Kövess minket!

Médiapiac

Forradalmon túl, válaszokon innen

Mit hoz az automatizált médiavásárlás? Mennyire fontos trend a big data? Lesz-e mostanában elfogadott meghatározás a natív hirdetésre vagy az online GRP-ra? Sok válasz és még több kérdés Randall Rothenbergtől, az IAB elnökétől. A szakember az IAB Hungary vendégeként, az Internet Hungary alkalmából járt Magyarországon.

Az interjú elsőként a Médiapiac 2013. november-decemberi lapszámában jelent meg.

Randall Rothenberg, az IAB elnöke

A kis magyar piacról szemlélve az Egyesült Államok pontosan annak a helynek látszik, ahol a dolgok történnek. Tényleg ennyire izgalmas az amerikai piac?

Most éppen nem túl rózsás a helyzet a washingtoni fejlemények miatt. (Az interjú október elején készült, amikor még javában folyt a vita az adósságplafon megemelése körül, államcsőddel fenyegetve – a szerk.) Ha ezt félretesszük, valóban izgalmas fordulópontot élt meg a médiapiac az elmúlt két évben, akár a digitális eszközök elfogadottságát, akár a hangulatot nézzük. Korábban még élt a tagadás és a félelem a legnagyobb médiapiaci szereplőkben, ez azonban, úgy tűnik, múlóban van, és megértették: nem elég elfogadni a digitális trendet, hanem magukévá kell tenniük, élniük kell a benne rejlő lehetőségekkel.

Ez a médiás szempont. De mi van a márkatulajdonosokkal?

Nemrégiben vettem részt az amerikai hirdetőket tömörítő ANA éves konferenciáján, ahogyan ezt mindig megteszem tizenkét éve. Ezen időszak alatt ez volt az eddigi legpozitívabb, leginkább lelkesedéssel teli eseményük. A marketingigazgatók továbbra sem mondják azt, hogy mindent tudnak és mindent értenek, de legalább nyitottak, lelkesek, és arra figyelnek, hogy milyen érték teremthető a digitális beruházások révén.

Van itt azonban valami más is. Az elmúlt tizenkét-tizenöt évben a marketingigazgatók leginkább védekeztek. Csak egy adat a probléma érzékeltetésére: a marketingigazgatói pozíciót átlagosan két évig töltötték be ugyanazon személy egy-egy helyen, ami egészen szörnyen hangzik. Most viszont egészében véve pozitív képet mutatnak. Az elméletem az, hogy a cégeken belül először a marketingosztálynak kellett azzal szembesülnie, hogy mekkora változást jelent az internet. Ez az első időkben félelmet, bizonytalanságot szült, az is igaz ugyanakkor, hogy ők az elsők, akik kezdenek rájönni, mit is lehet kezdeni a jelenséggel. Ez sok esetben azt eredményezi, hogy egyenesen a marketing vezeti át a céget az új internetes korszakba.

Mit tesz az IAB azért, hogy a félelmek elszálljanak a piacról?

Az IAB 1996 óta működik az amerikai piacon, és a kezdetekkor a piaci, technológiai sztenderdek kialakításáról volt elsősorban ismert. Legalább ennyire fontos azonban, hogy teret adjunk a piaci együtt gondolkodásnak, tanuljunk egymástól, és edukáljuk a szakembereket. Például mi dolgoztuk ki az első sztenderdizált tesztet digitális értékesítési szakemberek számára, amely vizsgalehetőséget és bizonyítványt is kínál. Ez egyébként egy globális vizsga, és az év végére, tizennyolc hónapi működés után mintegy 1500 képesített értékesítő lesz az amerikai piacon és további néhány száz szerte a világban. Hasonló tesztet alakítottunk ki nemrégiben a hirdetési rendszereket működtető szakemberek számára, és most dolgozunk a médiavásárlással – ügynökségi vagy ügyféloldalon – foglalkozók vizsgáján. Az a lényeg, hogy létrejöjjön egyfajta alapvető tudásszint a piac minden szegletében.

Melyek azok a fő kihívások, amelyeket a digitális iparágnak meg kell válaszolnia az elkövetkező néhány évben?

Az egyik legnagyobb kihívást a médiavásárlás automatizálódása jelenti. Régen a reklámértékesítő a médiaügynökség munkatársával beszélgetett, most egyre inkább gépek beszélgetnek gépekkel, ami automatizmusokat visz az árképzésbe és a hirdetések elhelyezésébe egyaránt. Rengeteg kérdést kell megválaszolni: a reklámra költött pénz mekkora része talál gazdára ilyen rendszereken keresztül, milyen gyorsan terjed az automatizált médiatervezés, milyen formában és mértékben lesz szükség az emberi erőforrásra?

Szintén nagy kérdés, hogyan fejlődik az online videó szegmens, amely az amerikai piacon az idei első fél évben rendkívül dinamikus, 40 százalékos bővülést mutatott 2012 azonos időszakához képest. Ez nem csupán hirdetéspiaci kérdés, egyre növekszik a prémium videotartalmak mennyisége is.

Ha a videóval kapcsolatban sok a kérdés, akkor fokozottan igaz ez a mobilpiacra. 2013 első fél évében éves összehasonlításban 140 százalékkal gyarapodott a mobilreklámpiac. A négymilliárd dollár körüli költés azt jelenti, hogy a bázis még mindig alacsony, de messze ez a leggyorsabban bővülő szegmens, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a növekedés lassulna. Nemcsak a költés nagysága és a bővülés üteme kérdés, hanem az is, hogy inkább márkázási célokra vagy inkább értékesítésösztönzésre fogják-e használni a mobilt a hirdetők.

Ezeken felül említhető még egy olyan kihívás, amely a prémium felületek tulajdonosait érinti. Ők ugyanis az elmúlt években elképesztő árnyomással szembesültek, ami veszélybe sodorta a displaybevételeket. Fontos kérdés, hogy milyen új termékekkel, szolgáltatásokkal tudnak előrukkolni, hogy ne csupán pótolni próbálják a kisesett reklámbevételeket, hanem a korábbiaknál jobb üzleti lehetőségekre tehessenek szert.

Milyen főbb projektekre fókuszál az IAB a következő évben?

A legnagyobb projektünk arra irányul, hogy ne a kiszolgált, hanem a felhasználók által valóban látott reklámmegjelenések váljanak a digitális hirdetési piac „elszámolási valutájává”.

Ezt évek óta a legfogósabb feladatnak tartják.

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ez a legnagyobb médiakutatást érintő projekt, amelyen az iparágunk valaha dolgozott. A kezdeményezés a Making Measurement Make Sense nevet viseli, és a digitális mérés körüli ködöt szeretné eloszlatni. A kereskedés alapját jelenleg a hirdetési szerverek által kiszolgált reklámok jelentik, ám ezeknek egy része sosem találkozik azzal a felhasználóval, akinek szánták. A médiavállalatok régóta tisztában vannak e problémával, amely az inventoryt, az árképzést és a hatékonyságot egyaránt negatívan érinti. Úgy hisszük, az év végére célt érhetünk, és megtörténhet az amerikai piacon az átállás. A következő lépés a digitális GRP piacra vezetése, ami lehetővé teszi a reach & frequency logika megjelenését és a televíziós GRP-val való összevetést. Ez azt jelenti, hogy egy-két év múlva a márkatulajdonosok és ügynökségeik képesek lesznek valóban platformokon átívelően tervezni.

Jövőre is nagy figyelmet fordítunk majd a felhasználói adatvédelmet érintő önszabályozásra. Az amerikai piacon már kialakítottuk azokat a sztenderdeket, amelyek eligazítják a jóhiszemű médiatulajdonosokat, az IAB Europe pedig most dolgozik a témán.

Foglalkoznunk kell a videoreklámok mögötti infrastruktúrát érintő kérdésekkel is. Az egyik kapcsolódó specifikációink a VAST (Video Ad Serving Template), a másik pedig a VPAID (Video Player Ad-serving Interface Definition). Ezen szabványok nélkül nem működik a videoreklám a különböző képernyőkön.

Tovább dolgozunk az MRAID (Mobile Rich Media Ad Interface Definitions) projekten, amely azt célozza, hogy a megfelelő sztenderdek kialakítása révén a mobil rich media hirdetések bármely böngészőben és bármely készüléken megfelelően jelenjenek meg.

Szintén célunk az automatizált médiavásárlás természetének, működésének jobb megértése. Végül, az elkövetkező hónapokban lát napvilágot a natív hirdetésekről szóló ajánlásunk, többek között az egységes meghatározásokkal, amelyek reményeink szerint rendet vágnak a szegmensben.

Annyit emlegettük az automatizált médiavásárlást, hogy muszáj rákérdeznem. Néhány hónapja került a kezembe egy ANA-ajánlás, amely lépésenként magyarázta el a hirdetőknek, mit kell mindenképpen ellenőrizniük, ha valós idejű, automatizált vásárlásra adják a fejüket. Például milyen kérdéseket kell feltenniük az ügynökségüknek. Némileg bizalmatlanságot sugallt a szöveg. Ön elmondása szerint egyébként bizakodó marketingesekkel beszélgetett nemrégiben. Elmondaná, miért e bizalmatlanság?

Nem bizalmatlanságról van szó, inkább ismerethiányról. A kattintásalapú vásárlás, majd most az automatizált vásárlás leginkább a direct response kampányokat folytató marketingeseknek mond valamit, míg a márkakommunikációval foglalkozók egészen idáig úgy érezték, nincs dolguk ezzel a trenddel. Az viszont már vonzó perspektíva, hogy az automatizálás révén jelentősen csökkenthetőek a költségek. Egyszerűen még rengeteg tanulásra van ahhoz szükség, hogy a marketingesek lássák, mire jók vagy épp mire nem jók számukra az új eszközök. Hogy a már említett ANA-konferenciára visszautaljak: minden marketinges beszélt a digitális kommunikáció erejéről, a közösségi médiáról, sokan ejtettek szót a natív hirdetésekről, de senki egy árva kukkot nem mondott az automatizált médiavásárlásról.

És emlegettek forradalmat? A médiások folyton ezt teszik, pedig a marketing a céljait tekintve talán nem változott olyan óriásit.

Már nem foglalkoznak ezzel. Elfogadták: a forradalom lezajlott. Most jött el az idő, hogy megtanulják az új nyelvet, az új kultúrát. Ez egy sokkal elfogadóbb és nyitottabb forradalom, mint azt megszokhattuk, mondhatni, ez egy demokratikus forradalom. A média világa régen lényegesen zártabb volt, elég csak a tévétársaságokra vagy a lapkiadókra gondolnunk. Az Egyesült Államokban mindössze két országos napilap van, miközben most már ezernyi módon el lehet érni a fogyasztókat.

Arról már sokat beszéltünk, hogy melyek a legfontosabb trendek, amelyek valóban hatással vannak a piac fejlődésére. Már csak az a kérdés, hogy melyek a leginkább túlértékelt szakmai divatok?

Szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a natív hirdetések valójában mennyire jelentenek megoldást a médiatulajdonosoknak és a hirdetőknek. A natív hirdetést mindenképpen az adott felülethez kell igazítani, a testreszabás pedig költséges és időigényes mindkét fél számára, miközben kérdés, hogy hány ember érhető el általa. Jelen formájában tehát nem tudunk eleget arról, milyen formában lehet működőképes és gazdaságos a natív hirdetés, így arra biztatnám a szakmát, hogy fordítsunk erre nagyobb figyelmet.

Ami az automatizált médiavásárlást illeti, emlékszem, hogy még 2000-ben írtam erről egy cikket az AdAge-be, és gyakorlatilag semmilyen visszajelzés nem érkezett. Érdekes, hogy tizenhárom év után még mindig itt tartunk, miközben már akkor is egyértelmű volt, hogy a vásárlásnak automatizálódnia kell, hasonlóan számos más iparághoz, egyszerűen mert az emberi közreműködés drága. Jelenleg az automatizált vásárlással elérhető piac rettentően fragmentált, ami azt jelenti, hogy bár maga a jelenség egyáltalán nem túlértékelt, az út borzasztóan rögös lesz, míg ki nem alakul egy jól értelmezhető, jól használható piac. A piac tehát inkább ennek az átalakulásnak a sebességét értékeli túl.

Van viszont egy rendkívül túlpörgetett jelenség, ez pedig a big data. Először is azért, mert ez a fogalom az égvilágon semmit nem jelent. Másfelől pedig ha marketingszempontból vizsgálom, és azzal azonosítom, hogy hatalmas mennyiségű fogyasztási információt aggregálnak, akkor egy évtizedek óta létező trendről beszélünk. A legtöbb esetben a márkatulajdonosok már most is tudják, amit tudniuk kell, és kérdéses, hogy az újabb adatok bevonásából eredő költségeket ellensúlyozzák-e az ezek révén nyerhető üzleti előnyök. Egy egyszerű példa: az amerikai piacon több évtizedes múltra tekint vissza az a cég, amely információval rendelkezik az összes jármű-regisztrációról. Ez azt jelenti, hogy tisztában vannak minden egyes amerikai autó életciklusával, azaz meg tudják jósolni, hogy a fogyasztók mikor döntenek új gépkocsi vásárlása mellett. Mégis mennyi adatot akarunk még?

Ez az egész big data mizéria tehát reklámpiaci szempontból pusztán újabb gumicsont? Olyasmi, mint amikor az ember százoldalas prezentációval védi a hátsóját?

Nem mondanám. Az adat fontos, hiszen ez az internet lényege. Vállalkozások ezrei építenek arra, hogy „adat be, adat ki”. Éppen csak azt nem tudjuk, hogy valójában mennyi új van még a nap alatt.

 

Randall Rothenberg 2011 márciusa óta az Interactive Advertising Bureau (IAB) elnöke. Korábban négy évig már betöltötte ezt a pozíciót, a köztes időben néhány hónapos kitérőt tett a Time Inc. digitális területért felelős igazgatójaként és alelnökeként. Ezt megelőzően, 1997 és 2007 között az AdAge szerzője volt, még korábban pedig dolgozott a Wired és az Esquire magazinoknak is. 1986-tól 1991-ig a The New York Times vasárnapi magazinjának állandó szerzője és reklámpiaci szakírója volt.

 

Az IAB-t 1996-ban alapították az Egyesült Államokban. Ma már több mint 500 taggal rendelkezik az amerikai piacon, akik a digitális reklámpiac 86 százalékát képviselik. Az iparági sztenderdek, ajánlások megalkotásával, edukációval és érdekvédelemmel foglalkozó szervezet központja New York Cityben található, emellett Washington, D.C.-ben, a törvényhozás központjában is van irodájuk.

Az amerikai IAB mellett ma már számos piacon működnek nemzeti, illetve regionális IAB-k. A magyar szervezet 2008 novemberében jött létre az IAB képviselőjeként, az 1998-ban alakult IAB Europe tagjaként. A hazai egyesületet 46 cég alapította meg, 2013 óta a Médiapiacot kiadó Grabowski Digital is a tagja.

Médiapiac

Minden ötödik tévénéző a Duna Televíziót választotta a pápa miséjekor

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés a közmédia 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kapcsán közvetített tartalmai közül – derült ki az MTVA nézettségi adataiból.

Közzétéve:

MTI/Máthé Zoltán

Augusztus 20-tól sugározta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó tartalmait a közmédia, amelynek első csúcspontja a szeptember 5-i nyitómise volt, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített nézőinek. A beszámoló alatt több mint 600 ezren kapcsoltak a nemzeti főadóra. Hétköznap esténként a csatorna MindekiNEK címmel összefoglalta a nap eseményeit, amelyet a Duna World másnap reggel megismételt. A 10 összefoglalóba 408 ezer fő kapcsolódott be legalább egy percre.

A szeptember 11-i közvetítéssorozat a körmenet végével zárult, ebbe a műsorfolyamba 740 ezren kapcsolódtak bele. Vasárnap az eseménysorozat zárónapján élő közvetítés segítségével kísérhették figyelemmel a közmédia nézői a történéseket, amely iránt a Duna Televízió képernyőjén keresztül több mint 1 millió fő érdeklődött.

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés: az egy percre jutó átlagos nézettsége 435 ezer fő lett, de a legnézettebb időszakában, az utolsó félórában, 500 ezer fölötti nézője volt.

– közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája.

Az egész közvetítés közönségaránya 16,7% lett, amivel országosan messze a legnézettebb csatorna lett ebben a műsorsávban. A zárómise részesedése még nagyobb, 21,3% volt, vagyis minden ötödik tévénéző a Duna csatornát választotta a pápai mise idejében.

A nyolc nap alatt a négy csatorna valamelyikén a NEK-kel kapcsolatos közvetítésekbe, műsorokba ajánlókba a népesség harmada, 2 millió 840 ezer néző kapcsolódott bele. A négy csatornán, a felvezető műsoroktól az esemény végéig több mint 3,6 fő a népesség 42%-a kapcsolódott bele valamelyik NEK-kel kapcsolatos közvetítésbe, műsorba vagy ajánlóba. Élőben a Mediaklikk.hu weboldalon szintén a zárómisét nézték a legtöbben.

Borítókép: Ferenc pápa (középen) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjén a Hősök terén 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom

Médiapiac

A jobboldalt kárhoztatta a baloldali sajtó 2006 őszén

Erősen elfogultan, sőt önmagának is ellentmondva sietett a baloldali sajtó és az értelmiségi holdudvar Gyurcsány Ferenc védelmére az őszödi beszéd kiszivárgását követő napokban.

Közzétéve:

MTI/Szigetváry Zsolt

Miután 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került – és hatalmas tiltakozáshullámot váltott ki – Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben a kabinetje folyamatos hazugságairól és a cselekvésképtelenségükről értekezett, a baloldali sajtó és a holdudvarhoz tartozó értelmiség szinte azonnal védelmébe vette a szocialista miniszterelnököt – emlékeztet a Magyar Nemzet.

Némelyikük teljesen képtelen, nyakatekert érveléssel mentegette Gyurcsány beismerését kormánya hazugságairól, illetve bizonygatta, hogy az MSZP-s kormányfőnek fontos a helyén maradnia.

Zavaros védőbeszédek

A leginkább önellentmondó írást talán Aczél Endre jegyezte, aki a Népszabadságban 2006. szeptember 21-én megjelent cikkében Gyurcsányt egy elhivatott, a saját pártját és politikai közösségét megreformálni szándékozó figuraként említi, akit ráadásul ebben a tekintetben Tony Blair akkori brit kormányfőhöz hasonlított.

„Gyurcsány a legnagyobb tehertételnek a saját, szocialista örökségét érzi, s (…) a pártot, amely (…) jól eldagonyázna még, ha nem ébresztené rá valaki a modern világ kihívásaira

– fogalmazott a publicista. Figyelemre méltó, hogy úgy vélte, Gyurcsánynak éppen a bűnbánatra képtelen egyénisége fogja meg a magyarországi helyzet külföldi szemlélőit, akik szerinte nem a jó erkölcsöt, hanem a határozottság képviselőjét látják benne.

A Magyar Hírlap 2006. szeptember 26-i számában olyan – meg nem nevezett – szocialista parlamenti képviselőket és megyei pártvezetőket idézett, akik szerint Gyurcsányt csak erősítették az ellene irányuló támadások. Sőt a névtelen MSZP-s prominensek úgy vélték, hogy a kialakult helyzetben akár pártelnökké is választhatják Gyurcsányt, holott szerintük erre a beszéd kiszivárgása előtt kevés esély volt.

Nádas Péter író egyenesen a retorika csúcsának nevezte az őszödi beszédet, az abban elhangzott nem szalonképes kifejezések szerinte a helyükön vannak, és sem obszcénnak, sem pedig trágárnak nem tekinthetők.

Hozzátette: semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem lát, hogy Gyurcsánynak mennie kéne. Úgy vélte továbbá, hogy Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs.

„A Fidesz a hibás”

A Magyar Krónika 2006. október 11-i számában szintén Gyurcsány narratívájának adtak teret. Arról számoltak be, hogy a szocialista miniszterelnök a beszédstílusa miatt kért bocsánatot, valamint azért, amiért nem mondták ki, hogy a gondok csak áldozatok útján oldódnak meg, a költségvetés egyensúlya pedig felborult.

Azt már nem kérték számon a kormányfőn, hogy miért nem vállalja a felelősséget azért, hogy hazudtak reggel, délben és este, valamint hogy trükkök százait bevetve tévesztették meg a választókat és a nemzetközi közvéleményt.

Mindemellett Gyurcsány azon kijelentését is idézték, amellyel némileg burkoltan az akkor ellenzékben lévő pártokra, köztük a Fideszre igyekezett hárítani a felelősséget az őszödi beszéd kiszivárgását követően kirobbant zavargásokért. Az MSZP-s miniszterelnök úgy fogalmazott: sajnálja, hogy a beszéd lehetőséget teremtett a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz.

A jobboldalt hibáztatta a kialakult helyzetért Kállai R. Gábor filozófus is, aki 2006. október 5-én arról értekezett a Népszabadságban, hogy „a hatalomból kiszorult párt és vezére a vigaszágon mindenáron, akár az alkotmányos rend felforgatásával is vissza akar kerülni a hatalomba”, s úgy vélte, hogy a jobboldaliság ma nem társadalmi-politikai alternatíva, hanem hatalomtechnikai eszköz.

Szerinte a Gyurcsány-kormány lemondatása a társadalmi párbeszédet lehetetlenítette volna el.

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a Fidesz-elnök Orbán Viktor és Sólyom László köztársasági elnök felelősségéről értekezett a lapjában 2006. szeptember 20-án, s Gyurcsánynak mindössze azt rótta fel, hogy „nem számolt azzal, hogy azok a mondatok, amelyek ki-ragadva szövegkörnyezetükből éppen az ellenkezőjét jelentik annak, mint amit ő szándékozott mondani”. Ez Németh értelmezésében (ahogy Gyurcsányéban is) azt jelentette, hogy „elég a magyar politikai elit hazudozásaiból”.

Kuncze kioktat

Kuncze Gábor, a baloldali koalíciós kormány kisebbik pártjának, az SZDSZ-nek az elnöke a Zalai Hírlap 2006. szeptember 26-i számában kelt Gyurcsány védelmére. Azt hangoztatta, hogy „Gyurcsánynak igaza van a politika önáltatása, őszintétlensége tekintetében”, emellett kioktató hangon beszélt arról, hogy

„még hátravan a társadalom egyes rétegeiben a tanulási folyamat arról, hol van a határ a szabad véleménynyilvánítás és a bűncselekmény között”.

Ugyancsak magasztalta az őszödi beszédet a Beszélő nevű liberális periodika, amelynek a 2006. októberi számában a maga idején és helyén kitűnő retorikai képességekről árulkodó szónoki teljesítménynek nevezték az ominózus Gyurcsány-szónoklatot. Azt emelték ki, hogy a beszédnek jelentős szerepe volt abban, hogy az MSZP-frakció egységesen támogatta a Gyurcsány-csomagként elhíresült megszorításokat és egyéb intézkedéseket. Úgy vélték, hogy a kormányfő politikájának elfogadtatásához hozzájárult „a nyers beszédmodorral is hangsúlyozott őszinteség”.

Némi kritika megfogalmazása ellenére nem győzték hangsúlyozni, hogy kiállnak Gyurcsány mellett.

Bár a szerző úgy vélte, hogy a miniszterelnök magatartása éppen a saját maga által felállított mércének nem felelt meg, s a következmények nélküli Magyarország modelljét tartósítja, továbbá Gyurcsány szeptember 17. és október 6. között mutatott magatartása komoly aggodalomra ad okot, mégis azzal zárta az írását, hogy továbbra is neki drukkolnak.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnök-frakcióvezetője

Tovább olvasom

Médiapiac

Elferdítette a szentatya szavait a baloldali média

Az Orbán-kormány elleni lejárató hadjárattal próbálkozott a baloldali média Ferenc pápa látogatása kapcsán, hiába. A katolikus egyházfő üdvözölte a magyar kabinet családpolitikai intézkedéseit.

Közzétéve:

MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely

A baloldali politikusok és médiamunkásaik megnyilvánulásai egyértelműen azt mutatják, hogy a liberális fősodor szeretné a maga értelmezése szerint bemutatni Ferenc pápa személyét és szavait. A balliberális megmondóemberek és a sajtójuk egyértelmű politikai üzenetként igyekeztek értelmezni a pápa magyarországi látogatásának rövid idejét, és még arra is kísérletet tettek, hogy a szentatyának a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén elhangzott prédikációját az Orbán-kormányhoz intézett kritikaként tálalják – számol be róla a Magyar Nemzet.

A liberális propaganda szócsövei, például Sárosi Péter emberi jogi aktivista is azon élcelődött a 444.hu-nak, hogy a kormány alig bírta Budapestre csábítani Ferenc pápát. Eközben a Mandiner összefoglalója szerint

a valóság az, hogy a pápát Erdő Péter bíboros hívta meg az eucharisztikus kongresszus záróeseményére, az állami meghívás pedig csak ezt követte. Kiemelték azt is, hogy a katolikus egyházfő azért töltött ilyen rövid időt Budapesten, mert ennyi időre szólt a meghívás. A portál megjegyezte: az eddigi ötvenkét eucharisztikus kongresszusból csupán néhányon volt jelen a katolikus egyházfő.

Az a közlésük is álhírnek bizonyult, hogy a pápa nem hajlandó találkozni a magyar állami vezetőkkel, és hogy bármiféle konfliktus lenne a kormány és az egyházfő között.

Ferenc pápa ezzel szemben találkozott Áder János köztársasági elnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel is, a szentszék szóvivője pedig megcáfolta a baloldali hazugságokat.

A találkozóról elmondta, hogy a felek a teremtett világ megóvásáról, a családok védelméről és a támogatásáról, valamint az egyház szerepéről beszéltek. A magyar családpolitikát egyébként üdvözölte is a katolikus egyházfő.

A baloldali portálok arról is elfelejtettek beszámolni, hogy nem sokkal a pápa látogatása előtt, augusztus végén a magyar családpolitika elismeréseképpen Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert Szent Mórus Tamás-díjjal tüntette ki a Nemzetközi Katolikus Törvényhozói Testület Rómában.

A zárómisét fokozott érdeklődéssel követő keresztényellenes sajtó Ferenc pápa prédikációját is igyekezett politikai kampánycélokra felhasználni.

Értelmezésük szerint az egyházfő elfogadásról szóló szavai a kormány migrációs politikáját kritizálta. Ahogyan azonban a Mandiner.hu rámutatott:

Ferenc pápa lelki beszéde a keresztényi elfogadásról szólt, és nem szólított fel sem megengedőbb migránspolitikára, sem hazai egyházreformra, nem bírálta a magyar kormányt és nem mondott burkolt véleményt a magyar demokráciáról sem.

Arra is emlékeztettek, hogy a migráció kapcsán Ferenc pápa eddig is azon az állásponton volt, hogy a bevándorlóknak el kell fogadniuk a befogadó országok kultúráját, és a befogadó országok maguk dönthetik el, mennyi embert bírnak befogadni, és egyáltalán milyen migránspolitikát folytatnak.

A kongresszus annyira megihlette a egyházellenes tábort, hogy még Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és a Demokratikus Koalíció elnöke is átszellemülten posztolta közösségi oldalára Ferenc pápa szavainak átértelmezését. A baloldali összefogás vezére úgy fogalmazott: „A hit megvallása nem magamutogatás, a hit nem érv, az Isten ajándék és küzdelem. Jóságod, emberséged nem hited oka, hiányát nem menti a vallásos buzgóság. Ha jól értem Ferenc pápa gondolatait. Értem és szeretem.” A DK-vezér szavai most is egybecsengenek a korábbi egyházellenes kijelentéseivel. 2013-ban egy parlamenti felszólalásában ő hangsúlyozta, hogy a vallás magánügy, és a Demokratikus Koalíció kezdeményezni fogja, hogy az állam szüntesse meg az összes „egyházi privilégiumot”, és szüntesse meg az egyházaknak nyújtott hitéleti támogatást.

Nem lógott ki a baloldali hadrendből a nemzetközi sajtó sem. Miközben a katolikus egyházfő a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsával és a zsidó közösségek képviseletével tartott vasárnapi találkozón a keresztény és a zsidó közösségek testvéri kapcsolatát hangsúlyozta, és az Európában egyre fokozódó antiszemitizmus elleni fellépésre szólított fel, a BBC teljesen másképp értelmezte a pápa szavait. A nemzetközi baloldal zászlóvivői úgy kommentálták az eseményt, hogy Ferenc pápa találkozott „a populista Orbánnal”, aki teljesen eltérő nézeteket vall a bevándorlásról és a menekültekről.

Ennél nagyobb tévedést már csak a New York Times vétett: ismét összekeverték a magyar fővárost Bukaresttel.

Varga Judit igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a közösségi oldalán: ha bárkinek a jövőben kedve támadna hiteles hírforrásként hivatkozni a New York Timesra, akkor jusson eszébe, hogy az újság 17 millió követővel rendelkező Facebook-oldala szerint Ferenc pápa Romániában töltötte a vasárnapot.

Borítókép: Ferenc pápa távozik Budapestről a Liszt Ferenc-repülőtéren 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom