Amint a Bild parlamenti irodájának egykori vezetője a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett nemzetközi médiakonferencián kifejtette, hazájában gyakorlatilag nácinak bélyegzik a konzervatív nézeteket, amelyeknek jelenleg egyáltalán nincs képviselete a fősodratú médiában. Hazánkkal kapcsolatban is rendszerszintű a félretájékoztatás a német sajtóban, így például Orbán Viktort évek óta szisztematikusan gazembernek és antidemokratának aposztrofálják. Az egyik legismertebb német újságíró, Ralf Schuler szerint egyelőre csak az internetes csatornákon lehet megkerülni a cenzúrát Európa legerősebb államában.

– Tavaly nyáron nyújtotta be a felmondását a Bildnél az ideológiai megfelelés kikényszerítése miatt. Tudomása szerint változott azóta valami a lapnál?

– Októberben töltöttem ki a felmondási időmet, azóta más projektbe kezdtem, úgyhogy nem tudom, mi folyik ott jelenleg. Viszont az elmúlt években finoman szólva sem biztató dolgok történtek, ha azt nézzük, hogy a kiadó Axel Springer valójában azért távolította el a digitális kiadás főszerkesztőjét, Julian Reicheltet, mert nyíltan vállalta a konzervatív nézeteit. A konzervatív eszméket pedig szélsőjobboldalinak, gyakorlatilag nácinak tekintik az egész fősodratú német sajtóban.

– Jelenleg mivel foglalkozik?

Alapítottam egy médiacéget, amely számos YouTube-csatornát működtet. Ezek egyikén jómagam vezetek beszélgetős műsorokat. Jelenleg az internet jelenti az egyedüli fórumot, ahol a konzervatív nézetek megjelenhetnek, és szerencsére sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Egyre több csatornát hoznak létre a videómegosztó portálokon, ahogy az internetes podcast- és rádióműsorok is szaporodnak.

– Melyek a legnépszerűbb témák?

– Az egyik a migráció, amely elképesztően súlyos problémákat jelent a hazámban rövid és hosszú távon egyaránt. Ugyanakkor a német fősodratú médiában semmilyen bírálatot nem lehet megfogalmazni ezzel kapcsolatban. A liberális mainstream a nyilvános vitákban csak a diverzitás mindenáron történő erőltetését tartja elfogadhatónak, aki pedig kritizálni merészeli a migrációbarát politikát, azt meghurcolják.

– Említene néhányat a migráció nem kívánt következményei közül Németországban?

– Egyre nagyobb probléma az importált antiszemitizmus. A több milliónyi muzulmán hitű bevándorló közül sokan az iszlám szélsőségesebb vonalait követik, ami azt is jelenti, hogy a zsidóságra ellenségként tekintenek. Elképesztő, hogy Berlinben ma egy ortodox zsidónak takargatnia kell a kipáját, ha az utcára megy. Ironikus, hogy eközben Németországban az a közvélekedés, hogy a zsidókat Magyarországon érik rendszeresen atrocitások. Ám mivel egy ideig Budapesten, pont a Dohány utcai zsinagóga mögött béreltem lakást, a saját szememmel láthattam, hogy erről szó sincs. Amikor például egy talkshowban a német köztévében azt mondtam Katarina Barleynak, hogy szerintem a zsidók nagyobb biztonságban vannak Budapesten, mint Berlin egyes részein, akkor az európai parlamenti alelnök magából kikelve azzal rontott nekem, hogy úgy beszélek, mint Orbán Viktor.

– Magyarországon valóban nemigen fordulnak elő az ön által említetthez hasonló incidensek. Egyébként, ha már Katarina Barleyt említette, hogyan fordulhat elő, hogy az Európai Parlament alelnöke – a liberális elit sok más képviselőjéhez hasonlóan – mély gyűlölettel beszél Magyarországról? Magas rangú tisztségviselőktől talán elvárható lenne a széleskörű, alapos tájékozódás, amely elejét venné az ilyen attitűdnek.

– Annak fényében mindez nem túl meglepő, hogy Orbán Viktort évek óta megrögzött antidemokratának, sőt gazembernek bélyegzik a német sajtóban. Mondhat az ember, amit akar, jellemzően nem hiszik el, hogy a helyzet jóval összetettebb annál, mint ahogy a német média tálalja a magyarországi viszonyokat. Sőt, sokszor még meghallgatni sem hajlandók a liberális magyarázattól eltérő érveket.

– A Magyar Nemzet tavalyi cikksorozatából az is kiderült, hogy a különböző NGO-k hogyan igyekeznek lerombolni a jobboldali vezetésű országok nemzetközi megítélését, egyebek mellett a nagyobb médiumok befolyásolásával.

– Valóban rendszerszintű torzítások épülnek be a médiába, ám ennek szerintem nem valami sötét akarat vagy tudatos ártó szándék az oka. Alapjában véve arról van szó, hogy a fősodratú liberális lapok elsősorban szintén liberális forrásokból tájékozódnak, s ilyen kontaktokkal kötik össze az újságíróikat, így ebben a buborékban természetszerűleg a szélsőségesebb nézetek válogatódnak ki. Ehhez jön hozzá, hogy a német újságírók nem igazán ismerik a kelet-európai nyelveket, főleg a magyart. Emellett nálunk azt sem értik meg sokan, hogy az egész közép-kelet-európai régiónak mások a történelmi tapasztalatai, mint nekünk, s máshogy állnak a közélethez, a politikához. Sajnos a honfitársaim hajlamosak kissé elbizakodottan azt gondolni, hogy mi, németek vagyunk a mérce. Ez pedig azért is hiba, mert míg egykori NDK-s állampolgárként nekem volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen az, amikor korlátozzák a szólás- és sajtószabadságot, s az országunk nyugati felén születettek közül sokan nem érzékelik, hogy Németországban jelenleg is hasonló tendenciák mennek végbe.

– Ennek az egész jelenséghalmaznak szerves elemei a szélsőséges baloldali vagy woke eszmék. Ön szerint ezek az USA-ból származó nézetrendszerek hogyan tudtak ilyen mélyen és széleskörűen gyökeret verni Németországban és Nyugat-Európa több más államában, valamint az ottani médiumok miként válhattak ezen ideológiák tűzfészkévé?

– Tény, hogy az amerikai és a német internetes cégvilág sok ponton összeér, és a tengerentúli startupok erősen hatnak a hazámban működő cégek vállalati kultúrájára. Az USA-ban pedig a startupok és techcégek az élharcosai az olyan ideológiáknak, mint például a genderelmélet. Sajnos a hazámban ezek a szélsőséges eszmék termékeny talajra hullottak, s még a német törvényhozás is behódolt nekik. Mi más számlájára lenne írható az a nemrégiben hozott, teljesen értelmetlen törvény, amely azt mondja ki, hogy évente egyszer lehet nemet váltani? Ráadásul aki ezt kitalálta, valószínűleg még soha nem beszélt transzszexuális emberrel.

– Amellett, hogy a Németországban az utóbbi időben készült felmérések azt mutatják, hogy az emberek szerint sérült a szólásszabadság, a közvélemény-kutatások szerint a kormányban is egyre kevésbé bíznak az emberek. Lehet összefüggés a két dolog között?

– Úgy vélem, igen, hiszen ha az emberek azt tapasztalják, hogy nem érvényesülnek a demokrácia elvei, akkor szükségszerűen több intézményben is megrendül a bizalmuk. Ezen a helyzeten szerintem szélesebb körben lefolytatott vitákkal lehetne javítani, s ha a konzervatív hangok nagyobb vitalitással jelennének meg a médiában, talán a lakosság is úgy érezné, hogy stabilabb a képviseletük.

– A YouTube-csatornájuk iránt mekkora érdeklődést tapasztalnak?

– Folyamatosan nő a követőink száma, s egyes videók már millió feletti nézettséget értek el, így például a szilveszter éjjeli zavargásokról szóló tudósításaink is. A német hírfogyasztók ugyanis hiába nézték a köztévét, abból nem tudhatták meg, hogy Berlin főként migránsok lakta városrészében riasztófegyverekkel lőttek a rendőrökre, autókat gyújtottak fel, s a fővárosihoz hasonló incidensek történtek Düsseldorfban, Kölnben és Lipcsében is. Hasonlóan jó eléréseket produkált az a videónk, amely azt mutatta be, hogy Észak-Rajna-Vesztfália tartományban az emberek azon tervek ellen tiltakoztak, hogy a szénbányászat megkönnyítése végett leromboljanak egy egész települést.

Kárpáti András

Az MCC médiakonferenciájának egy másik előadójával, Gladden Pappin amerikai újságíróval, az American Affairs főszerkesztő-helyettesével készült interjúnkat IDE KATTINTVA tudja elolvasni.

A konferenciáról szóló tudósításainkat pedig IDE, IDE, IDE és IDE kattintva találja meg.