Kövess minket!

Médiapiac

″Az új generációkkal már nem lehet erőből kommunikálni″

Ügynökségi oldalról érkezett a Lapcomhoz, korábban több évet töltött külföldön. Kovács Illés Bencét, a cég nemrég kinevezett digitális és fejlesztési igazgatóját arról kérdeztük, hogyan szólíthatja meg a 30–35 év alatti fiatalokat egy printben utazó kiadó, és lesznek-e valaha fizetős tartalmak a hazai online piacon. A Médiapiac május-júniusi számában megjelent interjú most teljes terjedelmében online is olvasható.

Van-e még olyan piac a világon, mint a magyar, ahol ennyire kettévált az online és a printszegmens, és ezt mennyire tartja egészségesnek?

Ha csak a térségünket nézzük: a lengyel, a cseh és a szlovák lappiac kifejezetten erős, ami nyilván a kiadók és termékeik társadalmi beágyazottságára vezethető vissza. Ezek a társadalmak ragaszkodnak ahhoz, hogy papíron olvassák a híreket, vagy a printmárkák online tartalmait keresik, választják. 2005 és 2008 között, amikor Ausztrália legnagyobb városában éltem, rendszeresen forgattam a The Sydney Morning Heraldot, ami ott „a” napilap. A hétvégi mellékleteit külön meg lehetett venni, ezek vaskos, sokoldalas magazinok voltak. Ezt a jól beágyazott lapot sem hagyta azonban érintetlenül a fogyasztói szokások átalakulása, a hétvégi kiadása lassan sajtpapírrá zsugorodik.

Egyrészt tehát van igazság abban, amit a hazai piaccal kapcsolatban említett, másrészt mindenütt a világon egy irányba mutatnak a trendek. Ugyanakkor a közel kétszáz éves hírlapolvasási szokások nem tűnnek le egyik napról a másikra, a kutatások azt mutatják, hogy 35 év felett az emberek még mindig szeretnek papíralapú újságokat forgatni.

Felmérte már, mennyire erős a Lapcom digitális lába?

Csak két hónapja léptem be (az interjú április 27-én készült – a szerk.), de az „kintről” is jól látszik, hogy a Lapcom erős digitális lábbal rendelkezik. A 2000-es évek eleje óta foglalkoznak ezzel. Itt komoly stáb, fejlesztői kapacitás, külön online tartalom-előállítás van. A szerkezet átalakítására viszont szükség van, másfajta működésre kell berendezkednünk.

Hogyan tudja az X és az Y generáció szokásaihoz igazodó, szöveges tartalmakat gyártó kiadó kiszolgálni a „digitális bennszülötteket”?

Még nem tudom, hogy ezzel a tartalommal ki tudjuk-e. Persze nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hiszen látjuk, hogy milyen tartalmakat fogyasztanak a fiatalok. A citizen journalism és a user-generated content (UGC) korában túlzottan kísérletezni sem kell, megteszik ezt maguk a felhasználók. 1998 körül megjelentek az első blogok, majd később a social media, azaz ma már mindenki újságíró lehet, a userek közül pedig folyamatosan emelkednek ki a népszerűvé váló influencerek. A Kisalföldnek, a Délmagyarországnak, a Borsnak és a különféle mellékleteinknek köszönhetően elképesztő mennyiségű és nagyon sokféle tartalmunk van. Bulvár, életmód, gasztró, hírek: minden rendelkezésre áll, ráadásul ezek instant használhatók online is. Az a kérdés, hogyan lehet ezeket olyan formátummá alakítani, amely érdekes a fiatal korosztálynak is. Egyelőre csak sejtéseink vannak.

Mik a sejtései?

Sutba kell dobni azt az önteltséget, ami a médiát és a reklámipart, az egész kommunikációs szakmát jellemzi. A felnövekvő új generációkkal már nem lehet erőből kommunikálni.

Fotó: Réti Dóra

Mit jelent ez mondjuk a BorsOnline-nál?

A bulvár esetében talán könnyebb a dolgunk. Vegyük például a Kardashian családot: náluk minden egyes poszt, videó, kép úgy van kitalálva, hogy hatást váltson ki. Nem bízzák a véletlenre. Egy egész stáb, ha úgy tetszik, egy „szerkesztőség” dolgozik ezen. Ha viszont megnézzük a hazai hírességek Instagram– vagy Facebook-oldalát, akkor azt láthatjuk, hogy néhány kivételtől eltekintve nincs minőségi és tervezett tartalom-előállítás. Ha valamiben lehet szerepe egy kiadónak, akkor abban mindenképp, hogy segítsünk nekik, végső soron egymáson.

Jó ideje közhelynek számít a piacon, hogy az audiovizuális tartalmak lenyomják a literálisakat. Mit kezdhet ezzel egy alapvetően szöveggyárként működő, printvezérelt kiadó?

Itt sem kell feltalálni a meleg vizet. Hagyományos értelemben véve a történetmesélés szöveges formátumú, amit egy-két képpel illusztrálunk. Fordítsunk a dolgon: a képregényformátummal – ami most a hollywoodi filmgyártás fő forrása – ugyanazt a sztorit el lehet mesélni képekkel. Magyarán ugyanazt a cikket más formátumban kell eljuttatni egy 40 és egy 28 éveshez. Mi most azon dolgozunk, hogy a történeteinkhez adjunk vizuális lábat, mert csatornafüggő, hogyan adunk el egy tartalmat.

Ha csak a két sikertörténetet, a The New York Times és a The Washington Post példáját nézzük, ehhez a teljes szerkesztőségi rendszert át kell alakítani, mélyen bele kell nyúlni a vállalati működésbe. Erre van felhatalmazása?

Náluk is szükség volt közel húsz évre ahhoz, hogy felépítsék az új modelleket, most már végre profitot is termelnek. Persze nem biztos, hogy ezek a modellek alkalmazhatóak Kelet-Európában, de ez a két eset is azt bizonyítja, hogy nem kell feladni a történetmesélést, ami a hagyományos újságírásnak is sajátja. Illetve azt is megtanulhatjuk tőlük, hogy az online platformok olyasmit nyújtanak a kiadóknak, amire a print önmagában nem képes. A mérhetőséget, az adatokat. Mert egy újságnál legfeljebb csak azt tudom, hány példányt adtam el, körülbelül hányan vették a kezükbe, és meg tudom becsülni, mennyi időt töltött az olvasó egy cikk felett. Az online megjelenésnél viszont egy jó adatelemző csapat ennél százszor több és pontosabb információt szállíthat segítve a szerkesztőséget abban, hogy az optimális mutációkat, formátumokat elkészíthesse. Magát a kiadót pedig abban, hogy mibe és mennyit kell invesztálni ahhoz, hogy pénzt keressen, és ebből a hírszolgáltatást és a köz szolgálatát finanszírozni tudja.

Fotó: Réti Dóra

Az imént említett amerikai piacvezető lapok vagy a skandináv, szlovák modell sikeressége is azt bizonyítja, hogy a hirdetések önmagukban nem elegendők, előbb-utóbb pénzt kell kérni az online tartalomért is. Lesz-e valaha ilyen Magyarországon?

Miért ne lehetne?

Eddig senkinek sem sikerült.

Ha lenne jó termék, akkor el lehetne adni.

A Lapcom melyik online tartalmáért fizetne az olvasó?

Vannak helyi híreink, elemzéseink, vannak magazintartalmaink. Ezeket nagy számban fogyasztják, sokan fizetnek értük a standokon, előfizetőként. Egyébként azt gondolom, hogy ez hozzászoktatás kérdése. Ott van például a Netflix vagy a magyar piacon beágyazottabb HBO Go. A Hulu modellje arról szól: a user azért fizet, hogy a reklámok ne állítsák meg sorozatnézés közben. Bár az RTL Most nem kér még pénzt, de idővel megteheti: „Előbb akarod megnézni a Barátok közt új részét? Megvásárolhatod.” Úgy vélem, a magyar felhasználók is készek fizetni, ha nem is a tartalomért, de annak egy olyan kiterjesztéséért, ami számukra valamiért értéket jelent. Hogy ez milyen típusú tartalom lesz a Lapcomnál, nem tudom megmondani, de biztos vagyok benne, hogy ez előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik.

 

Az interjú erdetileg a Médiapiac 2018/5-6-os számában jelent meg.

 

Médiapiac

“10-20 globális sajtóorgánum mondja meg, mit kell gondolni”

Varga Judit igazságügyi miniszter a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) szerdai online jogállamiság-vitáján arra biztatta a nyugati “buborékban” élőket, hogy “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis – mint mondta – soha nem baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tárcavezető a vitát követően közösségi oldalán elgondolkodtatónak nevezte, hogy

az elmúlt évtizedben egyetlen olyan vita, panelbeszélgetés, konferencia vagy nemzetközi sajtóban megjelent interjú sem volt még, ahol ne lehetett volna előre tudni, hogy a liberális politikusok, “megmondóemberek” és újságírók mit fognak mondani, kérdezni és hogyan érvelnek a jogállamisági és szabadságjogi témákban.

Hozzátette: soha egyetlen új gondolat, új kérdés vagy új kontextus nem merült fel.

Azt írta:

kényelmes póz az ilyen, hiszen 10-20 civilszervezet és 10-20 globális sajtóorgánum úgyis mindig pontosan megmondja, mit kell gondolni és mit szabad képviselni ezekben az ügyekben.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta politikai és ideológiai lustaság Varga Judit szerint olyan “hatalmas buborékot” hozott létre a Nyugat számára, amelyben nem kell gondolkozni, csak vissza kell mondani a megszokott mantrákat és varázsszavakat és akkor az ember “jó ember lesz” és “elkerülheti a civilizált világból történő kiátkozást”.

Éppen ezért – tette hozzá – az igazságügyi miniszternek mindig izgalmas kihívás jogállamisági beszélgetéseken, vitákon részt venni. Azonban ezek a “bokszmeccsek” véleménye szerint egyáltalán nem valódiak.

Hangsúlyozta, “mindenki a saját, külön szorítójában egyedül bokszol a levegőbe”, Magyarország például az európai jog talaján állva, mások ideológiai meggyőződésből; vannak, akik belpolitikai haszonszerzésből és vannak olyanok, akik nem is akarnak “bokszolni”, csak “beküldték őket a szorítóba”.

Egy azonban biztos: “a magyar ringbe, amely az európai jog és tények talaján áll, senki, vagy csak nagyon kevesen mernek belépni” – közölte Varga Judit.

Úgy fogalmazott: megpróbálta “beinvitálni a kényelem bajnokait a magyar szorítóba”, arra biztatva őket, hogy merjenek nyitni a más vélemények felé, legyenek bátrak megismerni a másik oldal érveit is. És ami a legfontosabb: “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis sose baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Tovább olvasom

Médiapiac

Elnézi-e Soros, a főszerkesztőjének antiszemita kirohanásait?

“B*zik, zsidók, vegetáriánusok kíméljenek” – ezzel a tárggyal küldött e-mailt a munkatársainak egy európai online lap főszerkesztője.

Közzétéve:

MTI Fotó: Sándor Katalin

A Pesti Srácok portál szerezte meg az egyik magyar baloldali propagandaportál, a 444.hu főszerkesztőjének korábbi e-mail üzeneteit, amelyeket a kollégáinak írt. A belső, 2005-ben íródott e-mailben Uj Péter vállalhatatlan kijelentéseket tett. Uj ekkor még az Index nevű baloldali magyar portál főszerkesztője volt.

Az iromány akkor keletkezett, amikor 2005-ben az Országos Rádió-és Televízió Testület (ORTT) három órára elhallgattatta a Tilos Rádiót, mert az lejátszotta Barcs Miklós Képviselő funky című alkotását. A dal szövegében olyan botrányos sorok vannak, mint “hitler k*rja szálasit, sztálin d*gja rákosit, szálasi b***za orbányt, rákosi k*csögöli gyurcsányt”.

Ezt követően Uj a kollégáinak írt egy levelet, amelyben munkatársai figyelmébe ajánlotta Barcs válaszlevelét az ORTT-nek. Ez állt benne:

“Térdre nyilas pucsíttani, Se**enbüntet fityma rabbi! Tennap hallottam (m)értékadó judeopata körökben, hogy ez a sza*osku..a bácsfi dijána is kok zsidó, mint a szabóalby, se**enburgerrul maggyarosittott! zsidó nemzsidó, ba***ttronda gusztustalan csótány, 1 kiló kokóval se tunnám korpásongyalázni, még ha úgy pucsítana is, mint a szálasi akasztása közben ez a tény pediglen politikailag incorrect! (…)”

Egy másik, 2006-os szintén a kollégáinak küldött e-mailben disznóvágásra hívta embereit. Az e-mailnek antiszemita, kirekesztő tárgyat adott: “b*zik, zsidók, vegetáriánusok kíméljenek”.

Soros és a 444.hu kapcsolata

A 444.hu portált kiadó Magyar Jeti Zrt. nevű vállalatban kisebbségi tulajdont vásárolt néhány évvel ezelőtt a Soros Györgyhöz köthető Media Development and Investment Fund (MDIF), amely több mint 100 millió forintot (299,5 ezer euró) fizetett ki a portál 20 százalék körüli részvénypakettjéért.

A magyar cégadatbázisból kiderül, hogy a 444-et kiadó igazgatótanácsában ott ül Maria Nemcova, aki korábban a Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundation, OSF) prágai programigazgatója volt. Nemcova most Media Development and Investment Fundnál tevékenykedik működési vezérigazgató-helyettesként (chief operating officer).

Az MDIF létrejöttét Soros 500 ezer dollárral támogatta és azóta sem engedte el a kezét. Az OSF honlapja szerint 2016 és 2019 között 16,8 millió dollárt adtak a szervezetnek.

A V4NA levélben fordult Soros Györgyhöz, a Nyílt Társadalom Alapítványokhoz, illetve a Media Development Investment Fundhoz. Arra voltak kíváncsiak, hogy

  1. Mit gondol Soros György ezekről a kijelentésekről?
  2. Elhatárolódnak-e Uj Pétertől?
  3. Le kell-e mondania Uj Péter főszerkesztőnek?
  4. Megszüntetik-e az együttműködést a 444.hu-val ezen kijelentések fényében?

A portál jelezte, amint választ kapnak kérdéseikre, arról is beszámolnak.

Tovább olvasom

Médiapiac

A magyarságot gyalázták az N1TV műsorában

Pörzse Sándor és Havas Henrik butának nevezte és leparasztozta a magyarokat a Jobbikhoz köthető csatornán.

Közzétéve:

Forrás: YouTube

„Ennyiszer becsapni egy népet, mint ahányszor a magyart becsapták, nem lehet, csak akkor, ha buta. Nem tudok mást mondani” – hangoztatta Pörzse Sándor az N1TV februrár 19-i műsorában a Vasárnap.hu beszámolója szerint.

„A magyar az buta”

– erősítette meg szavait a műsorvezető, Havas Henrik, majd azt fejtegette, hogy Trianon után kizárólag a parasztok és a zsellérek maradtak Magyarországon, akiket „lepofoz a földesúr, az intéző, a csendőr”.

„És ezek most gyűlölik Budapestet, amely valóban világváros, valóban multinacionális, valami egészen elképesztő kulturális háttere van, és ezek a parasztok ezt nem bírják elviselni” – zárta a monológját Havas.

Pörzse Sándor azt is elmondta, sokáig azt hitte, hogy a magyar a kiválasztott nép, de aztán a választások „megvilágosították”. És azt is megjegyezte, hogy ma már Wass Albert könyveinek olvasását vagy éppen a lovasíjászkodást olyan dolgoknak látja, amelyeket „azért kinő az ember”.

A beszélgetés ominózus részét a videó 20. percétől itt lehet megtekinteni:

Az ismert újságíró korábban az Echo TV-n gyártott erősen jobboldali hangvételű műsorokat, majd Magyar Gárda-alapító és jobbikos országgyűlési képviselő lett, valamint a Jobbikhoz kötődő radikális lap, a Barikád főszerkesztőjeként is dolgozott – emlékeztet a Vasárnap.hu cikke.

Borítóképünk kivágás az N1TV műsorának videójából

Tovább olvasom