Kövess minket!

Médiapiac

Magyarok Digitáliában

Milyen internetezők a magyarok? Mit csinálnak a digitális térben? Hogyan vásárolnak és nézelődnek? Mit jelent mindez a márkák számára? Erre keresi a választ a TNS friss kutatása, amelyből ehelyütt szemezgetünk.

“Röghöz kötve” internetezünk

Orbán Gábor, a TNS Hoffmann szektorvezetője

Magyarországon most már viszonylag magas az online penetráció, ennek ellenére az átlagnál sokkal kevesebbet internetezünk – derül ki a TNS Connected Life felméréséből, amelyet a kutatócég ötven országban, köztük Magyarországon végzett. “Akár a környező országokat, akár bármely nyugat-európai piacot tekintjük, azt látjuk, hogy a fogyasztók napi négy-öt órát töltenek az interneten, míg a magyarok esetében ez csak két óra” – mondja Orbán Gábor, a kutatócég szektorvezetője.

A szakember szerint e szempontból az egyik legfontosabb tényező az eszközellátottság szintje: a hazai megkérdezettek átlagosan három, világhálóra kapcsolható eszközzel rendelkeznek, amelybe beleszámítanak az otthoni PC-k és az irodában munkára használt számítógépek is. A magyar piacon még mindig domináns az asztali PC-n, laptopon keresztüli internetezés, ami behatárolja az online töltött időt és az internetezési helyzeteket egyaránt. „Úgy tűnik, mintha a PC-k, laptopok terjedése idején a magyarok beruháztak volna ezen eszközök beszerzésébe, azóta azonban visszafogottabbakká váltunk volna” – magyarázza a szerkezet alakulását Orbán Gábor.

Ez a mintázat olyannyira erős, hogy hiába van a magyarok döntő részének otthoni internetelérése, wifi routere jellemzően nincs, ami azt jelenti, hogy nem igazán netezik rugalmasan, sokrétűen. Az internet-hozzáféréssel rendelkező honi háztartásoknak mindössze a harmadában találunk routert, ami igen alacsony arány például a szlovákiai 80 százalék feletti értékhez mérten.

A kevesebb internetre kapcsolt eszköz, az alacsonyabb okostelefon-penetráció mögött meghúzódó okok között szerepelnek a behatárolt anyagi lehetőségek, ám nem lehet csupán a pénzügyekre szűkíteni a magyarázatot, különösen a magyarhoz hasonló helyzetű régiós fogyasztókkal összevetésben. Példaként említhető, hogy a hazai felnőttek 55 százalékának van okostelefonja, szemben a Szlovákiában mért 62 százalékkal, de a táblagépek terén is hasonló különbséget találunk (3 vs. 10 százalék). E mellé érdemes hozzátenni azt a tényt is, hogy az okostelefonokban rejlő tényleges lehetőségeket jóval kisebb arányban használjuk ki. “Az eszközellátottság minden elemét tekintve elmaradunk a térség hasonló piacaitól, ami szűkíti az internetezés lehetőségeit, és behatárolja a tanulási folyamatot is, növeli az adaptációs időt” – véli a kutatási szakember.

Funkcionálisak a hazai internetezők

A kevesebb eszközön keresztül összességében kevesebb online töltött idő logikusan elvezet ahhoz, hogy a hazai fogyasztók döntően funkcionális, passzív internetezők. Ha az online tevékenységeket vizsgáljuk, azt látjuk, egyedül a facebookozásban vagyunk nemzetközileg is kiemelkedően aktívak. “Ha egy mondatban kellene leírnom a magyar internetezőket, akkor azt mondanám, hogy funkcionálisak, passzívak és Facebook-rajongók. Bár ez első hallásra ellentmondásnak tűnik, a facebookozás jelentős részben passzív tevékenység: olvasás, nézelődés, mások véleményeinek követése. Ugyanezt találjuk a blogok esetében: sokkal többen olvasnak, mint írnak. Sőt, a márkákkal szemben is ez az attitűd érvényesül: elolvassuk a hozzájuk kapcsolódó véleményeket, de mi magunk nem szívesen írunk ilyeneket” – mondja Orbán Gábor.

A magyar fogyasztókat az internetezésen túl is inkább befogadói attitűd jellemzi, amit a médiafogyasztásban például az intenzív tévézés is jól mutat. Honfitársaink szívesen szívják magukba az információkat, ám azok aztán “belül maradnak”, nem kerül tehát sor az aktív visszaadásukra. E mögött – sok más mellett – a hazai fogyasztókra jellemző individualizmus és a bizalom általánosan alacsony szintje is meghúzódhat. A médiafogyasztáson túl a márkákkal szembeni viselkedésben oly módon is megjelenik ez az attitűd, hogy a márkák a magyar piacon rendszerint nem túl sikeresek az elsődlegesen a felhasználói tartalommegosztásra építő promóciókban.

“Külön érdekes, hogy miközben a magyar 18–29 évesek aktívabbak, mint az idősebb honfitársaik, más országok fiataljaival összevetésben ugyanúgy passzívnak mutatkoznak. Nemcsak a nyugati fejlett, hanem a szomszédos országokban élő fiatalokhoz képest is kevésbé használják az internetet szórakozásra, de munka céljából is kevésbé veszik igénybe. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyek aktivitást várnak a fogyasztótól. Ehelyett a magyarok híreket olvasnak, facebookoznak, e-maileznek. Európában egyébként mi e-mailezünk a legtöbbet” – emeli ki a TNS Hoffmann szakembere. Nem csupán a kommunikáció terén mértek azonban rendszerint alacsonyabb arányokat nálunk, mint más piacokon. Hasonló módon a vásárláshoz kapcsolódó tevékenységek (például információkeresés) is kevésbé köthetőek az internethez, ha magyarokról van szó.

“A márkáknak egyfelől azzal az adottsággal kell számolniuk, hogy passzívak és funkcionálisak a magyar fogyasztók. Másfelől maguk is tudják a felhasználókat edukálni. Ha folyamatosan a maslow-i értelemben alacsony szinten tartják a kommunikációt, akkor természetes, hogy az ár lesz az egyetlen meghatározó driver. Ha egy brand ennél többet vár a fogyasztóitól az üzleti céljai elérése érdekében, akkor tennie is kell a változásért. Főleg azért, mert nem igaz az, hogy teljesen és minden szinten passzívak lennénk, mindenki aktivizálható valamivel, csak meg kell találni, mivel. Kérdés, hogy a márkák mindent megtettek-e e téren” – teszi hozzá Orbán Gábor.

Kedves márkák, ne csak bratyizzatok!

Jellemző a magyar fogyasztókra, hogy átlagosan kevesebb márkát követnek, mint román vagy szlovák társaik. Ha a motivációkat tekintjük, azok első látásra nem térnek el például a norvég piacon tapasztaltaktól: alacsonyabb árakat szeretnénk, előnyöket, nagyobb kényelmet. A különbségek a részletekben rejlenek: ehhez azt kell megnéznünk, hogy a hazai fogyasztók hol helyezkednek el az emocionális-funkcionális, illetve a szociális-individuális skálán.

A magyarok rendkívül racionálisak, nem igénylik különösebben, hogy a márkák érzelmi kapcsolatokat építsenek ki velük. A kérdés tehát úgy merül fel, hogy “milyen előnyt kínál számomra a márka”. “Amikor love brandeket követünk, akkor inkább énközpontúak a motivációk. Ha például egy sokak által kedvelt autómárka követőjévé válunk, főleg az munkál a háttérben, hogy azt gondolják rólunk, nekünk is ilyen autónk van, és ez rólunk mond valamit” – magyarázza Orbán Gábor. Ez azt is maga után vonja, hogy nem mozgat minket a közösséghez tartozás, azaz nem érdeklődünk különösebben az említett autós love brand többi rajongója iránt. “Nem tudható azonban, hogy egyszerűen nem közelítjük meg megfelelően a fogyasztókat, vagy valóban ilyenek-e. Annyi állítható biztosan, hogy azon közösségimédia-kampányok, amelyekben a márkák erősen építenek az érzelmi oldalra és a közösségi jellegre, egyelőre többnyire nem hozzák a várt eredményeket. A fogyasztók nem beszélgetnek egymással, különösen nem a brandekről” – teszi hozzá.

