Kövess minket!

Médiapiac

Mi lesz veletek, újságírók?

Mint azt korábban megírtam, a koronavírus-járvány rendkívül erőteljes hatással van a médiapiacra is. Nehéz idők várnak a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársaira, különösen miután a hét elején elfogadták – a számtalan magyar és nemzetközi bírálat ellenére – a koronavírus-törvényt. Vajon hogyan alakul át a hazai nyomtatott és elektronikus médiapiac a járvány hatására, milyen befolyása lesz a kialakuló gazdasági válságnak az újságírók életére, és hogy látja a kialakult helyzetet Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke, Martin József, az Európai Újságírók Szövetségének Magyar Tagozatának elnöke, Horváth József, a szövetség titkára és Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke.

Március 30-i plenáris ülésén a parlament hosszú vitát követően, amelyben az ellenzék hangsúlyozta, hogy csak akkor támogatják a kormány javaslatát, ha abba bekerül egy hatvan- vagy kilencvennapos határidő, 138 igen és 53 nem szavazattal, nulla tartózkodás mellett elfogadta a koronavírus-törvényt.

Maga az, hogy ebben a válságos helyzetben világszerte muszáj rendkívüli törvényi felhatalmazást adni az országok vezetőinek, nem meglepő, az sokkal inkább, hogy noha például Angliában és Franciaországban is széles körű és sokak szerint drákói felhatalmazást kaptak a vezetők, Angliában félévente, Franciaországban kéthavonta szükséges azt meghosszabbítani.

A The Guardian Orbán bebetonozott hatalma címmel írt cikket, amely szerint nem meglepő, hogy Magyarországon ez is másképpen működik. Megjegyzik, Orbán Viktortól eddig sem állt távol, hogy a független médiát és a bíróságokat akadályozza, vagy a nem kormányzati szerveket korlátozza.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége már a törvény elfogadása előtt a tájékoztatás korlátozására irányuló szándéknak tekintette azt, szükségtelennek és aránytalannak tartotta a tényközlések szankcionálására vonatkozó tervezett jogszabálymódosítást. A magyar sajtó kormányzattól független orgánumai felelősen jártak el a koronavírus-járvány híreinek közlésekor. A börtönnel történő fenyegetés – a cenzúrát, az öncenzúrát és az elhallgatást erősítő hatása révén – a vírus elleni védekezést nehezíti: nem növeli, hanem csökkenti az emberek biztonságát.

Hozzáteszik, hogy hazánk kivételével Európa egyetlen országában sem merült fel a járvánnyal kapcsolatban a sajtó korlátozásának gondolata: maga az Egészségügyi Világszervezet hangsúlyozta, hogy a közbizalom fenntartásához és a lakosság – szó szerint – életeket mentő informálásához biztosítani kell a kormányzati és egészségügyi intézkedések megvitathatóságát, illetve nyilvánosságbeli kontrollját, ami a sokszínű és a hatalomtól függetlenül működő média nélkül elképzelhetetlen. A WHO szerint a koronavírus megfékezésén dolgozó kormányzatoknak a kritikus sajtó nem az ellenségük, hanem a szövetségesük.

A szövetség érvei a módosítás ellen a következőek voltak:

 

  • A professzionális sajtó nem terjeszt rémhíreket. Amit a kormánypolitikusok, illetve a kormányzati média képviselői a kormánytól független sajtó hírközléseivel kapcsolatban eddig rémhírként emlegettek – hogy a beszámolók szerint nincs elegendő védőfelszerelés, szájmaszk, kézfertőtlenítő; hogy a gyógyítók egy része védőeszközök nélkül dolgozik; hogy keveset tesztelnek és még a bizonyítottan fertőzöttek egy részének a kontaktjait sem tesztelik végig –, az nem rémhír, hanem sajnálatos módon az érintett egészségügyisek sokaságának nyilatkozataival, képekkel, videókkal, számokkal alátámasztott tény. Az újságírás lényegéhez tartozik, hogy ezeket megosztjuk a közvéleménnyel. Aligha szolgálná a védekezés biztonságát, ha a szóban forgó az információkat a jövőben a sajtó nem közölné, hiszen épp a média és a társadalom nyomása tudja kikényszeríteni a korrekciót.
  • A szabad tájékozódás és tájékoztatás joga olyan alapjog, amely a hatályos alkotmány szerint az állampolgárokat minden körülmények között megilleti, és amelyet csak más alkotmányos jog érvényesülése érdekében, az ahhoz szükséges mértékben lehet korlátozni. Egyetlen gyakorlati példa és egyetlen jogi érvelés sem támasztja alá, hogy a büntetőjogi szigorítás szükséges és arányos feltétele valamely alapjogunk biztosításának.
  • A magyar jogban a Btk. egyfajta ultima ratio, amelyet csak akkor vet be a jogalkotó, ha az elérni kívánt célt más eszközzel nem lehet megvalósítani. Ugyanakkor, mint fentebb jeleztük, szó sincs arról, hogy a magyar sajtóban elharapózott volna a járvánnyal kapcsolatos rémhírek terjesztése, és minden más próbálkozás meghiúsulása után ehhez a végső, büntetőjogi eszközhöz kellene folyamodni.

 

A MÚOSZ szerint az egész magyar társadalom érdeke, hogy az újságírók a járvány idején is szabadon dolgozhassanak, és ne kelljen fenyegetve érezniük magukat amiatt, hogy a korrekt tényközléseik következtében szabadságvesztésre ítélhetik őket. Ezért kérték a kormányt, hogy az említett passzust törölje a törvénytervezetből. Kérték a magyar parlamenti képviselőket, hogy amennyiben mégis az eredeti törvényszöveg kerül eléjük szavazásra, akkor azt ne szavazzák meg. Azóta tudjuk, a törvényt elfogadták, azóta hatályba is lépett.

Magyarországon a rémhírterjesztés büntetőjogi kategória, vagyis aki álhíreket terjeszt, azzal szemben az állam korábban is a törvény szigorával tudott fellépni. Ahogy Hargitai Miklós, a szövetség elnöke mondja, a valós tények hamis színben történő feltüntetését eddig is lehetett szankcionálni – helyreigazítással, mostantól pedig akár öt év börtönnel sújthatják. Ami teljesen életszerűtlen, főleg annak ismeretében, hogy a kormánypárti képviselők maguk is elismerték: a sajtó nem terjeszt rémhíreket.

Nem látom értelmét ennek a törvényi rendelkezésnek azon kívül, hogy visszatartó erőként hathat a szerzőkre és a kiadókra. De nem a jogsértéstől fogja visszatartani őket, hanem a kormány számára kényelmetlen tények közlésétől.

Ugyanakkor a kormányzati térfélen látható aggasztó tendenciákban nem merül ki a helyzet súlyossága. Hargitai Miklós szerint nem tudható biztosan, hogyan alakul át a hazai nyomtatott és elektronikus médiapiac a koronavírus járvány hatására, de a 2008-as válság utánihoz hasonló átrendeződést vár. Azt is biztosra veszi, hogy erősödik a nyomás a printről az online felé. Mint mondja, ha a cégek bajba kerülnek, azonnal vágnak a reklámbüdzsén, és az eltűnő hirdetéseknek a válság után csak egy részük tér majd vissza.

A nyomtatott lappiac helyzetét különösen nehéznek írja le:

Sem a nyomdai, sem a terjesztési szektorban nincs verseny, a nyomdapiacon kvázi-monopolhelyzet van, a postai terjesztőhálózatot lerobbant állapotban éri a válság. Nem kedvezőek a hazai nyomtatott sajtó kilátásai.

A legnagyobb taglétszámú újságírószervezet tagságának zöme ebben a pillanatban még nem érzékeli közvetlenül, egzisztenciális értelemben a közelítő válságot. De amennyiben súlyosbodna, a MÚOSZ jogi tanácsadással, illetve – amíg a lehetőségeik engedik – szociális támogatással próbál meg segíteni az újságíróknak.

Martin József, az Európai Újságírók Szövetségének Magyar Tagozatának elnöke, valamint Horváth József, a szövetség titkára szerint a járvány hatásának teljes felmérése még nagyon korai. Pillanatnyilag az látják kézenfekvőnek, hogy a járvány erősíti a digitális platformot, a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedései további pozíciókhoz juttatják az online lapokat, termékeket, és tovább gyengíti a printet. „Érdemes lesz figyelni a többi országot, az európaiakat mindenképpen, az ázsiaiak közül Dél-Koreát és Japánt. Hogy az előbb vázolt tendenciák mennyire lesznek maradandók, az nyilván nagyrészt attól függ, hogy a járvány mikor ér a leszálló ágazatba, amíg nem látjuk a végét, nem sok értelme van jósolni. Általánosságban annyi megállapítható, hogy a médiapiac mindig is része és függvénye az általános gazdasági helyzetnek. Ha a járvány utánra ígért különböző hazai és európai uniós csomagok jóvoltából a gazdaság viszonylag gyorsan magához tér, akkor ez kedvezően hat majd a médiapiacra is. És ennek ellenkezője is érvényes, nyilvánvalóan” – mondják.

Offline lapbezárások sajnos eddig is szép számmal voltak, nem lesz ez másképpen a jövőben sem, amint ezt a világ legerősebb médiapiacain is tapasztalhatjuk.

Az újságírók egy része ilyenkor nehéz helyzetbe kerül, s idehaza csak a széles értelemben vett szakmai szolidaritástól várható csekély szintű támogatás, ám e téren nem számíthatunk kedvező változásra. A kettészakadt magyar médiapiac kisebbik része továbbra is ráutalt lesz külső támogatókra, és ha a válság miatt a hirdetések apadása új szakaszba ér, az bizonyosan tovább nehezíti a független média helyzetét.

Ami pedig konkréten az Európai Újságírók Szövetségét, illetve annak Magyar Tagozatát illeti:

Nekünk nincs vagyonunk, ingatlanunk, kizárólag a tagdíjakból tartjuk fenn magunkat, így tagjainkat legfeljebb jó tanácsokkal tudjuk ellátni.

A Főszerkesztők Fóruma nem üzleti szerveződés, így piaci folyamatokat illetően nem szívesen jósolnak, nem a szakterületük, de azt nyilvánvalónak látják, hogy üzletileg súlyosan fogja érinteni a piaci szereplőket a válság, ami sosem tesz jót a minőségi újságírásnak, mert beszűkülnek a rendelkezésre álló erőforrásai, csökken a munkavállalói biztonság, tehát ez esetben az újságírók létbiztonsága, ami végső soron ahhoz vezet, hogy kevesebb ember végez majd ugyanannyi munkát kevesebb pénzért, fáradtabban és nagyobb bizonytalanságban. „Eközben furcsa paradoxonként sosem volt ekkora szükség és igény médiára, hiszen az aggodalom és elszigetelődés idején a média a világgal való kapcsolattartás és az ilyenkor életbevágóan fontos információk szinte egyetlen, de mindenképpen fő forrása. Ez látszik is a forgalmi adatokból. A kiélezett helyzetekben nyújtott teljesítményt nem felejti el a közönség, most nem lehet félrevezető címekkel, Facebook-kal, kattintás-vásárlással eredményt elérni – ilyen értelemben ez az újságírás aranykora, miközben gazdasági értelemben egy rettentően terhelt időszaka” – mondja Weyer Balázs elnök, majd hozzáteszi:

A szerkesztőségek és kiadók nagy része nagyon jól vizsgázik egyelőre. Miközben nyilvánvalóan lesznek szerkesztőségek, akik nem élik túl ezt a válságot, azok, akik igen, és kiállják a nehéz idők próbáját szakmailag, a válság után olyan bizalmi tőkével rendelkeznek majd a közönség előtt, ami egy nagyon szép korszak, a sajtó és a közönség közötti új reneszánsz alapja lehet majd a számukra.

Addig azonban még sok idő telik majd el és sok fájdalmas lépésnek leszünk a tanúi. A legnagyobb esélye a túlélésre azoknak van, akiknek kellően rugalmas a menedzsment gondolkodása, a cég üzleti modellje, például a fizetős online tartalmak biztosan felértékelődnek, mint látjuk, és ahol a legelkötelezettebbek az újságírók a közönségük és a cég iránt.

Médiapiac

Rosszhiszeműséggel vádolják a Twittert az oroszok

Március 1-jén lépett hatályba az a törvény, amely szerint a közösségi szolgáltatóknak maguknak kell kiszűrniük és blokkolniuk a tiltott tartalmakat.

Közzétéve:

Pixabay

A tömegtájékoztatási és távközlési felügyelet (Roszkomnadzor) közölte, hogy a Twitter 2017 óta 2862 olyan anyagot nem távolított el, amely Oroszországban tiltott tartalomnak számít – írja az MTI. A hatóság szerint

öngyilkossági módszereket részletező, önpusztításra felszólító, fiatalkorúakat ábrázoló pornográf és kábítószer előállításához való útmutatást tartalmazó anyagokról volt szó.

A Roszkomnadzor a közlemény szerint több mint 28 ezer, tiltott bejegyzések eltávolítását követelő felszólítást intézett az online szolgáltató igazgatóságához.

Oroszországban március 1-jén lépett hatályba az a törvény, amelynek értelmében a közösségi szolgáltatóknak maguknak kell kiszűrniük és haladéktalanul blokkolniuk a tiltott tartalmakat. Ha a szolgáltató nem képes önállóan eldönteni, hogy törvénysértő-e egy tartalom, akkor azt át kell küldenie a Roszkomnadzornak.

Az orosz parlament alsóháza decemberben olyan törvénymódosításokat szavazott meg, amelyek

lehetővé teszik a közösségimédia-szolgáltatók fokozottabb bírságolását, sőt hozzáférhetőségük letiltását is abban az esetben, ha “diszkriminációt” alkalmaznak az orosz médiával szemben.

A Roszkomnadzor kifogásolta, hogy a nagy online szolgáltatók január végén megosztották az Alekszej Navalnij ellenzéki politikus letartóztatása miatt meghirdetett, de a hatóságok által nem engedélyezett tüntetésekre mozgósító üzeneteket.

Vlagyimir Putyin orosz elnök januárban aggodalmát fejezte ki a hivatalban lévő amerikai államfőt, Donald Trumpot letiltó közösségi médiumoknak a kormányokéval vetekedő befolyása miatt. Egy bíróság februárban megbírságolta a Twittert, amiért nem oroszországi szervereken tárolja az orosz állampolgárok adatait.

Tovább olvasom

Médiapiac

Szlovénia megelégelte az álhírháborút Brüsszellel

A szlovén EU-elnökség közeledte látványosan aggasztja a brüsszeli balliberális sajtót, amely immár az Európai Bizottság képviselőinek segítségével kezdett lejáratókampányba a jobboldali koalíciós kormány vezette Szlovéniával szemben.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/Reuters/Yves Herman

Július elsejével Szlovénia veszi át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, így a Janez Janša vezette ország fél évig meglehetősen fontos uniós szerephez jut. Utóbbi látványosan aggasztja a brüsszeli balliberális sajtót, amely immár az Európai Bizottság képviselőinek segítségével kezdett lejáratókampányba a jobboldali koalíciós kormány vezette Szlovéniával szemben. A magyar olvasóknak ismerősen csenghet: Janšáéknak a jogállamiság „általános” helyzetét, így a médiapluralizmust és igazságszolgáltatást érintő problémákat róják fel – írja a Magyar Nemzet.

Az Európai Bizottság „házi” lapjában, a Politicóban pedig az utóbbi hetekben számos lejárató cikk jelent meg

– például Szlovénia háborúja a sajtó ellen; Janša miniszterelnök támadja az újságírókatSzlovénia nyugtatni próbál az EU-elnökség közeledtével címekkel. Utóbbi írásban Orbán Viktornak is fontos szerep jut: mint írják, a szlovén kormányfő barátja a magyar miniszterelnöknek, így a szlovénoknak magyarázkodniuk kell, hogy az elnökségi ciklusuk idején majd nem Budapest érdekeinek megfelelően alakítják a tanács agendáját. (A Politico kimondatlanul arra gondolhat, hogy nehogy a szlovén EU-elnökség zárja le a hazánkkal szembeni, hetes cikkely szerinti eljárást – a szerk.). A történtek pikantériája, hogy

az Európai Bizottság is egyértelműen a szlovén kormányt folyamatosan kritizáló balliberális brüsszeli újságírók mellett áll ki, s következetesen elítéli, amikor Janša álhírekkel vádolja vagy hazugnak nevezi – például a balliberális Politico – munkatársait.

Janša meghívót küldött Brüsszelnek

Szlovénia olyannyira megelégelte az álhírháborút, hogy a kormányfő pénteken közzétett egy levelet, amelyben tényfeltáró misszióra hívja az országba az Európai Bizottság képviselőit. Mint azt az Ursula von der Leyennek címzett dokumentumban írta,

már az első szlovén EU-s elnökség idején, 2008-ban is hasonló helyzet állt elő, a sajtó akkor is „féltette” Szlovéniától az uniót, ám most furcsa mód az Európai Unió képviselői is az országgal szemben foglalnak állást. Janša az írásban kiemeli Věra Jourová bizottsági alelnököt, aki az elmúlt napokban ismét élesen bírálta a szlovén sajtó helyzetét.

„Igazából valóban vannak problémák a szlovén demokrácia állapotával. De ennek az okai sokkal régebbre nyúlnak vissza, s a kommunizmus hagyatékában gyökereznek” – vélekedik a kormányfő, egyúttal azt hangoztatva, hogy

nem akarja, hogy Európában állandósuljanak a megalapozatlan vádaskodások a szlovén kormánnyal szemben.

„Remélem, hogy gyorsan megállapodásra tudunk jutni a tényfeltáró misszió megalakulásával és annak szlovéniai látogatásával kapcsolatban” – zárja sorait Janez Janša.

Az Európai Bizottság a csütörtöki és pénteki uniós csúcstalálkozó miatt péntek délutánig hivatalosan nem tudott reagálni a szlovén levélre.

Tovább olvasom

Médiapiac

78. alkalommal adták át a Golden Globe-díjakat

Idén főként olyan filmeket ismert el a HFPA, amelyek illeszkednek a tavalyi BLM-eseményekhez.

Közzétéve:

Pixabay

A koronavírus-világjárvány miatt a szokásos januári időpont helyett február utolsó éjszakáján és ezúttal virtuális gála keretében adták át az elismeréseket.

A hollywoodi külföldi tudósítók szövetsége (HFPA) idei gálája leginkább annyiban emlékeztetett a koronavírus-járvány előtti időszakra, hogy a díjátadót ezúttal is az NBC közvetítette, egy olyan időszakban, amikor a mozik bezárása miatt a filmfogyasztás – és ahogy a Golden Globe példája is mutatja: a díjgálák – elsődleges helye az internet lett – számolt be róla az Origo.

A vörös szőnyeges pompa idén megfakult, a Beverly Hilton nagytermében ugyan helyet foglalt néhány vendég, de ők is az egészségügyi előírásoknak megfelelően maszkban, a szociális távolságtartásra ügyelve egymástól távol ültetve, miközben az online bejelentkezések miatt az idei Golden Globe sokkal inkább emlékeztetett virtuális konferenciára, mintsem a film hollywoodi ünnepére. Ugyanakkor a műsornak furcsa bájt – ha úgy tetszik: az élő adás varázsát – is kölcsönzött a technika ördöge: amikor a legjobb mellékszereplőnek járó díjat elnyerő Daniel Kaluuya bejelentkezett otthonából, hogy megköszönje az elismerést, nem működött a számítógépe mikrofonja, ezért először lekeverték, majd kisvártatva újból képernyőre engedték.

Kaluuya díja a Fekete Párducok chicagói vezetőjéről szóló Judas and the Black Messiah című életrajzi drámában csak azért meglepő, mert voltaképp nem mellékalakja, hanem főszereplője a filmnek. Ugyanakkor épp az ő – a gála menete szempontjából: korai – díjazása már jelezte, hogy

idén főként olyan filmeket ismert el a HFPA, amelyek illeszkednek a tavalyi BLM-eseményekhez, de legalábbis kielégítik a “kvótafetisisztákat”.

Igaz, ezt már akkor lehetett sejteni, amikor a két műsorvezetőnő, Tina Fey és Amy Poehler egymástól távol, de az internet segítségével mégis közösen megtartott gálafelvezető “monológjában” mintegy számonkérték – a nem mellékesen külföldi tudósítókból álló, tagjaikat nem feltétlenül bőrszínük, hanem hivatásuk alapján megválasztó – HFPA-n, miért nincsenek feketék a mintegy 90 tagot számláló tudósító-szövetségben (aprócska megjegyzés: kérdés, hogy mit szólnak a németek Fey humorosnak szánt megjegyzéséhez, miszerint a pletykák szerint a HFPA német tagja tulajdonképpen egy kolbász, aminek arcot rajzoltak).

A HFPA mindenesetre az összesen 14 filmes elismerésből mintegy féltucat díjjal igyekezett ellensúlyozni tagságának “homogén” összetételét: Kaluuya után a legjobb drámai színész díját (posztumusz) nyerte Chadwick Boseman a Ma Rainey: A blues nagyasszonya című életrajzi filmért, a legjobb drámai színésznő pedig ugyancsak egy életrajzi zenés filmben nyújtott alakításáért (The United States vs. Billie Holiday) Andra Day lett.

De az idei legjobb animációnak választott és a legjobb filmzene díjával is kitüntetett Lelki ismeretek is egy jazzkarrierről álmodó fekete középiskolai tanárt állít meséje középpontjába – ennek egyik társ-forgatókönyvírója és társrendezője, Kemp Powers ugyancsak afroamerikai, aki rendezőként épp ezzel a filmmel mutatkozott be, így a Golden Globe 78 éves történetének ő az első “pályakezdő” díjazott fekete rendezője.

De nem csak a két műsorvezetőnő emlegette fel a HFPA összetételét: a legjobb színészként (vígjáték/musical) is díjazott Sacha Baron Cohen a “teljesen fehér” HFPA-nak köszönte meg az elismerést, amikor a Borat Subsequent Moviefilm nyerte a legjobb vígjáték díját.

A HFPA annyira magára vette a tagságának összetételét illető kritikákat, hogy még a gála alatt gyorsan meg is szólaltak a kérdésben. A szövetség elnöke, Ali Sar, alelnöke, Helen Hoehne és az egykori elnök, Meher Tatna együtt igyekeztek megnyugtatni Cohent és a műsorvezetőnőket, hogy hamarosan színesebbé válik a HFPA tagsága (amit korábban azért ért kritika, mert tagságának csupán egynegyede volt főállásban dolgozó újságíró).

A film és tévé világához hasonlóan az újságírásban is fontos a feketék reprezentálása. Szükségünk van fekete tagokra a szervezetünkben – mondta Hoehne a gála alatt, Tatna pedig igyekezett leszögezni, hogy a HFPA számára fontos minden kisebbség jelenléte, amit Sar végül azzal toldott meg, hogy a heterogén közösségeknek nem kivételnek, hanem normának kellene lennie.

Korábban főként a női kvótát kérték számon a HFPA-n, nem is a tagsága, inkább a rendezői és forgatókönyvírói kategóriák jelöltjei miatt. A női alkotók jelölésével ugyan idén kevesebbet foglalkozott az amerikai szaksajtó, de a HFPA 87 tagja a korábbi mulasztásait azzal kompenzálta, hogy a 6 jelölt rendező között 3 nő is volt, és a díjat is végül nő nyerte: a kínai származású Chloé Zhao A nomádok földjé-ért, amelyet idén a legjobb drámának is választottak. De a forgatókönyvírók 5 nomináltja közé is bejutott 2 hölgy – a díjat Aaron Sorkin nyerte A chicagói 7-ek tárgyalása szkripjéért.

A tévés elismerésekkel együtt a streaming-szolgáltatók ünnepévé vált gálán a legtöbb díjat a Netflix vehette át – ugyanakkor épp e szolgáltatóhoz tartozik az idei filmünnep legnagyobb vesztese, a Mank, amelyet a legtöbb, összesen 6 kategóriában jelöltek, de végül egyetlen díjat sem kapott.

Az idei Golden Globe filmes díjai:

Dráma: A nomádok földje

Vígjáték vagy musical: Borat Subsequent Moviefilm

Színésznő (dráma): Andra Day (The United States vs. Billie Holiday)

Színész (dráma): Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)

Színésznő (vígjáték): Rosamund Pike (Fontos vagy nekem)

Színész (vígjáték): Sacha Baron Cohen (Borat Subsequent Moviefilm)

Mellékszereplőnő: Jodie Foster (The Mauritanian)

Mellékszereplő: Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)

Rendező: Chloé Zhao (A nomádok földje)

Idegen nyelvű film: Minari

Animációs film: Lelki ismeretek

Forgatókönyv: Aaron Sorkin (A chicagói 7-ek tárgyalása)

Zene: Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Batiste (Lelki ismeretek)

Betétdal: Diane Warren, Laura Pausini, Niccolò Agliardi: Io Si (Előttem az élet)

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom