Kövess minket!

Médiapiac

A zene mindenkié?

„A szolgáltatók ugyanazért a közönségért versenyeznek, de nagyon eltérő feltételek mellett” – állítja az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója. Míg például a Spotify megállapodott a lemezkiadókkal, a YouTube még mindig visszaél monopolhelyzetével. Tóth Péter Benjamin szerzőkről, jogdíjakról és magáról a zenéről.

Az Európai Parlament azon törvénytervezetét, amely meg kívánja akadályozni, hogy szerzői jogot sértő tartalmak kerüljenek a világhálóra, sokan úgy értékelik, hogy véget vet az internet szabadságának és a kreativitásnak.

Ha valaki egy mű felhasználásával pénzt keres, akkor egy méltányos részét oda kell adnia az alkotónak. A szerzőknek és az őket képviselő szervezeteknek, így az Artisjusnak is nagyon sok munkája van abban, hogy a javaslat eljutott erre a szintre. Egész Európában azon dolgoznak a kollégák, hogy a tervezet átmenjen, de azt látjuk, hogy az ellenoldali lobbi erősen próbálja tematizálni a történetet. (Az Európai Parlament július 5-én elutasította a 13. cikkelyt. A képviselők legközelebb szeptember 12-én szavaznak a kérdésben – a szerk.)

Kik az elsődleges haszonélvezői a jelenlegi helyzetnek?

A szerzők kreatív munkájából a technológiai cégek, mint a YouTube vagy a Dailymotion, gazdagodnak világszerte. Az összes megosztott tartalom körülbelül 20-30 százaléka kulturális – zenei és filmes –, amelyből a cégeknek bevétele keletkezik.

Az EU tizenhét évvel a Napster-botrány után kívánja szabályozni a zenei piacot?

Az említett online platformok tartalomszolgáltatóként jelennek meg, ugyanúgy, mint például a Google Play vagy a Spotify, amelyek viszont az illegális fájlcserélőkkel, az ellenőrizetlen feltöltésekkel szemben licencmegállapodásokat kötöttek a lemezkiadókkal, a közös jogkezelőkkel.

Közben a YouTube széttárja a karját, mondván, nem tehet arról, hogy felhasználói tartalmat töltenek fel a felületére. Azáltal, hogy a neki kedvező jogi háttérrel visszaél, kevesebb tartalmat, ráadásul alacsonyabb áron lehet jogosítani. A 13. cikkely azt érné el, hogy a platformszolgáltatóknak kötelezően meg kellene állapodniuk a jogtulajdonosokkal, de ettől még a felhasználók bármit feltölthetnének szabadon.

A professzionális előadóknak egy-egy zenei megosztón való megjelenés mennyire fontos Magyarországon? Az ezzel foglalkozó ügynökségek szerint ugyanis nem lehet túlzottan sokat keresni ezeken a platformokon.

Ebből az irányból is tökéletesen megközelíthető a probléma. Ha megkérdezzük a zenészeket, mire van szükségük a sikerhez, a Facebook-on és a YouTube-on való megjelenést a lista első három helye valamelyikén említik, az ebből származó jogdíjbevételek viszont alig érik el a két százalékot.

Nagyon régi alapelve a szerzői jognak, hogyha valaki egy mű felhasználásával pénzt keres, akkor egy méltányos részét át kell adnia az alkotónak. A platformok monopolhelyzetben vannak, a bevételeket nem fair módon osztják el.

Mennyire lehet itthon csak a szerzői jogdíjakból megélni?

Tavaly 28 magyar szerző keresett havi egymillió forint feletti összeget jogdíjakból, de nagyon sokan vannak, akik havi ötszáz forintot sem kapnak. Mindez úgy működik, hogy mi beszedjük a jogdíjakat, feldolgozzuk a hozzánk beérkező elhangzási adatokat, ezek alapján pedig kifizetjük a szerzőknek a nekik járó összeget. Egyre pontosabb a felosztásunk, így a pici összegek is eljutnak a szerzőkhöz, amit fontosnak tartok, és bizony motiváló, amikor egy kezdő megkapja a pár ezer forintját az első daláért. A derékhad, akik legalább havi ötvenezer forintra tettek így szert, körülbelül 1200 embert jelent.

Az ágazatra jellemző, hogy nem lehet egy forrásból megélni, a bevételeket máshonnan, például élő koncertekből kell pótolni.

Milyen zenei műfajok és előadók vezetik a legutóbbi felosztást?

Eladási darabszám alapján az összesített album- és válogatáslemez-lista első három helyezettje 2017-ben: Kowalsky meg a Vega, Ed Sheeran és az Ossian. A stream top100-as listát Ed Sheeran vezeti, akit Luis Fonsi és az Imagine Dragons követ.

A helyezésekből lehet látni valamilyen tendenciát?

A jogdíjak sokféle – rádiós, tévés és élő zenés – forrásból érkeznek.

A képlet nagyon egyszerű: sok elhangzásnak kell lennie, olyan helyeken, ahol számottevő bevételt lehet generálni. Jellemzően azok a szerzők keresnek jól, akiknek a szerzeményeit több előadó énekli, illetve azok rádiókban, tévécsatornákon és koncerteken is elhangzanak.

Egészen különböző a csatornák helyzete, a rádiónak és az élőzenének is saját logikája van. Ha azt nézzük, hogy bizonyos helyeken mennyi a magyar zene aránya, akkor a rádió nagyon fontos csatatér. A magyar zeneipar 2010-es évekbeli időszakát meghatározó egyik legfontosabb tényező az, hogy 2010-ben elfogadták azt a törvényi szabályozást, amely előírta a magyar zenék 35 százalékos kvótáját. Erről ugyanazok a viták zajlottak le nálunk, mint külföldön. A rádiók azt mondták, nincs annyi minőségi magyar zene, amennyivel meg lehet tölteni az adásidőt, aztán kiderült, hogy van, és még a hallgatottság is nőtt. A szabályozás előtt 20 százalék alatt volt, most pedig már 40 százalék felett van a magyar zene aránya, ez a jogdíjakban is megjelenik. A rádió azért is fontos terep, mert bár jön fel az online, az új zenék megismerésének a folyamatát erősen a rádió határozza meg.

Mennyire népszerű a komolyzene?

A kortárs komolyzenéről érdemes itt beszélnünk, hiszen a gyakran játszott művek többnyire nem védettek, ezek elhangzásáért pedig már nem jár jogdíj. Az adataink szerint tavaly 1778 olyan komolyzenei koncert volt, ahol védett művek csendültek fel. Ezek után körülbelül ötezer zenemű 522 magyar szerzőjének fizettünk ki jogdíjat. A komolyzeneszerzők számára ez egy fontos bevétel, hiszen ők előadóként kevésbé tudnak érvényesülni.

Milyen a magyar kontra külföldi arány az élő zenében?

Jellemzően 70 százalékban magyar, 30 százalékban külföldi szerzőkhöz jut a jogdíj a koncerteknél. A legutóbbi, fél éves időszakot felölelő jogdíj-felosztásunkból 87.600 zenemű 8378 magyar szerzője részesült. Ez összesen 12 585 koncertet jelent – tehát ennyi rendezvény adatait dolgoztuk fel fél év alatt.

Mennyire exportcikk a külföldi filmekben megszólaló magyar zene?

Erre vonatkozóan nincs adatunk. Filmzenei jogdíjakat televíziós és mozis játszás után tudunk kifizetni. Ha az arányokat nézzük, azt látjuk, hogy 68, illetve 13 ezer zenemű szólalt meg a tévében, illetve a mozikban, ezek közül 1360, illetve 153 származik magyar szerzőtől.

Messze a filmzene esetében a legalacsonyabb a magyar zenei arány. A mozi- és tévéfilmek mindössze 5-10 százaléka magyar alkotás.

Külföldön előszeretettel listázzák, melyik elhunyt énekes kereste a legtöbbet halála óta. Erre vonatkozóan van hazai adat?

Ez egy nagyon izgalmas kérdés, ugyanakkor mindig kényes pont, mert a szerzők, a jogutódok nem mindig örülnek a nyilvánosságnak. A legfrissebb adatok szerint 505 elhangzással az Élj vele boldogan (Fülöp Kálmán és Majláth Júlia szerzeménye – a szerk.) áll az első helyen. Második a Most élsz (Máté Péter dala – a szerk.), ezt követi a Kicsit szomorkás a hangulatom (Nádas Gábor és Szenes Iván szerzeménye – a szerk.). Hozzáteszem, érdekes megnézni, hány elhangzást tudnak produkálni a ma futó slágerek, nagyjából az említett szám tízszeresét.

A legtöbb külföldi sajtóban megjelenő elemzés tipikusan szakértői becslés. Ezzel szemben, mi egy nagyon átlátható és szigorú követelményrendszer alapján dolgozunk. Például egy nagykoncert után járó jogdíj bevételt is könnyen le lehet vezetni, ha azt mondjuk, hogy van 10 ezer ember az Arénában, akik nettó 10 ezer forintért váltanak jegyet. Ez 100 millió forint. A legkedvezőbb koncertjogdíjunk négy és fél százalék, tehát négy és fél millió forint jogdíjat utalunk át az illetékesnek. Ezzel el is árultam, hogy valaki ennyi jogdíjat kap.

Tóth Péter Benjamin
Tóth Péter Benjamin

Az Artisjus feladata közé tartozik a magyar zenei repertoár gondozása. Ez hogy néz ki a gyakorlatban?

Az Artisjus a zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelőjeként hatalmas zenei adatbázist gondoz, és minden évben több millió elhangzási adatot vizsgál meg. A zeneművek lejátszását felhasználási csatornánként méri – rádió, televízió, élőzenés rendezvények, hangfelvételek, online zenehallgatás – majd ezek alapján végzi a további elemzéseket. Az egyesület egyenként végzi a műsorok beazonosítását, ami a jogdíjak felosztásának alapja.

A közelmúltban jött létre az Üzleti transzformációs főosztályunk. Erre azért volt szükség, mert a szervezet 111 éves, vannak változások, amelyeket le kell követni: egyre több adat érkezik be, új szereplők jelennek meg a jogkezelői piacon, de az is látszik, hogy a szerzők számára a jogdíj fontosabb, mint 15-20 éve volt, valamint szerettük volna növelni a szolgáltatási színvonalat is. Az osztály munkájába hat területet csoportosítottunk: HR, kommunikáció, üzleti intelligencia, projektiroda, projekt tulajdonosok, folyamatmérnök. Reményeink szerint, mindez hozzájárul a fejlődéshez.

Hogyan látod a magyar könnyűzene nemzetközi piacon való érvényesülésének esélyeit? Egyáltalán van olyan előadó, aki idővel nemzetközi sztár lehet?

Remélem, nem lesz kiábrándító, amit mondok, de azt gondolom, sokkal előbb lesz sikeres magyar dalszerző, mint előadó. Ahhoz, hogy egy magyar előadó megtöltse a nemzetközi arénákat, profi gépezet kell, nagymértékű befektetés. Az nem elég, ha a produkció jól néz ki, ha az előadó játszik hangszereken, de még az sem, ha van színpadi jelenléte. Hiába, ha nincs mögötte az a dal, amit dúdolnánk.

Persze vannak rétegműfajok, mint például a világzene, ahol elértük, amit akartunk. Komolyzenében és jazzben is vannak jól megérdemelt magyar sikerek. Kevesen tudják, de a legtöbb Grammy-díja Solti Györgynek van, és bizony minden évben érdemes megnézni a jelöltek listáját, mert jellemzően van magyar kötődés.

A legutóbbi felosztáshoz négy tévécsatorna, köztük a TV2 nem szolgáltat adatokat, emiatt bírósághoz fordultatok. Mi lehet az oka ennek?

Áprilisban kiküldtünk a szerzőknek egy levelet, amelyben jeleztük, hogy a májusi jogdíjbevétel-felosztásban, mely csatornák szerepelnek: 52 rádió, 46 tévéadó, illetve a hiányzó négy adatai. (Mind a négy a TV2-csoport csatornája – a szerk.) Bíróság elé vittük az ügyet, tárgyalás még nem volt. A hivatalos válaszom: nyitottak vagyunk a megoldásra.

Milyen magánemberként a zenéhez fűződő viszonyod?

Aki zenével foglalkozik, az nem biztos, hogy mindig zenét akar hallgatni. Elsőként az jut eszembe, amikor Palya Beával mentünk a dalszerzőkért lobbizni Brüsszelbe, beszálltunk egy taxiba, amelyben szólt a zene, és Bea szólt a sofőrnek, hogy állítsa le, de rögtön. (Nevet.) Én magam is zenéltem, kijártam a zeneiskolát, zongoráztam. Aztán miután megpróbáltam megírni a saját listavezető dalom, eljött a pályaválasztás ideje, és úgy döntöttem, nem kergetem a zenei álmokat. Jogász lettem, de picit partra vetett halként igyekeztem valami zenével kapcsolatos területet keresni, így kezdtem el szerzői joggal foglalkozni. És bár nem biztos, hogy egy profilt meg lehet rajzolni, de tizenhárom éves korom óta Roxette-rajongó vagyok, magyar zenében pedig a Kaláka a favorit. Nem tudom, mikor mosódott át az agyam, de a munkám révén mindenkit szeretek, egyben tartom is a távolságot. Inkább azt figyelem, mikor csillan meg a professzionalizmus, és akkor mindegy, hogy az heavy metal-e vagy mulatós zene, a tudatos építkezést értékelem.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/7-8. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Elhunyt Szabó Ferenc, a Vatikáni Rádió magyar adásainak szerkesztője

A jezsuita szerzetes, író, költő, műfordító, teológus 92 éves volt – közölte a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya hétfőn az MTI-vel.

Közzétéve:

Borítókép: Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, a Parma fidei - Hit pajzsa díj idei kitüntetettje a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott ünnepségen a Jezsuita Rend Párbeszéd Házának dísztermében 2019. február 23-án, fotó: MTI/Kovács Tamás

Szabó Ferenc a Zala megyei Kálócfán született 1931-ben paraszti családban. 1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi papi szemináriumban. A jezsuita rendbe a szerzetesrendek 1950-es feloszlatása után, már az illegalitásban lépett be 1953-ban.

Budapesten francia és magyar irodalmat tanult az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán.

Az 1956-os forradalom leverése után, novemberben elöljárója kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a belgiumi Eegenhoven jezsuita főiskoláján végezte 1957 és 1963 között, közben 1962-ben Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.

1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait. Emellett nagy szerepe volt abban, hogy a II. vatikáni zsinat tanítása eljusson Magyarországra – írták.

Húszéves rádiószerkesztői, kultúraszervezői munkája során valóságos intézménnyé vált az emigráns és az Olaszországba látogató magyarság körében.

Több pápával személyesen találkozott, tolmácsa volt a Vatikánba érkező magyar politikai vezetőknek, és 1991-es magyarországi látogatása előtt ő segítette II. János Pált a magyar kiejtés elsajátításában.

1992-es hazatérése után a Távlatok című jezsuita folyóirat főszerkesztője lett. 1993-1994-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának, 1994-től pedig a Magyar Katolikus Püspöki Kar médiabizottságának tagja volt. 2000 és 2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő, 2011-ig a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanított.

Rendkívül termékeny író volt, számtalan filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány, monográfia, műfordítás és költemény fűződik nevéhez.

Kiemelkednek közülük a Pázmány Péterről és Prohászka Ottokárról, a francia egzisztencialistákról írt művei, verseskötetei, valamint a magyar, köztük üldözött jezsuiták életéről szóló Anima Una-könyvsorozata.

1991-ben Pro Cultura Hungarica emlékplakettet kapott, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki műfordítói munkásságáért. Irodalmi tevékenységét 2001-ben Stephanus-díjjal, újságírói pályafutását 2002-ben Táncsics Mihály-díjjal ismerték el. 2007-ben a Széchenyi Társaság díját, egy évre rá Pro Cultura Christiana-díjat, 2011-ben  Magyar Örökség Díjat, 2012-ben Mindszenty-emlékérmet és Prokop Péter-díjat, 2016-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, 2019-ben a Hit Pajzsa-díjat, 2020-ban pedig Fraknói Vilmos-díjat kapott.

Szabó Ferenc augusztus 6-án ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját.

Temetésének időpontját a rendtartomány később közli.

Tovább olvasom

Médiapiac

Bezárnak harmincöt fővárosi postát

Alacsony forgalmú egységekről van szó – közölte a Magyar Posta pénteken.

Közzétéve:

A bezárandó posták utolsó nyitvatartási napja október 7-e, péntek.

A Magyar Posta Zrt. hangsúlyozta: a jogszabályi kötelezettség alapján előírt 66 posta helyett a bezárást követően is 112 posta áll az ügyfelek rendelkezésére Budapesten.

A mostani szankciók okozta európai energiaválságban mindenkinek, a lakosságnak, az állami és nem állami fenntartású intézményeknek, munkahelyeknek is fontos energiatakarékosságban tudatosabban gondolkodnia, cselekednie

– fogalmaztak.

A közlemény szerint a vállalat számára továbbra is elsődleges szempont a szolgáltatások elérhetősége. Éppen ezért az elmúlt időszakban számos olyan fejlesztés valósult meg, amelyekkel a postai szolgáltatások már nem csak személyesen, hanem digitális úton is elérhetők. Emellett a postai szolgáltatások a rendelkezésre álló szolgáltatási helyeken a változások után is magas színvonalon maradnak elérhetőek a budapesti ügyfelek számára – írta a Magyar Posta.

Tovább olvasom

Médiapiac

Új szereplővel bővül a közmédia tartalomgyártása a Petőfi-emlékév kapcsán

A jövőben a közmédia megrendelésére a Petőfi Media Group gyártja a Petőfi-platformok tartalmait.

Közzétéve:

Borítóképünkön Petőfi Sándor portréja Orlai Petrich Soma festményén, forrás: Wikipedia

A korábbinál is szorosabb együttműködésre lépett a közmédia, valamint a Petőfi-emlékév megvalósításában kiemelt szerepet vállaló Petőfi Media Group (PMG) – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel pénteken.

Tavaly márciusban, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára indított közös projektet a közmédia, valamint a bicentenárium koordinálásáért felelős szervezetek. Közös irányítás alá került a Petőfi Rádió és a Petőfi TV, továbbá a hozzájuk kapcsolódó online felületek. A másfél éve megkötött együttműködés tartalma október 1-től tovább bővül:

a jövőben a közmédia megrendelésére a Petőfi Media Group gyártja a Petőfi-platformok tartalmait

– írták a közleményben.

“A közmédia célja, hogy az együttműködésnek köszönhetően a Petőfi-emlékév eseményei a leghatékonyabb tartalom-előállítási módok alkalmazásával a fiatalok legszélesebb körét elérjék” – áll a közleményben.

“A klasszikus tartalom-előállítási módok mellett ma már elengedhetetlen az új eszközök, platformok teljes körű használata. A két szervezet közötti stratégiai partnerség lehetőséget biztosít a közmédia számára, hogy ezeket a megoldásokat a lehető leghatékonyabban vonja be a tartalomkészítésébe amellett, hogy a műsorok továbbra is képviselik a közmédia által támasztott magas elvárásoknak megfelelő minőséget”

– emelte ki a közleményben Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója.

Lóczi János, a Petőfi Media Group Nonprofit Kft. ügyvezetője hangsúlyozta: a Petőfi-bicentenárium méltó megünneplése jegyében az MTVA és a PMG közötti együttműködés közös célja, hogy a kulturális élet meghatározó szereplőinek, alkotóművészeinek olyan adáskoncepciókban biztosítsanak megjelenési lehetőséget, amely szélesebb célcsoportokhoz juttat el kulturális edukációt.

A PMG kiemelt és elsődleges célja a gyártás során, hogy a nemzeti kulturális minőség megtartása mellett olyan hibrid adáskoncepciókat alkosson meg, amely speciális formanyelvi eszköztára mellett elősegíti a megjelenések online térbe való beágyazását, promotálását – közölte a közmédia.

Tovább olvasom