Kövess minket!

Médiapiac

A terjesztés a királynő

A Kreatív Média 2017 konferenciáján leggyakrabban felmerülő kérdés az volt, hogy vajon még mindig a tartalom-e a király? A szakmai konszenzus szerint ez talán így lehet, de a terjesztés már mindenképpen felzárkózott fontosságban. Szubjektív összefoglalónk a kerekasztal-beszélgetésekről.

A főszerkesztők beszélgetésén mindenki olvasottsági adatokat citált, az azonban egyértelművé vált, hogy a valódi tömegmédia ma már inkább az online, semmint a print, bár előbbiben a sokféle mérés továbbra is káoszt okoz. Ahol egyszerre van jelen a két formátum – mint például a HVG esetében-, ott egyre erősebbek az integrációs törekvések. A versenyhelyzet is erősödik: a Blikk „most fog olyan típusú versenytársat kapni, amilyen a többieknek már van”, egyes megyékben már átfedés mutatkozik a regionális lapok között, a nagy portálok némelyikénél felmerül a vásárolt forgalom gyanúja, míg a Hír TV esetében az irányváltás okozott némi cserélődést a nézőközönségben, de az elvesztett kormánypárti rajongókat bőven pótolta a 40 százaléknyi új, zömmel ellenzéki néző.

A migrációs válság egy érdekes tartalmi hatással is járt: a külpolitikai témák újra elkezdték érdekelni az olvasókat. Erre a közéleti médiumok könnyebben csatlakozhattak, míg a szenzációkba érdekelt bulvársajtó – részben a hirdetők érzékenységétől tartva, részben belátva saját felelősségét – csak óvatosan tudott a témával foglalkozni, a helyi lapokon pedig továbbra is erős volt a nyomás, hogy kizárólag a régióban érdekes vetületekkel foglalkozzanak, hiszen „a halál lenne számukra, ha a világgal kezdenének foglalkozni”.

A nagy „ügyek” kapcsán felmerült, hogy a visszhangjuk általában a vártnál kisebb, a médiumok nem kapják fel egymás sztorijait, egy-két nap alatt elül a botrányok többsége. A Blikknél arra hivatkoztak, hogy a széles olvasótábor politikailag szükségszerűen megosztott, ezért nem mernek ilyen témákhoz nyúlni, viszont a saját oknyomozásról még nem tettek le. A HVG-nél hisznek abban, hogy még lehet „ügyeket nyomni”, ennek kapcsán az együttműködés lehetőségét is felvetették, hiszen jelenleg az egyes szerkesztőségek hermetikusan elzárva működnek.

A Google vagy a Facebook az igazi mumus?

Az üzletfejlesztési vezetők beszélgetésén számos kihívás felmerült. Közös pontok a mobilos forgalom nehéz monetizálhatósága, a politika piaci befolyásának erősödése, valamint az idei év hektikus változásainak, szervezeti átalakulásainak követése. A jövő évtől stabilizálódást és a piaci bevételek növekedését várják. A hirdetők részéről egyre jelentősebb az igény a tartalmi együttműködésekre, viszont itt merült fel először, hogy a content mellett az erőforrások felét a terjesztésre és az analitikai eszközökre kellene fordítani. A résztvevők nem tudták megkerülni a globális versenytársak kérdését sem. A Google saját megközelítésében nem ellenfél, még csak nem is médium, hanem forgalomterelő. Szerintük a piac fejlődik, legfeljebb nem azok a cégek növekednek, mint néhány éve. Ettől függetlenül az új és az erre nyitott régi szereplők számára létrehoztak egy tartalmi innovációs alapot is. A 444 szerint a valódi problémát a forgalmat durvábban terelő és a monetizálását megnehezítő Facebook okozza. De a bevételi modellekben sok újat senki nem tudott felmutatni az elmúlt években, talán a search, az in-app purchase és a játékokban történő vásárlás kivételével. A 8-9 éve még életképtelen élő online közvetítésben viszont egyre inkább fantáziát láttak a beszélgetők, és a többségnek már volt is sikertörténete. Ami a televíziós piacot illeti, a TV2-nél még látnak teret a kábelportfólió bővítésére, de 2017 a stabilizálás éve lesz, míg az RTL teljesnek tekinti a portfólióját. Ezzel együtt az eseteges felvásárlásokat egyik csatornánál sem zárták ki kategorikusan.

Lenyomja-e a hirdetői és amatőr tartalom a profikat?

Az értékesítési vezetők beszélgetésén is felmerült, hogy a koncentrálódás és az élesedő verseny okozta árcsökkenés mellett már a tartalmak keresik a disztribúciós platformot, a hagyományos irány megfordult. A hirdetői tartalom igénye azonban egyelőre még inkább csak a konferenciákon jelenik meg, a mindennapokban egyelőre jól működnek – és olcsók – a hagyományos reklámok. A televíziós piacon „tartalom nélkül meg is haltál”, igaz, a magyar nyelvű csatornák jelentős része „a kutyát sem érdekli” és csak csomagban értékesíthetők. Az RTL-nek ezzel a kijelentésével többen vitába szálltak, mondván, a nézettség háromnegyedét az 5% alatti csatornák képezik – igaz, éles a határvonal a tizedszázalékos adók és a közepes versenyzők ligája között. Az RTL-nél a digitális térre újragondolt koncepciókban, illetve a talent együttműködésekben látják a fejlődési lehetőséget. Ami a YouTube-ot illeti, jól összeválogatott vlogger-csoportokkal – mint ahogy a CM Sales teszi – már el lehet érni a nagy televíziók reachét, ugyanakkor a platform legnagyobb tartalomgyártója még mindig a Bertelsmann-csoport. A márkázott tartalmak is sok kérdést vetettek fel: mikor fogjuk úgy túltolni, hogy már irritálja a nézőt, megérheti-e a gyártás a hirdetőknek, lesz-e valódi súlya a felhasználói tartalomnak vagy mindig a profik kezében marad az irányítás?

A piacon a politikai befolyásra fellépő munkaerőhiány, az ügyfelek oldaláról a beszerzői szemlélet terjedése, valamint a gyors technológiai változások megértése és követése jelenti a legnagyobb kihívást. Az MEC már várja azt a pillanatot, amikor széles körben elterjed, hogy nem médiát, hanem közönséget vásárol a hirdető, ugyanakkor számítanak rá, hogy a vásárolt forgalom a digitális média után más csatornákon is megjelenik majd. A rádiós piacon lehet, hogy rövid távon nyernek a versenytársak a Class FM kiesésével, de már középtávon is kihívás lesz, hogy elkerüljék a hirdetők bizalomvesztését és a médiumnál tartsák a reklámpénzeket.

Tényleg annyira problémás az új generáció?

A médiás HR vezetők és a Profession.hu képviselőjének beszélgetésén természetesen megkerülhetetlen téma volt a munkaerő-probléma, illetve a motivált és komoly munkabírású, ugyanakkor kellő alázattal bíró fiatalok észlelt hiánya. A média ma már kifelé egy „nem látható” szegmens, a pályakezdőknek nincs képe róla, miközben az egyes cégeknek is sokat kell tenni azért, hogy vonzóak legyenek az értékes pályázók számára. A szerkesztőségekben az online hatására a hagyományos munkarend és ütemezés felborul, és kihívást jelent, hogy a fiatalok úgy rázzák fel a szervezeteket, hogy közben nem rombolják le a hierarchikus struktúrákat.

Mire költhetnénk a reklámadót?

A vezérigazgatók kerekasztalán az RTL részéről elhangzott, hogy most csökkent először jelentősen a tévénézésre fordított idő, és már csak ezért sem halogatható sokáig az integrált mérés bevezetése, míg a JC Decaux a kreatív outdoor megoldások iránt megnövekedett igényt kielégíteni képes kínálatban látja a kihívást. A print egyelőre tényleg nem halt meg, viszont az MTVA szerint a nagy nemzetközi szereplők nyomulása az online piac tönkretétele után már az egész médiapiacot fenyegeti. A többiek szerint erre lokális szinten nem lehet megoldást találni, viszont a reklámadó-pénzeket szívesen fordítanák fejlesztésre. Az AMC az egészségesebb reklámpiaci árazásra vár, és ebben az RTL is partner lenne, de már másfél évtizede csak beszélünk a túl olcsó televízióról. A számos új csatorna esetében a szélesedő-színesedő kínálatot támogatják, a kiszorítósdit viszont nem, és ebben óriási a disztribútorok felelőssége is. Ami a hirdetői tartalmakat illeti, itt elsősorban a reklámozóktól várnák a befektetéseket és az érettebb hozzáállást, de például az RTL-en jól működnek a tenderen kiválasztott szponzorfinanszírozott tartalmi blokkok.

 

Azt, hogy a hirdetők hogyan látják a médiapiac egészségi állapotát, elég jól szemlélteti a következő párbeszéd:

„Szívesen mondanám, hogy van rá gyógyszerünk.” (Paplanos Péter, Teva)

„Orsiéknak (ti. Molnár Orsolya, Heineken) van.”

 

A nagyvállalatok a maguk részéről a hatékonyság-alapú döntésekkel, minden szereplő versenyben tartásával és a mindennapos korrekt szakmai munkakapcsolat fenntartásával járulhatnak hozzá a médiapiac normalizálódásához.

A Telekomnál 2016-ban a digitális költések már meghaladták a tévés büdzsét. A print erősödésére utaló jeleket nemigen látnak és félő, hogy a rádióról le fognak szokni. Az outdoor inventory esetleges szűkülése érzékenyen érintené őket, különösen a regionális kampányok esetében. A Heinekennél továbbra is a televízió az alap, de már az idősebb célcsoportok esetében is megjelenik a kiegészítő online elérés. A kreatív márkázott tartalmakra nyitottak lennének, de nem érzékelik, hogy a média ehhez megfelelő minőségű anyagokkal járulna hozzá.

A prezentáló médiacégektől az ügyfelek – akár megalapozó kutatással – a vállalatra szabott prezentációt és konkrét, kreatív javaslatokat, adatvezérelt gondolkodást és mérhetőséget várnak, valamint azt, hogy a tenderen elhangzó ígéreteknek később a napi munka során is feleljenek meg.

A konferenciát Frederik Obermaier, a Panama Papers oknyomozó projektet vezető újságíró nyitotta meg. Az ő előadását ebben a cikkben foglaltuk össze.

Médiapiac

Oktatóvideókkal érzékenyíti a gyerekeket egy LMBTQ-szervezet

Videókban mutatják be a gyerekeknek a szexualitás minden fajtáját, kihegyezve az LMBTQ-ra.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

„Az Amaze egy olyan világot képzel el, amelyben természetesnek és egészségesnek ismerik el a gyermekek és a serdülők szexuális fejlődését” – írja honlapján az Amaze nevű szervezet.

Az Amaze hivatásának tekinti, hogy egészen kicsi kortól szexuális felvilágosítást tartson a gyermekeknek. Ingyenes videóikkal az a céljuk, hogy tanításuk a világ bármely pontjára, bármely óvodába vagy iskolába eljuthasson.

Animációs kisfilmjeikben többek között a szexuális orientáció és a nemi identitás kérdéskörét dolgozzák fel. Ráadásul egy-egy témakört úgy tálalnak, hogy az az ifjúsághoz, a szülőkhöz és a pedagógusokhoz is szóljon. Utóbbiaknak kész tantervet készítettek, amelybenóráról órára leírják, hogy mikor mivel, milyen osztályban kellene foglalkozni.

Szexuális orientáció menüpont alatt hosszú lista található, amelyben arra okítják a pedagógusokat, hogyan tanítsák meg a gyermekeknek, mi az az LMBTQ, mit jelent a coming out, de a szivárványcsaládokról is szót ejtenek.

Nemi identitás menüpont körbejárja többek között a transzneműséget, a ciszneműséget és a genderfluid identitást.

A következő animációs videóban Maya bemutatja a családját: két anyukája van. A kisfilm idealizálja a két anyával való életet, azt sugallja, hogy semmiben sem különböznek a heteroszexuális pároktól. Bemutatja azt is, hogy milyen kérdéseket tettek fel Mayának, amikor az iskolában kiderült, hogy két anyja van.

„Hol van az édesapád?” „Te is leszbikus vagy?” – hangzottak a kérdések. Ezután hosszan taglalják, hogyan lehet a másiknak elmondani, ha valaki más családmodellben él.

Hangsúlyozzák: pozitív és negatív véleményekre egyaránt lehet számítani.

Az Amaze segítséget nyújt a coming outhoz is. Egy videóban egy fiú vívódását lehet végigkövetni. Hogyan mondd el a legjobb barátodnak, hogy meleg vagy? Hogy közöld mindezt a szüleiddel?Félek, hogy másként fognak rám tekinteni. Nem akarom, hogy a többiek rajtam nevessenek”

– gondolja a fiú.

Miután a fiúcska leleplezi magát, a barátjától megértő törődést kap, és segítséget nyújt neki abban, hogy hogyan tudná a szülei előtt is felfedni „kilétét” – írja a 888.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

Hibázott a BBC kommentátora?

A riporter nőként hivatkozott egy női kategóriában induló sportolóra. Mindezek után a kommentátort heves kritikák érték, mivel az említett sportoló magát nem nélküliként azonosítja.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Az idei olimpia egyik újdonsága volt a görgeszkázás beemelése az olimpiai sportok közé – írta meg a Danube Institute. Természetesen ezt a versenyszámot is férfi és női kategóriára osztották.

A probléma abból keletkezett, hogy az Egyesült Államok „sztárja”, Alana Smith hiába a nők között indult, de magát nem nélkülinek azonosítja, amit a BBC kommentátora vélhetőleg nem tudott, s konstans „she”-ként hivatkozott rá, gondolván, hogy bizonyára nő az illető, ha már a nők között versenyzik.

A világhírű csatorna kommentátorait heves kritikák érték ennek hatására, de szerencsére az beszédes, hogy a külföldi kritikákat megíró hírekre a különböző közösségi média felületeken csaknem ötször annyi nevető reakció érkezett mint bármi más – írja az esetről beszámoló Mandiner.hu.

Tovább olvasom

Médiapiac

Az Európai Bizottság pályázati felhívásokat tett közzé a hírszolgáltató támogatására

Az Európai Bizottság hétfőn négy új pályázati felhívást tett közzé 12 millió euró értékben a többi között annak elősegítése érdekében, hogy a polgárok megbízható információkhoz jussanak.

Közzétéve:

Pixabay

A felhívások egyike azt célozza, hogy digitális platformokon európai uniós ügyekkel kapcsolatban több nyelvű médiatartalmak jelenjenek meg, egy másik pedig arra irányul, hogy rádióállomások hálózata révén bővüljön az ilyen jellegű tartalmak terjesztése.

Kísérleti projekt indul továbbá azon ifjúsági hálózatok támogatására, amelyek aktuális témákban gondolatébresztő tartalmakat gyártanak közösségimédia-formátumokban. A negyedik felhívás azt célozza, hogy a polgárok könnyebben jussanak megbízható információkhoz.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom