Kövess minket!

Médiapiac

Mesterséges intelligencia kontra szerzői jog

Napjaink egyik legfontosabb tudományos kérdése, hogy mi a jövője a mesterséges intelligenciának, és ennek függvényében például a gazdaságnak, az információs társadalomnak, sőt magának az emberi fajnak. Ugyan szokatlan felvetés, de léteznek olyan peremterületek, ahol a mesterséges intelligencia és a szerzői jog érdekei és értékei is találkoznak.

Isaac Asimov 1976-os, A két évszázados ember (The Bicentennial Man) – majd Asimov és Robert Silverberg ennek alapján készült 1992-es, A pozitron-ember (The Positronic Man) – című írásában Andrew (NDR-113), egy háztartási robot emberré válásának rögös, kétszáz éves folyamatát ismerhetjük meg. Az 1999-ben Robin Williams főszereplésével megfilmesített alkotás Asimov robotvilágának egyik legérdekesebb darabja, amely olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az érzelem és értelem, a rabszolgaság és szabadság, a szerelem, a humanizmus, a szellemi kreativitás. A történet egyik fontos eleme, hogy Andrew a háztartási feladatainak kötelességszerű teljesítése mellett örömét leli a fafaragásban. Ennek eredményeként olyan kreatív alkotásokat hoz létre (például kakukkos órákat), amelyeket a robot tulajdonosa, Richard Martin részben Andrew javára értékesít. A rendkívül szerteágazó, összességében a „mi az ember?” kérdésre választ kereső mű így egy apró szeletében a szerzői jog és a mesterséges intelligenciával rendelkező, önmagát folyamatosan fejlesztő robot viszonyrendszerét is körbejárja.

Ha Asimov robotvilága valósággá válna, és a szerzői jog jelenlegi paradigmája fennmaradna, Andrew egyáltalán nem rendelkezhetne szerzői jogokkal. A szerzői jog jellegéből adódóan csak az emberek kreatív alkotásait védi. (Rendkívül érdekes vita alapja lehet, hogy a történet szerint Andrew emberként hunyt el, mivel pozitronagyának élő szövetre cserélését követően az arra illetékesek elismerték az emberi mivoltát. Más szóval halála pillanatában Andrew már nem robot, hanem ember volt, akit megillethettek a szerzői jogok.)

A mesterséges intelligencia fejlődése jelenlegi ütemét látva azonban reális kérdésként merülhet fel, hogy egy ember gyártotta, de az algoritmusai által gyűjtött adatok segítségével önmagát továbbfejlesztő szoftver vagy robot képes lehet-e olyan alkotást létrehozni, amely elvben kielégíti a szerzői jogi védelem minimumkövetelményét: az egyéni, eredeti jelleget.

Ehhez a kérdéshez azonban nem csak a szerzői jog hagyományos irányából közelíthetünk. A szellemi alkotások kereskedelmi vonatkozásait középpontba emelő TRIPS-megállapodás 1994-es elfogadása óta világos, hogy a szerzői jogban már nem a kulturális jellegzetességek dominálnak. (Reálisan már ezt megelőzően is a kizárólagos vagyoni jogok bírtak nagyobb relevanciával, de a szerző személye és az őt megillető, személyhez fűződő jogok legalább akkora figyelmet érdemeltek, különösen az európai országokban.) Így Andrew és bármely más, mesterséges intelligenciával rendelkező entitás alkotómunkáját megközelíthetjük a puszta értékesíthetőség irányából is.

Hogy ez a gondolat mennyire nem irracionális, azt például a DogVinci „művésznéven” ismert fekete labrador 65–350 dollár közötti áron értékesített festményei, sőt az ezek mintájával előállított, 195 dollárért kapható nyakkendők ténye is igazolja. Az 1960-as években pedig egy Peter névre hallgató csimpánz Pierre Brassau művésznév alatt kiállított festményei eredményeztek majdnem osztatlan sikert a műkritikusok körében. Ahogy Andrew, úgy DogVinci és Pierre Brassau/Peter sem rendelkezik szerzői jogokkal. Ezekre azonban nincs is szükség, ha a kérdés az, hogy a kreatív festmények és más művészeti alkotások bevételt termelhetnek-e (Richard Martinnak, DogVinci tulajdonosának vagy a Pierre Brassaunak otthont adó állatkertnek).

A gépek kreatív alkotásai nem csak Asimov világában léteznek. Ismert olyan algoritmus, amelyik álomképeket fest, amelyik zeneművet alkot, amelyik haikut ír, vagy amelyik csiripel a Twitteren. A Project Debater algoritmusa pedig érvelni és beszédet mondani tanult meg. Ráadásul olyan jól sikerült, hogy harcedzett szónokokat megszégyenítő alapossággal tudta kifejteni álláspontját egy általa addig nem ismert kérdésben.

Hogy ezek a potenciálisan szerzői műként is értékelhető tartalmak mennyire esztétikusak, szebbek-e, kellemesebbek-e, mint egy emberi alkotás, ugyancsak vita tárgya lehet. Yuval Noah Harari Homo Deus című híres könyvében említi azt a zenei párbajt/kísérletet, amelyben a közönségnek arról kellett véleményt formálnia, hogy az előadott három zenemű közül melyiket írta Bach, melyiket a David Cope zeneprofesszor által fejlesztett EMI (Experiments in Musical Intelligence) algoritmus és melyiket Steve Larson, az Oregoni Egyetem zeneprofesszora. A kutatók és a komponistapárbajt kezdeményező Larson legnagyobb megdöbbenésére a közönség az algoritmus zeneművét vélte Bach alkotásának (mondhatni, a „legszebbnek”), Bachét Larsonénak és Larsonét az algoritmusénak (mondhatni, a „leggépiesebbnek”).

Igaz, hogy ennek a kísérletnek és általában véve a „szépségnek” a szerzői jog világában semmi relevanciája nincs, mert a jogszabályok nem védik az esztétikumot (ahogy egy mű minőségi és mennyiségi jellegzetességeit sem). A szerzői jog csak az egyéni, eredeti alkotásokat védi, amelyeket szerzője saját maga kreált szellemi energiáinak segítségül hívásával, mások művének szolgai másolása nélkül. A szerzői jog világában nemcsak Beethoven vagy Picasso darabjai részesülhetnek így védelemben, de az erősen rétegstílusnak tekinthető indusztriális metál, a számos társadalomban nyíltan is megvetett pornográf tartalmak vagy az átlagember számára csekély szépséget tükröző, művészi installáció céljából kiállított piszoár is.

Ami mindezekben – ideértve az algoritmusok álomképeit, zeneműveit, haikuit, beszédeit, tweetjeit is – közös, az az értékesíthetőség lehetősége. Vagyis bár a szerzői jog jelenlegi állása szerint nem vitás, hogy a mesterséges intelligenciát nem illeti meg a jogvédelem, ám ez könnyen meddő kérdéssé válhat. A mesterséges intelligencia működtette algoritmusok alkalmasak az adatok olyan szintű feldolgozására, amely addig nem tapasztalt mélységű adatbázisokat hoz létre, számítógépes szoftvereket szül, esetleg 3D-s nyomtatás révén iparilag hasznosítható alkotásokat vagy műremekeket hoz létre. Ezek pedig szerzői jogi védelem nélkül is komoly bevételeket eredményezhetnek fejlesztőik javára.

Igaz, jelenleg nem algoritmusok zeneműveit hallgatjuk (az EMI szoftvernek amúgy volt lemezszerződése), nem az ő festményeiket nézzük a múzeumokban (bár az interneten akadálytalanul hozzáférhetünk ilyenekhez is), politikai beszédírónak (és szellemírónak) is hús-vér embereket alkalmazunk még, és egyelőre a Project Debatert sem tervezik a fejlesztői értékesíteni. Ritka kivétel, hogy a már említett David Cope-nak egy másik algoritmusa, az Annie haikukat is írt. Ezek közül Cope többet is beválogatott a Comes the Fiery Night – 2,000 Haikus by Man and Machine című gyűjteménybe. Igaz, nem tudni, melyik haiku az Annie és melyik ember alkotása.

Ennek ellenére senki nem dőlhet hátra azt gondolván, hogy a művészetek, a tudományok és az irodalom területén ne történhetne gyökeres fordulat. Könnyen előfordulhat, hogy előbb szűkebb körben (például a big data elemzésekor), majd tágabb körben (például mesterséges intelligencia által komponált zeneművek internetes rádiója révén) központi szerephez fognak jutni az algoritmusok.

Jelenleg is számos olyan szoftver létezik, amely formálja, sőt egyenesen irányítja a tartalomfogyasztást és azon keresztül a közízlést. Különösen a zenei streaming világában jutnak központi szerephez azok a programok, amelyek monitorozzák a közönség/előfizetők fogyasztási szokásait. Ez a dal nem tetszett, mert gyorsan átugrottam? A program tanul, és legközelebb hátrébb sorolja a „véletlen” játszási listán az adott darabot. Ez a dal tetszett? Akkor legközelebb egy hasonlót is ajánl a szolgáltatás a fogyasztónak, hátha az is elnyeri a tetszését. Ugyanez a logika uralkodik az Amazon online könyvesboltjában is. Mi a közös Harari már említett Homo Deus című könyvében és Bob Woodward Fear – Trump in the White House című bestsellerében? Tartalmilag vélhetően nagyon kevés (utóbbit nem állt módomban elolvasni), ám az Amazon szerint sokan azok közül, akik Harari könyvét megvették, ugyancsak beszerezték Woodward írását.

Ezek az algoritmusok komoly hatással lehetnek a szerzői jog világára. Miközben nem lehet elmenni a bennük rejlő praktikum mellett, a bennük rejlő veszélyek sem elhanyagolhatóak. Ahogy hosszú ideje a rádiók is komoly szűrésen átesett hangfelvételeket játszanak csak, úgy az is reális lehetőség, hogy a digitális piactereken a népszerű művek aránytalanul elnyomják majd a kevésbé népszerűeket. Lesz első osztályú tartalom, és lesz minden más. Csak az kerülhet az első osztály luxusába, vagy épp kerülhet ki onnan, akit az algoritmus akar ott elhelyezni vagy onnan eltávolítani.

Hosszú távon – ha egyelőre megmaradnak az emberi alkotók a zene, a film, a televízió stb. világában – ez tovább fokozhatja a már most is jól megfigyelhető „blockbusterjelenséget”. Más szóval sok előállító inkább biztosra megy majd, olyan tartalmak gyártására fogja fordítani erőforrásainak számottevő részét, amelyeket az algoritmus „borítékolhatóan” fel fog venni az első osztályba. Nehezen vitatható, hogy az minősül népszerűnek, amit a közönség szeret. Ezért lehet az, hogy egy szuperhősös történet sokkal nagyobb bevételt generál manapság, mint egy történelmi dráma, pedig mondavalóját tekintve messze nem kérdéses, melyik „értékesebb” darab. A szerzői jog szempontjából persze mindez mellékkörülmény. Ami fontos, hogy a fogyasztó hozzájusson ahhoz a tartalomhoz, amiért hajlandó fizetni. Ezért lehet az, hogy bár a mesterséges intelligencia potenciális veszélyt jelenthet az emberi alkotók jövőjére nézve, a tartalom-előállítók minden korábbinál hatékonyabb és hűségesebb szövetségeseként tevékenykedhet.

A szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának habilitált docense.

Médiapiac

Brutálisan veszteséges a Disney+

Közel egy milliárd dollár a streamingszolgáltató vesztesége, a veszteség mértéke 50 százalékot emelkedett tavaly óta.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Szerdán éjjel jött ki a Disney+ harmadik negyedéves pénzügyi jelentése. A streamingszolgáltatóhoz tartoznak a Disney, Pixar, Marvel, Star Wars valamint a 20th Century Foxhoz tartozó filmek. Az előfizetők száma 137,7 millióról 152,1 millióra növekedett, az ebből származó bevétel is nőtt 23 százalékot, viszont a nettó veszteség a tavalyi 0,6 milliárdról 0,9 milliárdra nőtt, közel 50 százalékkal.

A veszteség növekedésnek hátterében a saját gyártású produkciók számának valamint ezek gyártási költségeinek emelkedése áll.

Növekvő veszteség = Áremelés

A növekvő veszteségek miatt a Disney+ anyavállalata egy nem túl meglepő megoldást eszelt ki: árat emelnek – számolt be róla a Mandiner.

A hazánkat és Európát érintő új árakról még nincsen információ, viszont az Egyesült Államokban a korábbi $7.99-től $10.99-re emelnek valamint bevezetnek egy új, reklámokkal tarkított csomagot $7.99-ért.

Tovább olvasom

Médiapiac

Tíz évre kiutasították Oroszországból a dán közmédia újságíróját

A hét elején megtagadták Matilde Kimer, a Danmarks Radio tudósítójának a belépését a moszkvai repülőtéren és azonnal ki is toloncolták az országból.

Közzétéve:

A hatóságok közlése szerint a lépésre biztonsági és védelmi okokból volt szükség. Az újságíró további magyarázatot nem kapott, aki szerint elsősorban ez azért történhetett, mert az ukrajnai háborút háborúnak nevezete tudósításaiban, ami Oroszországban illegális, továbbá többször is járt Ukrajnában, amit szintén nem néznek jó szemmel.

Kimer mellett többek között 41 brit újságírót – például a BBC, a The Guardian, a Daily Telegraph és a Sky News alkalmazottait –is nem kívánatos személynek tekintenek az országban. Idén február óta legalább 150 orosz újságíró hagyta el Oroszországot, mert megtiltották nekik, hogy szabadon tudósítsanak az ukrajnai háborúról.

Az országban maradó újságírók körülményei pedig egyre nehezednek. Az orosz hatóságok azzal fenyegetőznek, hogy feloszlatják az Orosz Újságírók Szakszervezetét, vélhetően azért, mert állást foglaltak az ukrajnai háborúról, illetve kiálltak a bebörtönzött újságírók mellett – számolt be róla a Magyar Nemzet.

„Ez egy újabb támadás az újságírás és a sajtószabadság ellen Oroszországban” – mondta el Erik Halkjaer, Riporterek Határok Nélkül elnöke a svéd köztévének. Hozzátette, ha Svédország csatlakozik a NATO-hoz, akkor tovább nő annak a kockázata, hogy Moszkva svéd újságírókat küldjön haza. 

Tovább olvasom

Médiapiac

Fischer Gábor: Elégedettek vagyunk az adatokkal

A TV2 programigazgatója szerint hosszú pályafutása lehet a Dancing with the Stars produkciónak Magyarországon. A csatorna hétfőn mutatta be az új évad szereplőit, műsorvezetőit és zsűrijét. Lékai-Kiss Ramóna, aki ismét műsorvezetői feladatokat fog ellátni, a Médiapiacnak elárulta, hogy ebben az évadban különleges produkcióval készülnek Stohl Andrással közösen.

Közzétéve:

Borítókép: Fischer Gábor, a TV2 programigazgatója a Dancing with the Stars – Mindenki táncol című produkció sajtótájékoztatóján, fotó: Havran Zoltán

Hétfőn este sajtótájékoztató keretében mutatta be a TV2 a Dancing with the Stars – Mindenki táncol című műsor harmadik évadának szereplőit. A Médiapiac az eseményen mikrofonvégre kapta Fischer Gábort, a TV2 programigazgatóját. Fischer lapunknak nyilatkozva kiemelte, hogy egy stratégiai döntés értelmében hosszú ideig nem készítettek szombat estére saját gyártású műsort, azonban 2020-ban ez megváltozott.

– Az adatokkal elégedettek vagyunk, jelenleg is zajlik a brandépítés, és bízunk benne, hogy hosszú pályafutása lesz ennek a műsornak Magyarországon

– utalt a Dancing with the Starsra Fischer Gábor.

A programigazgatót arról is kérdeztük, hogy miért pont a Vad Angyal című brazil szappanopera korábbi férfi főszereplőjét hívták meg a legújabb évadra. – Idén lesz 25 éves a TV2, amelynek legnézettebb vásárolt napi sorozata volt a Vad Angyal 2001-2002-ben, ezért is döntöttünk Facundo Arana meghívása mellett – nyilatkozta Fischer, hozzátéve, hogy a dél-amerikai színész meghívásával el is kezdődik a TV2 25 éves születésnapi ünnepléssorozata.

A szakembert a Dancing with the Stars internetes közvetítéséről is kérdeztük. Mint ismert, a nézők a TV2 Play online felületén további exkluzív tartalmakhoz juthatnak. Az online szekció annyira fontos lett, hogy külön műsorvezetőt is kapott Gelencsér Tímea személyében.

– Mára a digitalizáció, az online láb a lineáris tartalmak kiegészítője, másokat szólítunk meg, mint a tipikusan a TV2 célcsoportjaként meghatározott közönség

– hangsúlyozta Fischer Gábor. Hozzátette: „az adatok alapján mondhatom, hogy a nézők igénylik ezeket digitális tartalmakat. Figyeljük a trendeket, abszolút elégedettek vagyunk.” A programigazgató szerint azokról sem felejtkeztek el, akik leginkább a közösségi médiából tájékozódnak, a TV2 Csoport digitális osztálya azzal foglalkozik, hogy a lehető legtöbb platformon terjesszék a tartalmaikat.

Gelencsér Tímea és Lékai Kiss Ramóna, a Dancing with the Stars – Mindenki táncol női műsorvezetői, fotó: Havran Zoltán

A sajtótájékoztatón Lékai-Kiss Ramóna, a Dancing with the Stars műsorvezetője is nyilatkozott a Médiapiacnak, akit arról kérdeztünk, hogyan készül fel egy-egy adásra. – Pihenéssel, alszom egy jót előtte – válaszolta mosolyogva a műsorvezető. Kiemelte: az élő adás előtti próbák fontosak az időzítés miatt, hogy mindenki megfelelő időben a színpadon legyen, és maradjon idő az átöltözésre, illetve a teljes stáb fel tudjon készülni. – Természetesen van rögtönzés is, hiszen ez az élő műsor varázsa – hangsúlyozta a műsorvezető.

Lékai-Kiss Ramóna amiatt is a szívébe zárta a Dancing with the Starst, mert ebben a műsorban lépett először színpadra a TV2 képernyőjén.

– A szívemhez nőtt ez a produkció, örülök, hogy a harmadik évad kezdődik, nagyon exkluzív csapat állt össze, akikkel biztosan el fogjuk varázsolni a nézőket

– fejtette ki a műsorvezető.

Kérdésünkre elárulta, hogy csak nagyon szűk csapat ismerte a fellépők kilétét hétfő este előtt, köztük a producerek és a műsorvezetők, ám még ők sem árulhatták el a névsort a családjuknak sem. A nézők idén is láthatják táncolni Lékai-Kiss Ramónát és Stohl Andrást, a produkció másik műsorvezetőjét, akik egy különlegességgel is szolgálnak az idei szériában, amelyről azonban nem árult el többet Lékai-Kiss Ramóna.

Jelmezes fellépők a Dancing with the Stars – Mindenki táncol című műsor exkluzív sajtótájékoztatóján, fotó: Havran Zoltán

Az új évadban az alábbi 10 páros próbálja majd megnyerni a nézőket tánctudásával:

  • Kulcsár Edina és Bonyhádi Ferenc
  • Somhegyi Krisztián és Tóth Katica
  • Vavra Bence és Lissák Laura
  • Csobot Adél és Hegyes Berci
  • Pap Dorci és Sebesi Hunor
  • Zimány Linda és Bődi Dénes
  • Bárdosi Sándor és Szőke Zsuzsi
  • Iván Bence paraúszssó és Stana Alexandra
  • Rubint Réka és Andrei Mangra
  • Kökény Attila és Mikes Anna

A zsűriben pedig Ördög Nóra, Juronics Tamás, Bereczki Zoltán és Szente Vajk foglalnak helyet.

Bácskai Balázs

Tovább olvasom