Médiapiac
A zselé esete a tölgyfaasztallal
A Médiapiac & Kutatás 2012 konferencián kerekasztalozva Weyer Balázs megismételte a rádióműsorunkban korábban elmondottakat: a szerkesztőségekre ereszkedő nyomásról mindkét fél tehet. Íme a korábbi interjú írásos összefoglalója, mert – sajnos – az ott elhangzottak különösen aktuálisak mostanság.
A Médiapiac & Kutatás 2012 konferencia egyik délutáni kerekasztalában Weyer Balázs Nádori Péterrel, Fazekas Ildikóval és Havas Katalinnal beszélgetve megismételte a rádióműsorunkban korábban elmondott tételt, miszerint könnyű volna minden nyomást és öncenzúrát pusztán a médiatörvényre vagy a hatóságra fogni. A nyomás legalább annyira múlik a “nyomotton”, mint a “nyomón”. “Nem mindegy, hogy tölgyfaasztal vagy, vagy egy tál zselé” –foglalta össze a szerkesztői, újságírói felelősség kapcsán.
Ugyanott Nádori Péter elmondta: nincs újságíró szakma, nincs szolidaritás, mert úgy alakult, hogy újságírók tömegei politikai alapon definiálják magukat, és csak másodlagos számukra a nyilvánosság. „Így a más prioritásokkal dolgozókkal nem vállalnak szolidaritást” – tette hozzá. Nádori szerint lehet a médiatörvényre sok rosszat mondani, de amíg nem “lengették be”, addig a média maga is tett az etikai kérdésekre, az olvasói véleményekre. “Ha kijöhet pozitív ebből, az egy felelősebben gondolkodó, önreflektívebb média lehet” – mondta.
Mivel a téma rendkívül aktuális, elég csak a legutóbb Stumpf Andrásnak, a Heti Válasz újságírójának Schmitt Pállal kapcsolatos publicisztikája körüli történésekre gondolni, íme, a rádióadás hangzó anyaga után a szöveges összefoglaló is:
Kik és milyen céllal hozták létre a Főszerkesztők Fórumát?
A Főszerkesztők Fóruma azzal a céllal jött létre, hogy közösen fektessünk le olyan szakmai sztenderdeket, amelyeket mindannyian osztunk és elfogadunk, és aztán törekedjünk arra, hogy azokat minden csatlakozó be is tartsa. Erre azért van szükség, mert a sajtó, miközben nagyon sokat fejlődött az elmúlt években, sok kihívásnak is van kitéve. A dokumentum elsősorban az etikai kihívásokra fókuszál. A válság etikai szempontból nagy kihívás, hiszen amikor az üzlet rosszul megy, nagyobb a kísértés a szabályok megszegésére. Emellett persze kihívást jelentenek a jogszabályi és a technológiai változások. Léteznek azonban örök szabályai a szakmának, ezeket próbáltuk a dokumentumban összefoglalni.
A Főszerkesztők Fórumát a piac 20-25 legnagyobb szereplője hozta létre. Nem az a cél, hogy csak ők legyenek a tagjai, de az egyeztetést nem tudtuk több emberrel végigcsinálni. Most azt szeretnénk, hogy minél többen csatlakozzanak, és vállalják fel a lefektetett alapelveket.
Minden magára valamit adó szerkesztőségnek és az újságíró szervezeteknek is van etikai kódexük. Az, hogy a főszerkesztők egy újabbat hoztak létre, kritikája a meglévőknek?
A szerkesztőségi etikai kódexeknek nem, azokra szükség van, mert minden szerkesztőség más és más bizonyos értelemben. Ez a dokumentum azt foglalja össze, amiben közösek a szerkesztőségek értékei. Az újságíró szervezetekre nézve viszont kritika, nem töltötték be a szerepüket az elmúlt húsz évben. Ha másképp működtek volna, lehet hogy nem lett volna szükség erre a kezdeményezésre.
A kihívások egyike az új médiaszabályozás, melynek kapcsán sokan cenzúrát, legalábbis annak a veszélyét, lehetőségét emlegetik. Ennek mi volt a súlya azon sok indok között, ami miatt több év után sikerült végre létrehozni a Főszerkesztők Fórumát?
Az új médiatörvénynek kevés volt a súlya annyiban, hogy az egészet még bőven a megszületése előtt kezdtük el szervezni, közel négy éve. Az akkori médiatörvénnyel is bőven volt elég baj, és volt 2009-ben is egy médiatörvény kezdeményezés, ami szintén elég ijesztő volt a maga idejében. Erre a szervezetre tehát a mostani médiatörvénytől függetlenül is szükség lett volna, hiszen a szakmának korábban is látszott egy csomó, belülről fakadó problémája.
Az én megközelítésem az, hogy ne a külső indokok mögé bújva kerüljük meg a saját problémáinkat, mert van elég belső baja az iparágnak, azokkal kell megpróbálnunk kezdeni valamit. Akkor egyébként könnyebb lesz a külső hatások ellen is fellépni. Ezeknek a belső problémáknak az eredménye és egyben az eredője az, amit én a legnagyobb gondnak látok, hogy a közönség, a társadalom bizalma rendkívül alacsony a szakma iránt.
Talán nem is alaptalanul.
Nem is alaptalanul, de ez egy öngerjesztő folyamat: ha alacsony a társadalmi bizalom, akkor a sajtó nem is tudja ellátni a feladatát. Mindenekelőtt az a cél, hogy ez megváltozzon. Egyébként az intézményi rendszer egésze iránt nagyon alacsony a közbizalom, és erről nehéz leválasztani a sajtót. Árulkodó, hogy a politikai-közigazgatási intézményekével párhuzamosan mozog a sajtóval szembeni bizalom. Hogy úgy mondjam, a közönség a rendszer részének látja a sajtót. Én ezen nagyon szeretnék változtatni, mert ez hosszabb távon nem jó. Üzletileg sem, mert a hitelesség az egyik legfontosabb márkaérték, de szakmailag sem, mert ha az újságíró szakmát, ha nem is eszközeiben, de küldetésében meg akarjuk őrizni olyannak, amilyennek lenni szándékozott, akkor ezen a helyzeten feltétlen változtatni kell.
A bizalom és a hitelesség kulcsszó ebben a történetben. Ezeknek közös tulajdonságuk, hogy iszonyatosan lassan lehet őket felépíteni, és egyetlen perc alatt tökéletesen le lehet rombolni. Főszerkesztők által közösen vallott alapértékekről beszéltél. Ebben a körben vannak jobboldali és baloldali újságok, szeriőz és bulvár. Ezeknek az értékeknek a megvalósulását mennyiben színezi vagy befolyásolja a politikai meggyőződés, ne adj’ Isten, hovatartozás. Mondjuk, mindig csodálkozunk azon, ha egy újságíró “politikailag hovatartozik”.
Én is azt gondolom, hogy az már baj, ha felmerül a kérdés, hogy egy újságíró hova tartozik. Engem is irritálnak az olyan tévéműsorok, ahová egy baloldali, egy jobboldali újságírót hívnak. Egy ilyen meghívást újságírónak nem szabad elfogadnia.
De a kezdeményezésünkben ennek a szempontnak semmilyen játéktere nincs. Ez is az egyik oka annak, amiért lelkesítő volt ezt a kezdeményezést létrehozni és – remélem – majd működtetni is. A beszélgetéseink során egyszer sem merült fel semmilyen politikai szempont, ezt fenn is akarom tartani.
Az újságírókat érő nyomásról azt gondolom, hogy ahhoz két szereplő kell: valaki, aki nyomást gyakorol, és valaki, aki ezt elfogadja, aki a nyomás alatt meghajlik. Mikor a kollégák nyomásra panaszkodnak, mindig azt szoktam nekik mondani, hogy valójában arra panaszkodsz, hogy nem voltál elég erős, hogy nemet mondj. Szerintem az a dolgunk, hogy a nyomás ne befolyásolja a munkánkat. Az újságíró munkájának része, hogy különböző hatások érik minden irányból. Minden hatás befolyásolni akarja a végterméket, amin dolgozik. Az újságírói munka egyik titka, vagy varázsa éppen az, hogy ezen hatások közepette kell, a tények és az empátia segítségével, szintetizálni valamit, amiről azt gondoljuk, hogy az adott pillanatban a legjobban képes leírni a valóságot, és a leginkább elfogulatlan képe annak, amit tapasztaltunk. A politikai és a hirdetői nyomásra ugyanúgy igaz, hogy olyan, mint az időjárás. Ha esik az eső, akkor esernyőt viszünk, ha süt a nap, napszemüveget.
Politikáról beszéltünk, hirdetőkről még kevésbé. Sok helyről halljuk, és sajnos már tapasztaltuk is ezt a nyomást: “ha megírjátok ezt meg azt, akkor nem fogunk hirdetni”. Ez akkor is nehéz ügy volt, amikor még virágzott a médiapiac, most pedig nem is virágzik. Ha valaha lehetett revolverezni a kivéreztetett médiát, hát most olyan a helyzet. Hogyan lehet ezt kivédeni?
Ahogy mondtam, nem lehet, hanem muszáj kivédeni. A válság, bármeddig is tart, múló epizód az életünkben. Vagy elmúlik, vagy alkalmazkodunk. Az iparág fenntarthatóságához fontos, hogy ne változzanak meg az alapvető szabályok. A gazdasági nyomás annyiból veszélyesebb, hogy sokkal kiszolgáltatottabbá teszi a kiadókat, miután a kereslet-kínálat egyensúlya megbomlott. Annál is inkább, mert azok, akiknek az üzleti racionalitások alapján meg kellett volna szűnniük, nem tűntek el. Ebben a helyzetben a hirdetők úgy érzik, kegyet gyakorolnak, és többet várhatnak el cserébe azért, hogy egy felületet bevesznek a médiamixbe. Ár-érték arányban valóban elvárhatnak többet, de nem bármit. Az újságírói és a kiadói szakmai szempontjait egyben kell nézni, ezek egy rendszert alkotnak, amiről az etikai kódexünkben is szó van. El kell fogadniuk az egymás számára fontos szakmai szabályokat. Az a minimum, hogy úgy kell éreznie a közönségnek, hogy ha ő információért fordul a sajtóhoz, ott azt meg is kapja.
A 90.9 Jazzy Rádióban elhangzott rádióinterjú teljes hosszában, zenékkel együtt elérhető ezen a linken.
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás
Médiapiac
Az EU eljárást indított a TikTok ellen a TikTok Lite elindítása miatt
Az Európai Bizottság eljárást indított a TikTok ellen a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) alapján, mert előzetes megállapítások szerint a TikTok Lite franciaországi és spanyolországi elindítását megelőzően az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére – tájékoztatott a brüsszeli testület.
Az uniós bizottság közleménye szerint
az eljárás célja annak megállapítása, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, amikor elindította a TikTok Lite-ot Franciaországban és Spanyolországban anélkül, hogy az online óriásplatformok esetében kötelező értékelési jelentést nyújtott volna a lehetséges kockázatok mérséklésére.
Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a TikTok Lite Task and Reward nevű programot, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az alkalmazáson belül bizonyos feladatok, így például videók megtekintése, tartalom kedvelése, barátok meghívása során pontokat szerezzenek, az üzemeltető anélkül indította el, hogy előzetesen értékelte volna az azzal járó kockázatokat, különösen a platform függőséget okozó hatásával kapcsolatosan.
Különös aggodalomra ad okot, hogy az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére, ugyanis a TikTokon nem állnak rendelkezésre hatékony életkor-ellenőrző mechanizmusok.
Amennyiben a felsorolt aggodalmak bizonyítást nyernek, a mulasztások a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vonatkozó cikkeinek megsértését jelentenék – hívták fel a figyelmet.
A TikToknak április 23-ig kell benyújtania a kockázatértékelési jelentését az Európai Bizottság részére, és május 3-ig az összes kért információt a brüsszeli testület rendelkezésére kell bocsátania.
Abban az esetben, ha a TikTok a megadott határidőn belül nem válaszol, az uniós bizottság a szolgáltató teljes éves jövedelmének vagy világméretű forgalmának 1 százalékáig terjedő pénzbírságot, valamint a szolgáltató átlagos napi jövedelmének vagy világszintű éves árbevételének legfeljebb 5 százalékát kitevő kényszerítő bírságot szabhat ki – közölték.
Mivel a brüsszeli testület szerint “fennáll a felhasználók mentális egészsége súlyos károsodásának kockázata”, arról tájékoztatta a TikTokot, hogy ideiglenes intézkedéseket kíván bevezetni a TikTok Lite érintett programjának felfüggesztésére az egész EU-ban a program biztonságosságának értékeléséig.
Az Európai Bizottság emlékeztetett, hogy ez a második eljárás a TikTokkal szemben a hatékony életkor-ellenőrzési mechanizmusok hiánya és a platform feltételezett függőséget okozó kialakítása miatt. A február 19-én kezdődött eljárást a brüsszeli testület azért indította, mert előzetes vizsgálatai alapján a TikTok “feltételezhetően nem tesz eleget a kiskorúakat érő negatív hatások kezelésére”.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
Politikusok, sportolók és hírességek szerepeltek a leggyakrabban tavaly az online médiában
Politikusok, sportolók, hazai és külföldi hírességek szerepelnek a leggyakrabban említett nevek között, amelyek megjelentek az online médiatérben 2023-ban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 93 népszerű médiafelület – televíziós csatornák, újságok, rádiók honlapjai, valamint hírportálok, közösségimédia-felületek, fórumok és blogok – elemzésével azt vizsgálta, kik álltak a hírek és a közbeszéd fókuszában, valamint azt is, hogy Magyarország és a nagyvilág helyszínei közül melyek szerepeltek a legtöbbet.
Az NMHH kommunikációs igazgatósága kedden azt közölte az MTI-vel, hogy
az ezer legtöbbször említett ismert ember nevével összesen egymillió alkalommal lehetett találkozni a neten, köztük domináltak a hazai szereplők, illetve a férfiak.
A leggyakoribb száz név esetében az említések több mint felét politikából ismert emberek tették ki, csaknem harmaduk médiaszereplőhöz vagy hírességhez volt köthető, 14 százalékban pedig sportolókról lehetett olvasni az online felületeken.
Kiemelték, hogy
2023-ban a legtöbbször említett név az online médiatérben Orbán Viktor miniszterelnöké volt, 92 ezer alkalommal.
A kormányfő leginkább a Kossuth rádióban adott interjúi és bejelentései miatt került fókuszba. Neve egy átlagosnak nevezhető napon 250 alkalommal jelent meg, legtöbbet december 15-én és 21-én említették.
Magyarország miniszterelnökét a külügyminiszter, Szijjártó Péter követte, 27 ezres értékkel, harmadik helyen pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepelt, nevével 14 ezer alkalommal lehetett találkozni
– írták.
Az év során többször kiemelkedett egy-egy közszereplő a mindennapi közbeszédből: két kiváló magyar kutató is jelentős említést ért el, október 2-án Karikó Katalint (682 említés) tüntették ki orvostudományi Nobel-díjjal, másnap pedig Krausz Ferencet (330) díjazták a fizikában elért kiemelkedő munkásságáért.
Úgy folytatták, hogy akadtak lesújtó, tragikus események is, mint például Vágó István (312) volt televíziós műsorvezető, vagy épp a Mount Everest megmászására induló, majd eltűnő Suhajda Szilárd halálhíre (338), a hegymászó hollétéről utoljára május 25-én hallhatott a világ.
Tavaly a külföldiek toplistáján legtöbbet Vlagyimir Putyin (49 ezer) orosz, Volodimir Zelenszkij (25 ezer) ukrán elnök és Joe Biden (15 ezer) az Egyesült Államok vezetője szerepelt.
Európán kívüliként az első tíz ember között feltűnt még Donald Trump volt amerikai elnök, illetve Benjámín Netanjáhu jelenlegi izraeli miniszterelnök is.
A nemzetközi hírességek között olyan embereket gyászolt a média, mint a Jóbarátok sorozat szereplője, Matthew Perry (446), Tina Turner (228) énekesnő vagy Elvis lánya, Marie Presley (188)
– tették hozzá.
Az online médiatérben megjelent földrajzi helynevek esetében tízből négy magyar vonatkozású volt. Négy esetben az említés európai országgal vagy várossal, míg a fennmaradó részben a világ többi tájával volt kapcsolatos.
A kutatás szerint az év során Magyarországot 191 ezer alkalommal említették meg a vizsgált médiatermékek, Budapestet pedig 151 ezerszer. Magyarországot és fővárosát a sportrendezvények idején kifejezetten gyakran, legalább ezerszer emlegették.
A kulturális események is nagy visszhangot váltottak ki: kiemelkedett Ferenc pápa áprilisi látogatása, a magyar fővárost ekkor csaknem négyezerszer említették. A további magyar helyszíneket illetően háromezernél is több említést főleg a vármegyeszékhelyek, a nagyobb városok és a Balaton értek el – fűzték hozzá.
A külföldi földrajzi neveket elemezve kitűnik a kiemelt jelentőségű háborúk hírértéke (Ukrajna, Oroszország, Izrael), az Európai Unióhoz (Brüsszel, tagországok és azok fővárosai), illetve a fontosabb külpolitikai partnerekhez (Kína, USA, Törökország) fűződő történések bemutatása.
Egyes napok statisztikáit elemezve kiemelkedik többi között Liverpool (460) Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitányának szerződésével kapcsolatban, továbbá néhány szomorú esemény helyszíne is, mint például Törökország (725), a februári tragikus földrengés idején vagy Prága (424) a Károly Egyetemnél meggyilkolt és megsebesített emberek miatt – áll a közleményben.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond a Fidesz-KDNP európai választási kampányindító rendezvényén a Millenárison 2024. április 19-én