Különösen érdekes összevetni a hazai motivációkat más országok fogyasztóiéval. Ha nagyon felületesen tekintünk a román, a szlovák vagy a cseh piacra, nem feltétlenül érthető, hogy miért tér el a magyarok attitűdje ilyen mértékben az előbbiekétől. A mélyben viszont számos finomabb, hosszabb távon ható, adott esetben nehezen számszerűsíthető tényező húzódik meg. “Ráadásul ez a kép azt mutatja, hogy jelenleg milyen a fogyasztók igényszintje. Ez azonban nem állandó, nem változtathatatlan. Nem kizárt, hogy a cseh vagy a szlovák piacon nagyon sokat dolgoztak azért a márkák, hogy a fogyasztók többet várjanak tőlük. Az árakciók túlhajtása azzal is összefügg, hogy mennyire merik tartani az árakat a cégek, ami részben önbizalom kérdése is” – hangsúlyozza a szakember.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a magyarok híresen nagy promo hunterek. Ez a tény sem önmagában vizsgálandó ugyanakkor. Az amerikai fogyasztók például nálunk messze nagyobb kuponzsonglőrök, ettől azonban még jóval sokrétűbbek az elvárásaik a márkákkal szemben, mint a magyaroknak. Így számítanak a termékinformációkra, az exkluzív ajánlatokra, a limitált szériákra, a hasznos vagy szórakoztató tartalmakra, az erős ügyfélszolgálatra, és nem idegenkednek a brandekhez fűződő érzelmektől sem.

Fontos ugyanakkor jelezni, hogy a funkcionalitás önmagában egyáltalán nem jelent negatívumot, akár arra is utalhat, hogy a fogyasztók nyitottak a hasznos tartalmakra, és számon kérik a brandeken a hasznosságot, a működőképességet. Ám az, hogy az áron túl többek között a tartalmakra vagy az ügyfélszolgálati erősségekre sem vagyunk túl érzékenyek, inkább azt jelzi, hogy a márkák még korántsem végezték el itthon azt a piacépítő munkát, amely valószínűsíthetően erősebb fogyasztói kötelékeket és ezen keresztül többletbevételt hozhatna számukra.

Jelenleg bizonyos kategóriákban az értékesített mennyiség akár 80 százaléka is promóció keretében kél el. Ezen kategóriák esetében könnyű belátni, hogy a fogyasztók árérzékenysége a meghatározó szempont, és nem biztos, hogy az egyedi tartalom több sört vagy ásványvizet fog eladni. E márkák követői a közösségi médiában nagyobbrészt promo hunterek, akik rendszerint más brandeket is “akciófigyelő” motivációval lájkolnak.

Más oldalról a jellemzően promócióorientált FMCG-cégek sem mondhatnak le arról teljesen, hogy többet nyújtsanak a fogyasztóknak, amennyiben fel akarnak kerülni a vásárlási folyamat során a shortlistre. E rövidlista ugyanis nemcsak a nagyobb elköteleződést kívánó (high involvement) termékek esetében létezik, mint amilyenek a banki szolgáltatások vagy az autók, hanem a napi fogyasztási cikkek választásakor is élnek ilyesmivel a fogyasztók.

Szintén lényeges kiemelni, hogy miközben az általános kép valóban azt mutatja, a magyar fogyasztó racionális-funkcionális viszonyt ápol a márkákkal, az egyes szektorok között markáns eltérések lehetnek. A hazai adatok alapján például az autópiac a leginkább olyan szegmens, amelynek a szereplőitől a fogyasztók szórakoztató tartalmakat várnak el. E mögött egyfelől a termékek high involvement jellege húzódik meg, másfelől az érthetően alacsony vásárlási gyakoriság. A fogyasztók ritkán vesznek autót, és a köztes időben is szükség van a kapcsolat fenntartására, az életérzés felvillantására.

Így vásárolunk a neten

Ha nem pusztán a digitális kommunikációt tekintjük, hanem a termékek, szolgáltatások beszerzését, az látható, hogy a magyarok a vásárlás előtti információszerzés körülbelül felét bonyolítják online. A TNS által vizsgált többi európai országban jellemzően ennél magasabb, akár 80 százalékot is elérő értékeket találunk. Az offline jelleg abban is megmutatkozik, hogy itthon az online vásárlás előtti touchpointok közül a barátok, családtagok személyes megkérdezése, illetve a bolt meglátogatása emelkednek ki.

Ahogyan korábban említettük, az e-kereskedelem fő driverei – a nyugati piacokon is – az árkedvezmények és a kényelmi tényezők. Ezekhez azonban a magyar piacon jelentős korlátok is társulnak: elsősorban a (fizetési) biztonság érzékelt hiányával, illetve a bizalom alacsony szintjével összefüggésben. Ha pedig ezek az alapok hiányoznak, hiába kínálnak árelőnyöket az e-kereskedők, nem bővül kellő gyorsasággal a szektor. “Sokak számára még mindig bevett módszer, hogy online kinézik a terméket, majd bemennek a boltba, hogy megnézzék, tényleg annyiba kerül-e, mint a neten írják. Ez azonban akkor nem működik, ha egy bolt fizikailag nem érhető el. Az e-kereskedők közötti választás egyik legfontosabb paramétere emiatt a magyar piacon a fizikális bolt megléte” – jelzi Orbán Gábor.

Az, hogy a vásárlást megelőző netes keresés nincs benne a kisujjunkban, s inkább feladatnak tekintjük, amire rá kell készülni, abban is megmutatkozik, hogy a mobil eszközökön keresztüli keresés jóval kevésbé jellemző, mint az asztali számítógépen, laptopon keresztül megvalósuló. Ebben ugyanakkor az is szerepet játszik, hogy a webshopok többségét még nem optimalizálták mobil eszközökre, bár a kutatásokból az látható, hogy az e-kereskedők ezt tartják az elkövetkező évek egyik fontos teendőjének. A netes keresés más piacokkal szembeni alacsonyabb arányát a magyar piacon az is befolyásolja, hogy – mint korábban említettük – a hazai felhasználók nem szívesen osztanak meg véleményeket a márkákról, nem fejezik ki velük kapcsolatos észrevételeiket, lényegesen kevesebb tehát az olyan tartalom, amelyre az információszerzés fázisában támaszkodni lehet.

A mobilos keresés egy másik izgalmas trendje is megmutatkozik mind a magyar, mind a nemzetközi piacokon: a felhasználók egyre nagyobb számban keresnek készülékükön termékinformációkat az eladás helyén, tehát a boltban, a polc előtt álldogálva (majd hazamennek, és a neten rendelnek). Azt, hogy ez milyen szintre jutott a fejlettebb piacokon, mi sem mutatja jobban, mint hogy bizonyos üzletek kirakatát, polcelrendezését már e fogyasztói szokások figyelembevételével alakítják ki. Egyre gyakoribbak például az élményboltok, amelyek nem nagy választékkal üzemelnek, inkább az információszerzést, a termék kipróbálását, megtapasztalását támogatják, a vásárlás azonban már digitális csatornákon zajlik (lásd az Apple-boltokat).

Míg itthon a személyes informálódás különböző formái vannak az élen még egy olyan szektor esetében is, mint a technológiai termékeké, addig a digitalizáltabb piacokon a kereskedők, a brandek weboldalai, az online kereső használata állnak a lista élén. “A magyarok kétharmada fel sem megy a márkák weboldalára, ám azt nem tudjuk, hogy a rossz tapasztalatok miatt, vagy azért, mert soha nem is gondolt arra, hogy ezt megtegye. Az biztos, hogy a márkáknak – nem csak az e-kereskedőknek – nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az edukációra, ha ennél többet várnak a fogyasztóktól. Különösen igaz ez a bonyolult termékekkel operáló ágazatokra, mint amilyen a pénzügy vagy a technológia. Utóbbi szektor cégei gyakran beérik annyival, hogy a magyar weboldal a nemzetközi egy lebutított változata, s ha valaki részletekre kíváncsi, már át is dobják az idegen nyelvű anyaoldalra” – hívja fel a figyelmet a TNS Hoffmann szakembere.

Az edukáció azonban csak akkor lehet hatékony, ha a felhasználók megbíznak abban az eszközben, platformban, amelyen keresztül az információátadás történik, és itt érdemes visszautalnunk a cikk elején említett “1.0-s” internetezési mintázatokra. Az ugrást az jelenthetné, ha a mobil eszközöket nemcsak nagyobb számban, hanem sokrétűbben kezdenénk el használni, hiszen akkor előtérbe kerülnének az olyan, a funkcionális tevékenységeken túlmutató lehetőségek is, amelyek a márkáknak és a fogyasztóknak is nagyobb teret adnának az egymással való kapcsolat építésére.

Mi a tanulság?

A kutatás igen sokrétűen vizsgálja a fogyasztók online viselkedését, ennek csak a felszínét érintettük ebben az összefoglalóban. Néhány gondolatot ugyanakkor érdemes kiemelnünk:

  • A magyar fogyasztó funkcionális, befogadó attitűddel bír.
  • A márkáktól jelenleg inkább funkcionális előnyöket, döntően pénzügyi jellegűeket vár.
  • A magyar fogyasztó igazi promo hunter, ám ez önmagában nem tekintendő negatív tényezőnek (lásd: amerikai fogyasztók).
  • Miközben a fentiek igazak, jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes szektorok és célcsoportok között, ezért veszélyes a közmondásosan bonyolult marketingkörnyezetben az általános következtetések levonása.
  • A magyar fogyasztó – hasonlóan más piacok fogyasztóihoz – tanítható. Az edukáció tétje, hogy a márka és a fogyasztó között milyen minőségű, hosszabb távú üzleti sikerre konvertálható kapcsolat alakul ki.

 

A kutatásról

A Connected Life 2014 kutatást a TNS ötven országban összesen 55 ezer rendszeresen internetező felhasználó megkérdezésével végezte el. A felmérésből összefüggések nyerhetők ki a fogyasztók internetezési, médiafogyasztási szokásairól (médianapjáról), a márkák digitális jelenlétét és kommunikációját illető elvárásaikról, illetve az online vásárlási szokásokról, különböző hirdetői szektorokra és célcsoportokra vonatkozóan.

A vizsgált piacok között szerepelnek hazánk mellett a kelet-közép-európai régió egyéb országai, illetve a digitális trendeket meghatározó összes fejlett piac is. Magyarországon a TNS Hoffmann 1600 fő személyes megkérdezésével nyerte ki az adatokat. A kutatás reprezentatív a hazai 18 évnél idősebb lakosságra.

Médiapiac

Tisztújítást tartott a Magyar Nemzeti Médiaszövetség

A Mediaworks és közmédia vezető munkatársai egymással csapategységet alkotva fogalmazták meg határozott igényüket a szakmai érdekképviselet hatékony ellátására képes újságírószövetség létrehozására.

Közzétéve:

Pixabay

Újjáválasztott és kibővített elnökséggel készül feléledni a pandémia okozta dermedt állapotból a Magyar Nemzeti Médiaszövetség (MNMSZ) – olvasható a szövetség honlapján. Az online térben tartott legutóbbi közgyűlésen a tagság bizalmat szavazott korábbi vezetésének, és egy fővel kibővítette a szervezet eddigi elnökségét:

a Magyar Nemzet főszerkesztője, Toót-Holló Tamás elnökölte grémiumhoz új tagként a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György csatlakozott.

A szervezet vezérkara továbbra is változatlan összetételben folytatja a munkát: dr. Mayer Erika alelnökként, Gazsó L. Ferenc ismételten elnökségi tagként dolgozik tovább. A médiaszövetség munkájának törvényessége fölött dr. Danyi Richárd elnök, valamint Pásztor Zoltán és Regös Zoltán tagok révén felügyelőbizottság őrködik. A szervezet munkáját Cserháti Ágnes elnöksége, valamint Zelei Miklós és dr. Kakuk L. Tamás tagsága mellett etikai bizottság is segíti.

A szervezet régi-új elnöke, Toót-Holló Tamás a szervezet nyitottságáról szólva úgy fogalmazott:

általában mindenkivel keressük a kapcsolatot és az együttműködést, aki a magyar nyelven alkotó, dolgozó újságírók új érdekvédelmi, szakmai szervezetének munkáját, törekvéseit segíteni tudja.

Toót-Holló Tamás, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség elnöke (Fotó: Magyar Nemzeti Médiaszövetség)

A közgyűlésen elhangzott beszédek tanúsága szerint a Magyar Nemzeti Médiaszövetség nagyban támaszkodni kíván az új elnökségi tagja, a Magyar Sportújságírók Szövetségét (MSÚSZ) vezető Szöllősi György innovatív elképzeléseire, s mintaként tekint az MSÚSZ által a médiaszakmában végzett érdekvédelmi munkára, valamint szakmai elismerési formákra.

Az elmúlt években kicsiben, a mintegy hétszáz tagú sportújságíró szövetségnél bebizonyítottuk, hogy lehetséges olyan munkát végezni egy ilyen szervezetben, amely érdemi és sokféle segítséget nyújt a kollégáknak, s örömmel csatlakozom a Magyar Nemzeti Médiaszövetség törekvéseihez egy régóta hiányzó, minden magyar újságíró számára fontos és hasznos szövetség felépítésében

– mondta célkitűzéseiről szólva a Magyar Nemzeti Médiaszövetség munkájába elnökségi tagként bekapcsolódó Szöllősi György.

Szöllősi György 2016 óta a Nemzeti Sport napilap főszerkesztője (Fotó: Magyar Nemzeti Médiaszövetség)

Az elnök, Toót-Holló Tamás a gazdaság hamarosan esedékes újraindításához kapcsolta a MNMSZ munkájának erőteljesebb újraindítását. Terveik szerint hamarosan együttműködési megállapodást kötnek a médiaszakma velük partnerséget kereső szervezeteivel, s ezt a szövetségkeresést haladéktalanul kiterjesztik a Kárpát-medencei magyarság és a diaszpórában élő magyarság újságírói szervezeteire és újságíró munkatársaira.

Mint mondták, igyekeznek minél több olyan vonzó szolgáltatást kínálni, amelyek hozzájárulnak az újságírók munkakörülményeinek javításához, valamint a médiaszakma biztosabb jövőképének kialakításához.

Az MNMSZ tagsága egybehangzóan szavazta meg az új elnökséget és az általa deklarált stratégiai célokat. Kifejezték azt a szándékukat is, hogy az érdekvédelmi munka új fokozatra kapcsolása mellett a tagság számának gyarapítása érdekében is határozott lépéseket tesznek. Fontosnak tartották azonban azt is hangsúlyozni, hogy a szervezet a rekrutáció során a nyitottságát is fenntartja, a megfelelő feltételek esetén minden jelentkezőt fogadni kész, aki a szervezet eszmeiségét elfogadja.

Célkitűzéseik között említették, hogy készek rendszeresen megnyilvánulni a médiapolitika kérdéseiben, s azonnal reagálni kívánnak a magyarországi médiaállapotokkal szemben megfogalmazott minden tendenciózus vádra.


Magyar Nemzeti Médiaszövetség (MNMSZ) nem jogutódja, de részben szellemi örököse is a 2002-ben alakult Magyar Elektronikus Újságírók Szövetségének (MEÚSZ), ami abból is következik, hogy a tagok közt sokan vannak, akik a MEÚSZ megszűnése után az MNMSZ tagjaivá váltak. Az MNMSZ első alapszabálya 2017. november 14-én született, melynek alapján a szervezetet (akkor még Magyar Médiaszövetség néven) 01-02-0016779-es nyilvántartási számon 2018. január 12-én vette nyilvántartásba a Fővárosi Törvényszék. A szövetség első elnöke dr. Gazsó L. Ferenc volt, aki dr. Mayer Erika és dr. Toót-Holló Tamás elnökségi tagsága mellett kezdte vezetni a szervezetet.
A médiaszövetség első alapszabály-változását a nyilvántartás kiegészítésével 2018. május 11-i végzésével jegyezte be a Fővárosi Törvényszék: ekkor kapta meg a szövetség új, jelenlegi nevét, mely szerint már Magyar Nemzeti Médiaszövetség néven, s új célok szolgálatában működik. A szervezet akkortól fogva az alábbi három célkitűzés szellemében végzi munkáját:

  • a nemzeti érdek és a polgári értékrend érvényesítésével a médiában;
  • a Kárpát-medence magyar újságírói érdekeinek képviseletével az összmagyar célokat szolgálatában;
  • a modern információközlés és műsorszolgáltatás színvonalának emelését támogatva.

A médiaszövetség 2018. szeptember 4-én tartott tisztújító közgyűlésén új elnökről és új szereposztású elnökségről hozott határozatot, valamint létrehozta első felügyelőbizottságát és etikai bizottságát. A tisztújító közgyűlést követően a médiaszövetség új elnöke dr. Toót-Holló Tamás, aki akkortól fogva dr. Gazsó L. Ferenc és dr. Mayer Erika elnökségi tagsága mellett vezeti a szervezetet. A médiaszövetség 2018. szeptember 4-én elfogadott alapszabályának preambuluma szerint a Magyar Nemzeti Médiaszövetség a mindenkor hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően működő, a magyarországi és határon túli magyar nyelvű, a sajtóban és a médiában kiemelkedő szakmai tevékenységet végző személyek, valamint az őket tömörítő szervezetek önkéntes tagságon alapuló, jogi személyiséggel rendelkező civil szervezete. A preambulum szerint továbbá a Magyar Nemzeti Médiaszövetség – mint szakmai-érdekvédelmi szövetség – a magyar nyelvű sajtó- és média ügyének társadalmi képviselője mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren. A preambulum azt is megállapítja, hogy a Magyar Nemzeti Médiaszövetség közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól és külföldi szervezetektől független, pártoknak és külföldi szervezeteknek anyagi támogatást nem nyújt és azoktól támogatást nem fogad el.

A médiaszövetség 2021. február 24-én végrehajtott tisztújítása az új elnökség deklarációja szerint a szervezet véleményformáló médiapolitikai szerepvállalásának és tagtoborzásának új kezdetét jelenti.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

Idén már tényleg jön a Rocky IV. rendezői változata

Sylvester Stallone tavaly nyáron jelentette be, hogy bemutatója harmincötödik évfordulójára elkészíti a Rocky IV. újravágott, rendezői változatát.

Közzétéve:

Flickr

A premiert 2020 novemberében kellett volna megtartani, akkor azonban nem lett belőle semmi. Stallone csak a közelmúltban tudatta az Instagramon: közel járnak a munka befejezéséhez – írja a Magyar Nemzet.

A harmincmillió dollárból forgatott Rocky IV. összesen háromszázmillió dolláros bevételt ért el, és így a sorozat legjövedelmezőbb epizódjává vált. Mindemellett talán ez a legnépszerűbb epizód is.

A rendezői változatban az egyik mellékszereplő – a Sico nevű, beszélő robot – „megy a roncstelepre”, vagyis nem lesz látható az újragondolt filmben. Az elektromechanikus jószág tervezője szerint Stallone azért hagyta ki a teremtményét, hogy ne kelljen jogdíjat fizetnie a használatáért – de feltehetőleg másról van szó.

Sly annak idején az okból vehette bele a géplényt a forgatókönyvbe, hogy humorforrásul szolgáljon, és valamivel derültebbé tegye a történet komor tónusát. Csakhogy a robotos jelenetek nem komikusra, hanem kissé furcsára sikeredtek – Sico figurája egyszerűen kilóg a filmből.

De egyéb, ennél lényegesebb változásokról is lehet tudni.

Az Apollo és Drago összecsapását bemutató kulcsjelenet bővül – Rocky valamivel hosszabban vacillál majd, hogy bedobja-e a törülközőt vagy sem –, és bekerül egy ’85-ben leforgatott, ám a moziváltozatba végül be nem vett képsor.

Létezéséről eddig csak egyes előzetesekből lehetett tudni, de teljes egészében nem volt látható.

Noha a bemutató dátuma egyelőre nem ismert – és arról sincs információ, hogy a rendezői változat mozikba kerül-e, csak dvd-n jelenik meg, esetleg streaming szolgáltatásban, az interneten lesz elérhető –, egy Sly által közzétett, rövid videóból kiderül, hogy már a hangkeverését végzik. Mivel egy-egy film készítése során ez a munkamozzanat az utolsók közt van, az érdeklődők okkal bízhatnak benne, hogy az újragondolt verzió közel áll a befejezéshez.

A (remélhetőleg) 2021-es Rocky IV. tehát az 1985-ös önmagával mérkőzik majd.

Borítókép: jelenet a filmből

Tovább olvasom

Médiapiac

Megújul a Pesti TV

Megszűnt a reggeli műsor, de ezzel párhuzamosan, este hat órától egy élő adásfolyam kezdődik. Az új műsorokkal este hattól jelentkeznek hétköznap és hétvégén is.

Közzétéve:

Hétközben 18 órakor egy könnyedebb, kedvcsináló adással, a Gerilla Bárral indulnak, és ezt követi majd egy teljesen megújuló élő műsor, a Pesti Riporter, minden hétköznap, amiben sok tehetséges, fiatal újságíró is bemutatkozik, akik

naponta forgatott anyagokkal jelentkeznek, egyben kiemelten fókuszálva a városi-önkormányzati ügyekre, de természetesen a világpolitika minden fontos eseményéről hírt adva

írja az Origo.

Ebben a műsorban a vendégek és a nézők is szerepet kapnak, hiszen bárki elmondhatja a véleményét a Pesti TV Közösség zárt csoportjában, ahova mindenkinek a jelentkezését várják. Ez az adásban megjelenik, illetve az ott jelentkezők közül minden nap egy-egy nézőt felhívnak majd, hogy szóljon hozzá az éppen aktuális témákhoz – közölte Huth Gergely, a Pesti TV programigazgatója.

Az átalakulással párhuzamosan néhány megszokott, kedvelt, sikeres műsor is új helyre kerül, erre folyamatosan felhívják a műsorfolyamban és a pestitv.pestisracok.hu oldalon is a nézők figyelmét.

Minden adás továbbra is visszanézhető a weboldalon, illetve a Facebook/YouTube-csatornákon is.

Újdonság lesz, hogy 20 órától is élőben jelentkeznek a megszokott műsorvezetők, illetve 21 órakor a Politikai Hobbistával folytatódik az adás. Hétvégén is az új műsorokkal jelentkeznek 18 órától.

Borítókép: Kamerapróba Jeszenszky Zsolttal a 15. kerületi stúdióban

Tovább olvasom