Kövess minket!

Médiapiac

Minden szegletbe internet?

Az OTT néhány évig még biztosan nem, a Szupergyors Internet Projekt (SZIP) viszont annál inkább lázban tartja a kábelszolgáltatókat. A SZIP és az élesedő verseny egyaránt a kábelpiaci konszolidáció felé hat. Kéry Ferenccel, a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség elnökével beszélgettünk.

Nemrégiben zajlott a Media Platform 2015 konferencia a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség szervezésében. Hogyan sikerült?

Több mint hétszázan fordultak meg az eseményen, reményeink szerint mindannyian elégedettek voltak. Megpróbáltunk keresztmetszetet adni a piac jelen állapotáról, mind a kiállításon, mind a konferencián. Külön foglalkoztunk a műszaki, a tartalmi és a szabályozási kérdésekkel. A technológia viszonylag egyszerűbb kérdés most, mindenki tudja, hogy az optikai hálózatok felé kell nyitnia, ehhez kapcsolódóan tekintettük át, hogyan kell a hálózatokat építeni és mérni; tartalmi vonalon bonyolultabb a kép. Az egyik legfontosabb téma a Szupergyors Internet Projekt (SZIP) volt. A kábelszolgáltatók elkövetkező néhány évét ez jelentősen meg fogja határozni, így nem mindegy, hogy a hozzá kapcsolódó pályázat valóban fair módon, szakmailag elfogadhatóan valósul-e meg.

Mit takar ez a projekt, és hogyan áll jelenleg?

A Digitális Nemzeti Fejlesztési Program részét képezi a SZIP, amelyhez kapcsolódik egy pályázat. A cél leegyszerűsítve az, hogy 2018-ra ne legyen Magyarországon olyan háztartás – még a legeldugottabb tanyán sem –, ahol ne lehetne internet-hozzáféréshez hozzájutni 15 napon belül. Ez logisztikailag óriási feladat. Az így biztosítandó internetszolgáltatás esetében az elérhető hálózatsebességnek meg kell haladnia a 30 Mbit/s-t, ami ugyan öt éven belül túlhaladott érték lesz, az viszont jó hír, hogy a pályázat keretében a jövőálló technológiákat támogatják, ilyenek az optikai hálózatok, illetve a kábelhálózatok fejlesztése a DOCSIS rendszer 3.0-s verziójára. Ezekhez a fejlesztésekhez az állam 60 milliárd forintnyi vissza nem térítendő és körülbelül 10 milliárd forintnyi visszatérítendő, igen kedvezményes kamatozású támogatást ad. Az önerőnek legalább 10 százaléknak kell lennie, amely felmehet egészen 30 százalékig, attól függően, hogy Magyarország mely területén építi ki a hálózatot egy szolgáltató.

Amennyiben a tervek megvalósulnak, 2018-ra nem lesz olyan ház, ahol ne lehetne internetet igényelni, ez lépéskényszerbe hozza a kábelszolgáltatókat, mert aki most nem lép, az vagy kimarad, vagy második szolgáltatóként jelenhet meg egy támogatott versenytárs mögött, ami nem túl jó üzlet. Nekünk mint szakmai szövetségnek ezért nagyon fontos, hogy ha már kiírnak egy ilyen pályázatot, az fair módon történjen.

Milyen esélyek vannak most egy fair, szakmailag megalapozott pályázatra? A kormányzat enyhén szólva is hektikusan és időnként túlzott határozottsággal szól bele a médiapiac különböző szegleteinek életébe.

A kormányzat nagyon elszánt ebben a témában. December óta folyik az előkészítés, és azért még vannak kérdések bennünk. El lehet képzelni, hatalmas adatbázisra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hol vannak még internettel le nem fedett házak. Alapul egy olyan óriási adatbázist vettek, amelyben megtalálható Magyarország összes háza, ezek közül kihúzták az internettel lefedetteket, majd a listát odaadták a szolgáltatóknak, hogy nézzék át, és töröljék azokat a címeket, amelyeknek a lefedése már folyamatban vagy 2018-ig tervben van. Ezt követően maradt mintegy 418 ezer ház, ami, tekintve hogy ebben már minden tanya és piciny zsákfalu benne foglaltatik, nem is magas szám. Egyébként Budapest is relatíve hátrányos helyzetben van, hiszen még sok ellátatlan lakás található a területén.

A problémák abból erednek, hogy az adatbázisba csúsztak hibák: elírások, nem létező házszámok, duplikációk és hiányok. Ha egy szolgáltató mellé egy versenytárs adatbázishibák miatt léphet be állami támogatással, az furcsa helyzetet teremt, és elfogadhatatlanul torzítja a versenyt. Ez teljes joggal aggodalmat kelt a szakmában, és ezért nagyon fontos, hogy kizárólag oda menjen támogatás, ahol szükség van rá.

A kormányzat témát illető lelkesedése odáig is kiterjed, hogy konzultáljon a szakmával annak érdekében, hogy a pályázat értelmes módon valósuljon meg?

Ebből a szempontból a kormányzatot meg kell dicsérjem, ezúttal korrektek voltak, és megfogadták a tanácsainkat. Jelenleg az adatbázishibák javítására várunk, erre ígéretet kaptunk. Van egy olyan téma, amelyben csak kompromisszumos megoldást tudtunk elérni, ez pedig az, hogy a pályázatokat mekkora területre írják ki. Ha településenként írnák ki őket, ahogyan mi szerettük volna, az adott helységben jelen lévő szolgáltató könnyen le tudná fedni azokat a házakat, amelyeket támogatás hiányában a magas költségek miatt eddig nem fedett le. Csakhogy ez több ezer pályázatot eredményezne, ezért a tenderek alapegysége a járás lett. A kormányzat eredetileg megyét szeretett volna, de ez a lehetséges pályázók körét körülbelül a három legnagyobbra szűkítette volna. Nekünk viszont azt kellett megértenünk, hogy a településenkénti pályázatok elbírálása irreálisan sok munkát róna a kiírókra. Így született a kompromisszumos megoldás, amely a kis szolgáltatóknak még mindig nem könnyű, de a kiírás lehetővé teszi a konzorciumban történő indulást, ami a tenderek körülbelül tizedében esélyt ad számukra a nagyok mellett.

Van az a maliciózus mondás, hogy kell, mint tanyára az internet. Mit old meg az infrastruktúra kiépítése szemléletformálás nélkül?

Ezt a kérdést természetesen mi is feltettük, és a kormányzat tisztában van azzal, hogy az infrastruktúra önmagában nem elég. Tyúk-tojás kérdés ez: az internet előnyeit nem lehet elmesélni, a megtapasztalásához viszont szükség van az infrastruktúrára. Az infrastrukturális pályázattal párhuzamosan ugyanakkor kiírnak egy másikat is, amely éppen az edukációra vonatkozik. Ha ez a kettő összeáll, akkor a nem internetezők egy része megnyerhetővé válik.

A SZIP-en túl mi foglalkoztatja jelenleg a kábeles szakmát a konferencia beszélgetései alapján?

Külön panel foglalkozott azzal az örökzöld témával, hogy ki fizet kinek a műsorterjesztők és a csatornák relációjában. Ez aktuális kérdés, mivel előbb-utóbb rendezni kell azt a tiltást, amelynek értelmében a két országos kereskedelmi tévé nem szedhet terjesztési díjat.

A programban hangsúlyosan volt jelen az OTT témája, és a nemzetközi szaksajtó is sokat ír erről. Mit mutat a magyar piaci valóság?

Még mindig csak úton vagyunk az OTT-piac kiépülése felé, nem számítok arra, hogy rövid időn belül palotaforradalmat okoznának e szolgáltatások. Magyarország nem Amerika, a kábelszolgáltatások nagyon eltérő árazása miatt sem. Ha például a Netflix belép a magyar piacra, az amerikaihoz képest jóval alacsonyabb árakkal kell versenyeznie, emellett a szinkronizálás pluszköltséget fog jelenteni számára. A szabályozási környezet miatt az OTT-szolgáltatók hasonló kínálatban gondolkodhatnak, mint a kábelesek, előbbiek leginkább a költséghatékonyság terén lehetnének versenyképesek, ám ez sem valószínű, mivel a kábelszolgáltatók méretgazdaságosabbak a tömegelérés miatt. Idővel az OTT-szolgáltatók versenytárssá válhatnak, ám addig számos dolgot meg kell oldaniuk, és az első években biztosan veszteséget kell finanszírozniuk.

Véleménye szerint tehát a tartalomszolgáltatok nonlineáris igényeit ki tudják szolgálni a jelenleg piacon lévő műsorterjesztők is.

Igen, mindazok, akik hajlandóak és képesek az innovációra, a hálózatfejlesztésre, az extra szolgáltatások bevezetésére.

A SZIP konstrukciója vagy az OTT részéről hamarosan jelentkező verseny egyaránt a kábelpiaci konszolidáció irányába mutatnak.

Bizonyos mértékű konszolidáció mindenképpen várható. A kábelszolgáltatóknak egyre inkább meg kell gondolniuk, hogy képesek lesznek-e beszállni az egyre élesedő versenybe.

Mi a helyzet a kábeladóval (a távközlési cégekre kivetett közműadóval – a szerk.)? Ez éppen azokat a cégeket sújtja a leginkább, amelyek eldugott helyekre is kivitték a hálózatot, mivel az adó alapja a vezetékek hossza. Most meg éppen a maradék távoli, lefedetlen címek „behálózását” támogatná a kormány. Ez növelné csak igazán az adóbevételeket…

Ezzel kapcsolatban van bennünk középtávon aggodalom. Az adótörvény ez idáig nem változott, fizetünk a vezetékek után, amit továbbra is versenytorzítónak gondolunk, mivel a nem vezetékes szakma előnyhöz jut. A SZIP kapcsán viszont jeleztük, hogy ennek eredményeképpen a szolgáltatók elvileg kihúznak nagyságrendileg ezer kilométernyi vezetéket, ám a gyakorlatban nem lesznek motiváltak, ha utána megadóztatják őket. Ezt a kormányzat szerencsére első szóra megértette, így egy jogszabály-módosítás kimondja, hogy a pályázat keretében kiépített hálózatok mentesülnek a közműadó alól, ám mindössze öt évig. Öt évre tehát a helyzet rendezve van, de teljesen biztos, hogy a hatodik évben leépítik a hálózatokat, ha azok nem szereznek elegendő számú előfizetőt.

Honnan számítják az öt évet?

A pályázatok két ütemben még idén lezajlanak, a hálózatokat pedig 2018 végéig kell a nyerteseknek kiépíteniük. Az adómentes időszak az átadástól számított öt évig tart. A feladatunk az, hogy ez alatt az öt év alatt elérjük az adó megszűnését.

Az edukációs programok mikor indulnak el? Ha csak 2018-ban, amikorra a hálózatok utolsó határidővel kiépülnek, nem sok esély lesz a jelentős előfizetőszám-növekedésre.

Az edukációs feladatokat kevésbé követem közelről, de ezek is nagyon fontosak, a kormányzat ezekre is kiírja a pályázatokat. Ha mégsem haladna az ügy megfelelően, fel fogjuk emelni a szavunkat, mert valóban csak akkor van értelme a hálózatfejlesztésnek, ha a fogyasztók tudni fogják, miért jó ez számukra.

A jövő évben mely kérdések foglalkoztatják majd elsősorban a Magyar Kábelkommunikációs Szövetséget?

A SZIP-pályázatokkal kapcsolatban lesz még dolgunk. Szintén foglalkoznunk kell majd a terjesztési díjakkal, egyelőre még él a tilalom a két országos kereskedelmi csatorna esetében, de a kérdés Damoklész kardjaként mindaddig a piac felett lebeg, amíg nem döntenek másképp a törvényhozók. Nagyon friss téma, hogy filmes területen alakulóban van egy, az Artisjushoz hasonló szerzőijog-kezelő társaság. Ez két olyan téma, amely csökkentheti a szakmánk fejlesztésekre fordítható forrásait.

Médiapiac

Rosszhiszeműséggel vádolják a Twittert az oroszok

Március 1-jén lépett hatályba az a törvény, amely szerint a közösségi szolgáltatóknak maguknak kell kiszűrniük és blokkolniuk a tiltott tartalmakat.

Közzétéve:

Pixabay

A tömegtájékoztatási és távközlési felügyelet (Roszkomnadzor) közölte, hogy a Twitter 2017 óta 2862 olyan anyagot nem távolított el, amely Oroszországban tiltott tartalomnak számít – írja az MTI. A hatóság szerint

öngyilkossági módszereket részletező, önpusztításra felszólító, fiatalkorúakat ábrázoló pornográf és kábítószer előállításához való útmutatást tartalmazó anyagokról volt szó.

A Roszkomnadzor a közlemény szerint több mint 28 ezer, tiltott bejegyzések eltávolítását követelő felszólítást intézett az online szolgáltató igazgatóságához.

Oroszországban március 1-jén lépett hatályba az a törvény, amelynek értelmében a közösségi szolgáltatóknak maguknak kell kiszűrniük és haladéktalanul blokkolniuk a tiltott tartalmakat. Ha a szolgáltató nem képes önállóan eldönteni, hogy törvénysértő-e egy tartalom, akkor azt át kell küldenie a Roszkomnadzornak.

Az orosz parlament alsóháza decemberben olyan törvénymódosításokat szavazott meg, amelyek

lehetővé teszik a közösségimédia-szolgáltatók fokozottabb bírságolását, sőt hozzáférhetőségük letiltását is abban az esetben, ha “diszkriminációt” alkalmaznak az orosz médiával szemben.

A Roszkomnadzor kifogásolta, hogy a nagy online szolgáltatók január végén megosztották az Alekszej Navalnij ellenzéki politikus letartóztatása miatt meghirdetett, de a hatóságok által nem engedélyezett tüntetésekre mozgósító üzeneteket.

Vlagyimir Putyin orosz elnök januárban aggodalmát fejezte ki a hivatalban lévő amerikai államfőt, Donald Trumpot letiltó közösségi médiumoknak a kormányokéval vetekedő befolyása miatt. Egy bíróság februárban megbírságolta a Twittert, amiért nem oroszországi szervereken tárolja az orosz állampolgárok adatait.

Tovább olvasom

Médiapiac

Szlovénia megelégelte az álhírháborút Brüsszellel

A szlovén EU-elnökség közeledte látványosan aggasztja a brüsszeli balliberális sajtót, amely immár az Európai Bizottság képviselőinek segítségével kezdett lejáratókampányba a jobboldali koalíciós kormány vezette Szlovéniával szemben.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Reuters/Yves Herman

Július elsejével Szlovénia veszi át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, így a Janez Janša vezette ország fél évig meglehetősen fontos uniós szerephez jut. Utóbbi látványosan aggasztja a brüsszeli balliberális sajtót, amely immár az Európai Bizottság képviselőinek segítségével kezdett lejáratókampányba a jobboldali koalíciós kormány vezette Szlovéniával szemben. A magyar olvasóknak ismerősen csenghet: Janšáéknak a jogállamiság „általános” helyzetét, így a médiapluralizmust és igazságszolgáltatást érintő problémákat róják fel – írja a Magyar Nemzet.

Az Európai Bizottság „házi” lapjában, a Politicóban pedig az utóbbi hetekben számos lejárató cikk jelent meg

– például Szlovénia háborúja a sajtó ellen; Janša miniszterelnök támadja az újságírókatSzlovénia nyugtatni próbál az EU-elnökség közeledtével címekkel. Utóbbi írásban Orbán Viktornak is fontos szerep jut: mint írják, a szlovén kormányfő barátja a magyar miniszterelnöknek, így a szlovénoknak magyarázkodniuk kell, hogy az elnökségi ciklusuk idején majd nem Budapest érdekeinek megfelelően alakítják a tanács agendáját. (A Politico kimondatlanul arra gondolhat, hogy nehogy a szlovén EU-elnökség zárja le a hazánkkal szembeni, hetes cikkely szerinti eljárást – a szerk.). A történtek pikantériája, hogy

az Európai Bizottság is egyértelműen a szlovén kormányt folyamatosan kritizáló balliberális brüsszeli újságírók mellett áll ki, s következetesen elítéli, amikor Janša álhírekkel vádolja vagy hazugnak nevezi – például a balliberális Politico – munkatársait.

Janša meghívót küldött Brüsszelnek

Szlovénia olyannyira megelégelte az álhírháborút, hogy a kormányfő pénteken közzétett egy levelet, amelyben tényfeltáró misszióra hívja az országba az Európai Bizottság képviselőit. Mint azt az Ursula von der Leyennek címzett dokumentumban írta,

már az első szlovén EU-s elnökség idején, 2008-ban is hasonló helyzet állt elő, a sajtó akkor is „féltette” Szlovéniától az uniót, ám most furcsa mód az Európai Unió képviselői is az országgal szemben foglalnak állást. Janša az írásban kiemeli Věra Jourová bizottsági alelnököt, aki az elmúlt napokban ismét élesen bírálta a szlovén sajtó helyzetét.

„Igazából valóban vannak problémák a szlovén demokrácia állapotával. De ennek az okai sokkal régebbre nyúlnak vissza, s a kommunizmus hagyatékában gyökereznek” – vélekedik a kormányfő, egyúttal azt hangoztatva, hogy

nem akarja, hogy Európában állandósuljanak a megalapozatlan vádaskodások a szlovén kormánnyal szemben.

„Remélem, hogy gyorsan megállapodásra tudunk jutni a tényfeltáró misszió megalakulásával és annak szlovéniai látogatásával kapcsolatban” – zárja sorait Janez Janša.

Az Európai Bizottság a csütörtöki és pénteki uniós csúcstalálkozó miatt péntek délutánig hivatalosan nem tudott reagálni a szlovén levélre.

Tovább olvasom

Médiapiac

78. alkalommal adták át a Golden Globe-díjakat

Idén főként olyan filmeket ismert el a HFPA, amelyek illeszkednek a tavalyi BLM-eseményekhez.

Közzétéve:

Pixabay

A koronavírus-világjárvány miatt a szokásos januári időpont helyett február utolsó éjszakáján és ezúttal virtuális gála keretében adták át az elismeréseket.

A hollywoodi külföldi tudósítók szövetsége (HFPA) idei gálája leginkább annyiban emlékeztetett a koronavírus-járvány előtti időszakra, hogy a díjátadót ezúttal is az NBC közvetítette, egy olyan időszakban, amikor a mozik bezárása miatt a filmfogyasztás – és ahogy a Golden Globe példája is mutatja: a díjgálák – elsődleges helye az internet lett – számolt be róla az Origo.

A vörös szőnyeges pompa idén megfakult, a Beverly Hilton nagytermében ugyan helyet foglalt néhány vendég, de ők is az egészségügyi előírásoknak megfelelően maszkban, a szociális távolságtartásra ügyelve egymástól távol ültetve, miközben az online bejelentkezések miatt az idei Golden Globe sokkal inkább emlékeztetett virtuális konferenciára, mintsem a film hollywoodi ünnepére. Ugyanakkor a műsornak furcsa bájt – ha úgy tetszik: az élő adás varázsát – is kölcsönzött a technika ördöge: amikor a legjobb mellékszereplőnek járó díjat elnyerő Daniel Kaluuya bejelentkezett otthonából, hogy megköszönje az elismerést, nem működött a számítógépe mikrofonja, ezért először lekeverték, majd kisvártatva újból képernyőre engedték.

Kaluuya díja a Fekete Párducok chicagói vezetőjéről szóló Judas and the Black Messiah című életrajzi drámában csak azért meglepő, mert voltaképp nem mellékalakja, hanem főszereplője a filmnek. Ugyanakkor épp az ő – a gála menete szempontjából: korai – díjazása már jelezte, hogy

idén főként olyan filmeket ismert el a HFPA, amelyek illeszkednek a tavalyi BLM-eseményekhez, de legalábbis kielégítik a “kvótafetisisztákat”.

Igaz, ezt már akkor lehetett sejteni, amikor a két műsorvezetőnő, Tina Fey és Amy Poehler egymástól távol, de az internet segítségével mégis közösen megtartott gálafelvezető “monológjában” mintegy számonkérték – a nem mellékesen külföldi tudósítókból álló, tagjaikat nem feltétlenül bőrszínük, hanem hivatásuk alapján megválasztó – HFPA-n, miért nincsenek feketék a mintegy 90 tagot számláló tudósító-szövetségben (aprócska megjegyzés: kérdés, hogy mit szólnak a németek Fey humorosnak szánt megjegyzéséhez, miszerint a pletykák szerint a HFPA német tagja tulajdonképpen egy kolbász, aminek arcot rajzoltak).

A HFPA mindenesetre az összesen 14 filmes elismerésből mintegy féltucat díjjal igyekezett ellensúlyozni tagságának “homogén” összetételét: Kaluuya után a legjobb drámai színész díját (posztumusz) nyerte Chadwick Boseman a Ma Rainey: A blues nagyasszonya című életrajzi filmért, a legjobb drámai színésznő pedig ugyancsak egy életrajzi zenés filmben nyújtott alakításáért (The United States vs. Billie Holiday) Andra Day lett.

De az idei legjobb animációnak választott és a legjobb filmzene díjával is kitüntetett Lelki ismeretek is egy jazzkarrierről álmodó fekete középiskolai tanárt állít meséje középpontjába – ennek egyik társ-forgatókönyvírója és társrendezője, Kemp Powers ugyancsak afroamerikai, aki rendezőként épp ezzel a filmmel mutatkozott be, így a Golden Globe 78 éves történetének ő az első “pályakezdő” díjazott fekete rendezője.

De nem csak a két műsorvezetőnő emlegette fel a HFPA összetételét: a legjobb színészként (vígjáték/musical) is díjazott Sacha Baron Cohen a “teljesen fehér” HFPA-nak köszönte meg az elismerést, amikor a Borat Subsequent Moviefilm nyerte a legjobb vígjáték díját.

A HFPA annyira magára vette a tagságának összetételét illető kritikákat, hogy még a gála alatt gyorsan meg is szólaltak a kérdésben. A szövetség elnöke, Ali Sar, alelnöke, Helen Hoehne és az egykori elnök, Meher Tatna együtt igyekeztek megnyugtatni Cohent és a műsorvezetőnőket, hogy hamarosan színesebbé válik a HFPA tagsága (amit korábban azért ért kritika, mert tagságának csupán egynegyede volt főállásban dolgozó újságíró).

A film és tévé világához hasonlóan az újságírásban is fontos a feketék reprezentálása. Szükségünk van fekete tagokra a szervezetünkben – mondta Hoehne a gála alatt, Tatna pedig igyekezett leszögezni, hogy a HFPA számára fontos minden kisebbség jelenléte, amit Sar végül azzal toldott meg, hogy a heterogén közösségeknek nem kivételnek, hanem normának kellene lennie.

Korábban főként a női kvótát kérték számon a HFPA-n, nem is a tagsága, inkább a rendezői és forgatókönyvírói kategóriák jelöltjei miatt. A női alkotók jelölésével ugyan idén kevesebbet foglalkozott az amerikai szaksajtó, de a HFPA 87 tagja a korábbi mulasztásait azzal kompenzálta, hogy a 6 jelölt rendező között 3 nő is volt, és a díjat is végül nő nyerte: a kínai származású Chloé Zhao A nomádok földjé-ért, amelyet idén a legjobb drámának is választottak. De a forgatókönyvírók 5 nomináltja közé is bejutott 2 hölgy – a díjat Aaron Sorkin nyerte A chicagói 7-ek tárgyalása szkripjéért.

A tévés elismerésekkel együtt a streaming-szolgáltatók ünnepévé vált gálán a legtöbb díjat a Netflix vehette át – ugyanakkor épp e szolgáltatóhoz tartozik az idei filmünnep legnagyobb vesztese, a Mank, amelyet a legtöbb, összesen 6 kategóriában jelöltek, de végül egyetlen díjat sem kapott.

Az idei Golden Globe filmes díjai:

Dráma: A nomádok földje

Vígjáték vagy musical: Borat Subsequent Moviefilm

Színésznő (dráma): Andra Day (The United States vs. Billie Holiday)

Színész (dráma): Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)

Színésznő (vígjáték): Rosamund Pike (Fontos vagy nekem)

Színész (vígjáték): Sacha Baron Cohen (Borat Subsequent Moviefilm)

Mellékszereplőnő: Jodie Foster (The Mauritanian)

Mellékszereplő: Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)

Rendező: Chloé Zhao (A nomádok földje)

Idegen nyelvű film: Minari

Animációs film: Lelki ismeretek

Forgatókönyv: Aaron Sorkin (A chicagói 7-ek tárgyalása)

Zene: Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Batiste (Lelki ismeretek)

Betétdal: Diane Warren, Laura Pausini, Niccolò Agliardi: Io Si (Előttem az élet)

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom