Kövess minket!

Médiapiac

Ezt lépi a Brüsszel a roaming eltörlése után: több zene és film jöhet

Az elmúlt két-három évben elég sok helyen, sokat és sokfélét lehetett az Európai Bizottság Digitális
egységes piaci stratégiájáról (angolul: Digital Single Market Strategy, DSMS) hallani, komoly vitákat
váltott ki. A már hatályba lépett rendelet olyan óriások lábára lép, mint a Google vagy a Mozilla, ám
bevezetése épp az IT-szektor érdekeit szolgálja. Nélküle az EU végletesen lemaradhat az USA-hoz
és Kínához képest.

A DSMS nem egy „igen” vagy „nem” témakör. A szerzői jogi szabályoktól joggal várható el, hogy az alkotók, a tartalom-szolgáltatók, végső soron a társadalom egésze számára stabil alapként szolgáljon az alkotómunka ösztönzésére, honorálására, terjesztésére, egyúttal e tartalmak korlátozott, de igenis reális keretek között történő szabad felhasználása számára. A szerzői jognak kell megteremteni a különböző. alkotmányos szinten egyszerre elismert érdekek és értékek közötti egyensúlyt.

Senki sem állítja, hogy ezt az egyensúlyt könnyű lenne megtalálni.

Az ugyanakkor tény, hogy a szerzői jog digitális környezethez való igazítása, illetve annak hatékony érvényre juttatása nem odázható tovább. Különösen igaz ez azért, mert a hasonló szabályozás – jelentékeny változtatásai ellenére is – a Digital Millennium Copyright Act révén az Egyesült Államokban már 1998 óta létezik.

Nem meglepő módon a világ vezető IT-óriásai majdnem egytől-egyig az Egyesült Államokból kerülnek ki, sőt mögéjük/melléjük is inkább kínai cégek zárkóznak fel, semmint európaiak.

A szerzői jog digitális környezethez igazítása lehetővé teheti a hatékonyabb határokon átívelő kereskedelmet (lévén az internet eddig sem, és ezután sem áll meg a földrajzi határoknál), sőt még a kultúra erősödését is magával hordozhatja (különösen a tartalmakhoz való szélesebb körű hozzáférés révén). Igaz, arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy a túlharmonizálás kizárólag előnyökkel járna. Legutóbb épp Andreas Rahmatian jelezte, hogy a minden eddiginél mélyebb szerzői jogi harmonizáció az Európai Unió eredeti célkitűzéseivel sincs tökéletes összhangban.

Mezei Péter

Épp ezért az sem meglepő, hogy az Európai Uniós jogharmonizáció legnagyobb ellenlábasai sem tagadják, hogy a szerzői jogot a digitális világ kihívásaihoz, a kreatív ipar gazdasági érdekeihez, egyúttal a digitális bennszülöttek igényeihez kell igazítani. Vice versa, az uniós jogharmonizáció legnagyobb támogatói sem értenek egyet a DSMS valamennyi passzusával.

Még az év elején nyílt lehetőségem arra, hogy a Bécsi Egyetem Médiatudományi Kutatóműhelyének a blogján foglaljam össze tömören a DSMS akkori állása szerinti anyagokról a véleményemet. Az írásomban akkor azt jeleztem, hogy a javaslatok között számos időszerű és elkerülhetetlen norma található. Ilyenek voltak a vakok és gyengén látók tartalmakhoz jutását biztosítani igyekvő Marrákesi Szerződés uniós implementálása, a Műhold irányelv – és az abban foglalt vagyoni jogi szabályok – digitális környezethez igazítása, vagy a szöveg és adatbányászat kutatóintézeteknek (azóta már csak könyvtáraknak) biztosított új, szerzői jogi kivétele.

E kivétel könyvtárakra történő leszűkítése nem véletlenül vonta maga után a Mozilla haragját. A jelenlegi uniós tervezet értelmében a Mozillához hasonló amerikai IT-óriások nem számíthatnak semmilyen kedvezményre az adatok feldolgozását illetően.

Más szabályokat rendben lévőnek neveztem. Így például „COM(2016) 593 végső” irányelv-tervezet 16. cikkében foglalt azon szakaszt, amely uniós szinten tervezte bevezetni az ún. best-seller klauzulát. Eszerint amennyiben a felhasználási szerződés megkötését követően a felek szolgáltatásának értéke között feltűnő érdekaránytalanság alakul ki (praktikusan például egy kiadó keveset fizet egy utóbb best-sellerré váló könyv szerzőjének), akkor a jogosult bírósági úton kérhet további díjazást (a megemelkedett bevételekből való részesedést). Bármilyen meglepő, ez lehet az uniós szerzői jog első érdemi szerződési szabálya. S bár az Európai Unió – a közös jogkezeléssel kapcsolatos technokrata irányelv egy-egy előírásától eltekintve – mindeddig tartózkodott a kötelmi szabályok harmonizálásától, a rendelkezés uniós szintre emelése önmagában nem elvetendő gondolat, lévén gyakorlatilag valamennyi európai ország ismeri ezt a koncepciót.

Megint más szabályokat úgy jellemeztem, mint amelyeket jobban is elő lehetett volna készíteni. Ilyennek minősítettem a szakmailag ésszerűnek ható, gyakorlati alkalmazhatóságát illetően azonban kétséges elektronikus-oktatási és digitális megőrzéssel kapcsolatos szabályokat [COM(2016) 593 végső 4-5. cikkek]. Hasonlóan belső feszültségeket eredményezhet a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek felhasználásának közös jogkezelési rendszer keretében történő engedélyezése [COM(2016) 593 végső 7-9. cikkek]. Ez a norma ugyanis azt a francia nemzeti szabályozást követte, amelyet nem is olyan rég az Európai Unió Bírósága semmisített meg a Soulier és Doke ügyben.

Végül két olyan rendelkezés is található a DSMS-ben, amelyek teljes mértékben megosztják valamennyi érdekoldalt. Ezek egyike a folyóiratok kiadóinak biztosított jogosultság, amely értelmében a digitális tartalmaikat keresőszolgáltatások révén elérhetővé tevő szolgáltatók (kimondatlanul is a Google News) díjazást kötelesek fizetni, amennyiben a kérdéses tartalmat annak megjelenésétől számított 20 éven belül online kereshetővé és lehívhatóvá teszik [COM(2016) 593 végső 11-12. cikkek].

A koncepció az azt eredetileg az Axel Springer nyomására kidolgozó Németországban, illetve az azt ugyancsak bevezető Spanyolországban is katasztrofális eredményekkel járt. Utóbbi országból a Google News kivonult, a német jogkezelő pedig jóval csekélyebb jogdíjat tudott beszedni a közvetítő szolgáltatóktól, mint amennyit a keresőmotorok segítségével az adott oldalakra látogató felhasználók kattintásai révén a reklámok segítségével realizálhattak volna a kiadók.

 

Hasonlóan komoly vita bontakozott ki az egyes információs társadalmi szolgáltatókat terhelő tartalom-felismerő és szűrő technológiák bevezetését előíró elhíresült szabály [COM(2016) 593 végső 13. cikk]. Az ezzel az előírással szembehelyezkedő – általam is osztott – vélemények ugyanakkor egészen addig mennek, hogy a tartalmak előállítói és azok terjesztői közötti értékszakadék, ún. „value gap”, vagyis a bevételekből való részesedés indokolatlan eltolódása a közvetítők felé, jelenlegi formájában a már hatályos uniós joganyaggal is szembe megy.

Bárhogy alakul is majd a DSMS közvetlen szerzői jogi szabály-tervezeteinek a sorsa, a digitális jogharmonizáció kockája már el van vetve. Egészen pontosan közel két és fél éves előkészítő folyamat végén elfogadásra került az első sarokpontja a digitális egységes piac szerzői jogilag is releváns joganyagainak. A roaming díjak eltörlésével gyakorlatilag egy tőről fakadóan és nagyjából egy utat bejárva született meg Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete (2017. június 14.) az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról.

A rendelet a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy biztosítsák a bármely tagállam területén kötött előfizetések más tagállam területén történő használatát.

Más szóval, ha akár üzleti, akár kikapcsolódási célokból valaki elutazik Magyarországról Finnországba, úgy ott is jogosult hozzáférni a magyar Spotify vagy Netflix fiókjához. Márpedig nem ez volt az eddigi gyakorlat, és ez kizárólag a szerzői jog területi jellegéből (és természetesen a szolgáltatók erre épülő üzleti modelljéből) következett.

Egy ország szerzői joga ugyanis hagyományosan csak a saját földrajzi területén alkalmazható. Ebből az következik, hogy ha valaki engedéllyel az interneten keresztül lehívásra hozzáférhetővé tette a jogvédett tartalmakat (például a Spotify-on keresztül a hangfelvételeket, a Netflixen keresztül a filmművészeti alkotásokat) Magyarországon, úgy az az engedély csak Magyarországra nézve érvényes, Finnországra nézve külön gyakorolhatja a jogait a jogosult.

Sokak szemében ez a rendszer logikátlannak tűnik, ám komoly jogi és gazdasági okai vannak a szerzői jog területi jellegének. Ha valaki el kívánja vetni a territorialitás elvét, az szükségszerűen azt várja el az országoktól, hogy azok lemondjanak egy alapvető jogosultságukról, nevezetesen arról, hogy a saját főhatóságuk alatt maguk alakítsák a jogszabályokat. Másrészt a területi jelleg mögött kőkemény üzleti érdekek is nyugszanak.

 

Igaz, hogy egyes szolgáltatók ma már kontinensenként vagy globálisan véve is egységes árakkal dolgozik (a legnagyobb streaming szolgáltatókra ez feltétlenül igaz), nem szükségszerű ugyanakkor, hogy a finn és a magyar előfizetői díjak mindenkor egységesek legyenek. Sőt, a gyakorlat azt is igazolja, hogy a nyújtott szolgáltatás tartalma (főleg a nyelvileg szenzitív kérdésnek számító filmes platformokon) azonos legyen (így a hagyományosan szinkronhoz szokott magyar fogyasztók számára a Netflix még mindig kevesebb tartalmat kínál, mint Nyugat-Európában). Hasonlóképp eltérés mutatkozik a rendelkezésre álló sávszélesség törvényi minimuma között. (Az Európai Unió egyik célja ezen különbségek eltüntetése. Az is tény ugyanakkor, hogy mindig vannak olyan szolgáltatók, akik többet nyújtanak a minimumnál.)

 

Végső soron az Európai Bizottság épp abba kívánt belenyúlni, igaz szigorú feltételek mellett, hogy a területi jellegű engedélyezés és a területileg korlátozott hozzáférés gyakorlata („geoblokkolás”) visszaszoruljon. A területi alapokon nyugvó engedélyezési kényszer kiiktatásával ugyanis lehetővé válhat a szélesebb körű műélvezet, amely minden korábbinál hatékonyabban elégíti ki a fogyasztói igényeket a digitális térben. Sőt, további előnye ennek a szabályozási logikának, hogy okafogyottá teszi a geoblokkolt tartalmakhoz VPN szolgáltatások, proxy szerverek segítségével történő nem éppen jogszerű hozzáférést. Végső soron tehát az új rendelet a tudatos fogyasztás erősítésével alkalmas lehet arra, hogy visszaszorítsa a jogellenes magatartásokat. Sőt, a jogász szemével nézve ez a megoldás áll a leginkább összhangban az Európai Unió eredeti célkitűzéseivel is, nevezetesen és különösen a személyek és a szolgáltatások szabad áramlásának eszméjével.

Ahogy azt maga a rendelet is rögzítette az első preambulum-bekezdésében:

 

„A fogyasztók számára a lakóhelyük szerinti tagállamban jogszerűen nyújtott online tartalomszolgáltatásokhoz való, az egész Unióra kiterjedő akadálymentes hozzáférés fontos a belső piac zökkenőmentes működése és a személyek és szolgáltatások szabad mozgása elvének tényleges alkalmazása szempontjából. A belső piac olyan belső határok nélküli térség, amely többek között a személyek és a szolgáltatások szabad mozgásán alapul, ezért biztosítani kell, hogy a fogyasztók a tartalmakhoz, például zenéhez, játékokhoz, filmekhez, szórakoztató programokhoz vagy sporteseményekhez hozzáférést biztosító hordozható online tartalomszolgáltatásokat ne csak a lakóhelyük szerinti tagállamban vehessék igénybe, hanem akkor is, amikor ideiglenesen – például pihenés, utazás, üzleti út vagy tanulmányi mobilitás céljából – egy másik tagállamban tartózkodnak. Ezért fel kell számolni az ilyen esetekben az online tartalomszolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azok igénybevétele előtt álló akadályokat.”

 

A rendelet már a nyáron, 2017. július 20-án hatályba lépett, azonban az alkalmazása csak kilenc hónappal később, 2018. március 20-ával kezdődik. Más szóval a jogalkotó ennyi időt hagyott a szolgáltatóknak arra, hogy felkészüljenek a tartalomszolgáltatás új korszakára. A fejleményekről 2018-ban még tudósítunk!

A szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának habilitált docense, nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese.

(A cikk rövidebb változata a Médiapiac 2017/9-10. számában jelent meg az NMHH Médiatudományi Intézetének és az Observer Budapest Kft. támogatásának köszönhetően.)

Médiapiac

Járai Judit kapta a Jótollú magyar újságíró díjat

A díjazott a rendszerváltás óta a közmédia munkatársa, külpolitikai újságíró, haditudósító és számos könyv szerzője.

Közzétéve:

Járai Judit, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) munkatársa, külpolitikai újságíró, haditudósító és számos könyv szerzője, a Jótollú magyar újságíró díj idei kitüntetettje, fotó: MTI/Balogh Zoltán

Hatodik alkalommal adták át a Jótollú magyar újságíró díjat kedden, a Nézőpont Intézet Sajtószabadság Magyarországon 2023 című elemzését bemutató rendezvényen Budapesten. Az elismerést idén Járai Judit, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) munkatársa kapta – számolt be róla az MTI.

Járai Judit, a Jótollú magyar újságíró díj idei kitüntetettje (b2), mellette Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője (b), Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke (j2) és Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatója (j)
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatója a díjazottat méltatva elmondta, hogy Járai Judit a rendszerváltás óta a közmédia munkatársa, külpolitikai újságíró, haditudósító és számos könyv szerzője. Pályája során találkozott például Francois Mitterrand volt francia elnökkel, Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai emberi jogi aktivistával és Henry Kissingerrel, az Egyesült Államok volt külügyminiszterével. Ott volt Dél-Afrikában, amikor Nelson Mandela rendszert váltott, és ott volt Ruandában is a huszik és a tuszik feszültségei közepette.

A Nézőpont Intézet rendezvényéről IDE KATTINTVA olvashat bővebben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Legalább évi egymilliárd forint külföldi forrást kapnak a kormánykritikus médiumok

Ez az összeg csak becslés, ami meghaladhatja akár a kétmilliárd forintot is.

Közzétéve:

Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatója beszédet mond az intézet Sajtószabadság Magyarországon 2023 című elemzését bemutató rendezvényén Budapesten, a Polgári Magyarországért Alapítvány székhelyén 2024. június 25-én, fotó: MTI/Balogh Zoltán

Legalább évi egymilliárd forint értékű külföldi forrás érkezik az ellenzéki, kormánykritikus médiumokhoz – mondta Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet politikai elemzési igazgatója az intézet Sajtószabadság Magyarországon 2023 című elemzését bemutató rendezvényén az MTI beszámolója szerint.

Az igazgató úgy fogalmazott: ez az összeg csak becslés, ami – véleménye szerint – meghaladhatja akár a kétmilliárd forintot is.

„Mindenkinek joga van megtudni Magyarországon – pláne ilyen politikai helyzetben, mint ami most tapasztalható Európában és a világban – hogy ki, miért, milyen szándékkal finanszíroz egyes projekteket”

– hívta fel a figyelmet.

Hozzátette: a Nézőpont Intézet „körbekérdezte” a hazai sajtótermékek kiadóit a hozzájuk érkező külföldi támogatások mértékéről, ám a „politikailag releváns ellenzéki médiumok” közül mindössze 5 kiadó volt hajlandó válaszolni.

Boros Bánk Levente elmondta: javasolják, hogy a „transzparencia jegyében, az állampolgárok, az olvasók tájékoztatása érdekében” vezessenek be önbevallási kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy ki, mikor, honnan és milyen célból fogad el külföldi támogatásokat.

Rámutatott:

az ellenzéki médiumok az elmúlt években folyamatosan nyereségesek voltak, 2023-ban mintegy négymilliárd forintnyi profitot termeltek, „ennyire vannak elnyomva”.

Kitért arra is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) korábbi elnöke, Hargitai Miklós sérelmezte, hogy a Nézőpont Intézet a sajtótermékek külföldi támogatásait vizsgálja.

Az intézet álláspontja szerint ugyanakkor egy feszültséggel teli nemzetközi térben, különösen háborús helyzetben, ahol Magyarországot bele akarják kényszeríteni az ukrán-orosz konfliktusba, érdemes megnézni, kik azok a külföldi tényezők, akik – akár kormánybuktatási szándékkal – befolyásolni akarják a közvéleményt a sajtón keresztül.

Boros Bánk Levente beszédét mondja a rendezvényen
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A külföldről érkező források kapcsán példaként elmondta, hogy a Partizán Youtube-csatorna mintegy 570 millió forint külföldi támogatásról ír az éves beszámolójában, „aminek részleteiről nem tudunk semmit”. A Nyugat.hu kiadója több mint 80 millió forint külföldi támogatást kapott, míg a 444.hu-t kiadó Magyar Jeti Zrt. 42 millió forint olvasói támogatásról és 150 millió forintnyi külföldi forrásról számolt be.

Boros Bánk Levente úgy összegzett: tapasztalataik szerint a médiumok beszámolói nem átláthatók, a külföldi kormányok pedig csak részben publikálják, hogy hova milyen támogatásokat osztanak. Az EU honlapján komoly kutatómunkát igényel a pontos finanszírozási konstrukciók felfedése, a „láncfinanszírozást” pedig egyáltalán nem lehet követni – tette hozzá.

Vége a boldog békeidőknek

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke beszédében azt hangoztatta, hogy a nemzeti szuverenitás támadás alatt áll Magyarországon és más országokban is.

A „boldog békeidőknek” vége van, egy nagy, globális átalakulás korába léptünk be, a „szemünk láttára omlanak össze államok, rendülnek meg politikai konstellációk, szűnnek meg kereskedelmi kapcsolatok”, a szuverenisták és a globalisták között óriási harc zajlik – mondta.

Amikor a magyar szuverenitásvédelmi törvényt és hivatalt támadják, akkor valójában a magyar szuverenitás áll a támadás középpontjában – jelentette ki. Hozzátette, hogy védekezésül hűnek kell maradni a magyar érdekekhez és értékekhez, valamint azonosítani kell azokat a szereplőket, akik ellenfelei a magyar szuverenitásnak.

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke a pulpituson
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Lánczi Tamás elmondta, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem hatóság, nem feladatuk emberek bebörtönzése, a legfőbb eszközük a nyilvánosság, és szeretnének rámutatni arra, hogy bizonyos erők külföldi támogatásból tartják fenn magukat és külföldi érdekek mentén végzik a tevékenységüket.

A rejtett érdekek feltátársa érdekében a hagyományos értelemben vett média mellett figyelniük kell a közösségi médiát, monitorozniuk kell a külföldről finanszírozott nyomásgyakorló csoportokat (NGO) és azokat a politikai aktorokat, akik a nyilvánosságban megjelenő szakértőként formálják a magyar közvéleményt – mutatott rá az elnök.

Kitért arra, hogy nemsokára dezinformációs narratívaelemzést hoznak nyilvánosságra, amelyben bemutatják, hogy milyen a magyar érdekekkel szemben álló politikai értelmezések jelennek meg Magyarországon, és elsőként az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos narratívákat vizsgálják meg.

Lánczi Tamás a rendezvény végén átadott Jótollú magyar újságíró díjra utalva azt mondta,

léteznek tisztességes újságírók, akik a szakma etikai normáit betartják és azt a munkát végzik, amelyre a közösségnek szüksége van.

„Őket nem szabad kiönteni a fürdővízzel együtt”, de különbséget kell tenni azokkal szemben, akik újságírónak álcázzák magukat, de valójában dezinformációs tevékenységet végeznek és a külföldi érdekeket képviselnek, és nem szabad félni megnevezni őket, mert „ez nem csorbítja a magyar média szabadságát” – fogalmazott.

Kijelentette, Magyarország sosem vitatta el más országoktól, hogy olyan eszközökkel védjék a szuverenitásukat, amelyekkel akarják, de ezt a jogot a magyaroktól se vitassák el.

Az eseményen hatodik alkalommal adták át a Jótollú magyar újságíró díjat, amelyet idén Járai Judit, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) munkatársa kapta. a díj átadásáról szóló beszámolót IDE KATTINTVA olvashatja.

Tovább olvasom

Médiapiac

Rekordnézettséget hozott az M4 Sportnak Csoboth Kevin gólja

A közmédia és a teljes piac legnézettebb idei műsora lett vasárnap este az 1-0-ás győzelemmel zárult Magyarország-Skócia labdarúgó Európa-bajnoki csoportmérkőzés.

Közzétéve:

A győztes gólt szerző Csoboth Kevin a Skócia–Magyarország mérkőzés végén a stuttgarti MHP Arénában 2024. június 23-án, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az MTVA Sajtó és Marketing Irodája hétfőn arról tájékoztatta az MTI-t, hogy 2022 óta nem volt hasonlóan magas nézettségű műsor.

A közvetítés legnézettebb percében több mint kétmillióan követték a közmédia sportcsatornáját, online pedig több százezren kísérték figyelemmel a meccs kimenetelét.

A találkozót nagy várakozás előzte meg, mindezt a vasárnap esti nézettségi adatok is alátámasztják: az elmúlt két év – a teljes televíziós piacot tekintve – legmagasabb nézőszámát produkálta a közmédia sportcsatornája. A két évvel ezelőtti világbajnokság döntőjét közel másfél millióan kísérték figyelemmel, a vasárnapi Magyarország-Skócia mérkőzés nézettsége viszont 1 millió 748 ezer fő volt, a Csoboth Kevin gólját hozó második félidőt pedig még ennél is több, 1 millió 865 ezer fő követte az M4 Sporton.

Az eredmény jelentőségét fokozza, hogy a Nielsen közönségmérési adataiban csak a háztartások szerepelnek, az nem, hogy hányan követték szurkolói zónákban, óriás kivetítők előtt vagy vendéglátóipari egységekben a nemzeti tizenegy szereplését.

A mérkőzés idején a televíziózók mintegy 45 százaléka választotta az M4 Sportot. A második félidőben korosztályosan is jól szerepelt a csatorna: a 18-49 évesek több mint fele követte az élő adást. A mérkőzés legnézettebb percében, 22.59 órakor több mint 2 millió néző szurkolt a magyar csapatnak. Online is kiemelkedő nézettséget hozott az összecsapás: a Gemius adatai szerint 221 ezer látogatója volt az m4sport.hu oldal élő közvetítésének.

Ha még egyszer megnézné a gólt, itt teheti meg:

A csoportkörös mérkőzések június 26-ig tartanak, 29-től kezdetét veszi a nyolcaddöntő, amelyben egyelőre még nem ismert, melyik válogatott ellen folytatja a kontinensviadalt a magyar válogatott. A továbbjutás a többi csoporton múlik, ezért érdemes továbbra is nézni, illetve szurkolni az M4 Sporton és az m4sport.hu oldalon valamint, a Nemzeti Sportrádióban, a nemzetisport.hu oldalon és a Kossuth Rádióban is – tette hozzá a közlemény.

Tovább olvasom