Kövess minket!

Médiapiac

″Ezért nem tudtak csapdába csalni, amikor Rogánék után nyomoztunk″

″Magyarországon nem az a probléma, hogy a független médiában dolgozó újságírók vajon miért nem élnek vissza temérdek bennfentes kormányzati forrásuk bizalmával, ahogy a Fire and Fury szerzője, Michael Wolff is tette. Hanem az, hogy alig vannak informátoraink. Pedig néha egy korrekt, jól informált forrás meg is menthet minket.″ Panyi Szabolcs hozzászólása a Médiapiac sajtóetikai vitájához.

Közel fél év nyomozgatás után már csak az utolsó simítások voltak hátra a Rogán Antal és Kertész Balázs közös ügyeiről és letagadott találkozóiról szóló írásunkon. 2016 novemberének legeleje volt, alig vártuk, hogy egy szerkesztő lassan megnyomja az élesítés gombot a cikken, amikor hirtelen azt kezdtük érezni, hogy az események túllépnek rajtunk és mindazon, amit sikerült kiderítenünk. Hogy az addig erősnek érzett sztorink bármelyik nap elveszítheti az exkluzivitását. Hogy a végén nem lesz belőle több, mint egy indokolatlanul hosszú háttércikk valamihez, ami sokkal fontosabb és izgalmasabb.

Egymástól látszólag független forrásokból az terjedt, hogy egy rajtaütés során Kertészt 400 millió forintnyi készpénzzel lekapcsolták a Terrorelhárítási Központ (TEK) kommandósai. Volt, akinek fideszes politikus szivárogtatta az információt, másnak egy titokzatoskodó rendőr annyit árult el, hogy egy Rogán körüli ügyvédet fogtak el, akinek K-val kezdődik a neve. Sőt, még ellenzéki oldalról is tevékenyen részt vettek a pletyka terjesztésében. Egyértelmű volt az információ jelentősége. Ha Kertészt elvitték, valami példátlan történik, és a Fidesz egyik erős embere is rács mögé kerülhet.

Tudtuk azt is, hogy ez a szenzáció már a fél magyar sajtóhoz eljutott, vagyis két-három napon belül mindenki elküldte a maga hivatalos kérdéseit a rendőrségtől az ügyészségen át a TEK-ig az összes hatóságnak. A gyanút, hogy valaminek egészen biztosan történnie kellett, fokozta, hogy napok óta senki nem kapott tőlük választ.

Márpedig, ha nincs ügy, félreértésről vagy álhírről van szó, azt gyorsan lehetne cáfolni – gondoltuk. Tehetetlenül vártuk, történjen végre valami.

Sajnos közben biztos voltam abban, hogy valakinek előbb-utóbb megremeg a keze, és a szakmai szabályokat félredobva, konkrét bizonyíték vagy hivatalos megerősítés nélkül is lehozza a pletykát. Ha ez megtörténik, és esetleg az információ valóban megáll, az események pedig felgyorsulnak, akkor viszont verhetem a fejem a falba. Lemondóan bámultam magam elé és óránként nyomtam rá a Google-ben a “kertész balázs” keresőszavakra, hogy lássam, mikor és ki ellen veszítjük el a hírversenyt és esetleg fázunk rá arra, hogy túl sokat pepecseltünk könyvtárazással, interjúzással, videók feliratozásával, grúz fordításokkal stb. Ezzel a sztorival keltem-feküdtem hetek, hónapok óta, úgyhogy szinte letargiába estem.

Mivel a hat hónap során több tucatnyi emberrel háttérbeszélgettünk, lassan fél Budapest tudta, min dolgozunk. Tényleg kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor az újságírót máshol dolgozó kollégák hívják telefonon, és türelmetlenkednek, hol van már “A cikk”. Aminek a készültéről ugye nem is tudhatnának. Vagy amikor ismerősök pisszegnek és kacsintgatnak az utcán, hogy ők nagyon drukkolnak ám. Ezek után ráadásul egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt, hogy más orgánumok beelőzzenek, és a munkánk egy jó része kárba vesszen. (Ezeket csak azért írom le, hátha valakinek újdonságként hat, hogy újságírók egy-egy téma hatása alá kerülve néha élet-halál kérdésének látják azt, hogy elsők legyenek egy sztorival.)

Végül a Vasárnapi Híreknél remegett meg a szerkesztők keze. “Elfogták Rogán táskás emberét?” címmel, hivatalos megerősítés nélkül is bevállalták a letartóztatásos hírt, sőt egyenesen címlapra tették. Ekkor varázsütésre hirtelen az összes, addig némaságba burkolódzó hatóság szinte egyszerre reagált, és cáfolt mindent. Rossz volt belegondolni, hogy a csapdát eredetileg nekünk, a szerzőtársaimnak és nekem állíthatták.

“Nem hittük el, de valaki tényleg csőbe akarta húzni a teljes magyar sajtót” – írta akkor a Heti Válasz, és az én utólagos információim is ezt a magyarázatot erősítik. A Kertész letartóztatásáról szóló pletyka nagyon is tudatos dezinformációnak tűnik, amivel a készülő cikkünket és annak állításait próbálták volna meg hitelteleníteni. Ez azért is félelmetes, mert pár évvel korábban egy hasonló dezinformációs művelettel egy sikeres, köztársaságielnök-buktató szerkesztőség. a hvg.hu hitelességét is meg tudták ingatni*. Kipróbált, hatékony és gonosz eszközről van tehát szó, amivel egyik pillanatról a másikra újságírókat, lapokat lehet a padlóra küldeni.

Ezt a másfél évvel ezelőtti történetet most azért idézem fel hosszabban, hogy elmeséljem, hogyan járult hozzá az újságíró és forrása közti bizalom, az etikai szabályok betartása – ha jól értem, ez a Médiapiac vitasorozatának tágabb témája – ahhoz, hogy mi viszont elkerültük a nekünk állított csapdát.

Hogy miként térül meg hosszú távon az, ha az újságíró nem él vissza informátora bizalmával, nem sodorja őt veszélybe, például nem nevesíti az off record információ forrását, az pedig viszonozza a korrektséget. Nincs ebben semmi rendkívüli, pont a történet hétköznapisága a lényeg.

Vissza tehát 2016 novemberébe! Miközben egyre idegesebben vártunk a hatóságok válaszaira, megkerestem az egyik kormányközeli forrásomat, akiről azt gondoltam, megbízható, hozzá tud férni a számomra szükséges információhoz, és talán hajlandó is segíteni. Addigra már úgy voltam vele, ha ő megerősíti az addig csak másod-harmadkézből hallott pletykát, akkor nincs többé okom kételkedni.

A forrásom és köztem lévő kapcsolatot nem mondanám túl szorosnak, az információit – ahogy senkiét – sosem veszem azonnal készpénznek, de korrábban mindig korrektül együtt tudtunk működni. Amikor elmondtam neki, mit hallok mindenhonnan Kertészről, először azt válaszolta, ő semmit nem tud. Ekkor megígértettem vele, mindenképp utánakérdez, és rögtön szól nekem, ha megtudja az igazságot.

Ezután a forrásom az ígéretét megszegve eltűnt, többé nem reagált. Jóval később találkoztunk csak újra. „Ha te akkor nekem megerősítetted volna Kertész lekapcsolását, talán meg is írjuk, és ezzel belesétálunk a csapdába” – emlékeim szerint ezt mondtam neki. Láthatóan kényelmetlen volt neki a téma, mindössze valami olyasmit válaszolt, hogy „nem véletlenül nem szóltam vissza”.

Nem gondolom, hogy a forrásom különösebb erkölcsfilozófiai tépelődések után jutott arra, hogy inkább eltűnik, ahelyett, hogy akár engem, akár a pártlojalitását (a dezinformáció felfedésével) el kelljen árulnia. Egyszerűen ez volt a leglogikusabb megoldás arra, hogy ne kelljen tisztességtelennek lennie. Mert meg vagyok róla győződve, hogy semelyik, az átlagnál legalábbis nem gátlástalanabb politikus sem hajlandó önként részt venni újságírók tönkretételében. Legalábbis akkor, ha van velük élő kapcsolata, nem tartja őket rosszindulatúnak, inkorrektnek, nincs benne személyes sértettség, bosszúvágy.

 

Itt kapcsolódnék vissza a Médiapiac vitasorozatának kiindulópontjához, vagyis Michael Wolff Trump-könyvéhez és annak módszereihez. Amit bár kifejezetten rossz példának tartok, de pont ezért tanulságosnak is. A Trump-féle Fehér Háznak ugyanis az újságírás szempontjából éppen az a történelmi különlegessége, hogy – szemben a médiától hermetikusan elzárkózó Obama-adminisztrációval, Hillary Clinton kampánycsapatával, vagy akár a harmadik Orbán-kormánnyal – kommunikációjában totálisan fegyelmezetlen.

Mindenki mindenkiről szivárogtat, így a médiának soha ilyen egyszerű nem volt még ennyi jól értesült informátorra szert tenni. Ráadásul Trump csapata abban is rekorder, amilyen gyorsasággal a vezető beosztású munkatársak otthagyják az elnököt. Ilyen körülmények között Wolff etikátlanságának megvan a maga perverz logikája: számára jobban megéri totálisan kihasználni és elárulni a forrásait, hiszen rövid időn belül úgyis elértéktelenednek, amikor kikerülnek a tűzközelből.

 

Magyarországon viszont nem az a probléma már évek óta, hogy a független médiában dolgozó újságírók vajon miért nem élnek vissza temérdek bennfentes kormányzati forrásuk bizalmával, és hozzák mondjuk nyilvánosságra a szaftos háttérbeszélgetések tartalmát a forrás beazonosításával, mint azt Wolff tette.

Sokkal inkább az a baj, hogy jellemzően nem építettünk ki kapcsolatot elég ilyen forrással. Akik vannak, azok sokszor sajnos nem eléggé bennfentesek.

Akik pedig bennfentesebbek, azok nagyon nehezen bíznak meg bennünk eléggé ahhoz, hogy igazán szabadon beszéljenek. (Nem véletlenül használok többes szám első személyt, ez önkritika is egyben. A cikkeim, amikkel utólag elégedetlen vagyok, jellemzően pont azok, ahol alig volt érdemi kormányzati-kormányközeli információm.)

Önbecsapás azt gondolni, hogy a független magyar újságírás kormányzati információhiányának csupán az az oka, hogy aki a kormánynak dolgozik, az mind meg van félemlítve és inkább befogja a száját, vagy agymosott és gyűlöl minket, esetleg korrupt és csak menekül előlünk. Ismerünk ezekre is példát, de ezen nincs hatalmunk változtatni, csomó minden máson viszont lenne.

Vajon még hány potenciális Hadházy Ákos ülhet ott vidéki önkormányzatokban vagy akár minisztériumi főosztályokon? Hány olyan fogaskerék lehet a kormányoldali gépezetben, aki nem arra szerződött, hogy lopásokhoz asszisztáljon, csak éppen az állatorvos Hadházyval ellentétben nincsen a politikától független egzisztenciája, hogy ki is ugorjon? Hadházy maga kereste meg a trafikmutyi dokumentumaival, hangfelvételeivel a szerkesztőségeket (amelyeket végül a hvg.hu közölt – a szerk.), ilyen kényelmes szerencse azonban csak nagyon ritkán ér újságírókat.

A többieket nekünk kellene egyenként felkutatnunk, és meggyőzni őket arról, hogy a segítségünkkel anélkül is hallgathatnak a lelkiismeretükre, hogy mondjuk elveszítenék a megélhetésüket. Akadnak remek újságírók Magyarországon, akik pontosan ezt teszik évek óta, de messze nincsenek annyian, mint lehetnének és amennyire ilyen mértékű és kiterjedtségű korrupció mellett szüksége lenne az országnak.

A munkájukat azonban mindenek előtt akkor tudják csak elvégezni, ha az informátoraik elhiszik, hogy az újságíró komolyan veszi az ígéreteit és a szakmája szabályait. Hogy a forrásvédelem – ami egyenlő a retorzió elleni védelemmel – a hivatali ügyintézőtől a kormánytagokig mindenkinek kijár.

Ha viszont ezt valaki a Fidesz által teljesen eluralt Magyarországon látványosan megszegné, annak a hatásai hatványozottan sújtanák az összes többi politikai újságírót, és csak tovább erősítenék a hallgatás és félrenézés gyakorlatát.

De a sajtóetika nem egy öncélú valami, egyébként sem azért tartjuk be, hogy különbnek érezzük magunkat, vagy mások annak lássanak minket. Inkább olyan, mint a karma: ha szakmailag erkölcsösen, korrektül viselkedünk, így vagy úgy, de végső soron nekünk is sokkal jobban meg fogja érni. Leginkább megbízható kapcsolatokban és információkban, végső soron tehát újabb és újabb sunyiságok, visszaélések, bűncselekmények leleplezésében. És hát az is lehet, hogy egyszer pont a száraz, fantáziátlan szabályok és etikai alapelvek betartása fog minket megmenteni saját magunktól, a hibáinktól, lustaságunktól, előítéleteinktől.

Meg persze a szigorú szerkesztőink – ilyenje Wolffnak láthatóan szintén nem volt, nyilván eleve nem is akarta, hogy legyen. Miklósi Gábor indexes főszerkesztő-helyettes emlékeztetett rá, miközben ezt a 2016 őszi történetet felidéztem neki, hogy emlékei szerint a Kertész-cikkünké a legtöbb mentett verzió rekordja az Index történetében (ez a legtöbb, megjelenés előtti javítást, kiegészítést, szerkesztést jelenti), egészen pontosan 402. Ez a szerkesztői figyelem és szigor pedig akkor sem hagyta volna, hogy belesétáljunk a csapdába, ha a forrásom esetleg szándékosan átver, én pedig esetleg túl türelmetlen, és eléggé hülye vagyok.

A “Bemutatjuk Rogán Antal sötét oldalát, a fantommá vált Kertész Balázst” című cikk végül a dezinformációs kísérlet kipukkanása után szűk egy héttel jelent meg, jelenleg majdnem félmillió oldalletöltésnél jár. Kertész az Index elleni helyreigazítási keresetét kénytelen volt visszavonni két másik, a cikkünket szemléző orgánum elleni per elbukása után, mivel egyetlen állításunkat sem sikerült megkérdőjeleznie.

*Megjegyzés: A Médiapiac főszerkesztője az említett ügy kipattanásakor a hvg.hu újságírója volt.

 

Panyi Szabolcs az Index.hu, valamint a VSquare.org visegrádi régiós oknyomozó oldal újságírója, jelenleg Hubert H. Humphrey (Fulbright) ösztöndíjas az Arizona State Universityn. 2016-ban és 2017-ben elnyerte a legjobb magyarországi tényfeltáró cikkekért járó Soma-díjat, 2018-ban tényfeltáró újságírás kategóriában European Press Prize európai sajtódíjra jelölték.

Médiapiac

Brutálisan veszteséges a Disney+

Közel egy milliárd dollár a streamingszolgáltató vesztesége, a veszteség mértéke 50 százalékot emelkedett tavaly óta.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Szerdán éjjel jött ki a Disney+ harmadik negyedéves pénzügyi jelentése. A streamingszolgáltatóhoz tartoznak a Disney, Pixar, Marvel, Star Wars valamint a 20th Century Foxhoz tartozó filmek. Az előfizetők száma 137,7 millióról 152,1 millióra növekedett, az ebből származó bevétel is nőtt 23 százalékot, viszont a nettó veszteség a tavalyi 0,6 milliárdról 0,9 milliárdra nőtt, közel 50 százalékkal.

A veszteség növekedésnek hátterében a saját gyártású produkciók számának valamint ezek gyártási költségeinek emelkedése áll.

Növekvő veszteség = Áremelés

A növekvő veszteségek miatt a Disney+ anyavállalata egy nem túl meglepő megoldást eszelt ki: árat emelnek – számolt be róla a Mandiner.

A hazánkat és Európát érintő új árakról még nincsen információ, viszont az Egyesült Államokban a korábbi $7.99-től $10.99-re emelnek valamint bevezetnek egy új, reklámokkal tarkított csomagot $7.99-ért.

Tovább olvasom

Médiapiac

Tíz évre kiutasították Oroszországból a dán közmédia újságíróját

A hét elején megtagadták Matilde Kimer, a Danmarks Radio tudósítójának a belépését a moszkvai repülőtéren és azonnal ki is toloncolták az országból.

Közzétéve:

A hatóságok közlése szerint a lépésre biztonsági és védelmi okokból volt szükség. Az újságíró további magyarázatot nem kapott, aki szerint elsősorban ez azért történhetett, mert az ukrajnai háborút háborúnak nevezete tudósításaiban, ami Oroszországban illegális, továbbá többször is járt Ukrajnában, amit szintén nem néznek jó szemmel.

Kimer mellett többek között 41 brit újságírót – például a BBC, a The Guardian, a Daily Telegraph és a Sky News alkalmazottait –is nem kívánatos személynek tekintenek az országban. Idén február óta legalább 150 orosz újságíró hagyta el Oroszországot, mert megtiltották nekik, hogy szabadon tudósítsanak az ukrajnai háborúról.

Az országban maradó újságírók körülményei pedig egyre nehezednek. Az orosz hatóságok azzal fenyegetőznek, hogy feloszlatják az Orosz Újságírók Szakszervezetét, vélhetően azért, mert állást foglaltak az ukrajnai háborúról, illetve kiálltak a bebörtönzött újságírók mellett – számolt be róla a Magyar Nemzet.

„Ez egy újabb támadás az újságírás és a sajtószabadság ellen Oroszországban” – mondta el Erik Halkjaer, Riporterek Határok Nélkül elnöke a svéd köztévének. Hozzátette, ha Svédország csatlakozik a NATO-hoz, akkor tovább nő annak a kockázata, hogy Moszkva svéd újságírókat küldjön haza. 

Tovább olvasom

Médiapiac

Fischer Gábor: Elégedettek vagyunk az adatokkal

A TV2 programigazgatója szerint hosszú pályafutása lehet a Dancing with the Stars produkciónak Magyarországon. A csatorna hétfőn mutatta be az új évad szereplőit, műsorvezetőit és zsűrijét. Lékai-Kiss Ramóna, aki ismét műsorvezetői feladatokat fog ellátni, a Médiapiacnak elárulta, hogy ebben az évadban különleges produkcióval készülnek Stohl Andrással közösen.

Közzétéve:

Borítókép: Fischer Gábor, a TV2 programigazgatója a Dancing with the Stars – Mindenki táncol című produkció sajtótájékoztatóján, fotó: Havran Zoltán

Hétfőn este sajtótájékoztató keretében mutatta be a TV2 a Dancing with the Stars – Mindenki táncol című műsor harmadik évadának szereplőit. A Médiapiac az eseményen mikrofonvégre kapta Fischer Gábort, a TV2 programigazgatóját. Fischer lapunknak nyilatkozva kiemelte, hogy egy stratégiai döntés értelmében hosszú ideig nem készítettek szombat estére saját gyártású műsort, azonban 2020-ban ez megváltozott.

– Az adatokkal elégedettek vagyunk, jelenleg is zajlik a brandépítés, és bízunk benne, hogy hosszú pályafutása lesz ennek a műsornak Magyarországon

– utalt a Dancing with the Starsra Fischer Gábor.

A programigazgatót arról is kérdeztük, hogy miért pont a Vad Angyal című brazil szappanopera korábbi férfi főszereplőjét hívták meg a legújabb évadra. – Idén lesz 25 éves a TV2, amelynek legnézettebb vásárolt napi sorozata volt a Vad Angyal 2001-2002-ben, ezért is döntöttünk Facundo Arana meghívása mellett – nyilatkozta Fischer, hozzátéve, hogy a dél-amerikai színész meghívásával el is kezdődik a TV2 25 éves születésnapi ünnepléssorozata.

A szakembert a Dancing with the Stars internetes közvetítéséről is kérdeztük. Mint ismert, a nézők a TV2 Play online felületén további exkluzív tartalmakhoz juthatnak. Az online szekció annyira fontos lett, hogy külön műsorvezetőt is kapott Gelencsér Tímea személyében.

– Mára a digitalizáció, az online láb a lineáris tartalmak kiegészítője, másokat szólítunk meg, mint a tipikusan a TV2 célcsoportjaként meghatározott közönség

– hangsúlyozta Fischer Gábor. Hozzátette: „az adatok alapján mondhatom, hogy a nézők igénylik ezeket digitális tartalmakat. Figyeljük a trendeket, abszolút elégedettek vagyunk.” A programigazgató szerint azokról sem felejtkeztek el, akik leginkább a közösségi médiából tájékozódnak, a TV2 Csoport digitális osztálya azzal foglalkozik, hogy a lehető legtöbb platformon terjesszék a tartalmaikat.

Gelencsér Tímea és Lékai Kiss Ramóna, a Dancing with the Stars – Mindenki táncol női műsorvezetői, fotó: Havran Zoltán

A sajtótájékoztatón Lékai-Kiss Ramóna, a Dancing with the Stars műsorvezetője is nyilatkozott a Médiapiacnak, akit arról kérdeztünk, hogyan készül fel egy-egy adásra. – Pihenéssel, alszom egy jót előtte – válaszolta mosolyogva a műsorvezető. Kiemelte: az élő adás előtti próbák fontosak az időzítés miatt, hogy mindenki megfelelő időben a színpadon legyen, és maradjon idő az átöltözésre, illetve a teljes stáb fel tudjon készülni. – Természetesen van rögtönzés is, hiszen ez az élő műsor varázsa – hangsúlyozta a műsorvezető.

Lékai-Kiss Ramóna amiatt is a szívébe zárta a Dancing with the Starst, mert ebben a műsorban lépett először színpadra a TV2 képernyőjén.

– A szívemhez nőtt ez a produkció, örülök, hogy a harmadik évad kezdődik, nagyon exkluzív csapat állt össze, akikkel biztosan el fogjuk varázsolni a nézőket

– fejtette ki a műsorvezető.

Kérdésünkre elárulta, hogy csak nagyon szűk csapat ismerte a fellépők kilétét hétfő este előtt, köztük a producerek és a műsorvezetők, ám még ők sem árulhatták el a névsort a családjuknak sem. A nézők idén is láthatják táncolni Lékai-Kiss Ramónát és Stohl Andrást, a produkció másik műsorvezetőjét, akik egy különlegességgel is szolgálnak az idei szériában, amelyről azonban nem árult el többet Lékai-Kiss Ramóna.

Jelmezes fellépők a Dancing with the Stars – Mindenki táncol című műsor exkluzív sajtótájékoztatóján, fotó: Havran Zoltán

Az új évadban az alábbi 10 páros próbálja majd megnyerni a nézőket tánctudásával:

  • Kulcsár Edina és Bonyhádi Ferenc
  • Somhegyi Krisztián és Tóth Katica
  • Vavra Bence és Lissák Laura
  • Csobot Adél és Hegyes Berci
  • Pap Dorci és Sebesi Hunor
  • Zimány Linda és Bődi Dénes
  • Bárdosi Sándor és Szőke Zsuzsi
  • Iván Bence paraúszssó és Stana Alexandra
  • Rubint Réka és Andrei Mangra
  • Kökény Attila és Mikes Anna

A zsűriben pedig Ördög Nóra, Juronics Tamás, Bereczki Zoltán és Szente Vajk foglalnak helyet.

Bácskai Balázs

Tovább olvasom