Médiapiac
Vitray Tamás: „A véletlennek nem jár esély”
Vitray Tamás szerint a szakma ma sokkal gyorsabb, rövidebben, egyszerűbben közli mondandóját, miközben a politikának gazdagabb, színesebb, ám egyértelműbb lett a médiát kezelő eszköztára. A Soros-plakátokról és -kampányról pedig úgy véli a 85 éves televíziós műsorvezető: előbb-utóbb visszájára fordulhat, ha valakire ilyen tömegével öntik a vádakat.
A Médiapiac 2017/9-10-es számában megjelent interjút eddig csak a magazin előfizetői olvashatták, online most közöljük először teljes terjedelmében. Lapunkra ezen a linken fizethet elő.
Interjúiban a lehető legnyugodtabban válaszol a legidegesítőbb kérdésekre is.
Elvileg „céhtársak” kérdeznek, nem igaz? Én is elkezdtem egyszer. Őrzök is erről egy becses emléket: egy kéziratot a csodás hangú basszustól, Székely Mihálytól, akivel angolul kellett interjút készítenem, amikor a Metropolitanből hazatért. Abban a hitben voltam, hogy tud angolul. De nem tudott. Végül megírtam a válaszait angolul, a felesége pedig betanította. A rádió angol nyelvű adása számára készült a beszélgetés, de gyanítom, a „célhallgatóság” aligha érthette, mert a művész kiejtése – hát mit mondjak…?! A végén megkértem, dedikálja a fordításomat. Ezt írta: „Életem legnehezebb riportjának emlékére. Egy született magyar miért is beszélne úgy, mint egy született angol?! Kérdi: Székely Mihály”.
Az újságíróknak is nehéz ma helytállni, a politika annyira belemászik a munkájukba.
Hallom és olvasom hírét, és szerencsésnek érzem magam, hogy már nem vagyok aktív. Meg különben is, főleg a sport volt az én terrénumom.
Nyilván figyeli a médiában zajló eseményeket.
Említettem: hallom, olvasom.
Nem érdekli?
Inkább azt mondanám, már nem érint. A jelenség nem új, más-más fokon, monhatnám, mindig is létezett. Hogy lehet-e ettől a béklyótól szabadulni, azt nem tudom. Honnan is tudnám?
Ennyiben merült ki nagyjából az ellenállás.
Abban a kádári médiában dolgozott évtizedeken át, amit – működését tekintve – sokan a mostani rendszerhez hasonlítanak.
A jelenkori politikának ebben a tekintetben talán gazdagabb a médiát kezelő eszköztára. Színesebb, ám egyértelműbb. Akkoriban a sportriportereket nem utasították, hanem vezetőik útján üzentek nekik, hogy nem kéne a rossz hazai focimeccseket annyira kritizálni, ne „simföljenek”, mondják inkább a jót: esetleg a kicsit nagynak, a keveset soknak. Most talán nem is kell mondani, magától is tudja, aki mondja, legfeljebb a tévé képe olykor ellenáll, és „rakoncátlanul” mást mutat.
Válogat a tévéműsorok között?
Hát persze.
Oda ugyanúgy bemászott a politika. Különösen a köztévébe.
Nekem az égvilágon semmi kapcsolatom nincs egykori munkahelyemmel. Ennek kölcsönössége folytán nem látjuk egymást.
Az egész életét a televízióban töltötte, nem hiszem, hogy ne tudná, mi zajlik odabent.
Az a televíziózás, amit szenvedélyesen szerettem és csináltam, egészen más volt, mint a mai, és ez nem minősítés. Honnan is tudhatnám, „mi zajlik odabent”?!
Mindig azzal hárítja el a sajtóra vonatkozó kérdéseket, hogy nem ért a mai médiához.
Nyolcvanöt éves vagyok. Bocsánat a szerénytelen hasonlatért: ha Shakespeare vagy Molière betévedne ma egy színházba, ugyanezt mondaná. Igaz, ők évszázadokkal korábban éltek, de a tévé az én közel hatvan szakmai évem alatt még többet is változott, mint a színház évszázadok során.
A szakma alapszabályai is megváltoztak volna?
Igen.
Mellesleg ez teljesen rendjén való, hiszen azt sosem mondják, hogy műveltebb lesz a néző.
Ettől még a szakma alapszabályai változatlanok maradhattak volna.
