Kövess minket!

Médiapiac

Tóth Ákos: kitörtünk a karanténból

A csapat már nagyjából összeállt, a lap online kiadását őszre teljesen újrahangolják, kitörnek az évtizedes szellemi karanténból – elemzi a 168 Óra helyzetét Tóth Ákos, aki két hónappal ezelőtt lépett az alapító főszerkesztő helyébe.

Kezdjük a tényekkel: tavaly nyáron távoztál a Népszabadságtól, aztán a Brit Media zászlaja alatt tűntél fel pár hónappal később. Mi történt eközben?

Tavaly novembertől adtam tanácsot a cégnek, amelyik korábban bevásárolta magát a Klubrádióba, majd többségi tulajdonos lett a 168 Órában. A feladat az volt, és ma is az, hogy közös platformon újítsuk meg a két médiumot. A célt pedig úgy fogalmaznám meg, ahogy azt tette a tulajdonos is, amikor felkért a társaság szakmai vezetőjének:

tegyük életképessé szakmailag és piacilag a baloldali média még megmenthető részét úgy, hogy azok karaktere ne változzon.

Ennek első lépése volt, hogy összeköltözött a két csapat.

Igen, hiszen eleve egymástól pár száz méterre működtünk. Most viszont már nincs akadálya a munkamegosztásnak.

Rádiós anyagok kerülnének a lapba? Vagy az „írottas” kollégák dolgoznának át a jövőben?

Ez ennél kicsit bonyolultabb. Azt szeretném, ha a Klubrádió és a 168 Óra hírszerkesztősége összehangolná a munkáját, amiből mindenki profitálna: nem látom értelmét például, hogy egy Lázár János-féle kormányinfóra elmenjen valaki a rádiótól és a laptól is. Mindkét szerkesztőség rendkívül nehéz anyagi helyzetben működött eddig. Ha kettejük kapacitásait megpróbáljuk közösen hasznosítani, akkor olyan tartalmak előállítására is lenne mód, amelyek markánsan megkülönböztetnének bennünket – a Klubrádiót és a 168 Óra online-felületét egyaránt – a versenytársainktól.

Eközben a 168 Óra is átalakul.

A hetilap szakmai átszabásán többé-kevésbé túl vagyunk, szeptembertől az olvasói visszajelzések alapján megpróbáljuk véglegesíteni a változtatásokat. Most már az a fő célunk, hogy azok is vegyék kézbe a lapot, akik eddig ezt különböző okok miatt nem tették meg. Ez bizonyos szempontból marketingkérdés is. Megelőzöm a kérdést: igen, megpróbáljuk valamelyest fiatalítani az olvasóközönséget. A lapátalakítás a 168 Óra esetében nem csak afféle ráncfelvarrás volt, hanem tartalmi lépések következetes sorozata is. Ennek sajnos óhatatlan velejárója az, hogy a példányszám, remélhetőleg csak kis mértékben, csökken. De

nincs más esélyünk: ezeket a lépéseket meg kellett tennünk, ha azt akarjuk, hogy a lap öt-tíz év múlva is létezzen, és növekedjen a befolyása.

Az már világos, hogy mi az „üzlet” az összeborulásban a Klubrádiónak – de miért jár jól a 168 Óra?

Annak idején, még a Népszabadság egyik vezetőjeként, a kollégáimmal az volt az elképzelésünk, hogy ne csak a tegnapi híradó tartalmát lehessen elolvasni a másnapi lapban, hanem határozottan menjünk el az elemző, történetet mesélő, hátteret adó, hetilapos vonal felé. Ez, ha mindenáron meg kellene fogalmaznom, a hetilap a napilapban-koncepció volt. A Népszabadság akkori tulajdonosa nem támogatta ennek a folyamatnak a végig vételét. Most viszont egy hetilapot akarunk feldobni friss, egy kissé a napilapokat is idéző szemlélettel – a cél, hogy a lap ne csak az elmúlt 168 óráról szóljon, hanem az előttünk állóról is. Ennek a folyamatnak része ugyanakkor az is, hogy ősszel megújul a 168 Óra online.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a lap kikerüljön abból a szakmai, hirdetéspiaci és részben szellemi karanténból, amely eddig fogságban tartotta. Úgy látom, jó úton járunk, számos olyan cikkünk jelent meg az elmúlt időszakban, amely hivatkozási alappá vált.

A megújult lapról kedvező visszajelzéseink vannak a hirdetők oldaláról is – úgy tűnik, talán sikerült lendületet vennünk.

Mennyire köti a kísérletezők kezét a tulajdonos? Magyarán: jelent-e bármit a mindennapi működésben vagy a stratégiai tervezésben, hogy a Brit Media az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez (EMIH) és annak vezetőjéhez kötődik?

A köteléket inkább csak informálisnak gondolom, a sajtóban megjelent találgatások ezt messze túlértékelik, afféle összeesküvés-elmélethez hasonlatosak, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Szerintem mindenki azzal járna jobban, ha inkább a 168 Óra tartalma alapján formálna véleményt. A helyzet az, hogy annak idején, a Népszabadság egyik kiemelt vezetőjeként egyfolytában azt éreztem, hogy a szerkesztőség és a külföldi tulajdonos szakmai elképzelései egymással szembemennek. Nem csoda: a lapot korábban birtokló Ringier járatos volt ugyan a bulvár világában, de valójában fogalma sem volt arról, mit lehet kezdeni egy olyan komoly társadalmi-közéleti lappal, mint amilyen a Népszabadság volt. Ez idővel föloldhatatlan ellentmondássá vált. Ennél rosszabb talán már csak az lett volna – és ezt érzékelhetjük a napi történésekben, például annak kapcsán, ami a Spéder-birodalommal történik –, ha magyar oligarcha a fő tulajdonos. Most úgy érzem, kegyelmi pillanatokat élek: a tulajdonos szakmai elképzelései megegyeznek azokkal, amelyeket magam is vallok. Olyan lapot és rádiót szeretnénk csinálni, ahol tere van az értelmes szónak, az emberségnek, az esélyegyenlőségnek, a társadalmi mobilitásnak, a piacgazdaság törvényszerűségeinek. Szerkesztőségeink ugyanakkor a leghatározottabban elutasítják a korrupciót, a szélsőjobboldalt, a bezárkózottságot, az autokráciát.

 

 

A Népszabadságnál nőttem fel

A közös megegyezés a kirúgás újkori szinonimája – emlékezik a Népszabadságtól távozásának körülményeire Tóth Ákos, aki több mint negyed századot töltött a napilapnál. Húsz évesen lett gyakornok, két évre rá a Budapest rovat vezetője, majd az általa csúfosnak nevezett szakmai bukása után – “túl fiatal és éretlen voltam még ehhez” – egy Fejér és Veszprém megyei kört követően 1998-tól a vidéki tudósítók egyik vezetője, majd a belpolitikai rovat második, aztán első embere lett. Végül a Népszabadság belpolitikai főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. „Ez a lap volt az életem” – emlékszik vissza a Népszabadságra, amelyet szerinte a külföldi tapasztalattal felvértezett kollégák mentettek meg a rendszerváltás éveiben – azt mondja: ők utazhattak –, hiszen így pontosan tudták, milyen is az igazi újságírás. Ma úgy idézi fel: már az ezredforduló környékének „arany éveiben” is komoly gondot okozott, hogy nem ugyanazt akarta a szakmai normákhoz ragaszkodó szerkesztőség és a profit növelését akaró külföldi tulajdonos.

Nem volt jó a túlzottan erős befolyású külföldi gazda; ennél már csak az lett volna talán rosszabb, ha hazai a tulajdonos – foglalja véleményét egyetlen tömör paradoxonba. Aztán régi és új munkahelyének is fricskát ad egy-egy Gyurcsányos sztorival: mint mondja, nagyon megrendült 2006-ban, az általa csak machinációként említett őszödi beszéd hallatán, amely – bár addig sem volt Gyurcsány-hívő –, törést okozott benne. Ma úgy látja, „a baloldallal együtt hullott szét a Népszabadság” is. Ugyanakkor az is előfordult, hogy jó ideig nem vett 168 Órát a kezébe – ezt az MSZP-s kormányfő, ma DK-elnök édesanyjával megjelent „Katusos címlaphoz” köti.

– Valójában elbuktunk, hiszen nem tudtunk az internet kihívásának megfelelni – állítja népszabadságos évtizedeire utalva. Hozzáteszi: szerinte Nobel-díjjal kellene kitüntetni azt, aki majdan feloldja a napilapok és az online-sajtó között feszülő ellentétet: az önálló tartalom előállítására egyelőre csak korlátozott mértékben képes internetes oldalak eltulajdonítják azon szerkesztőségek híreit, amelyek komoly anyagi áldozatot vállalva állítják azokat elő. Ez a folyamat kannibalizálja az írott sajtót, végeredményben pedig a nyilvánosságot korlátozza.

 

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom

Médiapiac

“10-20 globális sajtóorgánum mondja meg, mit kell gondolni”

Varga Judit igazságügyi miniszter a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) szerdai online jogállamiság-vitáján arra biztatta a nyugati “buborékban” élőket, hogy “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis – mint mondta – soha nem baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tárcavezető a vitát követően közösségi oldalán elgondolkodtatónak nevezte, hogy

az elmúlt évtizedben egyetlen olyan vita, panelbeszélgetés, konferencia vagy nemzetközi sajtóban megjelent interjú sem volt még, ahol ne lehetett volna előre tudni, hogy a liberális politikusok, “megmondóemberek” és újságírók mit fognak mondani, kérdezni és hogyan érvelnek a jogállamisági és szabadságjogi témákban.

Hozzátette: soha egyetlen új gondolat, új kérdés vagy új kontextus nem merült fel.

Azt írta:

kényelmes póz az ilyen, hiszen 10-20 civilszervezet és 10-20 globális sajtóorgánum úgyis mindig pontosan megmondja, mit kell gondolni és mit szabad képviselni ezekben az ügyekben.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta politikai és ideológiai lustaság Varga Judit szerint olyan “hatalmas buborékot” hozott létre a Nyugat számára, amelyben nem kell gondolkozni, csak vissza kell mondani a megszokott mantrákat és varázsszavakat és akkor az ember “jó ember lesz” és “elkerülheti a civilizált világból történő kiátkozást”.

Éppen ezért – tette hozzá – az igazságügyi miniszternek mindig izgalmas kihívás jogállamisági beszélgetéseken, vitákon részt venni. Azonban ezek a “bokszmeccsek” véleménye szerint egyáltalán nem valódiak.

Hangsúlyozta, “mindenki a saját, külön szorítójában egyedül bokszol a levegőbe”, Magyarország például az európai jog talaján állva, mások ideológiai meggyőződésből; vannak, akik belpolitikai haszonszerzésből és vannak olyanok, akik nem is akarnak “bokszolni”, csak “beküldték őket a szorítóba”.

Egy azonban biztos: “a magyar ringbe, amely az európai jog és tények talaján áll, senki, vagy csak nagyon kevesen mernek belépni” – közölte Varga Judit.

Úgy fogalmazott: megpróbálta “beinvitálni a kényelem bajnokait a magyar szorítóba”, arra biztatva őket, hogy merjenek nyitni a más vélemények felé, legyenek bátrak megismerni a másik oldal érveit is. És ami a legfontosabb: “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis sose baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Tovább olvasom