Kövess minket!

Médiapiac

″Nehezen tudok vitatkozni azokkal, akik szerint diktatúra van″

Hosszú ideje tudatosan nem foglalkozik politikai újságírással, a Magyar Hírlap egykori főszerkesztője hét éve a Digi Sport reggeli műsorát vezeti. Szombathy Pál most mégis elfogadta a legnagyobb hírportál hívását, nemrég tagja lett az Index igazgatótanácsának. A Médiapiacnak elárulta, ki kérte fel és miért vállalkozott a feladatra.

Hogyan került a képbe mint igazgatótanácsi tag?

Miért, ezt olyan különlegesnek érzi?

Rég kikerült a politikai újságírásból.

Egyszerű a megoldás. Az Index új tulajdonosa egy alapítvány, melynek elnöke, Bodolai László gimnáziumi osztálytársam volt. Korábbi munkahelyemen, a Magyar Hírlapnál ő volt a sajtójogászom. A személyes ismeretség hozta a felkérést. Bodolai doktor olyan embert keresett, akivel egy húron pendül.

Mit mondott, mi lesz a dolga?

Azt majd az első ülésen megbeszéljük. Amúgy nyilván az, ami az igazgatótanácsi tagoknak bármilyen cégnél.

Fel sem vetődött, hogy nemet mondjon?

Dehogynem. Sokat gondolkodtam, hiszen az elmúlt években tényleg tudatosan nem foglalkoztam politikai újságírással. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem figyelem a közéleti sajtót, és nincs véleményem az eseményekről. Mindig tudtam, hogy előbb-utóbb visszatérek, mégsem volt egyértelmű, hogy elvállalom az igazgatótanácsi pozíciót.

Miért?

Mert az elmúlt években minden megnyilvánulásommal igyekeztem függetlenséget, elfogulatlanságot, nyitottságot képviselni. Azáltal viszont, hogy belépek ebbe a térbe, óhatatlanul megkapom, hogy fideszes vagyok, meg azt is, hogy mekkora ballib. Akárhogy is, a mandátumomat Bodolai doktorhoz kötöttem. Előre jeleztem, ha a tulajdonosi felállás változik, távozom. Én vele csinálom. Függetlenségi küzdelmekben amúgy van tapasztalatom bőven, megvívtam a magam csatáit a Magyar Hírlapnál és utána is.

Az Index nemrég váltott tulajdonost, most Simicska Lajoshoz kötik.

Ő lenne a tulajdonos?

Hivatalosan egy alapítvány a tulajdonos, Simicska átadta az opciós jogát.

Hát akkor? Ő a tulajdonos?

Index közleménye úgy szól: „Magyarország egyik leglátogatottabb, vezető internetes portálját, az Index.hu-t kiadó Index.hu Zrt. százszázalékos tulajdoni hányada 2017. április 20-án került a Magyar Fejlődésért Alapítvány tulajdonába, miután a Magyar Nemzetben és a Hír Tv-ben is érdekeltséggel bíró Pro-Ráta Holding Zrt. a 2014 februárjában kötött megállapodása alapján opciós jogát érvényesítette, majd az így szerzett tulajdonát az Alapítványra ruházta át.”

Vagyis a tulajdonjogát átadta az alapítványnak. Én kizárólag az adott a helyzettel foglalkozom: az pedig nem Simicska.

Németh Szilárd Fidesz-alelnök több sajtótájékoztatóján azzal válaszol az indexes újságírók kérdéseire: „kérdezze meg a gazdáját” vagy „írja csak le, amit Simicska diktál”.

Még közöm sem volt az egészhez, amikor egy újságírószakmai zárt Facebook-csoportban kollegiálisan azt tanácsoltam az indexeseknek, találjanak ki egy választ erre a helyzetre.

Például?

Például azt, hogy milyen érzés volt húsz évig Simicska Lajosnak dolgozni? Mi mást lehet erre mondani? Ilyen szintű panelekre reagálni kell valami panellel.

A politika korábban ennyire erősen talán nem szólt be az újságíróknak.

Ezt másképp látom. A magyar sajtót újságírói elfogultságok is mozgatják. Nem akarom alábecsülni a kormánykommunikáció erőszakos természetrajzát, de ha szeretnénk létrehozni egy olyan médiumot, amely a mi véleményünket sugározza, akkor mi sem egyszerűbb, mint összeválogatni hozzá mondjuk öt olyan személyiséget, akikről pontosan tudjuk, hogy szakemberek, de olyan végletesen elfogultak, hogy bármikor felmondják a világnézeti álláspontunkat, legyen az éppen bármilyen oldali. Nem kell ehhez tehát feltétlenül kézi vezérlés. Egyébként mindig felhúzom a szemöldököm, amikor olyanokat hallok, hogy a jobboldal és a kormánypárti sajtó elfoglalta a magyar nyilvánosság nagy részét.

Nem így van?

Ha ez a helyzet, akkor tessék alapítani ezerkétszáz blogot, háromszáz nem túl nézett tévét és portált; máris kiegyensúlyozható matekkal.

Az alapításra nincs pénz, a fenntartás szinte lehetetlen, mert a Fidesz eltorlaszolja a lehetséges bevételi források döntő részét.

Nem a kormánypárti sajtóorgánumok száma a lényeges. Nézzük csak végig a látogatottságot, nézettséget, olvasottságot. A tévés piacon a legnézettebb adó, az RTL Klub igazán nem kormánypárti, ahogy a HírTV és az ATV sem, miközben a TV2-t és a közmédiát kevesen nézik. A rádiós piac kormánypárti oldalán találjuk ugyan a Kossuth adót a viszonylag idős hallgatóival, de vele szemben ott a Lánchíd Rádió, az InfoRádió és a Klubrádió. A portálok közül az Index, a 24.hu, a 444, a hvg.hu – egyik sem fideszes. Velük szemben lényegében csak az Origo és a Pesti Srácok áll.

A jobboldali médiafölény csak szöveg?

Mindenki hisztizik. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kormánypárti propaganda, de – amint a felsorolásból is látszik – nem túl hatékony.

Nem igaz, hogy elfoglaltak mindent, nem borult fel a néző-olvasó szám egyensúlya. A hirdetési bevétel persze más, az igen.

Bayer Zsolt a nálunk készült interjújában erről azt mondta: „Akkor mi hörögtünk, most meg ők.” Mármint azért, mert korábban nem volt Fidesz-túlsúly, most meg van.

A balos kormányok idején valóban kevés volt a jobboldali médium. Akkor sem igaz azonban, hogy mára megfordult az arány. A balos orgánumokkal szemben létrehoztak jobboldaliakat, de azok nem szipkázzák el az olvasókat, nézőket, hallgatókat. Egyszerűen nem igaz, hogy a nyilvánosságban csak jobboldali hírekkel, tudósításokkal találkoznának az emberek.

Sajtóhírek szerint a Fideszben az a terv, hogy a választásokig – a médiumok vezetői és tulajdonosai után – újságírókat félemlítenek meg. Rá is szálltak néhányra a kormánylapok névtelen cikkei.

Én nem szoktam félni. Engem ez az egész nem igazán érdekel.

Szombathy Pál: “Én nem szoktam félni” – Fotó: Bellai László

Hogyhogy?

Egymást hergelik. Jönnek az egók, a személyes sérelmek, sértettségek, elfogultságok, amin persze csak dob a feszült politikai légkör. És mindez meglátszik az írásokon.

A feszült politikai légkör?

Az is.

Egy sajtóterméknek szerintem kétféle igényt kell kielégítenie. Legyen benne állandóság, mert az olvasó, a néző nem érti, ha összevissza ráncigálják. Egy étteremben is tudni, mi szerepel az étlapon, milyen stílusban főznek. De lennie kell meglepetésfaktornak is.

Úgy kell megküzdeni az olvasó, a néző figyelméért, hogy valami érdekeset, meglepőt nyújt az újságíró, nem csak a primer előítéleteket szolgálja ki. Sajnos a magyar sajtóban alig találkozom ezzel a hozzáállással. Minden portálon, minden televízióban pontosan lehet tudni, kinek miről mi lesz a véleménye, ki kivel ért egyet és kivel nem. És nem csak véleménycikkekben, ez a nagyobb baj.

 

A G-nap eléggé felborította a korábbi leosztást.

Valóban. A Magyar Nemzet komplett nemváltó műtéten esett át, ami rettentően fájdalmas, identitást nehéz váltani. Az egykor együtt dolgozó kollégák és barátok egymást kezdték ölni. Aki átment a Magyar Időkhöz, nyíltan fikázza a nemzeteseket, és viszont. Én erre nem vagyok kíváncsi. Amúgy több minden szakmailag jobban tetszett a régi lapban, nem csak rossz csinovnyikok dolgoztak ott. A Magyar Nemzet a G-nap előtt sem volt rossz újság, most sem az. A baj inkább az, hogy testvérháború, családi válás zajlik a sajtóban.

A háború egyik következménye, hogy a kormánypárti politikusok bojkottot hirdettek az ellenzéki médiumok ellen, szóba sem állnak az „ellenséggel”.

És ezért most egy újságírónak utálni kell őket?

Utálni nem, de ez az objektív munkát finoman szólva is megnehezíti.

Ami nyilván erős érzelmi hatással van az újságírókra. Sokan épp ilyen okok miatt válnak elfogulttá. Ettől azonban még a méltányosságnak, a megértésnek és a kíváncsiságnak kellene elsődlegesnek maradnia, az érzelmeket háttérbe kellene szorítani. Döbbenten láttam például, ahogy a balliberális sajtóban a vasárnapi zárva tartás eltörlését ünnepelték. A liberálisokat értem, de akik baloldalinak gondolják magukat, azokat abszolút nem. Mégis ilyen tömbökbe tömörül a többség, és a politikai felállástól függ, örülnek-e valaminek, kritizálnak-e, vagy sem.

Legyen világnézete egy orgánumnak, csak az izgalmat, vagyis a megértés igényét hiányolom gyakran.

Nincs izgalmas orgánum a mai magyar sajtóban?

