Kövess minket!

Médiapiac

Nem csak a húszéveseké a világ

A YouTube és a Netflix nem kizárólag a klasszikus kereskedelmi csatornáknak adja fel a leckét, hanem a rajzfilmeket sugárzó társaságoknak is. Ezen a szálon elindulva többek között utánajártunk a Viacom és a Turner online stratégájának, valamint megkérdeztük a KerekMesét, hogy mitől olyan népszerűek a gyerekműsorok a legnagyobb videómegosztón.

Azt már tudjuk, hogy a videómegosztók – és persze a fájlcserélők – miképpen nyírták ki a lemezkiadást, azzal viszont kevesen vannak tisztában, hogy a platformon a gyerekeknek szóló tartalmak a második legnépszerűbbek.

A Viacom lapunknak elküldött válaszaiból ugyanakkor kiderül, ez a fogyasztási tendencia inkább a tinédzserekre jellemző, a fiatalabbaknak változatlanul a lineáris televíziózás jelenti a szórakozás elsődleges formáját. A YouTube-on látható Nickelodeon-tartalmaik inkább promóciós hatással bírnak, mintsem elszívóval, a többi pedig nem helyettesíti, hanem kiegészíti a tévéműsorokat.

A Turnernél másképp állnak a dologhoz: a Cartoon Network 2012-ben indított YouTube-csatornáját kezdetben ők is kizárólag a tévéadó népszerűsítésére használták, de ma már a Turner központi csapata irányítja a régiós videómegosztó-csatornákat – nemsokára indítják a Boomerang sajátjait is –, így rendszeresen jelentkeznek egységes tartalommal, amely rövidfilmeket, epizódrészleteket, sőt teljes epizódokat is jelent.

Az első “mobil generáció”

A Viacomnál úgy látják, a YouTube-on elsősorban a rövidebb, néhány perces tartalmak a népszerűbbek, míg a televízióban rendszerint negyedórás–félórás epizódokat néznek a gyermekek.

A Turner az exkluzivitást emelte ki: ilyen jellegű videóiknál külön jelzik, hogy sem a honlapjukon, sem a tévécsatornán nem elérhetőek. A Viacom a különféle nem lineáris, digitális, online és mobil-videóplatformok terjedésében nem fenyegetést, hanem sokkal inkább lehetőséget lát arra, hogy az általuk gyártott és forgalmazott tartalmakat még szélesebb körben eljuttathassák a nézőkhöz. Ennek érdekében igyekeznek az ezekhez kapcsolódó összes jogot megszerezni és a terjesztő partnereiknek felajánlani, aggregátor szolgáltatóknak értékesíteni, illetve saját, márkázott on-demand szolgáltatásokat és mobilapplikációkat kifejleszteni.

Egyre több tartalmat az interneten keresztül is elérhetővé teszünk. Emellett jelenleg is többféle modellt tesztelünk partnereink bevonásával, illetve közvetlenül a fogyasztóknak eljuttatható módon is

– jelezte a csatorna a Médiapiacnak. A Turner a mai trendek jegyében minden sorozatuk mellé digitális tartalmat is fejleszt, legyen az alkalmazás, konzoljáték vagy webes epizód. Úgy látják, a gyerekeknek tetszik az új megközelítés, a platformokon átívelő történetmesélés. „A »korlátok nélküli gondolkodás« szellemében és az innováció jegyében azon új nemzedéknek készítünk műsorokat, amelynek tagjai a választás lehetősége mellett azt is igénylik, hogy ők maguk irányítsanak. Ők az első »mobil generáció«” – tették hozzá.

A streaming a jövő?

A Viacom karakteres televíziós márkákkal és népszerű sorozatokat, illetve filmeket tartalmazó, kiterjedt programkönyvtárral rendelkezik, s mindez digitális formában is jól érvényesülhet. Ezekre építve a vállalatcsoport a közelmúltban Paramount+ néven előfizetéses video-on-demand streamingszolgáltatást indított Skandináviában.

A Nickelodeon Play, MTV Play és Comedy Central Play mobilalkalmazásokat követően éppen az elmúlt napokban indította el a társaság immár az Egyesült Királyságban és Dániában is a Nick Jr. Play applikációt, amely logikai oktatójátékok mellett videókhoz és teljes televíziós epizódokhoz nyújt hozzáférést.

A Turnernél úgy látják, Magyarországon a Netflix korántsem olyan népszerű, mint a világ többi táján – hiába indult el a streamingszolgáltató, csak pár magyar szinkronos vagy feliratos produkció férhető hozzá. Márpedig a gyerekeknél kizárólag az ilyenek lehetnek sikeresek. Mindazonáltal különböző VOD-platformokon, többek közt az HBO Gón vagy kábelszolgáltató partnereiken keresztül is elérhetők a sorozataik. Ám véleményük szerint összességében nézve a streaming Magyarországon még gyerekcipőben jár, és úgy tűnik, hogy az árazás miatt csak egy szűk társadalmi rétegnek jelenthet alternatívát.

Rajzfilmet mindenkinek

Az animációs filmek jellemzően egyszerre több korosztálynak szólnak, a kisebbek és a nagyobbak, illetve a szülők is egyaránt örömmel nézik meg őket. A gyerekek eltérő életkori, fejlődésbeli sajátosságainak megfelelően a kisebbeknek készült műsorok többnyire interaktív, képességfejlesztő, edukatív tartalmak, míg a nagyobbaknak szólók elsősorban a tinédzserek problémáival – az önmegvalósítással, a gyerek-szülő viszonnyal és az érzelmi társas kapcsolatokkal – foglalkoznak.

A Comedy Central több népszerű, kultikus felnőttanimációt is rendszeresen műsoron tart, külön figyelmet fordít ugyanakkor arra, hogy már a műsor- aján lók stílusából, szerkesztéséből is egyértelművé váljon, ezek felnőtteknek szólnak. A Cartoon Network és más gyerektévék is jelentős nézettséget tudhatnak magukénak a 4+-os és a 18–49-es korcsoport körében, és ez nem csupán a gyermekükkel együtt tévéző szülőket jelenti.

Sok tinédzser és felnőtt a gyerekek jelenléte nélkül is néz rajzfilmeket, valamint családi animációkat. A legkisebbeknek sugárzott – úgynevezett pre-school – animációk általában egyszerűbb grafikával készülnek, könnyen megérthető mondanivalóval, és sokszor az ismeretterjesztésre helyezik a hangsúlyt. A kisiskolásoknál már működnek az epizódokon átívelő, folytatásos sorozatok, míg a legkisebbek számára túlnyomórészt önálló epizódokból álló műsorokat gyártanak.

Az 1990-es, 2000-es évekbeli rajzfilmeket számos támadás érte, sokan úgy vélték, hogy a képi világuk és a történetük félelmet kelt a gyermekekben. A Turnernél elsősorban nem edukálni, hanem szórakoztatni akarják a gyerekeket, sajátos humorú, különc világú sorozatokkal. Ezekben az univerzumokban a cselekmények mindig idézőjelbe kerülnek, ahol bármi megtörténhet, és ahol a fantáziának semmi sem szab határt.

Akciódúsabb sorozataikban a hősök kizárólag az ártatlanok védelmében folyamodnak harchoz, és az erejükkel sosem élnek vissza, a női karakterek pedig segítenek lerombolni a nemi sztereotípiákat, és megmutatják, hogy a férfiak mellett ők is lehetnek erősek és kitartók. A Viacom tudatos stratégiával az elmúlt évtizedben különös figyelmet fordított arra, hogy a gyermekek szellemi fejlődését károsan befolyásoló tartalmakat kerülje, szórakoztatva oktató sorozatokat készítsen. Az óvodáskorúaknak szóló Nick Jr. a gyerekek interaktív bevonásával tanulási, logikai, mozgásbeli, szociális és nyelvi képességüket fejlesztő, illetve tudásukat gyarapító, tanulságos meséket állít programja középpontjába.

A nagyobbakra pozicionált Nickelodeon pedig arra ösztönzi a gyerekeket, hogy a valós élethelyzetekben, társas kapcsolatokban feltalálják magukat, az elképzeléseiket és vágyaikat, céljaikat meg tudják valósítani, miközben egymást is támogatják.

Hogy vélekednek a túloldalról?

Megkérdeztük Magyarország egyik legnépszerűbb, kizárólag gyerekeknek szóló műsorokat gyártó YouTube-csatornáját, a KerekMesét is. Szerintük a gyerektartalmak azért is működhetnek annyira jól a YouTube-on, mert a mai fiatalok igénylik, hogy a kezükben legyen az irányítás, a választás lehetősége.

A szerkesztők szerint ezen a platformon az egyes epizódoknak egyáltalán nem kell kötött hoszszúságúnak lenniük, nem kell igazodniuk a hagyományos szabványidőtartamokhoz, ráadásul az „unalmas” részeket a közönség egy gyors átkattintással jutalmazza. A fizetős tartalmakkal kapcsolatban elmondták, hogy ilyeneket csak a YouTube Reden keresztül lehet megosztani, ez pedig még idehaza nem érhető el.

Véleményük szerint rengeteg a különbség az általuk készített és a hagyományos rajzfilm stúdiók által gyártott tartalmak között, az amatőr jelzőt szívesen felvállalják, nyilván más módon dolgoznak, mint egy hagyományos rajzfilmstúdió, ahol akár több tucat ember adja össze a tudását. A KerekMese alapítói, Vass Mónika és Tavaszi László ezt ketten oldják meg, ami néha egyszerűbb, néha pedig újszerű megoldásokat tesz lehetővé. Hozzátették, a KerekMese-tartalmakat a hétköznapjaik inspirálják: ha nyáron találkoznak egy vicces hajóskapitánnyal, lehet, hogy a következő meséjükben megjelenik.

Az alapítók hangsúlyozták, a KerekMese tartalmai mindig hirdetőbarátak voltak, így őket nem érintette a 2017-es YouTube-apokalipszis – amikor is több nagy hirdető rágott be azon, hogy a reklámjaik olyan videókban is megjelentek, amelyeknek értékrendjével nem értettek egyet, ezért leállították a kampányaikat –, és egyébként is már 610 millió megtekintésnél járnak.

 

 

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom

Médiapiac

“10-20 globális sajtóorgánum mondja meg, mit kell gondolni”

Varga Judit igazságügyi miniszter a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) szerdai online jogállamiság-vitáján arra biztatta a nyugati “buborékban” élőket, hogy “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis – mint mondta – soha nem baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tárcavezető a vitát követően közösségi oldalán elgondolkodtatónak nevezte, hogy

az elmúlt évtizedben egyetlen olyan vita, panelbeszélgetés, konferencia vagy nemzetközi sajtóban megjelent interjú sem volt még, ahol ne lehetett volna előre tudni, hogy a liberális politikusok, “megmondóemberek” és újságírók mit fognak mondani, kérdezni és hogyan érvelnek a jogállamisági és szabadságjogi témákban.

Hozzátette: soha egyetlen új gondolat, új kérdés vagy új kontextus nem merült fel.

Azt írta:

kényelmes póz az ilyen, hiszen 10-20 civilszervezet és 10-20 globális sajtóorgánum úgyis mindig pontosan megmondja, mit kell gondolni és mit szabad képviselni ezekben az ügyekben.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta politikai és ideológiai lustaság Varga Judit szerint olyan “hatalmas buborékot” hozott létre a Nyugat számára, amelyben nem kell gondolkozni, csak vissza kell mondani a megszokott mantrákat és varázsszavakat és akkor az ember “jó ember lesz” és “elkerülheti a civilizált világból történő kiátkozást”.

Éppen ezért – tette hozzá – az igazságügyi miniszternek mindig izgalmas kihívás jogállamisági beszélgetéseken, vitákon részt venni. Azonban ezek a “bokszmeccsek” véleménye szerint egyáltalán nem valódiak.

Hangsúlyozta, “mindenki a saját, külön szorítójában egyedül bokszol a levegőbe”, Magyarország például az európai jog talaján állva, mások ideológiai meggyőződésből; vannak, akik belpolitikai haszonszerzésből és vannak olyanok, akik nem is akarnak “bokszolni”, csak “beküldték őket a szorítóba”.

Egy azonban biztos: “a magyar ringbe, amely az európai jog és tények talaján áll, senki, vagy csak nagyon kevesen mernek belépni” – közölte Varga Judit.

Úgy fogalmazott: megpróbálta “beinvitálni a kényelem bajnokait a magyar szorítóba”, arra biztatva őket, hogy merjenek nyitni a más vélemények felé, legyenek bátrak megismerni a másik oldal érveit is. És ami a legfontosabb: “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis sose baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Tovább olvasom