A szakma ma sokkal gyorsabb, rövidebben, egyszerűbben, tömörebben közli mondandóját. Ahogy az élet tempója is változott. Az én egykori 50–60 perces interjúim aligha kötnék le ma a nézőket. Régen türelmesebbek voltak, nyugodtabban hallgatták a beszélő embert. Igaz, kevesebb információt is kaptak, néha túlontúl keveset, de hozzá több kiegészítő magyarázatot. Talán kevésbé zihált akkor a sajtó.
A kérdezéstechnika, a felkészülés, a háttérismeretek objektív tényezők, amelyek a tempó miatt nem változnak.
Remélem.
Ahogy a tízparancsolat sem módosult, de manapság kevesebben tartják be. |
Amúgy meg az én szakmám nem ennyire szilárd, amit mondhatnék róla, ma már aligha érvényes.
Mi nem érvényes belőle?
A Színművészetin a mindenkori osztályomban arra szántam az első szemesztert, hogy a diákok megtanuljanak leülni a kamerával szemben, és képesek legyenek szabadon beszélni egy választott témáról. Tanulják meg ott rendezni és elmondani gondolataikat. No, erre már nincs szükség a súgógép miatt. Azóta a hétköznapi beszéd is kicsit olyan lett, mintha gépről olvasná az ember. Hangsúlytalan, dinamikátlan, monoton. De való igaz: sokkal gyorsabb.
A súgógép miatt sem kell változtatni a szakma alapszabályain.
Csupa részletkérdés jut eszembe, ezekben mégis benne rejlik az egész. Van egy napi játék az egyik televízióban, aki vezeti, otthonosan, természetesen mozog benne, jól csinálja. Csak épp fokozatosan főszereplővé vált, „a darab” monodráma lett statisztériával. A játékosok érdektelenné válnak, a műsorvezetőnek viszont nem kell kockázatot vállalnia, ő mondja el helyettük, ki kicsoda. Két perc múlva egyikükre sem emlékszünk már.
 |
| Fotó: Szabó Barnabás |
Annak idején a világ legunalmasabbnak ítélhető kvíz formátumát vezettem: volt tizenkét versenyző, egyszerre ketten játszottunk, a soron következő versenyző meg én. És volt tíz kérdés. Nem egy szóval megválaszolhatók, hanem kifejtősek, tudáspróbának. Egy versenyző akár ötven percig is játszhatott, ha jól válaszolgatott. Nekem csak a kérdés feltevése jutott. Mire vége lett, legtöbbjük országos téma lett. Egyiküknek, aki balszerencsésen esett ki, az egész országból küldtek „vigaszajándékokat”. Együttes értékben sokkal többet, mint amennyit nyert volna, ha nem esik ki.
Egykori színművészetis tanítványai közül figyeli, ki merre tart?
Ha nem is figyelem, de tudok róluk.
Marsi Anikó TV2-s híradós műsorvezetéséről mit gondol?
Marsi Anikó eljött hozzám, hogy megkérdezze, mit szólok hozzá. Igaz, addigra már megvolt az aláírt szerződése, de ha előbb jött volna, akkor is azt mondtam volna, amit egyébként is: vállalja mindaddig, amíg nem ütközik a lelkiismeretével.
A mai híradós riportokról mit gondol?
Híradós riportok? A bemondó felolvassa, hogy Kőbányán bestiálisan meggyilkoltak egy asszonyt. Indul a riport: bestiális gyilkosság helyszíne volt Kőbánya, és elmondják ugyanazt. Majd jön a riportalany, követi a rendőrség szóvivője, és közlik: bestiális gyilkosság történt Kőbányán. Végül egy szemtanú hadarja el, hogy bestiális gyilkosság történt Kőbányán.
Azért van új forma is: a közmédia sportcsatornáján egyperces híreket adnak.
A breaking news fontos műfaj, ha a hír akkora horderejű, hogy azonnal közölni kell. Itt azonban „mindenáron” mondják el az egypercnyit. Talán csak a friss és fontos kéne.
Politikai üzenetek gyors és célirányos kommunikálására viszont mindenképp hatékony.
Lehet. A mai közmédia a régi keretekből semmit nem kívánt megtartani. Az egyperces hírekben is bejön egy hölgy, beáll egy pózba, mindig mindenki ugyanabba, ugyanoda, ugyanúgy, majd felolvassa azt a három mondatot. A hosszabb híreknél esetleg hirtelen átfordul. Hogy mozogjon a kép. Normális ember nem forgolódik, ha közöl valamit. Mondom: amit én tanultam, tanítottam, arra nincs már szükség. Belátom.
A nézőnek sem?
A néző is idomul. Régen Takács Mari Marika volt, Tamási Eszter pedig Esztike: családtagok. Előforduló esetlenségeikkel, bakijaikkal együtt szerették őket. A maiakat viszont már nem tekinthetik családtagnak a nézők, de csodálhatják őket. Celebek lettek. Napi kalandjaik, életük „titkai” megtalálhatók a magazinokban. A számos – technikailag, kiállításban kiváló – tehetségkutató műsor egyikében zsűritag, másikában versenyző a csatorna valamelyik sztárja. Csodálhatjuk őket, tapsolhatunk nekik. De tévedés ne essék: van köztük nem is egy, aki nagyon jó, szeretnivaló, csak a túlhajszolt reklámozás szegi kedvünket. De lehet, hogy csupán én látom így.
Nincs igény a valóságra?
A véletlennek nem jár esély.
Miért?
Gondolom, kockáztatja a biztonságos lebonyolítást.
A tanítványainak a Színművészetin biztos nem ezt tanította. Szokott velük találkozni?
A minap volt egy különleges összejövetel.
Azt is megkérdezte valaki, hogy Marsi Anikó miért vállalt híradós műsorvezetést a mostani a TV2-n?
Azt is.
És?
Ahogy mondtam az imént!
A politika fölülírhat emberi kapcsolatokat?
Azt hiszem, igen. Így volt ez máskor is. A nyilaskorszakban, az azt követő koalíciós időben, majd a követő rendszerek mindegyikében. Sokan igazodtak viselkedésben, gondolkodásban, megnyilvánulásokban. A politika megosztja az embereket.
Ma is?
Persze.
Azt meg lehet tenni, hogy a 888.hu listáz és „Soros-bérencnek” nevez külföldi tudósítókat?
Botrányos. Ugyan az említett online topic nem hivatalos fórum, de akkor is. Ki az, aki veszi a bátorságot, hogy eldöntse, kit hova soroljon és miért?
Egyesek szerint a Soros-plakátok antiszemiták, a negyvenes éveket idézik. Ön mit gondol erről?
Egyszer régen, még óraadó voltam a Színművészeti Főiskolán, egy riport agresszív kérdezője kapcsán azt találtam mondani, hogy aki a mi mesterségünkben felülkerekedik, az alulmarad. Az ön kérdésére is ugyanez vonatkozik: előbb-utóbb visszájára fordulhat, ha valakire ilyen tömegével öntik a vádakat.
Tehát antiszemita a Soros-plakát?
Én olyan öreg vagyok, hogy emlékszem a nyilasidők plakátjaira is: játék ez a tűzzel.
Amikor augusztusban Esztergályhorvátiban szerettek volna nyaraltatni néhány menekült gyereket, a pici falu fellázadt, a minap ugyanez történt Őcsényben. Pedig egyik községben sem láttak még menekültet.
Tudok róla. Rémületes.
A média hitette el velük, hogy „Soros küldte a migránsokat a faluba”.
Biztos benne, hogy a sajtó volt?
A politika.
Látja, tudja maga.
Csakhogy szinte a teljes média a politikáé.
Örökre?
Médiapiac
A hét lemeze – Kulisszarovat a legsikeresebb zenei albumokról
Az elmúlt évtizedek legsikeresebb albumait szemlézi szombat esténként az M2 Petőfi TV Nézzünk szét! című műsorának A hét lemeze rovata. A rovat műsorvezetője, Lola az MTVA Archívumát hívja segítségül a múltidézéshez.
A novemberben indult A hét lemeze című rovat még a legnagyobb zenerajongók számára is újdonságokkal szolgál.
„A hét lemeze egy igazi szerelem projekt az életemben. Énekesnőként lehetek a műsorvezetője egy olyan rovatnak, ami azt gondolom, hogy hiánypótló jelenleg. Kirándulhatok a zenei stílusok között, és fantasztikus érzés, hogy igazi legendák mesélik el, hogyan alkottak maradandót a zenei életben. A rovat indulása óta olyan nagy múltú zenekarok tagjait láthattam vendégül, mint a KFT vagy Neoton Família, de a Junkies és az Ocho Macho is járt már nálunk” – nyilatkozta Lola a rovatról, ami a műfaji sokszínűség jegyében készül.
A műsor legizgalmasabb része, hogy sosem hallott kulisszatitkokat tár a nézők elé. A következő, április 1-jei adásból arra is fény derül, miért fordultak meg a tevék az R-GO első lemezborítójának későbbi kiadásain.
Médiapiac
MTVA: a “Gyurcsány-koalíció” újabb tagja vesztett pert az MTI-vel szemben
A DK sorozatos pervesztesége után ezúttal a Jobbik vesztett pert a közmédiával szemben – közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó és Marketing Irodája.
A közleményben azt írták:
a Kúria újabb döntése erősítette meg, hogy joga van az Országos Sajtószolgálatnak (OS) minden olyan közlemény kiadását megtagadni, amelyről feltételezhető, hogy az alkalmas lehet más személy személyiségi jogainak megsértésére, valamint azt is kimondta, hogy az MTI-t megilleti a szerkesztői szabadság.
Jelezték: két éve húzódó pereskedést zárt le az öttagú bírói tanács részvételével folytatott felülvizsgálati eljárás eredményeként meghozott ítéletében a Kúria. Az ítélet megfellebbezhetetlenül kimondja – írták -, hogy jogosan utasította vissza az Országos Sajtószolgálat a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyik közleményének kiadását.
A bíróság döntése szerint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény nemzeti hírügynökségre vonatkozó rendelkezéseiből nem következik, hogy az OS-szolgáltatás keretében bárkinek joga lenne követelni egy konkrét közlemény közzétételét
– hangsúlyozták.
Emlékeztettek: korábban a Demokratikus Koalíció hét, szintén az MTI közleménykiadási gyakorlatát kifogásoló valamennyi perét veszítette el a közmédiával szemben.
A baloldali pártok annak ellenére támadták meg az Országos Sajtószolgálat közleménykiadását, hogy előzőleg írásbeli szerződésben elismerték és elfogadták a közszolgálati médiaszolgáltató mérlegelési jogosultságát
– közölték.
Hozzátették: előzőleg ugyancsak a DK által indított perben erősítette meg a Kúria, hogy maguk a szerződéses feltételek is jogszerűek.
A most meghozott végleges bírósági döntés értelmében a Jobbik köteles megfizetni az eljárási költséget a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.-nek. A Kúria ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
Megszólalt a versenyhivatal a Yettel–Vodafone-cseréről
Összefoglaltuk mindazt, amit az állami tulajdonszerzésről tudni lehet a távközlési piacon. Kikértük az ügyben a GVH álláspontját, de bemutatjuk a nemzetközi megoldásokat és azt is, hogy be akarja-e magát vásárolni az állam újabb telefoncégbe.
Nincs dolga a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) a magyar távközlési piac legújabb tranzakciójával – ez derült ki abból a válaszból, amelyet a versenyhatóság küldött a Médiapiac.com érdeklődésére. Az ügyről nagyobb összefoglalót készítettünk, amelyből a céges mozgás részletei mellett kiderül, milyen országok mellé zárkózott fel a magyar állam azzal, hogy immár két piacvezető hazai távközlési cégben is kisebbségi tulajdonos. S az, hogy mit gondol a kormány a Yettel-ügyről.
Nem vizsgálhatta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a magyar távközlési piac legújabb tranzakcióját, vagyis azt a részvénycserét, amellyel a magyar állam közvetett kisebbségi részesedést szerzett a Yettel-Cetin vállalatcsoportban. – A tranzakciót nem jelentették be a Gazdasági Versenyhivatalhoz, mivel az egy kisebbségi részvénycsomag megszerzésére vonatkozik, így nem eredményezi az irányítás megváltozását. Azaz nem valósít meg összefonódást – szerepel abban a válaszban, amelyet a versenyhatóság a Médiapiac.com kérdésére küldött.
Több változás is beállt a közelmúltban a stratégiai nemzetgazdasági ágazatnak számító telekommunikációs szektorban, ezért érdemes áttekinteni az utóbbi hónapok történéseit és ezzel együtt azt, hogy a közelmúlt ügyletei milyen következményekhez vezetnek az állam- és a magántulajdon kapcsán.
A Yettel-ügy
Kezdjük a legutóbbi ügylettel! Március 20-án érkezett a bejelentés, mely szerint részvénycserében állapodott meg a magyar államot képviselő Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. és a 4iG Nyrt. leányvállalata, az Antenna Hungária Zrt. Ennek alapján a Corvinus, vagyis lényegében az állam a Vodafone 19,5 százaléknyi pakettjét adta a Yettel-Cetin 25 százalékáért. Tehát a tranzakció eredményeképpen az állam kisebbségi tulajdonrészt szerez a Yettelben, de eközben megtartja – szám szerint 29,5 százalékos – kisebbségi tulajdonrészét a Vodafone-ban. A másik oldalról nézve az Antenna Hungária ezzel párhuzamosan kilép a Yettelből, egyúttal 70,5 százalékra növelti részesedését a Vodafone Magyarországban.
A Vodafone-felvásárlás
A Yettel-ügy előzményét éppenséggel maga a Vodafone-felvásárlás adja. Eme ügylet keretében, amely szintén idén zárult le, az Antenna Hungária 51 százalékot, a magyar államot képviselő Corvinus pedig 49 százalékot szerzett a Vodafone-ban, hazánk második legnagyobb távközlési vállalatában. Csak a matematika kedvéért: a Corvinus ebből a 49 százalékból cserélt el most 19,5 százalékot, s így maradt nála 29,5 százalék.
De visszatérve a januári Vodafone-felvásárláshoz! A tranzakció hosszabb ideig tartó közéleti polémiát váltott ki, az ügyletet ugyanis nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a kormány, így pedig azt a GVH nem vizsgálta. A helyzetet a versenyhatóság elnöke a Médiapiac.com-nak nyilatkozva tisztázta és helyezte egyúttal nemzetközi keretbe. Rigó Csaba Balázs mindenekelőtt leszögezte: a magyar kormány jogszerűen járt el, majd felhívta a figyelmet rá, hogy a versenyhivatali eljárás alóli mentesítés széles körben elterjedt megoldás szerte a világban.
Az Európai Unió számos tagállamában kifejezetten lehetőséget ad a jogrend arra, hogy a versenyszempontokon túlmutató közérdeket is figyelembe vegyék a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésekor.
De nemcsak a kontinensünkön, hanem például Kanadában és Izraelben is a magyar megoldáshoz hasonló jogszabályi környezet, illetve jogalkalmazás tapasztalható. Rigó Csaba Balázs szerint mindezek alapján abszolút félrevezető azt akárcsak sugallni, hogy a magyar kormány a Vodafone-tranzakció során bármiben eltért volna a nemzetközi joggyakorlattól.
Másutt is tulajdonos az állam
S ha már a nemzetközi gyakorlat. Azzal, hogy a magyar állam a hazai telekommunikációs ágazat piacvezető szereplői közül kettőben is kisebbségi részesedésre tett szert, meglehetősen illusztris társasághoz csatlakozott. Az EU számos tagállamának van ugyanis részesedése olyan távközlési vállalatban, ahol az adott társaság a piac jelentős szereplője. Így Németországban az államé a Deutsche Telekom 32 százaléka, a cég a piac harmadát birtokolja. Belgiumban 53 százalékos az állami részesedés a Belgacomban, melynek 38 százalékos piaca van. Szlovéniában az állam 72 százalékban tulajdonolja a Telekom Slovenijét, amelyik majdnem a piac felét a magáénak mondhatja. De megemlíthető a Telekom Austria is, amelyben az államnak 28 százaléka van, a cég pedig 49 százalékkal részesedik az osztrák Telekom-piacból.
A kormány mindig is ezt akarta
A Yettel–Vodafone-csereüzlet a csütörtöki Kormányinfón is téma volt. Az újságírói kérdésekre válaszolva Gulyás Gergely a csere kapcsán racionális piaci döntésről beszélt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter egyrészt leszögezte, hogy az ügyletek során a résztvevők betartották az állami gazdálkodás egyébként az átlagosnál szigorúbb követelményeit.
– Amit adtunk és amit kaptunk, úgy gondoljuk, azzal az állam jól járt
– mondta a miniszter azokra az aggályokra utalva, amelyek a közvagyonvesztés lehetőségét fogalmazták meg.
A tárcavezető leszögezte: a kormány mindig is kívánatosnak tartotta, hogy az állam tulajdont szerezzen a nemzetgazdasági ágazatokban, a telekommunikáció pedig éppen ilyen. – Nagyot léptünk előre, lehet, hogy még nagyobbat is lehetne – jegyezte meg Gulyás Gergely, azt ugyanakkor leszögezte, hogy közvetlen előkészületek nem zajlanak újabb telekommunikációs cég állami felvásárlása kapcsán.
Jakubász Tamás