Kövess minket!

Médiapiac

Csöcskontent

A minap indult 888.hu főszerkesztője azt mondja, portáljával belépett egy férfiassági versenybe, ami arról szól, kinek van nagyobb hangszórója. Meg azt, ha szakmáznának, hátrébb tartanának. Lampé Ágnes interjúja.

Ön nem újságíró, mégis főszerkesztő lett. Nem ciki ez?

Kinek? Az újságíróknak? Érthető, ha ők nem fogadják lelkesedéssel, ha más szakmabeli merészkedik erre a pályára, de engem nem az újságíró szakma véleménye érdekel, hanem az olvasók.

Ez mégiscsak egy szakma, mármint az újságírás. Jól mozgok ezres számkörben, mégsem vállalnék el egy főkönyvelői állást.

A 888 két főszerkesztő-helyettese elismert újságíró és jól is végzik a munkájukat. Én inkább azon dolgozom, hogy karaktert adjak a lapnak, megtaláljam a kapcsolatot a potenciális olvasókkal. Ez inkább pszichológiai feladat, közelebb áll a tömeglélektanhoz, mint a „szakma” értelmében vett újságíráshoz.

Ki találta meg erre a pozícióra?

A 888.hu ötlete tőlem származik, nem a pozícióhoz kerestek embert.

A blogjában „politikai gondolkodóként” definiálja saját magát.

A politika nyelvhasználat kérdése. Nyelvet kell találni az emberek megszólításához. A 888 pedig kísérlet arra, hogy nyelvet, és ezzel utat találjunk az emberekhez. Ha valakit támadnak, de nincs hangja, akkor elszenvedője lesz az eseményeknek. Ha viszont van, akkor képes megjeleníteni témákat, ügyeket. A 888 belépett egy olyan térbe, ahol nagyon sok hang van jelen. Jóllehet az ott jelenlévő szereplők azt állítják magukról, hogy az igazságot képviselik, valójában csak nagyobb hangszóró van a kezükben és már jó régóta üvöltöznek bele. A jelenlegi helyzet olyan, mint egy furcsa férfiassági verseny: arról szól, kinek nagyobb a hangszórója.

Vagy inkább ki kamuzik nagyobb hangszórót magáról.

Akinek hangszóró van a kezében, azt gondolja, csak neki lehet véleménye. Nekünk is lehet.

Nemcsak a 444-nek.

És nemcsak azoknak, akik azt gondolják, hogy monopóliumok van az „igazságra”.

Beleolvasva a cikkekbe, hiányzik a „szakma”: sok a helyesírási, nyelvhelyességi hiba, szóismétlés, elvétett központozás.

Minden ki fog simulni. Egyébként meg, komolyan gondolom, ha szakmáznánk, hátrébb tartanánk. Ha az újságíró iskolában egyest adnak a szóismétlésért, visszakérdeznék: hogyan lehet az, hogy egy szóismétléssel teli írás mögé mégiscsak felsorakoznak olvasók és közösség alakul ki körülötte? Hát nem ez az cél? Az újságot embereknek írjuk, akik azonosulni vagy elutasítani akarnak.

Önt idézem: „Azoknak írunk, akik két lábbal állnak a földön. Akik hallgatnak a józan eszükre. Akiknek van véleményük. Akik szeretik azt a helyet, ahol élnek. Akik még nem bolondultak meg az ipari méretekben gyártott cinizmus mérgétől.” Ki gyártja ipari méretekben a cinizmust?

Hát a cinizmusgyártók. Senki ne higgye, hogy a magukat szakmának beállító lapok ne politizálnának. Ismételten mondom, a politika nyelvhasználat kérdése. Ha valaki „menekültekről” meg „vasfüggönyről” beszél, az politizál. Ráadásul rosszul, mert ezek a lapok a bevándorláskérdésnek köszönhetően szembekerültek saját olvasóikkal is. Jól illusztrálja ezt például az emlékezetes Hitler-bajszos Magyar Narancs címlap. Az újság ekkor írta ki magát a komolyan vehető lapok közül és került egyben szembe saját olvasóival.

Erről azért a Narancs olvasóit is meg kéne kérdezni.

Értem, ha egy orgánum kormánykritikus. Azt is, ha ellenzéki. De itt többről és másról van szó: a legmélyebb cinizmusról. Ezek a lapok miközben azt mondják, hogy itt minden szar, valójában elutasítóvá válnak saját politikai közösségük bármilyen teljesítménye iránt, miközben ugyanazokat a dolgokat, még ha nevetségesek is, ha máshol, mondjuk Angliában vagy Németországban történnek, ünnepelnek. Kimaxolják a cinizmust.

Ön a Kezdő nyelvlecke című cikkében ezt írja: 888.hu = “mi”, mindenki más = “ők”. 2. szótár cink = “a megbukott szilylaci, “444.hu = “a bevándorlás- és melegházasságpárti 444”, index = “azok”, hvg, magyar narancs, népszava, népszabadság, átlátszó és ezek csatolt részei = “nem számítanak”. Mi ez, ha nem ipari méretben gyártott cinizmus?

Ez inkább kötekedés.

A saját nevük ötlete is a hangszóró szellemében jutott eszükbe? Rádupláztak a 444-re?

Engem nem foglalkoztat a 444. Talán csak a stílus tekintetében érdekes. De a tematikáját nézve, miszerint az egyetlen mondanivalójuk a kormányellenesség, nagyon szűk spektrum. Ráadásul az elmúlt néhány hónapban bevándorlásügyben ők is rossz oldalra álltak, ahhoz képest, amit az olvasóik képviseltek. Mire ők, a szólásszabadság bajnokai, letiltották a kommentelőiket.

Azért arra ne vegyen mérget, hogy azok a kommentelők a portál régi kommentelői. De maradjunk még önöknél: a 888-ból mindenki a 444-re asszociál.

Az jó nem?

Jó?

Működik. És ha mondjuk klíma.hu néven indulunk? Az más lett volna?

Bizonyára.

Mondom: engem nem foglalkoztat a 444.hu.

A 888 poén. Egyszer. Na de végig egy poénban maradni, legalábbis kényelmetlen.

Mindenki azt hitte, majd a három négyessel állunk le kötekedni. Ehhez képest nekimentünk Renzinek, Sorosnak, Merkelnek és így tovább. Az egyik legolvasottabb cikkünk az volt, amikor a Libération-t osztottuk ki, miután a francia napilap azt állította: Magyarország Európa szégyene. Mi meg azt, hogy bekaphatják, de tövig. Ír ilyet bármelyik újság?

Nem lacafacáznak.

Ha azt mondják rád, hogy hülye vagy, és te nem reagálsz, azzal szép lassan elfogadod, hogy tényleg hülye vagy.

Lassan halad a fideszes sajtó Simicska utáni újraépítése. Nem indult el a via.hu, a Lokál nem ütötte át az ingerküszöböt, nem tudták megvenni a tv2-t, a Figyelőt, nincs még meg a tervezett rádió, üzleti hírportál, sorolhatnám.

A jelenség egy lélektani kérdéssel függ össze. A riválisaink azt a képet akarták kialakítani – évekig sikeresen –, hogy a jobboldal képtelen belépni erre a piacra, ezt a műfajt csak a liberálisok tudják, például ehhez cinikusnak kell lenni. A 888 egy sor előítéletet felrúg, már azzal, hogy létrejött.

Ki a tulajdonos?

A Modern Media Group egyik lábáról van szó. Ők szavaztak bizalmat nekem.

Mennyi ideje van nyereségessé tenni a lapot?

Tőlem annyit kérték: csináljak egy izgalmas portált.

Minimális olvasószám?

Nincs ilyen elvárás. Ez nem női magazin vagy bulvárújság, melyre ilyen számításokat lehet alapozni. A 888 elsősorban közélettel és politikával foglalkozik.

Arra meg van pénz.

Fordítva. Ha készül egy izgalmas lap, lesznek olvasók, és jönnek a hirdetők is.

A hirdetői piacot is nagy részben a politika irányítja. Vagyis a 888-nál nincs ok aggódni a fizetésekért.

Nem kerülünk sokba, kis irodában, maroknyi csapattal működünk. Nem kellett nagynevű, öreg újságírókat rahedli pénzért leigazolni, itt fiatalok kaptak lehetőséget, hogy például ne helyettes államtitkárok akarjanak lenni, hanem újságírók. Olvasóink fele a 25-34 éves korosztályba tartozik, melyben a hirdetők igenis láthatnak fantáziát.

Ki a főnöke? Habony Árpád?

Mondom, a 888 az MMG egyik lába.

Az MMG-nek Habony Árpád az egyik tulajdonosa.

Ő adott bizalmat nekem. A 888 teljes egészében az én történetem, szabadságom és egyben felelősségem.

Kit tekint fő versenytársuknak?

Természetes, hogy egyre jobbak akarunk lenni, és hosszútávon a magyar sajtó meghatározó szereplőjévé kívánunk válni.

Mit változtatott a sajtóviszonyokon az Orbán-Simicska háború?

Egy folyamat kellős közepén járunk, az átalakuló médiatérről egyelőre kevés történelmi távlatot kiálló kijelentést lehet tenni.

Mégiscsak felbomlott a jobboldali médiabirodalom.

Amikor ilyeneket mondanak, az olyan, mintha temetési beszédeket hallgatnék. A felbomlás, átalakulás, új dolgok létrejötte az élet természetes része.

Menekültügyben hogyan teljesített a sajtó?

Erről már azt hiszem eleget beszéltem, de akkor megismétlem. Engem ebben a témában is a nyelv foglakoztat. Egyes lapok következetesen a riválisaikkal ellentétes politikai nyelvezetet használnak: menekültkérdésről és nem bevándorlásról beszélnek. Amikor a kormány felépítette a kerítést, és biztonsági határzárnak nevezte el, ugyanezek a sajtótermékek azonnal vasfüggönyt emlegettek. Ami nem semleges kifejezés, hanem kőkemény politikai nyelvhasználat. Ezek a lapok tehát nagyon is politizálnak, ahogy az újságírók is. A sajtóban, épp úgy, mint a politikában, a menekültkérdés szétverte a baloldalt.

Azért ez jóval árnyaltabb kérdés.

Nem hinném. A baloldaliak tagadták a probléma létezését, majd amikor megérkezett az ár, az élet rácáfolt politikai állításaikra, és szembekerültek saját választóikkal. A baloldal válsága viszont nem állt meg a politika határainál, hanem maga alá temeti a saját médiájukat is.

A jobbos médiumok bezzeg jól vették a menekültes akadályt. Pontosabban: átvették Orbán és Habony szóhasználatát.

A sajtó átpolitizált. Politikáról beszélve lehetetlen semleges kijelentéseket alkalmazni, ezt a politika természete nem engedi. Aki politikával foglalkozik, az azonosulni vagy elutasítani akar. Ha leíró nézőpontból, olimposzi magasságokból akar valaki újságot írni, az érdektelenné válik.

Ön azt is nyilatkozta: „Ha hatalomgyakorló vagyok, el kell érnem, hogy az emberek azt akarják, amit én.” Ez a 888-nál is cél?

Én nem vagyok hatalomgyakorló. Újságot pedig az embereknek írunk és pont. Azért is van vitám az úgynevezett értelmiségi gondolkodással, mert egy értelmiségi általában hajlamos megkülönböztetni önmaga felettes énjét a saját hétköznapi énjétől. Mintha nem szeretkezne, nem enne-inna, csak Voltaire-i magasságokban szárnyalna. Miközben az oldalon a „csöcskontent” teljesít magasan a legjobban. Oda is írtuk: „Ne hazudj magadnak, úgyis rákattintasz.”

A konzervatívoktól nem kapott kritikát a 888 sajátos nyelvhasználatáért?

Kik is azok a konzervatívok? Kétségtelen, hogy egy jobboldali alkatú ember inkább hajlamos pátoszra, és ezért nehezebben békül meg a vagánykodásból fakadó stíluselemekkel. Én mindenesetre ezt egy kísérletnek tekintem. Egy igazi „piszkostizenkettő” vagyunk, akik más módon más eszközökkel szolgáljuk az ügyet.

A Fidesz népszerűségének visszaesésekor ön úgy fogalmazott: „A nagy mellényt, az arroganciát, a pökhendiséget pedig az emberek – joggal – nem szokták értékelni.” Mintha a kritika épp jelenlegi főnökének, Habony Árpádnak szólt volna.

Én egy bizonyos politikai magatartásról beszéltem. Arról, hogy nem szabad nagy mellénnyel kiállni a pályára. A médiában is ez a helyzet.

Önöknek is van szép nagy mellényük.

Azt gondolom, hogy néhány versenytársunkhoz mérve ez még mindig csak egy egyszerű felöltő. Másfelől, amikor valaki felmegy a pályára, a sok, régi motoros játékos közé, akiknek mind az az érdekük, hogy rajtuk kívül más ne rúgjon labdába, hát hogy ne lenne pökhendi az ember?

Médiapiac

Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi tagja

Fáradhatatlanul küzdött a közjóért.

Közzétéve:

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A 72 éves Bencze Izabella pénteken hunyt el, halálhírét szombaton a családja közölte az MTI-vel.

2007 és 2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak a parlament által választott kurátora volt.

Alapító tagja volt a nemzeti értékeket képviselő Civil Összefogás Fórumnak (CÖF).

A CÖF az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében méltatta, hogy

Bencze Izabella “fáradhatatlanul” küzdött a közjóért.

A szovjet csapatkivonás gazdasági háttértárgyalásainak vezető jogásza volt. Feltárta a magyarországi rablóprivatizáció körülményeit. Székelyföld villámcsapástól megsemmisült atyhai templomának újjáépítését szervezve is szolgálta Isten országát – írták.

“Publicisztikáit emberek tízezrei várták és olvasták. Szavait, mondatait, amelyekkel mindenkor az Isten, a haza és a szeretet parancsának követésére hívta a magyarságot, megőrizzük” – közölte a CÖF.

Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (b) átadta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést Bencze Izabella jogásznak, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma tagjának az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségen, a Várkert Bazár rendezvénytermében 2019. augusztus 16-án

Tovább olvasom

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom