Kövess minket!

Médiapiac

„A magazinban töretlenül hiszek”

Kolossváry Balázzsal, a Story magazin májusban kinevezett főszerkesztőjével a napilap-hetilap váltásról, a Storyval kapcsolatos teveiről és a magyar médiapiac jövőjéről beszélgettünk.

Mennyire volt nehéz a váltás szakmai szempontból?

Az elmúlt húsz-egynéhány évet napilapnál töltöttem. Úgy gondolom, az majdhogynem egyedülálló, hogy egy helyen minden lépcsőfokra felléptem, az újságírótól a főszerkesztőig. Ehhez képest egy női sztármagazinhoz kerülni váltás volt, bár mindig azt mondom, nincs olyan, hogy valaki napilapos, magazinos vagy hetilapos, még akkor sem, ha egyes területeken természetesen erősebb: jó szakember van, és kevésbé jó.

A Blikknél az elmúlt években körülbelül száz főt irányítottam, amihez képest a Storyé jóval kisebb csapat: nyolcfős újságírói gárda, akik a Best magazint is készítik, három szerkesztő és a layout. Ez nyilván más vezetői stílust követel meg. Ami a tartalmat illeti, a Blikknél a sztárrovatot vezettem, és főszerkesztőként képben kellett lennem a konkurenciával, ezért ismertem a Storyt is. Tudtam, mik a lap erősségei, esetleg hiányosságai, így meglepetés nem ért. Voltak határozott elképzeléseim, hogy merre lépegessünk, és három hónap elteltével egy rövid számadás megerősít abban, hogy jó döntés volt, és jó úton vagyunk.

A napilap-hetilap váltáson túl a kiadó is változott. Ez mit jelentett a cégkultúra terén?

Nálam a nagy váltás már két éve megtörtént. A klasszikus Ringier-struktúrában dolgoztam hosszú évekig, majd miután a cég fuzionált az Axel Springerrel, belecsöppentem egy nagyon is a költséghatékonyságra fókuszáló szervezetbe, amivel sokszor nehezebb volt azonosulni. Elfogadom persze, hogy a nyomtatott sajtónak a kilencvenes évek második felétől a válságig tartó aranykora letűnt, és a print folyamatosan veszít a profittermelő képességéből, ezért kevesebb embert tud ugyanazon a színvonalon eltartani, de a vágások néha sokkszerűek voltak. Az új kiadónál mást érzékelek, a humánerőforrásba sokkal inkább befektetnek. A cégvezetés elfogadja, hogy igazi minőséget csak minőségi emberekkel lehet előállítani, és többek között ezért is sikerült nagyon értékes kollégákat szerződtetni.

Nevesítjük azokat a kollégákat, akiket ennek a szemléletnek a jegyében sikerült idehozni?

Hova nyúljon az ember, ha nem oda, ahol hosszú éveken át dolgozott? Így sikerült a Blikk három, a szórakoztatás-bulvár területen legerősebb kollégáját elhozni: Csontos Róbertet, aki a sztárrovat vezetője volt több mint tíz éven át, valamint a két legtöbb címlapot gyártó munkatársat, Scherer Zsuzsát és Koós Szabolcsot. A Hot! magazintól érkezett Somogyi Nóra, aki saját tanítványom volt a Blikknél, és a művészeti területet is sikerült megerősíteni, szintén a konkurenciától. A Hot!-tól hoztunk három kitűnő kollégát: Mádi Sándort, aki ott művészeti vezető volt, illetve Novák Tamás és Ecker Magdolna tervező-szerkesztőket. Mindannyian évek óta a magazinpiacon dolgozó, tapasztalt kollégák, velük sokat erősödött a csapat. Az elődöm, Szalai Vivien kurta-furcsa távozása elég mély nyomokat hagyott. Motiváltságában, hangulatában igencsak leült csapattal szembesültem, amire ráfért a vérfrissítés. Remélem, hogy akik korábban is velünk voltak, és maradtak, azok is új lendületet kaptak.

Napilapról hetilapra átállni milyen kiívásokat rejtett? Mennyiben más a feladat?

A napilapnál a hírértéknek, az újszerűségnek kellett megjelennie a címlapon és a tartalomban. A magazinnál időtállóbb tartalommal kell előállni, és a címlapnak is nagyobb hatása van az eladásokra. Egy hétre előre dolgozunk, pénteken befejezzük a következő csütörtökön megjelenő lapot. Annak olyannak kell lennie, hogy bármi is történik közben a nagyvilágban, a mi címlapunk érdekes legyen. Ez másfajta gondolkodást igényel. Jobban a történetek mögé kell néznünk. Egy-egy hírt egy hét alatt bőven le tud legelni akár az online, akár a nyomtatott napisajtó. Nekünk olyan szeletét kell kibontanunk, olyan fókuszait kell megtalálnunk, amelyektől egyediek maradunk, és pluszt tudunk adni az olvasónak.

A Story és a Best közötti házon belüli elkülönülés, pozicionálás hogyan működik?

Mint termék a Best a Story fölé van pozicionálva: drágább, minőségibb papírra nyomjuk. A tartalmat illetően a Storynál mindig szükség van forró témára, ami az adott időszakban a bulvár területén aktuális, míg a Bestnél egy kellemesebb interjúval vagy egy téma női szemszögből való kibontásával is el lehet indulni. Munkaszervezésben kicsit öszvérmegoldás működik, hiszen közös újságírói és művészeti stábja van a két lapnak, viszont külön szerkesztői gárdája és főszerkesztője. Szerencsére jól, egymást segítve tudunk működni.

Említetted, hogy a százfős szerkesztőség irányítása más vezetést kívánt, mint egy tucatnyi munkatárssal működő csapaté. A vezetési stílusod miben változott?

Úgy gondolom, hogy magazintól napilapos irányba elmenni majdnem lehetetlen vállalkozás. Az az irány, amit én járok be, sokkal barátibb: a napilapos és online pörgéshez képest itt más a munkatempó. Véletlenül sem mondanám, hogy könnyebb, de tervezhetőbb és jobban ütemezhető ez a munka. Ott, ha törik, ha szakad, délután hatra meg kellett csinálni egy címlapot, és nagyon ügyelni kellett az online felületen a hírelsőbbségre. Itt több idő van a munkára, de ha nem dolgozunk napilapos ütemben, nem készülnek szakaszosan az anyagok, akkor nagyon meg lehet csúszni. A jobban tervezhetőségből számos pozitívum adódik: több idő van a kollégákkal átbeszélni az anyagokat, többször visszaadhatom őket átdolgozásra. Jobban lehet coacholni a kollégákat, amit én is élvezek, és a fejlődésüket is segíti. Száz ember napi munkájával és személyes problémáival együtt élve, azokat kezelve sokkal jobban el lehet forgácsolódni.

A Storyban tervezel-e változtatásokat bármilyen téren: pozicionálás, megjelenés, tartalom?

Összességében egy sínen lévő, piacvezető termékről beszélünk, ezért drasztikus változásokat nem tartanék célszerűnek. Ugyanakkor lépésről lépésre finomhangolni kell. Néha volt olyan érzésem, hogy kicsit egysíkú a lap, akár a címlapsztárok, akár a tematika tekintetében. Azt kértem a kollégáktól, hogy szélesítsük a palettát. Ilyen lehetőség például az igazán kiemelkedő sportolók kvázi celebként szerepeltetése, hiszen a sportnál kevés bulvárosabb dolog van. Ezek a történetek a visszajelzések szerint is működtek. Az úgynevezett hírsztárokat is szerepeltetném. Alattuk azokat értjük, akik nem celebek, hanem országos nyilvánosságot kapott ügyek szereplői. Ezek lehetnek krimik, mint a gyereküket halálra éheztető szülők története, de olyan sztorik is, mint azon gödöllői cukrász bácsié, akinek bezáratták a cukrászdáját, és ezáltal országos hőssé vált. Műfajilag is szélesíthető a paletta, nekem például bőven beleférne akár egy-egy klasszikus riport vagy a mi kereteink között az oknyomozó műfaj is. Biztos, hogy ebben van tartalék, de azt állandóan szem előtt kell tartanunk a szerkesztésnél és a tematikánál, hogy női magazin vagyunk.

A kereskedelmi televíziókkal milyen a kapcsolatotok?

Mind a TV2, mind az RTL Klub topműsoraival és személyiségeivel folyamatosan foglalkozunk, kölcsönösen szükségünk van egymásra. A Story a közel 170 ezres átlagos példányszámával és mintegy 700 ezres olvasottságával abszolút mértékadó akár a televíziók, akár a sztárok számára. Kihívást jelent, hogy az egyre nagyobb tévés kínálat következtében a csatornák kiemelt műsorai is jóval kevesebb nézőt érnek el, mint hat-nyolc évvel ezelőtt. Akkor a Való Világ vagy az induló X-Faktor hőseivel szinte bármit jól el lehetett adni. Ma már nem biztos, hogy egy-egy műsor sztárja önmagában elviszi az eladásokat, valódi sztorikra van szükségünk velük kapcsolatosan. És egyre kevesebb, aki ott is ragad a celebvilágban, és felépíthető. Meg lehet viszont találni sztárvilágból rég eltűnt arcokat, mert a retró itt is működhet. De napi szinten követjük a kereskedelmi tévék nézettségeit, a jól futó műsorokra mi is rácsatlakozunk.

Online vonalon mennyire tervezel erősíteni, ha már a Blikk.hu felfuttatása a te nevedhez kötődik? A Storynak mennyire lesz erős digitális lába?

Ezen a területen még nem döntöttünk a stratégiáról, de az biztos, hogy a social media terén előre kell lépnünk. Az egyik tervem, hogy a Story tetszhalott Facebook-felületét meg kellene újítani. Főleg a női olvasóközönség esetében rejlenek benne nagyon nagy marketinglehetőségek, az eladásra is pozitív hatással lehet egy aktív oldal. Terveim szerint ezen a területen tudjuk arcosítani az újságírókat, szerkesztőket is, illetve erősíteni a brandet.

Mi a helyzet a rendezvényekkel, például a Story-gálával?

A Story-gála mindig kiemelt esemény, a jövő évre nézve pedig az a különlegessége, hogy húszesztendős lesz a magazin, és erre kommunikációban, marketingben is rá fogunk erősíteni. Maga a gála is még nagyobb szabású, még emlékezetesebb lesz.

A kommunikációban meghatározóak voltak a Szalai Viviennel készült reklámok. Ezen a téren mi fog változni?

Most jelenik meg az új szpotunk, amelyhez elég hosszas folyamat során választottuk ki a koncepciót, az ügynökséget és a készítőket is. Teljesen eltér az eddigi irányoktól: Ómolnár Miklós és Szalai Vivien személyesen jelentek meg a reklámokban, de úgy döntöttünk, hogy most ne engem, hanem egy hírességet szerepeltessünk. A szpot főhőse Reviczky Gábor, aki egy közkedvelt, nem megosztó, nagyon hiteles színész. Rendhagyó, figyelemfelkeltő, nagyon bízunk benne.

Kicsit távolabbra tekintve, hogyan látod a szakma jövőjét?

A printben a magazinműfajt tekintve töretlenül hiszek, többek között ezért is váltottam. A napilapoknál, ha a feje tetejére áll is az ember, a példányszámcsökkenést nem lehet megállítani, csak tompítani lehet. Ott is mindig kérdés, hogy ár-érték arányban mennyire éri meg a példányszámot csökkenteni. Ezzel szemben a minőségi magazinnak, a sztármagazinnak van jövője. Tavaly a Story és a Best is növekedni tudott, és az idén is nagyon szeretnénk legalább tartani a szintet. Erre az eddigi eladási adatok alapján minden esélyünk megvan. Az elkövetkezendő évekről is azt gondolom, hogy minimális példányszámveszteséggel megúszhatók.

Mint a printben mindenhol, itt is kicsit idősödik a közönség, sok közöttük az 50 pluszos. A Facebook jóval aktívabb és profibb használata is segíthet abban, hogy lejjebb lőjünk. A huszonéveseket, talán a harmincasokat is nehezebb rászoktatni a nyomtatott sajtó olvasására, de a negyvenes korosztályt meg lehet és kell is célozni. Az online világ kuszasága, az egymás után, rendezetlenül érkező hírek vibrálása miatt egyre inkább jó lesz kézbe venni egy magazint, ami strukturált, megszokott felépítésű, amiben jó minőségű fotókat lehet nézegetni.

A magyarországi média összességének helyzetét tekintve pesszimista vagyok. Több helyen azt látom, hogy a nem piaci alapon működő vetélytársak, új színre lépők minden szempontból torzítják a piacot. Olyan is akad, ahol a tulajdonosi hozzá nem értés vagy rövid távú gondolkodás miatt vannak nehéz helyzetben a szerkesztők és az újságíró kollégák. Ami még pesszimizmusra ad okot számomra, az az, hogy hiába ontják magukból a különböző médiaiskolák, -akadémiák és egyetemek a kommunikáció szakos hallgatókat, nekem nagyon negatív tapasztalataim vannak velük kapcsolatban. A képzésből frissen kikerült fiatalok között sokszor egészen gyenge képességűeket és tudásúakat találtunk. Például olyan helyesírással érkeztek, amiért az ötödikes kislányom kezére rácsapnék, és a stilisztikáról akkor még nem is beszéltem. Akikben pedig volt spiritusz, azok az inaséveket nem akarták kijárni. Én hosszú évekig külsőztem a Nemzeti Sportnak, az ifimeccsek és az NB III. tudósításával kezdtem, mielőtt írhattam volna egy rendes cikket. Ma ha valaki beesik egy szerkesztőségbe, egy-két hónap múlva már cikke jelenik meg, ami nem biztos, hogy szerencsés. Így az utánpótlást, a humánerőforrást illetően nem jó a tapasztalatom – tisztelet az egy-két kivételnek.

Az interjú először a Médiapiac 2016/9-10. számában jelent meg.

Médiapiac

Minden ötödik tévénéző a Duna Televíziót választotta a pápa miséjekor

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés a közmédia 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kapcsán közvetített tartalmai közül – derült ki az MTVA nézettségi adataiból.

Közzétéve:

MTI/Máthé Zoltán

Augusztus 20-tól sugározta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó tartalmait a közmédia, amelynek első csúcspontja a szeptember 5-i nyitómise volt, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített nézőinek. A beszámoló alatt több mint 600 ezren kapcsoltak a nemzeti főadóra. Hétköznap esténként a csatorna MindekiNEK címmel összefoglalta a nap eseményeit, amelyet a Duna World másnap reggel megismételt. A 10 összefoglalóba 408 ezer fő kapcsolódott be legalább egy percre.

A szeptember 11-i közvetítéssorozat a körmenet végével zárult, ebbe a műsorfolyamba 740 ezren kapcsolódtak bele. Vasárnap az eseménysorozat zárónapján élő közvetítés segítségével kísérhették figyelemmel a közmédia nézői a történéseket, amely iránt a Duna Televízió képernyőjén keresztül több mint 1 millió fő érdeklődött.

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés: az egy percre jutó átlagos nézettsége 435 ezer fő lett, de a legnézettebb időszakában, az utolsó félórában, 500 ezer fölötti nézője volt.

– közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája.

Az egész közvetítés közönségaránya 16,7% lett, amivel országosan messze a legnézettebb csatorna lett ebben a műsorsávban. A zárómise részesedése még nagyobb, 21,3% volt, vagyis minden ötödik tévénéző a Duna csatornát választotta a pápai mise idejében.

A nyolc nap alatt a négy csatorna valamelyikén a NEK-kel kapcsolatos közvetítésekbe, műsorokba ajánlókba a népesség harmada, 2 millió 840 ezer néző kapcsolódott bele. A négy csatornán, a felvezető műsoroktól az esemény végéig több mint 3,6 fő a népesség 42%-a kapcsolódott bele valamelyik NEK-kel kapcsolatos közvetítésbe, műsorba vagy ajánlóba. Élőben a Mediaklikk.hu weboldalon szintén a zárómisét nézték a legtöbben.

Borítókép: Ferenc pápa (középen) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjén a Hősök terén 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom

Médiapiac

A jobboldalt kárhoztatta a baloldali sajtó 2006 őszén

Erősen elfogultan, sőt önmagának is ellentmondva sietett a baloldali sajtó és az értelmiségi holdudvar Gyurcsány Ferenc védelmére az őszödi beszéd kiszivárgását követő napokban.

Közzétéve:

MTI/Szigetváry Zsolt

Miután 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került – és hatalmas tiltakozáshullámot váltott ki – Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben a kabinetje folyamatos hazugságairól és a cselekvésképtelenségükről értekezett, a baloldali sajtó és a holdudvarhoz tartozó értelmiség szinte azonnal védelmébe vette a szocialista miniszterelnököt – emlékeztet a Magyar Nemzet.

Némelyikük teljesen képtelen, nyakatekert érveléssel mentegette Gyurcsány beismerését kormánya hazugságairól, illetve bizonygatta, hogy az MSZP-s kormányfőnek fontos a helyén maradnia.

Zavaros védőbeszédek

A leginkább önellentmondó írást talán Aczél Endre jegyezte, aki a Népszabadságban 2006. szeptember 21-én megjelent cikkében Gyurcsányt egy elhivatott, a saját pártját és politikai közösségét megreformálni szándékozó figuraként említi, akit ráadásul ebben a tekintetben Tony Blair akkori brit kormányfőhöz hasonlított.

„Gyurcsány a legnagyobb tehertételnek a saját, szocialista örökségét érzi, s (…) a pártot, amely (…) jól eldagonyázna még, ha nem ébresztené rá valaki a modern világ kihívásaira

– fogalmazott a publicista. Figyelemre méltó, hogy úgy vélte, Gyurcsánynak éppen a bűnbánatra képtelen egyénisége fogja meg a magyarországi helyzet külföldi szemlélőit, akik szerinte nem a jó erkölcsöt, hanem a határozottság képviselőjét látják benne.

A Magyar Hírlap 2006. szeptember 26-i számában olyan – meg nem nevezett – szocialista parlamenti képviselőket és megyei pártvezetőket idézett, akik szerint Gyurcsányt csak erősítették az ellene irányuló támadások. Sőt a névtelen MSZP-s prominensek úgy vélték, hogy a kialakult helyzetben akár pártelnökké is választhatják Gyurcsányt, holott szerintük erre a beszéd kiszivárgása előtt kevés esély volt.

Nádas Péter író egyenesen a retorika csúcsának nevezte az őszödi beszédet, az abban elhangzott nem szalonképes kifejezések szerinte a helyükön vannak, és sem obszcénnak, sem pedig trágárnak nem tekinthetők.

Hozzátette: semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem lát, hogy Gyurcsánynak mennie kéne. Úgy vélte továbbá, hogy Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs.

„A Fidesz a hibás”

A Magyar Krónika 2006. október 11-i számában szintén Gyurcsány narratívájának adtak teret. Arról számoltak be, hogy a szocialista miniszterelnök a beszédstílusa miatt kért bocsánatot, valamint azért, amiért nem mondták ki, hogy a gondok csak áldozatok útján oldódnak meg, a költségvetés egyensúlya pedig felborult.

Azt már nem kérték számon a kormányfőn, hogy miért nem vállalja a felelősséget azért, hogy hazudtak reggel, délben és este, valamint hogy trükkök százait bevetve tévesztették meg a választókat és a nemzetközi közvéleményt.

Mindemellett Gyurcsány azon kijelentését is idézték, amellyel némileg burkoltan az akkor ellenzékben lévő pártokra, köztük a Fideszre igyekezett hárítani a felelősséget az őszödi beszéd kiszivárgását követően kirobbant zavargásokért. Az MSZP-s miniszterelnök úgy fogalmazott: sajnálja, hogy a beszéd lehetőséget teremtett a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz.

A jobboldalt hibáztatta a kialakult helyzetért Kállai R. Gábor filozófus is, aki 2006. október 5-én arról értekezett a Népszabadságban, hogy „a hatalomból kiszorult párt és vezére a vigaszágon mindenáron, akár az alkotmányos rend felforgatásával is vissza akar kerülni a hatalomba”, s úgy vélte, hogy a jobboldaliság ma nem társadalmi-politikai alternatíva, hanem hatalomtechnikai eszköz.

Szerinte a Gyurcsány-kormány lemondatása a társadalmi párbeszédet lehetetlenítette volna el.

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a Fidesz-elnök Orbán Viktor és Sólyom László köztársasági elnök felelősségéről értekezett a lapjában 2006. szeptember 20-án, s Gyurcsánynak mindössze azt rótta fel, hogy „nem számolt azzal, hogy azok a mondatok, amelyek ki-ragadva szövegkörnyezetükből éppen az ellenkezőjét jelentik annak, mint amit ő szándékozott mondani”. Ez Németh értelmezésében (ahogy Gyurcsányéban is) azt jelentette, hogy „elég a magyar politikai elit hazudozásaiból”.

Kuncze kioktat

Kuncze Gábor, a baloldali koalíciós kormány kisebbik pártjának, az SZDSZ-nek az elnöke a Zalai Hírlap 2006. szeptember 26-i számában kelt Gyurcsány védelmére. Azt hangoztatta, hogy „Gyurcsánynak igaza van a politika önáltatása, őszintétlensége tekintetében”, emellett kioktató hangon beszélt arról, hogy

„még hátravan a társadalom egyes rétegeiben a tanulási folyamat arról, hol van a határ a szabad véleménynyilvánítás és a bűncselekmény között”.

Ugyancsak magasztalta az őszödi beszédet a Beszélő nevű liberális periodika, amelynek a 2006. októberi számában a maga idején és helyén kitűnő retorikai képességekről árulkodó szónoki teljesítménynek nevezték az ominózus Gyurcsány-szónoklatot. Azt emelték ki, hogy a beszédnek jelentős szerepe volt abban, hogy az MSZP-frakció egységesen támogatta a Gyurcsány-csomagként elhíresült megszorításokat és egyéb intézkedéseket. Úgy vélték, hogy a kormányfő politikájának elfogadtatásához hozzájárult „a nyers beszédmodorral is hangsúlyozott őszinteség”.

Némi kritika megfogalmazása ellenére nem győzték hangsúlyozni, hogy kiállnak Gyurcsány mellett.

Bár a szerző úgy vélte, hogy a miniszterelnök magatartása éppen a saját maga által felállított mércének nem felelt meg, s a következmények nélküli Magyarország modelljét tartósítja, továbbá Gyurcsány szeptember 17. és október 6. között mutatott magatartása komoly aggodalomra ad okot, mégis azzal zárta az írását, hogy továbbra is neki drukkolnak.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnök-frakcióvezetője

Tovább olvasom

Médiapiac

Elferdítette a szentatya szavait a baloldali média

Az Orbán-kormány elleni lejárató hadjárattal próbálkozott a baloldali média Ferenc pápa látogatása kapcsán, hiába. A katolikus egyházfő üdvözölte a magyar kabinet családpolitikai intézkedéseit.

Közzétéve:

MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely

A baloldali politikusok és médiamunkásaik megnyilvánulásai egyértelműen azt mutatják, hogy a liberális fősodor szeretné a maga értelmezése szerint bemutatni Ferenc pápa személyét és szavait. A balliberális megmondóemberek és a sajtójuk egyértelmű politikai üzenetként igyekeztek értelmezni a pápa magyarországi látogatásának rövid idejét, és még arra is kísérletet tettek, hogy a szentatyának a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén elhangzott prédikációját az Orbán-kormányhoz intézett kritikaként tálalják – számol be róla a Magyar Nemzet.

A liberális propaganda szócsövei, például Sárosi Péter emberi jogi aktivista is azon élcelődött a 444.hu-nak, hogy a kormány alig bírta Budapestre csábítani Ferenc pápát. Eközben a Mandiner összefoglalója szerint

a valóság az, hogy a pápát Erdő Péter bíboros hívta meg az eucharisztikus kongresszus záróeseményére, az állami meghívás pedig csak ezt követte. Kiemelték azt is, hogy a katolikus egyházfő azért töltött ilyen rövid időt Budapesten, mert ennyi időre szólt a meghívás. A portál megjegyezte: az eddigi ötvenkét eucharisztikus kongresszusból csupán néhányon volt jelen a katolikus egyházfő.

Az a közlésük is álhírnek bizonyult, hogy a pápa nem hajlandó találkozni a magyar állami vezetőkkel, és hogy bármiféle konfliktus lenne a kormány és az egyházfő között.

Ferenc pápa ezzel szemben találkozott Áder János köztársasági elnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel is, a szentszék szóvivője pedig megcáfolta a baloldali hazugságokat.

A találkozóról elmondta, hogy a felek a teremtett világ megóvásáról, a családok védelméről és a támogatásáról, valamint az egyház szerepéről beszéltek. A magyar családpolitikát egyébként üdvözölte is a katolikus egyházfő.

A baloldali portálok arról is elfelejtettek beszámolni, hogy nem sokkal a pápa látogatása előtt, augusztus végén a magyar családpolitika elismeréseképpen Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert Szent Mórus Tamás-díjjal tüntette ki a Nemzetközi Katolikus Törvényhozói Testület Rómában.

A zárómisét fokozott érdeklődéssel követő keresztényellenes sajtó Ferenc pápa prédikációját is igyekezett politikai kampánycélokra felhasználni.

Értelmezésük szerint az egyházfő elfogadásról szóló szavai a kormány migrációs politikáját kritizálta. Ahogyan azonban a Mandiner.hu rámutatott:

Ferenc pápa lelki beszéde a keresztényi elfogadásról szólt, és nem szólított fel sem megengedőbb migránspolitikára, sem hazai egyházreformra, nem bírálta a magyar kormányt és nem mondott burkolt véleményt a magyar demokráciáról sem.

Arra is emlékeztettek, hogy a migráció kapcsán Ferenc pápa eddig is azon az állásponton volt, hogy a bevándorlóknak el kell fogadniuk a befogadó országok kultúráját, és a befogadó országok maguk dönthetik el, mennyi embert bírnak befogadni, és egyáltalán milyen migránspolitikát folytatnak.

A kongresszus annyira megihlette a egyházellenes tábort, hogy még Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és a Demokratikus Koalíció elnöke is átszellemülten posztolta közösségi oldalára Ferenc pápa szavainak átértelmezését. A baloldali összefogás vezére úgy fogalmazott: „A hit megvallása nem magamutogatás, a hit nem érv, az Isten ajándék és küzdelem. Jóságod, emberséged nem hited oka, hiányát nem menti a vallásos buzgóság. Ha jól értem Ferenc pápa gondolatait. Értem és szeretem.” A DK-vezér szavai most is egybecsengenek a korábbi egyházellenes kijelentéseivel. 2013-ban egy parlamenti felszólalásában ő hangsúlyozta, hogy a vallás magánügy, és a Demokratikus Koalíció kezdeményezni fogja, hogy az állam szüntesse meg az összes „egyházi privilégiumot”, és szüntesse meg az egyházaknak nyújtott hitéleti támogatást.

Nem lógott ki a baloldali hadrendből a nemzetközi sajtó sem. Miközben a katolikus egyházfő a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsával és a zsidó közösségek képviseletével tartott vasárnapi találkozón a keresztény és a zsidó közösségek testvéri kapcsolatát hangsúlyozta, és az Európában egyre fokozódó antiszemitizmus elleni fellépésre szólított fel, a BBC teljesen másképp értelmezte a pápa szavait. A nemzetközi baloldal zászlóvivői úgy kommentálták az eseményt, hogy Ferenc pápa találkozott „a populista Orbánnal”, aki teljesen eltérő nézeteket vall a bevándorlásról és a menekültekről.

Ennél nagyobb tévedést már csak a New York Times vétett: ismét összekeverték a magyar fővárost Bukaresttel.

Varga Judit igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a közösségi oldalán: ha bárkinek a jövőben kedve támadna hiteles hírforrásként hivatkozni a New York Timesra, akkor jusson eszébe, hogy az újság 17 millió követővel rendelkező Facebook-oldala szerint Ferenc pápa Romániában töltötte a vasárnapot.

Borítókép: Ferenc pápa távozik Budapestről a Liszt Ferenc-repülőtéren 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom