Kövess minket!

Médiapiac

„Addig tudunk működni, amíg az olvasók igényt tartanak ránk″

A kádári időkből ismert „aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogen mára az „aki nincs velünk, az ellenünk van” felfogássá alakult. A HVG Kiadót megalakulása óta irányító vezérigazgató, Szauer Péter szerint a sajtó – az emberek döntő többségéhez hasonlóan – mindig igazodik, s ezt a legtöbbször úgy teszi, hogy hamarabb elkezd villogni a piros lámpa a kelleténél. Félnek támadni a hatalmat, a rossz döntéseket, a korrupciót.

Visszafogott, megfontolt, a reflektorfényt kerülő üzletemberként ismeri önt a szakma.

Ez előny?

Az. Volt, ami kihozta a sodrából?

Azt nem szoktam nyilvánosságra hozni.

Egy példát azért mondhatna.

Unortodox médiaszabályozás, reklámadó, a politika piaci beavatkozási kísérletei.

Durvábban avatkozik be ma a politika, mint tíz, húsz, harminc éve?

Minden hatalom próbál beavatkozni a médiába, szavazatokat remél ettől. Most azonban a politika nyomulása kendőzetlen, a trambulinról pisilnek a medencébe. Öntudatosan, minden szégyenérzet nélkül. A manipulációk odavezetnek, hogy folyamatosan csökken a piaci szereplők száma, és a maradék között is egyre több a kollaboráns. Míg korábban – ha nem is ugyanabban a hangnemben – mindenkivel szóba állt az uralkodó rezsim, ma csak a kiválasztott orgánumokkal, személyekkel teszi ezt. Helyette kitiltanak újságírókat a Parlamentből, nem adnak információt vagy interjút közérdekű dolgokról, és a kétharmados felhatalmazásra hivatkozva egyéb válogatott módszereket alkalmaznak. A Fidesz-hatalom előtt is volt persze beavatkozás, pénzterelgetés, de ma egy piaci szereplő a hírbizniszben csak akkor érhet el hasznot, ha kooperál a pénzosztókkal. Ma már egy állami színház sem dönthet önállóan arról, hogy abban a médiumban hirdessen, amelyiket a nézői olvasnak.

A HVG mit tesz ebben a helyzetben?

Nekünk az a csodás szerep jutott, hogy minket mindig azok dicsérnek, akik épp nem részei a hatalomnak. Ez most a parlamenti erőviszonyok alapján jelképesen alig harmada a szavazati joggal bíró lakosságnak. Tudni kell azonban, hogy ez a kisebbség is mintegy másfél millió olvasót takar. Ennyien fogyasztanak valamilyen formában HVG-termékeket. Mivel a jelenlegi kormány mindent kizárólag a szavazatszám optimalizálásának rendel alá, mi nem számítunk ebből a szempontból jó médiumnak, mert az olvasóink kritikus szemmel vizsgálják az eseményeket, és nem fogyasztanak parancsra rágós vagy romlott árut… Így a hatalom emberei sokszor azzal büntetnek minket, hogy kérdéseinket válaszra sem méltatják, aztán pedig kifogásolják, hogy tévesen vagy pontatlanul fogalmaztunk.

Pár évvel ezelőtt egy konferencián Uj Péter, a 444.hu főszerkesztője azt mondta: a politika és a gazdaság befolyásoló erejét a legtöbb szerkesztőség napi szinten érzi. A legnagyobb pesszimizmusra szerinte az ad okot, hogy a politikának valódi kényszerítő lépéseket sem kell tennie, mert a piac ezek nélkül is a politikusok szolgálatába hajtja magát.

A sajtó – miként az emberek döntő többsége is – mindig igazodik, s ezt a legtöbbször úgy teszi, hogy hamarabb elkezd villogni a piros lámpa a kelleténél.

Félnek támadni a hatalmat, a rossz döntéseket, a korrupciót. Azok, akik megfelelnek a demokratikus kritériumoknak, részesei a fékek és ellensúlyok megbomlott rendszerének. Kornai János a minap a demokrácia és a diktatúra viszonyát a vízhez és a borhoz hasonlította. E két folyadék bármilyen arányban vegyíthető, és ki-ki maga eldöntheti, hogy az ital mikor veszti el víz vagy bor jellegét. Nekünk az a dolgunk immár 38 éve, hogy nevén nevezzük azt, hogy mi van a pohárban. Ha fröccsöt kértünk, akkor ne kapjunk hosszúlépést vagy permetet. Ha meg azt adnak a kocsmárosok, akkor szóvá tesszük. Azok nevében is, akik ezt nem teszik vagy nem merik megtenni. Megjegyzem, egy bizonyos pontig nem ítélem el a megélhetési együttműködőket, de mi nem ezt az utat járjuk.

Tényleg nem?

Nem. Magyarország iszonyúan centralizált ország, az állam közel kilencszázezer embert, a munkaképes lakosság egyötödét foglalkoztatja, újra osztja a GDP több mint felét. Alig találni olyan piaci szereplőt, melynek nem ügyfele közvetlenül az állam vagy egy állami cég. Még az uniós forrásokat is ő osztja szét… Ha valaki ezt a forrást nem akarja elveszíteni, legalábbis együttműködést kell színlelnie.

Ez az alkalmazkodás sok száz éves múltra tekint vissza Magyarországon, demokratikus periódusok csak rövid időszakokra szakították meg.

A sajtónak ezért bele kell törődnie a kiszolgáltatottságba?

Nem. Mégis tény: az állam a gazdasági erejét felhasználja a médiumok befolyásolására, így csak független anyagi háttérrel valósítható meg a független tájékoztatás.

Ön az említett konferencián úgy fogalmazott: a politikát egyértelműen a gazdasági érdekek mozgatják, a médiát pedig a politika, mindebből pedig az következik, hogy azok a médiacégek járhatnak jól, maradhatnak esetleg relatíve függetlenek, amelyek elég nagyok, jelentős a gazdasági súlyuk. Tartja még az állítását?

A néhány évvel ezelőtti viszonyokhoz képest jelentős átalakulás történt, számos racionálisan működő nemzetközi vállalkozás kiszállt a hazai médiából. A független televízióknak a reklámadóval ment neki a kormány, a TV2-höz furcsa anyagi konstrukcióban jutott hozzá az új tulajdonos, a legnagyobb internetes oldal szintén furcsa hitelből került nagyon közel a hatalomhoz, a megyei lapok is gazdát cseréltek, a Népszabadság pedig eltűnt.

Többmilliós közönség került új „kezekbe”.

Pedig szinte mind jelentős gazdasági súllyal bírt.

A TV2 többmilliárdos veszteségben, adósságban, a Népszabadság megtépázott gazdasági állapotban volt, nem volt világos, hogy veszteségei miből származnak. Az Origo a mérlegei szerint létezése óta csak veszteséget termelt. Ezekben az anyagilag kiszolgáltatott helyzetekben a politikának könnyű volt befolyást szereznie. Így is szüksége volt azonban kollaboráló strómanokra. A média befolyásos szereplőinek listáján egyre többen vannak olyanok, akiket az üzleti hétköznapokban soha nem látunk. A reklámadó tényleg kiemelt szerepet játszott a piac külföldi szereplőinek elbizonytalanításában. De azokra a kiadókra is kivetették ezt a forgalomtól függő terhet, amelyek súlyos veszteséggel küzdöttek. A korábbi évtizedhez képest tehát egyre keményebb körülmények közepette kell helyt állnia a szabad sajtónak.

A HVG-nek is?

A mi üzleti modellünk a több lábon állás. Mint említettem, különböző platformjainkon másfél millió embert érünk el, a HVG print lap nyomtatottpéldány-száma negyvenötezer, a hetilappiaci részesedésünk körülbelül ötven százalék. Konkurenseink jó ideje már nem szerepelnek a hivatalos mérési statisztikákban. A HVG.hu a legnagyobb négy hírsite között van, és mobilon is nagyon erős. Van súlyunk. Ráadásul kollégáim, tulajdonosok és nem tulajdonosok egyaránt elkötelezetten és keményen dolgoznak, és hivatásuk szabad gyakorlásáért áldozatokat is vállalnak. Ezt az olvasók is érzékelik, és becsülnek minket érte.

A több lábon állás azt jelenti, hogy a periodikák mellett van egy sikeres, népszerű, két számjegyű mértékben növekvő könyvkiadónk, állássite-unk, mi rendezzük az ország legnagyobb állásbörzéit, és több tucat innovatív szakmai rendezvényt tartunk évente.

Létrehoztunk új print és online termékeket is, ilyen a Pszichológia Extra és a Business Extra vagy a sok ezer előfizetővel rendelkező adozona.hu.

Még ez sem életbiztosítás.

Ebben az iparágban ez ismeretlen fogalom… De az elmúlt 38 évben a biztosítás hiánya nem idézett elő bukást. Valamelyik az üzletágak közül mindig jól teljesített, tavaly például valamennyi! Persze az azért fájdalmas nekünk, ha az állami intézmények nem vásárolnak HVG-t, és nem hirdetnek nálunk. Ez utóbbihoz azonban már hozzászoktunk. Ebből a szempontból kevés a különbség a különféle politikai berendezkedések között.

Volt idő, amikor a HVG kapott hirdetést bőven.

De nem állami hirdetést. A hirdetési piac egyébként a technológia átalakulása miatt alapvetően és gyorsan megváltozott.

Bevételeink fele ma már digitális, mobil, programmatic, teljesen új szakmákat tanultunk meg és tanulunk ma is.

Látjuk, hány percig olvasnak egy cikket, hol hagyják abba az olvasást, hányan és hogyan nézik a hirdetéseket, hányan kommentelik a híreket, vagy éppen hogyan osztja meg félmillió Facebook-követőnk az őket érdeklő dolgokat. A közösségi médiában lehet hamis híreket terjeszteni, befolyásolni a felhasználókat, de a sokszínűsége miatt egyet biztosan nem lehet: kontroll alá vonni a közönséget. A demokráciát az új médiumok esetében csak a begyűjtött adatok nagy mennyisége, a big data befolyásolhatja negatívan.

Trump támadásaira például a The Washington Post – melynek tulajdonosa a dúsgazdag Jeff Bezos – úgy reagált, hogy megváltoztatta a cím alatti szlogenjét. Ez most így hangzik:

Democracy dies in darkness.

Vagyis azt üzenik, világosságra van szükség. Mi is így gondolkozunk, ezért a piacról kell/szeretnénk megélni. A betűismerő olvasóközönséget akarjuk szolgálni. Az üzletileg mértékadó vállalkozások és ügynökségek fontos médiumnak tartják a HVG-t. Köszönjük nekik. Egyfajta kettősség alakult ki: vagy erős politikai befolyás van, vagy kőkemény üzlet. A kettő között nincs átjárás számunkra, mi csak az egyikben vagyunk szereplők. Az állam uralta mintegy harminc százalékból nem részesedünk.

Nem keresték meg önöket, mondjuk, népszavazásos hirdetésekkel?

Kísérlet sem volt.

Elfogadták volna?

A hitelességünket sodorta volna veszélybe.

Tölgyessy Péter szerint a sajtó továbbra is az olvasók kezében van. Hiába zajlik „politikai hittérítés” a médiában, a cégek talán „betörhetnek”, de a közönség teljesen sosem fog.

Az emberek befolyásolhatóak. A tapasztalat az, hogy minél többször hallják és olvassák, hogy kell az olimpia, vagy azt, hogy Soros a fő ellenség, vagy éppenséggel hogy a Tescóban minálunk silányabb az áru, mint Nyugaton, annál inkább elhiszik. Ősi technikák vannak az indulatok felkorbácsolására. A mesterséges intelligencia korában, amikor mindenkiről szinte minden adat rendelkezésre állhat, a muníció is könnyen előállítható a lejáratásra. Ebbe az agymosó világba robbant bele a Momentum Mozgalom, néhány tucat ember, alig harminc nap alatt képesek voltak 266 ezer aláírást összegyűjteni. Ez jó példa arra, hogy értelmes célokra a média segítségével tömegek mozgósíthatók.

Idézem Pallagi Ferencet, a Bors egykori főszerkesztőjét is: „A politikai újságírás tönkretételéhez a benne dolgozók jelentősen hozzájárultak […] A rendszerváltás idején nem arra jutott [tudniillik a magyar újságíró-társadalom], hogy végre megtanulhatja az újságírást, hanem arra, hogy úristen, mi lesz velünk. Húzódjunk be ennek vagy annak a pártnak az ernyője alá. Csakhogy ennek ára volt: soha többé nem lehetett szakmai alapon karakán, mert innen már a megbízók és a pártok diktáltak. A magyar újságíró-társadalom kilencven százaléka pedig ezt lelkesen el is fogadta. Majd világnézeti alapon elkezdtük betörni egymás fejét.”

Cinikus választ fogok adni: a sajtó semmiben sem különbözik bármely más iparágtól. Számos újságíró már „lejáratta” magát azzal, hogy túlságosan hű vagy túlságosan hűtlen volt. Legfrissebb példa a Schmidt Máriához került Figyelő, ahonnan tizenöt év után az új politikai befolyás miatt alapemberek távoztak.

A német közszolgálati rádió szerint az Orbán-kormány a szovjet időkben érzi magát, egyre bátrabban korlátozza a sajtószabadságot, ahogy azt a fideszes módszerek és a Népszabadság eltüntetése is jelzi; a nyomtatott lapok és a tévéadók között alig maradt független médium, az ellenzéket az internetre szorították vissza; továbbá a Fidesz azonnal megpróbálja lejáratni azt, aki a kormányzati politikusok lopásaival foglalkozik. Túlzó ez a helyzetértékelés?

Ha a szovjet időket csak a központosított sajtóirányítással jellemezzük, és eltekintünk más attributumaitól, akkor jó a hasonlat. Ugyanakkor erről eszembe jut egy korábbi német tartományi miniszterrel folytatott beszélgetésem. Szerinte sok politikus irigyli Orbán Viktort, mert gyors és önálló döntéseket képes hozni, nem kényszerül arra, hogy másokkal egyeztessen.

Ezt akkor nevezhetjük szovjet időknek?

Vannak hasonlóságok. A szakmánkban most könnyen hullanak a fejek, úgy, mint annak idején. A lojalitás mindig felülírja a szakértelmet. Sokszor felteszik nekem azt a kérdést, ilyen körülmények között meddig tudunk működni. Mire azt mondom: addig, amíg az olvasók igényt tartanak ránk.

 

A Népszabadságra is volt igény.

Ha a Népszabadság úgynevezett tulajdonosa, Pecina úr nem tudott volna a több százmilliós veszteségre hivatkozni, talán másképp alakult volna a lap sorsa.

A G-nap racionalitásáról mit gondol?

Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” szlogen alakult át azzá, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”.

A magánéleti lejáratás és a bulvár előtérbe került a politikai eszköztárban. Hogyan viszonyul ehhez a HVG?

Távolságtartással. A miniszterelnök a minap azt mondta a Parlamentben: nem szeretné, ha tényeknek látszó dolgokkal zaklatnák. Ha ezt ki lehet jelenteni a Parlamentben, akkor az megerősít minket abban, hogy tényalapú újságírásra nagy szükség van a hazánkban. Persze az is lehet, hogy a post-truth (az igazságon túli) korszak felé tartunk, hiszen az Oxford Dictionaries ezt választotta tavaly az év szavának. De mi mégis a fact checkingre (tények ellenőrzése) esküszünk.

A HVG 2014-es tulajdonosváltása apropóján is számos összeesküvés-elmélet született.

A Westdeutsche Allgemeine Zeitung, később Funke Csoport németországi befektetéseire akart koncentrálni, és azt is látták, hogy az üzleti érdekeiket negatívan érintő politikai viszonyok rövid távon biztos nem változnak.

Tehát?

Öt éven át veszteségesek voltunk, ők pedig arra jutottak, hogy eladják a 75 százalékos részesedésüket. Ebben a politikai klímában azt gondolták, egy ilyen beállítottságú kiadványportfólió nem lehet elég nyereséges. Nekünk pedig sikerült megállapodnunk és a finanszírozást is megoldani.

Hogyan kerülték el azt, hogy a politika vásárolja fel a HVG-t?

Nem hallottunk ilyen szándékról.

2014 őszére a németek eladták önöknek a cég többségi tulajdonrészét. Volt, aki ekkor azt írta: hamarosan mindenkit elbocsátanak, a HVG-nek befellegzett.

Hangulatkeltés volt, valóságalap nélkül. Az egyik mintapéldája volt ez annak, amit ma fake newsnak hívnak.

Összevonták a printet az online-nal, pedig sokáig ódzkodtak tőle, és finoman szólva is sok konfliktus adódott belőle.

Szorongatott helyzetben nehéz két önálló szerkesztőséget fenntartani. Az összevonás, a lap és a site tavaly áprilisi átalakítása végül sikeres lett. Mára a cég nyereséges, biztos lábakon állunk. Maradtunk értékalapú vállalkozás, továbbra sem csak a pénz vezérel minket.

 

Az interjú elsőként a Médiapiac 2017/3-4. számában jelent meg.

 

Médiapiac

A hírközlési szabályok módosítását összegezte az NMHH

Könnyebb, gyorsabb az internetszolgáltató-váltás, valamint a hozzáférés a korábbi e-mail- és ügyfélfiókhoz – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága hétfőn

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A közleményben kiemelték, hogy a hazai hírközlési szabályok legfontosabb módosításait összegezi az NMHH fogyasztói tájékoztató aloldala, az nmhh.hu/hirkozlesiszabalyok.

Felidézik, a tavaly nyáron életbe lépett változások között szerepel például, hogy

a szolgáltatóknak ingyen, egyszerűen biztosítaniuk kell az utólagos számhordozást, az internetszolgáltatók közötti úgynevezett szünetmentes váltást, és rendszeresen tájékoztatniuk kell előfizetőiket a legolcsóbb díjszabásaikról.

Az új európai uniós hírközlési kódex nyomán a szolgáltatóknak 2021. június 30-ig kellett az általános szerződési feltételeiket (ÁSZF) átalakítaniuk.

A hatóság közleményében hangsúlyozta, nemcsak telefonszolgáltatót lehet már könnyen váltani, hanem

lehetőség van arra is, hogy az előfizető az internetszolgáltatók között is szünetmentesen válthasson, ha az műszakilag megvalósítható.

Ezt csak egyszer és egy helyen kell jelezni: az új szolgáltatónál kell kérni a szolgáltatóváltást, aki intézkedik a korábbi szerződés felmondásáról, és együttműködik az előző szolgáltatóval abban, hogy a váltáskor a szolgáltatás kiesése ne legyen több egy munkanapnál, akkor sem, ha a szünetmentes váltás műszaki feltételei nem adottak – írják a közleményben.

Kitérnek arra, ha a szolgáltató a bekötést késve vagy hibásan teljesíti, a szabályozás kompenzáció fizetését írja elő. A kompenzációt főszabályként az átvevő szolgáltató fizeti az előfizetőnek.

Ha az előfizető az internet-előfizetés mellett e-mail-szolgáltatást is igénybe vesz a szolgáltatójától, és az internet-hozzáférésre vonatkozó előfizetői szerződése megszűnik, akkor

az előfizető kérésére a szolgáltatónak még legalább fél évig biztosítania kell a hozzáférést a fiókhoz, vagy továbbítania kell az üzeneteket egy, az előfizető által megadott e-mail-címre

– olvasható a közleményben.

Az előfizetői szerződés megszűnése után a szolgáltató köteles még egy évig biztosítani az előfizetőnek, hogy hozzáférjen az előfizetői szerződésével kapcsolatos, elektronikus tárhelyen tárolt információkhoz.

Ha az előfizető felmondja telefonszolgáltatójánál a szerződését, hívószáma megtartását a szerződés megszűnése utáni egy hónapban is kérheti az egykori szolgáltatójától.

Az ilyen utólagos számhordozáskor a volt előfizető a számát ingyen áthordozhatja egy másik szolgáltatóhoz, aminek az ügyintézésében az új szolgáltató köteles eljárni, a régi szolgáltató pedig együttműködni – hívta fel a hatóság közleményében a figyelmet.

Kiemelték azt is, hogy

a hírközlési szolgáltatóknak tájékoztatást kell adniuk előfizetőiknek az elérhető legkedvezőbb díjakról,

az internet- és telefonszolgáltatóknak évente, illetve bármikor az előfizetők kérésére, általában bármely hírközlési szolgáltatónak pedig a határozott idejű előfizetői szerződés lejárata előtti 90 napban három alkalommal.

Valójában nem újdonság, de az új hírközlési kódex egyértelművé teszi, hogy a “díjazás ellenében” fordulat már nemcsak pénzfizetéssel kiegyenlített szolgáltatást jelent, hanem a személyes, vagy más adatok átadásával is “fizet” az előfizető. Tehát a pénzben kifejezve ingyenes szolgáltatás is lehet elektronikus hírközlési szolgáltatás – és vonatkoznak rá a felhasználókat védő szabályok -, ha az egyéb fogalmi feltételek igazak rá – tájékoztattak.

A hírközlési hatóság ellenőrzi, hogy a piaci szereplők frissítették-e az általános szerződési feltételeiket, és az előfizetői tudatosság növelése érdekében rendszeresen tájékoztatja a fogyasztókat azokról az új szabályokról, amelyekre érdemes odafigyelni – közölte a NMHH kommunikációs igazgatósága.

Tovább olvasom

Médiapiac

Az NVB megállapította a politikai reklámok műsoridejét

A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) pénteki ülésén döntött a népszavazást kezdeményező kormány és a parlamenti frakciók politikai reklámjainak közzétételére rendelkezésre álló közszolgálati műsoridő felosztásáról.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A népszavazásról szóló törvény szerint országos népszavazási kampányidőszakban politikai reklámot a kezdeményezés szervezői, továbbá a kezdeményezés szervezésében részt nem vevő, de országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező pártok tehetnek közzé.

A jogszabály szerint a politikai reklámok közzétételére rendelkezésre álló időtartam 300 perc. A népszavazási kezdeményezés szervezője és a frakciók rendelkezésére álló időtartamot egyenlő arányban kell felosztani.

A népszavazást a kormány kezdeményezte, az Országgyűlésben pedig hét frakció van (Fidesz, KDNP, Jobbik, MSZP, DK, LMP, PM), vagyis a kormány és a hét frakció egyenként – valamennyi kérdés tekintetében összesen – 37 perc 30 másodperc időtartamban teheti közzé politikai reklámját a Duna Médiaszolgáltató Zrt. lineáris médiaszolgáltatásaiban.

A politikai reklámot a Duna Médiaszolgáltató Zrt.-nek “a legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal bíró médiaszolgáltatásaiban” kell közzétennie.

Tovább olvasom

Médiapiac

A járvány alakulásával együtt változott a hazai mobilpiac is

A Covid-19 járvány és a terjedése elleni védekezés olyan formái, mint a kijárási korlátozások, a távoktatás vagy az otthoni munkavégzés, valamint az átoltottsági arány emelkedésének köszönhető lazulások jelentősen hatottak a hírközlési fogyasztási szokásokra, így a mobiltelefon- és mobilinternet-szolgáltatás piacára is – derül ki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legfrissebb, 2017 harmadik negyedévétől 2021 második negyedévéig terjedő mobilpiaci jelentéséből.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A jelentés szerint 2020 közepéhez képest 2021 közepére közel negyedével – 23,8 százalékkal – nőtt az internetforgalom (155 millióról 192 millió Gbyte-ra). Ugyanebben az időszakban 4,3 százalékkal nőtt az indított hívásforgalom, 6,9 milliárdról 7,2 milliárd percre.

A roamingszolgáltatás igénybevételére egyfajta szezonalitás jellemző, ugyanis nyaranta megugrik a szolgáltatás használata. Az indított roamingforgalmak alakulására a szezonalitáson kívül korábban jellemző, folyamatosan növekvő tendencia 2020-ban, különösen annak második negyedévétől kezdődően látványosan megtört.

2021 első negyedévében mindössze 430 ezer SIM-kártyáról indítottak külföldön hívást, ami csak alig több, mint harmada az egy évvel korábban mért 1,2 milliónak.

2021 első félévében újból növekedés volt megfigyelhető, ugyanis 2021 második negyedévében már 687 ezer darab kártyáról telefonáltak a tavalyi azonos időszakban mért 525 ezer helyett. Bár a SIM-kártyák száma csökkent, a készülékekről azonban jóval többet telefonáltak:

míg 2020 első negyedévében átlagban közel 51 percet beszéltek hazai előfizetők külföldön hívást indító SIM-kártyákról, 2021 első negyedévben ez már 127 perc volt.

A külföldi mobilinternetezés trendje is megtört, a 2019 végéig jellemző növekvő tendencia megszakadt. 2020 negyedik és 2021 első negyedévében is alig félmillió SIM-kártyáról neteztek az országon kívül, ez alig 40 százaléka az egy évvel korábbi 1,4 milliónak. A telefonáláshoz hasonlóan ebben az esetben is jellemző, hogy aki külföldről netezett, az sokkal többet tette ezt, mint korábban – állapította meg az NMHH.

A mobilinternet-szolgáltatás piacának két szegmense – a nagyképernyős és az okostelefonos – mind méret, mind használati jellemzők tekintetében jelentős eltéréseket mutat. A nagyképernyős szegmenshez hozzávetőleg félmillió SIM-kártya tartozik (ezeket jellemzően laptopon, tableten vagy asztali gépen internetezők használják), és ezek száma érdemben nem változott a vizsgált időszakban. Az okostelefonos szegmens kártyáinak száma ezzel szemben a teljes vizsgált 4 éves időszakban növekedést mutatott: az időszak során több mint 1,6 millió kártyával bővült és elérte a 7 millió kártyát. Mára az összes mobilinternet-kártya közel 94 százaléka az okostelefonos szegmenshez tartozik. Az okostelefonos SIM-kártyák aránya a teljes piac szempontjából is jelentős: 2021 közepén az összes forgalmat bonyolított SIM-kártya 67,6 százaléka ide tartozott – írták.

A két szegmens felhasználói által bonyolított, átlagos havi internetforgalom jelentősen eltér: az időszak végén a nagyképernyős szegmens esetében az egy SIM-kártyára jutó havi forgalom 28,6 GByte volt, míg az okostelefonos szegmens felhasználói átlagosan 7,2 GByte forgalmat bonyolítottak havonta. A forgalmazásban meglévő különbség miatt még 2021 közepén is a nagyképernyős szegmens részesedése tette ki a teljes forgalom 20,7 százalékát.

A 4G-hálózat igénybevétele mind az internet-, mind a hangforgalomban folyamatosan nő: előbbi 96,1 százaléka, utóbbi 61,6 százaléka zajlott ezen a hálózaton. 2022-ben feltehetőleg jelentősen átrendeződik ez a szegmens, ugyanis a hatóság idén elkezdi a 3G-s technológia kivezetését, amihez mobilkészülékcsere-támogatási programot is indít februártól – írta a hatóság.

Azt is megjegyezték, a teljes, az M2M-szolgáltásról is információkat tartalmazó tanulmány már olvasható a hatóság honlapján .

Tovább olvasom