Kövess minket!

Médiapiac

Ez itt még nem Amerika

Az Internet Hungary konferencia nyitónapján sajátos élményben lehetett része azoknak, akik meghallgatták a népszerű amerikai szerző, Alan Wolk előadását a tengerentúli kábelpiac kihívásairól, majd beültek a hazai szakemberek online televíziós kerekasztalára.

Az amerikai kábeltévés csomagok gyakran 800-nál is több csatornát kínálnak, 100 dollár körüli havidíjért. Ennek oka, hogy a tartalomtulajdonosok csak csomagban szerződnek a kábeltársaságokkal, és a csomagokba szinte minden esetben belekerülnek a magas díjú csatornák, pl. a sportadók is. Ugyanakkor a nézők nem igényelnek ilyen mértékű, áttekinthetetlen kínálatot, miközben terjed körükben az időeltolásos tévézés és az előfizetéses SVOD szolgáltatások használata. Miközben az ESPN egy negyedév alatt 3 millió előfizetőt veszített, a Netflix 60 millió ügyfelével ma már több embert ér el, mint bármely kábelhálózat.

A „tévéújság nélküli” tartalmakat kínáló szolgáltatások élete sem egyszerű: egyrészt rengeteg applikáció küzd a nézők figyelméért, másrészt a külön-külön érkező számlák okozta bonyodalmak (és az egyszerű előfizetési folyamat) miatt hatalmas lemorzsolódással kell számolniuk.

Az amerikai kábeltársaságok válasza a kialakult helyzetre a vMVPD-k (Virtual Multichannel Video Program Distributor), vagy „skinny bundle”-ök (lefogyasztott csomagok) kialakítása. Ezek a csak digitális alapon, minden eszközön elérhető megoldások 35-60 dollár közötti havidíjért a fontosabb 50-150 csatornát tartalmazzák, és hozzájuk lehet csomagolni tetszőleges SVOD szolgáltatásokat is, legyen az HBO, Hulu vagy Netflix, sőt, egyéb mobilappokat is, mint pl. a Spotify. Így minden hozzáférhető, amire a néző vágyik, beleértve az SVOD appokról jellemzően hiányzó élő hír- és sportműsorokat is.

A kábelesek nagy előnye a versenyben – a náluk rendelkezésre álló adatok széles körén túl -, hogy helyi monopóliumuk (vagy oligopóliumuk) van egy adott területen, így akár a szélessávú előfizetések árával is játszhatnak a csomagok kialakításakor és népszerűsítésekor.

Ráadásul ha egy háztartásnak fizikai kapcsolata is van a szolgáltatóval, sokkal nehezebben mondja le az előfizetését is. A vMVPD-k kialakítása a kis helyi kábelcégeknek is előnyös, ugyanis ha leszerződnek a YouTube-bal vagy a Huluval, az javítja a televíziótársaságokkal szembeni tárgyalási pozíciójukat is. A szabályozási változások eredményeként pedig már diszkriminációmentesen kell sávszélességet biztosítani számukra is, így technikai oldalról sem akadályozhatóak.

Alan Wolk értékelése szerint a választék bővülésével, a hibrid rendszerek kialakulásával elsősorban a néző fog nyerni, miközben a mérési és egyéb problémákat az iparágnak kezelnie kell majd.

Az amerikai opcióbőséget követően a nap végén Baló György vezetésével Bíró Pál (Google), Enyedi András (IKO Digital), Iski István (Invitel), Rajki Annamária (Magyar Telekom), Kozma Zsolt (UPC), Schneider Henrik (Antenna Hungária), Tarr János (Tarr Kft.) és Horváth Norbert (Telenor) beszélgettek az online televíziózásban rejlő kihívásokról és üzleti lehetőségekről.

Miközben nálunk a kábeltévé-előfizetések ára sokkal alacsonyabb, mint a tengerentúlon, hatalmas kérdés, hogy rávehetőek-e a fogyasztók arra, hogy a minőségi tartalomért többet fizessenek. Míg a lemorzsolódástól vagy a lineáris televíziózás mennyiségének csökkenésétől nem tartottak a beszélgetők („a magyar fogyasztó nem koncertre és bulira költ, hanem televízióra”), abban nagyjából egyetértés bontakozott ki, hogy

a mai csomagok ára nem emelhető, és a beszállítók sem kérhetnek több pénzt a terjesztőktől a tartalmaikért.

Ezzel szemben áll a magyar piac kis mérete és a magas fajlagos költségek, vagyis ahhoz, hogy minőségi tartalmakat tudjanak szolgáltatni, alternatív bevételi forrásokat kell találni. Mindezt olyan környezetben, amikor a nagy online versenytársak keresztfinanszírozni tudják a piacaikat, a tartalomgyártók pedig hajlamosak szinte mindent ingyen megosztani online, hogy népszerűsítsék magukat. A tévék pedig a terjesztési díjak piacának felforgatásában sem érdekeltek, hiszen a döntés/performancia-alapú pénzosztással járó kockázatot és felfordulást senki sem meri vállalni. (Ahol már kipróbálták, „volt sírás-rívás”, másodperceken folytatott vita…)

A megoldás megtalálásához egyrészt reklámoldalról szükség lesz a konvergens mérés megteremtésére, másrészt kísérletezni kell, pl. a televíziós tartalomhoz kötődő extra online szolgáltatásokkal, vásárlási lehetőséggel, adatbázisok értékesítésével, a párhuzamos eszközhasználat monetizálásával. Javaslatként felmerült az is, hogy a telco-cégek mintájára, amelyek eleinte tiltani próbálták az alternatív kommunikációs megoldásokat, ennek kudarca után viszont inkább kooperálni kezdtek velük, a tévéknek is érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy küzdelem helyett inkább a keblükre öleljék a nem-hagyományos tartalomfogyasztási szolgáltatásokat. Az valószínűnek látszik, hogy az árbevételek alakulását mutató görbében tapasztalható lesz egy átmeneti visszaesés, a visszarendeződés során az emelkedés egy része pedig már új játékosoknál fog lecsapódni.

Még nem tudni, hogy ki és mikor fogja szállítani a működő megoldás(oka)t, de arra nem szabad edukálni az embereket, hogy minden ingyen van.

Rajki Annamária nem volt ilyen optimista: szerinte nem csupán a piac, de a nézők beállítottsága is távol áll Amerikától. Példaként hozta fel, hogy még a saját csatornasorrendet is csupán 20 százalékuk állítja be a készülékén. Ha nem készítjük fel őket arra, hogy képesek legyenek választani egy hibrid rendszer lehetőségei közül – önállóan vagy tartalmi ajánlók segítségével -, akkor ki fognak esni a rendszerből, nem alakul ki a kritikus tömeg, a kisszámú érdeklődő pedig átnyergel az amerikai szolgáltatókhoz. Kérdés, hogy az edukáció feladatát ki vállalja magára, bár alternatívaként felmerült a mostaniaknál sokkal intuitívabb kezelőfelületek kialakítása és az intelligens, automatikus tartalomfelkínálás lehetősége is.

Médiapiac

Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi tagja

Fáradhatatlanul küzdött a közjóért.

Közzétéve:

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A 72 éves Bencze Izabella pénteken hunyt el, halálhírét szombaton a családja közölte az MTI-vel.

2007 és 2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak a parlament által választott kurátora volt.

Alapító tagja volt a nemzeti értékeket képviselő Civil Összefogás Fórumnak (CÖF).

A CÖF az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében méltatta, hogy

Bencze Izabella “fáradhatatlanul” küzdött a közjóért.

A szovjet csapatkivonás gazdasági háttértárgyalásainak vezető jogásza volt. Feltárta a magyarországi rablóprivatizáció körülményeit. Székelyföld villámcsapástól megsemmisült atyhai templomának újjáépítését szervezve is szolgálta Isten országát – írták.

“Publicisztikáit emberek tízezrei várták és olvasták. Szavait, mondatait, amelyekkel mindenkor az Isten, a haza és a szeretet parancsának követésére hívta a magyarságot, megőrizzük” – közölte a CÖF.

Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (b) átadta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést Bencze Izabella jogásznak, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma tagjának az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségen, a Várkert Bazár rendezvénytermében 2019. augusztus 16-án

Tovább olvasom

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom