtöbb milliárdos politikai adományozó”. Nagyrészt a helyi kampányokra, a helyi politikára összpontosít, alulról építkezve próbál meg változásokat eszközölni.

Ez hosszabb folyamat, ám mélyebb és tartósabb hatással bír. Soros több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdett pénzt pumpálni progresszív, szélsőségesen liberális ügyészek támogatására a helyi körzeti ügyészi választásokon. 2015 és 2019 között Soros több mint 17 millió dollárt költött a kerületi ügyészválasztásokra, amivel hozzájárult az ország legellentmondásosabb ügyészeinek megválasztásához. A legismertebb és leghírhedtebb Soros-ügyészek George Gascon Los Angelesben, Larry Krasner Philadelphiában, Kim Foxx Chicagóban és a néhány hete megbukott San Franciscó-i ügyész, Chesa Boudin.

E városok többsége vált a rendőrség megszüntetéséért, illetve a rendfenntartó szervek jogköreinek megnyírbálásááért küzdő mozgalmak epicentrumává, a helyi sikerek nyomán pedig a bűnözés jelentősen megnőtt az érintett városokban. A bolti lopások miatt San Franciscóban bezártak a Walgreens üzletek, az emberölések száma 2020-ban 30 százalékkal nőtt, a letartóztatásoké pedig 24 százalékkal csökkent országszerte – emlékeztetett rá a Híradó.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

Már a gyakorlatban is kipróbálhatták magukat a közmédia sportkommentátor tanulói

Javában tart a közmédia sportkommentátori képzése, amely során a felvételt nyert hallgatók már próbaközvetítéseken is kipróbálhatták magukat. A közmédiánál nem csak a sport iránt elhivatott tehetségeknek biztosítanak tanulási lehetőséget, a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programja más területekre is keres ambiciózus fiatalokat, akik életpályájukat egy professzionális médiaszakmai szervezetnél képzelik el.

Közzétéve:

Flickr

Egy Forma-1-es futam, és az angol-magyar Nemzetek Ligája labdarúgó mérkőzés kommentátoraként is kipróbálhatták magukat az M4 Sport képzésén résztvevő fiatalok. A két hónapos oktatáson tanuló 18 tehetséget négy mentor – Vásárhelyi Tamás, Mohay Bence, Varga Ákos és Ujvári Máté – segíti a közmédia sportcsatornájánál, hogy a világszínvonalú technológiával felszerelt stúdióban gyakorlatban tanulják meg a sport-televíziózás alapjait. Mohay Bence úgy véli, a sportriporteri szakmát leginkább élesben lehet elsajátítani.

Nincs az az iskolapad, amelyik igazán fel tudna erre készíteni. A legtöbbet úgy lehet tanulni, hogyha tényleg beül az ember a kommentátor állásba, felveszi a fülest és elkezd beszélni, miközben lát egy foci meccset, vagy egy Forma-1-es versenyt. Ez a képzés erre ad lehetőséget, hogy élesben kipróbálják magukat és a gyakorlatban tanulják meg a szakma rejtelmeit

– mondta a közmédia műsorvezető-kommentátora, akivel a nézők rendszeresen találkozhatnak az M4 Sporton, most éppen a Magyarországon zajló FINA vizes világbajnokság esti összefoglalójában.

Bár a sportkommentátori képzés már tart, a tanulni vágyó fiataloknak más lehetőséget is biztosít a közmédia. A Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programjára még július 15-ig jelentkezhetnek azok az érettségi után álló ambiciózus fiatalok, akik életpályájukat egy professzionális médiaszakmai szervezetnél képzelik el. A résztvevők világszinten is kiemelkedő technikai feltételeket biztosító környezetben, a televíziós és rádiós szakma legjobbjaitól, gyakorlatorientált formában tanulhatnak. Mentorok támogatásával közvetlenül ismerkedhetnek meg a szerkesztő-riporteri feladatokkal a műsorgyártás területén, valamint – egyedülálló módon – egyéni beszédtechnikai képzést kaphatnak.

Bővebb információ a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány Tehetséggondozási Programjáról a media-akademia.hu oldalon található.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom