Kövess minket!

Médiapiac

RTL, ProSieben: óriásbünti

Méretes pénzbírsággal sújtotta a szövetségi kartellhatóság a két nagy német televíziós társaságot és két „felelős személyt” egy több éves ügy miatt.

A bonni versenyhivatal megállapítása szerint a két cég között 2005-2006 folyamán arról született megállapodás, hogy a jövőben kódolják SD-minőségű adásukat és azt csak ellentételezés fejében teszik hozzáférhetővé. Tervezték emellett, hogy a hirdetésszűrés blokkolásával és másolásvédelemmel látják el a kábelen, műholdon vagy IPTV-n terjesztett jelet.

A nem jogerősen kiszabott, 55 millió eurós bírság megfizetése mellett egyezkedett is a két céggel. Ennek eredményeként az RTL-csoport és a ProSiebenSat.1 legalább tíz éven keresztül kódolatlanul sugározza Németországban SD minőségű adésait.

Médiapiac

Öncenzúrával védekeznek a felbőszült internetezők ellen

Félti a fiatal írók generációját egy Nobel-díjas író, aki szerint fiatal kollégái közül sokan félnek a szabad véleménynyilvánítástól. A Nobel-díjas szerző szerint emiatt sokan eleve cenzúrázzák írásaikat.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Neil Hall

Önmagukat és a munkájukat cenzúrázzák félelemből a fiatal szerzők – állítja Kazuo Ishiguro, aki szerint számos szerző fél az egyre nagyobb teret nyerő cancel culture-től.

A Nobel-díjas, japán származású író a félelem légköreként jellemezte a helyzetet. Úgy látja, hogy a fiatalok amiatt aggódnak, hogy az internetes felbőszült tömeg őket is megtalálja majd, és megkeseríti az életüket.

Ishiguro a BBC-nek beszélt arról, hogy félti a fiatal írók generációját, akik még nem alapozták meg karrierjüket.

Ők szerinte inkább elkerülnek egyes témákat vagy szempontokat az írásaikban, hogy ne kerüljenek kereszttűzbe. Kazuo Ishiguro arról is beszélt, hogy sokszor már az is baj, ha az írók olyan témát boncolgatnak, amivel kapcsolatban nincs tapasztalatuk.

Ilyen alapon támadták például többen is Jeanine Cummins Amerika földje című könyvét, amiben az írónő a migrációról írt, valamint Amélie Wen Zhao-t, aki a rabszolgaságról írt Blood Heir című művében.

A Nobel-díjas szerző szerint a fiatalok közül sokan azt érezhetik, hogy az ő karrierjük és a jó hírnevük jóval törékenyebb, és nem akarnak kockáztatni. Ishiguro minderről annak kapcsán beszélt egyébként, hogy egyre több szerzőt kritizálnak a személyes véleményük miatt, amivel veszélybe kerül a szólásszabadság – utalt a Harry Potter könyvek írója, J.K. Rowling esetére.

Ishiguro szerint az íróknak úgy kellene érezniük, hogy szabadon írhatnak akármilyen szemszögből, és bemutathatnak mindenféle nézőpontot.

Hozzátette, hogy ő maga is az első könyvét férfi létére egy nő szempontjából írta.

Az online támadásoknak valóban egyre többen esnek áldozatul a szerzők, professzorok közül. Ez történt J.K. Rowlinggal is, aki egy ironikus posztjában nem értett egyet azzal, hogy egy cikkben úgy fogalmaztak „menstruáló személyek”, nem pedig nők, pedig menstruációja csak a nőknek van.

Ezután az írónőt transzfóbnak nyilvánították, és az ellenségei új könyvének megjelenése után azt is kikezdték. Szeptemberben gyalázkodó kommentekkel keltették halálhírét Rowlingnak, miután a Troubled Blood című új bűnügyi regényében egy nő titokzatos eltűnésének a hátterében egy transzvesztita sorozatgyilkost sejtettek – írja a V4NA Hírügynökség.

Tovább olvasom

Médiapiac

Folytatódik a hírügynökségi harc Szlovéniában

Az STA szlovén állami hírügynökség korlátozta a kormányzati intézmények hozzáférését híreihez, miután a szlovén kormány kommunikációs hivatala (UKOM) nem kötött szerződést a hírügynökséggel 2021-re és idén nem folyósítja az eddigi támogatást – írta hétfőn a szlovén sajtó.

Közzétéve:

Igor Zorcic, a parlament elnöke úgy vélte: eljött az idő, hogy az ügyet az STA bírósági úton oldja meg, ha a politika erre nem képes.

Az UKOM tavaly decemberben tájékoztatta a kormányt, hogy nem tudja teljesíteni a szlovén hírügynökséggel kötött szerződést 2020-ban, és 2021-re sem tud szerződést kötni vele, mert a hírügynökség igazgatója, Bojan Veselinovic nem adta át azt a dokumentációt, amely lehetővé tenné az állami hozzájárulás folyósítását. Az STA többször is tudatta, hogy a törvényeknek megfelelően válaszolt az UKOM által felvetett kérdésekre, de részletesebben csak a kormánynak tartozik beszámolóval.

Az állam képviseletében az UKOM évente köt szerződést a hírügynökséggel, és havonta utalja át a működéséhez szükséges összeget. Ez 2020-ra kétmillió euró volt, további kétmillió euró bevételt üzleti tevékenységből szerzett az STA.

Az UKOM a tavalyi utolsó negyedév támogatásait egészen januárig visszatartotta, míg a kormány ideiglenesen jóvá nem hagyta a hátralék folyósítását. Ugyanis az év végén a kormány hetedik gazdaságösztönző csomagját, amelyet a parlament is elfogadott, az egyik koalíciós partner, a Modern Közép Párt (SMC) nyomására kiegészítették egy jogszabállyal, amelynek értelmében az STA-nak meg kellett kapnia a visszatartott összeget, de a döntés csak a múlt évre vonatkozott.

Miután az ország függetlenné válása után az állam megalapította a szlovén hírügynökséget, a kormány  olyan szerződést írt alá a STA-val, amely szerint az lehetővé tette a kormányzati intézmények számára, hogy azok teljeskörűen hozzáférjenek az ügynökség híreihez, nem csupán a nyilvánosság számára is elérhető, szűkebb ingyenes hírfolyamhoz.

Az UKOM azonban az idei évre nem kötött új szerződést az STA-val, sem a törvény által előírt közszolgáltatásra, sem az STA híreihez való kereskedelmi hozzáférésre a kormányzati intézmények számára.

Tovább olvasom

Médiapiac

Isten nevében, Isten nevével

Mit tehet a hívő ember vagy egy vallási közösség, ha úgy érzi: egy vélemény, egy karikatúra, egy újság címlapja megsértette méltóságát, belegázolt a becsületébe?

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A kérdés – melyre Franciaországban korábban terroristák brutális választ adtak – idehaza is mind gyakrabban felmerül. A tennivalók ügyében friss magyar bírósági döntések adnak használható útmutatást, a részleteket és a legfontosabb következtetéseket Török Bernát ismertette a Médiapiac kérdésére.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense úgy véli: olyan időket élünk, amikor kultúrák találkoznak és ütköznek, a véleménynyilvánítás szabadsága pedig ilyenkor különösen jelentős társadalmi szereppel bír. Kétségkívül figyelemfelhívó megoldás, ha valaki vallási hasonlatba csomagolja politikai, társadalmi témájú mondanivalóját. Ha pedig az illető kritikát – különösen ha markáns kritikát – fogalmaz meg így, országos, de akár világraszóló botrány is kikerekedhet közléséből, ezzel pedig véleménye adott esetben sok millió emberhez is eljuthat.

De meddig mehet el a figyelemre vágyó megszólaló vagy éppen egy figyelemre vágyó sajtótermék? Másképpen: azonosítható-e az a pont, ameddig a vélemény élvez elsőbbséget mások vagy éppen teljes vallási közösségek emberi méltóságával szemben? A kérdés megválaszolására a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kértük meg. Török Bernát elöljáróban azzal kezdte: a felvetés most igencsak időszerű.

– Az embernek könnyen az lehet az érzése, hogy manapság jóval többször kerül elő a kérdés, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt – kezdte a kutató. – De – folytatta – ez nyilván nem független attól, hogy intenzívebbé vált a vallás találkozása más vallásokkal vagy a vallástalansággal, a kultúrák a korábbinál többször ütköznek egymással a hétköznapokban. A közéleti vitáknak a megszokottnál is fontosabb témája lett a vallások társadalmi szerepe. Az egyetemi oktató szerint ennek megfigyeléséhez nem kell messzire mennünk, a magyar közbeszédben is tetten érhető a folyamat.

– Hazánk keresztény hagyományainak és kultúrájának védelme nemcsak az alaptörvénybe került be a közelmúltban, hanem a napi politikai törekvéseknek is része lett. A vallásos emberek, illetve a vallásban gyökerező értékeket vállaló politikusok teljes joggal tűzhetik zászlajukra ezeknek az értékeknek a megőrzését – fogalmazott Török Bernát, majd arról beszélt: a vallás messze nem magánügy, olyannyira nem, hogy számos társadalmi, közéleti vonatkozása van. S mint ilyen, a vallás könnyen a demokratikus társadalmi vita részévé válhat, ilyenkor pedig akár súlyos kritikának, gúnynak is tárgya lehet.

De el kell-e tűrnie a hívő embernek, hogy vallását a napi politikai csatározások szereplői egymás lejáratására, kigúnyolására használják fel, akarva-akaratlanul is lejáratva és kigúnyolva ezzel az adott vallást is?

NEM CSERÉLGETJÜK

– A jog többféle sérelemre is világosan reagál – hívta fel a figyelmet Török Bernát. Az alkotmányos jogállam megfelelő elégtételt garantál, ha valakit személyében becsmérelnek vallása miatt. Akkor is működésbe lép a jogrendszer, ha a hívő ember vagy egy teljes vallási közösség mások miatt nem gyakorolhatja valamely konkrét jogát.

– A véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva nem lehet vallásellenes megmozdulást tartani egy körmenet mellett, ahogy más vallási szertartások sem zavarhatók meg – mutatott rá Török Bernát. S szintúgy tiltott bármely társadalmi, így vallási közösség elleni agresszív kirohanás, uszítás is. A vallási meggyőződést ráadásul a jog bizonyos körben ezeken túl is védheti. – Ha a gúny, a kritika tárgya, eszköze például politikai vélekedés, esetleg esztétikai vagy kulturális nézet, a véleménynyilvánítás tere igen tág. Szűkebb viszont, ha a vallási meggyőződést éri támadás – magyarázta az egyetemi oktató. Ennek pedig az az oka, hogy

a vallás az emberi méltóság intim szférája, amely az ember lelki, szellemi, erkölcsi valójának egészét átjárja, alapvetően meghatározva a személyiség identitását. Nem véletlen, hogy a vallást nem szokás cserélgetni.

SZUBJEKTIVITÁS KIZÁRVA

Adódik a kérdés: mikor sérül a vallási meggyőződés, s ez ügyben mi ad támpontot? – Valójában eljutottunk a lényegi ponthoz – kezdte magyarázatát Török Bernát, majd úgy folytatta: azt, hogy egy közlés sérti-e az emberi méltóságot, emiatt pedig már nem védi tovább a véleménynyilvánításhoz való jog, nem az dönti el, hogy az érintett magára vagy vallására nézve sértőnek gondolja-e az elhangzottakat, a megjelenteket. Ahány vallásos ember, annyiféle érzékenység, de még a vallási közösségek különböző csoportjainak is eltérő a toleranciaszintje.

Az egész társadalom párbeszédének mércéit ugyanakkor nem szabhatjuk egyetlen csoport szenzitivitásához. Objektív szempontok szerint kell megítélni tehát, hogy egy vélemény, egy cikk, egy illusztráció sérti-e valamely vallási közösség méltóságát. Török Bernát az Alkotmánybíróság (AB) nemrégiben meghozott döntéseinek főbb megállapításait is idézte, amikor kifejtette, mikor beszélhetünk egy vallási közösség méltóságának megsértéséről. Nem minősül annak önmagában az, ha egy vallásos jelképet, történetet profán környezetben használnak fel.

Ha a vallási meggyőződés egyes elemeinek alkalmazásához sértő tartalom, gúny is társul, akkor pedig az válik központi kérdéssé, hogy a vélemény megfogalmazója öncélúan használta-e az adott vallás dogmáit, jelenítette-e meg fontos tárgyait, személyeit. De mikor nem öncélú a közlés? Az AB döntése is rámutat, hogy nem beszélhetünk öncélúságról, ha a vallási tartalom valamiféle közéleti üzenet megfogalmazásának eszköze.

Az egyetemi oktató itt szóba hozta az úgynevezett címlapügyet, vagyis azt az alkotmánybírósági eljárást, amely a HVG 2014- es karácsonyi borítója miatt indult meg. A hetilap akkor Nagy Harácsony címet adott vezető sztorijának, illusztrációként pedig Gerard Van Honthorst

A pásztorok imádása című festményét szerepeltette. A művet a lap átalakította, így került a képre például Vida Ildikó akkori adóhivatali elnök mellett Rogán Antal, Habony Árpád, Szijjártó Péter, Lázár János és Orbán Viktor, a gyermek Jézust pedig egy rakás aranypénzzel helyettesítették.

– A Kúria úgy foglalt állást, hogy ez a megoldás nem sértette a keresztény vallási közösség méltóságát, meggyőződését. A hetilap eljárása ugyanis nem volt öncélú: egy vallási jelképet használt fel arra, hogy kritikát fejezzen ki, de ezt a közéleti vita részeként tette, s objektíven felismerhető módon a megjelenített politikusokat vette célba, nem pedig a vallást, a vallási közösséget. Az Alkotmánybíróság most erről a mérlegelésről mondta ki, hogy megfelel az alkotmányossági szempontoknak – magyarázta a hat év után nyugvópontra jutott eljárást lezáró bírói döntések lényegét Török Bernát.

Hozzátette ugyanakkor: az AB egy másik ügyben hozott határozata szerint a bíróságoknak minden ügyben alaposan meg kell vizsgálniuk, hogy a vallási meggyőződést érintő közlés valóban kapcsolódik-e a közéleti vitához, vagyis objektív értékelés szerint is konkrét üzenettel bír-e egy vitatott társadalmi kérdésben. Csak így lehet pontosan állást foglalni arról, hogy öncélú volt-e az adott vélemény vagy sem.

Míg a nem öncélú közlések csak kivételes körülmények között sérthetik mások jogait, addig a közéleti vitával nem indokolható becsmérlés hamarabb nyújthat alapot jogi lépések megtételéhez.

BRUTÁLIS HATÁSOK

A kutató a címlapügy egy érdekes aspektusára is felhívta a figyelmet.

– Paradox helyzet – fogalmazott Török Bernát, majd arról beszélt, hogy a keresztény jelképeket, szokásokat eszközül felhasználó kritika valójában azt bizonyítja, hogy Magyarország keresztény kultúrájú ország. A keresztény vallás jellemző elemeit idehaza mindenki ismeri, az ezeket kölcsönvevő karikatúra, montázs, mém is ezért lehet hatásos. A hatásnál szintén érdemes röviden elidőzni: például a Mohamed-karikatúrák hatása brutális volt. A Charlie Hebdo szerkesztőségét 2015-ben ért bosszúálló terrortámadás tucatnyi emberéletet követelt, Samuel Patyt pedig tavaly fejezte le bestiálisan egy fiatal azért, mert a francia történelemtanár a szólásszabadságról beszélve a prófétáról mutatott gúnyrajzokat.

– Brutális köntösben, de ezekben az esetekben is a véleménynyilvánítás szabadsága került összetűzésbe a vallásos személyek emberi méltóságával. A témakör vizsgálatakor a magyar igazságszolgáltatás fórumainak nem kellene reagálniuk ezekre a tőlünk nem is olyan messze történt tragikus eseményekre? – kérdeztük az oktatót. –

A szólásszabadság nyugati története mindig is arról szólt, hogy a lényeges társadalmi folyamatok, változások az elsők között tették viták tárgyává egyes vélemények legitimitását, kimondhatóságát – kezdte Török Bernát.

Ez ma is így van, a szólásszabadság szerepe ugyanakkor éppen az, hogy garantálja a feszültséget okozó jelenségek megvitatását, kibeszélését. A kutató szerint ugyanis hosszabb távon nem sokra megy egy társadalom, ha a problémáit a szőnyeg alá söpri. A határok kijelölésére persze mindig szükség van: a szólásszabadság messze nem korlátozhatatlan, keretei a társadalmi jelenségek, folyamatok alapján szabhatók meg.

A szólásszabadság állapota tehát folyamatosan együtt alakul azzal a társadalommal, amelynek vitáit szabályozni hivatott. A szakember végül kiemelte: a társadalmi párbeszéd minőségének javítását, az egymás iránti tisztelet kultúrájának előmozdítását óriási hiba lenne csupán a jogtól várni.

Míg a jog államilag kényszerítő kezét sokszor megkötik a demokratikus vita szabadságának szempontjai, addig az illendőség és a tisztelet normáinak megvédéséért közösen jóval többet tudunk tenni.

Amikor kultúrák intenzív találkozását tapasztaljuk, a szólás széles körű lehetősége ugyanúgy fontos, mint egymás tisztelete. A docens szerint a jog és az állam csupán a kereteket tudja kijelölni, azon belül viszont jóval több elvárással és figyelemmel kell lennünk egymás iránt. Hogy a vita valóban csak vita maradjon.

Jakubász Tamás

DR. TÖRÖK BERNÁT Egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének vezetője. Korábban nyolc éven át az Alkotmánybíróság főtanácsadója, azt megelőzően az Országos Rádió- és Televíziótestület jogi munkatársa. 2016–17-ben az amerikai Yale Egyetem jogi karának vendégkutatója. Kutatási területe a szólásszabadság, az alapjogi bíráskodás és az információs társadalom jogi kérdései.

Tovább olvasom