Mondok egyet, amiben például találok izgalmat, pedig határozottam jobboldali és konzervatív: a Heti Válasz. Mer kritizálni egyes kormányzati döntéseket, másokat meg támogat. Nekem ez a szemlélet sokkal jobban tetszik, mint a sablonok.

A G-nap arra is rávilágított, hogy a politika mennyire uralja a sajtót. Simicska amint összeveszett Orbánnal, elveszítette a Class FM frekvenciáját, nem kap hirdetést, oda a Metropol, sorolhatnám.

Most Orbánon vagy Simicskán legyek felháborodva? A folyamat elején tartunk, a helyzet előbb-utóbb konszolidálódni fog. Talán lesznek majd olyan pénzügyi befektetőből lett médiatulajdonosok, akik szakmai alapon működtetik idővel az orgánumaikat. Igaz, most nem ilyenek a keretek a reklámpiac torzulása miatt, de ez sem tart örökké. Olyan újságírókkal viszont nehezen tudok vitatkozni, akik szerint diktatúra van Magyarországon. Ettől a szövegtől rosszul vagyok. Nincs vége a sajtószabadságnak, minden leírható. Hány országban buktattak meg köztársasági elnököt sajtócikkel? Nálunk sikerült. Az árokbetemetéshez hasonló magasztos célok helyett én inkább először egyszerűbb, földhözragadt, minimálprogramot fogalmaznék meg.

Például?

Mondjuk fogadjuk meg mindannyian, hogy a címben és a leadben megfogalmazott állítások nem lesznek homlokegyenest ellentétesek egymással a lapjainkban. Adjunk magunknak hat hónapot, és próbáljuk ezt elérni.

Ennyire az alapoknál tartanánk?

Ne tegyünk úgy, mintha a szakmaisággal minden rendben lenne. Ráadásul a baloldali újságírókból sokszor süt a fölényesség, hogy a másik térfélen csak hülye szolgák dolgoznak. Pedig nem egészen így van. Senkit nem akarok felmenteni, de annyira könnyen ítélkezünk mások felett.

Én a Magyar Időknél is látok jó újságírókat.

Nagy kedvencem továbbá a Szabad Földnél dolgozó Tanács István baloldali újságíró, aki ha terepre megy, felülemelkedik a világnézetén, nem gyűri bele, amit lát. Vérbeli szakember. De ha ezt a problémát bárkinek felvetem, jön a hiszti. Ami ráadásul ragadós. Egyre erőszakosabbak vagyunk egymással.

Korábban nem voltunk azok?

Korábban is volt fúrás, harc, most azonban nagyobb mértékű. Lehet, hogy az idő megszépíti az akkori ügyeket, de hogy nem javult a helyzet, az biztos. Az elvileg nyitottabb új generációk megjelenésétől sem lett jobb. Derűsebben, lazábban, a szakma alapkívánalmaira koncentrálva kellene dolgozni.

Ezt a derűs munkát a Népszabadság megszüntetése igazán nem segíti elő.

Egyetlen sajtótermék megszűnésének sem örülök, itt kezdődik az újságírói szolidaritás. Még akkor sem, ha számomra, sokakkal ellentétben, nem volt akkora referenciapont a Népszabadság. Bár többször hívtak oda dolgozni, mindig nemet mondtam, soha egy sort sem írtam oda.

Miért?

Távol állt tőlem érzelmileg. Én a Magyar Hírlapon nőttem fel. Ettől azonban még a Népszabadság nagyon fontos orgánum volt. Ahogy annak idején a Ringier bedarálta a Magyar Hírlapot, úgy a Népszabadság felszámolása is mocskos játék volt. Közben nem tudott nem eszembe jutni, hogy a Magyar Hírlap kinyírásánál a népszabadságosok csak ültek, és mosolyogva mondogatták: ilyen a piac, majd átjönnek hozzánk az előfizetőitek. Semmi szolidaritást nem kaptam akkor tőlük, mert haszonélvezői lettek a helyzetnek. Mégsem vigasz, hogy a Népszabadság már nem létezik, és nem is lehet feltámasztani, míg a Magyar Hírlap életben maradt. Olyan, amilyen, de legalább megjelenik. Számomra ez sokkal fontosabb, mint hogy azt mondogassam: velem ért véget, mert én voltam a sajtószabadság hőse.

Széles Gábor tavaly novemberben egy Magyar Hírlap-beli interjúban azt nyilatkozta: „Az akkor még balliberális Magyar Hírlapot 2006-ban azért vásároltam meg, mert Szombathy Pál főszerkesztő azzal keresett meg, segítsek a lapon. Arról panaszkodott, hogy a balliberális oldalon nem talált megfelelő anyagi támogatót, ezért ajánlotta fel nekem a lap megvásárlását.”

Nem pont így volt. Meg is írtam válaszul, hogy nem kerestem meg Széles Gábort, ellenben ő keresett meg engem közvetítők útján. Négy érdeklődő közül messze a legkomolyabb szándékú ajánlatot ő adta. Én egy középre tartó lapot ajánlottam megvételre, és bár Széles Gábor az irányvonal megtartását ígérte, szíve joga, hogy azt később megváltoztatta. Nélkülem.

Azt is mondta Széles: „Arról, hogy befektetek a médiába, 2002-ben, az első Orbán-kormány választási veresége után kezdtem gondolkodni. Ekkor győződtem meg arról, személyes felelősségvállalásomra is szükség van ahhoz, hogy a jobboldal és a médiaportfóliója is megerősödjön.”

Ez az ember egy halódó, válságban lévő piacba önti a pénzét évek óta, ezt azért ne feledjük.

Politikai megfontolásból: gazdasági miniszter szeretett volna lenni.

De akkor is önti. Én nem tudtam együtt dolgozni vele egy idő után, teljesen mást gondolunk az újságírásról, a tulajdonos szerepéről, de ettől függetlenül elismerem, hogy áldoz a médiájára. Ez egy kezdetleges piac, mindenki keresi a szerepét.

Mészáros Lőrinc is keresi? Sokszor azt sem tudja, épp mit vett meg. Pedig papíron ő az ország egyik legnagyobb médiatulajdonosa.

Ő az új Simicska Lajos. Az is lehet, ha egyszer véget ér ez a kurzus, megmarad befektetőként.

Legfeljebb adja tovább a nevét ehhez a bulihoz.

Ha túl sokat foglalkozunk ezzel, és csak azt szajkózzuk, mennyire szemetek, akkor nem marad időnk magunkra.

Még egyszer: szerényebben, kisebb egóval, higgadtabban – ezt szeretném a magyar újságírásban látni. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek harsány ellenzéki publicisták, de azáltal, hogy mindenki őket próbálja utánozni, az anyázás és a káromkodás válik alaphangulattá, és mindenre átragad. Már nemcsak a véleménycikkekben, hanem az elemzésekben, a vezércikkben és a címadásban is ez jelenik meg.

Így beszélünk egymással facebookos újságírói csoportban, és a minket kritizáló olvasóval is. Pedig a gúny és az irónia is komoly fegyver, velük is mély sebek ejthetők. Inkább ezeket alkalmazzuk az anyázás helyett.

 

Amikor a Magyar Hírlapnál főmunkatársként 2001-ben megjelentette a kormányközeli Happy End Kft. országimázsra készült pályázatának dokumentumait, Bayer Zsolt ezt írta önről: „Szombathy Pál, a Magyar Hírlap fáradhatatlan, kitartó és teljességgel független, velejéig becsületes újságírója megszerezte a Happy End pályázatát. Bátor, jellemes Szombathy Pál, így tétovázás nélkül megjelentette lapjában fent nevezett pályázat egyes részleteit.” Ez kőkemény irónia.

Az. Ekkor azonban még nem azt írta, hogy féreg meg végbéllény, akinek szétveri a fejét. Nekem ezzel a szöveggel semmi bajom. Sosem lehet annyira igazam, hogy a másiknak kicsit ne legyen. Mai fejjel azt a 2001-es anyagot talán nem pont úgy jelentetném meg, másképp tálalnám. Volt egy dolgozat, amelyből hüledezve lehetett szemezgetni, hogy lássuk, mekkora fércmunka. Aztán később találkoztam a pályázat mögött álló Wermer Andrással, akiben a propagandista helyett egy rendkívül értelmes kultúrembert ismertem meg. Csillapíthatja az indulatot, ha személyesen ismerjük egymást.

Nem hiányzik a lapszerkesztés vagy egy, az À la carte-hoz hasonló műsor vezetése?

Egy olyan műsor ma is érdekelne. A műsorvezetők többsége folyton főszereplőnek gondolja magát. Ebben a műsoromban az volt a lényeg, hogy a műsorvezető klasszikus moderátori szerepet vitt, háttérben maradt. Ettől lehetett érdekes sokak szerint. Tévézem azonban most is eleget, hiszen a Digi Sport reggeli műsorát vezetem, heti négyszer vagyok élőben a képernyőn. És a közélet sem marad ki teljesen. A sport összeköt: rengeteg művészembert, közéleti személyiséget hívok a műsorba. Máté Gábor például nagy barcás, Török Gáborral is a foci az apropó, másnak a hobbija a triatlon, vagy a gyereke játszik valahol. A sporttal sok ember megközelíthető, jönnek is az izgalmas interjúalanyok.

Kósa Lajos is a vendége volt. Arról beszélgettek, hogy a MOB-ban Borkai Zsolt egyik kihívója Kulcsár Krisztián lesz, aki korábban a svájci Lausanne-ban dolgozott. Ön azon poénkodott, hogy „fennáll a veszélye, hogy valaki Svájcból jelentkezik, hogy hát ő is Soros György ügynöke, hogy állítsuk meg Lausanne-t”. Kósa nem értette a viccet, csúnyán befeszült.

Igen, olyanokat mondott, hogy a Népszabadságnál voltam, a baloldali kormányzás idején a királyi tévénél dolgoztam, de ettől még normális embernek tart, és nem lát bennem MSZP-ügynököt. Vicces volt.

Sok újságírót megvisel, hogy a kormány újabban Soros-ügynöknek titulálja őket.

Nem kell, hogy ez bárkit is megviseljen, ezen inkább derülni kell.

Az újságíró legyen ütésálló.

Az, hogy egy politikus mit mond az emberről most vagy egy év múlva, nem számít. Huszonöt év alatt sokukat láttam kisfiúnak, nagyfiúnak, közepes fiúnak, meg oda és vissza.

Hatékony a Soros-szöveg és propaganda?

Nem hinném, hogy elsöprően. A Soros-kampánynak két jól körülhatárolható célcsoportja van: az egyik a nagyon elfogult, alulinformált, félelemmel teli Fidesz-szavazó. A másik pedig a keményen Fidesz-gyűlölő értelmiségi. Az előző megerősítve érzi magát, utóbbit meg jól felbőszítik. Én egyik csoportba sem tartozom. Amúgy bornírt, nevetséges marhaság, korlátozott a hatása. Nem akkora csodafegyver.

És a CEU-ügy? Az is egyfajta kommunikációs kampány, ha kellett, bedobták a köztudatba, ha nem kellett, visszafogták. A sajtó pedig kiszolgálta ezt az igényt.

A CEU Budapesten van még? Hát persze. Pedig azt hallottam az elfogult ellenzéki újságíróktól, rövidesen nem lesz már itt. Aki korábban azt mondta, bezárják ezen a nyáron, vajon fog annyit mondani, hogy nagyot tévedett? Ezért mondom: nyugi! Ez így túl kiszámítható.

Néhány éve Orbán egyik tusnádfürdői beszéde után írtam, hogy Orbán részben azt csinálja, mint amikor az ember végigmegy a kihalt faluban, és egy fadarabot végighúz a kerítéseken, hogy a kutyákat ingerelje: jöjjenek csak acsarkodni.

 

És a ballib újságírók engedelmesen elkezdik szajkózni, hogy vége a világnak. Nyugi, nyugi, nyugi. Le kellene tekerni a hisztimétert.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2017/7-8-as számában jelent meg.)

Médiapiac

Vilma Pavlova: érdemes figyelni ránk!

A TV2 Csoport az év elején hajtott végre egy új vállalatirányítási rendszerre való átállást. – Mivel a cég immár egy másik térségben is jelen van, szükség volt egy egységes adástervező rendszerre, ami megkönnyíti a működést és a szervizelést – mondta a Médiapiacnak Vilma Pavlova, a TV2 Csoport Humánfejlesztési és Üzemeltetési igazgatója. A beszélgetés alkalmával az is szóba került, hogy mennyire nehéz csapatban dolgozni a kiemelkedő televíziós személyiségekkel, illetve, hogy a szakember hogyan látja a televíziózás jövőjét Magyarországon.

Közzétéve:

Havran Zoltán

Humánfejlesztési és Üzemeltetési igazgatóként milyen feladatai, felelősségi körei vannak a TV2 Csoportnál?

– Két fontos terület van, az egyik a humánfejlesztés, amely a munkatársainkról szól, és a cég struktúrájának fejlesztéséről is. A munkafolyamatok mellett az egyes részlegek felépítését és a közöttük zajló együttműködést is vizsgáljuk a hatékonyságjavítás érdekében. Mindebbe természetesen beletartoznak a HR-feladatok is. A másik terület a technikai és az IT-ágazat vezetése. Ide tartozik például a technológiai fejlesztések, projektek megtervezése és megvalósítása is. A két terület kiegészíti egymást például abban, hogy az új technikai fejlesztések a működési struktúrában is változásokhoz vezetnek.

Ez így rendkívül nagy feladattömegnek tűnik.

– Mindkét terület nagyon fontos támogatást jelent a TV2 Csoport fő tevékenységéhez, a tartalomgyártáshoz, a fejlesztéshez, a programszóráshoz és az infotainmenthez. Fontos különbség a központi és a kiegészítő tevékenységet végző csoportok között, hogy mi főként a színfalak mögött dolgozunk, és a fő feladatunk biztosítani, hogy a központi feladatok a lehető leggördülékenyebben haladjanak.

Vilma Pavlova, a TV2 Csoport Humánfejlesztési és Üzemeltetési igazgatója (Fotó: Havran Zoltán)

Az év elején bejelentették, hogy egy új, összetett vállalatirányítási rendszert vezetnek be. Miért volt szükség a változtatásra?

– A kérdése az új adástervező rendszerre, a MIRA-ra vonatkozik, amely a vállalat alaptevékenységének operatív rendszere. Ennek a rendszernek a bevezetése jól beleilleszthető a TV2 Csoport technikai fejlődésébe. A cégcsoport növekedésével olyan új operatív rendszerek kellenek, amelyek növelik a hatékonyságot, vagyis kevesebb vagy ugyanannyi munkával lehet elérni a korábbi teljesítményt, vagy meg is lehet haladni azt. Mivel a TV2 Csoport immár egy másik térségben is jelen van, szükség volt egy egységes, adástervező rendszerre, ami megkönnyíti a működést és a szervizelést. Az új rendszer egyik előnye, hogy ha valamelyik országban szükség van egy újításra, frissítésre, akkor azt mindannyian megkapjuk. Lényegében ezért változtattunk.

A közönség számos technikai és technológiai fejlesztésről hallhatott az elmúlt hónapokban, például a TV2 hírműsorának hátterét adó korszerű LED-falról. Milyen további fejlesztések várhatók?

– A TV2 híradójának, a Tényeknek a LED-falát cseréltük le egy korszerűbb eszközre, ezzel is egy modernebb arculatot adva a csatornának és a műsornak. Az új eszköz sokkal látványosabban, nagyobb felbontásban képes a képek, grafikonok megjelenítésére, ezt pedig a Tények szerkesztői igyekeznek is kihasználni. A fejlesztések másik irányvonala, hogy a kiterjesztett valóság használata, amellyel a nézőink már találkozhattak a TV2 választási műsorában, visszatérő elem lesz. A jövőben ebbe az irányba szeretnénk fejleszteni a műsorainkat. Van egy további kulcsfontosságú projektünk, amely ugyan nem lesz látványos a közönség számára, a TV2 Csoportnak azonban nagyon fontos. Jelenleg a teljes archívumunk digitalizálása folyik, ez azt jelenti, hogy több mint 30 ezer órányi felvételt írunk át elavult adathordozókról modern, szalagos adathordozókra. Mindebben óriási szerepe van a TV2 technikai csapatának, akiknek ezúton is köszönetet mondok a kivételes munkájukért.

Nagyjából mennyi időbe telik ennek a több mint 30 ezer műsorórányi archívumnak a feldolgozása?

– Számításaink szerint körülbelül 14 hónapig tart majd a folyamat.

A köztudatban él egy olyan kép a filmsztárokról, vagy mondjuk a kiemelkedő televíziós szakemberekről, hogy hatalmas egójuk van, amit esetenként nehéz kezelni. Önnek, mint a HR-terület vezetőjének mi a tapasztalata, nehezebb csapatként együtt dolgozni a kiemelkedő szakemberekkel?

– A szakmailag erős embereknek nagy egójuk van és ez nem feltétlenül rossz. Ez akár feltűnhet a nézőknek is, hiszen ezek az emberek hírességek, akik sokat vannak szem előtt. Aki sokat van a képernyőn, annak kell, hogy meglegyen a megfelelő magabiztossága, hogy helyt tudjon állni és hosszú időn át lekösse a nézőket. Nem jelentett nagy kihívást együttműködni a sztárjainkkal, hírességeinkkel, hiszen a magabiztosság, az egó mögött van bennük tudás és alázat a szakma iránt, hallgatnak a feletteseikre, és tudják, hogy azért van körülöttük egy csapat, hogy támogassák őket. Van egy tehetséggondozó csapatunk, amely sokat dolgozik együtt az ismert emberekkel és segítenek minden bemondónak és műsorvezetőnek a külső partnerekkel történő munkájuk során. A csapat a TV2 Akadémiánál is aktív. A csatornánál dolgozó hírességek, mint Marsi Anikó, Pachmann Péter és Gönczi Gábor, az Akadémia keretei között is tanítják a jövő tehetségeit és megosztják tapasztalataikat. Till Attila is támogatást nyújt ezen a területen. Miközben sztárműsorvezetőkről és bemondókról van szó, nagyon sokat segítenek a TV2-nek a képernyőn kívül is.

A tehetséggondozó csapatnak mi a napi munkája, feladata?

– A hírességeink mellett is számos különleges szakmai tapasztalattal és személyiséggel bíró embert foglalkoztatunk, akik szeretnének fejlődni a saját szakterületükön, a tehetséggondozó csapat nekik segít ebben a fejlődésben. A csapat figyel a TV2-n kívüli tevékenységekre, amelyekben a sztárok részt vesznek. Az együttműködés kétirányú: a partnercégnek is lehetnek olyan igényei, hogy egy bizonyos eseményre szükségük lehet egy sztárra, ebben az esetben a tehetséggondozó csapatunk segít a kiválasztásban, valamint a sztár fejlődésében. Ez egy remek lehetőség a feltörekvő tehetségeknek is.

Hogyan tudják motiválni a legjobb a szakembereiket, akik régóta vannak képernyőn és kis túlzással mindent láttak már?

– Azzal, ha nagyobb színpadot vagy változatos szakmai kihívásokat, vagyis nagyobb lehetőséget kaphatnak, ami nagyon motiváló lehet. Ezen felül a megbecsülésünket azzal is kifejezzük, hogy jobban bevonjuk őket a csatorna életébe, bizonyos rendezvények lebonyolításába vagy az arculat kialakításába.

Úgy tudom, hogy a felmérések szerint a legtöbb média- és kommunikáció szakos hallgató jellemzően egy tévécsatornánál szeretne dolgozni. Ez egybeesik az Ön tapasztalataival? Gondot jelent Magyarországon a fiatal tévés szakemberek toborzása?

– Az én személyes tapasztalataim leginkább a TV2 akadémistáira vonatkoznak. A fiatalok jelentős része úgy kerül hozzánk, hogy bemondó, műsorvezető szeretne lenni, mivel leginkább ezeket a munkaköröket látják a tévéképernyőn. A képzés megkezdése után a diákjainknak egyre jobb rálátása lesz arra, hogy hogyan is működik egy tévécsatorna, mit jelent a tévézés, mint munka. A diákjaink többsége, aki bemondónak jelentkezik az akadémiára, időközben rájön, hogy a képernyőn lenni nem komfortos, ez egy nagyon kemény feladat. A képzési struktúra viszont lehetővé teszi, hogy ezek után inkább a műsorgyártásról, a riporterkedésről vagy más olyan területről tanuljanak, amely jobban passzol az egyéniségükhöz és az elvárásaikhoz. A TV2 Akadémiánál igyekszünk terelgetni a diákjainkat, megtudni, hogy mik az elvárásaik, és lehetőséget biztosítunk nekik, hogy több területen is kipróbálhassák magukat. Számos olyan jelentkező is akad, akinek már komoly közösségimédia-jelenléte van, sok követővel rendelkezik és van tapasztalata a folyamatos tartalomgyártásban. Nekik is segítünk a fejlődésben. A kérdésére válaszolva: bizonyos szempontból nehéz munkaerőt találni, bizonyos szempontból pedig könnyű a megfelelő képzéssel kitanítani őket. Nehéz, mert a napi működésben főként tapasztalattal rendelkező embereket keresünk.

Ezt a tapasztalatot megadhatja a közösségi média-jelenlét?

– Minden lehetőséget megragadunk, hogy új tehetségeket vonzzunk be. A munkaerő-keresésben nemcsak a munkaerőpiacot és a TV2 Akadémiát használjuk, sokkal tágabb perspektívát tekintünk át.

Végső soron ön dönti el, hogy kik csatlakoznak a csatornához azok közül a fiatalok közül, akik jól teljesítenek az Akadémián? Hogyan zajlik a kiválasztási folyamat?

– Én magam nem folyok bele a kiválasztási folyamatba, mivel az Akadémiánál olyan profik dolgoznak, akik a képzés ideje alatt pontosan felmérik, megismerik a diákokat és a tanulók képességeit. Az oktatók aktívak abban, hogy a képzést elvégzőket beajánlják a csatornánál, mi pedig elfogadjuk a javaslataikat. Ilyen esetben az adásrendező vagy a jelölt későbbi közvetlen felettese ül le egy-egy diákunkkal, és felméri, hogy alkalmas-e az adott feladatra. A döntést is ők hozzák meg, hiszen ők láthatják meg a potenciált a munkavállalóban.

Mi a legfontosabb elvárás a TV2 leendő műsorvezetőivel és stábtagjaival szemben?

– A TV2 atmoszférája rendkívül nyitott, kreatív és barátságos. Amikor munkavállalókat keresünk egy-egy területre, akkor ezek azok az értékek, amelyeket keresünk – természetesen az adott munkával kapcsolatos elvárások mellett. A szakmai erényeken túl az is fontos, hogy a jelöltnek legyen pozitív a hozzáállása, jól lehessen vele együttműködni, csapatban gondolkodjon.

Mely területekre és pozíciókba a legnehezebb munkavállalókat találni?

– Nem könnyű kérdés, mert minden pozíció esetén lehetnek nehézségek, de talán nem meglepetés, hogy az IT- és digitális területre a legnehezebb munkatársakat találni, hiszen a képzett szakemberekre rendkívül nagy a kereslet. De a pénzügyi területre sem könnyű munkatársat találni, mivel egyre több olyan cég van, amely az üzleti folyamatok kiszervezésére (business process outsourcing, BPO) építi fel tevékenységét, és ezek a cégek rengeteg pénzügyi végzettségű munkavállalót elszívnak a piacról.

Ön korábban több országban is dolgozott, ezért is érdekelne, hogy milyen tapasztalatai vannak a magyar menedzserekkel? Nehéz-e magyar szakembereket találni vezető pozíciókba? Van-e esetleg olyan készség, amelyben a hazai vezetők erősebbek vagy gyengébbek, mondjuk nemzetközi összehasonlításban?

– A tapasztalatomat Magyarországon többnyire a TV2 Csoportnál szereztem és csak jókat tudok mondani. Az összképem alapján a magyar menedzserek legjobb tulajdonsága, hogy szisztematikusak, összeszedettek és tájékozottak. Miközben nem akarok hízelegni, nem tudok róluk rosszat mondani, talán szerencsés voltam, de eddig ezek a tapasztalataim.

Hogyan került Magyarországra, és járt-e már nálunk, mielőtt a TV2 Csoporthoz ment dolgozni?

– Igen, a munkám előtt jártam itt egy projekt kapcsán. A TV2 Csoportnál az vonzott elsősorban, hogy egyszerre dolgozhatok humánfejlesztési és üzemeltetési igazgatóként, amelyről már a beszélgetés elején is mondtam, hogy különálló területek, sok kapcsolódási ponttal. Ez egy nagyon jó lehetőség volt számomra, hiszen mindkét területen szereztem tapasztalatot korábban. Szintén kihívás, ugyanakkor vonzó lehetőség is volt, hogy más kulturális környezetbe, más országba kerültem.

Jelenleg Magyarországon él életvitelszerűen? Gyakran látogat haza?

– Az időm 99 százalékát Magyarországon töltöm, keveset járok haza. Magyarországon nagyon sokféle és jó lehetőség van a szabadidőm eltöltésére.

Ha valamikor el kellene mennie egy másik országban vállalt munka miatt, visszalátogatna-e Magyarországra? Ha igen, hova utazna?

– Elsőként azokat látogatnám meg, akikkel korábban dolgoztam. A kollégáim azon kívül, hogy professzionálisak a területükön, remek emberek, és úgy érzem, kötődöm mindannyiukhoz. Ha egy tájra, tájegységre kellene gondolnom, akkor érdemes rólam tudni, hogy egy olyan településen nőttem fel, ami a Duna mellett fekszik. Így, ha bármikor is látom a Dunát, otthon érzem magam, és bármilyen Duna menti településen – így Budapesten is – szívesen töltöm az időmet.

Hogyan látja a televíziózás jövőjét Magyarországon? Egyre élesebb a verseny a streaming-szolgáltatókkal itthon, ám eközben a felmérések szerint a magyarok még mindig elég sok időt töltenek a tévékészülék előtt, a hagyományos csatornákat nézve.

– A tévé a modern kandalló. A miénket megelőző korokban a család a tűz körül gyűlt össze. Azt hiszem, hogy a televíziós iparág most egy óriási és gyors fejlődésen megy keresztül. Az okostévék piaca dinamikusan bővül, ezekkel a készülékekkel pedig a felhasználók mind több platformhoz férhetnek hozzá. A TV2 Csoportnál végrehajtott fejlesztések pont azt szolgálják, hogy felzárkózzunk ehhez a trendhez, és mi is létrehozzunk egy digitális platformot a tartalmainknak. A televíziónak, szemben a streaming-szolgáltatókkal, az is erőssége, hogy egy helyi, ez esetben a magyar közösségnek készíti a tartalmait, jellemzően az anyanyelvükön. A digitális platformokkal való verseny élesedni fog, ugyanakkor a helyi közösséget mindig érdekli az is, hogy mi történik helyben. Ezt pedig a helyi tévécsatornáról fogják megtudni, ami miatt azok iránt mindig lesz érdeklődés. Idén 25 éves lesz a TV2, és az utóbbi években nagyon erős piaci szereplővé váltunk. Érdemes tehát figyelni ránk!

Tovább olvasom

Médiapiac

A Megafonhoz igazol Szarvas Szilveszter

Az újságíró erről közösségi oldalán számolt be.

Közzétéve:

Borítókép illusztráció, a forrása: Facebook

Szarvas Szilveszter a közösségi oldalán hétfőn egyfajta összegzést tett közzé, melyből kiderült, hogy 10 éve alapítóként csatlakozott a PestiSracok.hu-hoz, 

„amellyel történelmet írtunk ésjobboldali portálként áttörtük a baloldali online hegemónia vastag falát. Minden percét imádtam, és mindig büszke pesti srác leszek”

– hangsúlyozta.

„Új hangot és új erőt vittünk a zajos magyar médiatérbe”

Majd azzal folytatta, hogy 2 éve elindították a Pesti TV-t, „amellyel új hangot és új erőt vittünk a zajos magyar médiatérbe”. Hozzátette 

„büszke vagyok, hogy vezetőként, főszerkesztő-helyettesként és hírigazgatóként segíthettem a portált, a tévét és a jobboldalt. Köszönöm minden kollégámnak a közös munkát és a sok-sok élményt!”

Ezután azt a bejelentést tette, hogy tíz év után új kihívás vár rá,„az online forradalom után itt a digitális szabadságharc”.

„Megafon csapatának és közösségének főszerkesztőjeként folytatom, mások mellett Bohár Dániel és Deák Dániel barátommal”

– árulta el az újságíró a Mandiner cikke szerint.

A bejegyzés végén megköszönte a Megafon bizalmát, és arra kérte követőit, hogy a közösségi médiában maradjanak továbbra is vele, hiszen az oldalán az új munkájáról is beszámol majd.„Hajrá Magyarország, hajrá magyarok és hajrá jobboldal, hajrá patrióták!”

– zárta sorait Szarvas Szilveszter.

Tovább olvasom

Médiapiac

A Mi Hazánk Mozgalom sajtófőnöke ellen eljárás indult a Budaházy-féle tüntetés miatt

Kisberk Szabolcs egyike azoknak, akivel szemben intézkedett a rendőrség az Erzsébet híd jogtalan lezárása miatt.

Közzétéve:

Fotó: Magyar Nemzet

A Mi Hazánk Mozgalom kommunikációs igazgatójával, Kisberk Szabolccsal szemben is eljárást indított a rendőrség Budaházy György szabadon engedését követelő Erzsébet hídi tüntetés miatt. Kisberk a 24.hu-nak megerősítette, egyike annak a nyolc személynek, akivel szemben intézkedett a rendőrség az Erzsébet híd jogtalan lezárása miatt.

Kisberk elmondta, hogy magánemberként vett részt a demonstráción, a Mi Hazánk Mozgalom nem vett részt a szervezésében. A portálnak úgy fogalmazott: azért ment el, mert húsz évvel ezelőtt is ott volt az Erzsébet hídon, amikor Budaházy György társaival lezárta azt, a 2002-es országgyűlési választás szavazatainak újraszámolását követelve – számolt be róla a Mandiner.

Tovább olvasom