Kövess minket!

Médiapiac

Fogadj meg egy jó tanácsot és ragaszd le a webkamerád!

Az unalomig ismételgetett digitális átalakulás nem csak a számtalan jóléti előnyt hordozza magában, hanem lehetőséget nyújt arra, hogy egyes fontos és kevésbé fontos minket érő információk illetéktelen kezekbe kerüljenek. A kanadai gyártású Black Code betekintést enged a manipuláció, a megfigyelés és a cenzúra újabb korába és a kibertér uralásáért folyó harcba.

Egy jól elkészített dokumentumfilm húsbavágóbb képet tud adni az aktuálisan taglalt problémáról, mintha csak a híreket olvasnánk, legyen szó környezetvédelemről, háborús helyzetről vagy épp kiugrott szcientológusok által elmesélt történetekről.

Nincs ez másképp a Black Code (Fekete kód) esetében sem, amely egyes dolgok elrejtéséről, egyes dolgok felszínre hozásáról szól. Azt már tudjuk, hogy az e-mailjeinket könnyen fel lehet törni, a webkameráinkon keresztül figyelhetnek minket, de vajon meddig mennek el az illetéktelen behatolók?

Senki sincs biztonságban

„Egyik létesítmény sem kijátszhatatlan, mindig megvan az útja, hogy információkat találjanak és kivegyenek. Sokan erre azt mondják, hogy »nincs titkolni valóm, elolvashatják az e-mailjeim, nincs bennük semmi«. A probléma nem itt kezdődik. Ha nincs titkosság, akkor nincs demokrácia. Ha nincs titkosság, akkor nincs piacgazdaság”

– hangzik el az állítás a Jon Karlungtól, a svéd internetszolgáltató vállalat, a Bahnhof elnök-vezérigazgatójától.

A Black Code képsorai szerint márpedig nem nagyon van titkosság egyes helyeken. A produkció elsősorban a szegényebb, zavargások sújtotta régiók országait veszi górcső alá, teszi mindezt úgy, hogy a Citizen Lab munkatársainak szakkommentárjait élvezhetik a nézők.

Fotó: Citizen Lab meeting – Black Code

 

Tibet, a béke szigete?

A film ugyanakkor nemcsak a felsoroltakról, hanem a kiszolgáltatottságról, félelemről és erőszakról is szól. Az első megrázó jelenet a tibeti Golog Jigme-hez fűződik, akit 2008-ban tartóztattak le, mert filmet készített a kínai megszállásról. Elmondása szerint 300 rendőr tört rájuk, majd feldúlták a házukat. Elfogta a félelem, ezért kikapcsolta a telefonját, mert tudta, hogy majd megpróbálják felhívni. A rendőrök fegyvert szorítottak a fejükhöz, majd utasítottak, hogy mindenki vegye elő a telefonját. Golog ekkor bekapcsolta a mobilját, amely hangosan megcsörrent. Ennek következtében a rendőrök gumibotokkal és a puskatussal elverték. Golognak később sikerült Indiába elmenekülnie.

 

Fotó: Golog Jigme mesél – Black Code


Facebook-háború

Hasonló Wjd Dhnie szíriai újságíró története, akinek az egyetlen bűne a Facebook-használat volt. Mivel azzal, hogy kifejezte a rezsimről alkotott negatív véleményét, nem követett el semmilyen törvénybeütközőt, nem tudták letartóztatni. Ugyanakkor kapott egy megkeresést, amelyben azt kérték tőle, hogy „menjen be hozzájuk, szeretnének feltenni pár kérdést”. Elment a kért helyszínre, ahol bekötötték a szemét, majd tovább utaztatták. Ezt követően bemutatták egy „nyomozónak”, aki szembesítette a Facebook-bejegyzéseivel. A későbbiekben egy „repülő szőnyeg” nevet viselő faszerkezetre kifeszítették és megkínozták.

Szerencsés találkozás

A Black Code, amellett, hogy bemutat több az imént leírtakhoz hasonló sztorit, teret enged az aktivisták erőfeszítéseinek is. Brazíliában történt egy szerencsés eset, amely Bruno Teles nevéhez fűződik, aki révén egy komoly rendőri manipuláció lepleződött le. Bruno egy zavargás alkalmával menekülni kényszerült, a hatóság emberei azonban utolérték és sokkolóval a földre kényszerítették. A későbbiekben ezt azzal magyarázták, hogy az aktivista egy molotov-koktélt dobott közéjük. A rendőri fogva tartás során Bruno egy helyre került a Mídia Ninja egyik újságírójával (aki a hasonló eseményeken a telefonján keresztül élő közvetítést biztosít), így felkerült róla az internetre egy videó, amelyben elmondja a valóságot. A sok megosztásnak, rákeresésnek köszönhetően kiderült, hogy az igazi elkövető egy civilruhás rendőr volt, aki a molotov-koktéllal akarta legitimizálni a hatósági beavatkozást.

 

Fotó: A Mídia Ninja újságírója – Black Code

 

Az érdeklődők a produkciót megtekinthetik a holnap elstartoló Verzió fesztiválon, illetve november 16-én a Corvinus Egyetemen 5 órakor, ahol a témával kapcsolódóan a Tresorit ügyvezetője, Lám István tart előadást. A film előzetese itt tekinthető meg.

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom

Médiapiac

“10-20 globális sajtóorgánum mondja meg, mit kell gondolni”

Varga Judit igazságügyi miniszter a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) szerdai online jogállamiság-vitáján arra biztatta a nyugati “buborékban” élőket, hogy “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis – mint mondta – soha nem baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tárcavezető a vitát követően közösségi oldalán elgondolkodtatónak nevezte, hogy

az elmúlt évtizedben egyetlen olyan vita, panelbeszélgetés, konferencia vagy nemzetközi sajtóban megjelent interjú sem volt még, ahol ne lehetett volna előre tudni, hogy a liberális politikusok, “megmondóemberek” és újságírók mit fognak mondani, kérdezni és hogyan érvelnek a jogállamisági és szabadságjogi témákban.

Hozzátette: soha egyetlen új gondolat, új kérdés vagy új kontextus nem merült fel.

Azt írta:

kényelmes póz az ilyen, hiszen 10-20 civilszervezet és 10-20 globális sajtóorgánum úgyis mindig pontosan megmondja, mit kell gondolni és mit szabad képviselni ezekben az ügyekben.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta politikai és ideológiai lustaság Varga Judit szerint olyan “hatalmas buborékot” hozott létre a Nyugat számára, amelyben nem kell gondolkozni, csak vissza kell mondani a megszokott mantrákat és varázsszavakat és akkor az ember “jó ember lesz” és “elkerülheti a civilizált világból történő kiátkozást”.

Éppen ezért – tette hozzá – az igazságügyi miniszternek mindig izgalmas kihívás jogállamisági beszélgetéseken, vitákon részt venni. Azonban ezek a “bokszmeccsek” véleménye szerint egyáltalán nem valódiak.

Hangsúlyozta, “mindenki a saját, külön szorítójában egyedül bokszol a levegőbe”, Magyarország például az európai jog talaján állva, mások ideológiai meggyőződésből; vannak, akik belpolitikai haszonszerzésből és vannak olyanok, akik nem is akarnak “bokszolni”, csak “beküldték őket a szorítóba”.

Egy azonban biztos: “a magyar ringbe, amely az európai jog és tények talaján áll, senki, vagy csak nagyon kevesen mernek belépni” – közölte Varga Judit.

Úgy fogalmazott: megpróbálta “beinvitálni a kényelem bajnokait a magyar szorítóba”, arra biztatva őket, hogy merjenek nyitni a más vélemények felé, legyenek bátrak megismerni a másik oldal érveit is. És ami a legfontosabb: “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis sose baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Tovább olvasom