Kövess minket!

Médiapiac

Vásáry André: Nincs B opció

Az ország férfi szopránja. Három arany- és egy platinalemez tulajdonosa. Barátságunk immár több évre vezethető vissza. Azt szeretem a legjobban Andréban, hogy azon barátaim egyike, akiket valahogy sosem hallottam panaszkodni. Annak ellenére sem, hogy tudom róla, nincs gazdag keresztanyukája, kacsalábon forgó palotája és másodállása sem. Egyetlen bevételi forrását a koncertjei jelentik. Interjú Vásáry Andréval a karanténban.

A legnagyobb sajnálatomra nem tudunk veled koncertekről beszélni, mert nincsenek. Hogy éled meg a jelenlegi helyzetet?

Igyekszem pozitívan hozzáállni, de tényleg. Úgy fogom fel, mint egy kényszerpihenőt. Egy ideig most pihentetem a hangom. A napokban jött a hír, hogy augusztus 15-éig nem lehet koncertezni. Ez volt az a pont, ami már engem is nagyon megdöbbentett: ez pontosan öt hónap, március 15-étől mondták le ugyanis minden koncertemet. Ráadásul ez a határidő nem azt jelenti, hogy augusztus 16-ától már koncertek lesznek. Sokan mondják, hogy ebben a szakmában ez csak pár száz embert érint, pedig szerintem sokkal többet. Akár tízezernél is többen lehetünk, az énekesek mellett zenészek, színészek, művészek, sminkesek, filmesek, televízióban dolgozók, és még sorolhatnám. Rengeteg ember megélhetése került veszélybe. Az emberek tévesen azt hiszik, ha valaki ismert művész, vagy szerepelt televízióban, akkor már gazdag.

Nagyon sok előadóművésztől kétségbeesett nyilatkozatokat lehet hallani. Mi az oka, hogy te mégsem ezt érzed?

A negatív történéseken szeretek hamar túllenni. Persze megborulok én is néha, de utána kirángatom magam a szituációból. Minden barátomnak azt mondom, hogy akinek van munkája, becsülje meg. Most örülök csak igazán annak, hogy sikerült félretennem, megtakarítanom valamennyi pénzt. Egészséges vagyok. Megpróbálom a helyzet pozitívumait nézni. Például jó idő van, végre süt a nap. Kimozdulok egy-egy rövid sétára a Duna-partra, mert az megnyugtat. Nem hagyom, hogy teljesen maga alá temessenek a folyamatosan érkező rossz hírek. Optimista vagyok, mert tudom, hogy ennek egyszer vége lesz. Majd a szakemberek megmondják, mikor lehet mindent újrakezdeni, addig meg kell próbálni túlélni.

Van előre kialakított napirended? Mivel töltöd a legtöbb időd?

Szigorúan meghatározott napirendem nincs. Ahhoz ragaszkodom csak, hogy megpróbálok mindennap csinálni valami jót, valami fontosat. Mindig előre eltervezem a következő napi elfoglaltságaimat. Skálázgatok is néha. Olyan emberekkel beszélgetek, akikkel korábban nem, mert nem volt rá időm. Többet sportolok, mint régen, most heti három-négy alkalommal is edzek. Mondd, hogy látszik!

Abszolút látszik! Találkoztál a szüleiddel?

Sajnos nem, mert Debrecenben élnek. Februárban voltam otthon, akkor találkoztunk utoljára. Anyukám hatvannégy éves, apukám pedig hetven, veszélyeztetett korban vannak tehát, ezért akkurátusan betartják a szabályokat, talán már túlságosan is, de érthető az óvatosság. Anyák napján is csak telefonon keresztül tudtam köszönteni anyukámat, de várom, hogy mielőbb megölelhessem.

Mi az, ami a koronavírus-járvány miatt elmaradt a te életedben? Emésztenek ezek a dolgok?

Sok olyan koncertem maradt el, amely már be volt tervezve, így a megkötött szerződéseimet nem tudom teljesíteni. Egy ideig reménykedtünk abban, hogy talán a nyáriak megmaradnak, de sajnos már azokat is mind lemondták. A székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszottuk a Chicago című musicalt, amely 2019-ben elnyerte a Színikritikusok Díját az év legjobb zenés előadása kategóriában. Márciusban lett volna ennek az előadásnak a budapesti premierje. Azt hiszem, ennek az elmaradása érint a legrosszabbul. Mindannyian bízunk abban, hogy szeptemberben pótolhatjuk.

Ha eddig nem is, most elgondolkodtam azon, vajon mi lehetne a B tervem egy ilyen helyzetben. Arra jutottam, hogy az egész életemet az éneklésre tettem fel, tizennégy éve ebből élek. Nem vagyok már húszéves, lassan negyven felé járok. Már nemigen érzem opciónak számomra, hogy ha bezárul egy ajtó, akkor majd kinyílik egy másik. A napokban kérdezte valaki, hogy mit csinálnék, ha nem énekes lennék. Úgy érzem, számomra nincs B opció. Van egy történelemtanári és egy klasszikusénekművész-diplomám. Ezekkel ugyan taníthatnék, de egyrészt nincs benne gyakorlatom, másrészt az első adandó alkalommal rohannék vissza énekelni. Az online karanténkoncerteket sem nekem találták ki, mert számomra a közönséggel való személyes kontaktus az előadás sava-borsa. Az énektanulásról azt gondolom, hogy az főleg személyes dolog. Nem szeretnék tehát, de remélem, nem is kell pályát módosítanom.

Tudom rólad, hogy mindig nagyon körültekintően választod meg, hova mész koncertezni. Mik a szempontjaid?

Általában elmegyek, ahová hívnak. Soha nem az alapján vállalok egy-egy a fellépést, hogy hány ember látja. Szerencsés helyzetben vagyok, mert azok a műfajok, melyekben én adok elő, nem „haknik” műsorán szerepelnek, így leginkább olyan felkérések jönnek, amiket el tudok, akarok és szeretek vállalni. Bízom benne, hogy ezek a lehetőségek hamarosan visszatérnek majd az életembe.

A napokban nyilatkozta az egyik pályatársad, hogy ő bizony beáll étterembe dolgozni. Ugyan mondtad, hogy nem tervezel pályát módosítani, de végső esetben elképzelhetőnek tartanád te is?

Más az, ha van kéznél egy családi vállalkozás, és az ember a munkájával a családja vállalkozását is tudja építeni. Bár a jelenlegi helyzetben az éttermek is gondban vannak. Az én esetemben azonban nincs ilyen vállalkozás. Legfeljebb a diplomáimat hasznosíthatnám tanárként, de mint mondtam, ez sem szerepel a terveim között, úgy gondolom, nem is tudnék kiteljesedni az éneklésen kívül más szakmában. Nagyon szeretném, hogy az élet megadja nekem ezt a lehetőséget.

Biztosan eljön majd az a nap, amikor ismét koncertezhetnek az előadóművészek. Felmerül-e benned, hogy vajon el mernek-e majd menni az emberek a koncertedre?

Ez nagyon emberfüggő. Ha beindulna a színházi élet és a koncertezés, én nézőként is biztosan elmennék. A vírussal úgy vagyok, hogy az létező, veszélyes dolog, komolyan kell venni. Maszk- és kesztyűpárti vagyok, a helyes kézmosást és a távolságot is be kell tartani. Ugyanakkor szerintem vissza kell majd szépen lassan vezetődnünk a normális életbe. Időpontot nem szeretnék mondani. Felelősen kell kezelni ezt az egész kérdést. Járványok sajnos mindig is voltak, de utána azért mindig újraindult az élet.

A legtöbb ember több lábon áll. Vannak olyan előadóművészek, akiknek származik bevételük például jogdíjból, szinkronból. Neked van ilyen bevételed?

Nincs, hiszen nem írok dalokat, nincsenek saját szerzeményeim. Csak és kizárólag a koncertek és az előadások a bevételi forrásaim. Nincsenek gazdag családtagjaim, akik utalnak nekem minden hónapban. Nincs párkapcsolatom, akire támaszkodhatnék, és akivel együtt megoldanánk a dolgot. Megértem azokat az előadóművészeket is, akik panaszkodnak.

Bevallom őszintén, nem biztos, hogy én bírnám ezt az életritmust, ahol nincs havi fix kereset. Engem felőrölne a bizonytalanság. Te hogy viseled ezt?

Amikor elkezdtem a szakmát, az első két évben nehéz volt megszokni, hogy előfordult olyan hónap, amikor egyáltalán nem volt fellépés és így bevétel sem. Az élet ezáltal megtanította nekem, hogy tartalékolni kell. Muszáj volt hozzászoknom. A mi szakmánkban nincs rendszer, nincs állandó elfoglaltság. Előfordulnak szünetek. Ilyenkor megpróbálom elfoglalni magam valami hasznos dologgal: nyelvet tanulok, új dalokkal bővítem a repertoáromat, sportolok. Most a karantén alatt ezt sem csináltam. Nem tanultam se nyelvet, se kenyeret sütni, nem tanultam új dalokat, nem végeztem ki négy könyvet. Tényleg úgy fogom ezt fel, mint egy kényszerű fizetés nélküli szabadságot. Az azonban megrémiszt, hogy augusztusig tarthat.

Oké, van még idődnyelvet tanulni, és a kenyérsütést is elsajátíthatod.

Azt mondta egy pszichológus barátom, hogy ráérsz mindig azon szorongani, ami éppen aktuális. Most „szorongjunk” a jelenen; azon, hogy augusztusban mi lesz, miből élünk majd meg, ráérünk később is. Voltak olyan időszakaim, amikor mentálisan eléggé magam alatt voltam. Azt éreztem, hogy egy helyben topogok, nincs semmi új kihívás, semmi új nem történik. Nem tudtam, mi lesz, de mindig jött valami, ami tényleg kihúzott és előrelendített, egy színházi szerep, egy televíziós megjelenés. Szerintem ez egy mély belső meggyőződés. Nagyon kell hinned abban, hogy jobb lesz, és akkor ez működik.

Azt mondta nekem egy azóta már befutott, számtalan főszerepet eljátszott neves színész a premierje napján, hogy közvetlenül a színpadra lépése előtt megfogalmazódott benne az a gondolat: miért is nem lett inkább pék? Benned soha nem vetődött fel, hogy miért nem lettél inkább pék?

Ez azért érdekes, mert abszolút megértem, amit mondott. Bennem ugyanakkor ez soha nem fogalmazódott meg. Annyira szerettem volna megmutatni magam, és annyira szerettem volna azt kimondani, hogy énekművész vagyok, már diplomás, profi énekes. Nekem ez az életem,ebből keresek pénzt, és imádom, amit csinálok. Kimegyek a színpadra, énekelek, és azt érzem, hogy milyen szerencsés vagyok! Olyan előfordul, hogy éppen nem érzem magam jó formában, és megkérdezem magamtól, hogy kell-e ez nekem. De jön is azonnal a belső válaszom, hogy igen, és adj hálát. Boldoggá tesz, hogy ezt csinálhatom. El sem tudom képzelni, mi mással foglalkozhatnék. Amikor még nem voltam ismert, egy jósnő és egy asztrológus is azt mondta, hogy azon a pályán vagyok, amit nekem szánt a jóisten. Ez az én utam. Nem gondolkodom azon, hogy bármi más lehetne. Ezért hiszem, hogy minden helyrejön.

Médiapiac

Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi tagja

Fáradhatatlanul küzdött a közjóért.

Közzétéve:

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A 72 éves Bencze Izabella pénteken hunyt el, halálhírét szombaton a családja közölte az MTI-vel.

2007 és 2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak a parlament által választott kurátora volt.

Alapító tagja volt a nemzeti értékeket képviselő Civil Összefogás Fórumnak (CÖF).

A CÖF az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében méltatta, hogy

Bencze Izabella “fáradhatatlanul” küzdött a közjóért.

A szovjet csapatkivonás gazdasági háttértárgyalásainak vezető jogásza volt. Feltárta a magyarországi rablóprivatizáció körülményeit. Székelyföld villámcsapástól megsemmisült atyhai templomának újjáépítését szervezve is szolgálta Isten országát – írták.

“Publicisztikáit emberek tízezrei várták és olvasták. Szavait, mondatait, amelyekkel mindenkor az Isten, a haza és a szeretet parancsának követésére hívta a magyarságot, megőrizzük” – közölte a CÖF.

Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (b) átadta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést Bencze Izabella jogásznak, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma tagjának az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségen, a Várkert Bazár rendezvénytermében 2019. augusztus 16-án

Tovább olvasom

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom