Kövess minket!

Médiapiac

Gajdics Ottó: Nem irigylem a média munkatársait

A nemrég indult Karc FM ügyvezető-főszerkesztője, Gajdics Ottó azt mondja: az egész médiarendszer összefonódik a politikával. Szerinte magyar kuriozitás, hogy aki nem szimpatikus, nem a holdudvarba tartozik, annak nem jut állami hirdetés. Még sincs mit egymás szemére vetnünk, mert ez egy huszonöt éves játék.

Miért indult a Karc FM?

Hogyhogy miért?

Miért?

Mert imádok rádiózni.

De hát nem ön indította az adót.

Liszkay Gáborral fontosnak tartottuk, hogy életre hívjuk ezt az adót.

Ön a közelmúltban is rádiózott, csak épp a Simicska-féle Lánchíd Rádiónál, nem mellesleg akkor is Liszkay Gábor embereként.

Hogyne, csak az a történet elég hirtelen, kurtán-furcsán ért véget.

Sajátosan írta körül a G-napot.

Ne is beszéljünk róla. Amúgy újságot is szeretek szerkeszteni, de a rádió az igazi szerelem.

A Lánchíd Rádióban ügyvezető főszerkesztő volt. Aztán a G-napon Liszkayval együtt dobbantott, és hamarosan a Karc FM-nél landolt.

Előbb azért beugrottam a munkanélküliek színes világába. Bungee jumping. Majd lapszerkesztő lettem a Napi Gazdaságnál, melynek kiadói jogát Liszkay Gábor megvásárolta, így lett belőle később a Magyar Idők. A Napi Gazdaság kiadója opciós joggal rendelkezett arra a cégre, amelyik beadott egy pályázatot a 105,9 MHz-es budapesti frekvenciára, amit hosszas procedúra után végül megnyert. Itt jöttem a képbe én.

Simicska Lajos jól bejáratott médiarendszeréből lépett ki.

Aminek létrehozásában és működtetésében komoly szerepem volt, kár lenne tagadni.

Most egy másik jobboldali médiabirodalmat épít, amelynek a Karc FM is része.

Szeretek dolgozni, az ön által G-napnak titulált időpontot követően igyekeztem mihamarabb újra munkába állni.

Miért, ön hogy nevezi a G-napot?

Sehogy. Próbálom elfelejteni. Életem egyik legszörnyűbb élménye. Talán az volt ennyire szörnyű, amikor elvittek katonának. De azért sem fogok róla beszélni.

Miért?

Mert nem köpködünk vissza. Öntől és az olvasóktól is elnézést kérek, de meg kell érteniük: ezt az ügyet lezártuk. Tudomásul vettük, hogy a mi verziónk nincs benne a közbeszédben.

Csak annyit áruljon el: tényleg annyira hirtelen döntés volt?

Igen. Mondjon bárki bármit. Aznap reggel úgy mentem be, hogy két interjúm elő volt készítve a rádióban és a Péntek8 című tévéműsorban. Este pedig úgy mentünk haza, hogy nem tudtuk, másnap mit fogunk csinálni. Mint a megőrült Kőműves Kelemen, aki nem várja meg, hogy estére leomoljon a fal, hanem maga üti szét egy csapással.

Tarr Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese a G-napról azt nyilatkozta nekünk: „…volt az összeomlás napja, majd a több hétig tartó ostrom. Folyamatos támadások érték a tévét, sorra hagytak el minket kollégák, köztük olyanok, akikben vakon bíztam, ám ők simán hátba szúrtak. (…) Visszanézve, kik menekültek el a hajóról, utólag nyilvánvaló, hogy nagyon is készültek a puccsra.”

Huszonkét éve ismerem Tarr Petit, mondhatom, jó barátságban vagyunk, már ha ezzel nem hozom őt kellemetlen helyzetbe. Ahogy azzal se hoznám, hogy szembesítem egy másik verzióval. Nem hazugozom le a barátaimat. A G-napon sajnos olyan helyzet alakult ki, melyben az ember nem vállal tovább vezetői felelősséget.

Milyen helyzet?

Az volt az utasítás, hogy kérdezzenek meg minket arról, végrehajtunk-e valamit, mert ha nem, akkor kirúgnak. Aki azonban ezt a feladatot kapta, azt mondta, erre nem hajlandó, inkább feláll. Ez az ember Liszkay Gábor. Mi pedig követtük őt, mert nem volt más vállalható döntés.

Bayer Zsolt így nyilatkozott erről a napról: „Simicska Lajos tegnap összehívta az embereket, és bejelentette nekik, amennyire én tudom, ha jól tudom, és gondolom, hogy jól tudom, mert megbízható emberektől hallottam, hogy száznyolcvan fokos fordulat van az ő médiabirodalmában az eddigiekhez képest, és többek között mostantól Orbán Viktor személyét, a gyerekeit, a feleségét és az egész családját kell személyesen támadni.”

Így igaz.

Orbán Viktor családját akkor és azóta sem támadja a HírTV.

És az olyan Katz Dávidok működéséről mit gondolunk, akik azt kérdezik egy popénekestől, tőle van-e Orbán Ráhel gyereke?

Ő a 24.hu újságírója, semmi köze a HírTV-hez, Simicskához, pláne semmi köze egy talán elhangzott utasításhoz.

Az ügynökvádtól a többi hazugságig a G-nap óta minden egyes Orbán-ellenes momentumra érdemes odafigyelni. Ez egy gyönyörűen felépített történet. De még egyszer: én ezt lezártam, igyekszem elfelejteni. Napokig tartott kiheverni az első sokkot. Aztán felgyorsultak az események. Amikor Liszkay Gábor fölvetette a rádió ötletét, már volt min dolgozni. Amúgy sem tudtam az országba sehova úgy menni, hogy fel ne tették volna a kérdést: mikor lesz megint rádió és tévé? Társadalmi igény volt rá.

Mármint fideszes, orbánista rádióra és tévére.

Nevezzük kormánypártinak.

Felépíthető-e ismét egy jobboldali médiabirodalom? Ez a cél egyáltalán?

Én ehhez kevés vagyok. Akkor és most sem én határozom meg a célokat.

Hanem?

Az én viszonyrendszeremben Liszkay Gábor.

És Liszkay viszonyrendszerében ki határozza meg a célokat?

Erről őt kérdezze.

Legalább azt gondoljuk át, önökkel szemben piacképes maradhat-e egy jobboldali elkötelezettségű, de kormánykritikus médium.

Majd a közönség eldönti.

Meg az állami hirdetések. Abban önök a nyerők.

Nézzük először a hallgatottságot és a nézettséget. Ebből a szempontból a Karc csak akkor konkurenciája a Lánchíd Rádiónak, ha utóbbi ugyanúgy működik tovább, mint az ön által G-napnak nevezett időpont előtt.

Ebben az esetben mit jelent az ugyanúgy?

Magyar sajátosság, hogy az emberek azt a médiumot kedvelik, amelyik az ő gondolataikat közvetíti. Frusztrálódnak, ha a prekoncepciójuk ellenkezőjéről próbálják meggyőzni őket. Persze van áthallgatás a rádiók között, de csak azért, hogy elmondhassák az övéiknek, ott mi zajlik, „mire vigyázzatok, gyerekek”. Az ilyen emberek nehezen viselik az irányváltást. Mi erre a magra építünk. Én sosem tagadtam a pártpreferenciámat, sőt egy időben harcoltam is azért, hogy mindenki valljon színt. Sokkal tisztább lenne a kép, ha világosan kiderülne: ki kormánypárti, ki jobb- vagy baloldali. Zombit nem ismerek.

Miből gondolja, hogy a politikai értékválasztás egyúttal azt is jelenti, hogy az ember beáll tolni valamelyik párt szekerét? A pártpreferencia deklarálása nélkül is lehet objektíven újságot írni.

Persze, a szakma szabályait be kell tartani. Miért hazudjuk azonban azt, hogy Magyarországon nincs baloldali újságíró?

Nem állítunk ilyet.

Én vállalom, hogy jobboldali, nemzeti konzervatív vagyok. Két és félmillióan szavaztak erre a kormányra, ezt a tömeget kívánjuk szolgálni. Miért bűn ez? Az lenne hamis, ha függetlennek hazudnám magam.

Pártmeggyőződésből kiindulva lehetetlen korrekt cikket írni.

Ebben egyetértünk. Attól még, hogy valakinek szilárd a politikai meggyőződése, ismernie kell a szakma szabályait, és kíváncsinak kell lennie az eltérő véleményekre is.

Önt olvasva és hallgatva nagyon utálhatja a baloldali sajtót.

Pont az imént vázolt hazugság miatt.

A nyugati liberális sajtót egyenesen mocskosnak, álszentnek és hazugnak titulálta.

Mert például migránsügyben folyamatosan becsapja az olvasókat és a nézőket. Elég csak a szilveszteri kölni erőszakos eseményekre gondolni, amikor egyszerűen elhallgatták a tényeket.

Az EU–török csúcsról önöknél a déli hírekben az hangzott el: „Lezárták a határokat.” Míg a többi rádióban az: „Orbán Viktor szerint a megállapodások abba az irányba mutatnak, hogy lezárják a határokat.” A kettő nem ugyanaz.

Készítettünk a reggeli műsorban jó pár szakértői anyagot, amelyben mindenki ezt a vélekedést támasztotta alá. Csak épp technikai probléma miatt, amikor ön hallhatta az adást, ezek az anyagok nem szólaltak meg. Ezért jött le így a hír.

A hírolvasó ettől még helyre tehette volna a dolgot.

Majtényi László még ORTT-elnökként azt nyilatkozta: nem egy médium adott műsorától kell megkövetelni a kiegyensúlyozottságot, hanem a média egészétől. Ha ugyanis az utóbbi plurális és etikus, akkor az olvasó és a néző nem marad híján egyetlen nézőpontnak sem. Mert mit tudunk a hírekbe írni? Csak egy konkrét személy elemzését vagy tudósítását egy eseményről, az pedig mindig szubjektív lesz.

Az, hogy lezárták a határokat, vagy hogy Orbán szerint egyszer majd így lesz, jelentős ténybeli különbség.

Értelmezésbeli különbség.

Az EU–török csúcsról MTI-hírként jelent meg, hogy Orbán vétója miatt félbeszakadtak a tárgyalások. Szinte az egész magyar sajtó átvette ezt az amúgy hamis hírt. Amikor kiderült a malőr, mindenki pontosított, önök nem.

Mi aztán már nem is foglalkoztunk ezzel. De gondoljon bele, mit összeszenvedhetett az az Orbán-fóbiás szerkesztő, aki azt a címet tudta adni, hogy Nem csak Orbán vétózott. Nehogy már miatta álljon le a folyamat, hogy lenne akkora ember Orbán, hogy ilyet tudjon csinálni? Minden fórumon el szoktam mondani, mindenki minimum kétféle médiumot használjon tájékozódásra, aztán majd eldönti, miről mit gondol.

Mindenkinek megvan a maga lapja, tévéje, rádiója. A sajtó azonban ezáltal ahelyett, hogy tompítaná az ellentéteket, szítja őket. Jól van ez így?

Nincs jól. Akik ma nem akarnak Európai Egyesült Államokat, soha nem fognak szót érteni azokkal, akik az ellenkezőjét szeretnék. Nem irigylem a média munkatársait. Mit kezdjünk azzal a szituációval, ha én hazáról, népről, nemzetről beszélek, a másik oldaltól azonnal megkapom, hogy nacionalista, önmagát másokkal szemben definiáló bajkeverő és persze Magyarország legnagyobb ellensége vagyok, és hogy mit jövök ezzel a szülőföldüggyel. Ha a két vélemény egy-egy képviselőjét leültetjük a stúdióba, elbeszélnek egymás mellett. A hallgatók meg őrjöngenek, hogy a túloldal emberét mi a fenének hívtam be, kit érdekel a hülyesége. És akkor inkább nem hívom be. Nem azért, mert nem tartom fontosnak, hanem mert nem akarom elveszíteni a hallgatóimat.

A piaci viszonyok felől nézve nem tűnik életképesnek a rádiójuk.

Ezt mondták 2002 és 2010 között a HírTV-re is, amikor ellenszélben hajóztunk Gyurcsány, Bajnai és Medgyessy idején. Mégis megcsináltuk. Piacképes volt? Igen. Most az a politikai erő van hatalmon, amelyiket a mi közönségünk választott meg. Pedig médiaszempontból ez nem feltétlenül jelent könnyebbséget. A hírműfajban sokkal könnyebb ellenzéki médiumot szerkeszteni.

Azért a financiális biztonság sem utolsó szempont. Ne feledjük az állami hirdetéseket.

Pár hete indultunk, nálunk még nincs állami hirdetés. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem is lesz.

Ebben biztos vagyok.

A még HírTV-elnök Liszkay Gábor egy szakmai konferencián azt kérdezte a jelen lévő reklám- és marketingszakemberektől, hogy szerintük a jobboldali ember nem jár bankba, nem vásárol gépkocsit, és nem akar utazni. Akkoriban ezeket a dolgokat mindenhol hirdették ugyanis, csak a HírTV-ben nem.

A baloldali is jár bankba, szeret autót venni és utazni. Most viszont ezek a cégek kizárólag a kormánypárti médiában hirdetnek.

Ez nincs teljesen így. De a komplett médiarendszer összefonódik a politikával. Sajnos magyar kuriózum, hogy aki nem szimpatikus és nem a holdudvarba tartozik, annak nem megy hirdetés.

Ezért mondom: a Karc FM-nek jó dolga lesz, nem kell a piaci helyzettel foglalkoznia.

Nincs mit egymás szemére vetnünk. Ez egy huszonöt éves játék.

Az is játék, hogy most jó pénzért átcsábít munkatársakat a Lánchíd Rádiótól?

Amikor kitaláltuk a rádiót, és elkezdtük építeni a csapatot, deklaráltan ugyanazt a célközönséget határoztuk meg, ugyanazon értékek mentén, mint annak idején a Lánchíd Rádió. Természetes, hogy átjöttek hozzánk olyanok, akik ott már nem tudtak jó szívvel dolgozni. Ennyi.

A műsorstruktúrában is számos hasonlóságot látni.

Aki ebben a szakmában eltölt tíz, tizenöt évet, az ismeri a fogyasztói szokásokat. A Lánchíd Rádióban öt éven át elemeztem a műsorokra lebontott mérési adatokat. Világosan kirajzolódott, mi a főműsoridő, mit hallgat a közönség, és mit nem.

Bayer Zsolt betelefonálós műsora pont akkor van, amikor a Klubrádióban Bolgár Györgyé.

Ez is a hallgatói szokásoknak köszönhető. Ráadásul ez a műfaj úgy kell egy bizonyos rétegnek, mint a kenyér és a víz.

Bayer leigazolása az ön ötlete volt?

Olyan kollégákat kerestünk, akiknek határozott véleményük van a politikai korrektségről, a mismásolásról, az egyrészt-másrészt gondolatokról, és ezt nyíltan, őszintén, az elviselhetőség határain belül el is mondják. Bayer Zsolt nálunk tudja, meddig mehet el.

Máshol nem?

Nálunk tudja.

Bayer „orgoványozásaira” utal?

Arra a közbeszédre, ami oda-vissza elharapózott Magyarországon. Ő azonban a jólneveltség határain belül, mégis keményen, karcosan, nyíltan és egyenesen beszél. Mi ilyen embereket keresünk. Zsolt ezért nem is volt kérdés.

Mi a cél a hallgatottság terén?

Egy Budapest és környéki frekvencián elérhető másfél millió emberből napi átlagban százötvenezret meg kell tudnunk szólítani, persze fokozatosan építgetve.

Kit tekint legfőbb versenytársának?

Mi nem másokhoz mérjük magunkat. Inkább megoldást keresünk arra az ellentmondásra, hogy médiumainkat a két és fél millió jobboldali szavazópolgárnak miért csak a töredéke fogyasztja, mit csinálunk rosszul.

Úgy tudni, a miniszterelnök három csoportra osztja a médiaszereplőket: a kormányzattal egyetértőkre, a kritikai hangúakra és az ellenségekre. Célja, hogy a két utóbbit ellehetetlenítse.

Én soha ilyet nem hallottam Orbán Viktortól. Azt azonban megjegyzem: kétféle kritika létezik. Az egyik szeretetből fakad, és a jobbítás szándéka hajtja. Persze mérges is tud lenni, ha teszetoszaságot, lustaságot lát. A másik a romboló kritika, amelyik el akarja törölni a rezsimet, vissza akar csinálni mindent, el akar takarítani az útjából mindenkit. Ez utóbbiban nem kívánunk részt venni.

Médiapiac

Hallgatnak a jogvédők a magyar újságíró vegzálása után

A Hír TV magyar tudósítója a PestiSrácok.hu-nak részletesen beszélt a meghurcoltatásáról.

Közzétéve:

A borítóképen Bugnyár Zoltán, forrás: PestiSrácok.hu

Eljárást indítottak Bugnyár Zoltán ellen védett objektum elleni bűncselekmény gyanújával a svéd rendőrök, akik annak ellenére vették őrizetbe, hogy felmutatta sajtóigazolványát és együttműködött a hatóságokkal.

A Hír TV tudósítója arról a terrortámadásról készített beszámolót, ami még szerdán történt egy Vetlanda nevű kistelepülésen, ahol hét embert sebesített meg egy férfi, aki késsel támadt az áldozatokra. A magyar tudósító éppen az összefoglaló bevezetőjét rögzítette volna, ahol ő mondja el a friss részleteket, és mivel az esettől mintegy 400 km-re tartózkodott, a rendőrség épületét a háttérben “illusztrációnak” használta volna. Azonban nem várt akadályokba ütközött: a svéd rendőrség egészen egyszerűen őrizetbe vette, s bár együttműködött az egyenruhásokkal és abbahagyta a forgatást, azok közölték vele, hogy be kell mennie velük a rendőrségre. Ott pedig azonnal a kihallgatószobába vitték, nem engedték telefonálni sem.

ELJÁRÁST INDÍTOTTAK ELLENE

Bugnyár Zoltán a PestiSrácok.hu-nak úgy fogalmazott: teljesen érthetetlen volt számára, hogy gyanúsítottként akarják kihallgatni, annak ellenére, hogy ő csak egy telefonfelvételt készített, a munkáját végezte, a rendőrségi épület egyfajta illusztrációként szerepelt volna csak a háttérben, miközben beszél. A tudósító elmondta azt is: nem tudta, hogy ez tilos vagy törvénysértő lenne. Azt, hogy ezt egyébként milyen jogszabály tiltja, nem közölték vele, viszont a rendőrök svéd nyelven akarták, hogy vallomást tegyen. Bár Bugnyár Zoltán beszél svédül, de egy büntetőügyben nem érezte volna magát biztonságban, így telefonos tolmácsot kért, akit – bár jogszabály írja elő – nem tudtak biztosítani. A kihallgatóhelységben a rendőrök nem, míg Bugnyár Zoltán viselt maszkot, amin – elmondása szerint – mosolyogtak a hatóság emberei. Amikor megkérdezte, mivel vádolják, akkor derült ki számára, hogy védett objektum elleni bűncselekmény vádjával indítottak eljárást ellene, és hiába mutatta a telefonjával rögzített felvételt, azt nem csupán a saját készülékükkel rögzítették, de a mobilját is lefoglalták. Ezután engedték szabadon, de semmilyen hivatalos papírt, jegyzőkönyvet nem adtak számára az eljárásról, amit kérésére válaszolva is megtagadtak tőle. A Hír TV munkatársának csupán annyit mondtak: amint lesz tolmács, felveszik a gyanúsítotti vallomását – Bugnyár Zoltán jelenleg is erre vár

A LIBERÁLIS JOGVÉDŐK MEG SEM SZÓLALTAK

A magyar konzul azonnal felajánlotta segítségét, azonban valamiért az Amnesty International, a Nemzetközi Újságírószövetség vagy éppen a TASZ nem háborodott fel azon, hogy egy újságírót vegzáltak munkavégzés közben Svédországban. 

A Hír TV megkereste az említett két szervezetet, de az Amnesty International mindeddig nem reagált a híradó megkeresésére, a Társaság a Szabadságjogokért azt írta, hogy ez a helyi jogvédők dolga. 

Bugnyár Zoltán portálnak azt is elmondta, hogy a jogállamiság fellegvárainak egyike nem mellesleg Ukrajna után a második helyen szerepel európai viszonylatban a bűncselekmények elkövetésének számát tekintve, amit az elmúlt évek gyakorlatilag korlátozás nélküli bevándorlásának köszönhetően sikerült elérniük. Bugnyár Zoltán azt is hozzátette, hogy a svéd rendőrökön jól érzékelhető a bizonytalanság is, félnek kijelenteni például azt, ha terrortámadás történik, és az ő ügyében sem igazán tudták eldönteni, mi lenne a helyes eljárás. Így inkább eljárást indítottak vele szemben, annak ellenére, hogy felmutatta sajtóigazolványát és együttműködött a hatóságokkal.

A KONZULI SZOLGÁLAT MINDEN SEGÍTSÉGET MEGAD AZ ÚJSÁGÍRÓ SZÁMÁRA

A PestiSrácok.hu Magyarország stockholmi nagykövetségét is megkereste az újságíróval történekkel kapcsolatban, amire az alábbi választ kaptuk a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól:

Külképviseletünk munkatársai felvették a kapcsolatot az újságíróval, folyamatosan figyelemmel kísérik a fejleményeket, és minden lehetséges segítséget megadnak számára. Munkatársaink a konzuli tevékenységre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően eljárva, tanácsot adtak a jogi védelem megválasztásához, annak érdekében, hogy az érintett magyar állampolgár megfelelő jogi képviseletet kaphasson.

-olvasható a PestiSrácok.hu-nak küldött válaszlevélben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Így manipulál a német köztelevízió (videó)

Tiltakozik a Magyar Nemzeti Médiaszövetség a Deutsche Welle budavári riportja ellen.

Közzétéve:

A Nemzeti Hauszmann Program részeként felújított Mátyás kútja a budai Várban, forrás: MTI / Szigetváry Zsolt

A budai Várban zajló építketésekről és a budapesti Kossuth Lajos tér átépítéséről közölt riportot nemrégiben a Deutsche Welle, amelynek révén a német közszolgálati médium azt igyekezett bizonyítani, hogy a magyar kormány szélsőségesen nacionalista, és szembemegy az Európai Unió által vallott értékekkel – hívta fel a figyelmet a tévés riportra a Mandiner, amelynek szemléje szerint rögtön a műsor elején elhangzik, hogy a kormány „kisajátítja a város tulajdonában lévő ingatlanokat”.

Ennek kapcsán V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere, az ellenzéki Párbeszéd Magyarországért párt politikusa szólal meg, akit nagyon elkeserítenek az építkezések, mert szerinte a kormány rossz társadalmi üzenetet közvetít általuk, és ő nem akarja az 1944-es állapotában látni a Várnegyedet. „Ez a kormány önkényes, diktatórikus, a társadalom érdekeivel szembemenő döntése volt” – panaszkodik a politikus, aki ezután egy helyi lakossal, Wágner Tamással kiegészülve arról beszél, hogy semmit sem lehet tenni a beruházások ellen, amelyek következményeként a környék élhetetlenné válik az itt lakók számára.

A Vár után a riport következő állomása a Kossuth tér, amely a Deutsche Welle szerint majdnem úgy néz ki, mint 1944 márciusában, ekkor az Adolf Hitlerrel szövetséges Horthy Miklós kormányozta Magyarországot – emeli ki a Deutsche Welle narrátora.

Itt szólal meg Ungváry Krisztián történész, aki szerint a Nemzeti Vértanúk Emlékművének első és 2019-es második felavatása között nagyon sok a hasonlóság, majd a riport Kövér László avatóbeszédét idézi, amelyben a házelnök arról szól, hogy Magyarországot idegengyűlölőnek és homofóbnak tüntetik fel, amiért ragaszkodik hagyományaihoz. Ungváry szerint beszédében Kövér annak ellenére egyenlőségjelet tesz a mai ellenzék és a terroristák közé, hogy a hasonló pártok Nyugat-Európában több helyen is kormányon vannak.

„Miért kellene Magyarországnak az Európai Unió tagjának lennie, amikor itt teljesen más elveket terjesztenek, mint amiket az Európai Unió képvisel?”

– hangzanak a történész szavai német fordításban. Ungváry Krisztián egyebekben nem érti, Orbán Viktorék miért ragaszkodnak annyira az 1940-es évek emlékéhez, hiszen hazánk Horthy alatt súlyos csapást élt át, az 1944-es év pedig nem volt jó a magyar történelem szempontjából.

A Deutsche Welle riportját itt tudja megtekinteni:

A riport a budai Várban zárul, ahol egy férfi arról beszél, hogy “az Orbán-kormány budavári üzelmei” miatt elköltözik onnét. Megjegyzi egyúttal, hogy a felesége is zsidó, és kifejti: „Ha a zsidók akkoriban tudták volna, miért kell felszállniuk a vonatokra, akkor nem szálltak volna fel. Nem akar még egyszer ilyen vonatra szállni” – magyarázza a férfi, majd a narrátor arról tájékoztatja a nézőket, hogy politikai okokból már több százezer magyar döntött a hazája elhagyása mellett.

Tiltakozik a Magyar Nemzeti Médiaszövetség

A Deutsche Welle elfogult tudósítása ellen a Magyar Nemzeti Médiaszövetség is tiltakozott, minden szakmai és etikai határt túllépő propagandafilmnek minősítve a televíziós anyagot.

“A Fokus Europa című műsorban adásba került műsorszám a legsötétebb idők filmhíradóit megszégyenítően manipulatív, a megrendezett jelenetek legfeljebb szappanoperába valók, de egy televíziós magazinműsorba semmiképpen”

– olvasható a Magyar Nemzeti Médiaszövetség közleményében, amely reményét fejezi ki afelől, hogy a német köztévé által a 2022-es magyarországi választásokat megelőző időszakra beharangozott magyar nyelvű médiatartalmak az alapvető szakmai és műfaji követelményeknek megfelelően készülnek majd.

A közlemény rámutat: jóllehet a Deutsche Welle a magyar média sokszínűségének javítását ígéri, mégsem firtatja azt a V. Naszályi Márta I. kerületi polgármestertől, az ellenzéki Párbeszéd Magyarországért párt politikusától származó “teljesen önkényes megállapítást”, amely szerint a Várnegyed újjáépítésével a magyar kormánynak az 1944-es állapotok visszaállítása a célja. A Magyar Nemzeti Médiaszövetség szerint

e kijelentést a műsor szerkesztőinek a kiegyensúlyozottság jegyében véleményeztetnie kellett volna a Nemzeti Hauszmann Program illetékeseivel, nem pedig evidenciaként kezelni azt, és azt sugallni általa, hogy a magyar kormánynak talán nemcsak építészetileg, hanem politikailag is célja az 1944-es állapotok visszaállítása.

Az újságírószervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy Wágner Tamás járókelő és budai polgár, akivel V. Naszályi Márta “egy jól láthatóan megrendezett jelenetben”, “véletlenül” találkozik, nem más, mint az MTI társadalompolitikai rovatának korábbi szerkesztője. A közlemény hozzáteszi, a nyilatkozó újságíró így “nem egy elfogulatlan járókelő”, hanem “a média beépített embere”, jóllehet ez nem derül ki a riportból.

A Magyar Nemzeti Médiaszövetség végezetül hangsúlyozza, hogy “a médiaszakma alapvető normáinak betartását nemcsak saját tagjaitól várja el, hanem ugyanezt a szakmai elkötelezettséget a Deutsche Welle szerkesztőinek is a figyelmébe ajánlja”.

Tovább olvasom

Médiapiac

Nőtt a DIGI csoport bevétele tavaly

Ehhez leginkább fő piacai, Románia és Spanyolország járult hozzá.

Közzétéve:

A vállalat MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a tavalyi 1,3 milliárd eurós konszolidált árbevétel 8,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

A társaság előzetes, nem auditált éves pénzügyi eredményei alapján 2020-ban a kiigazított EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) 7,5 százalékkal 480 millió euróra nőtt az előző évhez képest.

A tavalyi értékesítési mutatók megerősítették a cég piacvezető helyét, különösen Romániában, Spanyolországban és Magyarországon – közölték.

Az ügyfeleknek nyújtott összes szolgáltatás (jövedelemtermelő egységek – RGU-k) száma 2019. december 31-hez képest 12 százalékkal, 18,1 millióra nőtt.

Vezető helyének megőrzése érdekében a csoport tavaly 371 millió eurót fektetett hálózatfejlesztésre, főként Romániában, Spanyolországban és Magyarországon, megerősítve és bővítve 4G és 5G hálózatát, valamint a száloptikai hálózat további kiépítésére.

Magyarországon a cég 2019-ben kezdte meg a kereskedelmi mobilszolgáltatását, a DIGIMobil az ország 70 százalékán rendelkezik kültéri lefedettséggel, közel 700 településen biztosít hálózati elérhetőséget. Kitértek arra, hogy a szolgáltató az Opensignal nemrégiben megjelent vásárlói elégedettségen alapuló riportjában a 4G elérhetőségi díjat kapott.

Az Opensignal jelentése különböző területeken hasonlította össze a magyarországi mobilszolgáltatókat 2020. októbertől 90 napon át gyűjtött adatok alapján. A 4G elérhetőségi kategória azt az időtartamot mutatja, amíg a felhasználók csatlakoztak a 4G hálózathoz. A DIGIMobil 96,7 százalékot ért el, amivel megnyerte a kategóriát – közölték.

A DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett DIGI Communication N.V. magyarországi leányvállalata. A csoport Magyarországon, Romániában, Spanyolországban és Olaszországban van jelen, a magyar piacon 1998 óta. A DIGI Kft. Magyarország egyik meghatározó távközlési szolgáltatója, jelentős szerepet tölt be másodikként a kábeltelevíziós piacon 29 százalékos, a vezetékes internet szegmensben 24 százalékos piacrésszel, míg a vezetékes telefonszolgáltatásban 23 százalékot ért el az NMHH 2019 év végi adatai alapján.

Tovább olvasom