Kövess minket!

Médiapiac

Robotújságírás

Honnan tudod, hogy aki ezt a cikket írta, az egy élő ember és nem egy robot? Számos nagy kiadó már napjainkban is alkalmazza a gépi tanulási eszközöket a különböző tartalmak gyorsabb előállításához. Milyen jövőre számíthatnak az újságírók és milyen típusú cikkekhez lehet felhasználni a mesterséges intelligenciát?

Június 6-a Svédország nemzeti ünnepe, de másról is nevezetes volt ez a nap idén: a United Robots előrejelzése szerint addigra készült el 1 milliárdodik automatikusan írt cikkük a 2016-os alapításuk óta. A mérföldkő elérése tanulsággal szolgálhat az újságírás jövőjét tekintve is.

A United Robots úgy jut bevételhez, hogy naponta több mint kétezer cikket küld ki automatikusan kiadó partnerei tartalomkezelő rendszereinek. A szövegek a sport, az ingatlanértékesítés, a cégnyilvántartás, az adott időszakban bekövetkezett csődök, a forgalom, az időjárás és a tőzsdei mozgások minden területét lefedik, azaz rendkívül változatosak. Az üzleti modell kulcsa az, hogy függetlenül attól, hogy hány automatikusan generált cikket tesz közzé az ügyfél, a költség mindig állandó. Ezt azért engedheti meg magának a vállalat, mert ezen a területen kizárólag mesterséges intelligenciát alkalmaz, nincs szükség tehát emberi munkaerőre. A robotújságíráshoz szükséges infrastruktúra nem igényel szervert és teljesen felhő alapú architektúrán alapul, amely korlátlan párhuzamosságot és költséghatékony, gördülékeny működést tesz lehetővé. Egy tipikus szöveg megírása ráadásul igen rövid időt, körülbelül egy másodpercet vesz igénybe. Ezt figyelembe véve egyszerűen kiszámítható, hogy száz szöveg párhuzamosan történő előállítása esetén másodpercenkénti csomagokkal számolva tíz másodperc alatt ezer cikk állítható elő, ami hatalmas mennyiséget jelent.

Na de hogyan lesz egy gépek által írt szöveg olyan minőségű, hogy azt egy ember is szívesen olvassa? Egyértelmű, hogy ebben az esetben nem szépirodalmi magaslatokról beszélünk, de ez szükségtelen is lenne, hiszen a tartalmak olyan jellegűek, ahol inkább a precizitásra, elemzőkészségre van szükség – ezt pedig tökéletesen jól képesek megoldani a robotszoftverek is. Van azonban olyan aspektusa is a jelenségnek, ami nemhogy azonos színvonalat, de egyenesen előnyt is jelent a hagyományos újságírással szemben.

A tartalom személyre szabása egyre fontosabb jellemzővé válik, mivel a kiadók növelik digitális előfizetési üzletüket. Az olvasókkal (demográfiai, földrajzi és viselkedési) kapcsolatos adatok felhasználásával a megfelelő időben megfelelő személyeknek tudják megjeleníteni a különböző tartalmakat. A szerkesztőségeknek, lapkiadóknak azonban nincsen annyi erőforrása, amely lehetővé tenné, hogy elegendő tartalmat hoznának létre minden egyes olvasó számára nap mint nap, méghozzá úgy, hogy valóban megnyissák őket a relevancia miatt.

Ezzel szemben a szövegrobotok több különböző történetet készítenek minden egyes labdarúgó-mérkőzésen, bármely körzetben, a világ bármely pontján vagy hogy az ingatlanpiacot vegyük példának, minden egyes ház eladásáról, amiket aztán könnyedén elküldhetnek a környékbeli érdekeltek számára.

Egy jó robotszöveg nagyobb hatást gyakorolhat az olvasóra és olvasottabb lehet, mint egy igazán jól megírt organikusan keletkezett hír, de csak abban az esetben, ha egy téma valami miatt kivételesen érdekes a célközönség számára. Összességében tehát a cikkelőállítás sebessége és a cikkek mennyisége az a tényező, ami miatt a technológia valóban sikeressé vált. Bár a cikkek egyenként kisebb olvasói csoportok számára készülnek, összességében a legolvasottabb riporterek által írtakkal megegyező érték lesz a végeredmény

A United Robotsnak számos olyan partnere van, akik direkt erre a technológiára építenek, azaz kis célcsoportokra, egyes régiókra, sportokra fókuszálnak a tartalomtervezés során. Meghatározzák az új szegmenseket és számukra gyártanak érdekes híreket – és ugyanez igaz az új hirdetési bevételek előállítására. A sportrobotok számára írt cikkek fenntartják a vásárlók érdeklődését, mindig újabb és újabb termékekről értesülhetnek. Ugyanez a logika alkalmazható az ingatlankereskedők vagy divatáruházak számára is, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek.

A kisebb szerkesztőségek és hirdetők eddig még kevésbé alkalmazzák a technológiát, pedig számukra is igazi versenyelőnyt jelenthet. A mesterséges intelligencia által írt cikkek közül a nagy átlagot nézve világszinten a legtöbb a pénzügyi szektorra koncentrálódik, mivel az adatok kiszámítása és az elemzés egyes részei amúgy is gördülékenyebben működnek, ha robotok végzik el őket. Ezért nem lehet meglepő, hogy a Bloomberg az elsők között volt, aki elkezdte alkalmazni az automatikusan generált tartalmakat. Cyborg programja tavaly több ezer cikket termelt, amelyek pénzügyi beszámolókat alakítottak át olyan hírekké melyek könnyen olvashatóak, mint ahogyan azt egy üzleti riporter is tenné. A Forbes is használ egy AI-t, akinek még neve is van: Bertie-nek hívják. Ő segíti az újságírókat abban, hogy a híreket az általa készített sablonok alapján gyorsabban megírhassák.

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom

Médiapiac

“10-20 globális sajtóorgánum mondja meg, mit kell gondolni”

Varga Judit igazságügyi miniszter a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) szerdai online jogállamiság-vitáján arra biztatta a nyugati “buborékban” élőket, hogy “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis – mint mondta – soha nem baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tárcavezető a vitát követően közösségi oldalán elgondolkodtatónak nevezte, hogy

az elmúlt évtizedben egyetlen olyan vita, panelbeszélgetés, konferencia vagy nemzetközi sajtóban megjelent interjú sem volt még, ahol ne lehetett volna előre tudni, hogy a liberális politikusok, “megmondóemberek” és újságírók mit fognak mondani, kérdezni és hogyan érvelnek a jogállamisági és szabadságjogi témákban.

Hozzátette: soha egyetlen új gondolat, új kérdés vagy új kontextus nem merült fel.

Azt írta:

kényelmes póz az ilyen, hiszen 10-20 civilszervezet és 10-20 globális sajtóorgánum úgyis mindig pontosan megmondja, mit kell gondolni és mit szabad képviselni ezekben az ügyekben.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta politikai és ideológiai lustaság Varga Judit szerint olyan “hatalmas buborékot” hozott létre a Nyugat számára, amelyben nem kell gondolkozni, csak vissza kell mondani a megszokott mantrákat és varázsszavakat és akkor az ember “jó ember lesz” és “elkerülheti a civilizált világból történő kiátkozást”.

Éppen ezért – tette hozzá – az igazságügyi miniszternek mindig izgalmas kihívás jogállamisági beszélgetéseken, vitákon részt venni. Azonban ezek a “bokszmeccsek” véleménye szerint egyáltalán nem valódiak.

Hangsúlyozta, “mindenki a saját, külön szorítójában egyedül bokszol a levegőbe”, Magyarország például az európai jog talaján állva, mások ideológiai meggyőződésből; vannak, akik belpolitikai haszonszerzésből és vannak olyanok, akik nem is akarnak “bokszolni”, csak “beküldték őket a szorítóba”.

Egy azonban biztos: “a magyar ringbe, amely az európai jog és tények talaján áll, senki, vagy csak nagyon kevesen mernek belépni” – közölte Varga Judit.

Úgy fogalmazott: megpróbálta “beinvitálni a kényelem bajnokait a magyar szorítóba”, arra biztatva őket, hogy merjenek nyitni a más vélemények felé, legyenek bátrak megismerni a másik oldal érveit is. És ami a legfontosabb: “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis sose baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Tovább olvasom