Médiapiac
Nekem nem lesz másik
Amikor elkezdtük a donate kampányunkat 2018-ban, azt mondtam a támogatóknak szánt videóban, hogy nekem az Index volt AZ újság, ahol szerettem írni, mert kvázi azt csináltam, amit akarok. Ezt a fajta szabadságot pedig sehol máshol nem fogom megkapni, mármint olyan helyen, ahol hajlandó is lennék dolgozni, szóval ha beüt a derült égből a NER, akkor részemről ennyi volt a sajtómunkáskodásnak.
Beütött.
Ez a bekezdés, itt ni, több minden lehetne. Dühös, dacos dünnyögés; innuendóktól sem mentes, de pont a perelhetőségig kilúgozott kiáltvány a politika mocsarában iszapbirkózó NER-lovagokról; esetleg egy mélabús elégia, amiben temetni jöttem volna, és temetnék is. Bitbe. Vagy, és én inkább erre megyek, lehetne egy olyan szóhalom, ami felvezeti a tárgyalást (v.ö. ami az ütős bevezetés után jön), amiben a magam szerény eszközeivel igyekszem közérthetővé, avagy megfoghatóvá tenni azt, ami megfoghatatlan, leírhatatlan, elmondhatatlan, azaz miért volt olyan kurva jó indexesnek lenni 2005-2020 között.
2006. október 23.
Tizedik napja dekkolok Norvégiában, egy olajfinomító építkezésén dolgozó magyar hegesztőcsapat tolmácsaként. A konténerfaluban, ahol a melósok szállása van (2×5 méteres fakkok), van net, én meg a nappali tolmácsolás után rohanok a laptoppal a rekreációs helyiségbe, és miközben a lengyelek szarrá verik a magyar-cseh vegyespárost minden kocsmasportban, amit ismerek (darts, csocsó, pingpong), az Indexet frissítem egyre idegesebben. Egy éve voltam a lapnál, blogoltam leginkább, és a frissen kitalált blogketrecet (a címlap először jobbszélső, majd balszélső hasábjában egymás alá pakolt, eleinte szerkesztőségi-, később civilblogok jónak ítélt bejegyzéseinek felsorolása) szerkesztettem távmunkában, Debrecenből, a politikától olyan messze, amennyire csak lehetett, de az “elkúrtuk” nyomán kirobbant budapesti tüntetéssorozat, a tévéostrom és a rendőrség egyre erőszakosabb fellépése engem sem hagyott hidegen, legszívesebben mentem volna haza, tudósítani.
Az internetes sajtó legnagyobb erénye a nyomtatottal szemben a sebessége.
Ezen az őrületes közhelyen semmi nem fog változtatni, ahogy a nyomdagépből sem lesz mobiltelefon. Azt a fajta, gyors, percrekész, netes újságírást, ami a hírtévék élő közvetítéseinek mintájára az eseményeket folyamatosan leköveti, és egy-egy esemény minden rezdüléséről beszámol, az Index a 2001. szeptember 11-i terrortámadások alatt, élesben tanulta ki, és fejlesztette a magyar netes sajtóban meghonosodó műfajjá. Ez lett a pépé, a percről percre, a nagy horderejű események internetes közvetítésének eszköze. A tévében ott a kép, nekünk viszont, legalábbis az elején, leginkább a szó maradt, azaz, ha valaki nem tanulta meg tíz, nagyon kemény perc alatt, hogy lehet egy három bekezdéses Reuters-hírből ütős című, egy, feszes bekezdéses magyar verziót írni, nem sokat dolgozott abban az őrületben, ami ilyenkor jellemzi a newsroomot.
 |
| Bukótér fotózás Joó Gabival és Vályi Pistával |
A pp a hírfüggőknek olyan, mint a drog. És akik ezt nem olvasóként, hanem a másik oldalon tolják, azoknak kétszeresen is az, elkapja az embert a stenk, amikor ott ül benne, körülötte hat-nyolc másik újságíró, ha magyar eseményről van szó, akkor a többiek terepen, és folyamatosan jön be az infó, amit rendszerezni kell, a fejed felett megy legalább két tévé lenémítva, az egyik monitorodon felesben egy harmadik, ami a Twitterrel osztozik a pixeleken (pro tipp: rendes newsroomos gépnek két monitor a minimum, egyik álló, másik fekvő, minőségen ne spórolj, mert megvakul a kolléga). A newsroomfőnök osztja a feladatot, tudósító jelentkezik be, diktál, írod, közben “lesz kép?”, lesz, már látom cseten, hogy jön be a fotóstól, “képszerk, csinálod?” kérdezed, csinálja, te közben befejezted a diktált szöveget, tiketeled, és ráírsz a képezőre, hogy amint van benne kép, mehet. Ez volt úgy négy perc élesben.
Az Index azért tudta csúcsra járatni ezt a műfajt, mert a szerkesztőségben félőrültek dolgoztak.
Amikor 2015 november 13-án Párizsban egy éjszaka leforgása alatt öt terrortámadás történt, az egész úgy kezdődött, hogy két bomba robbant egy francia-német barátságos focimeccsen. Este tízkor.
 |
| Lajos utcai iroda beköltözés közben |
Hétköznap volt, az Indexben a normális ügymenetnek megfelelően volt
• egy címlapos (aki a cikkeket pakolja ki a címlapra, és ha kell, ír cikket),
• egy newsroomfőnök (aki a híreket böngészi, eldönti, mi kell, mi nem, és ami igen, azt vagy megírja, vagy kiosztja az ügyeletesnek),
• egy sportügyeletes
• egy ügyeletes újságíró
• egy képszerkesztő
Mire kiderült, hogy a két bomba nem viccből robbant, hogy volt egy harmadik, és hogy egy koncertterembe hetven embert lőttek le, azaz kb. félórával azután, hogy az első hírek bejöttek, már hat plusz ember dolgozott csak ezen az ügyön, vagy otthonról, vagy a szerkesztőségbe berohanva, egyik fotósunk pedig épp Párizsban volt (nászúton, nem vicc), és azonnal ment fotózni. A szerkesztőségben eleve bent lévőkben fel sem merült, hogy hazamenjenek. Az éjszakások hajnal fél négykor posztoltak utoljára – a reggeli műszak hatkor folytatta.
Ez csak egy példa a sok közül, és azt még ki is hagytam belőle, hogy a Velvetnél dolgozó, franciául remekül beszélő kollégánk kérés nélkül esett neki a francia hírforrásoknak, és miatta (is) előzhettünk meg mindenkit a magyar sajtóban. A hírverseny, az, hogy ebben is az elsők legyünk, hogy az Index legyen AZ ÚJSÁG, amit KELL olvasni, mert tőlünk lehet a legtöbb, legpontosabb, leggyorsabb hírt megkapni, mindenkire átragad, aki ezt a szakmát komolyan gondolja. Sport, tech, kult, gazd, pol, tökmindegy, melyik rovatba írsz, ha van valami, akkor csinálod. Mert jó. Mert kell. Mert annál jobb nincs, mint azt látni, hogy amit írunk, azt egymillió ember olvassa.
 |
| Sixx szurkol |
És ez is annak a szabadságnak köszönhető, ami az Indexet jellemezte.
Ahol egy 140 kilós, nem kameraképes faszi egy sokmilliós reklámkampány arca lehet egy nála hetven kilóval könnyebb, egy fejjel alacsonyabb kollégájával, mert kitalálták, hogy milyen kurva vicces lenne elmenni igazi, veszett szurkolók közé, biztatni a magyar válogatottat; vagy ahol simán forgathat ugyanez a páros Superman-jelmezben, esetleg egy szántón, a háttérben egy pucér nővel, aki egy hintalovon lovagol, miközben a felkonf első blikkre értelmesnek tűnő szövegéről alaposabb vizsgálat kideríthetné, hogy mondatról mondatra a Filmvilág-archívumból lett összeollózva tudományos alapossággal, azaz 12 oldalú dobókocka segítségével. Mert volt a videórovatban egy kolléga, aki az eszement marhaságainkat meg tudta jeleníteni képen.
Minden rovatban voltak félőrültek, akik hajnal háromkor még (vagy már) nem aludtak, és az újsággal foglalkoztak, javították az elütéseket és tévedéseket, amiket az örökké éber olvasók rém lelkes kurvaanyázás és zsidózás kíséretében küldtek be, valamiért leginkább hajnalban. Amikor az Index2 elindult, és a blogketrecből blogdoboz lett, az ötletgazdák és a szerkesztők (köztük a csajom) a fejlesztőkkel együtt két napon át dekkoltak bent a szerkesztőségben, a videórovat fehér kanapéján felváltva pihenve, mert a csúszások miatt nem lehetett tudni, mikor fog pontosan elindulni az új oldal, és mert a blogketrecnek addig is működnie kellett.
 |
| Pándival az utolsó ügyeletben |
Nem lehetett nem részt venni ebben. Nem lehetett nem akarni, hogy ott legyen az ember, és hozzátegyen valamit. Nem azért, mert mondták, vagy mert fizettek érte, hanem azért, mert jó volt csinálni. Mert a haverjaiddal írtál újságot, és ha megakadtál vagy elment az ihlet, ha a cikkedről menet közben érezted, hogy szar, mindig volt valaki, aki első szóra átrugdosott az akadályon. Én az Indexnél lettem újságíróvá, itt tanítottak meg mindenre a kollégáim, barátaim, ez volt az a hely, ahol megszerettem az újságírást, és ahol szerettem újságot írni.
És nekem tényleg nincs másik.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás