Kövess minket!

Médiapiac

Krizsó Szilvia: „Az életben olykor szükséges hazardírozni”

Évekig közéleti személyiségeket, többnyire politikusokat kérdezett, később a művészeti és a gazdasági élet elismert szereplőivel a fent és a lent viszonylagosságáról beszélgetett, napjainkban pedig ismét egy színházi produkcióban vesz részt, igaz, nem úgy, ahogy kislányként tervezte. De ezt nem bánja sem a közönsége, sem maga Krizsó Szilvia.

Az az érzésem, mintha a karriered során folyamatosan csak a kínálkozó lehetőségeket ragadtad volna meg, és ezalatt a nagy álom, a színjátszás háttérbe szorult.

Gyerekkori álom volt, és nem sokat tettem azért, hogy beteljesüljön. Igaz, ebben a gimnáziumi magyartanáromnak is volt szerepe, aki folyamatosan elbizonytalanított a tehetségemet illetően. Nem akartam megpróbálni olyan felvételit, ami nem biztos, hogy sikerül. Ezt sokáig úgy fordítottam le magamnak, hogy alapvetően kudarckerülő vagyok, de ehhez képest sokszor váltottam, és ugrottam ki a semmibe, sőt, 1998-ban elindultam a Riporter kerestetik! versenyen, ahol mégis csak élő adásban, egy ország előtt kellett szerepelnem.

Miközben tévés ambíciód sem volt.

A közgazdászdiplomák megszerzése félig-meddig pótcselekvés volt, ahogy a banki karrier is. Éreztem, hogy nem vagyok jó helyen, így 28 évesen eldöntöttem, megpróbálom a felvételit. Sajnos kiderült, ahhoz már túlkoros vagyok. Innen jött a gondolat, hogy a tévében is kiélhetném az exhibicionizmusomat. Megkértem egy újságíró barátomat, hozzon össze valakivel, aki segít eldönteni, hogy alkalmas vagyok-e. Így találkoztam Kertész Zsuzsával, aki egyből levett a lábamról, amikor az egyik kedvenc ételemmel, főtt kukoricával kínált. Hihetetlen lelki közösséget éreztünk, és ez azóta sem változott. Rögtön az első találkozásunkkor felvetette, hogy szívesen benevezne a versenyre. Egy estém volt dönteni. Igent mondtam.

Milyen képességeknek köszönhetően nyerted meg a versenyt?

Talán a legfontosabb, hogy volt bátorságom felvállalni a személyiségemet, próbáltam nem szokványos lenni, és nagyon szorgalmasan készültem. Például mivel volt arcfelismerő feladat, anyukámmal kivágtunk minden létező fotót az újságokból, külön lapra ragasztottuk őket, és rendszeresen gyakoroltam, hogy a véletlenszerűen felmutatott képekre rávágjam a rajtuk látható személyek nevét és az első kérdést, ami velük kapcsolatban az eszembe jut.

Itt már tetten érhető a rád szintén jellemző vonás, a teljesítménykényszer.

(Nevet.) Ha valamit csinálok, maximálisan odateszem magam. A feladatokat nem játéknak, hanem megmérettetésnek fogom fel.

Emlékszem, a döntőben az volt az egyik kiugrási pontom, amikor Havas Henriktől elsőként kérdeztem, kicsit szemtelenkedve, a feleségéről, mert pont előző nap jelent meg egy cikk róluk. Vagy írtam egy publicisztikát a Simicska Lajos körüli botrányokról, amiről a műsor szerkesztői le akartak beszélni, mondván, kényes téma, de nem hagytam magam. Megyesi Gusztáv, a zsűri tagja, nemcsak a tartalmáért, de a bátor témaválasztásért is megdicsért, ami nekem nagyon sokat jelentett.

Emlékszel az első momentumra, amikor azt érezted, a tévé a szenvedélyed?

Folyamatosan alakult ki, de az biztos, hogy a szakmát a Duna Tévében szerettem meg, ahol igen változatos szerepkörben próbálhattam ki magam. Előtte tíz hónapot töltöttem a Nap-keltében, amit egyfajta iskolának tekintettem, ahol még valamennyit fizetnek is azért, hogy tanuljak, de nem éreztem jól magam, mert rémes volt a légkör, leszámítva néhány kollégát és műsorvezetőt, akiket nagyon megszerettem. Aztán egyszer csak elegem lett, és felálltam anélkül, hogy lett volna B terv. Aztán az is lett. A Duna Televízióba műsorvezetőt kerestek, amit a Nap TV sminkesétől tudtam meg, aki felhívta rám az ott dolgozó barátnője figyelmét. Behívtak castingra, és másnap már az akkor induló Napóra című műsor műsorvezetője és felelős szerkesztője voltam. Hihetetlen jó csapat volt, fantasztikus főnökkel. Baráti társasággá váltunk, így öröm volt a közös munka. Aztán elnökváltás lett a tévében, a Napórát pedig megszüntették. Nagy törés volt, az utolsó adásban el is sírtam magam. A reggeli műsorba, az Indul a napba kerültem, amit nem csak a reggeli kelés miatt nem szerettem.

Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)

Betlen János és Vitézy László hívott át az MTV-be, ahol az Aktuálisban munkatársad lett Baló György és Heltai Péter is. Milyen volt bekerülni a nagy bölények közé?

Jó érzés volt, és persze félelmetes is. Bár segítőkészek és kedvesek voltak velem, az elején mégis megrázó volt a váltás. A Dunában rengeteg ember vett körül, mindig zsongott a szerkesztőség, itt meg először jóformán senkit nem ismertem, és nagyon egyedül éreztem magam. Aztán ez szerencsére hamar megváltozott, sok barátom lett az MTV-ben is, Az Este szerkesztősége pedig igazi szellemi és szakmai műhely volt, ahol szintén dominált a jó hangulat, egymás megbecsülése és szeretete, még ha a témák kapcsán olykor egymás torkának is estünk. Később A Szólás Szabadságát ugyanazokkal az emberekkel csináltuk, mint Az Estét, az az időszak szakmailag és emberileg is sokat adott.

Szakmailag éles a váltás, ha azt nézzük, a közéleti műsoraidban az embereket elsősorban szóra kellett bírnod, a tévét elhagyva pedig egy olyan színházi talkshow-t vezettél, amelyben a szereplők lelkét kellett megnyitni.

A személyiségemben mindkettő benne van. Nagyon erősen dominálnak bennem az érzelmek, a figyelmemmel, ráhangolódási képességemmel meg tudok nyitni másokat, ugyanakkor racionális ember vagyok, és nem szeretem, ha valaki félrebeszél, vagy nem tiszteli a tényeket. A férjem úgy szokott fogalmazni, hogy a kekeckedés alaptermészetem, és ezt tudtam kamatoztatni a politikai műsorokban.

Mindig az objektív újságírásban hittem, mára sajnos sok minden megváltozott, alig maradt tere ennek a mentalitásnak, ami szerintem borzalmas károkat okoz a magyar társadalomban. Már most fájdalmasan hiányzik Baló Gyuri.

Visszatérve a kérdésedre, én akkor kezdtem el a váltás gondolatával foglalkozni, amikor már éreztem, hogy szűkül az értelmes kérdések tere, közben pedig belemerevedek ebbe a szerepbe, holott a másik oldalamat nem ismeri a nyilvánosság, és én szeretném megmutatni.

Régi vágyam volt egy önálló talkshow, ahol az értelmes beszéd mellett lehetőség adódik a humorra is. A tévében volt különben egy Tudós Show című műsorom, ahol nemzetközi hírű kutatók voltak a vendégeim, de – pénzhiány miatt – hamar véget ért. 2010 elején az akkori elnök megígért nekem egy talkshow-t, de aztán nemcsak az nem jött létre, hanem előbb megszűnt A Szólás Szabadsága, majd a levegő is körülöttem. 2011 őszéig még vezettem a reggeli műsort, amit ki nem állhattam, aztán egyszer csak nem volt több szükség a kérdéseimre.

Ebben az időben készítettem egy interjút Bálint Andrással, a Radnóti Színház akkori igazgatójával, és miután megkérdezte, hogy vagyok, töviről-hegyire elmeséltem neki. Azt mondta, hisz bennem, úgyhogy csináljak egy talkshow-t a színházban. Mivel eléggé foglalkoztatott a siker és kudarc témaköre, hisz már akkor is nagyon sok fejlesztőtréninget tartottam, adta magát a Libikóka – Krizsó Szilviával fent és lent cím.

Nem tartottál attól, hogy a külvilág nem fog ebben a szerepkörben elfogadni?

Volt bennem félsz, de valahogy a lelkem mélyén azt éreztem, tudok majd olyat adni a nézőknek, amit értékesnek és élvezhetőnek tartanak. Bár sokszor vagyok kishitű, valahogy hittem az ötletem létjogosultságában. Az életben olykor szükséges hazardírozni.

A neved ekkor már elég volt ahhoz, hogy bevonzza a nézőket?

Az Estét általában öt-hétszázezer ember nézte, A Szólás Szabadságának volt olyan adása, amelyet kilencszázezren, azt gondolom tehát, sokan ismernek, de az első két előadás még nem ment teljes telt házzal, ami nem is csoda, hiszen nem volt körülötte nagy hírverés. Aztán híre ment, és hamar kialakult egy törzsközönség is. Egyikük úgy fogalmazott, hogy ő azért jön el minden alkalommal, mert azt érzi, nem a közönség, hanem egy közösség része. Kiráz a hideg, ahogy mesélem!

Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)

Üljünk fel egy képzeletbeli mérleghintára! Mit mutat?

Nincsenek nagy kilengések. Legmélyebben talán akkor voltam, amikor – bár közös megegyezéssel – kényszerűségből jöttem el a tévétől, hiszen mások teremtettek olyan helyzetet, hogy nem volt maradásom. Nem nyalogattam sokáig a sebeimet, mert az nem visz előre, hanem nekiálltam építkezni. Az lett a fő irány, ami addig a hobbi volt, és fordítva. Jobban ráálltam a tréningjeimre és a kommunikációs tanácsadásra. Korábban már elvégeztem egy coachingiskolát, így coachingfolyamatokat is vezettem, az üzleti világban teljesedtem ki tehát. Mindezt úgy, hogy nem jelentkeztem be sehova, maguktól jöttek a felkérések, amelyekre csak igent vagy néha épp nemet kellett mondani.

Mennyire érzed sorsszerűnek, hogy egy színpadi produkciónál kötöttél ki?

Ha nem egy színház vezetője ad teret, hanem egy közösségi házé vagy egy kiskocsmáé, akkor ott indulok el. Hozzáteszem, az is véletlen, hogy politikai újságíró lettem, mert ha a Duna Tévénél annak idején kulturális területre kerestek volna embert, akkor mindig is kultúrával foglalkoztam volna.

Milyen érzés volt először felmenni a színpadra?

Olyan ideges voltam, hogy szabályosan remegtek a lábaim. A mai napig rettenetesen izgulok felvétel előtt, ezért mindig kimegyek a közönséghez, mondok nekik valami vicceset, hogy nevessenek, én pedig azt érezzem, velem vannak. Ráadásul a Libikókánál kitaláltuk, hogy ha már színpad, énekeljek is, így minden előadást Zerkovitz Béla: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem című dalával kezdtem, Darvas Ferenc kíséretében. Sok vendégemmel is énekeltem, például Kulka Jánossal, Falusi Mariannal, Hernádi Judittal, Palya Beával, de Hajós András, Geszti Péter, Müller Péter Sziámi még dalt is írt nekem. Az utóbbinak Cipő szerezte a zenéjét. Én ezt gegnek szántam, de miután Bálint András elkezdte mondogatni, hogy nem énekelek igazán jól, felhagytam vele, mert nem szerettem volna, ha bárki azt hiszi, hogy előadóművészt játszom. Az öncélú magamutogatást ugyanis nem bírom. Azoktól a riporterektől is rohamot kapok, akik jobban figyelnek önmagukra, mint a riportalanyukra.

Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)
Krizsó Szilvia (Fotó: Valuska Gábor)

A KrizShow ugyanúgy színpadon zajlott, de már egy tévés produkció volt.

Igen. Az ATV keresett meg azzal, hogy szeretnék, ha adás lenne az előadásból. Örömmel mondtam igent, akkor lett a címe KrizShow, és akkor alakítottuk át a struktúráját úgy, hogy élvezhető legyen a képernyőn. Nehéz volt megszerkeszteni, mert a színpadon sokkal több minden történt, és sokszor fájt a szívem a kihagyott poénokért, történetekért, de tudomásul kellett vennem, hogy véges volt az adásidő.

Hét év után döntöttél a befejezés mellett.

Mindent a csúcson kell abbahagyni, ami persze nézőpont kérdése, hiszen a Csomolungmát és egyéb hegyeket kivéve az mindig szubjektív, hogy ki, hogyan és hol látja magát.

Bennem egy ideje már érlelődött a gondolat, hogy hét év nagy idő, már nem, vagy csak nagyon nehezen tudok megújulni, újabb és újabb dolgokat kitalálni. Élveztem minden percét, de az utóbbi hónapokban már úgy éreztem, túl sok a belepakolt energia, idő, pénz, és ehhez képest bennem kevesebb az öröm és több a stressz. Csinálhattam volna még, az Átrium nyitott volt, de szerintem tudni kell, hogy mikor kell megálljt parancsolni magunknak. Most jött el az ideje.

Azt hiszem, azzal eleve rekordot döntöttem, hogy hét éven keresztül volt havi színházi talkshow-m, ahol minden este legalább két, de inkább négy vendégem volt, a meglepetés-vendégekkel együtt, akikkel – úgy hiszem – sok felejthetetlen estét szereztünk a nézőknek.

Milyen lehetőséget ragadnál meg gondolkodás nélkül, ha nem a sors, hanem te kezedben lenne a döntés joga?

A döntés eleve az én, pontosabban a mi kezünkben van, mert szerintem mi irányítjuk a saját sorsunkat, úgyhogy nem lehet másra mutogatni. A kommunikációs tréningjeim, coaching folyamataim és a számos interjúm során nagyon sok olyan üzletemberrel találkoztam, akiktől van mit tanulni, és akik ezt szórakoztatóan tudják elmesélni.

Most olyan üzleti talkshow-t készítek elő, ahol a vendégeim nemcsak a döntéseik hátterét, sikereik és kudarcaik mozgatórugóit, de az emberi oldalukat is meg tudják mutatni. Hiszek abban, hogy ezekből a személyes hitvallásokból, kacagtató vagy szívszorító, tanulságos történetekből mások is tudnak táplálkozni és profitálni. Ősszel vagy télen szeretnék elindulni a saját YouTube-csatornámon, de a beszélgetéseket, legalábbis egy részüket közönség előtt képzelem el, mert a nézők jelenléte mindig inspirálóan hat mind a beszélgetőtársaimra, mind rám.

Jelenleg támogató partnereket keresek, akik mellém állnak, mert velem együtt hisznek abban, hogy az üzleti világ értéket teremt, és hogy ezt meg kell mutatni a szélesebb nyilvánosságnak is. És valószínűleg nem mondanék nemet egy színházi vagy filmszerepre sem. (Nevet.) Az viszont biztos, hogy semmi olyat nem vállalnék el, ami lekötné az estéimet, mert a családommal töltött idő számomra mindennél fontosabb.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/2. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Gyurcsányék szolgálatában a baloldali média

Ugyan napjainkban a baloldal már finomított oltásellenes álláspontján, márciusban több balliberális médium nyílt levélben kezdeményezte a miniszterelnöknél, hogy az újságírókat és forgatócsoportokat engedjék be a kórházak COVID-osztályaira, valamint az oltópontokra. A Századvég feltérképezte, hogy milyen összefüggés lehet a baloldali pártok védőoltásokkal kapcsolatos “pálfordulása” és a hozzájuk köthető sajtóorgánumok akciója között.

Közzétéve:

MTI/Kovács Tamás

Álhírek és oltásellenesség

Már 2020 tavaszán, a koronavírus-járvány kezdetekor megfigyelhető volt, hogy a baloldal a felelős járványkezelés támogatása helyett – szavazatszerzési lehetőséget látva a pandémiában – különböző politikai játszmákba fogott – áll a Századvég Alapítvány legújabb elemzésében.

Ennek egyértelmű jele volt az álhírek, kamuvideók, valamint félrevezető vélemények terjesztése, a rendkívüli helyzet által indokolt különleges jogrendi berendezkedés sorozatos támadása, továbbá a közegészségügyi és gazdasági válsághelyzet okozta kihívások politikai szempontoknak történő alárendelése.

Miután egészségügyi szakemberek egyöntetű véleménye alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a koronavírus legyőzésének a kulcsát a védőoltások jelentik, Gyurcsány Ferenc és partnerei kommunikációjában – a korábban követett stratégiájuk egyenes folytatásaként – megjelentek az oltásellenes, egyes vakcinák iránti közbizalom rombolását célzó hangok. A szakmai szempontok zárójelbe tételét jelzi, hogy a balliberális tömb annak ellenére indított hadjáratot a Szputnyik V és a Sinopharm vakcinákkal szemben, hogy a szóban forgó oltóanyagok hazai alkalmazását engedélyező Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) több mint 70 éve garantálja a magyar gyógyszerbiztonságot, a hatóság gyakorlata pedig világszínvonalúnak tekinthető.

A magyarok bíznak a vakcinákban

A baloldali pártok által remélt népszerűségnövekedés azonban elmaradt, politikai üzeneteik nem találkoztak a magyar választók döntő többségének elvárásaival. Ennek magyarázata több tényezőre vezethető vissza. Ahogy a Századvég márciusi, 1000 fős, reprezentatív közvélemény-kutatása rámutatott,

a magyarok közel háromnegyede (73 százaléka) elfogadhatatlannak tartja, hogy a koronavírus-járvány alatt egy politikus vagy más közszereplő oltásellenes legyen, továbbá a megkérdezettek 62 százaléka úgy gondolja, hogy emberéletek múlhatnak azon, hogy politikusok vakcinák ellen kampányolnak, és megkérdőjelezik a magyar szakhatóság által jóváhagyott oltóanyagok hatékonyságát.

Tovább árnyalja a képet, hogy a magukat beoltatni tervezők, vagy a már beoltottak 71 százaléka elfogadná illetve elfogadta a felajánlott orosz vagy kínai vakcinát. Ezen felül valószínűsíthető, hogy a választópolgárok többsége érzékelte, hogy a baloldal koronavírussal kapcsolatos prognózisaira a valóság rendre rácáfol, amely tovább rombolta az amúgy is hitelességi problémákkal küzdő ellenzéki erők tekintélyét.

E fejleményeket felismerve egy régi recepthez nyúlt a Gyurcsány-szövetség. A 2018-as országgyűlési választások előtt a baloldal igyekezett palástolni a tényt, hogy 2015-ben a migrációs krízis kirobbanásakor hevesen támadták a nemzeti kormány által felépített biztonsági határzárat (amely azóta is kulcsszerepet játszik az illegális migránsok kontrollálatlan beáramlásának megakadályozásában), napjainkban pedig az oltásellenességük elkendőzésébe kezdtek bele, látva az eddig követett irányvonaluk politikai eredménytelenségét. Gyanítható ugyanakkor, hogy e „pálfordulás” nem az oltásellenes, illetve a hatékony védekezés hátráltatására irányuló nézeteik valódi feladását jelenti a balliberális erők részéről, hanem a staféta átadásának kísérletét a hozzájuk közel álló médiumoknak.

A Gyurcsány-lista a baloldali média segítségével hátráltatná a hatékony járványkezelést

Az elmúlt években is megfigyelhető volt, hogy a baloldali sajtó – a balliberális pártok segédhadaként – aktívan részt vett a politikai napirend alakításában, a kormányellenes politikai agenda népszerűsítésében. Miután sajtóorgánumok nem mérettetik meg magukat a választásokon, kockázat nélkül felvállalhatják olyan közéleti álláspontok, üzenetek közvetítését, amelyek a baloldali politikusok népszerűségét hosszú távon megtépáznák. Ezek alapján

feltételezhető, hogy a balliberális médiumok korábban említett terve (amely a kórházakban és oltópontokon történő kamerázást célozza) nem más, mint a Gyurcsány-lista tehermentesítése, a hatékony járványkezelést hátráltató politikai magatartás újságírók általi folytatása, méghozzá a politikai népszerűségvesztés esetleges kockázata nélkül.

E húzásnak köszönhetően a balliberális politikusok tehát úgy igyekeznek lerázni magukról az oltásellenességet, hogy ezt politikai értelemben nem számonkérhető szereplők, a baloldali média képviselői folytatják tovább.

Ennek fényében kijelenthető, hogy a Gyurcsány vezette baloldal emberéleteket és munkahelyeket veszélyeztető politikai hazárdjátéka nem ért véget, legfeljebb átalakult. A baloldali tömb számára a hatalom megragadásának szándéka továbbra is felülírja a koronavírus legyőzésének, és Magyarország mielőbbi talpra állásának szempontját.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke

Tovább olvasom

Médiapiac

Rugalmasságot ígér a műsorkvóták vizsgálatakor az NMHH

És az idei első félév médiaszolgáltatási díjait is elengedik.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, forrás: Pixabay

Méltányosan, rugalmasan, a járvány okozta helyzetet figyelembe véve jár majd el a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), amikor a műsorkvóta-kötelezettségeket vizsgálja – közölte a testület Kommunikációs Igazgatósága az MTI-vel.

Azt is megerősítették, hogy a szolgáltatók mentesülnek az idei első fél évben a médiaszolgáltatási díjak befizetése alól a koronavírus-járvány miatt április 9. óta érvényben lévő kormányrendeletnek köszönhetően.

A közlemény szerint a médiatanács erről tájékoztatta a Helyi Rádiók Országos Egyesületét, amely beadványt nyújtott be a második negyedéves médiaszolgáltatási díjaik elengedéséről.

A Retro Rádió és a budapesti Sláger FM szolgáltatója ugyanezért kérelmet nyújtott be az NMHH-nak. A médiatanács esetükben megszüntette az eljárást, mivel az érintett szolgáltatók is mentesülnek az első és második negyedévi médiaszolgáltatási díjak befizetése alól – írták.

Beszámoltak arról is: a médiatanács burkolt reklámozás miatt figyelmeztette a Halom Televízió Százhalombatta szolgáltatóját, mert a Híradó egyik januári adásában egy gyógyászati segédeszközöket árusító bolt részletes bemutatásával a termékek megvételére sarkallhatta a nézőket.

A körzeti, kereskedelmi jelleggel működő 101,7 Pécs FM szolgáltatóját pedig egy januári vizsgált adáshét alapján figyelmeztették, mert a szerződéses vállaláshoz képest kevesebb szöveget, helyi közéleti, helyi mindennapi élettel foglalkozó és közszolgálati műsort, valamint több zenét sugárzott – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Csaknem 110 ezer nézői panasz érkezett a BBC-hez

Csaknem 110 ezer nézői panasz érkezett a BBC-hez, amiért a brit közszolgálati médiatársaság számos műsorát törölte Fülöp edinburghi herceg múlt heti halála után.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

II. Erzsébet királynő férje életének századik évében, múlt pénteken hunyt el a windsori kastélyban. Fülöp hercegtől szombaton vesznek végső búcsút ugyancsak Windsorban, a brit királyi család legősibb és legnagyobb rezidenciáján.

A BBC csütörtökön közölte, hogy Fülöp halála óta 109 741 nézői kifogás érkezett, elsősorban a halálhír bejelentése utáni műsorváltozások miatt. A BBC történetében még soha nem kapott ennyi nézői panaszt egyetlen esemény közvetítése sem.

A BBC a halálhír bejelentése után összes hazai sugárzású televíziós csatornáján törölte az adástervben szereplő műsorokat, és ezek helyett a herceg halálával kapcsolatos aktuális híreket, illetve emlékműsorokat és megemlékezéseket közvetített.

A jórészt kulturális, zenei és dokumentumműsorokra szakosodott BBC Four televíziós csatorna adását teljes egészében felfüggesztették múlt pénteken.

Így elmaradtak olyan rendkívül népszerű műsorok is, mint a BBC One televízió minden este milliók által nézett, 36 éve futó szappanopera-sorozata, az EastEnders, vagy a szintén óriási nézettségű MasterChef főzővetélkedő döntője, amelyet erre a hétre helyeztek át.

A médiatársaság csütörtöki beszámolója szerint a BBC One nézettsége heti összevetésben hat százalékkal, a BBC Two tévécsatornáé kétharmadával zuhant az edinburghi herceg halálhírének bejelentését követő műsorváltozások idején.

Csütörtök esti közleményében a BBC hangsúlyozta: Fülöp herceg halála komoly horderejű esemény volt, amely jelentős hazai és nemzetközi érdeklődést váltott ki.

A médiatársaság a közleményben elismerte, hogy “a nézők némelyike” nem fogadta örömmel a herceg halálának szentelt műsoridőt, és azt, hogy ez milyen hatással volt a műsorújságokban meghirdetett televíziós és rádiós programokra.

A BBC hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem hajt végre ilyen mértékű műsorváltoztatásokat gondos mérlegelés nélkül, és a meghozott döntések tükrözték azt a szerepet, amelyet a BBC nemzeti műsorszóró társaságként országos jelentőségű események idején betölt.

Tovább olvasom