Kövess minket!

Médiapiac

Varázslat vörösben

Ahogy eltűnik előttünk az idő, egyre nehezebben engedünk az ismeretlennek, egyre nehezebben férkőzik közel hozzánk bárki, akiért rajongani lehet. Kerekes Vica képes áttörni a falakon színházban, filmen, és ami a legizgalmasabb, a való életben is.

Emlékszel az első színészi pillanatodra?

Intenzíven meghatározta a gyermekkoromat, hogy édesanyám amatőr színházi rendezőnő volt, de soha nem volt meg bennem a színház és a film iránti olthatatlan vágy. Azt hiszem, rám az hat, amikor részem van a dolgokban, nem az, amikor csak külső megfigyelő vagyok. (Nevet.) Nagyon nehéz erről beszélnem, mert tulajdonképpen a mai napig nem tudom biztosan kijelenteni, hogy színész vagyok. Arra viszont emlékszem, amikor Maja, a méhecskét játszottam az óvodában, vagy amikor a kassai Thália Színház vendégszerepelt nálunk, és a Tanítónő előadása után interaktív módon gyerekeket vontak be, és kiválasztottak. Óriási élmény volt, úgy éreztem, egy szertartás részese lehetek.

Füleken születtem, ami egy igazán elszeparált, messzi vidék, távol a szlovák és a magyar fővárostól. Minden, amit abban a kis közösségben kultúrának neveztünk, belőlünk áradt, ösztönösen, hogy tudjunk valamit adni az embereknek, ezáltal vettük ki a részünk a magyarságból. Szerencsésnek tartom magam, amiért az életemben minden erőszakmentesen, természetesen és őszintén jelent meg. A színház sem kivétel. Tizennyolc éves koromig nem éreztem, hogy ez lenne a végzetem, nem haladtam tudatosan a művésszé válás útján.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

Magyar anyanyelvűként Szlovákiában végezted el a színművészeti főiskolát. Valami biztosan motivált a pályád elején.

Középiskolában kifejezetten jól tanultam, de annyi minden érdekelt a pszichológiától a tanításon át a színházig, hogy érettségi után megbeszéltem a szüleimmel, egy évet otthon maradok, hogy eldönthessem, mit kezdjek az életemmel. Egy napon elővettem egy fehér papírlapot, amelyre elkezdtem leírni, mi minden van bennem, milyen készségekkel születtem, mire van hajlamom. Talán a sors akarta, de az elemekből a színészet rajzolódott ki, pedig alapvetően már a színész kifejezéssel is bajban vagyok. Bennem nincs meg a mindenek feletti megmutatkozni vágyás, nem töröm magam, hogy állandóan szerepeljek, hogy önálló estem legyen, vagy hogy elmenjek szinkronizálni, nagyon jól megvagyok ezek nélkül. Egy filmbe viszont nagyon bele tudok helyezkedni.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

Ezek alapján nem tudnám megmondani, milyen arányban határoz meg az ösztönösség, illetve a tudatosság.

Nem csodálom. (Nevet.) Sok dolgot tudatosan iktattam ki az életemből, volt ugyanakkor olyan időszak, amikor megnéztem, hova visznek a belőlem gejzírként törő vágyak, amihez még Weöres Sándor is adta alám a lovat, amikor azt olvastam A teljesség felé című művében: „Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.” Ma már a természetes egyensúlyra, a harmóniára törekszem, egyre inkább szimbiózisban van az értelem és az ösztönösség. Nagy divat manapság például felépíteni magunkat, ami ellen harcolok.

Nem bírnám elviselni, ha valaki más mondaná meg, hogyan cselekedjek, mintha egy élő próbababa lennék. Óriási küzdelmet jelent annak eldöntése is, hogy mit kezdjek a közösségi médiával, amivel foglalkoznom kellene, de ugyanolyan időpazarlásnak érzem, mint hogy két hónapot töltsek el annak átgondolásával, hogy milyen ruhában jelenjek meg egy premieren a vörös szőnyegen, ahogy teszik ezt mások.

Elképzelni is alig tudom, hogy most nekem azt kellene posztolnom, milyen jót beszélgetünk egy pohár bor mellett, mert ezt érzem magamtól, a visszaigazolásra pedig nincs szükségem.

Két évig voltál a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd váltottál, forgattál magyar, cseh és szlovák produkciókban. Mit nem adott meg a színpad, és mit reméltél a filmtől?

Szolnok maga volt a csoda, fantasztikus szerepeket játszottam, idővel mégis azt éreztem, nem szólhat csak erről az életem. Nem szűkíthettem le magam arra, hogy színházi színész legyek, miközben tudok szlovákul, csehül, így mindent magam mögött hagytam, hogy elkezdjek egy másik úton haladni.

Harmadéves főiskolás koromban forgattam le az első filmem. Azóta is minden egyes forgatási nap előtt azon elmélkedem, vajon meg tudom-e majd szólaltatni a karaktert, ez egy rémálom. Nem szeretnék gyakorlati ember lenni, rutinból dolgozni, ezért sem vállalok el olyan feladatot, amelyet korábban már elvégeztem.

Mit gondolsz, milyen kép él rólad a rendezőkben?

Nem tudhatom, már csak azért sem, mert mi, emberek szeretünk panelekben gondolkodni, átvenni nézeteket, megnevezéseket. Azt hisszük, Európa nyitott, átjárható, de ez nem teljesen így van, Magyarországon például nem vetítenek cseh filmeket, ahogy a cseheknél sem magyarokat, így a rendezők nem is feltétlenül vannak tisztában, milyen szerepeket játszottam el eddig. Több országban sokféle karaktert jelenítettem meg az árvától a démonon át a mesefilmhősig. Mindig feszegetem a határaimat. Legutóbb egy francia-amerikai-német-angol koprodukcióban készülő filmet forgattam, amelyben partnerem volt Ed Harris, Jesse Eisenberg és Röhrig Géza is. Sokan egész életükben egy ilyen lehetőségre várnak, nekem megadatott.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

Szerepálmod sincs?

Képzeld, nincs!

A párhuzamos karrierek a lehetőségek kiterjesztésén túl nem hordoznak magukban veszélyt is?

Megrettenek, ha valamelyik országban jól megy a szekér. Ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy ha egy adott közönség előtt sokat szerepelsz, egy idő után a rendezők és a producerek azt mondják, elértéktelenedtél. Nem úgy, mint régen, amikor egy foglalkoztatott színész miatt jártak moziba a nézők. Ma a siker bizonyos értelemben hátrány, ezért fekszenek le a kollégák közül néhányan mindennek, félnek attól, hogy ha nem lovagolják meg a „mostot”, a jövőben nem lesz rá lehetőségük. Az én olvasatom az, hogy egy teljes életet kell jól beosztanom. Persze bennem is ott a pánik, hogy miután ideig-óráig használnak, mehetek a süllyesztőbe. Vicces, de azt is sokszor hallottam, hogy nem vagyok elég ismert. Ez maga az őrület. (Nevet.) Egy másik országban legalább senki nem mondhatja, hogy elhasznált az arcod.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

Tudod, hányszor hallom, főleg színésznők esetében, hogy eljátszott három főszerepet, és már nem elég érdekes, miközben egyrészt egy színésznőnek sokkal többet kell mutatnia, másrészt annyi férfi színészt tudnék mondani, aki mindig ugyanazt csinálja, csak ők sokkal jobban belesimulnak a rendszerbe.

Hogyan hat a művészetedre a különböző kultúrák találkozása?

Óriási pozitívuma az életemnek, hogy két másik országban is rendszeresen játszhatom. Tudtam, hogy idegen nyelven természetesen nagyon nehéz megszólalni, tökéletesítenem kellett ezt a képességet, le kellett győznöm a félelmem, birtokolnom kellett, ezáltal elfogadóbbá váltam, spontánabb is lettem.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

Mennyire vagy képes könnyen elengedni a szerepeid?

Emlékszem, Verebes Zoltán 1 című filmjének forgatására, amelynek végén csak álltam hosszan a zuhany alatt zokogva. Senki nem vette észre, mennyire zaklatott vagyok. Elvárás magammal szemben, hogy ha forgatok, semmi ne számítson, de amikor hazamegyek, ugyanaz az ember legyek, aki egyébként vagyok. Nem mondhatom a családomnak, a barátaimnak, hogy hagyjanak békén, mert éppen érzelmi viharban vagyok. Máglyára is vethetnek a kijelentésem miatt, de soha nem ismertem el azt az embert, aki a való életében és művészként is ugyanazokat az eszközöket használja, és nem képes a környezetéhez normálisan viszonyulni. Nekem az a zseniális színész, aki át tud lényegülni. Ezért is kell egy idő után elengedni a karaktereket, muszáj továbblépni. A március közepén mozikba kerülő filmem, az Apró mesék forgatása is egy érzelmi hullámvasút volt, amikor végeztünk, majd megszakadt a szívem.

A film a második világháború után játszódik, amikor a káosz és a bizonytalanság az úr. Utóbbi a te életedben is markánsan jelen van.

Apukám több mint negyven éven át dolgozott egy cégnél, anyukám egy iskolában tanította végig az életét. Az én szakmámban viszont minden csak ideig-óráig tarthat, a bizonytalanság rendkívüli módon áthatja az életem, meg kellett tanulnom kezelni. Egy biztos van, a bizonytalanság, erre edzem magam.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

A rendezők többsége karaktereket akar, azt tartják szem előtt, hogy minél kevesebb dolguk legyen az emberrel. Egy kezemen meg tudom számolni, hány rendező figyelt rám a forgatások alatt, hány hallgatta meg a gondolataim, miközben már a diplomamunkámban is a színész és a rendező viszonyát vizsgáltam az alkotás folyamatában. Legtöbb esetben azzal tudtam dolgozni, amit kihoztam magamból, sokszor elvéreztem, néha dzsungelharcosnak éreztem magam. Előfordult, hogy csalódtam a rendezőkben, akiket korábban istenítettem. Azt hittem, ha egy film tele van lélekkel, az alkotója is érző lény, de sok esetben a valóság más képet mutat. Persze van ellenpélda is.

Az Apró mesék férfi főszereplőjének életét örökre megváltoztatja egy váratlan találkozás.

Az élet számomra alapvetően ezekről a találkozásokról is szól. Sorsszerűnek érzem a váratlanságukat.

A filmben két férfi, a férj és a szerető is küzdelmet folytat az általad megformált nőért. A való életben hogyan fogadnál egy hasonló helyzetet?

Nem vagyok az a típus, akit birtokolni lehetne, és én sem akarok senkit sem birtokolni, még a szüleimet sem. Nem akarok álszent lenni… Régen azok táborát erősítettem, akik számára napi kérdés, hogy táplálják-e a vágyaikat, vagy ne. Azt is gondoltam, nem vagyunk monogámok. Ma már egyre kevésbé vannak vágyaim, nem tartom őket elengedhetetlenül szükségesnek az élethez. Sokszor elködösítik a tisztánlátást. Minden kísértésnél mérlegelni kell, hallgatnunk kell a belső hangra, semmi sem csak fekete és fehér.

Nem érezted soha, hogy a férfiakra gyakorolt hatásod egyfajta skatulyába zár, a szépség pedig egy börtön?

Nem. Egy felvidéki kritikus, aki az összes amatőr gyermekszínjátszó programon megjelent, mondta egyszer, hogy nem véletlenül mondjuk azt valakire, hogy színésznő: több arcodnak kell lennie, amelyek a színeid; tudnod kell, miből táplálkozz, fontos, hogy önálló gondolataid, véleményed legyen, ami az ész; a harmadik összetevő pedig maga a nőiesség.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

Az is egy kellék, hogy nő vagyok. Abban a 90 vagy 120 percben, amelyben együtt vagyok a közönséggel, el kell érnem, hogy felkeltsem az érdeklődésüket, amihez szükségem van a kisugárzásomra, de a szépség számomra nem fiziognómiailag értendő, hanem valami belülről jövő csoda.

Idővel azt is fel kellett ismernem, hogy nem mindenkit szeret a lencse. Nekem mázlim van, úgy vagyok összerakva, hogy több dolog jól áll a kamera előtt. Ami pedig a lelkiséget illeti, azon dolgozhatok, sőt, dolgoznom is kell, mert minden rezdülés meglátszik rajtam.

Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)
Kerekes Vica (Fotó: Valuska Gábor)

A színház, a mozi világa inkább mese, mint realitás. Mi jelenti számodra a valódiságot?

Teljesen hétköznapi életet élek. Imádok piacra járni vagy például takarítani, érezni, hogy fizikailag vagyok jelen az életben. Sokszor felteszem magamnak a kérdést: mi a művészet értelme? Voltak korszakaim, amikor azt éreztem, a szakmámmal nem adok semmit az embereknek. Aztán visszavezettem a kérdést az élet értelméig. Így jutottam el odáig, hogy képes vagyok szórakoztatni, ezt tudom beleadni a közösbe, és a szerepeim által talán a nézők megláthatnak, felismerhetnek valamit. Nietzsche azt mondja, a művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba. Mert mi az igazság? Az, hogy meghalunk egyszer, de akkor minek minden? Minek létezni nap mint nap? A művészet erre hivatott választ adni.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/1. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi tagja

Fáradhatatlanul küzdött a közjóért.

Közzétéve:

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A 72 éves Bencze Izabella pénteken hunyt el, halálhírét szombaton a családja közölte az MTI-vel.

2007 és 2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak a parlament által választott kurátora volt.

Alapító tagja volt a nemzeti értékeket képviselő Civil Összefogás Fórumnak (CÖF).

A CÖF az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében méltatta, hogy

Bencze Izabella “fáradhatatlanul” küzdött a közjóért.

A szovjet csapatkivonás gazdasági háttértárgyalásainak vezető jogásza volt. Feltárta a magyarországi rablóprivatizáció körülményeit. Székelyföld villámcsapástól megsemmisült atyhai templomának újjáépítését szervezve is szolgálta Isten országát – írták.

“Publicisztikáit emberek tízezrei várták és olvasták. Szavait, mondatait, amelyekkel mindenkor az Isten, a haza és a szeretet parancsának követésére hívta a magyarságot, megőrizzük” – közölte a CÖF.

Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (b) átadta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést Bencze Izabella jogásznak, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma tagjának az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségen, a Várkert Bazár rendezvénytermében 2019. augusztus 16-án

Tovább olvasom

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom