Kövess minket!

Médiapiac

„A médiáról lemállott már mindenféle cukormáz”

Lengyel Andrással, a Ringier Axel Springer (RAS) Magyarország marketing- és hirdetési igazgatójával többek között a digitális modellek illeszthetőségéről és a mérhetőség kényszeréről beszélgettünk. Szóba került a big data és a költségfarigcsálás is.

Tavaly októberben pont került a többéves fúziós folyamat végére. Most már tudják az ügyfelek, hogy hol keressék a Blikket vagy a Nemzeti Sportot?

A Ringier Axel Springernél és a Mediaworksnél dolgozó kollégák részéről is sok munkába került, de igen, szűk egy év elteltével ez már világos.

Hirdetési- és marketingigazgatói szemmel nézve mi az, ami még mindig hiányzik a portfólióból?

Ha a teljes Ringier Axel Springer-portfóliót nézzük, beleértve a Profession.hu-t is, a mostani portfóliót hirdetési igazgatóként ugyanolyan közel állónak érzem, mint a korábbit, amelyet szintén lelkesen képviseltünk. A mostaniban piaci megítélés szerint több blue chip termék van. Ez alatt az olyan termékeket értem, amelyek egy ajánlat kiküldésekor, egy tárgyalási helyzetben hamar beazonosíthatóvá tesznek minket, illetve nehezebben kikerülhetőek a kampányok során. Négy ilyen márkánk van: a Blikk, a Kiskegyed, a Glamour és a Profession.hu. Ez természetesen nem sorrend.

Ennek látszik-e már az üzleti hatása, vagy egyelőre még a marketinghatás érezhető csupán?

Abszolút látható az üzleti hatás. Ha e négy termék közül a hirdetési piacon egy hozza a tavalyi év szintjét, három pedig növekszik, az jelentős teljesítmény a mai piaci körülmények között.

A tavalyi kiadói tranzakciók során visszatérő érv volt, hogy erős printportfóliókhoz lehet jutni, mivel még mindig e szegmensben lehet jobban monetizálni. Az interjú készülte idején viszont azt látjuk, hogy a digitális piac egyik legjelentősebb szereplőjéért, az Origóért rengeteg a jelentkező. Minek szól ez az érdeklődés: az üzleti potenciálnak vagy inkább a vélt véleménybefolyásoló erőnek?

A versenytársakról mindig óvatosan és tisztelettel szeretnék beszélni, így úgy fogalmaznék, hogy szerintem legalább annyira szól ez az érdeklődés az Origo véleménybefolyásoló képességének, a tartalomnak és az adatbázisnak, mint a benne rejlő üzleti lehetőségnek.

Nemzetközileg a RAS megvette, majd nemrégiben eladta az Adidasnak a Runtastic futóappot, a magyar piacon pedig megvásárolta a Profession.hu-t. Mi az igazi érték a potenciális akvizíciók során: továbbra is a nagy elérés, vagy a hirdetéspiaci logikától némileg elszakadva erősebben rá lehet menni a fogyasztókra?

Próbálgatjuk a klasszikus médiapiaci modellek mellett az új megközelítéseket, és ebbe mind a nemzetközi színtéren, mind Magyarországon sokat invesztálunk. Ez nagyrészt a listingpiacot, annak legjobb márkáit vagy fejlesztéseit érinti Európa sok országában. Úgy vélem ugyanakkor, hogy megfelelő méret nélkül ezek sem lehetnek működőképesek. E technológiaalapú szolgáltatások teljesen más modellben, fejlesztési dinamikával, munkakultúrában működnek, többnyire nem is integrálja teljesen a cég az anyavállalatba, miután megveszi őket. A klasszikus médiamodell, amely a minél nagyobb tömegnek eljuttatott tartalom monetizálásából tartja fenn magát, továbbra is meghatározó bevétel és nyereségesség szempontjából. A technológiai orientációjú, testre szabottabb megoldások azonban egyre több márka esetében és platformon vagy akár hagyományos médiamárkáktól függetlenül nyernek teret. Azt a szempontot kell megvizsgálni és elfogadni, hogy a digitális márkák – főleg a hagyományos médiatartalom online monetizálása – sokszor kisebb profitrátával működnek, mint amihez a hagyományos médiacégek szoktak. Megjegyzem, ez a Profession.hu-ra messze nem igaz, ahogy a jól működő, megfelelő méretű listing site-okra általában sem.

Bayer József mondott ezzel kapcsolatban néhány éve egy arányszámot.

Egy a tízhez. Ez azt jelenti, hogy ha egy médiacég tíz dollárt veszít a klasszikus média (beleértve ebbe az online displayt is) hirdetési bevételein, akkor egyet nyer vissza az új platformokon.

Hogy áll most ez az arányszám?

Egy a tizenöthöz, dollárban, az olló tehát nyílik. Azt látni kell, hogy az Axel Springernek az utóbbi időben számos, világviszonylatban is neves digitális márka került a birtokába (Politico, Business Insider), de ezek teljesen más bevételi és költségszerkezettel működnek, mint a klasszikus portfólióelemek, például a Bild.de, a Welt.de, az Aufeminin.com.

Feltételezem, nem minden terméknek az a feladata, hogy fejőstehén legyen. Bizonyos márkák nem elhanyagolható marketingértékkel bírnak, akár validálják a portfólió egészét.

Ez egyértelmű. A magyar piacon is vannak erre példák: annak idején hasonló okokból került hozzánk a Geo magazin, a Manager Magazin, de a Centrálnál is hasonló funkciót tölt be a National Geographic.

Évek óta zajlik a multiplatformos kiadóvá válás folyamata. Ezt a változó fogyasztói szokások mindenképpen ösztönzik, de valójában mennyire integráltak a hirdetéspiaci igények?

A hirdetők szeretik a holisztikus, BTL-elemeket is tartalmazó megoldásokat. Ezek esetében fontos a jó ötlet, a tapasztalatunk szerint azonban még fontosabb, hogy még több embert mérhetően lehessen elérni általuk. A mi portfóliónkon belül ez egyértelműen növekvő terület, de összpiaci szinten nem tudom megítélni, hogy nő-e az ügyfelek érdeklődése az ilyen megoldások iránt.

Ez a növekmény büdzséátcsoportosítások eredménye-e, vagy új pénzeket vonzanak be az integrált megoldások?

Jelentős részben új pénzekről van szó, ez kifejezetten stratégia is volt, de természetesen van átcsoportosítás is e növekedés mögött. Másrészt bizonyos márkáinknak erősödniük kellett, és amikor kerestük ennek a bevételi forrásait, adták magukat e megoldások.

Nézzünk két nemzetközileg meghatározó hirdetéspiaci trendet. Az egyik a natív megoldások előretörése. Itthon mennyire komoly a kereslet ezek iránt, és mennyire éri meg e területtel foglalkozni?

Komoly kereslet van a natív megoldások iránt, és megéri velük foglalkozni. Ez vonatkozik a printre, amelyből már itthon is komoly bevétel származik, és egyre inkább az online-ra is. Fontos, hogy ha egy márka ad magára, akkor szofisztikált legyen a tartalommarketingje, ellenkező esetben akár fél-egy év alatt leamortizálhatja a pozícióját. A szakmai szempontok mellett törvényi kötelezettségeknek is meg kell felelniük a natív, tartalommarketing-megoldásoknak. A harmadik szempontot a nagy erőforrásigény jelenti. Szerencsénk volt, mivel a nemzetközi kollégák tapasztalatait felhasználva, az itthoni igények felmérése nyomán négy-öt éve elkezdtünk foglalkozni a területtel, és mára rendelkezésünkre áll a megfelelő belső kapacitás.

Azt látom azonban e terület meghatározó szereplői, például a BuzzFeed mozgása alapján, hogy a natív megoldások körülbelül 30 százaléka videó lesz, ami viszont nagyon drága műfaj. Idehaza is voltak ilyen típusú, esetenként nagyon jó próbálkozások, de egészében nem vagyok biztos abban, hogy a magyar piac finanszírozni tudja ezt. Néhány nagy szereplőtől – mindenekelőtt televízióktól (az RTL jelenleg a legjobb világviszonylatban), ahol eleve ez A tartalom – eltekintve főleg bloggerek és YouTube-kreátorok űzik ezt a műfajt, ami teljes munkaidős elfoglaltság, külön e célra kiépített infrastruktúrával, disztribúcióval. Nem biztos, hogy késői követőként a nagy kiadóknak ugyanilyen módszertannal és modellben kell belépniük e területre. De így is az egyik kitörési pont lehet a videó.

A tartalom után nézzük a technológiát: programozott vásárlás. Hogyan áll a RAS e területhez?

Ha azt nézzük, hogy a különböző becslések szerint a Google, amely a programozott szegmens egyik, ha nem a legprofibb szereplője, a magyar piacon exporttal együtt már 20 milliárd forint felett járhat, akkor egyértelmű, hogy nagyon fontos téma. Az más kérdés, képesek leszünk-e az árakat stabilizálni azáltal, hogy különböző, nagy méretben üzletelni képes RTB-rendszerekkel megállapodunk. Ez nyilvánvalóan fontos cél, de attól függ, hogy a prémium direkt klasszikus értékesítési volumenét és nyereségtartalmát tekintve van-e akkora, hogy érdemes továbbra is fenntartani ezt az apparátust. Senki nem akar öngyilkos manőverekbe kezdeni, de tény, hogy a trendsetter angolszász országokban az online pénzek kétharmadát már programozott módon költik el. A magyar piacon volt olyan sales house (az Adaptive), amely időben, profin lépett ebbe az irányba, jelenleg is vannak ilyen jellegű próbálkozások, és mi is viszonylag rövid időn belül jelentkezünk konkrét lépésekkel.

A Time Inc. izgalmas kísérletbe kezdett: a print felületeiket is bevonják a programozott vásárlás körébe. Ehhez persze szükséges volumen és nagyon jó előfizetői adatbázis. A magyar piacon van-e esély az ilyen típusú kísérletezésre?

A hirdetéspiaci szereplőknél – legyen szó médiacégekről vagy ügynökségekről – lévő adatbázisokra azt mondani, hogy az big data, puszta allűr. Ezek small data adatbázisok. A big datához kellenek azok az információk, amelyeket mi tudhatunk viselkedés alapján, szoftverekből, saját adatmenedzsment-platformjainkról, de ez csak az egyik összetevő. Emellett szükség van Facebook és Google típusú adatokra, amelyekkel a klasszikus médiacégek és ügynökségek nem rendelkeznek. Ezen a ponton válok kételkedővé azzal kapcsolatban, hogy vajon elegendő-e az, amit mi tudunk a fogyasztókról, ahhoz, hogy ebből nagy pénzt csináljunk. Értelemszerűen drágábban vagyunk képesek ilyen megoldásokat szállítani, mint az online infrastrukturális szolgáltatók, disztribútorok. Ez nem jelenti azt, hogy a birtokunkban lévő, minőségi adatbázisokkal ne csinálhatnánk jó dolgokat, épp ellenkezőleg, ebbe az irányba kell mennünk. Csak éppen a printben, nagy volumenben, versenyképesen, sok mutató által rétegzett módon erre nem látok jelenleg esélyt.

A Time Inc. esetében volt egy olyan megfontolás is a programozott vásárlás printre való kiterjesztése mögött, hogy ily módon kívánnak meghódítani olyan hirdetőket, akik eddig a nyomtatott megjelenésre nem gondoltak, nem gondolhattak. Ha ez nem megoldás itthon pluszprintpénzek bevonzására, akkor mi működik? Honnan tud nőni a print?

Az ügyfelek egyetlen módon győzhetőek meg: ha az általuk terveztetett, megrendelt és megvalósított kampány hatása értékesítésnövekedésben mutatkozik meg, bizonyíthatóan a mi márkáink által.

Elérkeztünk a mérhetőség kérdéséhez.

Nagyon komoly lehetőségek vannak a print és az online kombinációjában. Amerikában ezt világosan látni, ahol a kuponozásban érdekelt médiavállalatok és a kuponakciók száma csökken, a bevételek ugyanakkor erősen nőnek és koncentrálódnak a print-online vállalatoknál, mivel ezek a cégek meg tudják mondani, hogy hány fogyasztó jelent meg az ügyfél kasszazónájában, milyen forgalmat és profittartalmat generálva. Az utóbbi években mi is ráléptünk erre az útra, ehhez szükség van megfelelő volumenre, márkára és módszertanra. Új bevételeket ez jelenthet számunkra most, hogy a médiáról lemállott már mindenféle cukormáz. A digitális tér belekényszerít minket a mérhetőségbe, ennek kell megfelelnünk.

A digitális tér valóban nagyon sok mutatót képes generálni, de most már számos kritika éri: valóban e mutatókra van-e szükség, megfelelő-e a leíró erejük?

A teljes piac – nem csak a magyar – érezheti azt, hogy nem teljesen elégedett a digitális térből kinyert adatokkal. Jelenleg a klasszikus médiacégek és ügynökségek ráadásul versenyhátrányban vannak.

Korábban az Axel Springer magyar cégét gyakran érte az a vád, hogy az „üzemgazdászkodás” az egyetlen szempont, miközben más portfóliókat mintha merészebben építettek volna. Az adásvételek nyomán megjelentek a pénzügyi befektetők az innovatívabbnak tartott cégek mögött is, és elkezdődött a farigcsálás. Ez azt jelenti, hogy mindenki matekozni fog a kiadói piacon? Ez esetben honnan érkezhet innováció?

A jelentős piaci koncentráció időszakában sokan rákényszerülnek a matekozásra, most elkezdeni viszont jelentősen rosszabb pozíciót jelent, mint ha valaki évek óta így tesz. Közhely, hogy bármelyik üzleti döntés lehet jó, csak az időzítés nem mindegy. A mi vállalatunk filozófiájából adódóan a nyereségességet mindig ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a bevételeket. Megjegyzem, a költséggazdálkodás nem egyenlő az öncélú spórolással: a költséghatékonyság szót használnám az esetünkben. A racionális üzleti működést nem kell szégyellni. Axióma, hogy a gazdaság hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozásából áll, így nagyon fontos jól megbecsülni, ezek meddig tartanak. Ha ez nem sikerül, elfogy a bevétel, és jön a matekozás, csak már nem önszántunkból.

A kérdés másik felére válaszolva, szeretem és létfontosságúnak tartom az innovációt és a kreativitást, különösen a tartalomgyártás területén, hiszen ez egy médiavállalat fundamentális értéke. Mindezt nemcsak házon belül, hanem folyamatosan figyelve a startupmezőnyt, hiszen az ő DNS-ükben ez legalább annyira benne van, és jó vásárlásokkal, együttműködésekkel gyorsan lehet fejlődni.

Nem akarok nagy szavakat lobogtatni, de a tartalomiparnak van üzleten túli funkciója is. Ha mindenki kizárólag a pénzügyi racionalitással foglalkozik, az nem vezet-e el a demokrácia gyengüléséhez, a tartalomgazdagság és a sokszínűség visszaszorulásához?

A személyes véleményem az, hogy ha egy piac teljes mértékben a gazdasági törvényszerűségek alapján működik, akkor a megfelelő koncentráció következtében erős médiavállalatok vannak ott jelen, amelyeknek az erős márkái megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy ne adjanak alább a tartalomból. Ne függjenek senkitől, beleértve a politikát is, hiszen a gazdasági függetlenség alap a politikai függetlenséghez is.

Ha nincsenek meg a piaci alapok – túlkínálat van, országspecifikus tényezők játszanak közre, nem megfelelő döntések születnek –, és a szelekció nem az erős médiacégek irányába mutat, akkor fennáll a kérdésben említett veszély. Ha a német, a francia vagy az angolszász, de akár a lengyel, a cseh, a szlovák piacot nézzük, azt látjuk, a koncentráció hamar lezajlott, és ezeken a piacokon nem igazolódott be ez a veszély.

A magyar piac közel sem optimális. A RAS üzemmérete viszont optimális-e már? A fúzió számos kompromisszumon alapul. Van-e értelme valamilyen irányba elmozdulni?

Figyeljük annak a lehetőségét, hogy felfelé elmozduljunk az üzemméretet, a volument tekintve akkor, ha olyan, elsősorban digitális márkákat látunk a piacon, amelyek innovatívak, bevételtermelő képességük, profittartalmuk és fenntarthatóságuk alapján illeszkednek a portfólióba, és nem válthatók ki máról holnapra egy nemzetközi szereplő belépésével. Két vezetőnkkel (Király Mária COO és Bayer József CEO – a szerk.) folyamatosan ezen indikátorok mentén vizsgáljuk az adódó lehetőségeket.

Zárjuk a beszélgetést a piaci várakozásokkal, tervekkel.

Összpiaci szinten az árak folyamatosan csökkennek, okai ennek az ügyfeleknél rendelkezésre álló volumen, melyre az új törvény is hatással lehet, a programozott vásárlás árazása és bekerülési értéke, mindenekelőtt pedig az inventorybőség, a túlkínálat. Vannak ugyanakkor olyan márkák, amelyekre a fentiek nem igazak.

Magunkról szólva: online tartalmak tekintetében bizonyos márkák alatt készülünk a következő fél-egy évben olyan újításokkal, amelyek véleményünk szerint nem vagy nem megfelelően lefedett területeket érintenek. A printszegmensben pedig a három blue chip márkánkra, a Blikkre, a Kiskegyedre és a Glamourra koncentrálunk, és ezen brandek ernyője alatt olyan új megoldásokra törekszünk, amelyek a mérhetőség irányába mutatnak. Ezen túl számítunk akvizíciós lehetőségekre is.

Üzletileg ennek hova kell kifutnia?

Azt szeretnénk, ha a vezető márkáink mindegyike tartaná pozícióját, növekedne.

Médiapiac

Új műsorvezetőkkel folytatódik a Családi kör

Rókusfalvy Pál és Lili apa-lánya párosát egy férj és feleség kettőse váltja a Családi körben. A Duna vasárnaponként jelentkező sorozatát 2022 januárjától a közkedvelt színészházaspár, Pindroch Csaba és felesége, Verebes Linda vezethetik – derült ki a műsor legutóbbi adásában.

Közzétéve:

MTVA

Idén lesz három éve, hogy visszatért a képernyőre a Családi kör – a Magyar Televízió 1974-től 1994-ig futó, azonos című műsora – amelyet a mai kor igényeinek megfelelően idézett meg Rókusfalvy Pál és lánya, Lili vasárnap esténként a Dunán. A nemzet televíziója 2022-ben friss arculattal és számos újdonsággal készül közönségének, amelynek része a népszerű műsor megújulása is.

A Családi kör január 16-i adásában meglepő fordulattal jelentették be, hogy új házigazdái lesznek a műsornak: az apa-lánya páros az aktuális meghívott vendégeknek, Pindroch Csabának és Verebes Lindának adták át a stafétát. A következő adásokban így már a színészházaspár köszöntheti a nézőket.

„Hálásak vagyunk, hogy az elmúlt években sok családi kört rajzolhattunk együtt. Rajongással szeretjük ezt a műsort, és bár búcsúzunk a házigazda szereptől, állandó nézői leszünk a Családi körnek” – fogalmazott Rókusfalvy Pál, aki lányával egyetértett abban, hogy szeretett műsoruk a legjobb kezekbe kerül.

Verbes Linda és férje izgatottan várják az előttük álló feladatot, amelyet kifejezetten testhezállónak tartanak, hiszen háromgyerekes szülőkként fontos számukra a család és a házasság harmóniájának fenntartása, amelyhez ez a műsor időről-időre hasznos tanácsokkal szolgál.

Az újdonsült műsorvezetők egy kedves, apró ajándékkal búcsúztak el Rókusfalvy Lilitől és édesapjától, akik megölelve egymást, meghatódva köszöntek el a Családi kör nézőitől.

Tovább olvasom

Médiapiac

Álnéven írt cikkben támadja a kormányt az RTL

Álnéven jegyzett kormánykritikus cikkeknek is teret ad az RTL új híroldala.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Terjedelmes cikkben hasonlítja össze az RTL újonnan indult hírportáljának külsős szerzője a szerbiai és a magyar árstoppal kapcsolatos rendeleteket. A Transzparens Újságírásért Alapítvány megkeresésére az RTL elismerte, hogy a cikket szerző Kocsányos Pálma valójában nem létezik.

A nevét titokban tartó szerző szerint a kormány csupán másolja a szerb rendelkezéseket, amelyek amúgy nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, hatása érzékelhetetlen – írta a Mandiner.

Az alapítvány megpróbált utána járni Kocsányos Pálma személyének. Első körben az rtl.hu -t kerestük meg az alábbi kérdéseinkkel:

  • Kocsányos Pálma létező személy?
  • Amennyiben létező személy, miért nincs feltüntetve az impresszumban?
  • Amennyibe létező személy, esetleg tudnak elérhetőséget adni hozzá?

Az RTL  a szerkesztőség rövidesen reagált is:

“Tisztelt olvasónk,

köszönjük a levelet! A cikket létező személy írta, aki álnevet használ, az impresszumban azért nem szerepel, mert külsős szerzőnk. Továbbítottuk neki az ön levelét.”

Tovább olvasom

Médiapiac

Életbe léptek az ukrán nyelvtörvény sajtóra vonatkozó rendelkezései

letbe léptek vasárnaptól az ukrán nyelvtörvény nyomtatott sajtóra vonatkozó rendelkezései.

Közzétéve:

Mostantól a nem ukrán nyelven megjelenő országos terjesztésű napilapoknak és egyéb újságoknak vagy át kell térniük az ukrán nyelvre, vagy ugyanolyan példányszámban és tartalommal, egy időben meg kell jelenniük ukrán nyelvű változatban is.

Ez alól egyelőre kivételek a csak egy megyén belül terjesztett kiadványok, amelyek az átállásra 2024 júliusáig kaptak haladékot.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál hozzáfűzte, hogy a törvény erre vonatkozó cikkelye elsősorban az orosz nyelvű sajtót érinti. Nem terjed ki ugyanis a krími tatár nyelven és más, Ukrajnában őshonosnak minősített népek nyelvein, valamint az angolul és az Európai Unió más hivatalos nyelvein megjelenő nyomtatott sajtótermékekre, köztük a magyar nyelven megjelenőkre sem.  

Az ukrán állami vezetésben azután kezdték aktívabban védelmezni az ukrán nyelvet, hogy Oroszország az Ukrajnában élő oroszajkú lakosság védelmére hivatkozva 2014-ben önkényesen magához csatolta a Krím félszigetet és fegyveres konfliktust szított a Donyec-medencében.

A parlament 2019-ben fogadta el az ukrán, mint államnyelv működéséről szóló jogszabályt – közismertebb nevén a nyelvtörvényt -, amely ellen mások mellett hevesen tiltakoztak a kárpátaljai magyar szervezetek is, mert szerintük felszámolja a kisebbségek valamennyi, korábban szerzett nyelvi jogát.

A törvény ugyanis a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát.

A jogszabály egyes rendelkezései rögtön hatályba léptek, másokét későbbre halasztották. Tavaly januárban lépett életbe például a szolgáltatói szférára vonatkozó rendelkezés. Ez előírja, hogy az alkalmazottak kötelesek az államnyelven megszólítani a látogatókat, át kell térniük viszont más nyelvre, ha azt az ügyfél kéri. Július 16-án a kulturális szférára vonatkozó normák léptek életbe. Ezek szerint – néhány kitételtől eltekintve – minden kulturális rendezvényt ukrán nyelven kell lebonyolítani. Egyebek mellett az idegen nyelvű színházi előadásokat is le kell fordítani ukránra feliratozással vagy tolmácsolással, az országban kiadott könyvek legalább felének pedig ukrán nyelvűnek kell lennie. E naptól fogva kell az állami hivatalnokoknak, valamint az ukrán állampolgárságot kérelmezőknek vizsgát tenniük ukrán nyelvből.

Tovább olvasom