Kövess minket!

Médiapiac

Kamera indul!

Többször kellett megtalálnia magát a világban, frappáns választ adnia az élet kihívásaira. Ehhez a film nyelvét hívta segítségül. A nők mellett ugyanis a mozi a legfontosabb dolog az életében. Bohóc a falon, Régi idők focija, Ripacsok, Szerencsés Dániel – filmek, amelyek stáblistáján az szerepel: rendezte Sándor Pál. De mi vonzotta a Magyar Televízióhoz? És melyik az a két szó, amelynek kimondásakor azt érzi, hogy jó élni?

„A clown tükör, melyben az ember a mulatságos, a groteszk torzképét látja viszont. Tulajdonképpen az árnyékát.” Mit gondolsz, ki fogalmazta meg ezt a gondolatot?

Fogalmam sincs, de nagyon okos ember lehetett. (Nevet.) Bohóc volt a jelem az óvodában. Emlékszem, ahogy anyám belehímezte a törölközőmbe. Aztán felfedeztem magamban is a bohócot, később megismertem a fogalmát. Fantasztikus képesség az, ahogy egy kifestett arcú, mulatságos öltözetű artista szerethető módon képes szórakoztatni az embereket. Életre szóló élményem, amikor Popov orosz bohóc fellépett a Fővárosi Nagycirkuszban. Annyira a hatása alá kerültem, hogy nem bírtam felállni a székről, csoda volt.

Federico Fellini mondta.

Fellini a filmcsinálás istene, az érzelmek vászonra vitelének nagymestere. Alkotó ember, aki képes volt a kancsal világunkat kancsal módon ábrázolni, benne minket, embereket, akiket nagyon komolyan kell venni… de mégsem. Az Országúton, a 8 és ½… Olyan gyönyörűen, olyan játékos szeretettel mesélt rólunk, ami méltó volt hozzánk. Ő és a francia új hullám erősen hatott rám. A francia új hullám teremtette meg annak lehetőségét, hogy a kamerát, illetve a vágást ugyanolyan játékosan kezeljük, mint ahogy az ember a saját hőseit szereti kezelni.

Vannak magyar „isteneid”?

Magyar filmrendező nem hatott rám. 1958-ban, érettségi után nem sokkal kerültem a filmgyárba. Újságíró szerettem volna lenni, de abban az évben nem indult képzés. Apám egyik barátja tette fel nekem a kérdést: „Miért nem leszel filmrendező, te, aki folyamatosan a moziban ülsz, még iskola helyett is?” Azt is hozzátette, hogy az legalább annyira link szakma, mint az újságírás. Persze ne úgy képzeld el, hogy összecsaptam a bokám. Megfogadtam a tanácsát, elmentem a filmgyár kettes telepére, a Könyves Kálmán körútra, pontosan oda, ahol ma a buszpályaudvar van. Mondtam a portásnak, hogy filmrendező akarok lenni, ő eligazított, azt mondta, menjek a személyzetishez, Császárnéhoz. Beléptem egy ajtón, ott ült Császárné, bemutatkoztam neki, és kiböktem: filmrendező akarok lenni. Hallgatott rám. Egy hétre rá már három műszakban dolgoztam a laborban.

Végig kellett másznom a szamárlétrán, de egyre jobban éreztem, hogy csupa olyan dolog történik velem, ami felkészít arra, hogy egyszer majd magam is filmet forgathassak. Ez fontos volt, mert noha kezdetben kamerákat cipeltem, szükségem volt a tapasztalatokra, meg kellett ismernem azokat az embereket, akik a későbbiekben az én álmaimat segítettek megvalósítani.

Egyébként kávét is hordtam például Kállai Ferencnek, aki főszereplője volt a Katonazene című filmdrámának. Én meg rohantam, hogy teljesítsem a kérését. Több mint negyven évvel később főszerepet játszott a Noé bárkája című filmemben, és nem emlékezett rám. Úgy megsértődtem. (Nevet.)

Egy történet szerint Keleti Márton majdnem kirúgott a főiskoláról.

Vizsgamunkaként egy gyufagyárról forgattam egy kisfilmet, majd amikor éjjel beültem a vágószobába, elfeledkeztem térről és időről. Csak vágtam, és vágtam, míg hajnalra végül négy perc maradt az eredetileg harmincperces anyagból. Nem volt mese, másnap vizsgáztam, visszarakni nem lehetett, amit már kivágtam. Keleti úgy gondolta, nem vagyok alkalmas a pályára. Ez néhány évvel később nem akadályozta meg abban, hogy maga mellé vegyen asszisztensnek. Szerencsés voltam, mert szokása szerint délidőben otthagyott az operatőrrel, mint mondta: „Úgyis tudod, mit kell csinálnod.” A főiskola befejezése után már Benkő Gyulával, Márkus Lászlóval, Pécsi Ildikóval és sok más kiváló színésszel dolgozhattam együtt az Én, Sztrasznov Ignác, a szélhámos című tévésorozatban. Rögtön nagyfiú lehettem. Észre sem vettem, és benne voltam az álmomban.

Aminek édesapád nem örült túlzottan. Még a főiskolára is betelefonált, hogy ne vegyenek fel.

Apámmal nem voltam olyan viszonyban, amilyenben szerettem volna lenni. Otthon falakba ütköztem, de közben a mozi elvarázsolt. A sors megint közbeszólt. Ugyanis a főiskola nagyszájú titkárnője ült a telefon mellett, akire apám nem volt hatással. Ha mégis, talán most mi sem beszélgetnénk. Később többen mesélték, hogy apám örült a sikereimnek.

Volt egy periódus az életemben, amikor kétévente forgattam, akkoriban ez volt bioritmusom. Szeretem és élvezem az életet. Számomra az élet élvezetéhez alapvetően hozzátartozik, hogy azt mondjam: „Kamera indul!”

Berlini Ezüst Medve, FIPRESCI-díj, Chicago-i Ezüst Hugo, a Karlovy Vary-i Kritikusok Díja és több mint húsz egyéb szakmai elismerés, de a legrangosabbak, például a Cannes-i Arany Pálma vagy az Oscar-díj ez idáig nem adatott meg. Van benned hiányérzet?

Fatalista vagyok. Voltak olyan pillanatok az életemben, amikor volt esélyem, de rajtam kívül álló okok miatt nem jöhettek létre. Mondjuk úgy, a filmszakmán belüli társasjáték másnak kedvezett. Erről nem szeretek beszélni. Tudod, nem is a díjak a lényegesek, hanem az, ameddig eljutottam, hogy az emberek szeretik, amit csinálok. Ezért ismernek meg a mai napig a taxisofőrök, pedig már nem az alkotókat szokás megismerni, hanem azokat, akiket sokat látnak a tévében.

A Bohóc a falon (1967) plakátja
A Bohóc a falon (1967) plakátja

Az első nagyjátékfilmed, a Bohóc a falon szakmai és közönségsiker, az 1960-as évek helyét kereső fiatalságáról szól.

Gyakorlatilag a saját lényünket forgattuk le Tóth Zsuzsával, állandó alkotótársammal, a film forgatókönyvírójával. A felnőtté válásról, a kapcsolatok megszületéséről és az elválásról, az együtt töltött idő felejthetetlenségéről szól. Azt gondolom, van néhány filmem, ami celluloidba van vésve. Persze vannak olyanok is, amelyeket kevésbé tartok jónak, de nem fogom elmondani, melyekre gondolok, ne is kérdezd. (Nevet.) Egyébként sem vagyok alkalmas arra, hogy értékeljem a filmjeim. Ma már a kritikusok sem alkalmasok erre. Emlékszem, a Ripacsokat egy könnyű, léha mozinak írta le, majd egyszer csak kultfilm lett.

A Miss Arizona (1988) plakátja
A Miss Arizona (1988) plakátja

Hogy jut el egy magyar filmrendező odáig, hogy olyan nemzetközi csillaggal dolgozzon, mint Marcello Mastroianni?

Az életemben egy sor olyan dolog történt, amit más szerencsének nevezne, de szerintem csak ez volt megírva. A Miss Arizona magyar-olasz koprodukcióban készült. Férfi főszereplőnek Nino Manfredire esett a választásom, sokat beszélgettem vele, együtt dolgoztunk a forgatókönyvön, és idővel azt éreztem, nem tudunk együtt dolgozni. A film olasz producere kérdezte, kire gondolok? Rávágtam, hogy Marcello Mastroiannira. És megint milyen a sors. A producer, Gueseppe arca felderült. Kiderült, hogy a nyaralója éppen Mastroiannié mellett van a tengerparton, és nagyon jóban vannak. Ilyet kitalálni sem lehet… Marcello fantasztikus ember és fantasztikus színész volt. Nagy élvezet volt vele dolgozni. De maradt egy csöppnyi hiányérzetem. Akkor működöm jól, ha a színészektől sok kérdést kapok, különösen, ha azok vita alapul szolgálnak, és össze tudok veszni valakivel. Vele nem lehetett vitázni, bármit kértem, örömmel megtette. Pedig komolyan próbáltam bosszantani.

Azt szoktad mondani, hogy a két legfontosabb dolog az életedben a mozi és a nők.

Naná. (Nevet.) A filmes pályafutásom ugyanakkor úgy alakult, hogy az emberi kapcsolatok közül számomra nem a szerelem, hanem a barátság a legfontosabb motívum. Baromira élvezem a filmcsinálást. Ennél gyönyörűbb, csodálatosabb dolog nincs.

Sándor Pál instruálja Psota Irént a Szabadíts meg a gonosztól! (1979) című film forgatásán
Sándor Pál instruálja Psota Irént a Szabadíts meg a gonosztól! (1979) című film forgatásán

És a nők?

Ha a szexre gondolsz, egyetértek. (Nevet.)

Az ösztöneim irányítanak. Egy háborgó tengeren lökődöm ide-oda, és az élményeimből olykor elmesélek valamit. A film tükör, amelyet ha befejezel, és megnézed a kész filmet, tudod, hol tartasz az életben, és milyen érzelmek dúlnak benned.

Amikor a Szabadíts meg a gonosztól! című filmemmel elkészültem, feltettem magamnak a kérdést: mi az istenért vagyok ilyen szomorú, ilyen drámai? A filmkészítés azonban nem elhatározás kérdése, hanem egyszer csak beugrik egy kép. A Noé bárkája előtt sokáig nem forgattam, de hirtelen megjelent előttem egy kép: hatalmas kórházi szoba, benne egy óriási ágy, amelyben Garas fekszik, éjszaka van, a hold besüt a szobába, kopognak, és a halál besétál az ablakon. Éreztem, hogy valami megmozdult bennem.

Azért hagytad el a filmgyárat, mert megsértődtél. Azt pletykálták abban az időben, megőrültél, a Hárshegyen kezelnek.

Igen. Ezt követően majdnem húsz évig nem készítettem filmet. Az egyik legjobb barátommal, Simó Sándorral – aki ma már sajnos nincs közöttünk – vesztem össze, és azt mondtam, ennyi elég volt. A többi mendemonda. Megcsináltam a Novofilm filmprodukciós vállalatot. Bérmunkában dolgoztunk, nagyon sokat kerestük. Egyik film jött a másik után. Tudod, arról a világról tudok filmet csinálni, amelyet ismerek, és ami 1990 után következett, ismeretlen volt. A mai napig nem igazán lehet áttekinteni.

1990 és 2000 között alig van olyan film, amelyre azt lehet mondani, hogy jó, hogy elkészült. Mindannyian kerestük a helyünket. Az ország velem együtt azóta is rohangál, mint pók a falon.

Sándor Pál a Szeressétek Odor Emíliát! (1970) című film forgatásán
Sándor Pál a Szeressétek Odor Emíliát! (1970) című film forgatásán

Mi vonzott a televízióhoz?

1969-ben fejeztem be a második nagyjátékfilmem, a Szeressétek Odor Emíliát! A tévéből felhívott egy szerkesztő, hogy felkérjen, rendezzek egy tévéshow-t az Ex-Antiquis zenekarral. Ez volt a debütálás, és rögtön megnyertem a tévés fesztivál nagydíját.

Sándor Pál az Add a kezed klipfilm forgatásán Szörényi Szabolccsal és Szörényi Leventével 1972-ben (Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan)
Sándor Pál az Add a kezed klipfilm forgatásán Szörényi Szabolccsal és Szörényi Leventével 1972-ben (Fotó: Szalay Zoltán/Fortepan)

Rendeztél show-t az LGT-nek, de az Illésnek is Add a kezed címmel, ez utóbbit a rendszerváltásig nem mutathatták be.

Azt hiszem, ez volt az Illés ötödik nagylemeze, 1972-ben jelent meg. A tévéshow a lemez dalaira épült, tulajdonképpen klipek voltak, amelyekből összeállt egy zenés-szórakoztató műsor. Egy romos házban forgattunk, Bródyval együtt írtuk a forgatókönyvet. Karácsonyra volt kitűzve az adás. A Váci utcában összefutottam Szilágyi Jánossal, aki elmondta, hogy ugyan már a műsorújságokat is kinyomtatták, de az Add a kezed nem kerül adásba. És valóban csak a rendszerváltás után mutatták be. Ha ma megnézzük, nem is értjük, miért döntöttek így. Azt gondolom, bizonyos emberek túlteljesítettek. Tudod, mint manapság, amikor a nagyfőnök előírja, hogy mit szabad, mit nem szabad, és egyesek meg továbbmennek, hogy bizonyítsák a rátermettségüket. Olyan szövegek voltak, mint például: „Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág, / Hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ. / A szemétládák ősi jelszava: / A szemétdomb a szemét otthona.” A dal megjelenhetett lemezen, én pedig semmi mást nem tettem, csak helyenként ráerősítettem a képekkel.

A Szerencsés Dániel (1983) plakátja
A Szerencsés Dániel (1983) plakátja

Gyorsan kurrens cikk lettem a Magyar Televízióban. Sorra jöttek a felkérések. A tévések halálosan boldogok voltak, hogy velem dolgozhatnak. A filmgyárban meg elterjedt, hogy elárulom a művészetet, mert televíziózom. Pedig imádtam ezt csinálni, és igen sokat is tanultam belőle, például hogy hogyan dolgozhatok egyszerre három-négy kamerával. Ezt a tudást később például a Szerencsés Dánielben is kamatoztattam, abban a jelenetben, amikor sokan ülnek az asztal körül – ezt négy kamerával vettük fel.

Készítettem többek közt egy Kalendárium című műsort is. Latinovits tizenkét verset mondott el benne. Amikor bejött a stúdióba, letettem elé néhány kamerát, de semmilyen instrukcióval nem kellett ellátnom, próba nélkül oldotta meg a felvételeket hibátlanul. Zseniálisan szavalt. Mi a vezérlőből figyeltük. Ha bejött a stúdióba, vagy húsz-harminc ember szaladt össze, hogy lássák. Amikor elérkeztünk a december hónaphoz, és József Attila Betlehemi királyok című versében elért az utolsó két sorhoz: „Kedves három királyok, / jóéjszakát kívánok!”, mindannyiunk szeméből kicsordult a könny. Jelzem, hogy akkor a Magyar Televízió még kulturális csatornaként működött. Ki ne élvezte volna, ha egy ilyen közegben tevékenykedhet.

Említetted Szilágyi Jánost. Elmondása szerint a legkedvesebb tévéműsora a Show-bálvány volt.

Gárdos Péterrel, illetve egy kis csapattal csináltuk, amelynek tagja volt Tóth Zsuzsa és Bíró Zsuzsa is. Szilágyit is bevontuk a munkába, nem csak a műsort vezette. Mindig volt vendég, archív bejátszás és egy klip. Az adott év legfontosabb történéseiből, újságcikkekből vagy éppen filmekből szemezgettünk.

Neuman Gábor riporter, Rangos Katalin szerkesztő, Szegő András állandó meghívott, Szabó István címlap-vendég és Sándor Pál producer A Reggelben (Fotó: Falus Kriszta/Nők Lapja)
Neuman Gábor riporter, Rangos Katalin szerkesztő, Szegő András állandó meghívott, Szabó István címlap-vendég és Sándor Pál producer A Reggelben (Fotó: Falus Kriszta/Nők Lapja)

A Hankiss-éra alatt indult el a Sárközy Erika és a te neveddel fémjelzett A Reggel. Erős csapat jött össze: Jakupcsek Gabriella, Szily Nóra, Vincze Kinga, Bárdos András, Fiala János, Hardy Mihály, Nika György, Radnai Péter, Rangos Katalin.

A Reggel kapcsán azt szokták mondani, hogy talán ez volt az utolsó nem direktben politizáló közszolgálati műsor. Csodaszép emlékeim fűződnek hozzá. Az egész úgy kezdődött, hogy Hankissék szerettek volna belső gyártásban elindítani egy reggeli műsort, de drága lett volna, így megkerestek, hogy mennyiért vállalnám. Ekkor már a Novofilm ügyvezető igazgatója voltam. Körülbelül fele akkora összegből ki tudtuk hozni. A Reggel egy kulturális műsor volt. Emlékszem, egyszer az egyik riporter két hajléktalant hozott be a stúdióba, hogy velük készítsen interjút. Ez szabadság volt, szabad televíziózás.

Aztán betiltották. Politikai döntés eredményeképpen szűnt meg. Soha nem felejtem el, csütörtöki stábértekezlet volt, Sándor István – aki már nincs közöttünk – integetett nekem kintről, kezében egy faxszal. Ehhez tudni kell, hogy abban az időben egy televízió volt, de már két csatorna. Az egyesen ment A Reggel, a kettesen pedig a Nap-kelte. Kiderült, hogy Kocsis L. Mihály, aki akkor a televízió elnökhelyettese volt, úgy döntött, hogy A Reggel műsorsávját átadja a Nap-keltének. Egyik napról a másikra ki lettünk rúgva.

A nyolcvanadik születésnapomra nem szerettem volna nagy felhajtást, vendégsereget, de két-három csaj, köztük Rangos Kati rábeszéltek, hogy menjünk el egy kis társasággal a Remízbe. A feleségemmel beléptünk az étterembe, majd egyre hátrább kísértek bennünket. Botorkáltunk a sötétben, majdnem orra estünk, majd egyszer csak felkapcsolták a villanyt, és vagy hetven ember ült velem szemben. Ijedtemben azt dadogtam: „Ti kik vagytok?”

Képzeld el, hogy majdnem harminc évvel a betiltást követően összegyűlt A Reggel stábja. Volt, aki külföldről jött haza. Gondold el, milyen nyomot hagyott bennük az együtt töltött majdnem két év. Valamit tudott A Reggel, valamit tudott az a kor.

Palika 80 – Újra együtt A Reggel stábja
Palika 80 – Újra együtt A Reggel stábja

A legutóbbi befejezett munkád a Zárójelentés, amelyet producerként segítettél.

Szabó István elmesélte, milyen filmet szeretne forgatni, tetszett az ötlet, felkért dramaturgnak. Ebből kifolyólag sokat beszélgettünk, majd felkért producernek is. Fantasztikus élmény volt a forgatás. Van egy spanyol regény, A sánta ördög (Luis Vélez de Guevara műve – a szerk.), amelyben az ördög éjszakánként leemeli a házak tetejét, és belelát az emberek életébe. Szabó filmje nekem kicsit ilyen. Egészen csodás volt egy nagy formátumú rendezőkollégám alkotásának folyamatait nézni, pedig a munkamódszere ellentétes a sajátoméval. Koltai Lajossal együtt halál csendben dolgoznak. De még a világosítók is mintha légpárnán jártak volna, nem is értettem. Szabó rá is kérdezett egyszer, minden rendben van-e, mire mondtam neki, hogy igen, egyetlen dolog zavar csak, ez a mérhetetlen nagy csend. Ez olyan volt nekem, mint amikor egy mediterrán ember elmegy az Északi-sarkra, vagy fordítva. (Nevet.) Ő halálosan pontosan dolgozik, a saját forgatásaimra inkább a ramazúri jellemző. Nagyon szeretem a filmet, fontos alkotásnak tartom.

Sándor Pál (Fotó: Valuska Gábor)
Sándor Pál (Fotó: Valuska Gábor)

Mit gondolsz, ha visszatekintesz arra a kisfiúra, aki a rákospalotai moziban önfeledten nézte a Z, a fekete lovas című filmet, és aki a körúton sétálva megfigyelte, hogy köszönnek egymásnak az emberek, de őt nem ismerték, és megfogadta, hogy neki is fognak egyszer?

A mai napig örömöt jelent nekem, amikor rám köszönnek, de a legfontosabb, hogy nyolcvan éves elmúltam, és még midig azzal foglalkozhatom, ami a világon a legfontosabb számomra.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2020/2. számában jelent meg, amelynek lapozható és letölthető változata az alábbi linken érhető el: itt. A lapra itt fizethet elő.)

Médiapiac

Hallgatnak a jogvédők a magyar újságíró vegzálása után

A Hír TV magyar tudósítója a PestiSrácok.hu-nak részletesen beszélt a meghurcoltatásáról.

Közzétéve:

A borítóképen Bugnyár Zoltán, forrás: PestiSrácok.hu

Eljárást indítottak Bugnyár Zoltán ellen védett objektum elleni bűncselekmény gyanújával a svéd rendőrök, akik annak ellenére vették őrizetbe, hogy felmutatta sajtóigazolványát és együttműködött a hatóságokkal.

A Hír TV tudósítója arról a terrortámadásról készített beszámolót, ami még szerdán történt egy Vetlanda nevű kistelepülésen, ahol hét embert sebesített meg egy férfi, aki késsel támadt az áldozatokra. A magyar tudósító éppen az összefoglaló bevezetőjét rögzítette volna, ahol ő mondja el a friss részleteket, és mivel az esettől mintegy 400 km-re tartózkodott, a rendőrség épületét a háttérben “illusztrációnak” használta volna. Azonban nem várt akadályokba ütközött: a svéd rendőrség egészen egyszerűen őrizetbe vette, s bár együttműködött az egyenruhásokkal és abbahagyta a forgatást, azok közölték vele, hogy be kell mennie velük a rendőrségre. Ott pedig azonnal a kihallgatószobába vitték, nem engedték telefonálni sem.

ELJÁRÁST INDÍTOTTAK ELLENE

Bugnyár Zoltán a PestiSrácok.hu-nak úgy fogalmazott: teljesen érthetetlen volt számára, hogy gyanúsítottként akarják kihallgatni, annak ellenére, hogy ő csak egy telefonfelvételt készített, a munkáját végezte, a rendőrségi épület egyfajta illusztrációként szerepelt volna csak a háttérben, miközben beszél. A tudósító elmondta azt is: nem tudta, hogy ez tilos vagy törvénysértő lenne. Azt, hogy ezt egyébként milyen jogszabály tiltja, nem közölték vele, viszont a rendőrök svéd nyelven akarták, hogy vallomást tegyen. Bár Bugnyár Zoltán beszél svédül, de egy büntetőügyben nem érezte volna magát biztonságban, így telefonos tolmácsot kért, akit – bár jogszabály írja elő – nem tudtak biztosítani. A kihallgatóhelységben a rendőrök nem, míg Bugnyár Zoltán viselt maszkot, amin – elmondása szerint – mosolyogtak a hatóság emberei. Amikor megkérdezte, mivel vádolják, akkor derült ki számára, hogy védett objektum elleni bűncselekmény vádjával indítottak eljárást ellene, és hiába mutatta a telefonjával rögzített felvételt, azt nem csupán a saját készülékükkel rögzítették, de a mobilját is lefoglalták. Ezután engedték szabadon, de semmilyen hivatalos papírt, jegyzőkönyvet nem adtak számára az eljárásról, amit kérésére válaszolva is megtagadtak tőle. A Hír TV munkatársának csupán annyit mondtak: amint lesz tolmács, felveszik a gyanúsítotti vallomását – Bugnyár Zoltán jelenleg is erre vár

A LIBERÁLIS JOGVÉDŐK MEG SEM SZÓLALTAK

A magyar konzul azonnal felajánlotta segítségét, azonban valamiért az Amnesty International, a Nemzetközi Újságírószövetség vagy éppen a TASZ nem háborodott fel azon, hogy egy újságírót vegzáltak munkavégzés közben Svédországban. 

A Hír TV megkereste az említett két szervezetet, de az Amnesty International mindeddig nem reagált a híradó megkeresésére, a Társaság a Szabadságjogokért azt írta, hogy ez a helyi jogvédők dolga. 

Bugnyár Zoltán portálnak azt is elmondta, hogy a jogállamiság fellegvárainak egyike nem mellesleg Ukrajna után a második helyen szerepel európai viszonylatban a bűncselekmények elkövetésének számát tekintve, amit az elmúlt évek gyakorlatilag korlátozás nélküli bevándorlásának köszönhetően sikerült elérniük. Bugnyár Zoltán azt is hozzátette, hogy a svéd rendőrökön jól érzékelhető a bizonytalanság is, félnek kijelenteni például azt, ha terrortámadás történik, és az ő ügyében sem igazán tudták eldönteni, mi lenne a helyes eljárás. Így inkább eljárást indítottak vele szemben, annak ellenére, hogy felmutatta sajtóigazolványát és együttműködött a hatóságokkal.

A KONZULI SZOLGÁLAT MINDEN SEGÍTSÉGET MEGAD AZ ÚJSÁGÍRÓ SZÁMÁRA

A PestiSrácok.hu Magyarország stockholmi nagykövetségét is megkereste az újságíróval történekkel kapcsolatban, amire az alábbi választ kaptuk a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól:

Külképviseletünk munkatársai felvették a kapcsolatot az újságíróval, folyamatosan figyelemmel kísérik a fejleményeket, és minden lehetséges segítséget megadnak számára. Munkatársaink a konzuli tevékenységre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően eljárva, tanácsot adtak a jogi védelem megválasztásához, annak érdekében, hogy az érintett magyar állampolgár megfelelő jogi képviseletet kaphasson.

-olvasható a PestiSrácok.hu-nak küldött válaszlevélben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Így manipulál a német köztelevízió (videó)

Tiltakozik a Magyar Nemzeti Médiaszövetség a Deutsche Welle budavári riportja ellen.

Közzétéve:

A Nemzeti Hauszmann Program részeként felújított Mátyás kútja a budai Várban, forrás: MTI / Szigetváry Zsolt

A budai Várban zajló építketésekről és a budapesti Kossuth Lajos tér átépítéséről közölt riportot nemrégiben a Deutsche Welle, amelynek révén a német közszolgálati médium azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar kormány szélsőségesen nacionalista, és szembemegy az Európai Unió által vallott értékekkel – hívta fel a figyelmet a tévés riportra a Mandiner, amelynek szemléje szerint rögtön a műsor elején elhangzik, hogy a kormány „kisajátítja a város tulajdonában lévő ingatlanokat”.

Ennek kapcsán V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere, az ellenzéki Párbeszéd Magyarországért párt politikusa szólal meg, akit nagyon elkeserítenek az építkezések, mert szerinte a kormány rossz társadalmi üzenetet közvetít általuk, és ő nem akarja az 1944-es állapotában látni a Várnegyedet. „Ez a kormány önkényes, diktatórikus, a társadalom érdekeivel szembemenő döntése volt” – panaszkodik a politikus, aki ezután egy helyi lakossal, Wágner Tamással kiegészülve arról beszél, hogy semmit sem lehet tenni a beruházások ellen, amelyek következményeként a környék élhetetlenné válik az itt lakók számára.

A Vár után a riport következő állomása a Kossuth tér, amely a Deutsche Welle szerint majdnem úgy néz ki, mint 1944 márciusában, ekkor az Adolf Hitlerrel szövetséges Horthy Miklós kormányozta Magyarországot – emeli ki a Deutsche Welle narrátora.

Itt szólal meg Ungváry Krisztián történész, aki szerint a Nemzeti Vértanúk Emlékművének első és 2019-es második felavatása között nagyon sok a hasonlóság, majd a riport Kövér László avatóbeszédét idézi, amelyben a házelnök arról szól, hogy Magyarországot idegengyűlölőnek és homofóbnak tüntetik fel, amiért ragaszkodik hagyományaihoz. Ungváry szerint beszédében Kövér annak ellenére egyenlőségjelet tesz a mai ellenzék és a terroristák közé, hogy a hasonló pártok Nyugat-Európában több helyen is kormányon vannak.

„Miért kellene Magyarországnak az Európai Unió tagjának lennie, amikor itt teljesen más elveket terjesztenek, mint amiket az Európai Unió képvisel?”

– hangzanak a történész szavai német fordításban. Ungváry Krisztián egyebekben nem érti, Orbán Viktorék miért ragaszkodnak annyira az 1940-es évek emlékéhez, hiszen hazánk Horthy alatt súlyos csapást élt át, az 1944-es év pedig nem volt jó a magyar történelem szempontjából.

A Deutsche Welle riportját itt tudja megtekinteni:

A riport a budai Várban zárul, ahol egy férfi arról beszél, hogy “az Orbán-kormány budavári üzelmei” miatt elköltözik onnét. Megjegyzi egyúttal, hogy a felesége is zsidó, és kifejti: „Ha a zsidók akkoriban tudták volna, miért kell felszállniuk a vonatokra, akkor nem szálltak volna fel. Nem akar még egyszer ilyen vonatra szállni” – magyarázza a férfi, majd a narrátor arról tájékoztatja a nézőket, hogy politikai okokból már több százezer magyar döntött a hazája elhagyása mellett.

Tiltakozik a Magyar Nemzeti Médiaszövetség

A Deutsche Welle elfogult tudósítása ellen a Magyar Nemzeti Médiaszövetség is tiltakozott, minden szakmai és etikai határt túllépő propagandafilmnek minősítve a televíziós anyagot.

“A Fokus Europa című műsorban adásba került műsorszám a legsötétebb idők filmhíradóit megszégyenítően manipulatív, a megrendezett jelenetek legfeljebb szappanoperába valók, de egy televíziós magazinműsorba semmiképpen”

– olvasható a Magyar Nemzeti Médiaszövetség közleményében, amely reményét fejezi ki afelől, hogy a német köztévé által a 2022-es magyarországi választásokat megelőző időszakra beharangozott magyar nyelvű médiatartalmak az alapvető szakmai és műfaji követelményeknek megfelelően készülnek majd.

A közlemény rámutat: jóllehet a Deutsche Welle a magyar média sokszínűségének javítását ígéri, mégsem firtatja azt a V. Naszályi Márta I. kerületi polgármestertől, az ellenzéki Párbeszéd Magyarországért párt politikusától származó “teljesen önkényes megállapítást”, amely szerint a Várnegyed újjáépítésével a magyar kormánynak az 1944-es állapotok visszaállítása a célja. A Magyar Nemzeti Médiaszövetség szerint

e kijelentést a műsor szerkesztőinek a kiegyensúlyozottság jegyében véleményeztetnie kellett volna a Nemzeti Hauszmann Program illetékeseivel, nem pedig evidenciaként kezelni azt, és azt sugallni általa, hogy a magyar kormánynak talán nemcsak építészetileg, hanem politikailag is célja az 1944-es állapotok visszaállítása.

Az újságírószervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy Wágner Tamás járókelő és budai polgár, akivel V. Naszályi Márta “egy jól láthatóan megrendezett jelenetben”, “véletlenül” találkozik, nem más, mint az MTI társadalompolitikai rovatának korábbi szerkesztője. A közlemény hozzáteszi, a nyilatkozó újságíró így “nem egy elfogulatlan járókelő”, hanem “a média beépített embere”, jóllehet ez nem derül ki a riportból.

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség végezetül hangsúlyozza, hogy “a médiaszakma alapvető normáinak betartását nemcsak saját tagjaitól várja el, hanem ugyanezt a szakmai elkötelezettséget a Deutsche Welle szerkesztőinek is a figyelmébe ajánlja”.

Tovább olvasom

Médiapiac

Nőtt a DIGI csoport bevétele tavaly

Ehhez leginkább fő piacai, Románia és Spanyolország járult hozzá.

Közzétéve:

A vállalat MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a tavalyi 1,3 milliárd eurós konszolidált árbevétel 8,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

A társaság előzetes, nem auditált éves pénzügyi eredményei alapján 2020-ban a kiigazított EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) 7,5 százalékkal 480 millió euróra nőtt az előző évhez képest.

A tavalyi értékesítési mutatók megerősítették a cég piacvezető helyét, különösen Romániában, Spanyolországban és Magyarországon – közölték.

Az ügyfeleknek nyújtott összes szolgáltatás (jövedelemtermelő egységek – RGU-k) száma 2019. december 31-hez képest 12 százalékkal, 18,1 millióra nőtt.

Vezető helyének megőrzése érdekében a csoport tavaly 371 millió eurót fektetett hálózatfejlesztésre, főként Romániában, Spanyolországban és Magyarországon, megerősítve és bővítve 4G és 5G hálózatát, valamint a száloptikai hálózat további kiépítésére.

Magyarországon a cég 2019-ben kezdte meg a kereskedelmi mobilszolgáltatását, a DIGIMobil az ország 70 százalékán rendelkezik kültéri lefedettséggel, közel 700 településen biztosít hálózati elérhetőséget. Kitértek arra, hogy a szolgáltató az Opensignal nemrégiben megjelent vásárlói elégedettségen alapuló riportjában a 4G elérhetőségi díjat kapott.

Az Opensignal jelentése különböző területeken hasonlította össze a magyarországi mobilszolgáltatókat 2020. októbertől 90 napon át gyűjtött adatok alapján. A 4G elérhetőségi kategória azt az időtartamot mutatja, amíg a felhasználók csatlakoztak a 4G hálózathoz. A DIGIMobil 96,7 százalékot ért el, amivel megnyerte a kategóriát – közölték.

A DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett DIGI Communication N.V. magyarországi leányvállalata. A csoport Magyarországon, Romániában, Spanyolországban és Olaszországban van jelen, a magyar piacon 1998 óta. A DIGI Kft. Magyarország egyik meghatározó távközlési szolgáltatója, jelentős szerepet tölt be másodikként a kábeltelevíziós piacon 29 százalékos, a vezetékes internet szegmensben 24 százalékos piacrésszel, míg a vezetékes telefonszolgáltatásban 23 százalékot ért el az NMHH 2019 év végi adatai alapján.

Tovább olvasom